Fogamzásgátló tabletta: barát vagy ellenség?

Zanza!

A fogamzásgátlás azért nehéz kérdés, mert a különféle hormonális szerek alkalmazása sokszor több veszélyt rejteget magában, mint amekkorát „nyerünk” az üggyel. Természetesen minden nő életében jelentős probléma, hogy hogyan oldja meg a nem kívánt terhesség elleni védekezést, van, aki gumival, van, aki pesszáriummal, vagy spirállal, néhány bátor vállalkozó a naptármódszerrel, sokan pedig gyógyszerrel (páran végül halk éjjeli imával) és egyéb alternatív megoldásokkal.



Ha felkeressük a nőgyógyászunkat, bizonyára mély felvilágosítást fogunk kapni a legújabb készítményekről és egy alapos vizsgálattal karöltve mi is boldog tulajdonosai lehetünk egy hüvelygyűrűnek, egy minimális hormontartalmú gyógyszernek, vagy egy spirálnak, ha nem bízunk más módszerben. S ha nincs semmi probléma, a családtervezés kérdését kipipálhatjuk egy időre. De mi van, ha van probléma?
Vizsgáljuk meg először azonban azt, hogy hogyan hatnak a szervezetre a fogamzásgátló gyógyszerek hormonjai!



A gyógyszer átveszi a hormonháztartás helyett a menstruációs ciklus feletti irányítást, s meggátolja a tüszőérlelő és a sárgatest képző hormonok termelődését, valamint meggátolja a petefészek ösztrogéntermelését is. Mivel nincs ovuláció, azaz nem érik petesejt, nem lehetséges a petesejt megtermékenyítése sem (sokan ebben látják a gyógyszer humánus jellegét, hiszen nem a megtermékenyített petesejtet löki ki, mint mondjuk a spirál), így állít elő egy mesterséges ciklust.

Felnőttként már nehezen tudjuk elképzelni, hogy a szomszéd Mari gyógyszerét váltsuk ki magunknak, mert vészhelyzet van, ugyanis már van róla némi fogalmunk, hogy miért is fontos a kivizsgálás a fogamzásgátlók esetében. Bár a kutatások azt bizonyítják, hogy statisztikailag jóval kevésbé egészségkárosító és veszélyes a hormonális fogamzásgátlás, mint akár a közlekedés, nézzünk néhány olyan komplikációt, ami előfordulhat a tablettaszedés következményeként.

A legáltalánosabb tünetek egyike a fejfájás, ami idővel megszűnhet, de ritkán súlyos betegségre hívhatja fel a figyelmet. Látászavarral és súlyos migrénnel társulva, valamint végtaggyengeség és hányinger kíséretével, gondolni kell stroke-ra (agyérkatasztrófa), s ezt neurológiai vizsgálatokkal ki kell zárni. Ha nem is kell rögtön ekkora bajra gondolni, lehetséges, hogy kellemetlen migrént kaptunk a gyógyszertől. Bár általános tünetből indultunk ki, a stroke-ról térjünk át a trombózisra, ami valóban jelentős kockázati tényező egyes fogamzásgátlók esetében, igaz, különböző veszélyeztető tényezők emelik jelentősen a kockázatot. (dohányzás, családban előforduló trombózis, tehát erre való hajlam, cukorbetegség, 35 év fölött, stb.). Ne felejtsük, el a májunkat sem, ugyanis bizonyos jóindulatú májdaganatok előfordulása gyakoribb lehet, még úgy is, hogy a korszerű készítmények alacsony hormontartalma jóval kevésbé terheli meg a májat, mint a régebbi gyógyszerek. A vesénket se hagyjuk ki a sorból, amennyiben van kövünk, vagy arra hajlamunk, akkor a gyógyszer fokozhatja a görcskészséget is.

Ha még mindig nem elég a „jóból”, tegyünk említést a nemi vágy csökkenéséről, ami önmagában is szívás, hiszen minek a gyógyszer, ha később nincs mire beszedni. Aztán gondoljunk a testsúlyváltozásra, ami nem annyira jelentős, mint a régebbi típusú gyógyszereknél, de aki hajlamos a hízásra, bizony észreveszi a változást. Sokan panaszkodnak kiszáradt, égő szemről, s a kontaktlencse viselésének nehézségeiről.

Nehezíti az ítélőképességünket, hogy az orvosok között is megoszlik a vélemény a tabletták káros hatásait illetően. Sokan azt mondják, hogy a mai gyógyszerek hormontartalma olyan minimális, hogy nem képesek káros mellékhatást előidézni, más nőgyógyász viszont kifejezetten ellenzi a szedésüket.

Tény, hogy számos lehetséges mellékhatás mellett a leghatékonyabb fogamzásgátló módszer, 99 százalékos biztonsággal akadályozza meg a teherbeesést, amennyiben betartjuk a szedésével kapcsolatos szabályokat. Sőt, szabályossá teheti az eddig szabálytalan ciklust, megszünteti a görcsöket és állítólag mérsékeli a méh- és petefészekrák esélyeit.

Mit tegyünk tehát, ha nem szeretjük a gumit, nem akarunk mechanikus eszközt a testünkbe tetetni, s többre vágyunk, mint a térdünk közé szorított papírlap biztonságának lehetősége? Fogadjuk el, hogy mindennek van mellékhatása?

Blogmustra