SZÜLŐSÉG

Hatvanévesen szült ikreket egy kanadai nő

2009. február 6., péntek 17:30

Hatvanévesen lett először anya egy kanadai nő. Ikreket szült, a kisfiúk egészségesek és az édesanya is jól van, az időskori terhesség azonban komoly orvosetikai kérdéseket vet fel - tudósított a CBC tévécsatorna helyi idő szerint csütörtökön. Ranjit Hayer mindig is akart gyereket és évtizedek óta sikertelenül próbált teherbe esni. Indiában is járt egy mesterséges megtermékenyítésre szakosodott orvosnál, aki becsapta, és eltűnt a befizetett pénzzel. Ezután hosszú évekig spórolt párjával egy újabb kezelésre, magas kora miatt azonban Kanadában egy orvos sem vállalta el, ezért újra Indiába ment és felkeresett egy másik szakértőt.



Már a hatodik iksznél tartott, amikor végül adományozott petesejttel terhes lett, rögtön hármasikrekkel. Az egyik magzatot nem tudta kihordani, a másik kettő pedig a vártnál hét héttel korábban érkezett. Császármetszéssel születtek kedden Calgary-ban a Foothills Hospital szülészeti klinikáján. A babák egészségesek, de speciális kezelést kapnak, az anyát az intenzív osztályon tartják megfigyelés alatt, állapota kielégítő, írja az MTI.

"Először azt hittem, hogy a 60 éves terhes nőről szóló értesítés csak a kollegáim tréfája" - mondta Colin Birch szülész, az indiai származású asszony kezelőorvosa a CBC-nek. "Egészen addig átverésre gyanakodtam, amíg a páciens egyszer csak megjelent az irodámban" - mondta Birch, aki szerint az eset szakmai etikai problémákat vet fel. "Annyi mindenben tudunk már segíteni a hozzánk forduló embereknek, de kérdés, hogy segítsen-e az orvos csak azért, mert a tudomány fejlettségének köszönhetően tud segíteni."

Birch szerint az igazi dilemmát az okozza, hogy az idős korban gyereket vállaló párok esetleg nem tudják felnevelni a gyereket, mert egyszerűen nem élnek olyan sokáig. "Azt is elég nehéz elképzelni, hogy 65 évesen ötéves gyerekek rohangálnak körülöttem, mint az őrültek." A világ legidősebb elsőgyermekes kismamája a 70 éves indiai Radzso Devi. A Harijána állami mesterséges megtermékenyítési központ tavaly decemberben jelentette be, hogy megszülte első gyermekét, a korrekordot azonban lehetetlen hitelesíteni, mert Deviről nincsenek születési anyakönyvi adatok.

Korábban 66 éves kor volt a rekord, csúcstartóból pedig kettő is volt. A spanyol Carmela Bousada 2006-ban szült 66 évesen, "kortársa", a román Adriana Iliescu pedig 2005-ben.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.02.07 21:25:48Heatherette

    Okoska

    persze, az önzőségnek is vannaik fokozatai. önző dolog, hogy egyáltalán étkezünk, hiszen ezzel növényeket és állatokat irtunk ki. így is meg lehet közelíteni a kérdést.

    de szerintem ez egy kicsit más lapra tartozik, mint 60 évesen "csakazértishogylegyen" kiharcolni, hogy belém ültessenek egy/két/három gyereket.

  • 2009.02.07 21:28:19Heatherette

    (egyébként porontyos "karrierem" kezdetén egy poszt alatt szónokoltam arról, hogy a gyerekvállalás összességében egy önző érdek, és leüvöltöttétek a hajat a fejemről :)

  • 2009.02.07 21:31:39baudolinA

    Okoska,

    ismétlem, nincs semmi baj azzal, ha valaki önző. Csak fel kellene vállalni, nem pedig mindenféle ideológia mögé bújni. Persze kérdés, hogy milyen áron önző valaki, és most erről volt szó. Igazából alapvetően azon megy a vita, hogy az önzésnek ez a foka (ha a gyerekvállalást önzésnek vesszük - márpedig elég nehéz nem annak tekinteni) kinek fér bele, és kinek nem.



    (Nem vagyok anya, és tudtommal Heatherette sem, meg még vannak itt "nem anyák", úgyhogy jó lenne nem általánosítani.)

  • 2009.02.07 21:32:11baudolinA

    Heatherette,

    azóta visszanőtt a hajad? :)

  • 2009.02.07 21:34:40Heatherette

    szerencsére :)

  • 2009.02.07 21:37:07baudolinA

    Ami a McDo-t illeti: nem mindenhol árulja ugyanazt. Megnézném mondjuk egy többségében muszlimok vagy zsidók által lakott területen, amint éppen disznóhúsból készített ételt próbál eladni... (Ez csak arra akar reakció lenni, hogy kinek mennyire sematikusak a képei.)

  • 2009.02.07 21:41:27vajommi

    Biztosan a társadalom alja vagyok de valóban nem tudom elfogadni, hogy valaki 60 évesen kölcsönpetesejtből, beültetéssel ikreket hozasson a világra orvoscsapattal, azért, mert mindig is anya szeretett volna lenni, vagy mert nem tudta leküzendi az ösztönt, vagy mert egy indiai család nem halhat meg gyerek nélkül, stb. Megtette ezt annak ellenére, hogy jó eséllyel nem lesznek egészségesek a gyerekek, vagy a koraszülés kockázata miatt lesz bajuk, oxigénhiány, stb miatt, vagy ha mégis minden oké lenne, akkor nem lesz aki felnevelje őket, főleg, hogy az anyuka szervezetét nyilván megviselte a terhesség, a műtét. Most ezt hogy fogadjam el? Én a gyerekekkel szimpatizálok, és őket sajnálom, hogy ilyen hátránnyal indulnak az életbe.

  • 2009.02.07 21:42:11Heatherette

    ehhez a témához részemről még ide kívánkozik egy történet, amit dióhéjban megpróbálok elmesélni. az egyik legjobb barátnőm és a férje (elsöprő, gyerekkori szerelem, 15 éve vannak együtt) évek óta próbálkoznak a babával. kiderült, hogy a férjnél van a bibi, genetikai rendellenességet hordoz magában, öröklötten. a lánynak lehet gyereke. végigasszisztáltam a lány mellett ezt a roppant nehéz időszakot. azt mondja: máson sem zakatol az agya, csak azon, hogy mit tegyen. melyik érzés az erősebb: az anyai, vagy a kötődés a párja iránt? melyiket adja fel? bármelyiket is adja fel, nem lehet teljes az élete, mindenképpen veszít. beveszik őket a lombik programba, ám most jön a csavar: a lány végül nem vállalta. miért nem? mert óriási a kockázat arra, hogy beteg gyereke lesz. azt mondja, elvetetni nem bírná, viszont úgy érzi, hogy ezzel nem játszhat. micsoda egy kegyetlen döntés ez, annyiszor gondolok rá! igaz, ott van még az örökbefogadás, nyilván akkor az maradt.

    közben olvasok itt ilyen nőről, mint ez a 60 éves is. leszarja, hogy mi lesz a gyerekeivel 10 év múlva, csak legyen. más meg huszonéves létére elengedi élete legnagyobb vágyát, csak mert inkább nem kockáztat. annyit gondoltam arra, hogy mit tennék az ő helyében, képes lennék-e ekkora áldozatra?

  • 2009.02.07 21:42:40horadi

    "Sajnos, hasonlo dacos onzoseg jut eszembe egy 60 eves kismamarol is: nekem kell a gyerek, mindenaron, kockazatok ellenere, nem erdekel ki ulteti be de keeeeeeheeeeeheeeeell!"

    Teljesen egyetértek Cantaloupével, ez az egész történet erről szól. Adott volt egy 60 éves nő, akinek volt egy rögeszméje, egy álomképet kergetett és nem érdekelte, milyen áron teljesül.



    A mi több, mint 6 éves hiábavaló próbálkozásunk alatt néha nekem is volt olyan, amikor üvöltöttem a fájdalomtól és azt mondtam, hogy az sem érdekel, ha belehalok a szülésbe, csak egyszer láthassam a babámat, utána meghalhatok, nem érdekel, de akkor legalább arra a néhány percre anya leszek.



    De könyörgöm, huszonéves kétségbeesett ember voltam akkor és ez a vélemény csak gondolati síkon létezett nálam! Soha nem mentem volna el ilyen messzire és nem is mentem.

    Az emberek többségében azért szerencsére működik egy normális gát, vannak tiszta pillanatai, mikor rájön, mennyire is abszurd az elképzelése.

    Véleményem szerint ennek a nőnek ez a gát hiányzik a személyiségéből.



    Arra már nem is merek gondolni, hogy én, 6 év várakozás után, mekkorát koppantam, mikor gyerekeim lettek. Végig a próbálkozás évei alatt egyre jobban misztifikálódott a kép, sőt egyszerűen egy abszolút eltévelyedett rózsaszín elképzelésem volt a gyerekekről. Mindig csak egy kép lebegett a szemem előtt: süt a nap, én pedig egy alvó babát tologatok babakocsiban a játszótéren.

    Ehhez képest örökbefogadtunk egy 2,5 éves ikerpárt, akiket már pont nem lehet tologatni egy babakocsiban, de arra már megfelelőek, hogy ketten nyolcfelé rohangáljanak egy játszótéren. És ez csak egy példa. Sokk-ként ért, hogy milyen felelősség egy gyerek, mennyi melóval, mennyi lemondással, mennyi kérdőjellel jár. Ráadásul nekem annyival könnyebb a helyzetem, hogy a lányok nem újszülöttként kerültek hozzánk, ergo nem nekem kellett 3 óránként szimultánban etetni őket, nem én kóvályogtam zombiként hónapokon, éveken keresztül, mire átaludták az éjszakát.



    Akárki akármit mond, mielőtt az embernek nincs gyereke, ezt reálisan nem érzi át. Éppen ezért tartom felelőtlennek, önzőnek ezt a 60 éves nőt, mert túlment a megítélésem szerinti normális határon egy olyan cél elérése érdekében, amelyről csak elképzelései vannak/voltak.

  • 2009.02.07 21:45:18baudolinA

    Kérdezném azoktól, akik úgy gondolják, hogy intolerancia részemről az, hogy egy 60 éves friss anyáról negatív véleményem van: ha egy fiatal nő házasságban (rendezett körülmények, szerető férj, támogató család, minden ideális) terhes lesz, és az abortusz mellett dönt, akkor támogatnák-e benne, vagy elítélnék a döntéséért?

  • 2009.02.07 21:49:38baudolinA

    horadi,

    számomra te vagy a hiteles olyan szempontból, hogy "végigmentél" a sok kísérletezésen, és tudtál dönteni, nem pedig mindenáron a saját vágyaidat akartad érvényesíteni.



    Heatherette,

    ami a barátnődet illeti: le a kalappal előtte, nem lehetett könnyű döntés.

  • 2009.02.07 21:54:20horadi

    Heatherette!

    Bár nálunk ismeretlen eredetű a meddőség, okot nem találtak rá, de több orvos is mondta, hogy van ilyen, mikor egyszerűen egy adott párnak együtt soha nem lesz gyereke, viszont ha mindketten új partnerrel kezdenének, akkor simán összejönne.

    Hazudik magának az, aki azt mondja, hogy ezen egy ilyen helyzetben nem gondolkodott el, mi is belegondoltunk.

    Engem az rángatott vissza a valóságba ebből az őrületből, hogy valahogy elcsendesültek a problémáink a férjemmel és hirtelen bevillant egy gondolat az agyamba: szeretem én őt annyira, hogy akkor is boldog leszek az életben, ha nem adatik meg a gyerek, csupán attól, hogy ő az enyém. Másnak még az sem adatik meg, hogy rátaláljon egy ilyen érzelemre, egy ilyen emberre, nekem meg 16 évesen az "ölembe pottyant". Hát akkor nem vagyok én szerencsés ember? :-)

    Így már szerintem nem áldozat, hogy nem a méhemben, hanem a szívemben hordtam ki a gyermekeimet! :-)

  • 2009.02.07 21:58:36Heatherette

    horadi



    Igen, a lány szerintem már teljesen átprogramozta magát a szív szerinti gyerekre. Csak még a pasinak nehéz elfogadni. Nagyon sokáig reménykedtek, és tényleg megjártak mindenféle nagyhírű orvost. Az egyik a szemébe mondta a csajnak, hogy "Kisasszony, rosszul tetszett választani", mármint pasit. Ez azért kemény, nem?

  • 2009.02.07 22:02:17vajommi

    horadi!

    "nem a méhemben, hanem a szívemben hordtam ki a gyermekeimet! :-)"

    ez nagyon szép gondolat!!!

    Ráadásul az ikrek is jó helyre kerültek. A legjobbakat kívánom nektek!

  • 2009.02.07 22:02:44baudolinA

    Heatherette,

    na az ilyen "nagyhírű" orvos mehetne a francba az ilyen megmondásaival. Hűű, mennyire fel tud bosszantani egy ilyesmi...

  • 2009.02.07 22:06:10horadi

    Baud, köszi! :-)

    Ez a folyamat azért nálam is igénybevett néhány évet, 29 éves koromra megvilágosodtam. ;-)

    Én is ismerek olyat, aki a tizenvalahány lombiknál tart és még mindig nem akarják abbahagyni. Nagyon kedvelem, mert aranyos csaj, de nem tudom, mi az, ami nem hagyja elengedni benne ezt a vágyat...



    Úgy gondolom, hogy ez is egyfajta gyászmunka, a meg nem született gyerekeket el kell engedni és ennek a folyamatnak egyik fázisa sem hagyható ki. Szerintem a posztban szereplő 60 éves nőnél és azoknál is, akik valahogy nem tudják abbahagyni a lombikozást, ez a gyászmunka valahol megrekedt.



    Éppen ezért lenne szükséges minden meddőségi központban állandó jellegű pszichés támogatás, természetesen szakemberrel. Ez a Ciris klinikán kívül úgy tudom, sehol sem adott.

  • 2009.02.07 22:06:28vajommi

    Még az jutott eszembe, hogy vajon mennyit számít, hogy vér szerinti gyerek-e a gyerek (biztos számít!! meg biztos nagyon jó ha a gyerekben a kicsikori önmagam látom), de vannak a korházban gyereket elcserélős sztorik. Amikor sok évvel később derül ki a csere. Olvastam már olyat, hogy nem cserélték "vissza" a gyerekeket... Mert nem az számított, hogy vér szerinti, hanem az, hogy kit neveltek és kit szerettek... Ebből nekem az jön le, hogy ugyanazokat a szülői örömöket ki lehet élni örökbefogadás útján is. Persze nem tudhatom, mert se saját se örökbefogadott gyerekem nincs.

  • 2009.02.07 22:07:20horadi

    Heatherette! Legalább a barátnőd tökön rúgta az orvost? ;-)

  • 2009.02.07 22:12:34cantaloupe

    Okoska,

    te magad irtal AZOKROL az afrikai nokrol, akik atlagban a 38 evet erik meg, ezert en erre a semara valaszoltam. S fenntartom, hogy ok meg azt sem tudjak, mi az a hamburger, nemhogy mi a csaladtervezes. Nem is tudom, a mekit hogy keverted ide.

    (Mellesleg, a meki izei is masok orszagonkent, Indiaban pl. csiposebb es nincs marhaburger, de ez csak ugy zarojelben.)

  • 2009.02.07 22:16:42Heatherette

    hát tökön nem rúgta, mert gyakorlatilag sokkot kapott. bementek, végre bejutottak ehhez a nagy névhez. a faszi ránézett a papírra, tíz másodperc eltelt, ledobta az asztalra, és megmondta, hogy itt remény nincs. többet nem is foglalkozott velük. az a baj, hogy a lány családja nagyon erőlteti ezt a lombik dolgot, nem akarják megérteni, hogy ha adott ez a lehetőség, akkor miért nem? a lány azt látja, hogy milyen nagy a kockázat, és lehet, hogy jól el, de mi van, ha nem? ők meg csakis azt látják, hogy hátha jól sül el. abba nem gondolnak bele, mi van, hogy ha nem.

  • 2009.02.07 22:17:15horadi

    Vajommi!

    Köszi! :-)

    Nekem nincs vérszerinti gyerekem, csak örökbefogadott, így és sem tudhatom, miben más a kettő. ;-)

    Azt tudom, hogy pár hónapja megkérdezte tőlem egy idegen (aki nem tudta, hogy a lányok nem vérszerinti gyerekek), hogy milyen volt a szülés. És én öntudatlanul is elkezdtem kutatni az emlékeimben, hogy tényleg, milyen is volt a szülésem? Kellett pár másodperc, mire rájöttem, hogy hiába töröm ezen a fejem... :-DDD

    Szóval valahogy teljes természetességgel kapcsolódtak be a lányok az életünkbe. Egyébként nap, mint nap produkálnak olyat a lányok, ami rám vagy a férjemre jellemző, ilyenkor szoktuk mondani, hogy "ezt is tőled örökölte!" :-)

  • 2009.02.07 22:17:17Heatherette

    "jól sül el"

  • 2009.02.07 22:20:42horadi

    Heatherette! Szerencsére az esetek 99%-ában az szokott történni, hogy az örökbefogadástól addig idegenkedő leendő nagyszülők, elolvadnak az unoka láttán! :-)

    Szívből kívánom ezt a barátnődéknek is!

  • 2009.02.07 22:22:43cantaloupe

    Horadi,

    egy veteles utan 2 evig felborult a ciklusom (a kuret egyik mellekhatasakent), majd meddosegi klinikan 6 honap utan (3 sikertelen clomidos ciklus utan kezdtek az inszemet, na abbol a 3. sikerult, mikor epp feladtuk) most vagyok a 22. hetben.



    Es nekem is volt idoszakom, mikor kimondottan irritalt, hogy terhes a legjobb baratnom, tobb volt osztalytarsno az iwiw-en, valami duhos dacot szult bennem.



    De meg a 10. lombikkal probalkozo fiatal par is mas lapra tartozik, mint egy 60 eves asszony.

    Bar en eddigre elengednem a baba utani vagyat es orokbefogadnek, mert nem birnam testileg-lelkileg, de aki birja, annak hajra...csak ne 60 evesen!!!

  • 2009.02.07 22:26:37vajommi

    horadi

    :-) ez aranyos. :-)))

    Heatherette

    én is ismerek egy nagymamát, aki váltig erőltette a fiataloknak a lombikmegoldást, szegények sok éven át küzdöttek is, mire végre azt mondták, hogy elég a fájdalomból (testi-lelki), a várakozásból, és örökbefogadtak egy csecsemőt (gondolom nem egyik napról a másikra...). Nagymami teljesen elolvadt az első perctől és azóta "kisunokám"nak hívja, imádja. Azóta még egy kisbabát örökbefogadtak és nagyon nagyon boldog kis család.

  • 2009.02.07 22:43:36Heatherette

    érdekes dolog ez az örökbefogadás. mindig úgy gondoltam, hogy én max. örökbefogadok. az a vicc, hogy gyakorlatilag azért tartok most ott, hogy saját (méghozzá egy éven belül!), mert ugye csak arra van lehetőség. pedig ez egy nagyon önző húzás. ha most letennék elém a lehetőséget, hogy oké, fogadj örökbe, mert már szabad... már nem választanám azt.

  • 2009.02.07 22:55:18cozumel

    Szerintem szerencses abban a tarsadalomban gondolkodni, amiben elunk.



    Ha a fejlett nyugati vilagban, akkor vegyuk mondjuk a varhato eletkort

    ami valahol 76 ev korul van

    es a felnottevalas korulbeluli hatarat

    ami valahol 23 ev.





    Na innen johet a marha egyszeru matematikai muvelet, hogyaszongya 76-23=53.



    Ha tehat egy atlagos egeszsegi allapotu ember vagyok, es ugy gondolom, hogy 23 ev alatt nagyjabol "kesz" embert tudok nevelni, akkor hajra, 53 eves koromban is batran belevaghatok a gyerekvallalasba.

    Asszem ez eleg liberalis nezopont nem?





    Tovabba:

    senkinek nem szur szemet az az aprocska teny, hogy az idoskorban vallalt terhesseg es az ikerterhesseg kombinalva mekkora kockazatokat jelent a babakra?



    Ezek a babak szerencsesek voltak, mert nem 26. hetre szulettek, TALAN nem marad maradando serulesuk, es tadammm, anya sem maradt ott a mutoasztalon, na jo, rezgett a lec, dehat annyi belefer, mert mi

    ubertoleransak vagyunk.





    Csak a tenyek, a statisztikak ne lennenek, mert csak bezavarnak ebbe a nagy tolerancia-jatszmaba!

  • 2009.02.07 23:23:58wish73

    H, az nem járható út, h a fickó spermája helyett egy donor cuccosával eresszék össze a csaj sejtjeit?



    a tök barom afrikai hasonlathoz: ahol nagy a halandóság és rövid a várható élettartam, ott mindig több gyerek születik. háborúk alatt is így szok' működni. simán ösztön. szül egy afrikai nő mondjuk 10 gyereket, ebből mégis mennyi éri el a felnőtt kort? 2-3?



    talán Okoska írta az ismerőséről a progrediáló betegséget. nos, én nem támogatnám. mert ez megint nem a gyerekről szól, hanem arról, h beteljesüljön egy álom. ami rengeteg szenvedést pakol rá a gyerekre. és nem véletlenül, mint mondjuk egy baleset ,hanem előre pontosan tudhatóan. a különbség annyi, mint a gondatlanságból és az előre kitervelt, szándékos emberölés között



    az idős korban apává váló faszik is béna hasonlat. mert ott a csaj, és a csaj oldalán lévő családtagok nem idősek. vagyis nem öregek otthona fílingről beszélünk, a család fele jó eséllyel asszisztálja végig a felnőtté válást. ha mindkét fél öreg, akkor nem marad adu ász, 10 éven belül mindkét szülő és azok testvérei lehúzhatják a rolót.

  • 2009.02.07 23:25:58Heatherette

    wish, erre én is gondoltam már. szerintem ő nem. biztos vagyok benne, hogy ez a lehetőség nem érdekli.

  • 2009.02.07 23:44:46Guruljka

    Én sem rajongok ezekért a sztorikért. Megértem a motivációt, de nem gondolok jót arról aki 60 évesen szül. Sem erkölcsileg, sem semmilyen módon nem támogattam volna a teherbeesését. Viszont onnantól kezdve, hogy a magzatok megvoltak, már nem az számít, hogy hogyan lettek. Kapjanak meg a babák minden segítséget. Senki nem tehet róla, hogy milyen természetű, korú stb az anyja. A szabályozások kellenek és vannak, megakadályozzák, hogy ez gyakori legyen. Aki olyan elszánt, mint ez a nő, az mindig megkeresi a legutolsó kiskaput is. Mivel az anya alapvető a gyerekek élete szempontjából, ezért ne érje retorzió a kiskapuzásért, de dícséret se...

  • 2009.02.08 01:11:19Tessina

    H, egy éven belül? drukkolok:))

  • 2009.02.08 01:12:51Heatherette

    vagy talán előbb. akár már a jövő héten megtörténhet. én siettetném a dolgot, szívem szerint.

  • 2009.02.08 01:17:11Tessina

    majd kérünk ám "terhesnaplót" meg babanaplót:)

  • 2009.02.08 01:21:11Heatherette

    na, az egy érdekes történet lenne :)

  • 2009.02.08 01:22:46Tessina

    és sok kattintás:))

  • 2009.02.08 01:28:03Heatherette

    ha tényleg összehozom, esküszöm, hogy írok egy babanaplót :)

  • 2009.02.08 01:41:36Tessina

    király!:)

  • 2009.02.08 03:05:30Heatherette

    ezt megbeszéltük

  • 2009.02.08 20:55:02Asmtrong429

    Azok a babák élnek, felnőnek, élvezik évekig a napsugarat, a heygeket, a virágokat, a nutellás kenyet, a szelet, a szerelmet. Lehet, hogy nem ideálisak a születési körülméyneik, de nem gondolom, hogy bármelyikünk is meg akarna azért halni, mert nem ideálisak a körülményei.



    USA: egy nő nem csak gazdasági okból kényszerül hamar visszamenni a szülés utáni: az is lehet, hogy szereti, élvezi a munkáját. Én pl. sokkal szívesebben szülnék hat hetes, mint hat hónapos szülési szabival, de magyar családtámogatási rendszer mellett ez hatalmas ráfizetés, hacsak nem bejelnetés nélkül dolgozik az ember.

  • 2009.02.08 21:03:19Asmtrong429

    Én tisztelem azt, aki harcol azért, amit akar, és örülök, ha eléri. Szerintem ez a 60 éves nő nagyon bátor volt, és megérdemelete, hogy a végn sikerült neki.

  • 2009.02.08 21:28:41yukikoka

    Én azokat tisztelem, akik nem akarják mindenáron véghez vinni az elképzeléseiket, hanem figyelembe veszik mások - jelen esetben a gyerekek - érdekeit.

  • 2009.02.08 21:31:59yukikoka

    De persze a hegyek, a virágok és a nutellás kenyér sok mindenért kárpótol.

  • 2009.02.08 21:57:56Heatherette

    a nutella tényleg :)

  • 2009.02.08 22:43:20cozumel

    En is tisztelem azokat, akik kepesek harcolni, de azokat is, akik kepesek elengedni azt a vonatot, ami mar elment.

    Es kepesek valami mas ertelmet talalni az eletukben, mintsem hogy allandoan a vonat utan sirdogalnanak.

    Valamint kepesek belatni, hogy ami az o almuk, az masnak esetlegesen a tragediaja.

  • 2009.02.08 23:09:55wish73

    ne üljünk fordítva a lovon. ki a f.szom mondta, h meg kéne halniuk azoknak a gyerekeknek? nem kellett volna megszületniük. és persze Asmtrong429 nyilván nem hallott még a depresszióról, pszichés sérülésekről, amik egy szar gyerekkorban gyökereznek, mert az élet az csupa napfény és nutellás kenyér.



    amúgy, ha én úgy döntök, h holnaptól extrém sportokat kezdek űzni, napi szinten kockáztatva ezzel az életemet, mert úgy érzem, erre van szükségem, kell az adrenalin, különben hiányérzetem támad, akkor most önző vagyok, és minek az ilyennek gyerek? vagy legyünk toleránsak, hiszen, ha én ettől vagyok boldog, akkor miért kéne erről lemondanom, hisz mindenkinek jár ennyi az élettől?

    mert megérdemlem.

    vagy?

  • 2009.02.08 23:11:06wish73

    ne felejtkezzünk meg a raffaello-ról. attól igazán szép az élet.

  • 2009.02.08 23:20:31cozumel

    Wish :)



    en mindig vagytam egy ejtoernyos tandemugrasra, de valahogy mindig pont nem jokor jott a lehetoseg.

    Mostmar megvarom, amig bucket list koru leszek...:D

  • 2009.02.08 23:51:55wish73

    naja, a párhuzamhoz az ikreid már megvannak:)

  • 2009.02.09 00:40:33Heatherette

    OFF



    Vierre



    ma felhívtak, hogy mit kérek így utólag a szülinapomra. konkrétan: milyen könyvet? :)

    szóval, már holnap elkezdem olvasni a Dűnét :)

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta