Hello Abigél, Hello Kitty

Zanza!

Abigél és Zazi a múltkori incidens óta egy kicsit elhidegültek egymástól, meg hát az az igazság, hogy Abigélnek új szerelme van, nem más, mint maga a Hello Kitty. Lehet pszichológiai és marketinges szempontból elemezni a témát, meg lehet engem hülyének nézni, esküszöm nem Paris Hilton könyvéből olvasok fel neki esténként, nincsen baldachinos ágya, szalag a hajában és habos ruhái, de Hello Kitty létezik és keményen működik.



A gyerekem apja szerint Abigél Hello Kitty-t velem azonosítja. Kaptam ugyanis egyszer egy óriási Hello Kitty párnát, - kábé akkora, mit Abigél, - és mivel az idejében beszerzett, méregdrága szoptatós párna számomra egyszerűen használhatatlannak bizonyult, egyszer csak fogtam a Kittit (egymás között hívhatjuk így), és elkezdtem azon szoptatni Abigélt. Kitti a világ legkényelmesebb szoptatós párnájának bizonyult, mindenkinek csak ajánlani tudom, - mikor nyaralni mentünk, sokat agyaltam rajta, hogyan préseljem be még Kittit is az autóba, hiszen nélküle elképzelhetlen a szoptatás. Abigél még mindig azon szopik, és az apukája szerint engem a szopással, a szopást meg Kittivel azonosítja, így rákattant a Hello Kitty-re. Ebben lehet valami, de szerintem a gyerekek mindenre buknak, aminek nagy feje meg két szeme van, és hát valljuk, be, Kittinek nincs mása, csak hatalmas feje, meg két szeme (meg valami hülye masni a kopasz fején).



Abigél remeg Kittiért, ha meglátja sikít, odarohan, átöleli, ráfekszik, csókolgatja, odadugja a fejét, mindenhová vonszolja magával azt a hatalmas állatot. Kitti a legjobb bébiszitter, ügyes taktikusként ugyanis akkor húzom elő a paplan alól, ha valami dolgom van, így tuti, hogy Abigél pár percig rácuppan Kittire, és rólam lemond egy időre. Tudom, hogy ez az egész történet viccesen hangzik, persze annak is szántam, de szerintem egyszerűen csodálatos dolog, hogy egy nyolc hónapos ennyire ki tudja fejezni az érzelmeit, és ennyire tud már szeretni. Ez egyébként ránk is vonatkozik, amikor több nap után külföldről hazatérő apukáját meglátta, szinte repült felé négykézláb. Egyelőre mi hárman vagyunk életének központi szereplői, én, az apja, meg a Hello Kitty.

És hát mi más lenne egy anya célja, mint hogy gyermekének örömet szerezzen, így hát a héten elvittem Abigélt a Hello Kitty boltba. Azt a boldogságot leírni sem lehet, a végén ki kellett hozni, mert nem hagyta abba sikítozást és az eladók frászt kaptak tőle. Minden Kittit egyenként megfogdosott, majd szinte transzba esve nyúlt a következőért. Legjobban természetesen egy óriási, majdnem egy méteres, 25 ezer forintos Hello Kitty tetszett neki, de arról úgy gondoltam, sem anyagilag, sem esztétikailag nem engedem be soha a lakásba. Kapott azért egy saját, különbejáratú, kicsi Kitti-párnát, ami befér a kiságyába. Együtt alszanak, és reggel a trécselésükre ébredünk.

Blogmustra