Pasik gondolatai a kölykökről

Zanza!

Jó lenne már végre egy apás poszt is, elő az apukákkal, hajtjátok itt a Porontyon már egy jó ideje. Én bizisten megpróbáltam: az állva pisilés technikáját már kamaszlány koromban elsajátítottam full részegen az egri vár melletti csalánosban, az ábécét is képes vagyok elejétől végéig elböfögni – bevallom, néha kifelejtem az ly-t - bajuszom is serken lassan, közel harmincéves koromra, az anyósomat mindig is imádtam szivatni, azt pedig, hogy vöröslő fejjel üvöltsem a kanapéról felemelve végre meredt seggem, hogy góóól, no azt meg hamar betanulom. Írni viszont nem tudok pasiként. Ám, hogy ne érezzétek hiányát a férfi szónak, egyszerre négy posztot is közkinccsé teszek, a szerzők hétköznapi férfiak mind: az agglegény Mohikán története, akire egy kellemesnek induló hétvégén rásóztak egy instant vízerőművet; vagy vegyük például Nyehljudovot, ő gőzerővel igyekszik szokni az apaságot; Zsírembert kizárólag erős idegzetűeknek és a morbid humor műfaját kedvelőinek ajánlom; Zöldmoha posztjaiban pedig mindenki felismerheti egy átlag magyar család életét.

Blogmustra