SZÜLŐSÉG

Gyerek nélkül szabad-e nyaralni?

2008. június 24., kedd 12:00

Emlékeim között élénken él az Égig érő fű című film egyik beszélgetése, ahol Misu, a kisfiú magyarázza Piroskának, azaz a mini Ulmann Mónikának, hogy ő miért is van a nagybátyjánál a Paprika utcai bérházban. Mert kérem a szülei, akik egész évben dolgoznak, elküldték őt oda, abba az ósdi, csupa kő, csupa öreg bérházba, hogy kipihenjék magukat. 



Persze most, hogy újra megnéztem a filmet, ez a kijelentés határozottan vicces, olyan igazi janikovszkys, nekem azonban úgy maradt meg az egész történet, hogy szegény gyerek, biztosan nem kell a szüleinek, mert ki akarják őt pihenni, mint egy munkát. Így amikor nagy mellénnyel azt állítom, sőt a valóságban gyakorlom is, hogy nem árt ám a gyereknek egy kis pihenés a nagyszülőknél, nyilván ferdítek, hiszen direkt stilisztikailag is fordítva mondom, hogy nem mi pihenünk, hanem ők. Elvégre mindenki megérdemel egy kis változatosságot. A nagy kérdés tehát az, hogy nyaralunk-e a gyerek nélkül is, vagy nem. S ha igen, akkor a gyerek is tudja-e, hogy neki az jó?



Persze gyerekenként és szülői nevelési csapásvonal szerint is változhat a hozzáállás. A lányom történetesen az a fajta gyerek, akit bárhol, bármeddig ott lehet hagyni, gyakorlatilag bárkivel, ő remekül feltalálja magát. A fiam nehezen tűri a változatosságot, s néha a nagymamával is, aki szerintem ezerszer jobban tartja, mint én, képes a kerítésnél ácsorogni, hogy mikor jön már anya haza. Mindezek ellenére, még a saját gyermeki emlékeim dacára is azt gondolom, hogy nem lehet összenőve élni, s valóban, egy egészséges lelkületű párnak bizony néha, legalább évente egyszer jár egy kis intim szabadidő. Sőt, legyünk egy picit telhetetlenek, hívjuk rögtön nyaralásnak. Aminek nem kell túl hosszúnak lenni, lehet akár mini nyaralás is, cumisüveg, törlőkendő és azonnal megoldandó feladatok nélküli hosszú hétvége. S az sem baj, ha nem furdal minket közben a lelkiismeretünk, miszerint szegény gyerekünk mit csinálhat nélkülünk, ugyanis bizonyára nagyon jól elvan, mert extra figyelmességet és szórakoztatást kap a kijelölt bébicsőszöktől.

Az is fontos persze, hogy milyen életfázisában hagyjuk otthon a gyereket. Amíg szopik, értelemszerűen nem lépünk nélküle át hét határt, sőt a figyelmesebb és előrelátóbb szülők akkor sem, ha történetesen valamilyen lelki problémával küzd a gyerek, szeparációs félelmei vannak, vagy hasonló problémák.

Vannak olyan szülők is, akik nem éreznek egyáltalán késztetést arra, hogy külön időt töltsenek el a gyerektől. Ki tudja, talán az ő életükben nagyobb törést fog okozni az, amikor a gyerek majd a barátaival megy inkább sátorozni, mint velük, lehet, hogy nem árt erre előre edzeni lélekben. Nem utolsó az az indok sem, hogy a gyerek szociális fejlődésének sem árt, ha néha látja, tapasztalja, hogy a szűk családon kívül is van élet, s a határok bizony mások lehetnek, mint otthon.

Ne legyünk azonban idealisták sem, jó dolog külön nyaralni, de facér párként a homokban fekve hol azon kapjuk majd magunkat, hogy gyerekeket bámulunk, akik homokoznak, vagy pedig azon morfondírozunk álló nap, hogy mit csinálhat éppen most a gyerek. Így vagy úgy, próbáljunk meg egy kicsit lazítani, ha már úgy döntöttünk, nagyon helyesen, hogy feltöltődünk, mert szabadság mindenkinek jár, még a gyereknek is.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.06.24 14:53:28Vakmacska

    Én tonképp mennék apával pár napra külön nyaralni, de épp eleget van a külök a nagyanyjával így is, mivel ő velünk lakik. Szóval nálunk a különbségek miatt egész évben megy a műsor ha kell, nemcsak nyáron, lepasszolni neki viszont úgy külön azért még nem (volt felvetés, hogy lemennek a nagyi húgához hosszabb időre, de még senki se merte meglépni). A másik nagyi is imádja, de idős és beteg, nem bírna vele, csak ha mi is ott vagyunk - leszünk is, mert szuper helyen lakik, folyócska-holtágacska, termálfürdő efféle. Meg különben is.



    Ami viszont az én gyerekkoromat illeti - én kb. 17 éves koromig nem nagyon tudtam milyen Budapest. Mert a táborokon túl leginkább az ment, hogy én június közepén levackolódtam a nagyszüleimhez, oszt augusztus 20 táján mentem haza, vagy tábor előtt egy-két nappal. És nem hogy otthagytak feeling nem volt, hanem augusztusban: mi a ráknak kell hazamenni? (pedig szerettem iskolába is járni, de a nagyanyámék, azt volt a minden világok legjobbika). Nemtom mért, lapos alföldi falu, játszótér nincs azóta se, jó, volt egy strand, meg állatkák meg kert meg ők. Semmi különöset nem csináltak, és mégis.



    Amióta meghaltak, viszont nem nagyon akarózik menni, hiába maradt ott még amúgy szeretett-ismert rokon. Addig felnőttként is kezem-lában törtem hogy menjek, és azóta szép lassan ez elfogyott, most is anyám kéri, hogy menjünk együtt, és talán megyünk is, egy hétvége, és szembe kell nézni vele hogy szívem szerint nem mennék. Ez van.

  • 2008.06.24 14:55:03Vakmacska

    ...szóval azt nem tudtam hogy Bp. milyen nyáron, mivel nem voltam ott sose.

  • 2008.06.24 14:59:06kismica

    Nem hiszem, ez most az új próba. A távolság miatt kevesebbet nem akarnak, főleg, mivel nekünk nincs kocsink, hanem nekik, tehát rájuk hárul a szállítás rész is. (A 100 km-nél nem annyira, de ha hirtelen vissza kell hozni, akkor igen.)

    Csak arra emlékeznek, h mi is voltunk a nagyszülőkné/keresztszülőnél. Azt persze kihagyják az emlékekből, h azokkal a rokonokkal ELŐTTE mennyire volt intenzív a kapcsolat és pontosan mennyi idősek is voltunk...

  • 2008.06.24 15:05:26yukikoka

    Vakmacska, a falun a dédimamámnál eltöltött hetekre én is szívesen emlékszem vissza, pedig ott még strand sincs:) Voltak viszont állatok, kukoricagóré, pajta, padlás... csupa izgalmas dolog. A gyerekeimnek sajnos már nem tudom megmutatni

  • 2008.06.24 15:06:30yukikoka

    Kismica, ez gáz. Párod esetleg be tud segíteni a "magyarázkodásba"? Egyetért veled?

  • 2008.06.24 15:08:40kismica

    Persze, egységfront van :)

  • 2008.06.24 15:19:24Pandi

    Yukioka



    Bár én is nagyon vágyom egy kis kikapcsolódásra, de én is inkább az általad leírtak felé hajlom.



    Az én fiam most lesz 14 hónapos és én még olyan picinek látom.

    Persze okos, ügyes, csodaklassz gyerek, de nem tudom, megértené-e, hogy akkor most ki kivel is van.



    Természetesen voltunk már kettesben vacsorázni a párommal, sőt, hajnalig tartó buliban is voltunk másfél hónapja, de akkor is mi tettük le a saját kis ágyába és reggel is ott voltunk, amikor felébredt (na jó, a buli után csak fizikailag).

    Anyu volt a szitter és persze ott is aludt.



    Egyébként a párom testvéréék sem csinálnak ebből gondot, hagyták már itt 1-2 napra a kisfiukat a nagyiéknál és mindenki szuperül is érezte magát, de én még nem tudom megtenni.



    Majd akkor leszek tökéletesen meggyőzve, ha ő kéri, hogy hadd aludjon már ott a mamánál.:)

  • 2008.06.24 15:22:41Pandi

    Természetesen YukiKoka, csak belezavarodtam a sok k-ba.:)

  • 2008.06.24 15:32:25yukikoka

    Pandi, éjszakába nyúló buliban mi is voltunk, sőt, olyan is volt, hogy anyum tette le a lányokat aludni, de reggeli ébredéskor már itt voltunk.

    Ja akartam még írni, hogy egyik gyerekem sem elkényeztetett, nincsenek hozzám nőve (meg is őrülnék, ha egész nap őket kéne tutujgatni), mindketten önállóak (korukhoz képest), a nagyobbik remekül elvan egész nap az oviban stb., és szerintem a kicsivel sem lesz gond, csak még nem beszél ugye...

    Meg hát amit írt Zsákos ember, hogy furcsa lenne megmagyarázni a gyerekeimnek, hogy akkor mi most nyaralunk,ti meg szépen itt maradtok.



    Én épp azon agyalok, hogyan oldjam majd meg a novemberi szülésem és kórházban tartózkodásom alatt, hogy a kisebbik lányomnak se legyen ebből gondja.. a nagyobbik 3 éves volt, amikor a kicsi született, de megsínylette a néhány napos távollétem, persze ebben kistesó érkezése is benne volt, pedig "felkészítettük". Azóta minden ok szerencsére.

  • 2008.06.24 15:36:41verkaverka

    SZerintem érthető, hogy az ember akar kettesben is lenni, hát persze. Nyilván nem jó ötlet csak kettesben nyaralni, de ha jut idő meg van aki vigyáz a gyerekekre. akkor jót tehet mindenkinek ha a szülők kettesben is elszöknek pár napra.



    Hozzátéve hogy nyilván nem pár hónapos gyerek mellől.



    (Pont pár hete került szóba pszichológus barátnőmmel az aranyszabály, miszerint is annyi napra szabad a gyereket otthagyni másra ahány éves.)

  • 2008.06.24 15:49:49yukikoka

    Verkaverka, én is gyerekpszichológus barátnőmmel szoktam konzultálni:-) (én pályaelhagyóként már elfelejtettem a tanultak egy részét, meg neki szakvizsgája is van, így eleve jóval többet tanult a manókról, mint én). Ezt a szabályt mondjuk még nem hallottam... majd megkérdezem tőle. De mivel az én majdnem kétévesem még nem beszél, meg egy kétéves amúgy sem biztos, hogy felfogja, mit jelent az, hogy visszajövök, az időhatározókkal meg tutira nincs tisztában, így várok... lehet, hogy felesleges, nem tudom.

    Mindenki csinálja úgy, ahogy jónak látja. A kettesben nyaralás igényét amúgy én is megértem, és azt sem hiszem, hogy mártír módon fel kéne áldozni magunkat a gyereknevelés oltárán, de úgy gondolom, a szülői szerep arról is szól, hogy ideiglenesen lemondjunk néhány dologról a gyerek érdekében.. szerintem megtérül.

  • 2008.06.24 15:53:43Nogu

    Nálunk úgy alakult, hogy a gyerek ment el nélkülünk nyaralni:) Most a Balatonon van a nagyszüleivel, meg a teljesen egyidős unokatesójával egy hetet, mi meg Bp-en dolgozunk... Ja, 1,5 éves és Nagyija szerint NAGYON ÉLVEZI! Igaz, hogy minden héten egyszer ott alszik a Nagyiéknál az uncsitesóval együtt, szóval edzett.

    Viszont velünk csodát tesz a kettesben töltött idő, úgyhogy ezt a jövőre nézve bevezetjük.

  • 2008.06.24 16:01:00anyamadár

    Én nagyon sírtam az első estéken az anyukám után, a dunabogdányi alsóstáborokban, a nyaralásokon és a nagyimnál is kicsikoromban...



    Lehet ezért sem szeretnék a gyerekeim nélkül nyaralni...

  • 2008.06.24 16:07:48thais

    Nem az a kérdés, hogy szabad-e, hanem, hogy megoldható-e. Mi egy nagyszülőpárnak sem tudjuk leadni őket, még 1 napra sem. Színházba és koncertre is felváltva járunk. Én a barátnéimmel,ő a zenész haverjával avagy egyedül. Én nem tudnám magam jól érezni hosszasan nélkülük, egyfolytában aggódnék. Biztosan megszakítanánk a nyaralást és idő előtt hazajönnénk.

  • 2008.06.24 16:13:20verkaverka

    Ja, az én kétévesem se volt még éjszakára nélkülem pedig teljesen beszél, és napközbenre pár órára nagyon kiskorától hagytam már másra. :)



    Nyilván más eset egyébként mondjuk az olyan gyerek aki eleve egy háztartásban él a nagymamával, és úgy marad otthon vele, amíg a szülők elmennek, meg más lemenni a dédihez akit évente háromszor lát. Meg minden más.



    Az szerintem az alsó határ hogy ne legyen még a párhónapos az anyja nélkül, de azt is értem ha valaki 3-4-5-6 éves koráig sosincs éjszaka külön a gyerektől. Nyilván van mozgástér, ez a hány éves hány nap csak az egyik határ, hogy aztnem nagyon kéne túllépni.



    És bár alapvetően nyilván mindenki úgyis maga fog dönteni, nem hiszek abban hogy mindenki csinálja ahogy jónak látja, mert a legtöbb ember nem tud eleget az ilyesmiről. Én se, ezért olvasok el mindent plusz kérdezek meg minden ismerős szakembert, szerencsére tartunk párat a környéken. :)))))

  • 2008.06.24 16:56:02eino.

    Nagycsoportos koromtól 13 éves koromig min. másfél hónapot töltöttünk a tesómmal+az unokatesókkal a nagymaméknál, innen kb. 180 km-re. Akkoriban még telefonunk sem volt, tehát maradt néhány képeslap a kommunikációra, vagy esetleg egy hétvégére eljöttek látogatóba a szüleim. Jó volt , egy kis idő maradt közös nyaralásra vagy otthoni létre. De nem sok, mert nem volt sok szabi, tehát nem külön nyaraltak, hanem egyszerűen csak dolgoztak, és nekünk ez volt a nyaralás. Ha se nagymama, se szülők, akkor ovisként nyári ovi volt, iskolásként meg már otthon voltunk ketten a tesóval.



    Ma ez sokkal bonyolultabb. Mindenesetre a lányom most a szüleimmel van, akik sokkal jobban ráérnek gyerekezni, mint 20-25 éve. Igaz, a munkakörülményeik és a helyzetük is jelentősen javult.

  • 2008.06.24 16:58:12eino.

    ,,Mindenesetre a lányom most a szüleimmel van"



    ez azt jelenti, hogy általában velük, de azért velem is, hétvégeken mindenképpen, meg pl. holnap déltől bejön a munkahelyemre, aztán este vacsorára megyünk stb. . Tavaly másfél hónapig nem láttuk egymást , mert így jött ki, a végén meg már mindketten bőgtünk. Amíg nem lesz elég nagy, ilyet nem szeretnék többet. Nyilván nagyobb a kötődése , mint nekem volt, hiszen neki nincs se testvére, se érdemben apának nevezhető apja.



  • 2008.06.24 17:28:03Dexter68

    Lehet nyaralni. Sőt kell is. Legutóbb szerveztünk magunknak 4 napot Sárváron, a nagyok otthon maradtak, Csipetke meg ment nagymamázni. Aztán mindenkinek mesélte, hogy „anyáék ejmentek Szájvájja, mejt nem tudnak tőjem pihenni” :o))))

  • 2008.06.24 18:16:05Miss Jones

    Szabad, lehet. Gyerektől is, korától is függ. Mi kiskorunkban a nyár egy elég nagy részét a két nagymamánál töltöttük. Az egyikőjük az Alföldön falun, a másikuk Baranyában kisvárosban lakik. Imádtuk az egészet, mindkét helyen óriási baráti körünk volt. A teljes szabadság időszaka volt, csak jó emlékeim maradtak róla.

  • 2008.06.24 18:18:25szpn

    Hát szerintem azért az egy kicsit erőltetett szabály, hogy annyi napra hagyható el egy gyerek, ahány éves. Ez gyerek- és szülőfüggő, biztos nem lehet így általánosítani. Mi már utaztunk el 8 napra az akkor 2 éves lányunk mellől. A nagyszülőkkel volt addig, akikkel előtte is rendszeresen találkozott, aludt is már náluk. Idén pedig a 2 naggyal (5 és 3) elmegyünk egy hosszúhétvégére sátrazni, amíg a kicsi (1) szintén a nagyszülőkkel marad.

  • 2008.06.24 19:50:30verkaverka

    Nyilván szerinted nem érvényes a szabály ha te hagyod ott a kétévest 8 napra, gondolom nem hagynád ha azt hinnéd rosszat csinálsz neki, jól néznénk ki. :)



    De nekem tényleg a többedik szakember mondja, tehát iránymutatónak nyilván nem rossz. Meg az a nehéz ezekkel hogy akkor tudod meg hogy bajt csináltál amikor már késő... tehát nyilván van gyerek aki kibírja, de biztos nem lehet benne az ember előre. Ezért jók a szabályok. Meg erre találták ki őket. :)

  • 2008.06.24 20:10:31yukikoka

    Verkaverka, tök jó, hogy utánanézel, utánakérdezel mindennek és nem hülyézed le zsigerből a pszichológusokat, gyógypedagógusokat stb. - ez sajnos tendencia, a focihoz és a pszichológiához (meg persze az orvostudományhoz) mindenki ért. gyanítom, hogy Te is azért kéred ki szakemberek tanácsait (ahogy én is), mert az átlagnál többet tudsz a fejlődésléketanról

    Szerintem ha nem reagál feltűnően "durván" egy gyerek a szeparációra (pl. nem sír egész nap vagy nem lesz apatikus stb), akkor nem biztos, hogy látszik rajta, hogy jól érzi-e magát vagy sem, és a szülő - különösen nagyszülő,akinek elég egy mosoly ahhoz, hogy megállapítsa, a gyerek "remekül van" - nem veszi észre, hogy esetleg gond van. A kötődés sérülése, illetve lazulása gyakran nem jár látványos viselkedésváltozással (nem szólal meg a riasztó, nem jelenik meg stigma, külsérelmi nyom a deden:-), persze, hogy normális lesz a gyerek, csak esetleg később üt vissza, hogy nem olyan szoros a viszony közte és az anyja (apja) között - pl. nem fogadja el az értékrendjüket, vagy esetleg nehezebben alakít ki tartós kapcsolatot stb. Na én ezt tuti nem kockáztatom, pedig nem szoktam kritikátlanul elfogadni "lila" pszichológiai elméleteket, sőt, előnyben részesítem a komoly tudományos igénnyel végrehajtott kutatási eredményeket, különösen ha pl. neurobiológiai bizonyítékokat is felvonultatnak, persze ez azért nem alapkövetelmény:-) de azért írtam, hogy mindenki tegye, amit jónak lát, mert sajnos a tudomány nevében sem lehet beleszólni az emberek életébe, és osztani az észt, különösen ott, ahol a pszichológiát és pedagógiát sokan szocialista "csökevénynek" tartják (holott pont akkoriban volt jellemző a tudományellenes beállítódás, a pszichológia és a rokon tudományok '"üldözése")

  • 2008.06.24 20:25:51suo tempore

    lehet-e gyerek nélkül nyaralni?



    hát én nyaralnék, ha lenne vki, akire rá merném bízni, de sajnos nincs, úgyhogy egy hétig máshol fogok idegbajt kapni a folyamatos kergetésétől

  • 2008.06.24 20:35:07Normi

    Gigi!

    Szegény, ez nagyon rossz lehetett neked. Én azt is alig bírtam 4 évesen, amikor anyu tesómat szülte, pár napig kórházban volt, emlékszem, rettenetesen hiányzott, pedig mamáéknál sokat voltam, jól ismertem őket, de nagyon anyás voltam...Férjem viszont ennyi idősen hetekig elvolt nagyijánál, imádott ott lenni.. Gyerekfüggő...

  • 2008.06.24 20:41:25verkaverka





    yukikoka, persze, én is úgy gondolom hogy végül úgysem lehet (sikerül :)) beleszólni, csak arra vonatkozik a tiltakozásom hogy ha kimondjuk hogy mindenki azt csinál úgyis amit akar az úgy hangzik mintha az valahogy mind jó is lenne. Pedig ugye a gyerekeket és családokat nézve ez nagyon nem igaz...

    tehát értem én hogy ez a gyakorlat, csak hadd ne örüljek neki. :)))

  • 2008.06.24 20:44:53Kataanyu

    Sziasztok, nálunk pont most aktuális a téma, a gyermek 9 hónapos, szeptemberben megyünk 3 napra Olaszországba nélküle. Igazából végig sem gondoltuk ilyen szempontból a dolgot, mikor igent mondtunk a barátainknak a hosszú hétvégére- gyerekek nélkül. A lányom a nagyszülQknél lesz, akikkel sok idQt tölt együtt.

    Igaz,én most is heti 2 napot dolgozom, addig apukázik, és a tervek szerint novemberben vissza kell menjek dolgozni is teljes munkaidQben. Tudom, hogy korai lesz még, de ez teljesen más téma...

    Szóval mi megyünk, kipróbáljuk a dolgot, és meglátjuk, lehet, hogy soha többé ilyen nem lesz egy ideig, de az is lehet, hogy többször meg fogjuk ismételni.

  • 2008.06.24 21:09:32kismica

    Gyerek, szülő ÉS nagyszülő függő. (Vagy egyéb felvigyázóé.) Én pl. azért sem "adnám" oda a fiam, mert a "nevelési elveink" nagyban különböznek. Nekem többek közt attól a sztenderd szokástól, h a nagyiknál mindent szabad: égnek áll a hajam. Sehol sem szabad mindent. Vannak alapszabályok, amik mindenhol legyenek ugyanazok És ezekhez jöhetnek újak helyfüggően. Nálam ilyen alapszabályok: fix időpontokban alvás (délben ebéd után és este 7-kor), nasi nincs, édesség csak kaja után. Dohányzás, ivás nincs a gyerekem közelében, pláne előtte...

  • 2008.06.24 21:18:53yukikoka

    Verkaverka, értem, persze. Csak nem akartam megkapni, hogy osztom az észt. Láttam mostanában néhány rossz példát (pl. hetekre elutazni külföldre 15 hónapos mellől - rosszul sült el..., csak már nem lehet meg nem történtté tenni.

    Szerintem egy hét (akár néhány nap is) beláthatatlan idő lehet egy kisgyerek számára... ezt ő lehet, hogy a szülő elvesztéseként éli meg. Felnőtt emberek sem szokták elfelejteni a sérelmeiket, még ha meg is bocsátják egymásnak. Ha úgy érezzük, a másik cserbenhagyott, attól még lehetünk jóban, de nem feltétlenül merünk igazán megbízni benne a továbbiakban, mert hátha megint megtörténik - ilyenkor jó önvédelmi mechanizmus, ha nem kötődünk a másikhoz olyan erősen, ekkor kevésbé fáj a csalódás. Nos nem azt mondom, hogy ezt a gyerek tudatosan így éli meg, és azt sem, hogy egy hétvége alatt visszafordíthatatlan sérülés keletkezik, ez gyerek (és életkor!!!) függő.



    Az más tészta, ha az embernek vissza kell mennie dolgozni - az sajna nem nyaralás. De akkor nem napokra marad szülő nélkül a gyerkőc.

    A gyerekkel egy háztartásban lakó nagyszülő is más, ahogy Verkaverka is írta, vele szorosabb lehet a gyerek kapcsolata, mint egy időnként "felbukkanóval", és talán jobban viseli a szülők távollétét. Ahogy egy bölcsis vagy gyakran "lepasszolt" gyerek is kevésbé sínyli meg a szülők távollétét - ez a rugalmasságnak és edzettségnek tűnő reakció azonban nem biztos, hogy jó.

  • 2008.06.24 21:25:06verkaverka

    Hát igen, amikor a kisöcsém öt éves volt, én pár hónapig külföldön voltam. Egy idő után megkérdezte anyámat hogy felnőtt leszek-e mire visszajövök...

  • 2008.06.24 21:46:09Normi

    Ja, és YUKIKOKA hozzászólásához lapcsolnám, igen, én egyetértek, érdekes, hogy férjem, aki nem volt dependens a szüleitől, ő volt az igazi jógyerek, aki simán alkalmazkodott mindenhez, és könnyedén elvolt hetekig anyu.apu nélkül, nos ő az, akinek nincsenek szülőkről gyerekkori emlékei, nem kötődik hozzájuk, viszonyuk udvarias-távolságtartó, míg én nagyon kötődtem anyumhoz....

  • 2008.06.24 21:47:50wish73

    lehet, h írta már valaki, de sztem a tálalás a lényeg. nem azt mondom a gyereknek, hogy azért mész ide-vag yoda, ehhez vag yahhoz, mert én elutazom, dógom van, stb. hanem mész, mert ott jó lesz neked. aztán, ha visszaér mindenki, el lehet mesélni, ki merre járt, mit csinált. az én lányom pl. simán megy bhová, ovis, sulis táborba is, de, ha tudja, hogy én nem otthon vagyok, az stresszeli. őt csak azért, mert ugye anyának otthon a helye, az a biztos pont, mást esetleg azért zavar, ha tudja, h a szülők távol vannak, mert azt hiszi, h kimarad vmiből. szóval nem az az üzenet, h elpasszolunk valahova, hogy én/ mi addig nélküle mulassunk, mert ez nekem/nekünk jár, hanem az, hogy neki bónusz, hogy máshol lehet, utazhat, bulizhat.

    az enyémek 3 évesen már nyaraltak egy hetet anyámmal, 5 évesen már ovival, és imádják. van, aki 8 évesen is kimaradt az erdei iskolás táborból, mert ő még sosem volt távol szülők nélkül. nagy veszteség-sztem.

  • 2008.06.24 21:51:32serifné

    Én 9 hónapos voltam, mikor a szüleim elutaztak egy hétre Bulgáriába. Anyám szerint nem is igazán gondolta végig, csak egy kicsit pihenni akart. Aztán hazafelé, mikor piros lámpát kaptak a vasútnál, Anyám kiszállt a kocsiból és elindult gyalog...már nem bírt tovább várni. Kisvártatva megérkeztek...és én nem ismertem meg őket. Egy hét különlét után. Apukám aztán elénekelt egy dalt, amit mindig énekelt nekem és erre el kezdtem mosolyogni, kezdett leesni a tantusz, hogy kik is ők. Na erről, ennyit. Szerintem azon kell elgondolkodni, hogy miről maradunk le,ha nem megyünk el. Mi az, amit esetleg nem nézhetünk meg mondjuk két év múlva? Melyik várost? És apával talán még két év múlva is majd akarunk kettesben utazni, nem? A gyerekünk viszont két év múlva már érteni fogja, hogy apa-anya elutazik és majd nemsokára jön, esetleg akarja is majd,hogy elutazzunk nélküle és a nagyihoz menjen, de adjuk meg neki az esélyt, hogy eldönthesse és megérthesse, hogy nélküle menjünk-e. A fiam 3 éves, eddig csak akkor aludtun külön, mikor a Kicsit szültem, nem volt már "bébi", mégis nagyon megviselte, tudomást sem akart rólam venni, mikor bejött a kórházba. Mikor hazajöttem, odabújtam hozzá és azt mondta: Anya, annyira hiányoztál! Na, akkor eldöntöttem, hogy majd akkor megyek nélküle valahova, ha kéri...ezt az áldozatot meghozom a gyerekem kedvéért, mert azért lássuk be, ez nem olyan nagy dolog. Ja, bocs a regényért!:)Belemerültem!

  • 2008.06.24 22:03:45yukikoka

    Serifné:) én sem érzem nagy áldozatnak:) Még akkor sem, ha a nyaralás vagy akár csak egy hétvége kisgyerekekkel felér egy kiképzőtáborral



    Wish73, igazad van, a tálalás sokat számít, de ferdíteni (hazudni) nem jó, utóbb úgyis kiderül, hol volt az ember lánya.

    Azt azonban sosem mondanám a gyerekemnek, hogy azért utazok el, mert mellette nem tudok pihenni.



    3 évesen szerintem is sok gyerek eltölthet egy kis időt távolt a szüleitől, ebben én nem látok kivetnivalót. De nem mindegy, hogy 3 év vagy másfél, esetleg 9 hónap.



    De adjuk meg a választás lehetőségét mindenkinek

  • 2008.06.24 22:43:11szenilla

    Paripa utca - Paripa!!!:)))



    Nem olvastam el minden kommentet, így lehet, hogy ismétlés: egyrészt nagyon gyerekfüggő (ezt olvastam, más is írta), de szerintem baromi gyerek-szám függő is a dolog. Egy gyereket nem szívesen passzolnék le, amíg kicsi egyedül, de kettőt - simán!!!!:)))

  • 2008.06.24 22:46:11Vierre_

    Én pont két napig bírom a gyerekeim nélkül, pedig lennék én tovább is, jó a seggem úgy vakarni ahogy nekem tetszik és baromira élvezem a szabadságot, aztán fél nap után keresem a hangját, másfél nap után már kész vagyok, pedig annyira jó néha magamban lenni. Lennék én tovább is, de nem bíííííííííííírok. :))))))) Ezen a nyáron pedig lesz vagy kétszer öt nap, szerintem imádni is fogom és ki is fogok készülni, mire jó a mobil- másik poszt :DDDDDDDDDDD

  • 2008.06.25 05:48:58aPró

    Emléxem mennyire utáltam otthonmaradni szüleim nélkül... főleg tesómmal +O(... amíg kicsi voltam...

    aztán 13-14 éves koromtól már alig vártam hogy elmenjek otthonról haverokkal, és ne legyek otthon :)

    főleg az volt a xar, amikor velük kellett menni ilyen helyekre 14-15 évesen :S

    szerintem észre lehet venni, ha a gyerek nem akar, és el lehet engedni, nem mindig anyuci/apuci kicsi fiát/lányát játszani, mert a vége az lesz hogy a gyerek elmenekül otthonról amikor csak tud, és végig azt fogja várni hogy mikor költözhet már el a családból...

    szerintem ezen gondolkozzatok el ti is :)

    és nem biztos hogy minden gyerek ilyen, és ilyen voltam :D

  • 2008.06.25 05:49:51aPró

    amikor velük kellett menni = szüleimmel :)

  • 2008.06.25 09:17:59babapók

    Én egy igazán nagyon renitens vagyok. 2 gyerekemen "adok túl" már évek óta a teljes nyárra szinte. Most 10 ill. 7 évesek. Ovi idején is kb. az iskolai vakáció kezdetekor levittem őket Édesanyámmal vidékre, egy olyan igazi faluba és én csak 7végenként látom őket. Ők remekül elvannak, én dolgozom és szintén elvagyok, tudom, h jó helyen vannak, emiatt a hiányérzet sem úgy jelentkezik. Mikor pénteken lemegyek mindenki örül (még én is:), utána búcsú és napi 2 telefonnal tartjuk a kapcsolatot. Mellesleg idén nem sokadszor ugyan, de kimarad egy 7vége is, mert nem átallok elmenni nyaralni a párommal kettesben sem. Viszont egyben biztos vagyok, az én gyerekeim olyan élményekkel gazdagodnak, mint én is a magam idején, és amik pótolhatatlanok és sajna nem sok gyereknek adatik meg. Tehát mindenki jól jár, Édesanya pedig instant imádhatja az onokáit :)

  • 2008.06.25 09:44:53Kicsi.Sati

    Hmmm. 4 éves voltam (ez még a vad és romantikus 80-as évek második fele), amikor apu elutazhatott az akkor még létező NSZK-ba háromhetes, szakmai útra. Remekül megvoltam itthon, nem okozott nagy lelki törést, igaz, megbeszéltük, hogy nincs hiszti, üzletet kötünk, itthon leszek anyámmal, amikor ő dolgozik, akkor a nagyival, és ha rendes leszek, kapok legót. sokat. :)



    aPró, én még voltam 21 évesen anyámékkal

    nyaralni, sikeres lehetek-e?

  • 2008.06.25 10:42:44nid2

    Nekem mindig az jut az eszembe, hogy amikor már kamasz koromban önállóan szerettem volna valahová menni, Anyukám vagy ezerszer vágta a fejemhez, hogy "Mi soha nem mentünk nélkületek nyaralni!" - erre az volt a válasz, hogy de nem is kértük a bátyámmal, hogy feláldozzátok magatokat. Mindig elvárta a hálánkat, hogy milyen áldozatot hoztak értünk.

    Az a véleményem, hogy akkor inkább menjen a szülő is pihenni - a nagyszülő is boldog, hogy kényeztetheti az unokákat.

  • 2008.06.25 13:45:17korall1

    Te Win!

    Ezen a képen nem Kati és Tohi van még a gyerkőcök előtti időszakból? Nagyon olyan a párocska. :-)

  • 2008.06.25 13:53:07yukikoka

    Kicsi.Sati:-) Így leszel csak igazán sikeres:) Én is voltam szüleimmel utazni már felnőttként, ez tök jó dolog szvsz.

    Egy 4 éves gyermekkel amúgy sok mindent meg lehet beszélni, és az, ha csak az egyik szülő megy el egy kis időre, nem olyan, mintha egy 1-2 éves gyereket hagy otthon a szülőpáros. Az is számít, hogy olyan személy marad/megy-e nyaralni a gyerekkel, akit napi(!) szinten lát egyébként, pl. vele egy háztartásban élő nagyszülő, testvér (ahogy Szenilla is írta), így a biztonságérzete is meglesz valamelyest. A férjem hetente legalább egyszer ügyeletes, ilyenkor majdnem 48 óráig nem találkozik a gyerekekkel, de én olyankor is itt vagyok velük a megszokott környezetükben, és már megszokták. Olyan is előfordult, hogy a nagyobbik 2 hétig nem találkozott az apjával (kb 2 éves volt), de mivel én voltam vele napi szinten, nem viselte meg nagyon (a férjemet annál inkább)

    Azért remélem a legot megkaptad, ipari mennyiségben:-)



    Nid2: Hú, remélem azért ilyet sosem vágok majd a gyerekeim fejéhez... rossz lehetett hallani. Már csak azért sem, mert néhány év múlva (amikor a legkisebb kb 3-4 éves lesz) mi is gondolkodunk egy kis külön nyaralásban, persze a fokozatosság elvét szem előtt tartva.

    Nem állítottam, hogy szülő és gyerek legyen "összegyógyulva", sőt, az szerintem sem jó senkinek. Csak mindennek megvan a maga ideje, és érdemes kétszer is meggondolni, gyerekünk érett-e arra, hogy ideiglenesen elszakadjon tőlünk, ennek pedig szerintem a beszéd (nem az egy-két szavas, teljesen az itt és mostra korlátozódó kommunikáció)) előfeltétele - de nagyban gyerekfüggő.

  • 2008.06.25 13:53:13Win

    a nélkül:)

  • 2008.06.25 13:53:16Win

    :))))))))) De, de csak műanyagból öntve az Andriáról......a

  • 2008.06.25 13:54:45Win

    tippelek ki vagy

  • 2008.06.25 14:07:42korall1

    lassan megy... :-D

  • 2008.06.25 22:24:32Vierre_

    Én klambóbetyár koromban falun voltam a nyáron, egy gyönyörű zsákfalban, ahol még a tejért a szomszéd utcába jártunk köcsöggel reggel és itt a köcsög pont a tárolóedényt jelenti :)))

    Aztán úttörőtábor, Káptalanfüred, nyolc évig, imádtam és máris jött a kamaszkor, akkor meg már mentem a saját fejem után.

  • 2008.06.27 23:45:02Szmolicsek

    Babapók! szerintem semmi kivetni való nincs abban, hogy a gyerekek vidéken vannak nyáron, míg dolgozol. az én nagypapám rokkant nyugdíjas volt, így tudott segíteni a szüleimnek és a nagynénéméknek a nyári szünetekben. az utolsó tanítási napon összeszedték az összes unokát és levitték a nagyszüleim vidéki házába (egyébként Pesten laktak ősztől tavaszig) és az első tanítási nap előtt haza hoztak minket. a szülők hétvégente lejöttek hozzánk. a mai napig szívesen emlékszünk ezekre a nyarakra, annak ellenére, hogy pesti gyerekként először furcsa volt, hogy csak hetente 2x hoznak kenyeret a faluba, tejterméket csak 1x. de találkoztunk mindenféle állattal, jártuk az erdőt, napokat töltöttünk a szénégetőkkel, kerékpároztunk a környéken. sajnos, nekem már nincs ilyen szerencsém, én nem tudom megoldani a gyerkőc vakációs felügyeletét. én nem éreztem úgy sose, hogy lepasszoltak a szüleim.

  • 2008.06.28 06:08:17fehérvirág

    Hát, eltérőek a vélemények. Amikor ovis volt a kisebb gyermekem, eszem ágában sem volt elengedni 2 hétre kötelező szanatóriumba. A nagyobbik is csak fokozatokban szokott hozzá a távolléthez. Más kérdés, hogy nagyszülőknél nagyon jól elvannak együtt és külön-külön is, de míg a nagyobb utál iskolai kirándulásokon résztvenni, addig a kisebb minden további nélkül erdei iskolázik. Tehát a szülőnélküliség-tűrés egyéni, gyerekfüggő.

    Én bizony a munkám miatt gyakorta bízom a vidéki szüleimre a gyerkőcöket, jó helyen vannak, én meg tehetem a dolgom nyugodtan és sokkal eredményesebben, mintha azon görcsölnék, hogy otthon elzárták-e a gázcsapot, magukra borították-e a forró ebédet stb. A köldökzsinór meg megvan, ott a mobil.

    A családi nyaralás azonban szent és sérthetetlen, mert együtt vagyunk jó csapat, s akkor lemehetünk a földgömbről is.:)

  • 2008.06.28 07:13:34Vakmacska

    Vierre én is Káptalanfüredre jártam táborba, faházas-erdős, mondjuk volt ott több is de lehet hogy ugyanaz....de attól tartok nem egy évjárat vagyunkés nem ugyanakkor voltunk, de röhögném ha mégis.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta