SZÜLŐSÉG

Az erőszak a családban gyökerezik

2008. június 12., csütörtök 10:00

Nem szívesen formálok véleményt olyan eseményekről (most sem fogom tenni), melyeket csak a média által nemegyszer jócskán elferdített és szenzációvá dagasztott információk alapján ismerek. Pedig mostanában bőséggel teremnek a hírek társai által agyonvert kamaszról, diákok által terrorizált tanárokról, egész osztályt félelemben tartó bakfisról. Nézem a most megölt kaposvári fiú megtört édesanyját, hallgatom az iskolaigazgató megdöbbent szavait, figyelem a pszichológus okos, higgadt mondanivalóját a virtuális világ és televízió által adott erőszakos megoldási mintákról, ahol semminek nincs végleges és visszavonhatatlan következménye. Arról, hogy a hajdanán még oktató-nevelő iskola ma már jó esetben csak oktat, de nem nevel, utóbbit ugyanis már régen gúzsba kötöttük a szent és sérthetetlen személyiségi jogok jegyében (és valószínűleg ugyanez a sors vár majd oktató funkciójára is). A családi együttlétek és beszélgetések hiányáról, ahol így napokig nem is tűnhetett fel, hogy a fiúk mire készülnek. No persze, tudom, a minták szerepe, és az erőszak erőszakot szül…


Tényleg itt kell keresni az agresszió gyökerét, vagy ekkorra már sok minden eldől úgy, hogy nem is tudunk róla? Ez arról jutott eszembe, hogy a Pediatrics című gyermekgyógyászati lap legutóbbi számában hozták nyilvánosságra egy 1318 gyermek bevonásával lefolytatott észak-karolinai felmérés eredményeit, melyben a gyermekek 4, 6 és 8 éves korában erre alkalmas kérdőívek segítségével mérték fel az agresszió mértékét, és a kapott adatokat összevetették a gyermekvédelmi szolgálatok nyilvántartásaival. Kiderült, hogy nagyobbrészt azokból vált később agresszív gyermek, illetve kiskamasz, akiket már megszületésük után elhanyagoltak a szüleik. Az „elhanyagolás” kétféle formáját különítették el a kutatók: egyrészt az a szülő merítette ki ennek kritériumait, aki nem gondoskodott gyermeke megfelelő táplálásáról, gondozásáról, illetve egyéb testi szükségleteinek kielégítéséről, másrészt megfeledkezett a szülői felügyelet kötelességéről, így gyereke lépten-nyomon veszélyhelyzetekbe sodorta magát. A kétéves kor előtti időszak számított kritikusnak, a későbbi életkorban elszenvedett elhanyagolás és a bármely életkorban érvényesülő fizikai bántalmazás meglepő módon nem szaporította az agresszív gyermekek számát. Ezen a ponton azonban meg kell jegyezni, hogy a kutatók maguk is munkájuk gyengéjeként említik, hogy csak a fent említett tényezők hatását vizsgálták, és figyelmük egyelőre nem terjedt ki az egyéb befolyásoló faktorokra.

Végkövetkeztetésük szerint, ha egy gyerek már egészen korán nem kapja meg azt a figyelmet és gondoskodást, amire minden kisgyereknek szüksége van, akkor később nehezen lesz képes beleélni magát mások helyzetébe, soha nem tapasztalja meg a „szeretve lenni” érzését és magára hagyva úgy érzi, hogy egyedül kell szembenézni problémáival, és a saját maga által helyesnek vélt – vagy a média által sugallt – módon megoldani azokat. Ez még akkor is igaz, ha ebben a későbbi időszakban nem lát közvetlen mintát az erőszakos problémamegoldásra, illetve ő maga nem vált vagy válik fizikai bántalmazás áldozatává.

Az egyéb tényezőkre vonatkozó megállapításuk ugyanakkor sejtetni engedi, hogy a szakemberek sem kizárólag ennek tulajdonítanak szerepet, mindenesetre megjegyzik, hogy a szülői gondoskodást és felügyeletet nélkülözni kénytelen gyerekek eleve óriási hátránnyal indulnak az életben ahhoz, hogy a problémák és az akadályok láttán ne automatikusan az erőszak eszközéhez nyúljanak. Hiszen a bevezetőben említett egyéb kedvezőtlen hatások rájuk is éppen úgy hatnak később, mint az életük első szakaszában kellő gondossággal és odafigyeléssel nevelt társaikra.

Ez még akkor is – vagy annál inkább – elgondolkodtató és továbbgondolásra érdemes, ha úgy egyébként tudjuk, hogy a hároméves kor előtti tapasztalatok akaratlanul is beépülnek a gyerek személyiségébe. Számomra pedig különösen elgondolkodtató, hogy ezt a posztot olyankor szerettem volna megírni, amikor éppen nincs aktuális vonatkozása. Mostanában nem sikerült ilyen időpontot találni…

huhhh

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.06.12 15:22:07Táliber

    Én is elköszönök,mert felkeltek a gyerekek.Szép napot mindenkinek!

  • 2008.06.12 15:25:56ruju

    Én azt vallom, hogy a gyerekeknek x éves korukig (bőven iskoláskor az x), a szabad játék a legfontosabb és próbálom is ehhez tartani magamat. (Megjegyzem lusta anyukáknak még be is jöhet, mert ha a gyerekem éppen tündérien eljátszik egyedül, isten őrizz, hogy ebben megzavarjam!)



    Ismerek olyat, aki ezt nem bírja elképzelni, és minden, é. MINDEN játéktevékenységből "fejlesztő" tevékenységet próbál csinálni, irányítja a játékot, hogy az "hasznos" legyen, és sokszor stresszel is, pedig minden gyereke óvodás-korú, meg el sem kezdték az iskolát.

  • 2008.06.12 15:27:50bogyócska

    Ja, még annyit, hogy 4 éve érettségiztem, és érdekes, hogy azért ennyire nem volt még durva a helyzet... Gimiben sok-sok "kihágás", balhé történt, de még a legszemtelenebb oszt.társak se mertek beszólni a tanárnak... Nekem úgy tűnik mintha az utóbbi két-három évben durvult volna ez ennyire el. Én mindig is tiszteltem a tanáraimat, a balhésok meg igenis féltek hazavinni az intőt!

  • 2008.06.12 15:45:49reformanyu

    Ruju: csak kiegészíteném: mi oda megyünk, ahová a gyerek szeretne (nyilván kb. egyéves koráig arra vittem levegőre, amerre nekem tetszett, így van miből válogatni), vele legalább egyszer naponta kell egy maratoni túrát csinálni, kivéve ha jégeső esik kb. Egyébként reggel, délben, este folyamatosan autózik, egyedül, illetve akkor szállok be én is, ha ő kéri. Viszont az említett szomszéd gyerekek gyakorlatilag azóta nem mennek ki az udvarból, mióta járni tudnak (szeptemberben már oviba mennek, szóval lehet képzelni), és abból amit az udvaron látok, a gyerekek lényegesen hisztisebbek, mint az enyémek, és én ezt magamban a túl kevés inger számlájára írom. Persze lehet, hogy nincs igazam, de rendszerint nem a jól eljátszás dominál, hanem a hiszti. Biztos lehet a lustaságnak is előnye, bizonyos mértékig.

  • 2008.06.12 16:34:36verkaverka

    Nálunk az válik be hogy ha játszik valamivel akkor nem zargatjuk, de ott vagyunk, és ha be akar vonni akkor bevon. Tehát elgyógyítgatja egyedül a babáját x percig aztán jön hogy most engem akar meghallgatni vagy hogy szívjam én ki a baba orrát vagy jön az autójával hogy hol a szerelő. Akkor játszik velem, aztán egy kanyarban megint eltűnik egyedül mondjuk a motorján. (Eltűnik, értsd csak látom de nem játszom vele.)

    Ezt amikor otthon vagyunk. Természetesen megyünk állandóan, levegőre is meg egyéb programokra, találkozókra is. Tehát semmiképpen nem helyettesíti a z egyedül játszás a programokat, vagy nem jelenti az egyedül játszás azt hogy a gyerek unatkozik én meg vígan élek és ha akar valamit elzarvarom hogy találjon inkább magának valami játékot.

  • 2008.06.12 16:49:10cozumel

    Szia Huhhh, hianyoltalak!

    :-)

  • 2008.06.12 16:53:51ruju

    reformanyu, verkaverka, igen, én is így gondolom/képzelem/próbálom csinálni :-)

  • 2008.06.12 19:46:44kismica

    Bogyócska, nem kell ehhez egyházi iskola, nekem a középiskolámban (!) az oszt. vez. tiltotta ezeket (és még az egész osztálynak). nagyon egyszerű módszere volt: akinek ki volt festve a körme, arca, befestve a haja, du. az utcán látta sráccal, az másnap felelt valamiből. Mert ha ezekre volt ideje, akkor biztosan volt a tanulásra is. Néhány tanár is hasonlóan gondolta. És egész jó osztály lettünk. Persze lázadtunk, de szerettük is. Mondjuk a szülők sem mentek be az igazgatóhoz, h hol vannak a személyiségi jogaink. DE én (khm) 16 éve érettségiztem...

  • 2008.06.12 19:56:06oreille

    Ruju! azt olvastam/hallottam valahol, hogy Németországban a mai munkaképes korosztály 30 %-a képtelen dolgozni (értsd: szabályok betartása, felelősség vállalása stb.) az elcseszett liberális nevelés következtében. szerintem otthon sem lehet sokkal jobb a helyzet.

  • 2008.06.12 20:16:38glad az egyetlen

    "Arról, hogy a hajdanán még oktató-nevelő iskola ma már jó esetben csak oktat, de nem nevel, utóbbit ugyanis már régen gúzsba kötöttük a szent és sérthetetlen személyiségi jogok jegyében"



    Sajnos azért ez a gúzsba kötés se volt alaptalan. Voltak olyan jobbnak számító iskolák, ahol a tanár éveken keresztűl kiélhette szadista hajlamait (az egész tanári kar tudtával) és a mai napig nem volt számonkérés, sőt büntetésből most ő az iskola igazgató. :(



    Minden éremnek két oldala vagyon...

  • 2008.06.12 20:24:12glad az egyetlen

    bogyócska

    "...Nekem úgy tűnik mintha az utóbbi két-három évben durvult volna ez ennyire el..."



    Hát én közel tíz éve hallom ezt a szöveget, de tény, hogy nemtudnám megmondani pontossan mi a helyzet.

    Azért ez is gyerek és iskola függő.

  • 2008.06.12 20:27:51ruju

    oreille, el is hiszem :-(

  • 2008.06.12 21:01:23glad az egyetlen

    Na tessék!

    Az erőszak a családban gyökerezik, sőt néha az asszonyban...:

    index.hu/politika/bulvar/villa6473/

  • 2008.06.12 21:54:42zskoncz

    sztem a liberális nevelés nem függ össze a hülyeséggel. lehet vki liberális szülő ésszerű határokon belül!

    bárhova megyek, bármit teszek határok vannak az életben és természetes hogy a gyereknek is határok között kell élni.

    sajna ezt sokan nem igy gondolják.vagy sehogy sem gondolják... legalábbis abban a néhány évben amig suliban dolgoztam ezt tapasztaltam.



    az én gyerköcöm még nagyon kicsi. de már most az orromnál fogva vezet. nagyon nehéz lesz jó példát mutatni és ugy nevelni ahogy minket is neveltek a szüleim. de ha sikerül nem veri meg komoly ok nélkül a társait! és nem fog pofázni a felnőttekkel-se tanárral se senkivel.



    az ikolai eröszak sztem sokban függ a tanártól is. de az tény hogy fene nagy demokráciában a jogok mellől eltüntek a kötelességek! azzal 1 gyerek sincs tisztában hogy kötelességeik vannak. jogokat sem adnak ingyen!

  • 2008.06.12 22:03:34glad az egyetlen

    "...demokráciában a jogok mellől eltüntek a kötelességek!..."



    Vannak azok is és tisztában is van vele a gyerek, csk az érvényesítés utja és módja nincs meg a tanár számára. A rosszúl nevelt gyerek pedig élvezettel találja meg a rendszer kiskapuit.

  • 2008.06.12 22:25:30zskoncz

    glad az egyetlen,



    igen ez a probléma kulcsa.

  • 2008.06.13 07:52:12mucika

    Kicsit OFF lesz: sokan írják, hogy nem hívei a lilberális nevelésnek, mert kellenek a határok, amelyekhez a gyerek alkalmazkodik.

    De a liberális nevelés nem is az, hogy a gyerek azt csinál, amit akar, mivel az nem nevelés, hanem gaz növesztés. Az úgynevezett liberális nevelésben is vannak szabályok, és módszerek amikkel nevelnek.

    Szerintem a legnagyobb baj az, hogy nincsenek közös célok - pl. minden iskola magáénak kellene, hogy valljon bizonyos értékeket, függetlenül attól, hogy egyházi vagy állami iskoláról van szó. Ehhez persze társadalmi megegyezés kellene - és hát én ezügyben nem vagyok optimista.

    No meg persze az is jó lenne, ha a pedagógusok nem félnének eltanácsolni x-y-ont, ha nem tudnak vele mit kezdeni, illetve ha valakit mégis kicsapnának, akkor a gyereket ne egy másik szerencsétlen tanár kapja meg, aki úgyszintén nem fog tudni mit csinálni vele. Szerintem ez a gyereknek sem jó, mert csak azt tanulja meg, hogy ő senkinek sem kell, és mindenhol a baj van vele, holott speciális nevelés mellett még lehet, hogy lehetne vele kezdeni valamit.

  • 2008.06.13 08:47:40szövetszöcske

    Azért én már láttam olyan tanárt, aki nem a szülőkre, a kormányra, meg a közerkölcsökre panaszkodik, hanem kézben tud tartani olyan gyerekcsapatot is, amiben vannak szinte kezelhetetlen gyerkőcök. Talán karizma kérdése, nem tudom, mindenesetre a tanári melónak a gyerekek kézben tartása legalább (ha nem jobban) része, mint a tárgyi felkészültség. (mondjuk túl nagy motiváció nincs a tanároknak ebbe az irányba, a versenyszférában azt ha valaki megoldja a problémákat és nem felpumpálja azokat, 3-4-szeres fizetéssel is símán honorálják, míg az oktatásban max. a tanár saját idealizmusa motiválhat...)

  • 2008.06.13 09:10:52judit76

    Én tanítottam ált. iskolában két évig, pályakezdőként (1998-2000). Hát, mit mondjak, ennyi elég is volt. Ha a pályán maradok, azt hiszem, az idegeimnek annyi lenne öregkoromra. Két év bőven elég volt a kaján vigyorral kísért beszólásokból, órák közötti ordítozós, rohangálós gyerekekből. És tényleg nem volt sok eszköz a fegyelmezésre. Beírás, óráról kiküldés, egyes... Semmi nem használt. Tisztelet a kivételnek, voltak aranyos, okos "gyerekeim" is. Semmi pénzért nem mennék vissza tanítani.

  • 2008.06.13 15:51:57B-

    Szerintem se az a liberális nevelés, hogy magasról teszel a gyerekre. Az butaság, lustaság stb, de nem nevelés.



    Számomra a liberális nevelés azt jelenti, hogy felesleges korlátokkal nem frusztrálom a gyereket és amiben negatív következmények nélkül dönthet, abban arra bíztatom, hogy döntsön. Továbbá bízok benne, nem azt feltételezem alapból, hogy ki akar játszani, meg "próbálgatja a határait" "vigyázni kell vele, mert ha engedek, akaratos lesz" stb. Úgy érzem, nálam nem kell a határokat próbálgatni, próbálgatás nélkül is egyértelműek. Azt szeretném, ha látná, hogy normális, kedves viselkedésért cserébe normális, kedves viselkedést kap, közös játékot, odafigyelést, bizalmat stb.



    Pl: egyik nap a játszótéren sírva fakadt, de nem tudtam, miért. Mondtam neki, hogy ne sírjon, az lesz, amit akar. Erre a szomszéd lány, akivel tök jókat szoktunk sétálni meg beszélgetni, mondta, hogy milyen liberálisan nevelem :-) De én meg azt gondolom, hogy a játszótéren hadd történjen már, amit ő akar, azért hozom le, hogy jól érezze magát. Mondjuk igaz, hogy ő még nem akar veszélyes dolgokat, csak babakocsit tologatni, nyitogatni a játszótér kapuját meg csúszdázni, szóval ennyit asszem megengedhetek anélkül, hogy drogost nevelnék belőle :-)

    Szóval számomra ez a liberális nevelés. Nem erőltetek rá olyan dolgokat, amik nélkülözhetők. Viszont igyekszem bátorítani azt, ami jó. Pl amíg rossz idő volt, és nem tudtunk játszóterezni, nem erőltettem, hogy aludjon, amikor nem volt álmos. Elfogadtam, hogy nem ugrálta ki magát a négy fal között. De mióta a szabad levegőn mozog, mindig jó nagyot alszik, ha bejövünk. Ez nekem is tervezhetőbbé teszi a napomat, így támogatom (de nem erőltetem, ha például csak fél órával később akar aludni, akkor hagyom, hogy játsszon még fél órát).

  • 2008.06.13 16:20:07csipike

    Hát, én csak a gyakorlatom alatt tanítottam -már ha azt a pár órát annak lehet nevezni, viszont a férjem tanár, és látom rajta nap-mint-nap, mennyire kifeszítik a gyerekek. Persze nem mindegyik, de sajnos rengeteg a sunyi kis nemmondommegmi, aki direkt beszól, direkt hátbadöf, direkt kipofáz általa kreált hazugságokat, direkt besároz a szülő előtt. A szülő előtt, aki persze magasról tojik a gyerekre, sose megy be szülőire pl, de ha a gyerek egyet nyikkan, hogy mer' a tanár bunkó és pikkel rám, rögtön bennt van. Persze csak "jó" esetben a tanárnál, h leüvöltse a fejét, az átlag rögtön az igazgatóhoz megy, és fejszét lóbálva, habzó szájjal követeli a tanár fejét.

    No igen -most biztos lesz aki nkeem esik; persze hogy ez erős túlzás, viszont ez konkrétan megtörtént (a fejsze kivételével). :)

    Valaki fentebb írta, hogy mert a magyar tanár csak sírni tud, meg kiabálni, meg verekedni, bezzeg a szeretet, a megértés, stb... Hát nem tudok egyetérteni.

    A férjem -aki ugyebár férfi, és férditanárból kevés van manapság- kellően tekintélyt parancsoló, szigorú, de a végletekig következetes, tisztességes, igazságosságos. Soha, senkire nem pikkelt -pedig elhihetitek, meg lett volna rá az oka. Mégis van jópár gyerek, akinek semmi nem elég, mindig a tanár a bunkó, beszól, hazudozik, stb... És a férjem továbbra is szeretetteljes, türelmes, megértő. És mire megy vele?

    Semmire... :S

  • 2008.06.13 16:28:40csipike

    Nem mondom, hogy nincsenek agresszív, megtorló tanárok, vannak. Vannak, akik nem tanárnak valók, de ezt dobta a gép, ezért utálja is a világot, magát, és a gyereket.

    De azt nem hiszem, hogy a mai világban egy tanár csak úgy megütne egy gyereket; mikor még az óráról sem küldheti ki!

    Úgyhogy mikor a média (is) harsogja, hogy tanári túlkapás, meg hogy merte, meg neki nevelnie kéne, meg tűrni, mert az a dolga(!)...hát eléggé felmegy a vérnyomásom.

    NEM. A tanárnak NEM dolga alapvető kommunikációs, viselkedésbeli, és illemtani normákra nevelnie a gyereket. Azt otthon kéne megkapnia. (Pl. hogy a felnőttnek előre köszönünk, nem lökjük fel, nem pofázunk bele ha más beszél, főleg ha felnőtt, nem mobilozunk órán -hozzáteszem a tanár nem veheti el a mobilt, úgyhogy ha a gyerek épp telefonálni akar órán, hát tegye, hiszen joga van hozzá, elvenni nem lehet, mert az az ő tulajdona, legfeljebb rászólhatsz hogy ugyanmár kisfiam...-, nem verjük meg a másikat, nem vesszük el a kajáját, pénzét, stb. Ezekre a dolgokra nem hiszem, hogy az iskolának kéne nevelnie.

  • 2008.06.13 16:30:57csipike

    Ahogy azt is kétlem, hogy attól lesz vki agresszív, ha a tanár rászól órán, hogy ne dumáljon pl, hanem hagyja dolgozni a többit.

    Vagy attól, hogy egyest kap a feleletére, dolgozatára. -Ha nem tanul, akkor nem is jár ötös...

  • 2008.06.13 16:31:38csipike

    Na, bocsánat, kicsit belelovalltam magam... :/

  • 2008.06.13 17:04:58Felicitasz

    Semmi gond, helyettem is megírtál sok mindent. Az iskola tud "tovább"nevelni, de a gyerekek nem oda születnek. A probléma gyökere meg benne van már eleve a posztban...

  • 2008.06.13 21:44:29anyatájger

    Nyóc éve tanítok... Tesóm hat éve a gyerekjóléti szolgálatnál dolgozik...Könyvet kéne írnom...



    Iszonyat, hogy milyen szülők vannak. Nemcsak arról beszélek, aki veri a gyerekét, hanem arról, aki nem beszélget vele soha, aki nem öleli át, nem kérdezi meg, hogy mi történt vele aznap a suliban. Az a gyerek, akinek otthon kuss a neve, és emiatt a suliban éli ki magát szerencsétlen, akinek csak a lóvét nyomatják a szülei vagy éppen enni sem kap hétvégén, az nem csoda, hogy teljesen kikészül egy idő után.

    Én igazán nem is a gyerekekre szoktam haragudni, ha olyat tesznek, amitől a hajam is égnek áll, hanem a szülőkre. (persze ezt a gyermek nem tudja) Nyilván vannak olyan tanulók is, akik a legkomolyabb szülői-nevelői együttműködés hatására sem javulnak, de ez most más tészta.

    Szerencsére azért még mindig vannak olyan szülők, akik fontosnak tartják gyermekük nevelését, sajna a mi sulinkban ők vannak kisebbségben.

    Nekem a nyolc év alatt egyébként komoly gondom még nem volt gyerekkel :)) de szülővel már igen :(

    Összegezve:

    1. Valóban a mi időnkben még otthon is kaptunk, ha a suliban valami hülyeséget csináltunk, de be kell látnunk, hogy ma már más világ van - ezen nem tudunk változtatni.

    2. A gyerek nem fog engem tisztelni csak azért, mert pedagógus vagyok, de valszeg azért sem, amilyen ember vagyok. Max. szeretni vagy kedvelni fog és ezért megteszi, amire kérem, ill. nem teszi meg, amit nem hagyok neki. Szeretne a kedvemben járni, bizonyítani nekem, stb.

    3. Szigorú alkalmassági vizsga kellene (sztem) a tanár -és tanítóképzőkön ill. sokkal, de sokkal több gyakorlat.



    Na, hirtelen ennyit tudtam írni, de rohanok, mert kezd a holland-francia meccs 2. félideje :)

  • 2008.06.13 21:52:10evaandrea

    Az agressziv gyerek nem az iskolában lesz agresszív, már az óvodában is az volt, sőt korábban otthon is, csak a szülők nyilván nem fogják reklámozni, hogy már csecsemő korában sem bírtam vele....

    Ha elég mélyen megvizsgálnák az agresszív gyerekek családjait, kiderülne, hogy a család tele van megoldatlan feszültséggel, ami kívülálló szemszögéből esetleg nem is látszik.

    Ezek a gyerekek szenvednek attól, hogy nem figyelnek rájuk, ill, hogy nem számukra megfelelően törődnek velük.

    Másrészt a gyerekek tükrözik a felnőtt társadalmat. Hol van manapság a tisztelet egymás iránt? Ki tiszteli ma az orvost, tanárt, rendőrt, időseket...stb?

    Ellenben hasraesünk attól, aki csodaautóval közlekedik, drága ruhákban jár...stb.

    Persze tisztelet a kivételnek, de a gyerekek értékrendje a felnőtt társadalom értékrendjét tükrözi, pont az az arány...

    Mit tehet egy szülő? A saját értékrendjét közvetíti a gyerekének...

    Mindig voltak és lesznek renitensek. Most társadalmilag a pénz az elismert érték, de akkor is azt mondom, a tudás hatalom.

  • 2008.06.13 22:09:45evaandrea

    Kicsit zavar, hogy sokan még itt is szitokszóként használják a "liberális " szót.

    Szabadelvűséget jelent, vagyis a szabadság fontos még egy pici gyereknél is.

    De nem korlátok nélkül, a szabadságunkkal nem árthatunk másnak.

    Én fontosnak tartom, hogy ha van rá lehetőség, dönthessen a gyerekem, ezért több alternatívát kínálok fel. Nagyon sok hisztit megspóroltunk így...

    Nem kellene a mindent a gyerekre hagyó, nemtörődöm nevelést a liberális neveléssel összemosni,ill összekeverni.

  • 2008.06.14 00:31:17Heatherette

    Csak annyi, hogy vérciki szapulni a mai gyerekeket. Azt kell megnézi, melyik korosztály neveli őket. Aztán elgondolkodni.

  • 2008.06.14 00:35:33Vierre_

    baszki agyaltam hogy írjak e ide de aztán inkább a nem mellett döntöttem de az elöttem lévő két reag annyira kifejezi amit írtam volna tipikusan monolóban, hogy csak annyit, evaandrea és Heatherette hogy igen, igen :)))))))))))))) hiszen baszki önön nevelésünk az, amiről beszélünk, nem pedig egy lokális, tőlünk független történet, bekakálok. :)))

  • 2008.06.14 06:42:29mucika

    Evandera: a liberális nevelés azért számít szitokszónak a mai Mo-n (legalábbis szerintem), mert hozzánk a liberális nevelésből csak az jött be: hogy kifestheted magad az iskolában, nem kell köppenyt hordanod, és tele vagy diákjogokkal, és fel lehet jelenteni a tanárt; nem pedig az, hogy az iskolák a tevékenységek és tanítási módszerek széles repertoárját kínálják fel a tanulóknak és szülőknek, akik az esetlegesen felmerülő problémákat együttesen próbálják meg megoldani.

  • 2008.06.14 14:48:27cozumel

    Evaandrea, Heatherette, Vierre



    mar leirtatok, amit gondolok :-)

  • 2008.06.14 15:02:43cozumel

    "Arról, hogy a hajdanán még oktató-nevelő iskola ma már jó esetben csak oktat, de nem nevel, utóbbit ugyanis már régen gúzsba kötöttük a szent és sérthetetlen személyiségi jogok jegyében (és valószínűleg ugyanez a sors vár majd oktató funkciójára is)."



    Errol meg csak annyit, hogy en mar boven elmondhatom, hogy "bezzeg a mi idonkben", szoval tudom, mi volt "hajdanan".



    Hajdanan peldaul az volt, hgoy elsoosztalyos koromban egyszer, amikor nagyon hamar kesz lettem a feladatommal, hatrafordultam a baratnomhoz, megnezni, hogy o hol tart.

    A kovetkezo pillanatban a falrol csusztam le.

    Akkora maflast kaptam ezert a "rettenetes viselkedesert", hogy szo szerint a terem fala adta a masikat.



    Csokolom, ez NEM neveles volt.



    A mai pedagogusoknak sokszor ez a baja: kivettek EZT a "nevelesi" eszkozt a kezukbol, mas modszert meg nem tanitottak arra nezve, hogyan lehetne lekotni 30 gyereket az oran.



    Neha elgondolkodom...Ti vajon hany Robin Williams karizmaju (holt koltok tarsasaga) tanarral talalkoztatok tanulmanyaitok soran?

  • 2008.06.14 18:28:28claudette

    Táliber: Sok gyerek nem értékeli, hogy a tanár szeretettel és tisztelettel fordul hozzá. Ha megérzi ezeket a dolgokat, körberöhögi a tanárt, hogy akaratgyenge, és bunkó vele. Gondolom, otthon nem tapasztal szeretetet meg tiszteletet. Mindenesetre igenis azon kell sírni, hogy semmi eszköze nincs a tanárnak, minden fegyelmezési próbálkozáson csak röhög a gyerek. Anyukája-apukája meg még meg is dicséri, amiért ilyen tökös, hogy alázza a tanárát.

  • 2008.06.14 18:29:49Vierre_

    mucika sztem tök jó hogy nem kell köpeny, én utáltam, tök jó hogy a diákoknak is vannak jogaik és tök jó, hogy fel lehet jelenteni egy tanárt is :) engem spec baszott úgy orrba áltsuli másodikban az ofőm hogy vérzett mint a kurva élet és azóta is agyalok hogy miért, mind a mellett ez nagy törés volt mert addig imádtuk egymást, aztán már nem.

    De akkor, nyolcvanak évek, szó sem volt arról, hogy fel is lehetett volna jelenteni.

    Ma megtenném.

  • 2008.06.14 20:08:39evaandrea

    Mucika,

    szerintem jó,hogy az iskola nem akarja meghatározni, hogyan nézhet ki egy diák. Ha a szülők megengedik egy 13 éves gyereknek, hogy fesse a haját, arcát, legyen tetkója, pircingje, az iskola ne büntethesse. Mert ez magánügy.Van véleményem az ilyen szülőkröl, de szerintem nem lehet beleszólni.

    Az is jó, hogy nem kell egyenköpenyt hordani, mint a diktatúrákban. Elveszi az egyéniséget.

    Pedagógus nem alkalmazhat testi fenyítést, mert ha igen, fel lehet jelenteni. Egy tanár se éljen vissza a hatalmával. Szerintem ez is jó. A diktatúrában 1 féle tankönyvből választhatott a tanár, ma igenis van alternativa, ahogy iskolatipusokból is. Szerintem ez is jó.

    Ha a szülők felfognák, hogy a tanárnak az a munkája, hogy a gyereket eljuttassa x szintre y tantárgyból, ill segítsen bizonyos nevelési helyzeteket megoldani, akkor az együttműködés hatására könnyebben lehetne jobb eredményt elérni.

    És azt egy pillanatig se felejtsük el, hogy a diákoknak, szülőknek a jogok mellett kötelességeik is vannak. Adott esetben a tanárnak joga van ezt számonkérni, ill erre figyelmeztetni.

  • 2008.06.14 21:46:42Starlark

    Azért a diktatúra -> köpeny párhuzam azért elég meredek...



    Tőlünk nyugatra nem diktatúrában, és még most is kötelező egyenruha van...

    Szerintem nem volt rossz az a köpeny.

  • 2008.06.14 22:13:37kriszi

    Szerintem sem rossz az egyen-akármi a suliban - legalább ott nincs akkora különbség a kölkök között. Mármint pl. a pénzes-divatozós réteg meg a kevésbé módosak/kevésbé külsőségfüggő szülőjű gyerekek között. Ez nem diktatúra, hanem kis lekerekítése a társadalmi karcoknak.



    Tankönyvválasztás: azért ez sem lehet anarchikus - az ember folyton rémtörténeteket hall arról, hogy évente váltogatják, meg ha tanárváltás van, akkor könyvváltás is - szóval jó, ha lehet választani, de a gyerekek érdekében nem árt némi állandóság, konszenzus ez ügyben (legalább egy-egy évfolyam menjen végig kb. ugyanazzal a könyvsorozattal, módszertannal, különben oda minden eredmény). Ez persze nem erőszak kérdése.

  • 2008.06.14 22:17:24fehérvirág

    Az egyenköpeny nem az egyéniséget veszi el, hanem sztem egyenlőséget teremt. Van, akit olyan álomautóval viszenk reggel, hogy na. Meg van, aki alig éri el a buszt. DE minden uaz a köpeny.

    Nem verni kell a gyereket, se otthon, se aziskolában, hanem biztosítani anyunak és apunak a napi betevőt a napi munkájáért, hogy zaklatottság-mentesen nevelje a kölkeit. A baj ott van, hogy a napi politika felfalja azt, aki dolgozik, biztosítja a simlisnek a megélhetést, s elhiteti a gyerekekkel, hogy munka nélkül is lehet boldogulni.

  • 2008.06.14 22:21:41fehérvirág

    A tankönyv-gyártás is piac. Pénz. Te kifizeted, mint szülő, ha max. 1-2 gyereked van. Ha megnézed, nincsen sok különbség, az újabbakban több a kép- ez gáz, de megfelel a liberális oktatáspolitikának. nem kell sok szöveg, mert az hátrányba hozza, azokat, akik amúgy is csak nyolc osztályt végzettek gyermekei, nem az a a lényeg, hogy a jobb előbbre jusson, hanme az, hogy a rosszabb ne érezze magát rosszabbnak. Hát, így keletkeznek a TESCO-vásárlók.

  • 2008.06.14 23:24:58evaandrea

    Az egyencuccot azok szeretik, akiknek soha nem kellett muszájból hordani. Mert szerencsére nem tudják mit szimbolizál, mindenki ugyanolyan, nincs egyéniség....

    Másfelől ez lehet pozitivum is olyan értelemben, hogy mindegy, milyen drága vagy olcsó ruha van a köpeny alatt, úgyse látszik..

    Sajna szerintem ez manapság nem működik, a gazdag-szegény ellentét minden más módon is felszínre jut..., ha épp azt akarják a résztvevők, ha meg nem, köpeny nélkül se...

    A tankönyveket az iskola vagy a tanár választja egy koncepció alapján. Az, hogy több közül választhatnak, nem jelent anarchiát.A tananyag azért nagyjából ugyanaz, csak más módon, esetleg más hangsúlyokkal.

    A szemléltetés nagyon fontos, különösen kisgyerekek esetében, amit képszerűen, netán élőben a valóságban lát, sokkal könnyebben és jobban megtanulja, mintha csak olvasna róla...

  • 2008.06.15 13:27:41kriszi

    Evaandrea,

    megszólítva érzem magamat :) 8 évig hordtam köpenyt (aztán beütött a rendszerváltás). A köpenyt én sem szerettem, mert egyrészt egy ocsmány nylon izé, befülled alatta az ember, másrészt egyébként sem volt egyforma.



    Viszont egy nett egyenruha, amiben KELL suliba menni, egészen más kérdés. Nekem főleg azért tetszik, hogy ellensúlyozza ezt a mostani őrületet, mely szerint 8-10 éves lánykákat diszkókirálynőnek/tiniprostinak/fitnesskirálynőnek kell öltöztetni (egyetlen stílus van, amiben találsz másféle lánykaruhát, a népies-alteros, ami meg nem fekszik mindenkinek). Ezt szeretném majd annak idején megúszni... Bulikon persze öltözzön aminek akar (bizonyos korig bizonyos határokon belül), de suliban ne az legyen a téma, ki mennyivel emelte meg a töritanár vérnyomását (arról nem beszélve, milyen lökést ad ez az öltözködés a neadjisten pedofil tanároknak - persze aki nagyon perverz, annak mindegy...).

    Emellett azt gondolom, egy figyelemelterelő/társadalmikülönbség-mutogató szempont kilőve, még ez is több, mint a semmi.



    A legutóbbi rémtörténetem: tízéves kissrác sznobsulijában menő volt a komplett márkás bőr motorosszerkó, sisakkal (!), mint hétköznapi iskolai viselet. A srácok ugye ebben a korban még nem motorozhatnak, csak éppen menő csávók abban járnak suliba. Na ez az, amit legalább a tanulás idejére legátolna az egyenruha.

  • 2008.06.15 13:28:33kriszi

    Tankönyvpiac: no igen, de itt is érvényes a tudatos fogyasztás elve, nem?

  • 2008.06.15 13:31:55kriszi

    Szóval nem azt mondom, hogy ne lehessen választani, sőt! Hanem hogy a választás legyen átgondolt, csakugyan koncepciózus, méghozzá fenntartható koncepcióval (ne évente változó szempontokkal). Ez pedig valóban az iskola/tanár felelőssége. Anarchia akkor van, ha a koncepció nem jó vagy nem tartható fenn hosszabb ideig (esetleg ha nincs, de remélem, ilyesmi nem szokott előfordulni).

  • 2008.06.15 14:01:12mucika

    Nekem is kötelező volt a köpeny anno, de nekem semmi bajom nem volt vele. És nekem kifejezetten tetszettek/tetszenek az olyan iskolák, ahol egyenruha van.

    Attól még, hogy köpeny vagy egyenruha van, lehet valaki személyiség. Most, hogy nincs ilyesmi, így is mindenkin egyen cucc van. Minden lány tök egyformán néz ki. Csípő farmer, haskidobós top.

    Az iskola pedig - szerintem - simán előírhatja, hogy az ott tanulók milyen ruhában nem járhatnak. Ha viszont nem, mert azt az elvet követjük, hogy amit a szülő megenged, azt az iskola sem tilthatja meg, akkor szerintem nyugodtan lehessen dohányozni a gyerekeknek, meg ehessenek akkor, amikor akarnak. Hiszen otthon is megengedik ezt nekik.

  • 2008.06.15 14:46:52baud

    Egyenruha, ezzel megszólítottatok. :)

    Nem tudom, Mo.-on milyen egyenruha volt, de kicsit keletebbre (Románia) borzalom volt. Ronda kék-szürke zsákruha, hozzá kék kötény, kötelező fehér hajpánt, mindez a legszarabb minőségű műanyagból. Na és persze az elmaradhatatlan fehér harisnya (kötött vagy mi, s olyan csíkos volt, de roooondaaaa). Viszkettünk, és iszonyatos rosszul állt rajtunk. Úgyhogy én ma is kiütést kapok a gondolatára... És olyan nem volt, hogy nem tettél hajpántot (engem egyszer ezért nem engedtek be az iskolakapun), vagy hogy nem hordtad naphosszat azt a szart. Volt egy idő, amikor elvárták, hogy nemcsak az iskolában, hanem ahányszor csak kimentünk az utcára, akkor is egyenruhát hordjunk, néhány tanár pedig szabályosan kémkedett...



    Bár alapvetően nem lenne rossz dolog az egyenruha, csak elég nehéz olyant kitalálni, ami a diákok legalább 75%-ának megfelel. Az is igaz viszont, hogy ez csak külső "tünetkezelés", a diákok egymáshoz való viszonyát ezzel nem lehetne megoldani.

  • 2008.06.15 15:30:09másutt

    Aki azt hiszi, hogy a kopeny/egyenruha egyenloseget teremt, az jojjon el 1 hetre Angliaba, ahol a gyerkocok az elso altalanostol egyenruhaba jarnak, a kisfiuk nyakkendoben (!!!) mindenkin egyforma szinu cucc, stb. Egyenhajpant. Es ez a vilag legsznobabb orszaga. 1 szot kiejtesz a szadon, az akcentusod alapjan besorolnak egy kasztba.

    A gyerkocok azon at is rangsoroljak egymast, hogy hol veszik a hust a szuleik.

    Nem volt egyenloseg, nem is lesz, az egyenruhatol fuggetlenul.



    Viszont ettol fuggetlenul szerintem szuper otlet, lejon a stressz a szulokrol, hogy mit hordjon a gyerek....



    Ja es leszarjak magasrol "megfelel-e" mindenkinek. Tobbszaz eve ez van.



    Altalaban szurke/sotetkek nadrag avagy szoknya, felolto mindenkinek, csikos nyakkendo a fiuknak, v kivagasu pulcsi.

  • 2008.06.15 15:49:58Lord_Valdez

    Én utáltam a köppenyt.

    Bár meg kell, hogy mondjam, ha az én időmben lettek volna olyan egyenruhák a lányokon, mint most egyes iskolákban, hmm. Nem tiltakoztam volna :) De most nem korai fantáziáimról van szó :)

    A lényeg a törödés és a szocializáció.

    Ha valaki nem akar harapós kutyát, akkor kölyökkorától törödni kell vele. Egy korai szakaszban egymás harapdálása útján tanulják meg, hogy mi az ami fáj. Illetve ekkor alakulnak ki az ún. szociális gátlások. Ember esetében sincs ez nagyon másként. Amikor 6 évesen iskolába kerül, ezek az alapvonások már kialakultak, itt a tanár már keveset tehet.

  • 2008.06.15 20:47:40evaandrea

    Én boldog vagyok, hogy Magyarországon nem kell egyenruhát hordani az iskolásoknak. Ha minden nap abban kell megjelenni, legallább 3 váltásnak kell lennie, és így is állandóan mosni kell. Én nem bánom, ha a gyerekem játszik az iskolaudvaron, és merő homok, sár, mire hazamegyünk...Berakom a mosógépbe a ruháit, őt a kádba és kész.Viszont ezekre az egyenruhákra gondolom, jobban kell vigyázni, mint egy póló farmer összeállításra. A gyerek minden nap tisztát vesz, és ez bírja a mosást, vasalni sem kell. Nem beszélve arról, hogy az időjárásnak sem felelhet meg mindig.

    A gyerekek nem maguknak vásárolnak, a szüleik veszik meg a rövid toppokat, bőrszerkókat...stb. Szóval a némely eszetlen szülő miatt nem áldoznám fel az egyéni szabadságot, mit vegyen fel az iskolás gyerek.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta