SZÜLŐSÉG

Sokat kell várni az örökbefogadásra

2008. május 22., csütörtök 00:50

Rendkívül nehéz dolga van annak, aki úgy dönt, hogy örökbe fogad egy gyereket - írta a Népszabadság csütörtöki számában. Az örökbefogadásra várók a leggyakrabban a procedúra vontatottságát sérelmezik, és gyakran hallani azt is, hogy kevés az örökbefogadható gyerek. Valójában azonban sok az olyan gyerek, akit fogyatékossága, betegsége vagy származása miatt nem akar senki örökbe fogadni; a leendő szülők többsége egészséges, fehér bőrű csecsemőről álmodik.


Sok gyerek azért nem fogadható örökbe, mert vérszerinti szüleik nem mondtak le róluk. A jogszabály szerint ha a szülő fél évig nem tartja a kapcsolatot a gyermekével, akkor örökbe fogadhatóvá válik. A gyámhivatalok azonban sokszor nem merik kezdeményezni a szülő felügyeleti jogának megszüntetését, inkább átadják az ügyet a bíróságnak, ezzel pedig végképp elhúzódik a folyamat.

A lap szerint mindezek miatt egyre többen választják a nyílt örökbefogadást, amikor a vér szerinti anya és az örökbe fogadó szülők ismerik egymást, írja az MTI.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.05.24 20:33:20Nilüfer

    Thais, nyílt örökbefogadásnál nem a hivatal dönti el, kihez kerül a gyerek, hanem az öröbe adó szülő.Csak azt vizsgálják, a kiválasztott megfelelő-e.

    Nem akarok a sebeidben vájkálni, és nem várom, hogy válaszolj, de érdemes lenne azon elgondolkodni, a lányod vajon mért nem találta alkalmasnak a saját családját, akár örökbefogadónak, akár arra, hogy segítsenek megtartani a babát....

    Én inkább ezen tűnődnék, ha rám tartozna. Mikor a gyermekről az édesanyja lemondott, onnantól kezdve a vér szerinit kappcsolatok mintha soha nem lettek volna..azt gondolom, a nővér akkor hivatalos értelemben helyesen járt el, mikor nem mutatta meg a babát neked, más kérdés az emberség...de extrám esetben mi van, ha egy nagyi lelép a már másnak örökbe adott babával?? Gondolom, efféle akadálya lehetett a te látogatásodnak.

  • 2008.05.24 21:10:21verkaverka

    Ha jol merem fel abbol amit irt, Thais lanya nagyon fiatal lehetett amikor ez tortent... olyankor az ember nem annyira a mamajahoz akar segitsegert fordulni hanem felnottkent akarja elintezni a dolgot. Szerintem akkor is baj egyebkent hogy orokbefogadas elott nem kerdezik meg a csaladot nem akarja-e valaki felnevelni kozuluk. Legalabb a kozvetlen csaladot, szulok, testverek. Ha ott is szivesen vallalnak, akkor szerintem jobb mint csaladon kivulre kerulni, meg a ver szerinti anyja is reszt vehet a nevelesben (akar kesobb), ami szerintem a gyerek erdeke.

  • 2008.05.24 21:21:46Békanőci

    Szerintem a nagyszülők és az apa nem is sejtették, hogy joguk lehet bármihez... :(

  • 2008.05.24 21:24:15Nilüfer

    verkavera, nyiltnál nem kérdezhetik, mert ott már eldőlt, ki kapja, és kéri..titkosnál meg megette a fene, ha beállítanak ma családhoz, hogy tessék már örökbe fogadni..abban mi a titkos??

    és egy fiatal lány..nem a családjához kellen fordulnia átlagos esetben::

    de mondom, én csak ELGONDOLKODTAM, nem feleősségre vonás ez, vagy vádaskodás, vagy mittomén..nekem furcsa.

    Hála az égnek, nálunk én lettem volna az első, akitől a lány a tanácsot és segítséget kér.Főleg, ha nagyon fiatal.És hála az égnek, hogy efféle probléma még elméletileg sem merült fel...

  • 2008.05.24 21:27:55Nilüfer

    Bákanőci, ha az apa tett elismerő nyilatkozatot, akkor neki is alá kellet írni a papírokat.ha nem tette, nem volt köze hozzá.A nagyszülőknek rendelkezési joguk/ szülői felügyelelti jog/ nincs, maíg van szülő, és nem veszti el a szülői felügyeleti jogot.örökbe adás után meg már nem nagyszülők jogilag....szakmai szemmel.

  • 2008.05.24 22:10:53verkaverka

    Nilüfer, pont ezt mondom, hogy látom hogy ez a jog, de szerintem ez rosszul van, nyíltnál is meg kéne kérdezni előbb a családját annak aki le akar mondani a gyerekről, pont mert a gyerek érdekeit kell nézni ugye nem az anyja akaratát elsősorban. Titkosnál is az van, tehát amikor az anya nem választ csak mondjuk beadja állami gondozásba hogy először a családját kéne megkeresni és megkérdezni felnevelik-e. A gyerek miatt.

  • 2008.05.24 22:11:52verkaverka

    Mármint hogy _szerintem_. Értem hogy nem így van, tehát helyesen járnak el ha nem kérdezik, de pont ezen kéne szerintem változtatni.

  • 2008.05.24 22:18:23Nilüfer

    ÁÁ, ne viccelj..akkor mitől titkos?? ha szólnak, hogy bocs, a lányod itten szült egyet..éppen a titkossága vész el.Ami törvényadta jog.Mármint a titkosság.

    Ha meg nem titkos, akkor tényleg a szülőn múlik, kiben bízik.Lehet, hogy egy idegenben jobban én honnan is tudhatnám...Ha kiválasztott valakit, és azok örökbe fogadják, akkor kinek lehet joga azt mondani, hogy várjatok, mi tudunk jobbat??

    Tudom, hogy nem árucikk, de a boltban sem mondják pl, ha veszel egy TV-t, hogy bocs, szólok a gyárigazgató anyjának, mert ha neki kell, ő veheti meg..ez durva hasonlat, de ez a lényeg.Ez egy szerződés. Harmadik fél nem szólhat bele.Akár sajnos, akár nem....

  • 2008.05.24 22:30:21verkaverka

    A titkos nem a szulesre szokott vonatkozni hanem hogy hova kerul a gyerek. Es tovabbra is azt gondolom hogy a gyerek erdeket kell nezni, es szerintem a gyerek erdeke hogy ha lehet a ver szerinti csaladjaban nojon fel. Szerintem pont baj hogy ez egy szerzodes, a gyerek nem arucikk, es _elsosorban_ az o erdekeit kene nezni. Nehogy mar a ket fel a ver szerinti anya meg akit o kivalaszt ott ahol egy elo emberrol van szo??? Pont o nem szempont, neki kene az egyetlen szempontnak lenni.

  • 2008.05.24 22:31:20verkaverka

    Marmint hogy a titkos orokbefogadas nem attol titkos hogy a gyerek letezese titok. Ettol fuggetlenul persze nyilvan letezhet kulon az a jog hogy titokban tarthatom ha szulok. Kerdes ez ilyen esetben is jar-e nekem ha lemondok a gyerekrol es az o erdeke serul esetleg ettol...

  • 2008.05.24 22:44:49druantia

    Ha megpróbálom beleélni magam egy olyan nő helyzetébe, aki semmiképpen sem tudja vállalni a babáját és örökbe szeretné adni, én biztosan ugyanúgy csinálnám, ahogy Thais lánya tette. Elviselhetetlenebb lenne számomra, ha nap mint nap látnom kellene a gyerekemet, akiről lemondtam. Tudom persze, a rokonoknak is vannak érzéseik, de ugyanúgy, ahogy egy gyerek ügyeiben általában mindenben, itt is a szülők döntenek. Kegyetlenül hangzik, de egyetértek azzal, hogy az anya a nagyszülők és egyéb rokonok beleegyezése nélkül mondhasson le a gyerekéről.

  • 2008.05.24 22:53:04verkaverka

    En sem a rokonok erzeseit tartom szempontnak hanem a gyerek erdekeit. Szerintem a gyerekkel szemben kegyetlen hogy nem csak az anyjatol fosztjak meg hanem meg attol a lehetosegtol is, hogy a csaladon belul maradva talaljon uj anyat, es legalabb az osszes tobbi rokona megmaradjon. Szerintem kesobb konnyebb is a gyereknek feldolgozni, hogy anyam nem tudott felnevelni a nagyanyam nevelt fel, mint hogy anyam lemondott rolam es kikerultem az eredeti csaladombol. Sot tovabbmegyek, ebben az esetben elofordulhat hogy az igazi anya meggondolja magat es megis visszaszall a gyereknevelesbe.

    Abban pedig igazad van hogy a szulok dontenek, de addig amig szulok. Onnantol hogy lemond, megszunik a szuloje lenni. Onnantol nekem ne donthessen arrol hogy megfosztja a gyereket minden rokonatol.

  • 2008.05.24 23:05:05druantia

    Verkaverka, ha a nagymama neveli fel a gyereket esetleg, akkor nincs szükség arra, hogy az anyuka lemondjon a gyerekről. Szerintem :). Mert akkor megvan a családon belül az a viszony, ami feltétele annak, hogy egy ilyen krízishelyzetet együttműködve át lehessen vészelni. Ha valaki úgy dönt, hogy nem tudja nevelni a gyerekét, az vsz. nem viccből tesz így, hanem azért, mert ilyen vagy olyan okból ezt látja a legélhetőbb megoldásnak.



    Ha én teszemazt nem tudom felnevelni a gyerekemet egyedül (mint ahogy a helyzet valójában áll), akkor segítséget kérek a családomtól, vagy elfogadom az általuk felkínált segítséget. Ha nem kérhetek vagy nem fogadhatok el valamiért segítséget, akkor gondolok csak örökbeadásra. Lehet, hogy két ember viszonya (anya-nagymama) a két ember szemszögéből máshogy néz ki, és az egyik lehetségesnek tartja azt a megoldást, amit a másik nem.

  • 2008.05.24 23:08:38druantia

    Annyi jutott még eszembe, hogy az, hogy "megfosztja a gyereket a rokonaitól" szerintem igaz, ha a vérségi viszonyt számítjuk rokonságnak. De ha a tényleges nevelőszülők családjait, akkor nem. Egy gyereknek nyugalom, állandóság, biztonság kell. Az úgy szerintem nem megy, hogy a gyerek körül keringő anya egy életen át folyamatos feszültségben, bizonytalanságban tartsa a gyereket. A gyereket csak még inkább felzaklatná. Ilyen életbevágó ügyekben szerintem (nekem legalábbis) fontos a véglegesség, az, hogy minden szál el legyen varrva. Csak ha egy szakasz végleg lezárult, akkor kezdődhet egy új. Persze ezt is helyzete és embere válogatja, nem akarok általánosítani, csak filózgatok.

  • 2008.05.24 23:08:39cozumel

    Verkaverka



    ezen egy picit gondolkozz el abbol a szempontbol, amit Dru irt.

    Tudniillik, hogy ha egy lany NEM AKARJA MEG CSAK A KOZELEBEN SEM a gyereket, ergo, ki akarja torolni ezt az egesz fejezetet az eletebol,



    akkor annak a babanak semmi keresnivaloja a nagyinal.

    LEHET, hogy X=nagyon sok ev mulva Thais lanya megszeretne a gyereket, es heppiend lenne, de eleinte bizonyara gyulolne minden pillanatot, amikor szembesulne a "hibajaval".

    Ezt pedig az a pici erezne.



    Ugy gondolom, hogy a szomoru tortenetben egy feltetlen jo dolog van: a baba az uj szuleinel tiszta lappal indul.



    Es Nilufernek is igazat adok, anelkul, hogy ismeretlenul itelkeznek.

    Elkepzelhetetlen szamomra, hogy en hasonlo esetben ne az anyamhoz fordultam volna segitsegert.

  • 2008.05.24 23:18:17verkaverka

    Abszolut elhiszem hogy magatol nem tudja az anya megugrani. Erre kene segitseg. Szerintem az anyara is gyogyito hatassal lenne ha a gyerek a csaladban maradna. Az anyanak iszonyatos lelkiismeretfurdalasa van, mikor lemond a gyerekerol. Ha a gyerek a sajat csaladjaban marad kevesbe kell magat szembekopnie. Ez egy tok hagyomanyos es tok oke megoldas, hogy en nem tudom, de arra valo a csalad, segitenek felnevelni a gyerekemet. A lemondok rola meg sose szamitott okenak. Tan nem veletlenul. Segiteni kene ilyen helyzetben nyilvan az anyat is a csaladot is, szakertoknek, pszichologusnak stb. Nem csak az a heppiend ha az anya felneveli, az is ha megmaradhat az eredeti csaladban. Megprobalni mindenkepp meg kene ebbe az iranyba segiteni az anyat gyereket csaladot. Biztos van extrem eset amikor ez nehez, nyilvan olyan is amikor lehetetlen. De az lehet a ritkabb...

  • 2008.05.24 23:19:38verkaverka

    Hogy hangsulyozzam meg egyszer: nem az a jo az anyanak se ha kitorli az egeszet az eletebol. HOzzaerto segitseg nelkul egyedul persze lehet hogy csak erre kepes. Ezert kene szakerto segitseg.

  • 2008.05.24 23:23:46druantia

    Verkaverka, saját magamból kiindulva én nem hiszem, hogy az anyának az okozná a nagyobb lelkifurdalást, ha örökbeadná a babát. Inkább az lehet az őrjítő, ha a kicsi mégis ott marad a családban. Hangsúlyozom, ha a családtagok olyan viszonyban vannak, hogy ez mégis lehetséges, akkor ott nincs szükség örökbeadásra.

  • 2008.05.24 23:31:41druantia

    Egy nagyon hülye példa jutott eszembe. Tudom, hogy nem is hasonlítható ez a helyzet egy baba örökbeadásához, de képzeld el, hogy szakítasz életed szerelmével és másnap a srác ugyanúgy becsattog a lakásba, mert most már anyukáddal jár. Ha én választhatnék, hogy anyám hozza haza vagy soha többé ne lássam, az utóbbit választanám.



    Még annyit, hogy ismerek egy örökbefogadott kislányt, aki néha beszél ugyan arról, hogy őt nem az anyukája hordta a hasában, hanem egy másik néni, de van _anyukája_. Ez sem mellékes szerintem.

  • 2008.05.24 23:32:09verkaverka

    Nem tudom, szerintem eleg ha az ember szar helyzetben van es zavarban van es szegyelli magat ahhoz hogy rosszul dontson, akkor is ha lehetne jo viszonyban a csaladtagjaival, vagy akar alapvetoen jo viszonyban is van csak eletkorilag rossz pillanatban kapja el a helyzet. Harmincesatobbi evesen nyilvan mas a dolog mint nagyon fiatalon. Ott donthet rosszul az ember lanya remek csaladban is, akarmennyire is mondja mindenki hogy onala ez elkepzelhetetlen lenne. Nem mondom hogy nincs eset amikor ez a jobb. De pont erre kene komoly szakemberi segitseg hogy csak akkor tortenhessen.

  • 2008.05.24 23:33:17druantia

    Verkaverka, kilenc hónapig tart egy terhesség. Azalatt megérik a döntés pro vagy kontra, akárhány éves is az ember. Legalábbis jobb esetben.

  • 2008.05.24 23:36:35verkaverka

    De Dru, a szeretos tortenet tenyleg tul mas ahhoz hogy itt ervenyes lehessen, bocsbocsbocs. A gyereknek a csaladtagjaihoz valo joga egy dolog, a szeretod nem gyerek es nem rokona anyadnak, ez most hulyen hangzik hogy leszogezem :) de ez ket fontos pont szerintem. En egyebkent jobb szeretem tudni hogy a volt pasijaim jol elnek massal, es latni oket az uj noikkel mint amikor nem tudom mi van veluk vagy pont hogy tudom hogy szarul vannak, de ez mas kerdes.

  • 2008.05.24 23:38:25verkaverka

    Szerintem ahol lemond az anya a gyerekrol az mar eleve nem a jobb eset semmikepp.

  • 2008.05.24 23:39:18druantia

    Mondtam, hogy nincs egy szinten a két történet :). Csak igyekeztem érzékeltetni, milyen érzés lehet... :).

  • 2008.05.24 23:40:49druantia

    Verkaverka, hát igen, ha már lemondásra kerül a sor, ott nagyon nagy kaki van. Ha nem is úgy tűnik, én is a gyerek érdekeit tartom elsődlegesnek, és szerintm a vérségi kapcsolatnál fontosabb a biztonság és a maximális szeretet. Minden családtagtól.

  • 2008.05.24 23:46:30verkaverka

    Persze nem onmagaban fontos a versegi kapcsolat szerintem sem, nem is veletlen irtam hogy megkerdezni a rokonokat, nem hiszem hogy tukmalni kene csak a verseg miatt, ha nem akarja senki felnevelni a csaladbol. Egyebkent attol tartok orokbefogadasnal az esetek nagyobb reszeben a rokonsag egy resze nem igazan lelkes. Nyilvan kockas donteseket amugy se lehet hozni ahol gyerekrol van szo, ez olyan mint a szuloi kapcsolattartas, az se megy hogy gyerekeket ne lehessen orokbeadni mert tiz even at kapnak evi ket kepeslapot az anyjuktol, de az se hogy holnaptol orokbe lehessen adni azt is akit tenyleg atmenetileg bizna az anyja az allamra. Ismetelni tudom magam, szakertogarda kene minden ilyen eset melle, pszichologusok, segitok, aztan ugyesen...

  • 2008.05.24 23:47:43verkaverka

    attol tartok orokbefogadasnal az esetek nagyobb reszeben a rokonsag egy resze nem igazan lelkes = az orokbefogado szulok rokonsaga nem rajong annyira az orokbefogadasert vagy az orokbefogadott gyerekekert

  • 2008.05.25 00:43:03Csöre

    Ne haragudj, verkavera, ebben most nem értek egyet. Először is, szerintem a gyerek legfőbb, és mindenek felett álló érdeke, hogy szerető és STABIL családban nőhessen fel. Az, hogy egy - egyébként vérszerinti - anya, pillanatnyi indíttatásának megfelelően esetleg hol be, hol meg kisétál az életéből, az nem az. Hogy a nagyszülők neveljék, akik talán tíz év múlva maguk is ápolásra szorulnának, és akkor újra házalni kezdenének szegény gyerekkel (Kinek kell Pistike? Józsi bácsi? Mari néni? Senki többet?) az sem az. Én nem intézményesíteném ennyire a vérszerinti rokonok első helyét a fontossági sorrendben, elég stabil az (sajnos) már most is. Meg aztán: széles, nagyon-nagyon széles körű nézet az, hogy a világ legszégyellnivalóbb dolga örökbeadni egy gyereket. Pedig nem az! Néhány egészen extrém esetet kivéve komoly vívódás és lelki tusa vezet el a döntéshez, ami adott esetben igen felelősségteljes gondolkodást feltételez az örökbeadni szándékozó részéről. Szerintem, ha a családot is megkérdeznék, sokan, csak a rend kedvéért magukhoz vennék a babát, nehogy már a szomszéd azt mondja, hogy én "ilyen-meg olyan" vagyok. S lesz szegénykéből olyan gyerek, mint a viccbeli Móricka: apátlan-anyátlan árva, akit a nagynénje is csak szívességből hozott a világra. Amolyan kegyelem kenyéren élő pária.



    Azt meg nem tudom, hogy hány örökbe fogadott gyereket (és családjaikat) ismersz közelebbről, én ötöt, és mindegyiket teljes mellszélességgel támogat a tágabb család is. Nyilván ez nagyon változó, de tulajdonképpen mi köze is van hozzá az örökbefogadó család tágabb rokonságának????

  • 2008.05.25 07:07:28Nilüfer

    Én ismerek örökefogadó családot, kettőt.Egyik helyen egy, másik helyen három!! gyereket fogadtak örökbem és biztonsággal mondhatom, szülőbbek a szülőnél, a gyerekek tudják, hogy örökbefogadottak, de ez nem jelentett problámát nekik.Egyik már apuka azóta.)

    És most kapaszkodj meg,verkavera, a rokonság abszolút elfogadta a gyerekeket.Sőt, nem elfogadta, ugyanúgy várta őket, mint az örökbefogadók.Bzonyára van ellenpélda is, de vér szerinti gyerekeknél is van, hogy a rokonság nem áll a helyzet magaslatán.

  • 2008.05.25 08:04:33druantia

    Én legalább kétféle helyzetet tudok elképzelni, ami miatt egy kisgyerek örökbeadásra kerülhet. Az elsőnél, amikor az anyuka agyában kilenc hónapon át ott sikítozik egy kis hangocska, hogy "neee! nem akarom!", egyértelmű a helyzet. Viszont ha az a felállás, hogy "nem tudom vállalni, pedig szeretném", akkor szerintem is tényleg sokkal több segítség kellene. De a magyar szochálónak kissé nagyok a lyukai. Bár, aki igazán akarja, talán talál segítséget. Ha mást nem, akkor minden nap meglátogathatja a babáját egy gyiviben, amíg nem tudja magához venni. Nem könnyű.

  • 2008.05.25 08:16:13marcangoló

    Druantia, ha a másik oldalról nézed, akkor meg túlságosan erőltetik a saját családba való visszaheyezést, még akkor is, amikor szemlátomást reménytelen. Voltam csecsemőotthoni csoportban (már biztosan írtam ezt), ahol a 8 gyerekből kettő volt örökbeadható, mert a többiről még nem mondott le az anyukája. Mert hogy majd, ha lesz állása és lakása, hazaviszi...

  • 2008.05.25 08:36:48druantia

    Marcangoló, csak magamból kiindulva mondtam. Az én történetemet ismered, ha anyámék nem segítettek volna, lehet, hogy nem lett volna más megoldás a számomra (de azért igyekeztem keresni). Csak gyesből és családi pótlékból nem tudtam volna még egy albérletet sem kifizetni. Még ha fel is vették volna valami bölcsibe pár hónapos korában, addig akkoris ki kellett volna húzni valahogy. Abban viszont egyetértek veled, hogy egy csecsemőotthonban parkoltatni a gyereket nem megoldás. A baba érdekében ezért kell a lehető leghamarabb rendezni a helyzetet. Vagy kerüljön családba, vagy az anyuka tényleg tegyen meg mindent erőn felül, hogy együtt lehessenek. Szerintem :). Én lehet, hogy szigorúbban ellenőrizném a szülőket, hogy tényleg rajta vannak-e az ügyön.

  • 2008.05.25 09:06:58Nilüfer

    Még annyit..verkavera, nem értem, mért kéne a családot megkeresni, hogy nem vállanák-e el a gyereket..basszus, miféle család az, ahol ezt ELŐRE nem lehet megbeszélni??Én bizony biztonságosabbnak tartok egy olyan családot, akik akarják a babát, mint ha szólni kell a rokonságnak..mert ugye, ha a lány titkolja a terhességet, otthagyja a gyereket, akkor is gáz, elsősőrorban azért, mert ha nem merte elmondani, az szomorú,és hogyan fogadnának ott egy csecsemőt,akit kilenc hónap alatt nem vallottak be????? ha meg elmondta, de mégis mást választott/ vagy kellett választania/ , az a családot minősíti.

    Szerintem.

    Dru éppen a te példád a pozitív minta:) Egyrészt természetes volt, hogy anyádéknak szóltál. és természetes volt, hogy segítettek.Nem tudom, mekkora kitörő örömmel, de a szülő attól szülő, hogy a gyereke mellett áll, akkor is, ha nem örül..másrészt akkor is lehet hozzá fordulni, ha nem csepegett a szirup a szülő-gyermek kapcsolatból.

    De azt hiszem, én már eléggé körüljártam a témát...

    A csecsemőotthon a fizikai ellátásra kiváló.Az érzelmire nulla.Én gyorsítanám az örökbeadást, de talán lesz már valami előrelépés.

  • 2008.05.25 09:23:49druantia

    Nilü, olyan nagy örömmel segítettek, hogy erre tényleg nem számítottam. Anyám volt bent velem a 4D-s uh-nál és a szülésnél is, mindkettőt végigbőgte a meghatottságtól. Amikor a 12. héten baj volt, szegény apám annyira izgult a babáért, hogy a kórházban folyton eltünedezett a vécé irányéba. Az akkor már haldokló nagymamámnak ez a gyerek adott még kilenc hónapot. Őt tényleg semmi más nem éltette már, csak az, hogy egész nap a hasamat simogatta. Szóval nálunk tényleg nagyon jól alakultak a dolgok.

  • 2008.05.25 09:47:46sirara

    Én láttam olyat, ahol a gyereket visszaerőltették a családba. Mert az örökbeadni akaró anya nem volt még nagykorú. Ilyenkor beleszólhatnak a nagyszülők is. Hát elég gáz volt: adott egy 16 éves gyerek, aki szinte gyűlöli a gyerekét, látni nem akarja, de együtt kell élnie vele, egyszerűen nem egészséges a helyzet, a kicsi számára a legkevésbé az. Helyette lehetne normális családja, elfogadó szerető rokonokkal, lehet, hogy kevésbé lenne labilis az idegállapota később.

  • 2008.05.25 14:16:35verkaverka

    Bocs, de ez Nilüfer hogy "kapaszkodj meg verkaverka" ez kurva banto.

    Mintha en az ellensegnek drukkolnek.

    Szerintem eleg egyertelmu mindabbol amit irtam hogy a gyereknek drukkolok. Lehet azt mondani hogy tevedek. (Ismerek egyebkent orokbefogadott gyerekeket, nem egyet nem kettot, csak hogy igazoljam magam, ugy latszik ez itt szukseges.) Es en meg olyan eseteket is lattam amikor problemas volt a nagyobb csalad hozzaallasa. Szoval lehet hogy tevedek, az mindig lehet, de en se azert irom amit irok mert olyan kurvara raerek es gondoltam irok valamirol amilyet meg sose lattam eletemben. Irtam egyebkent hogy van olyan eset amikor jobb a gyereknek ha tavol kerul az orokbeado anyatol, csak szerintem ez a ritkabb.

    Es szerintem tenyleg van olyan nem ritkan hogy a nagyon fiatal anya nem beszelni meg a csaladjaval, szegyelli magat stb, ez nem mond rosszat a csaladjarol csak a helyzetrol.

    Tovabbra is, lehet hogy tevedek. Azzal lehet batran vitatkozni amit mondok.

  • 2008.05.25 14:20:23verkaverka

    Csöre az orokbefogado rokonsaga ott jon be hogy Dru irta hogy a gyereknek fontos a maximalis szeretet minden csaladtagtol, erre irtam hogy ez orokbefogadasnal is problemas lehet.

  • 2008.05.25 14:23:05cozumel

    Verkaverka



    Igazad van abban, hogy egy ilyen fiatal lanyanyanal minden esetben jo lenne, ha a pszichologus segitseget igenybe venne a csalad.

    DE!



    Nincs az a pszicho, aki anyai erzest/osztont tudna valaki szivebe varazsolni.

    Az egy eresi folyamattal jon elo a nobol, es hat 16 ev korul meg ritka esetben tart ott az eresi folyamat.

    Hogy 10 ev mulva, amikor elojon ez az oszton, banni fogja a leany, amit tett....???

    Igen, valoszinuleg.



    Csak 10 ev alatt eppen meg lehet mergezni egy gyermek lelket, ha erzi folyamatosan, hogy ot nem akarta az anyja.

  • 2008.05.25 14:26:00cozumel

    Ha velem tortent volna ez 16 evesen, egy porcikam se akarta volna.

    DE

    Azonnal az anyamhoz futottam volna, aki minden dontesemben tamogatott volna.

    Hogy ez a dontes mi lett volna, azt nem tudom, de hogy az anyam elfogadta volna mindenkepp, azt igen.



    Es ha a dontes az lett volna, hogy nevelje fel valaki mas....akkor az egyes szamu jeloltem a sajat anyam lett volna.

    Azt hiszem.

  • 2008.05.25 14:32:19verkaverka

    Cozumel, azokban az esetekben amikor ez jon ki a dologbol, akkor persze nem kene eroltetni, ebben teljesen igazad van. Erre mondtam hogy esetenkent kene szakertoknek merlegelni. Pont mert egy gyerek eleterol van szo.



    Csak szerintem sokkal tobb a zavarodott anya ilyenkor, aki kello tamogatassal es segitseggel meg tudna ugrani vagy azt hogy o nevelje vagy hogy o is jelen legyen mikozben a csaladbol valaki az oroszlanreszet vegzi a dolognak.





    (Tudjuk azt is hogy a nyilt orokbefogadast intezo alapitvanyoknal is elofordul, es nem ezerbol egyszer, hogy az anya vegul is inkabb hazaviszi a gyereket akit orokbe akart adni.)

  • 2008.05.25 15:17:33cozumel

    Verkaverka



    Na, asszem akkor megszultuk a konszenzust :-)))



  • 2008.05.25 15:29:38Nilüfer

    verkavera, nem akartalak megbántani..ne haragudj.Úgy tűnt nekem, hogy kategorikusan elveted, hogy az örökbefogadók rokonsága támogatja az örökbefogadást.Nem volt szándékomban bántó lenni.sajnálom.

  • 2008.05.25 15:54:16verkaverka

    Dehogy vetem.

    Es eljen a konszenzus! :)

  • 2008.05.25 16:19:26Nilüfer

    verkavera:)) Éljen:)

  • 2008.05.25 16:58:59cozumel

    Csajok



    barcsak a politikusainknak is ennyire konnyen menne...vegulis aludtunk ra egyet, es masnap du-ra mar meg is szuletett az egyetertes :-)

  • 2008.05.26 09:05:33thais

    Vannak családok, akik nem kényszerből vállanák el a született kisbabát, de a szülő anya akarata ellenére nem tehetik. Kivéve, ha a leendő anya fiatalkorú. Akkor mit lehet tenni, ha a gyereket anyagi okok miatt adják örökbe, mert akkor "kőgazdag szülei" lesznek, és "18 évesen "autót tolnak majd a feneke alá" és egy 3 szintes gyönyörű házban fog élni nagyon jó anyagi körülmények között, és a "fenekét is ki fogják nyalni"? Ha a közeli hozzátartozó nem tud hasonló "szuper" körülményeket teremteni a babának, menjen a fenébe? Lehet, hogy azt is mérlegelni kellene, ha erre megvan a hajlandóság, hogy kevésbé puccos körülmények között is fel lehet nevelni egy gyereket szeretetben. Ilyenkor a gyámhatóság széttárja a kezét, s az anya anyagias gondolkozását követve nem adja a babát a közeli hozzátartozónak. Nálunk ez történt. Megy sem kérdezték, akarjuk-e, ill. milyen motiváció miatt került a kislány örökbe fogadásra. A lányom azóta "sikeresen" megbánta, ezt ki is nyilatkoztatta többször hangosan, de visszatekerni nem lehet már az idő kerekét. Ezt megelőzendő, én azért javasolnám, hogy a közeli hozzátartozókat is illenék megkérdezni. Ha nem vállalják szívesen, vagy nem alkalmasak a körülmények, ez más helyzet. DE ha igen, akkor meg kellene adni rá hivatalosana lehetőséget. Én nem vagyok ilyen anyagias szemléletű, s úgy gondolom, az örökbefogadást akkor, ha nincs más megoldás. A csecsemőotthon gondolatától írtóztam, s azonnal kivettem volan, ha arra került volna sor és a jogszabályok is lehetővé tették volna.

  • 2008.05.26 13:05:04B-

    thais, szerintem itt sokkal mélyebb dolgokól van szó, mint hogy a lányod "kőgazdag" nevelőszülőket szeretett volna a gyermekének (hiszen ez azért nem biztos, hogy összejön). Ha olyan lett volna a kapcsolatotok, nyilván ez fel sem merült volna benne, mint szempont. Nekem kicsit olyan érzésem volt, mintha ez egy játszma lett volna kettőtök között, te úgy éled meg, hogy a lányod direkt nem neked adta a babát. Szerintem elsősorban a kettőtök kapcsolatát kellene feldolgoznotok, miért alakultak úgy a dolgok, hogy a lányod terhessége végülis nem a babáról, hanem a kettőtök hatalmi harcáról szólt?



    Bár elhiszem, hogy Neked nagyon nehéz volt és még ma is nagyon nehéz ez a dolog, de a gyerek szempontjából szerintem jobb, hogy már nem tudtok utánamenni. Van egy új élete, annak kell megszilárdulnia, kiépülnie, és abban Nektek szerintem már nincs hely. A lányod és közted élő konfliktust és válságot nem terhelheted rá erre a kisgyerekre (képzeld el, milyen trauma lenne neki, ha egyszer csak megjelennél az életében, ezzel a szülészetes sztorival pl... milyen nyomasztó lenne neki... Te lennél az örök mementó, hogy az élete nem is igazi, hogy hogy igazából valahol máshol "kellene" élnie... brrrr).





    verkaverka: szerintem nem véletlenül alakult így a titkos örökbefogadás. Azokban a családokban, ahol erre kerül sor, szerintem nem lehet barátságosan megbeszélni, hogy "hát megesett a Julcsa, no, van ilyen, nem kell valakinek egy alig használt csecsemő?" Itt nagyon súlyos konfliktusok vannak a háttrében, és szerintem simán tragédiát válthatna ki, ha ebbe kívülről egy szocmunkás mág bele is kavarna azzal, hogy megszegi a titoktartási kötelezettségét.

  • 2008.05.26 13:08:03B-

    Egyszer beszélt a tévében egy nő, aki egy ilyen abortuszról lebeszélős, örökbeadásra rábeszélős alapítványnál dolgozott, és azt mondta, neki kezdetben mindig nagyon nagy sikerélmény volt, amikor sikerült rábeszélni a vérszerinti anyát, hogy maga nevelje fel a babáját. Aztán az eufória hamar elmúlt :-( Ma már úgy látja, hogy ha valaki odáig eljut, hogy egy ilyen alapítványhoz fordul, ott olya dolgok vannak a háttérben, amik sajnos a beszélgetések és a segítségek ellenére is ott maradnak, és hosszú távon ezek a babák intézetben végzik. Azt mondta, ma már egyáltalán nem erőlteti, hogy az anyánál maradjon a baba. Szerintem ez elgondolkodtató :-(

  • 2008.05.26 13:11:53Nilüfer

    B, a számból vetted ki a szót.Szerintem is így van.

  • 2008.05.26 13:20:01hnora

    Olvastam tavaly egy tanulmányt, melyben kamaszkorú gyerekek iskolai teljesítményét, illetve magatartás-problémáit hasonlítgatták. A legjobban "teljesítettek" azok a gyerekek, akiket akartak a szüleik, és a vérszerinti családjukban nevelkedtek, utána jöttek az örökbefogadott gyerekek, majd az állami gondozottak, és a sor végén voltak azok, akikről eredetileg le akart mondani a vérszerinti anyuka, de meggondolta magát és megtartotta a gyereket.

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta