SZÜLŐSÉG

Én gyerekem, te gyereked, mi gyerekünk

2008. április 11., péntek 10:30

Elvált szülők gyerekeként van némi tapasztalatom arról, milyen, ha a család hirtelen felbomlik, anya oldalán új lovag bukkan fel és apa is hoz új asszonykát a házhoz. A szüleim mindent megtettek, hogy a lehető legkevesebbet érezzek az új helyzetből.



Nem mondom, hogy zökkenő- és problémamentes időszakot éltem át, de végül a mostohaöcsémmel is megszerettük egymást és békességben éltünk. Könnyítette a helyzetet, hogy egyik „új” családomban sem született még egy gyerek.


A környezetemben viszont akad olyan család, ahol meg tudom figyelni ezt az érdekes felállást: mindkét fél hoz saját gyereket a kapcsolatba, plusz születik egy közös gyerek is. Ennél a családnál az ex- és a jelenlegi feleség fújnak egymásra: a kezdeti fegyverszünetet ádáz harcok váltották fel, aminek természetesen a gyerekek isszák meg a levét.

Nyilvánvalóan – és ezt meg is lehet érteni – az apuka a saját lányához húz jobban, mint a nyolcévesen megismert kislányhoz, ezzel együtt sajátjaként neveli őt is. Az új asszony féltékeny az apa gyerekére. Ha két perccel többet foglalkozik vele az apa, mint az övével, balhézik: bezzeg az én gyerekemmel nem játszol ennyit!

Vajon fogják érezni a gyerekek azt a biztonságot, amit egy „igazi” család ad? Vagy bizonytalanná válnak, mert nem értik, miért "egyenlőbb" a másik? Most még egymás gyerekeire féltékenyek a szülők. Mi lesz, ha a közös gyerek nagyobb lesz? Akkor a két másik kölyök fog irigykedni rá? Akkor jön majd „az én gyerekem meg a te gyereked veri a mi gyerekünket”?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.04.12 23:15:12Vierre_

    Azoknak üzenem, akik azt gondolják, hogy már az elején tudni kéne.... hogy van olyan hogy: dinamika. És van olyan, hogy változás. Az létezés nem stagnál.

    Az én kapcsolatomban az anyós nem volt mindig ennyire a nyakunkon. Az én kapcsolatomban az ex nem volt totál idióta az elején.

    Én kilenc évről beszélek, nem egyről.

    Wish73-al ellentétben és sajnos nem ismerem a kultúrált válás fogalmát, mert egy, nem voltunk házasok, kettő, úgy alakult, hogy irányomban az útálat nem csitult azóta sem.

    De majd valami lesz, mert azt megtanultam és lehet, erre kellett az a kilencből úgy öt évnyi szopás, hogy hagyni nem hagyom már magam.

    Alkalmas lennék a gyávaságra és a feszkóhegyek miatt a ráhagyásra, de így hál istennek ebből is kikerültem.

    A dologból lett két mesés gyerek meg egy rakat jellemjavító tréning, így én inkább azt nézem mit nyertem önönmagam számára a további hatvan évet előrevetítve, a saját majdani anyóslétezésemet tekintve, mint azt, hogy mi volt. Mert ami volt durva volt. De már nincs. És én ezért nagyon hálás vagyok magamnak.

  • 2008.04.13 10:51:07verkaverka

    Ez egyebkent jogos, es sokkal konnyebb nekunk ugy nem elvalni, hogy nem az elso pasihoz megyunk hozza... es meg igy se mindig konnyu :)

  • 2008.04.13 11:18:02Vierre_

    Szerintem egy ember csak akkor hallgat a szülőre ha:

    - a szülő kb az ő véleményét hangoztatja

    - ha a szülővel baromi jó a viszonya. Nem jó, vagy kellemes. Kurva jó. :))))



    Gondold el, meddig csinálja azt a gyerek amit a szülő akar, gondol, hogy az neki jó. Aztán eljön az az idő, amikor a csipa kinyílik és a gyerek mer nem ugyanazt gondolja mint az anyja, apja.

    Szerintem ez teljesen normális. És az is, látom magamon és magam körül, hogy tényleg csak akkor van egyetértés ha kb velünk egyvonalban mozog a szülő vagy téleg fasza a viszony. Amúgy úgy is mindenki azt csinálja amit gondol. Aztán vagy belebukik vagy nem.



    Régebben a szülő -gyermek viszony jóval keményebb, korlátoltabb, alá-felé rendeltebb volt és én azt gondolom, hogy nem baj, hogy eljött az a kor amikor a szülői nímbusz kicsit megtépázódott és nem elég szülőnek lenni a tisztelethez és a szeretethez, hanem "jó" embernek is kell mellette lenni. A vérség szerintem nem elég a valódi szeretethez.



    A mostani fiatalabb korosztály ezt rágja, ezt éli meg, de mivel ez a dolog viszonylag új, úgy az én korosztályommal kezdődhetett, a hetvenes években születettek körében, meg kell tanulniuk hogy ez az új viszony mit jelent az egyik és a másik fél számára.



    Ha majd a mostani nagyon-öntörvényű nagyon-kamaszok pottyantanak le szutykokat :))) az egyik fele meggyőződésem szerint kő kemény vaskalapos szülő lesz, a másik fele meg megértette ennek az új világnak a dinamizmusát és egy másfajta szülő-gyermek viszonyt visz tovább.



    Nem gondolom hogy önmagában az, hogy hallgassunk a szüleinkre, mindig helyes, jó, és megfelelő értékrendet von maga után. Csak azért mert megszült minket valaki, nem jelenti azt, hogy már is tudja, ki vagyok én és mi dolgom a világban. Azt gondolom ez a kor nem csak a gyerek, hanem a szülők számára is nagy tanulópénz és ha ezt felismerik, igazán fanki dolgokat tudnak együtt véghezvinni, de ha nem, akkor jön a szopás, hogy a gyerek lázad, a gyerek pofátlan, a gyerek szarik rám. Lehet, hogy ennek nem kis okozója maga a szülő.

  • 2008.04.13 11:41:36vikimanka

    A mi családunkra sem jellemző a válás. Anyumék is és anyósomék is házasok. Ennek ellenére, hogy ilyen példa van előttem én is azt mondom, hogy ami nem megy nem kell erőltetni. Teljesen megértem azokat akik kimernek lépni egy szer házasságból, főleg fiatalon. Én sem tolnám el a fiatal éveimet csak azért, hogy figyelembe vegyem a környezetem véleményét.Sajnos a barátnőim közül több is elvált mostanában, de szerintem jól tették. A legjobb barátnőm túl sokáig halogatta a válást /kb. 4 évig/. Most ott tartanak, hogy év elején elváltak és most baromira utálják egymást. Szerintem hamarabb kellett volna.

  • 2008.04.13 11:43:20Rozina

    A mi esetünkben:

    Anyósom olyannyira beleégette a gyerekei személyiségébe, hogy ő személyesen a dolgok legfőbb tudója, hogy azok képtelenek szembe menni vele. De még csak pár fokkal eltérni sem tudnak.

    Vele szemben nekem az a célom, hogy a kölkeim legyenek tisztában a saját vágyaikkal, legyenek képesek önállóan választani. Ez már a fagyinál elkezdődött.

  • 2008.04.13 12:01:11Atina

    A mi családunkban sem volt válás (a felmenőknél), a párom egész rokonságában pedig nincs 2 édestestvér, se anyai, se apai ágán!

    A nagyszülei, de még a dédszülei szintjén is (pedig akkor ritka volt a válás) csak jöttek-mentek a házastársak, meg még házasságon kívüli gyerekek is vannak.



    Szerencsére páromnak nem tetszik ez a minta, nagyon jól megvagyunk.



    Unokatesómnál már volt válás, de nagyon jól tette, hogy kilépett 2 gyerekkel. Szomorú ugyan, de a legjobb, amit tehetett.

    Most van egy párja, akit a gyerekei apának szólítanak, s ő az apa, nem a biológiai.

    Viselkedés és szeretet kérdése, nem nemzésé.

  • 2008.04.13 12:20:55Vierre_

    Rozina



    Azt hiszem dumáltunk már mi erről, de újra leírom neked, hogy kurvára sajnálom a szitudat :((( mivel megéltem.

    Azt gondolom egy ilyen helyzetben a meny nagyon erős egyénisége és a szerelme a párjához, az, ami kell ahhoz, hogy a kapcsolat fenntartható legyen. Ha valamelyik a kettő közül hiányzik , a dolog bukta.

    Ez a viszony a párod és az anyja között valószínű egy nagy adag gyávaság és egy nagy adag kényelem szüleménye.

    Nem tudom ,hogy ebből hogy lehet kimászni, vagy ti hol tartotok, a párod csipája mennyire nyílik, vagy mennyire áll ki melletted, az anyós mennyire szól bele a hétköznapjaitokba és a gyereknevelésbe, mert nyilván egy határig szar szar de el lehet viselni, egy határon túl azonban azt gondolom nem és ismétlem magam, simán szét tud blasztolni egy kapcsolatot egy ilyen anyós.

    Asszem anno az anyós topicban irogattunk erről, ezért nem ismétlem itt meg, én hogyan éltem meg a dolgot, de azt biztos. Nem lehet tudni, ki meddig él és az tuti, én nem bírtam volna tovább akár csak egy évig is a helyzetünket.

    És még valami. Egy ilyen kötődésnél az anya halála után sem tudja elengedni a gyermek a dolgot, azt gondolhatnánk, akkor felszabadul, de nekem van egy olyan gyanúm, hogy nem, hogy olyan sokk és törés neki az anyuka elvesztése amiből helyre billenteni őt olyan feladat amihez fel kell rendesen kötni a gatyát.

    Szóval Rozina csak remélem, hogy nálatok felfelé ível a te szereped a családban és nem megy el minden energiád az anyóssal való kűzdéssel.



    (és mielött bárki jönne azzal, hogy de köcsög vagyok hogy az anyós haláláról így formálok véleményt, szeretném jelezni, hogy mindenki meghal és az egyik legnagyobb feladata az embernek szerintem, a halál tényét helyére rakni magában és úgy feldolgozni, hogy a "jővő" közben ne sérüljön. Sem mi, sem a gyerekünk, sem a párunk.... Nem állítom, hogy könnyű, de ez az a tétel, ami bezony kikerülhetetlen. :) )

  • 2008.04.13 12:31:14Rozina

    Köszi Vierre_, mi már elváltunk. A téma most a kiscsaj miatt jött elő, akiben felborult a világbéke. Gyerekpszichológus szerint ennek egyik oka az anyós viselkedése, aki ezzel a szerepléssel elveszi a kölköktől az anyjukat.

    Van feladat most sok, és a volt férjre a fentiek miatt nem lehet számítani.

    Az én erős személyiségem (?) hozta, hogy szembeszállva a világgal kiszakadtunk ebből a rettenetből. Ha nem, már sztem nem lennék ép.

    Az elmúlt napok történései nagyon felzaklattak, de az indulatos periódus már elmúlt. Most jön a feladatra koncentrálás, meg a kiscsajomra való hangolódás - még jobban, vagy inkább másként, mint eddig.

  • 2008.04.13 13:02:47Vierre_

    Gyóvan, ha már nem vagy benne, akkor én is kifújom magam, kicsit nem értettem miért vagy még benne, de akkor ez is helyrekerült :)))

    Egen, amúgy az emberben van egy nagy adag "afaszomba", mert ha nem lenne nálunk gyerek, baromira semmi közöm nem lenne már a "múlthoz", de így állandó harc van és őszintén, már baromira unom, mert nem értem, ha már nem vagyunk együtt és mindenki megtalálta a párját, de kénytelenek vagyunk egymással kapcsolatot fenntartani még legalább addig amíg a gyerekek fel nem nőnek, akkor ezt miért nem lehet normálisan, koperatívan. Nálunk most ez megy. Az volt anyós néha megfúrja az elképzeléseimet, de vele már nincs kapcsolatom, bár mondom, szeretett a maga módján, de annyira soha, hogy velem, vagy az én elképzeléseimmel, az én drámámmal, az én problémámmal is foglalkozzon, miközben jogot formált az életemre és a gyerekeimre.

    Ennek vége, most az exel és annak a nejével kűzdök, pedig kurvára nincs hozzá kedvem és baromira tudnék értékelni egy nyugis viszonyt.

    De az útálat felém ennél jóval erősebb. Persze az ember felteszi azt a kérdést, hogy milyen alapon, pláne, ha ott is nagy a boldogság, de erre sztem nem kell válaszolnom. :)

  • 2008.04.13 21:19:59wish73

    na, ha már anyós, akkor az én anyám sem gyenge. ő az überokos nálunk, mindig mindent jobban tud, mindent megszervez, utólag szoktam csak értesülni elég lényegesnek tűnő programok lefixálásáról, minősít engem anyai mívoltomban, amit én választok, az csak szar lehet. kb. úgy érzem, h most próbálja újraélni, amit elszalasztott, ill. igyexik fonotsabbnak tűnni, mint a másik nagymama, és szeretné, ha azokra az órákra, amikor nincs egyéb programja, nem kéne agyalnia, h micsináljon, hanem viszi az egyik, másik, mind2 csajt. tele van idegesítő dolgokkal, mint egy anyós, nem szól, ha gyógyszert ad be a gyereknek, utazástól kezdve mindféléban kész helyzet elé vagyok állítva. esélyem sincs arra, h a felvetéseire bólogassak, aztán csináljam másképp, mert mindjárt fel is hívja, le is szervezi, stb. ha lenne férjem, ő is írogathatna tele posztokat az anyósáról, mert lenne mit.

  • 2008.04.14 00:32:28bes3

    "Hun házasodunk, hun meg elválunk, különb-különb-féle jermekekkel kísérletezünk"

    Weöres Sándor







  • 2008.04.14 21:01:29Pumatex

    wish73: nekem anyám "nyert" ilyen anyóst. Egy életre megtanulta a leckét. Azaz mintanagymama. Amit kérek, ahogy kérek, amiben maradunk, mindent korrektül az utolsó hajszálig. Magánakció nincs, telefon, kérdés. Ha valamit nem ért, vagy nem tetszik, kérdez, megbeszéljük. És a megállapodáshoz tartja magát.

    Pedig másfél évig nem álltunk szóba egymással, hosszú, hogy miért. De mindketten megtanultuk, hogy mit lehet veszteni. Sokat.

    Ez persze nem okoskodás, csak egy főhajtás a szerencsésebbtől a többet szenvedőnek. Kitartás! :)

  • 2008.04.15 01:24:09Vierre_

    Ha már Weöres...



    "Jobbra át, balra át

    Én masírozok legelöl

    Temetjük a nagymamát"



    /me morbid köcsög vs anyós



    :))))))))))))))))))))

  • 2008.04.15 22:10:29wish73

    Pumatex ,akkor én majd király nagymama/anyós leszek:) addig már csak kb 20 év van:)

  • 2008.04.15 22:27:51Vierre_

    MÉg egy Weöres csak nektek :))))



    "A por siet.

    A kő ráér.

    Páratövis."



    :))))))))))))

  • 2008.04.15 23:24:32páratövis

    Vierre_ :)

    na, ezt már nem hagyhatom ki, szinte csak RO-ként sem:

    "Tojáséj."

  • 2008.04.15 23:45:11Vierre_

    ( Mi az az RO? O.o :DDDDDDD /me gyökér :D)

  • 2008.04.15 23:52:43páratövis

    Áhhh, read-only (broáá...micsoda webszleng - sz'al leskelődős), és nem Románia...

    csak késő van, lusta vagyok, ámde megörültem az egysorosoknak.

    Bocs-bocs, megyek is vissza puhány olvasgatós üzemmódomba.

    :)

  • 2008.04.15 23:56:35Vierre_

    vehehe én kérek elnézést, hogy nem esett le ;))))))))) mind a mellet jó sziporka volt tőled, respekt :)

  • 2008.04.16 13:46:21weeyoulee

    Engem ebben a kérdésben, témában az (is) izgat, azon gondolkoztam el, konkrétumoktól függetlenül, hogy mit és mikor mondjon meg az ember a közös gyerekeknek a régi alomból származó gyerek(ek)ről, főleg, ha az(okk)al közös háztartásban élnek és az apa a közös...minthogy ugyebár az első alom "termése(i)" az apjukat apjukként szólítják, az új anyukát meg várhatóan a keresztnevén (vagy nem, szerencse kérdése)...és mit fog megtanulni a közös bébi, kinek ki kije, hisz őneki az új anyuka a "mama", mégis, az idősebb testvérei nem akként szólítják. de vajon miért?, ugyebár. Rá kell-e, érdemes-e rávenni az idősebb, nem vérszerinti gyerek(ek)et, hogy legalább a kicsi(k) előtt mamának hívják az új asszonyt, vagy ez tök felesleges? (hogy akként, "mama"-ként utaljanak a gyereknek az édesanyjára az természetes, még, ha mittomén, Katinak szólítják is egyébiránt).

    Csak eszembe jutott :-)

  • 2008.04.16 14:02:15mazsola84

    Több posztnál már leírtam, most még egyszer, csakhogy érthetőek legyenek az érzelmeim. Pasim megcsalt engem a volt élettársával egyetlen alkalommal, amiből gyerek lett.

    A csaj azt hitte, hogy így visszaszerezheti, nem jött be, párom nem akarta a gyereket, de nem volt választás.

    Meglett, törődik vele, látogatja, elhozza stb.

    Na már most: én bármennyire is szeretném nem tudom szeretni ezt a gyereket. Közben lelkiismeretfurdalásom van, hogy hogy lehet nem szeretni egy gyereket. De vesszek meg, nem tudom szeretni. Évekre tönkretette a kapcsolatunkat. Persze nem ő tehet róla, hanem a hülye apja-anyja, de akkor sem tudok szeretetet érezni iránta. Pedig akarok.

  • 2008.04.16 14:07:50mazsola84

    Ja és a parám: az anyja nyilván nem azt fogja majd mondani a gyereknek nagykorában, hogy apáddal berúgtunk, dugtunk és lettél te. Jön majd a nagy szerelem mese, meghogy az a gonosz nő elvette tőlünk apát. Már most látszanak az ilyen jellegű próbálkozások, pedig csak 2,5 éves a gyerek. Azt gondolom majd kihagyja sztoriból, hogy ebben a kapcsolatban ő volt a harmadik és nem én.

  • 2008.04.16 14:18:17Cica7

    mazsola,

    Elég szerencsétlen helyzet.

    Talán túl sokat vállaltál be és ráfogsz menni lelkileg...

    Tudom, tudom, szereted a pasit...

    De a gyerek most már mindig ott van és ez nem könnyíti meg a kettőtök kapcsolatát.

    Ha lesz saját gyereketek, akkor talán enyhül a szenvedésed... de mi lesz addig??



  • 2008.04.16 14:43:44mazsola84

    Cica, nem tudom, de talán már nem kell sokat várni a közös gyerekre. Remélem azért nem fogok rámenni lelkileg, mindenki szerint el kellett volna hagynom, de másképp döntöttem. Nem tudom mi lesz a vége, de azért vannak ám jó pillanatok! Nem akarom sajnáltatni magam, csak jólesett kiírni magamból.

    Főleg mert a pasim mindent megtesz, hogy nekem minél kevesebb gondom legyen ebből.

  • 2008.04.16 14:58:29Cica7

    Értem.

    Végül is megbocsátottál és vele maradtál, de ettől még szenvedsz lelkileg....

    Ha pedig megbocsát az ember, akkor próbálja lenyelni békát és legyen erős.

    Valljuk be, azért ez bizony keveseknek sikerül.

    Én is voltam már egy hasonló szituban, de nem bírtam túltenni magam és képtelen voltam úgy együttélni a másikkal , hogy becsapott.

    Remélem, hogy összejön a Babó hamarosan és megtalálod a lelki békédet!

  • 2008.04.16 15:06:50mazsola84

    Köszi, de a lelkibkémmel igazából szerintem nincs baj, csak egyszerűen nem tudok mit kezdeni a gyerekkel. Nem utálom (sosem tudnék utálni egy gyereket), de egyelőre nem is szeretem, Az a szerencse, hogy a párom ezt nem is várja el tőlem.

  • 2008.04.16 15:17:31Cica7

    Az nem a Te hibád, hogy nem tudod egyelőre szeretni, mivel kész tények elé voltál állítva, hogy itt van egy gyerek és kész.

    Talán más lenne a helyzet, ha egy elvált emberre találkoztál volna, aki hozott volna egy kisgyereket a kapcsolatba, valószinű másként viselkednél a gyerekkel is.

    Lehet tovább boncolgatni a dolgot, de nincs értelme.

    Ha a lelked szerinted rendben van, akkor oké.

  • 2008.05.29 12:09:04Devi

    na idetalaltam, huhhh-nak hala! :-)

    kivancsi vagyok mit szoltok az en helyzetemhez:

    sokeves, ellaposodo, balhezos, unott kapcsolatom vegen jott a villamcsapasszeru mindent elsopro szerelem. egy ev utan dontottem ugy, hogy itthagyva allast, csaladot, baratokat, orszagot de vele akarok elni. kellett az egy ev, sok meggondolnivalo volt. az o "csomagja" egy exnej es kethetente 4 napra 2 kiskolok (5 es 7 evesek) volt.

    eleinte baromi nehez volt minden, de mostanra hogy a nyelvet is valamennyire megtanultam mar konnyebb. a gyerekekkel teljesen jo es szeretetteljes a viszonyunk, a parommal meg szinte felhotlen.

    es most par hete az ex bejelentette hogy o elkoltozik innen 100 km-re gyerekestol. ez annyit jelent hogy kethetente 4 nap helyett 2 nap lennenek nalunk. erre az apjuk beadta a kervenyt hogy nalunk helyezzek el a gyerekeket... most amikor mar mi is a sajat csaladban kezdtunk epp gondolkodni.

    ez engem nagyon rosszul erint, mert barmennyire is megertem a donteset, de megis azt erzem, hogy mindazok ellenere amiket en megtettem a kapcsolatunkert, o most megis megjobban "megnehezitene" nekem. talan onzo vagyok igen, de rajtam kivul itt most senki nem all mellettem. o nagyon erzi, hogy van itt vesztenivaloja a dolgoknak, szenved o is.

    dontes meg nincs, varjuk a hivatalos szervek levelet, de nem tudom lehet-e itt okosan donteni... max ha minden maradna a regiben, mert azt minden szereplo megszokta mar.

    szoval mit gondoltok?

    koszi.

  • 2008.05.29 12:17:40Hűbele

    Devi! Ha valakivel vállalod a kapcsolatot, akkor az egész embert kell felvállalni, jóval-rosszal együtt. Nincs olyan, hogy kimazsolázgatod a neked tetsző dolgokat, az nem szeretet. Neki már vannak gyerekei, ezt tudtad az elején is, el kell fogadnod. Azt is, ha akarja őket, ha ő akarja nevelni őket, ettől miért lenne jogod megfosztani? Csak hogy neked kényelmesebb legyen? Ez csak az ő döntése lehet, és nem a te kényelmedről kell, hogy szóljon.

    Akkor is, ha piszolnehéz, mert elhiszem, hogy az, és sajnálom.

  • 2008.05.29 12:30:54Devi

    Valamilyen szinten igazad van Hubele, de nyilvan nem irtam le az egeszet a-tol z-ig...

    Mivel otthagytam erte mindent, nyilvanvalo, hogy elfogadtam, hogy van 2 gyereke is akik nem tehetnek semmirol es neha ok is ott vannak. Csak 30-on tullepve, tavol mindenkitol, sajat csaladra vagyva valahol nem szamitottam erre... Valoszinuleg nekem az lett volna a legkenyelmesebb, ha o koltozik hozzam, de nyilvan ez meg sem fordult a fejemben. Es en nem a kenyelmemet feltem, hanem a kettonk kapcsolatat valahol...

  • 2008.05.29 12:31:08Devi

    Valamilyen szinten igazad van Hubele, de nyilvan nem irtam le az egeszet a-tol z-ig...

    Mivel otthagytam erte mindent, nyilvanvalo, hogy elfogadtam, hogy van 2 gyereke is akik nem tehetnek semmirol es neha ok is ott vannak. Csak 30-on tullepve, tavol mindenkitol, sajat csaladra vagyva valahol nem szamitottam erre... Valoszinuleg nekem az lett volna a legkenyelmesebb, ha o koltozik hozzam, de nyilvan ez meg sem fordult a fejemben. Es en nem a kenyelmemet feltem, hanem a kettonk kapcsolatat valahol...

  • 2008.05.29 12:31:24Devi

    oppa bocsi...

  • 2008.05.29 12:38:32Hűbele

    Devi, a saját gyerek kérdéséhez hogy áll a párod? Befolyásolja a mostani döntése?

  • 2008.05.29 12:55:16Devi

    igazabol o nagyon fel attol, hogy ha vegleg idekoltoznenek a gyerekei akkor ezt a kapcsolatunk durvan megsinyli, ezert o mar holnap szeretne kozos gyereket ha lehetne... csak sajnos ennek van egy kis mellekzongeje ilyen helyzetben ugye...

    amikor megkerdezte, hogy es akkor most mi lesz ha..., akkor nagyon oszinten annyit tudtam, mondani, hogy nyilvan nem fogok aznap pakolni es hazakoltozni ez nagy hulyeseg. azert jottem ide hogy boldog legyek meghozza ovele, es meg fogjuk probalni. ha pedig nagyon nem megy akkor megbeszeljuk hogy mi legyen.

  • 2008.05.29 13:01:28Hűbele

    Értem. Nem könnyű helyzet. De miért gondolja, hogy annyira durván megsínylené a kapcsolatotok, ha te azt mondtad, meg fogod próbálni? Milyen a viszonyod amúgy a gyerekekkel? Hogy álltok egymáshoz? És egyáltalán mennyi az esélye, hogy tényleg a párodhoz költözzenek? A gyerekek mit akarnak? Talán ez lenne a legfontosabb.



    Szerintem az a legnehezebb a dologban, hogy biztos, hogy azt is megsínylené a kapcsolatotok, hogy ha a párod csak a te kedvedért menne bele abba, hogy ne költözzenek oda, holott ő azt szeretné. Viszont az alapján, amit elmondasz, hogy aggódik a kapcsolatotokért, úgy tűnik, nagyon is fontos vagy neki.

  • 2008.05.29 13:13:52Devi

    Egy eve lesz, hogy idekoltoztem, 2 eve vagyunk egyutt, ezert eleg friss meg ilyen szempontbol a dolog - szerintem ezert aggodik. A gyerekekkel tenyleg jo a viszonyom, jo baratnak tekintenek, de ha hiszti van akkor minden borul - bar gondolom ez mindenhol igy van. Az esely 50-50% per pillanat, aztan majd a hatosag dont, a szuloknek kell meg menniuk elbeszelgetesre, sot allitolag a gyerekeket is meghallgatjak, mivel az apjuk nem egyezett bele a koltozesbe. Ok szegenyek mindig mondjak, hogy ok azt szeretnek ha 1 hetet itt 1 hetet ott, de az anyjuk ezt eddig sem engedte.

    Es igazad van, azt is megsinylenenk, ha miattam dontene a masik lehetoseg mellett - szoval jo kis erzelmi patthelyzet ez! :-)

  • 2008.05.29 13:24:26Hűbele

    Sajnálom, nehéz ilyen helyzetben okosat mondani:-( Ezek szerint nincs mit tenni, mint várni a bíróság döntését.

    A legnagyobb baj szerintem, hogy a gyerekek mindenképpen meg fogák sínyleni ezt az egész hercehurcát. De akármi is lesz a döntés, ha fontosak vagytok egymásnak, akkor tudtok "dolgozni" azon, hogy a kapcsolatotok kíbirja. Drukkolok!



  • 2008.05.29 13:32:05Devi

    Ebben bizom en is...

    Koszonom a velemenyedet meg hogy meghallgattal! ;-)

  • 2008.05.29 13:34:46Hűbele

    Remélem az elején nem voltam túl sarkos:-)

    Ha van még kedved írni róla, mert az segít, szólj nyugodtan:-)

    Én mondjuk csak fordított helyzetet ismerek, a bátyám nevelte párja 2 gyerekét egy ideig.

  • 2008.05.29 13:40:10Devi

    Dehogyis voltal! Mindenkinek kb ez az elso reakcioja. ;-)

    Majd megirom, ha meglesz a dontes - addig is koszi megegyszer!

    Tovabbi szep napokat!

  • 2008.05.29 13:46:42Hűbele

    Este majd még benézek, de most mennem kell, felébredt a kisfiam.

  • 2008.05.29 14:02:58Magenta

    Devi, ezt én is kíváncsian várom. :)



    Sajnos az a véleményem, hogy ha neki már van két gyereke, akkor itt elsősorban neked kell alkalmazkodni a helyzethez. Neki ez a két gyerek is "saját család". Jelen pillanatban veled együtt.

  • 2008.05.29 14:08:37Devi

    igen, minden joerzesu normalis ertekrendu ember ezt mondja es en is tudom. :-)

    csak megelni egy hangyanyit nehezebb...

    meg biztos lesz par het a dontesig, de majd beszamolok.

    koszi!

  • 2008.05.29 14:10:28Magenta

    Én a másik szempontból éltem meg. Én hoztam bele a házasságunkba két gyereket. Most jön a közös. :)))

  • 2008.05.29 14:12:05Magenta

    És azért "osztom az észt" neked, mert tudom, hogy bármikor a gyerekeimet helyezném a párom elé, ha döntésre kényszerülnék.

    Szerencsére ez még egyszer sem fordult elő, pedig régóta vagyunk együtt.



    És nem mindig könnyű kétszer annyi felé egyeztetni a szabadidőt, a karácsonyokat stb.

    De szeretjük egymást és tudjuk, hogy ez mekkora kincs, úgyhogy mindenki megköti a kompromisszumokat. :)

  • 2008.05.29 14:19:58Devi

    igen, ezt mi is nagyon tudjuk, es nem is akarjuk elvesziteni. :-)

    jo hallani, hogy van ahol ez jol mukodik!

    nagyon sok boldogsagot a kozos babahoz is! ;-)

  • 2008.05.29 14:26:18Magenta

    Köszi! :)



    Remélem, azért sikerült jobb kedvre derítenem téged azzal, hogy látod, működhet. :)

  • 2008.05.29 14:31:30Devi

    Aha! :-)

    Asszem le is lepek, aztan csinalok nekik valami sutit - most ugyis ott vannak nalunk.

    Majd ha lekokadoban a lelkesedesem, akkor irok meg! ;-)

  • 2008.05.29 14:33:33Magenta

    Rendben. :)

Blogok, amiket olvasunk

A TASZ JELENTI Azt hittem, jobban járok, ha nem az autót viszem szervizbe, hanem én megyek orvoshoz.

Képzeld el, hogy 15 éve minden nap ugyanazon az útvonalon mész a reggeli csúcsban munkába, majd a délutáni dugóban haza. Újabban visszatérő fájdalmat érzel a lábadban, mikor kiszállsz az autóból.

MAI MANÓ Kép-párok #187

Kép-párok rovatunkban minden alkalommal két olyan fotót láthattok, amelyeket neves fotóművészek készítettek ugyanazon témában vagy olyat, amelyeken éppen egymás munkáira reflektálnak.

HATÁRÁTKELŐ A lakókocsis élet árnyoldalai

Gyakran olvasni, hogy „persze, mert mindig csak a külföldi élet pozitívumairól van szó”, ami mondjuk szerintem nem igaz, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a például a furgonlakó létnek is vannak bőven nehézségei.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta