A jogerő legyen veled!

Zanza!

Ez az a mű, amire csuklóból azt a közhelyet mondanám, hogy hiánypótló. Végre egy könyv, ami érthetően, szisztematikusan eligazítja a gyerekeket és a családokat az őket érintő jogi kérdésekben. Mert igen csak fontosak a titkozatos módon kihalt állampolgári ismeretek, azaz hogy ismerjük, hogy mik a jogaink, mik a kötelességeink (és hogy ezek egymástól függetlenül léteznek). Ahhoz, hogy ne húzhassanak be a csőbe, időnként bizony a Szigeti veszedelem részletes elemzésénél hasznosabb lehet a jog és a gazdaság alapfogalmainak ismerete.

Mint mindig, ha nagy várakozásokkal futunk neki egy műnek, általában hamar csalódunk. Ez történt velem is az első pár fejezet elolvasása után, de aztán szép lassan rájöttem, hogy mivel nagyon különböző szerzők írták az egyes fejezeteket, ezért azok más stílusban, más megközelítésben, és egy-egy kérdés más aspektusát megfogva mutatják be tárgyukat.

A könyv húsz fejezete 19 témát jár körül. A gyerekbántalmazástól a váláson és az iskolai szabályokon keresztül a sportolók jogaiig, a szavazás és a polgármester feladatáig szinte minden gyerekeket érintő témáról olvashatunk benne, igazán átfogja a jog vonatkozó területeit. A nyelvezete érzésem szerint tökéletesen megfelel a megcélzott korosztálynak (középiskolások): világos, érthető, sokszor szólítja meg az olvasót, és sok a példa benne. Jogi szakkifejezéseket magyarázat nélkül nem használ, bár párszor feleslegesen ismertet, mert a kifejezés nélkül is teljes a cikk.

Mivel a politikában csak mértékkel vagyok járatos, ezért nem tudom, mennyire kiegyensúlyozott a szereplő szerzők jobb-baloldalisága, de én nem észleltem szélsőséges anomáliákat, propagandaízű megjegyzéseket, kivéve a Szili Katalin által írt fejezetet a parlamenti ülésről: kínosan nem illik ide, tanárnénis hangneme zavaró. Hogy a kötet számos nyomda- és nyelvhelyességi hibát tartalmaz, az már nem is zavar, annyira megszoktam, hogy valamiért ilyenek a könyveink. Pedig láthatóan gondosan van szerkesztve. Ahogy kötelező magyar sajátosság a poénos címadás is, pedig szerintem ez a cím inkább kifacsart és magyartalan. A jog ereje legyen veled is eléggé utalna a Jedikre, és mégse egy képtelenül hülye szó állna  a borító közepén.

A sok pozitívum ellenére kicsit elégedetlenül tettem le a könyvet. Bár nagyon nehéz lehet a szakembereknek a hétköznapi nyelv és gondolkodás szintjén írni, és látszik az erőfeszítés, így is nagyon keveslem a hétköznapi, praktikus, életközeli tanácsokat. Például a gyerekbántalmazásról szóló első fejezetben védekezés gyanánt csak igen általános tanácsokat kapunk: keress fel szakembert, szólj a tanárnak, fuss el. Miközben azért ugyancsak ráijeszt a gyerekekre, nem ad olyan megfogható eszközt a kezébe, hogy úgy mondhatod el a problémát, hogy: és akkor itt konkrét mondatokra, megfogalmazásokra gondolok, mert többnyire az a legnehezebb.

Ugyancsak erőltetten didaktikusnak éreztem pár fejezetet, amelyben a gyereket mintha folyamatosan ki akarták volna oktatni, hogy ne rosszalkodjon, ahelyett, hogy a korosztálányak megfelelő normákon belül, indirekt befolyásolták volna. Ilyen a drogjog fejezet, ahol szükségtelenül mondja el a szerző bekezdésenként, hogy drog nélkül is jól bulizhatsz, mert ezt 15 évesen úgyis csak tanáros papolásnak érezheti az olvasó és ellapoz. A zsebpénz elköltésének mikéntjéről szóló rész annyiszor leírja, hogy bizony lehet, hogy a szüleid jobban tudják, mire költheted értelmesen a pénzed, hogy az már engem is idegesített. A cédémásolást, letöltést érintő tulajdonjogi fejezet (Lenkovics Barnabás tollából) elmossa, hogy valójában mit büntet a jog, és mi az, amit lehet helyesnek vagy helytelennek gondolni, de nem büntetendő. Kiemelkedő viszont az állatvédelmi fejezet, minden kisállattartónak ajánlom, bár ebben is kevés a konkrétum: mit tehetünk, hova fordulhatunk, ha állatkínzásba ütközünk.

A könyv igazi gyöngyszemei, amiért érdemes elolvasni, az interjúk: a fogyatékosságról Böszörményi Gyula íróval beszélgettek. Ez zseniális, megrendítő rész, minden gyerek, aki elolvassa, a zsigereiig át fogja érezni, hogy milyen kirekesztve élni, milyen az, ha a társadalom nem hajlandó odafigyelni rád.

A polgármesteri munkáról két polgármester vall, egy falusi, és egy megyeszékhelyi. Egyrészt részletesen beszélnek mindennapi feladataikról, településük iránt érzett szeretetükről, másrészt hitelesen buzdítanak a helyi ügyekben való részvételre, a jobbra törekvésre, a tanulásra. Arra, hogy – bármilyen nevetségesnek is hangzik a mai közönyös és fröcsögő politikai légkörben – te is legyél polgármester, mert jó dolog felelni a közösségért.

Mindezt egybevetve a kötet részben eléri célját – egy kicsit több földhöz ragadtság, egy kicsit több konkrét tanács és szervezetek adatai jól jött volna, de így is megáll a lábán. Érdemes együtt átlapozni, még családi viták esetén is jól jöhet.

 

A jogerő legyen veled! Szerk. Schenk Borbála, Dialóg Campus, 2008. 3480 Ft

Blogmustra