SZÜLŐSÉG

Öt helyett három és fél kilóval született

2008. február 16., szombat 10:25

A harmadik trimeszteri ultrahangfelvételek hatalmas babát és/vagy korábbi érkezést jósoltak. Megkönnyebbülés volt, amikor a kiírt időpontban még egyben voltunk. Aztán teltek a napok, kétnaponta jártunk CTG-re, ahol mindig minden rendben volt, de a szülés beindulásának semmi jele. Összeültünk a férjemmel és a kórházban éppen ügyeletes szülésznővel és megbeszéltük, hogy milyen házilagos módszerekkel tudnánk elősegíteni a szülés beindulását, illetve, hogy mikor indítsuk be a szülést ha ezek mégsem segítenének. Mivel nem segítettek, a következő vasárnapot tűztük ki abból a megfontolásból, hogy akkor utána öt napig bent maradunk a kórházban, aztán jön a hétvége plusz a következő hét, amit a férjem otthon tölt, meg még egy hétvége közösen, addigra csak belejövünk a dolgokba.


Vasárnap reggel meg is jelentünk a kórházban, ahol kaptam méhösszehúzódásokat beindítani hivatott zselét meg egy ágyat a szülészeten, hogy legyen egy biztos bázisom. Vajúdásnak semmi jele, kaptam még egyet, aztán egy újabbat. A fájások beindultak, aztán elhaltak. Hazajöttünk megebédelni, aztán vissza a kórházba, hogy megnézzük mi a helyzet. Sehol semmi, jöhetett az újabb dózis. Délután a közeli cukrázdában ettünk-ittunk, ahol egy háromévesforma gyerek megkérdezte, hogy terhes vagyok-e, és mikor fogok szülni. Mondtam, hogy épp most. Este 9-kor hazaküldték a férjemet, itt ma már nem lesz semmi, de én azért maradjak bent. Éjfélkor már ötperces fájásaim voltak, de a nővér miután megCTG-zett visszaküldött az ágyamba pihenni. Reggel 6-ra kezdett durvulni, ekkor már kétpercesek voltak a fájások és végre a szülésznő is azt mondta, hogy behívhatom a férjemet és megmutatta a vajúdót, mivel a korábban kiválasztott szülőszoba épp foglalt volt. Figyelemelterelésképp próbálkoztunk filmnézéssel, zenehallgatással, fájdalomcsillapításnak meg labdával és masszírozással. Megreggeliztünk és vártuk, hogy felszabaduljon a szülőszoba és végre a kádban lehessek.

11-kor vehettük birtokba a szülőszobát, és a fürdőkád tényleg segített, tágulás viszont még mindig csak 3 cm. Zenét hallgattunk, málnaszörpöt kortyolgattam, folyosón sétálgattunk hasamra kötött ctg-vel. A fájások között váltottunk pár szót néhány kismamával, ki-hogy bírja. Időnként utánunk jött a szülésznő, hogy ne menjünk olyan messze, mert akkor nem ér el a jel a monitorig. Jó. Megebédeltünk a fájások között, majd folytattuk különböző pózokban és segédeszközökkel (most így visszaolvasva ez más kontextusban egész kellemes lehetett volna). Koradélutánra megérkeztek a tolófájások, de tágulás még sehol, tehát nem nyomhattam. Azt hittem, ennél már nem lehet rosszabb.

Öt körül éreztem, hogy a tervezettekkel ellentétben nem fog fájdalomcsillapító nélkül menni. Jó, akkor legyen homeopátiás. Nem, akupunktúrát ne. Semmi hatás? Akkor nézzünk valami erősebbet. Még mindig fáj? Ok, jöhet a következő fokozat. Nem, epidurált ne. És most? Nem, meg tudom csinálni nélküle. De, mégis, ezt nem lehet kibírni. Epidurált, most azonnal! Rendben, akkor vegyük elő a rózsaszín papírt. Igen, kitöltve, aláírva. Most már nem érez semmit ugye? De ugyanúgy. És most? Ááááááááá. Kimaradt pár alkatrész. Mi van??? Iszonyatos nehéz az elemi erővel rámtörő nyomási ingert visszatartani. Nem baj, ennél már csak jobb lehet. A szülésznő biztat, még az ő műszakjában meglesz a baba.

Este hét, műszakváltás, jön az esti szülésznő. Ő is nagyon kedves. Fél 8 körülre megvan végre a 10 centi, lehet nyomni! Nem, nem üvöltök, mert az csak viszi az amúgy is szűkös energiát. Ááááááááááááááá. Mégis. Időnként elalszom fél-fél percre a fájások között. Jó lett volna, ha alszom valamennyit előző éjszaka. A vizes borogatás és a málnaszörp jólesik legalább.

Fél 9: megjelenik a fej! Van haja? Fekete! Innentől leírhatatlan a fájdalom a fájások között is, úgy érzem szétszakadok. Könyörgök, hogy segítsenek, tolják ki, húzzák ki, vágják ki, bármit!

Fél 10: kinn van a fej! A szülésznő szerint a következő fájással kijön a baba. Persze nem hiszem el, pedig ezúttal igaz! Kicsusszan és fel is sír egyből. Egyből cicire tették, pislogott rám a drága, hogy most mi van és szuszogott. Én meg persze mosolyogva sírtam. A friss apa elvágta a köldögzsinórt. A szülésznő megmutatta a méhlepényt, elmagyarázta hogy melyik része hol volt, mit csinált és persze megkérdezték, meg akarjuk-e tartani. Broáf. Aztán jöhettek az első szoptatási kísérletek, és magunkra hagytak minket egy kicsit ismerkedni. Körülbelül egy órával később megvizsgálták és megfürdették a picit, én lezuhanyoztam, a szülésznő hozott nekünk vacsit, aztán lassan nyugovóra tértünk.

Másnap már hálás voltam, hogy bár hosszadalmas volt a szülés, de megúsztam vágás/repedés vagy bármi más komolyabb beavatkozás nélkül. (Leszámítva persze az elcseszett epidurált, de azt úgysem szerettem volna eredetileg.) És azért különösen, hogy bár öt kiló körüli babát jósoltak, fel sem merült a császár lehetősége. És csak 3,6 kilós lett.
A kórházban nagyon jól szervezetten, flottul ment minden. Egymást váltották a programok, pszichológus jött a szülési depresszióról beszélgetni, tornász a szülés előtti kondi visszaszerzésének módjairól, pap megáldani a gyereket, fürdés és pelenkázás tanítás, és minden nap órákon át segítség a szoptatásban, mert ez mindkettőnknek nehezen ment eleinte. De a legpozitívabb talán az volt, hogy bármikor bármiben kértem segítéseget a nővérektől, mindig kedvesek és segítőkészek voltak. Például a harmadik éjszaka, amikor kimentem , hogy üvölt a gyerek, mit kell ilyenkor tenni.

ipmics

Ön is szeretné megosztani olvasóinkkal szüléstörténetét? Küldje el nekünk a poronty@mail.velvet.hu címre!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.02.18 10:35:49másutt

    gyere vissza ipmics, uvolt utanad a tomeg! :D

    szerintem a szulestortenetekhez KELL a korhaz/hely megnevezese!

  • 2008.02.18 10:54:03zolnaid

    Ugyan sok minenből- pap, pszichológus - azt gondolom, külföldi a történet, de lehet enni-inni itthon is. Én is ettem-ittam vajúdáskor, bár leginkább a saját kajám, mert csak az italt (teát) tudta a kórház biztosítani.

  • 2008.02.18 11:09:41SzavannaPanna

    Szerintem pap meg pszichológus nélkül is nagyon jól meg lehet lenni azon a pár napon.



    Mi élveztük a babámmal nagyon. A szülést is, persze nyilván fájt, meg kínlódás...satatöbbi. A titok: olyan doki, akiben maximálisan megbízol (szépen beszél veled és gyöngéden nyúl hozzád) valamint két eszméletlenül jófej (ügyeletes, nem fogadott!) szülésznő,tapasztalatlan anyukákkal és a babákkalis óriási szeretettel és kifigyhatatlan türelemmel bánó csecsemősök, és nem kell messze menni: váci kórház. Nekem, ha én tervezem meg magamnak, akkor sem alakulhatott volna jobban!



  • 2008.02.18 11:27:07ruju

    Engem az én szülésemnél az lepett meg legjobban, hogy hánynom kellett a fájásoktól. Ezt valahogy előtte senki nem mondta, hogy előfordulhat, és az irdatlan fájások mellett nem is értettem, hogy ez miért történik, hiszen nem erre kéne koncentrálni... Amit utána nem értettem, hogy a védőnőm, aki a felkészítőn minden cm2-t bemutatta az összes szervnek és szövetnek ami érintve van a szülés során, miért nem jutott eszébe azt is elmondani, hogy kismamák, drágák, a besz*rás előtt még hányás is lehet a dologban...



    Tudom, persze utólag tök mindegy, meg túl vagyunk rajta, stb, de akkor - amellett, hogy a fájásoktól baromira szenvedtem - még rosszabbul éreztem magam amiatt, hogy a férjemnek arra kell koncentrálnia, hogy jó helyre tartsa a vesetálat.

  • 2008.02.18 11:44:40Cica7

    ruju,

    Na végre!

    Én meg már azt hittem, hogy hülye vagyok, mert végighánytam az első szülésemet.

    Ami 17 óra volt, nem kevés, de az ennyi ideig tartó görcsös hányás marhára kivette az erőmet, plusz együtt a fájásokkal.

    Eddig mindenki furcsán nézett rám, hogy miket csináltam szülés közben.

    Bár nekem gyanus, az oxitocin , esetleg ez volt a mellékhatása.

  • 2008.02.18 11:46:48másutt

    lanyok, nekem minden 2000 ota kioadott terheskonyvemben benne volt, hogy a szules hanyassal jar, ugyanugy, mint hasmenessel, a szervezet szimplan mindent kidob magabol.

  • 2008.02.18 11:51:18Cica7

    másutt,

    ez most vicces, a fiam 95-ös születésű.

    Lehet, hogy a 2000 előtti terheskönyvben nincs hányás??:)))

    amúgy a kicsi születésénél semmi hányás nem volt, igaz, dokibácsi hamar lezavarta a császárt 2 óra szenvedés után.

  • 2008.02.18 12:03:33Cyr

    Vierre: Az első könnyű. A második gyors, ámde rettentő velős. A harmadik nehezebb, mint az első kettő együttvéve. A negyediktől alkalmadtán majd állatira elkezdek parázni. De most még nem. Inkább megyek vasalni :)

  • 2008.02.18 12:05:51Cyr

    Másutt: De még mennyire, hogy tippelés. Harmadjára közölték velem, hogy á, ez nem lesz nagy baba, nyuginyugi, kisebb lesz mint a tesói (3,55 - 3,85). Ehe. 4,32 lett. Ennek fényében gyűjtöm az erőt a parára :)

  • 2008.02.18 12:38:23ruju

    Nekem szerencsére gyorsan elmúlt (már a hányás), utána már "csak" a fájásokra koncentrálhattam :-D



    Ja, Cica7, én UTÁNA már rengeteg kismamától hallottam. Előtte vhogy nem. A terheskönyvet meg nem olvastam ki, nem tudom, benne van-e, gyanítom a németeknél nem, az amcsiknál meg gondolom az is benne van, hogy "és ha, akkor előre hajolj, ne hátra..." (bocs másutt, nem személyes :-D)

    Na, bocsánat az offért

  • 2008.02.18 12:48:35másutt

    Cica, asszem ezt jobban is kifejthettem volna. :)

    Szoval az elmult 5-10 evben lett divat a 'brutalisan oszinte' kismamakonyv.

    Addig a konyveket feherszakallu doktorbacsik irtak, udvarias hangnemben.



    Most mar van a 'no a noknek' meg 'a baratno tanacsai a szulesrol, minden, amit a doki ugysem mond el' tipusu konyvek.

    en is ilyeneket olvastam a parommal, az a tipusu konyv, amik megnevettetnek, de egyben informativak is.

    en csak ilyenekbol tudtam a szules alatti mindent kipakolo rokazasokrol. meg az egyeb vicces terhes/szulos dolgokrol, mint erdekes uj szemolcsok, anyajegyek, amik megjelennek, meg a szules alatti hasmenesrol, meg a szules utani 'tobb haj marad a kefen, mint a fejeden'-rol.

    :D



    Na. (vegulis en is csaszarral szultem, hanyas nelkul, de ez egy masik, hosszu tortenet. igy is volt meglepetes, rendesen!)

  • 2008.02.18 13:10:11kurtahaj

    Hát, nekem is erősen úgy töűnt, hogy az oxitocintól kezdtem el hányni...Persze ezt a hatást velem sem közölte a kutya se. Épp akkorra ért be a párom:))) Szép kis fogadtatás!:)

  • 2008.02.18 13:15:14Vierre_

    ó jeeee, ezek szerint nem csak én hánytam, jólvan *megnyugszik* :DDDD

    Már kezdtem aggódni hogy mindenkinek rózsaszín, mesésé mennybemenetel a szülés. Én spec a : "és amikor kibújt a hasamból a pocaklakó ( bleeee) minden fájdalmam tovaszállt és elöntött a boldogság" irományok után mindig azt érzem, hogy én kérek elnézést hogy nekem nem szállt el szenvedtem mint a kutya még a varrásnál is, meg még utána vagy kát három órát. Nah :DDDDDD a lényeg. Nem csak én hánytam :DDDDDD



    És még mindig. KORHÁZNEVET. Ha már le lett írva a sztori akkor ne legyünk csicskák és a korházat is írjuk meg :DDDDDDDDD ;)

  • 2008.02.18 13:24:51vidámka

    Cyr: jaja, megerősítelek! Mondjuk nekem az első is kemény volt és irgalmatlanul sokáig tartott, a második viszonylag rövid ideig, de ahogy mondod: velős, a harmadik pedig a kettő együtt. Engem is nyugtatgattak, hogy harmadik már pikk-pakk, és nem lesz olyan nagy (4,57kg), végül két óra tolófájás után császározni kellett. Asszem akkor azt is megköszöntem volna, ha azt mondják, hogy megyünk és levágják a fejemet:-)))Bár maga az élmény itt volt a legjobb, mert itt amíg lehetett mindenki békén hagyott, nekem meg erre volt szükségem. Negyediket nem akarok!!!!

  • 2008.02.18 13:25:05kurtahaj

    Hát, Vierre_, én elég diszkréten nyögtem, meg néha picit 'azmegoltam kitolás közben, hanem amikor varrtak,(méhszájat:((() meg nemtom, mit csináltak ott benn, no, akkor pótoltam: üvöltöttem, mint állat...

    Az "elöntött a boldogság" nálam is kimaradt, meg a "sírva mosolygok magzatomra" is, a fotókon az arckifejezésem inkább Rémült/undorodó/döbbent. Meg hallgattam, mármint amikor nem maceráltak-varrtak....Szóval kussolva néztük egymást mi hárman, a friss család.Ez tőlem kicsit fura, a dokim noszogatott, hogy "Szóljunk már valamit!" Nem ment:)

  • 2008.02.18 13:28:49szeszter

    én azt hittem tuti rókázni fogok, de nem (pedig nyomták az oxitocint rendesen) engem a varrás utáni végbélvizsgálat fagyasztott a szülőágyra. erről nem volt szó... csak hogy sérült-e szülé közben. ilyen esetleg volt másnak is, vagy csak nekem jutott ki az élmény?

  • 2008.02.18 13:29:17kurtahaj

    Azért egyszer valaki elmondhatná, hogyan is kell nem tolni, mikor elementáris erővel jön a tolófájás, de még nincs eléggé nyitva a méhszáj...Hiába próbáltam lihegni, nem tolni, muszáj volt...Aztán olvasom, hogy egyes istennők(!) órákig képesek visszatartani. Júniusban jön az öcsi és olyan szuper lenne, ha most nem repedne a méhszáj..legalább

  • 2008.02.18 13:31:00kurtahaj

    Hú, lehet, hogy nálam is az fájt annyira? Vmi olyat magyarázott a doki, hogy lehúzta a méhemet, amikor varrta a méhszájat..De legközelebb megkérdem tőle ezt a végbeleset, köszi a tippet, szeszter!

  • 2008.02.18 13:31:58kurtahaj

    És ettél előtte 1-2 órával, szeszter?

  • 2008.02.18 13:37:59másutt



    ja, a vicc kedveert, a gyerek mar az elso szuletesnapjara szazszorosan (ezerszseresen?) ossze-vissza kakilja-pisili-hanyja-nyaladzza-maszatolja az anyjat.

    visszaadja a kolcsont, de szepen! :D



    Engem megnevettet, amikor csajtarsak pirulgatnak, hogy ok 'hanytak, kakisok lettek, stb'

    szerintem az egeszben az a legerdekesebb, hogy nem 'steril'.

    a szulesnek olyan elet-filingje van. igazi elet, nem hollywoodi 'kettot nyomok es kipottyan egy kethonapos feherboru kisbaba'

    nem vagyok mi viktorianus angolkisasszonyok. vagy igen? :)

  • 2008.02.18 13:42:01tanger

    kurtahaj: az oxitocinnak - ha vénásan adják - lehet ilyen hatása a szülésznőm szerint. Én mindkét gyereket császárral szültem, mindkét műtét után kaptam vénásan oxitocint méhösszehúzóként, hánytam is rendesen. Azaz hánytam volna, ha lett volna mit, mert hát műtét előtt ugye 12 óra éhezés. Ja, és frissen felvágott hassal is csodás érzés ám öklendezni, miközben nővér és apa felváltva nyomtak vissza az ágyra, mivel az érzéstelenítő után 6 órán át nem tanácsos felemelni az embernek a fejét (őrült fejfájást eredményezhet).

  • 2008.02.18 13:48:49vikimanka

    A picivel az utolsó várandós napokban én is rákérdeztem a dokibától, hogy kb. mekkora babára számíthatok.

    3200-3700 közé saccolta,3550 lett, bejött a tipp neki.Ő ennyire mert pontos számot mondani.

    Én nem hánytam,de beöntést nem kaptam és azon aggódtam, hogy jaj mi lesz ha....Nem volt belőle gond,megúsztam.

    anyósom mondta, hogy mindkét fiúval végighányta a terhességeket meg a szüléseket is, én csak tőle tudtam, hogy ilyen is előfordulhat.

    Azért meg ne legyek már hú de rossz, hogy mikor kibújt a gyerek már nekem semmi sem fájt,mert tényleg így volt.

  • 2008.02.18 14:00:36Vierre_

    nekem a terhességgel nem volt bajom. Nekem a szüléssel volt bajom , pláne úgy hogy beadta nekem a doki, hogy második sima liba lesz. Én a totálbrutál fájdalomtól hánytam.

    Amúgy nekem a belemet nem matatták, de még nem is hallottam róla, hogy van olyan. :)))

    A beöntéssel nincs bajom, legalább kakálok egy jót elötte, viszont a hogyan ne nyomjuk nekem sem esik le, hát engem nem érdekelt már hogy ki mit mond, nyomtam mint állat, csak legyen vége, repedtem is, le is baszott a doki, de nem volt mit tenni, nyomni kellett. Akkor már nem érdekelt semmi, csak legyen kint azt jólvan.

    A fényképeken nekem olyan fejem van mint ha éppen most lettem volna túl az orgazmuson, ezen mindig jót röhögünk, az a elhasznált, punnyadt arckifejezés, ha beraknám valami szex újságba tuti rámkattannának, pedig csak vége volt a horrornak. :))))))))



    Én ha egyszert szülök még ebben az életben akkor csak és kizárólag epivel, mert én már soha többet senkinek nem hiszem el hogy ez nem fáj és felemelő érzés.



    Aki pedig hosszabb szülésre vágyik mert nincs mit mesélni a barátoknak, azzal szivesen cserélek.



    Én imádtam már akkor a fiamat amikor kipréseltem magamból, van akinek ez

    -világra hoztam

    -a nagy találkozás

    sztem őszintén, nekem, kipréseltem magamból, egyből ment a cici és a szerelem, ez nem róla szól, ez arról szólt hogy amíg a ciciig eljutott az maga volt a pokol.



    Null-fájdalomküszöb rulez. Inkább töröm el bármimet, vágom el bármimet, ezerszer jobban viselem mint ezt a görcsös, szaggató, nyilaló folyamatos rettenetet. :)))))

  • 2008.02.18 14:20:11druantia

    Nekem így utólag nem a fájdalom, ami megmaradt, hanem az a feszültség, amit a vajúdás közben éreztem. Legszívesebben felrúgtam volna a szülésznőt vagy megharaptam volna a doki karját. A fájdalmat el tudtam viselni, elég magas a fájdalomküszöböm, de azért fájt. Én már a szülés után mentem át hisztisbe, amikor a hasamból nyomkodta ki a szülésznő a vért. Legszívesebben rákiabáltam volna, hogy szakadjon már le rólam, én végeztem a szüléssel, részemről mennék már a gyerekemhez.



    Nyomni nekem nem sokat kellett, mert a doki közölte, hogy baj van a gyerekkel, nagyon gyorsan kint kellene lennie. Igazi, rögtönbekakálós tolófájást nem is éreztem, feldobtak a szülőágyra, hármat toltam, a harmadiknál a doki meglökte a gyerek seggét, ő meg megtörölte az aljzatot.

  • 2008.02.18 14:21:27druantia

    (Csak addigra már reggel negyed tizenegy volt, én meg este hattól fájtam. De mindenesetre a vége gyors volt...)

  • 2008.02.18 14:23:35Cyr

    Vidámka: 4,57.... Leborulok a nemzet(t) nagysága előtt :)))))))))))

  • 2008.02.18 14:24:01másutt

    Vierre, teljesen valosagized van. :)

    Szerintem is kerj epit, en is fogok. Meg soha senkinek nem lett szebb/okosabb/kedvesebb gyereke attol, hogy hosiesen szenvedte a pokol kinjat a visszautasitott fajdalomcsillapitotol 1 meterre.

    Es sajnos a fenet sem erdekli par het utan, hogy hogyan is szult egy no.

    Na jo, talan a Porontyostarsakat... :D

  • 2008.02.18 14:30:49druantia

    Másutt, igazatok lehet ezzel az epi-dologgal, ha lehetne még egy gyerekem, lehet, hogy én is kérnék. Aztán a fene tudja, az az igazság, hogy nem sok dologtól viszolygok, de pl. az izomba adott injekciótól nagyon, az epi nekem meg még ennél is sokkal brutálabb dolognak tűnik. Maga az, hogy tű, meg hogy oda... De ha már túl van az ember ezen a részen, szerintem azért nem szokta megbánni.

  • 2008.02.18 14:38:35Vierre_

    most fog jönni egy csomó elbaszott epis sztori, ezek megelőzése végett kijelentem, hogy én is hallottam olyat és úgy döntöttem, inkább ötven százalék az epivel mint száz százalék borzalom. :)))) táhát én gátlás nélkül epizgetek majd, ha úgy döntök, és ha még kell a kacagógázt is az arcomba nyomom, mindegy, csak emberi módon éljem túl a dolgot , nah. :)))

  • 2008.02.18 14:41:22másutt

    druanita, Vierre: egyszer majd leirom a szulestortenetemet es a kalandomat az epivel.

    diohejban:



    tul sokaig vartam, pedig Draga Parom es a szuleszno korusban ajanlgattak kb 5 oran at az epiduralt. (12 oras vajudas utan)

    mire elfogadtam, es beadtak, mar zsinorban voltak a baromi nagy fajdalmak, megallas nelkul.

    rettenetesen nehez volt mozdulat nelkul fekudni. a szulesem legnehezebb percei voltak. az izzadsag es a konnyek egy patakban csopogtek le az orromrol. de amikor hatott, mintha elvagtak volna a fajdalmat.

    20 perc boldogsag, beke, mosolygas utan kiderult, hogy megis csaszar kell.

    de legalabb a csaszart is megcsinalhattak a mar berakott epidural csovel (csak felkapcsoltak az adagot), igy nem kellett altatani... benn lehetett a parom, stb.

    lehet, ha nem lett volna mar benn a cso, akkor altatnak.



    szoval, minden jo, ha a vege jo, legkozelebb 5 perces fajasoknal berakatom.

    ez az en sztorim.

  • 2008.02.18 14:41:55ruju

    Én sem az oxitocintól hánytam, hanem a brutál fájástól, mert nem kaptam o-t, szóval ki tudja, mi hat mire...



    Engem kb. szülés után fél évig ki lehetett kergetni a világból a szülés gondolatával, pedig én relatív gyorsan szültem és abszolút komplikációmentesen. De hogy milyen kib..-tul fájt, na az durva. Ja, és azt hittem, ezután már nem lesz olyan fájdalom, amit nem bírok ki hisztéria nélkül. Jelentem, van. Gyantázás, migrén, fogorvos, soroljam? Szóval sokkterápiának nem volt jó.



    Szóval Vierre, egyetértek, manócska a pocakban szép és jó, de ki is kell jönnie b+!



    Hahh, és a tolófájás! Én néha úgy ki voltam, hogy SZABAD akaratomból nem toltam a fájás alatt, és jobban esett kicsit pihenni, mint nyomni. Az ellenkezőjéről nincsenek személyes tapasztalataim, de azt is elhiszem készséggel :-D

  • 2008.02.18 14:45:45ruju

    masutt: a férjemmel néha még most is összevitatkozunk a fájdalomcsillapításon. Történt ugyanis, hogy vajúdtam a kádban annak rendje-módja szerint, mikor is úgy éreztem, hogy mostmár aztán ide nekem vmi fájdalomcsillapítást mert ezt nem lehet kibírni. Szóltam a zuramnak. Nem történt semmi. Hogy meddig, azt nem tudom. Amire újra emlékszem az az, hogy nyomnom kell és jött a gyerek, de akkor már nem adnak semmit.



    Az első dolgok között volt, hogy nekiestem a drágámnak, hogy mi a büdös f*-ért nem kérte a rohadt fájdalomcsillapítót. Szegény csak annyit hebegett, hogy dehát én nem is mondtam neki semmit...

  • 2008.02.18 14:52:53másutt

    ruju, en ertelek. ;) egyebkent meg lehet, hogy csak 1 perc telt el a keres utan, dehat tunhet az kerem 1 napnak is, ha gorcsol, szul az ember.

    :)

    biztosan talalsz megfelelo hasonlatot a ferjednek, hogy illusztrald a helyzetet, amikor egy ferfiembernek is elegge surgosse valna a fajdalomcsillapitas, nem 'majd kesobb'.



    na. legkozelebb okosabbak leszuk.

    es terhes kismamak, ha ezt olvassatok: elore megbeszelni a pasikkal, hogy a vajudo kismama kivansaga PARANCS! :D

  • 2008.02.18 14:54:22Hűbele

    Ez a hasból vérkinyomogatás szülés után mennyire általános? Látom, hogy Druantia említi, és sajnos nekem is volt hozzá szerencsém. Császár után (altatásos, nem helyi érzéstelenítéses) kb. fél-1 órával jött a kétajtós szekrény méretű doki, és mondván, hogy a műtőben gyanúsan erősen véreztem, jól megnyomogatott. Aztán még vagy fél óránkat benéztek hozzám 5-6-szor megnyomogatni a frissen vágott hasamat... Előtte 8 órán át voltak az oxitocintól 1 perces fájásaim, de azok valahogy eltörpültek ehhez képest...

    Ilyet mással is csinálnak?

  • 2008.02.18 14:59:39vidámka

    Cyr:-)))

  • 2008.02.18 15:00:14Vierre_

    ruju ruju,

    igaz igaz, random volt nálam is ám :DDD

    mindegy minden alapon toltam amikor nem kellett és nem toltam amikor kellett mert éppen spec hánytam :DDDDDD



    másutt.



    én többet nem csicskulok orvosnak, megfogadtam, be is tartom , utálnak is, ellenben az élet jobb azóta. :D Három évig tanultam homeot, kiegészítem vele a hagyományost, nem hiszek az antibiotikumok szentségébe, de ha kell beadom, nem vagyok szélsőséges. Oltom a gyereket, és ha kell 38 alatt is kap lázcsillapítót, mert bezony nem azonos senkinek a nyűgküszöbe, én spec alapban vagyok 36.2 fokos, nekem a 37.3 már a halálom bár hozzá teszem öt évente egyszer, de nem futok náthával dokihoz, nem futok köhögéssel dokihoz, akkor megyek ha a láz tartós, akkor tuti hogy baci, a vírusos láz két nap alatt alábbhagy...



    Két szülés ránevelt az önérdekérvényesítésre. Ha lesz harmadik szarok én az elméletekre és jöhet az epi, az tuti :DDDD

  • 2008.02.18 15:07:09másutt

    Vierre, az Ero Legyen Veled.

    legyen harmadik, marcsak azert, mert tetszik az elmeleted.



    nem aszondom, hogy amikor legkozelebb (remelem jovore! :) szules kozben atlepem a korhaz kuszobet, az elso szavam egy kurjantas lesz a visszhangzo folyoson, hogy 'Epiduraaaaaalt!'

    :D

    de sokat tanultam a tortenetembol.

  • 2008.02.18 22:22:25bi

    SzavannaPanna 02.18. 11.09.:én is a váci kórházban szültem... a többit lásd a korábbi

    kommenteknél...

  • 2008.02.19 07:26:00frakk

    Drága anyósom szerint aki nem szenved meg a szüléssel, az nem is szereti majd igazán a gyerekét. Kérdem én, mi a francnak szenvedjünk ha nem muszáj? Én császárral szültem, spinális érzéstelenítéssel, meg is kaptam az elején, h manapság már a szülés egy nagy semmi. Köszszépen!! :) Mintha direkt választottam volna a császárt. Manapság már csak nevetek rajta, de akkor elég szarul esett. Amúgy természetes úton való szülésnél is adatnék érzéstelenítőt, az tuti.

    Ja, nekem is volt, h préselték ki a vért a hasamból. Ráadásul akkor amikor már az érzéstelenítő nem hatott. Frankó volt!!!

  • 2008.02.19 13:59:26ipmics

    bocs,a késői hozzászólásért, pár napig nem voltam internetközelben.



    továbbá bocs mindenkitől, bennmaradt pár elütés a posztban, meg a központozás sem tökéletes...



    Ausztriában szültem, egy katolikus kórházban, nem azért, mert katolikus, hanem mert az volt a legközelebb. Egyébként ez ott átlagos színvonalú kórháznak számít. (Választható menük,svédasztalos reggeli, pszichológus,kedves, segítőkész személyzet stb.)



    wish73: a papi áldás engem is meglepett, de nem volt tolakodó a pap, elmondta, hogy van lehetőség a helyszínen megkeresztelni a gyereket, de ugye azt nem kérdezhetik meg, hogy milyen vallású vagyok,tehát csak tájékoztatnak a lehetőségről, és szólsz, ha valamelyikkel élni kívánsz. A katolikus áldástól meg nem lehet baja a gyereknek, bármilyen vallású is a család :)



    még eszembe jutott egy kedves dolog, a szülés utáni elsőhajnalon arra riadtam fel, hogy nem emlékszem, hogy néz ki a babám, gyorsan villanyt kapcsoltam, és megnéztem. Utánatöbbször is volt ilyesmi érzésem, pl. amikor leadtam a csecsemősöknek, hogy nyugodtan le tudjakzuhanyozni, jól megnéztem, hogy is néz ki, biztos ami biztos:). Lehet benne valami, hogy kell egy kis idő a kötődéskialakulásához...

  • 2008.02.19 14:00:44ipmics

    most meg a space sztrájkol, bocs...

  • 2008.02.19 14:18:08Vierre_

    Nah kiderült akkor, hogy bezony ez sem Pesten van. :)))))))

  • 2008.02.19 14:28:16Cica7

    frakk,

    Nem te vagy az első akinek ilyet mondanak, sajnos..:(((

    Aki császárral szült, az meg szerencsétlen még sokáig szenved utána, meg ki tudja, hogyan gyógyul a sebe.

    Az elmebetegek meg azt hiszik, hogy olyan könnyű így a szülés...:(((

    Nem itt mérik az anyaságot, hogy természetesen vagy nem természetesen szült az ember.

  • 2008.02.19 15:42:16Xta

    Szerénységem akadályozza, hogy szakértőnek kommunikáljam magam a "hogyan érdemes szülni" témában, mégis megosztanám tapasztalatomat, merthogy szültem természetesen és epidurállal is(hogy miért nem természetes az, ugyanúgy jön ki???)

    Szal: elsőmet egyheti túlhordást és burokrepesztést, majd órákon át nem tágulást követően 11 óra alatt hoztam világra, ebből az utolsó 5 óra gyakorlatilag nonstop fájás volt, méhszáj tágulása elhanyagolható. Közben sétálnom kellett, a tágulás fokozása érdekében, én meg legszívesebben aludtam volna - rémesen álmos lettem, és nem hagytak...) Orvos, nővér, apa és én türelmetlenül álltuk körül a szülőágyat tolófájásra várva, ami halványan jött - hurrá! - , mire felmásztam az ágyra elmúlt. (Milyen jó annak,akinek ezt vissza kell tartania...nekem nem jött..) Gyerek nagy nehezen azért kibújt, már a fotókon láttam, hogy minden csupa vér volt, én konkrétan úgy éreztem magam, mint akit ledaráltak. Hát, húzós volt...

    Másodikomnál szintén nem ment a tágulás, én továbbra is hős anyaként "anyag" nélkül terveztem a szülést, de az orvosom szelíd erőszkos rábeszélésére (amiért a mai napig hálás vagyok neki!) belementem az epidurciba. Azzal győzött meg, hogy csúnya fekete volt a magzatvíz (télleg, láttam a lecsapolásnál..hát, randa,na), jó lenne ennek a gyereknek hamar kijönni, nehogy baj legyen. (Ja, ő is nyaralt pluszban 3 napot, de valamiért magától elkezdett megszületni). Tehát 3 órás vajúdás után, 2 ujjnyi tágulásnál reggel 8-kor szúrás a hátba (semmi különös egyébként, nem kell félni tőle!), 8.42-kor a gyerek vígan pislogott a lábam között. Szépen, tisztán, rózsaszínen, véres verejtékmentesen. A fájásokból semmit nem éreztem, de az összehúzódást igen -,sőt, a varrás alatt is tartott az érzéstelenítés, király volt! Én végig mosolyogtam, majd a kötelező 2 órás heverés után saját lábamon belibegtem a szobába. Na, így kell szülni, én már csak így csinálnám...!

  • 2008.02.19 15:44:03Xta

    Ja, a "természetességhez": akik szeretnek szenvedni fogfájás esetén se vesznek be fájdalomcsillapítót? Merthogy aki következetes...

  • 2008.02.19 16:31:59eino.

    #

    2008.02.19 15:44:03 Xta



    Ja, a "természetességhez": akik szeretnek szenvedni fogfájás esetén se vesznek be fájdalomcsillapítót? Merthogy aki következetes...



    --------------

    Xta, szerintem senki sem szeret szenvedni. Én sem szeretek, de jobban rettegtem attól, hogy gerincen döfjenek. Ha hülyeség, ha nem, úgy voltam vele, max. császár esetén. Lehet, hogy fóbiás vagyok.



    A gáz sem tetszett, olyan érzésem volt, hogy ettől bekábítom a babát. Valószínűleg ez is fóbia, de én tényleg be tudok parázni az ilyenektől. És még egy szólt a gáz ellen: a friss levegő számomra élet, utálom a gázokat. Félek is eléggé, mi lesz, ha egyszer altatni kell.



    Szóval akármekkora volt a fájdalom (konkrétan: én is örültem volna, ha valaki levágja a fejem, vagy csak egyszerűen lelő), még ennél is jobban tartottam az effajta csillapítástól . Meg nem is nagyon beszéltek róla, csak könyvből olvastam, mik a lehetőségek.



    Azt nem tudom, most hogy döntenék. Talán másként.

  • 2008.02.19 17:05:52Cica7

    Xta,

    Fekete mmagzatvíz? Elég gáz.

    Nekünk sötétzöld volt, csoró gyerek már 17 órán keresztül abban lötyögött, de a doki természetesen akarta a születést.

    Csak ennyit a természetességről!!!

    És örüljek, hogy nem lett a gyerekkel semmi baj, mikor végül a doki hajlandó volt megcsászározni.

  • 2008.02.20 08:39:17Xta

    Nagyon normális a dokim, persze ő sem akart császárt, de korrekten megbeszélte velem, hogy lélekben készüljek fel arra, hogy előfordulhat, hogy a babának gyorsan ki kell jönnie, végülis az epidurált is emiatt forszírozta (kedvesen, és a döntést rám bízta), merthogy az általában segíti a tágulást, és ugye egyszer már elszórakoztunk ezzel..Nekem nagyon bejött, persze, hallottam már, akinek nem segített. A fotókat visszanézve meg: először egy fáradt, elnyűtt baba született, akit gyorsan elvittek a "fényre", a lányom szemmel láthatóan jobb állapotban volt, neki se tartott olyan sokáig a kínlódás. Biztos, hogy ez is számít.

  • 2008.02.20 08:52:00SzavannaPanna

    Egy nagyon jó barátnőm szült császárral és most azt mondja, a második gyereket azért húzódozik bevállalni, mert a császár annyira szar volt. Inkább szülne ötöt természetes úton.

    Az epidurál meg nagyon hatékony tesómnak van összehasonlítási alapja, mert az elsőt anélkül, a másodikat azzal szülte. Azt mondta, ég és föld...sokkal kevésbé volt kifáradva és sokkal aktívabb volt a gyerkőccel is. Nekem olyan gyorsan jött a gyerkőc, hogy már nem volt idő az epidurálra, ki is voltam dögölve istenesen.

    Mindazonáltal a császár egy nagyon jó dolog, indokolt esetben és a dokinak kutya kötelessége, nem veszélybe sodorni az anyát és gyerekét. Az önként "rendelt" császárról azonban rossz véleménnyel vagyok. És abban az esetben valóban elképzelhető, hogy kevésbé alakul a kötődés...na meg milyen már, hogy megcsinálom a gyereket, aztán rendelek egy császárt, hogy ne fájjon.

  • 2008.02.20 09:24:46vidámka

    Hát, nekem a nagyfiam "természetes úton" született, bőven négy kg felett, szó szerint kitaposták belőlem. El is tartott egy darabig, amíg összeraktak utána... A kisebbik fiammal végül császározni kellett, és azt mondom, nem tartott tovább a regenerálódás, mint az elsővel. Akinek brutál gátsebe van, az is legalább olyan szar, mint a császár. Engem reggel császároztak, délben már kiparancsoltak az ágyból. Azt mondták, minél előbb felkelek, annál gyorsabban helyre jövök. Igaz, 25 perces mutatvány volt, mire felültem, de a délutáni látogatásra már vígan kisétáltam a katéteres zacsit a vállamra csapva:-)))Persze a lánykám viszonylag simán megszületett, szülés után három órával csak úgy kotortam a reggeli után, mert a szemem jojózott az éhségtől:)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta