SZÜLŐSÉG

Szülés után 12 órával otthon van a család

2007. november 23., péntek 10:51

Előrebocsátom, hogy nem volt igazán időm utánanézni annak, hogy külföldön mi a gyakorlata az ambuláns szülésnek, úgyhogy inkább az itthoni feltételekről tudok írni, és leginkább a saját esetemről.


Az úgy volt, hogy amikor 2004-ben a fiam szültem, egy neves bababarát kórházban, már akkor is fontolgattam, hogy nem maradok bent huzamos ideig (nem szeretek ott lenni, minek is szépítsem, tudjátok, a csempe színe, meg ilyenek). Több dolog volt, ami miatt aztán másként döntöttem. Egyrészt a dokim nem támogatta. Ő amúgy sem igen szerette az alternatívkodást, csak nekem akkor még nem volt szemem hozzá, hogy ezt lássam. Amikor beszéltünk a beavatkozásmentes szülésről, meg a gátvédelemről, mindig nagyon meggyőzően elmondta, hogy persze, mindent megpróbálnak, de ő azért úgy gondolja, hogy első szülésnél mégis kell vágni, nehogy aztán 40 év múlva jól előreessen a méhem (mivel másodszor nem volt gátmetszés, most aztán nem tudhatom, hogy majd előreesik, vagy nem). Azt is elmondta (igaz, nem közvetlenül nekem), hogy nem nagyon szereti azokat a nőket, akik túl sokat olvasnak a szülésről, meg túl tájékozottak. Na, valahol akkor kellett volna kifordulni a rendelőből, de mondom, ez nekem nem volt gyanús.

Aztán ott volt a férjem („a zuram”), ugye, aki szerint mégiscsak a kórház a biztonságosabb. És végső érvként az orvos felhozta, hogy én ugyan hazamehetek, de ha aztán a gyerekkel lesz valami, már nem kerülhetünk vissza a „rooming in”-be, hanem engem felvisznek a nőgyógyászatra, a baba meg megy a csecsemőosztályra. Le voltam taglózva, bár meggyőzve nem.

Történt persze, hogy éjjel találtam szülni, minek következtében (?) volt aztán mindenféle gyorsítás, és természetesen gátmetszés- nem felszívódó varrattal. Innentől egyértelmű volt, hogy maradnom kell. A bent töltött 5 nap keserves volt. A kötelező fürdésen kívül a gyermekem kb. kétszer fél órát töltött a csecsemősöknél. Én így láttam jónak. De így megoldani a zuhanyzást, evést (szobában tilos), elég macerás. Nem is beszélve arról, hogy a kajáról „magadnak” kell gondoskodnod, ha a szülés utáni első napokban nem csülkös bablevesen és rakott káposztán akarsz élni. (Ezúton is szeretném megköszönni azt a bizonyos húslevest és sült csirkét.)

A fiam nem volt sírós, így akár aludhattam volna- csak a szobatársaim babái nem voltak ilyen csendesek, és a folyosón hallótávolságban kb. még húsz, igényeit sírással jelző újszülött lakott (ami egyébként oké, csak viszonylag kevéssé pihentető). Mindehhez jöttek a látogatók, kb. félóránként- mert hát még inkább a kórházban nézik meg a gyereket, mint otthon. És akkor a szoptatással még nem is volt gondom. Szóval miután, zombifáradtan, éhesen hazatámolyogtam, eldöntöttem, de nagyon, hogy ezt még egyszer nem.

Másodszor aztán sikerült olyan orvost találnom, aki nem csak beszél a természetes szülésről, hanem teszi is. Sokat beszélgettünk a gátvédelemről, a szép szülésről, bár az utolsó pillanatig nem mertem szóba hozni, hogy én bizony szeretnék a szülés után angolosan távozni. De a meggyőzést nem is az orvossal, hanem otthon kellett elkezdenem. A férjem már nem kellett nagyon gyúrnom, ő látta, milyen volt az a bizonyos 5 nap a kórházban. De az anyukám, a szűkebb- távolabbi családtagok, barátok, ismerősök, mind azzal jöttek, hogy ez veszélyes, mert mi van, ha történik valami.

Úgyhogy pontosan utána néztem, milyen feltételekkel jöhetek el (ebben nagy segítségemre volt a szülésznőm, és a védőnő). Először is kell hozzá egy sima, komplikációmentes szülés (lehetőleg gátvédelemmel), ami után mind a baba, mind én teljesen egészségesek vagyunk- ez annyira egyértelmű, hogy nem is magyarázom. Kellett hozzá a házi gyerekorvostól egy igazolás, hogy vállalja az újszülött _korai gondozását_ (ez pusztán annyit jelent, hogy nem háromnaposan, hanem mondjuk egy naposan látja először a gyereket, de kétségtelen, hogy az én gyerekorvosom is izgult).

Kell egy papír (a gyerekorvostól vagy a védőnőtől), hogy biztosítani tudjuk, hogy a baba 6 hetes koráig megkapja a BCG oltást (ha annyira korán jön el az ember, hogy nem tudják beadni a kórházban). Mi itt buktunk meg, mert a Pest megyei gyerekorvosok már nem adnak BCG-t, de a védőnőm elintézte, hogy a területi tüdőgondozóban (ahová akkor is mentünk volna, ha nem sikerül az első szúrás) megkapja a lányom az oltást. Úgy tudom, hogy Budapesten a gyerekorvosok tízes csomagban kapják az oltóanyagot, ezért összevárnak 10 babát, utána bontanak, de azért esélyes, hogy 6 hetes korig el lehet intézni az oltást. PKU szűrésre 5 naposan visszarendeltek. (Akkor kaptuk meg az anyakönyvi kivonatot, lakcímkártyát, stb.)

Egyetlen reális veszélyt láttam a korai hazaindulásban, a baba besárgulását. Ez volt az a dolog, ami „tudod, na, ami van a harmadik nap körül, és iszonyatosan veszélyes”, ahogy egy barátunk megfogalmazta. Mert ebben az esetben nem mehettünk volna már vissza a kórházba, csak a gyerekkórházba. De úgy gondoltam (20 hónap szoptatással a hátam mögött), hogy otthon a nyugiban, ahol senki nem zaklat minket, és tök jó az ellátás (ismét „a zuram”), megoldjuk. Nyilván ezen túl is van rizikó, de ebben már nagy különbséget nem láttam aközött, hogy egy vagy 3 naposan jövünk haza. (Lehet, hogy naiv voltam, nem tudom.)

És ha már a szoptatásnál tartunk, a legfontosabb és mindenekfelett álló érvem (nem is annyira másoknak fogalmaztam meg, mint inkább magamnak), az a 2,5 éves fiam volt, aki még sosem aludt el nélkülem, és sosem töltött távol tőlem 2-3-5 napot. Biztosan kibírta volna, miért ne, de úgy gondoltam, nincs erre semmi szükség (épp elég, ha innentől felborul az egész addigi élete).

Ennyi előkészület után vidáman mentünk szülni (aha, napersze). Újra éjjel szültem, péntek hajnali háromra meglett a lányom, egészségesen, gátvédelemmel. A szülőágyon beavattam a dokit is abba, hogy én akkor szeretném még aznap hazavinni. Az orvos rám nézett, és azt mondta, részéről semmi akadálya. A kétórás megfigyelés után átballagtunk a szobába, ahol megpróbáltam pihenni, aludni esélytelen lett volna. Megszereztem a gyerekem, majd innentől kezdve, bárki betévedt a szobánkba, szóltam, hogy mi hazamegyünk ma. Erre mindenki bólogatott, hogy rendben.

Egyedül a kórházi gyerekorvos támasztott kifogást („túl fiatal még ez a baba, hova rohangál vele, pihenjen egy kicsit itt nálunk”), de a csecsemős nővérek, az orvosom, a szülésznőm nyomására elengedett. Ha igazoljuk, hogy be tudjuk adatni a BCG oltást. Mert a kórházban csak hétfőn kaphatta volna meg, ami három teljes benntöltött napot jelentett volna. Na, ez nem sikerült, hétvége volt, nem tudtunk papírt szerezni, úgyhogy végül is saját felelősségre hoztuk ki a lányom a kórházból (apa, anya aláír egy nyilatkozatot).

Innentől aztán jön a happy end. Decemberben szültem, de tudjátok, milyen volt az idei tél, nem féltem arra a fél órára kivinni, amíg hazaértünk; és nem, nem volt nekem sem kényelmetlen a kocsiban ülni, pedig esküszöm, fapados autónk van… A lányomat 12 órás korában már itthon dajkáltam. A gyerekorvos másnap látta, a védőnő harmadnap, PKU-t a kórházban levették (itt volt egy kis gubanc, mert a születése napján is vettek tőle vért, és azt is beküldték vizsgálatra, hát persze, hogy nem lett jó az eredmény, én meg parázhattam Karácsonykor, hogy beteg-e a gyerek). Borzasztó stílusban, de nagyon hatékonyan szopott, a besárgulásnak nyoma sem volt. Utólag persze mindenki megdicsért, hogy nahát, milyen jó ötlet volt hazajönni. Én is nagyon boldog voltam, hogy a tények engem igazoltak.

Végül néhány praktikus információ: a PKU szűrést a gyerekorvos is meg tudja oldani (sőt, akár az anyuka is), tehát nem feltétlenül kell visszamenni, mi főleg a papírok miatt tettük.

A hazajövetelt csak akkor ajánlom, ha tényleg mindenki tökéletesen rendben van, és nem árt azért a szoptatást párszor megpróbálni a kórházban, nehogy otthon derüljön ki, hogy nem megy a táplálás. Így is sok múlik a kórház jóindulatán, mert a törvény (egészségügyi törvény 10.§.4 pontja) kimondja, hogy a beteg személyes szabadsága "sürgős szükség esetén" korlátozható, ha a beteg a saját, vagy mások testi épségét veszélyezteti. Ugyanez vonatkozik az intézmény elhagyásának jogára. (12.§) A törvény szerint a betegnek joga van az intézményt elhagyni, ha a beteg, vagy mások testi épségét ez nem veszélyezteti. Bármikor mondhatják tehát, hogy a saját vagy a gyereked testi épségét veszélyezteted, ezért nem mehetsz haza. De azt hiszem, komplikációmentes szülés után, egészséges baba és mama esetén azért nem reménytelen a próbálkozás.

Marcangoló

Ön is szeretné megosztani olvasóinkkal szüléstörténetét? Küldje el nekünk a poronty@mail.velvet.hu címre!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.11.23 13:16:57zolnaid

    Starbuck, mi az a motilium?

  • 2007.11.23 13:20:15Békanőci

    Mamszi!

    Szeretem olvasni a kommentjeid.Egyébként az én kis citromom is ilyen baba volt,aludt,aludt,aludt,fejreállítottuk,aludt...Nem is szopizott,üvegből etettem.

  • 2007.11.23 13:23:58kisbalas

    Hűha, én vagy nagyon jó helyen voltam (Miskolc, Városi Eü. Központ), vagy mákom volt, hogy hosszú hétvégén szültem (inkább az előbbire tippelek)... Elég vacakul voltam a szülés után, vágtak is, repedtem is, kellett vagy 5 óra, míg kikászálódtam az ágyból, akkor is csak azért, mert végre meg akartam kapni a kislányomat. A nővérek, orvosok abszolút segítőkészek voltak, a viziten nálunk is csak egy doki + egy nővér, megkérdezték van-e gond, kérdés, de amikor rosszul voltam, akkor simán szóltak a saját orvosomnak, aki a műtőből jött fel megnézni mi a baj. A szobában ketten voltunk, de mind a két baba elég alvós volt, lehetett pihenni. Viszont még az ötödik napon is nagyon szenvedtem a 10 perces autóúttól hazáig :( Itthon meg egyből mentem a mosogatóhoz, pörögtem, mint állat, aztán félóra múlva rá kellett jönnöm, hogy nem megy még ez, utána még jó egy hétig főleg feküdtem, csak a babával törődtem (köszönöm a családnak). Persze aki jobban érzi magát szülés után, egészséges a babája is, az hadd menjen, nekem is nagyon hiányzott a párom, de mégis jobb volt, hogy maradhattam.

  • 2007.11.23 13:24:54begyszli

    Sajnos az én szüléseim után nem sok esély adódott volna, hogy hamar hazajöjjek. Eslő gyerek szilvakéken a rátekeredett köldökzsinór miatt, második-harmadik koraszülés:(

    A másodikkal volt a legnehezebb, egyrészt a hosszú kórházban töltött idő (előtte egy hét, utána egy hónap), másrészt, hogy a nagyfiam addig nem lehetett velem. Rengeteget bőgtem vagy azért, hogy jaj, meg marad-e Gabesz, vagy azért, hogy mi lehet Ákóval. Több babát már nem tervezünk, ezért külön elbánt velem a sors, hogy soha egyik gyerkőcömet sem kaptam meg rögtön a mellkasomra (ez a legnagyobb vágyam, hogy még össze legyünk kötve, de már lássam-érezzem).

  • 2007.11.23 13:29:41kisbalas

    Ja, ez a "hatan néznek be a lábad közé" dolog... a szülőszobai felvételen volt ugyan pár perc, amikor tényleg hatan bent voltak, én meg szépen kitárva, de feltételezem naponta annyiszor látnak ilyet, meg cifrábbat is, hogy akinek nem muszáj belenézni, azt kábé annyira érdekli a dolog, mint engem az, hogy mi van a munkatársam monitorán (munka közben)... én nem éreztem megalázónak.

  • 2007.11.23 13:37:28Guruljka

    kisbalas jó neked:) Én mindig eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha a behajoló ismeretelen érdeklődőt a viziten fejbe rúgnám...

    Ááááááááááá biztos csak a hormonjaim voltak:DDD

  • 2007.11.23 13:45:47kisbalas

    :))) Orbitális gátsebbel szép mutatvány lett volna a fejberúgás, olyat legalább tényleg nem mindennap látnak... Értem én, hogy mi ebben a zavaró, csak nem zavartatom magam, mert minek.

  • 2007.11.23 13:49:26zolnaid

    Nem hiszitek el, az én gátsebem iránt senki se mutatott érdeklődést! Csak a vért nézték, a sebet nem is láthatták volna.

  • 2007.11.23 13:55:57Guruljka

    Na jó biztos érdekes voltam a vákuumos seb miatt:) Éljen a tudomány, utólag hozzájárulok a tanulmányozásomhoz:))) Tényleg nekem sem ez volt a legnagyobb bajom, csak nem is segített a többi elviselésében...

    A másodiknál engem sem pisztergáltak és nem is járkáltak be csak úgy. Előre szóltak mikor jönnek. Mondom én, hogy tiszta Ritz volt:DD

    Egyébként 5000 Ft/éjszakáért szerintem baromira megérte. Ez 2006 január volt.

  • 2007.11.23 13:58:21tanger

    Hicudzsi, csúsztatsz! Azt írtad: "Ugye a császárosok csak löttyöket kapnak és addi gnem mehetsz haza, míg rendes székletet nem pordukálsz... Csináljon már nekem valaki kakát a levesből..." És a másfél kiló finom háztartási keksz, amit minden csaszis megkap? (én is abban a kórházban szültem császárral, ahol te, 2 hónappal előtted).

  • 2007.11.23 14:23:03Dortje

    Mamszi! Remélem nem komolyan írtad, jó olvasnia véleményeidet. Én leginkább egyetértek veled, ha ez így ismeretlenül számít, és persze mindig lesznek olyanok akik nem. De nem kell nagyon mellre szívni.



    Én a Szent Imrében szültem, ami baba-mama-barát kórház. Azaz ha hulla vagy, még mindig rábízhatod a picit a csecsemősökre. És nem lehet bent látogatni, így lehet próbálkozni a szoptatással bármikor. Én 3 napig voltam bent. A szobatársaim (az egyetlen 4 ágyasban feküdtem) húztak haza, ahogy lehetett, de nekem kicsit megnyugtató volt, hogyha kérdésem van, akkor meg tudom kérdezni itt bárkitől. És lehet, hogy szívtelen volt, de az utolsó este 5 órára beadtam a Babót a csecsemősökhöz. Akkor persze kapott tápszert, amit azóta egyszer sem, de az is igaz, hogy utána kb 3 hónapig nem aludtam ennyit egyfolytában...jobb volt kialudva hazamenni, ahol egyedül voltunk a problémáinkkal, a bizonytalansággal.

    nekem, mint első szülő nőnek nagy segítség volt minden. De persze sokan húztak haza a 2., 3. gyerekhez haza. Őket is meg lehet érteni. Bár azt hiszem legközelebb is megadjuk magunknak azt a 3 napot.

  • 2007.11.23 14:32:26verkaverka

    Ugy vagyok ezzel mint az otthonszulessel, nagyon irigylem aki megcsinalta de en valoszinuleg gyava lennek hozza. Persze ha minden egeszen elkepesztoen jol alakul akkor a fiam miatt lehet hogy haza fogok jonni legalabbis hamarabb a szokasosnal ha nem is azonnal. Nem mintha a ferjem nem takaritana tisztessegesebben mint en vagy ne tudna tokeletesen ugy ellatni a gyereket mint en, de hat jobb a csaladban mindenkinek ha mind egyutt vagyunk.

  • 2007.11.23 14:38:43memo

    A Motiliumot én akkor kaptam, amikor gyomorfekélyem volt (Lansone-nal együtt kellett szednem). Lehet, hogy tudatlan vagyok, de mi köze van ennek a gyógyszernek a szoptatáshoz?

  • 2007.11.23 15:13:05k.arika

    Az én történetem császárral bonyolított volt.Van hozzá egy nem egészen "csomómentes" gerincem, így az érzéstelenítés 9dik próbálkozásra sikeredett.Ezért aztán irtózatató migrénem volt egy hétig.

    Volt egy külön kis szobácskánk, nyugi, biztonság, látogatók nem jöhettek...És volt egy éjszaka, amikor sírva vittem be pár órára a kisfiamat a csecsemőosztályra, mert szabályosan fetrengtem a fájdalomtól.

    Ennek ellenére egy percig nem vitatom, hogy dönthessünk ebben is szabadon!

  • 2007.11.23 17:38:22eszter

    én vagyok a nagy ideologizáló mester :) (vagy csak hazudok magamnak, de jól csinálom, mert többnyyire beveszem)

    mert én kitaláltam, hogy hazamegyek, aztán nem mertem....így aztán maradtam, és utólag mag aszondom, hogy jól döntöttem. Egyrészt mert Bende tök jól összemelegedett az apjával, és könnyebb volt utána a babával nekem itthon, meg azért is, mert úgy éreztem, hogy jobb így, hogy Álmos is kapott belőlem úgy, hogy csak neki voltam, csak mi ismerkedtünk.



    Ha mertem volna, akkor pont az ellenkezője állna itt. :)) Pedig jófej a dokim, alternatívoskodó is, meg minden, de nálunk nem ilyen a személyzet, magyarázkodhattam volna. Volt egy sztori (barátnőm unokatesója), hogy márpedig ő hazamegy, és nem restelltek előbányászni egy pszihiátert, aki a zárójelentésbe leírta, hogy kórosan kötődik a gyerekéhez, meg beteg a csaj. Csak röhögött rajta, és jól tette. Én meg nyuszi vagyok.

  • 2007.11.23 18:43:00opti

    Hűűűű, de klassz! Én is így szeretném legközelebb! Köszi az összefoglalót Marcangoló, és természetesen gratula!



    És nem mindenkinek pihentető a korházi lét, én pl egész terhesség alatt nem vizesedtem, de a kórházban ezt összehoztam már a második nap. Az ötödik napra meg egy elemes hulla lett belőlem. Itthon tudtam pihenni, jókat enni, a rokonok meg türelemmel kivárták az idejüket. Én nagyon magányos voltama kórházban, és jól esett volna már itthon lenni a megszokott környezetemben. Egyszerűen nem tudtam elkezdeni ott a közös életet a fiammal, nem tudtunk úgy ismerkedni. Csak átvészeltük. Pedig a legjobb kórházban voltam, végig egy szobában Jenőkével.

  • 2007.11.23 19:29:11bonyolult

    Marcangoló,

    örülök, hogy ilyen szép történet (=élmény) van a tarsolyodban!! :)

  • 2007.11.23 19:48:09Hicudzsi

    Tanger!

    Akkor te V.I.P. vendég voltál :)))



    Békanőci, hát igen azt a magányt nem kívánom vissza, remélem a harmadik babánál rugalmasabb helyre kerülök...



    ------------------------





    Hát lehet, hogy a sok terpesztett láb olyan a dokinak mint a munkatárs monitorja, na de ha lehet az én "monitoromat" ne turkássza meg bámulja végig mindegyik... kérdezés nélkül...



    Tudom, hogy itt Angliában nem valami jóhírű az egészségügy de de azért találni követendő példát. Nekem pl. nagyon jólesett mikor az ingyenes nőklinikán egy sima hüvelyi vizsgálat előtt, bejött aki végezte (egy nő), bemutatkozott, mondta, hogy mire számítsak mit fog csinálni, pedig szültem mér kétszer és nem vagyok tini, mégis meg tudta tenni ezt a szivességet, hogy nem mellékesen belémtúrt diktálva az asszisztensnőnek. Az asszisztens meg mellettem állt, és kérdezgetett engem, kérdezte, hogy jól vagyok-e stb...

    Szóval ezek tök emberi dolgok. A szülés előtti betegfelvételnél tudjátok mi volt?

    Orvos: Tessék odafeküdni, lábakat feltenni a kengyelbe, nővérke mondom mi van: álló burok...stb---stb---

    Egyszer nem kérdezte meg, hogy hogy vagyok, hogy nem fáj-e, pedig kurvára fájt...

    Vége: Tessék lehet menni majd kiszólunk..



    Igen másoknak is kiszóltak: - a Kranyikné az a méhkivételes jöjjön csak be...

    ahh na ezért is utálom én a kórházakat...:(

  • 2007.11.23 19:50:48Hicudzsi

    Mamszi :) Ne menj már el, nagy butaság lenne. :)

  • 2007.11.23 20:46:10Különálló

    Hm. Ezt már olvastam - majdnem szó szerint. Vagy csak én vagyok hülye?

  • 2007.11.23 21:14:21Maja Papaya

    Enahma: Inkább többször olvassunk ilyen írást, mint egyszer se. Jó lenne, ha mindenki ilyen jó élményekkel kezdhetné a gyerekezést, mert az idő ugyan megszépíti a dolgokat, de a nagyon feketékkel nem tud elbánni.



    Én azok közé tartozom, akinek jó volt a kórházban, két sima szülés alatt és után, de igenis lehessen hazamenni, ha valaki arra vágyik és adottak a feltételek.



    Érdekes, hogy az első gyermekkel inkább vágytam haza, hogy együtt legyünk már hármasban (eszembe nem jutott viszont, hogy tényleg hazamenjek, mert paráztam, meg lábadoztam erősen), a másodikkal meg olyan jó volt kettesben lenni azzal a tudattal, hogy ez a lehetőség véges, és hogy a két srác meg otthon élvezi ugyanezt a kivételes helyzetet.



    Mamszi, meg ne sértődj! Más a véleményed, ennyi!

  • 2007.11.23 21:15:02Maja Papaya

    akiknek

  • 2007.11.23 21:17:27Maja Papaya

    Ja, és nem a Ritz volt csak egy kis kórház, emberséges csapattal. (és milyen fürdőszobával... sosem voltam kollégista, pont az ilyenek miatt, de a szülés mindent felülírt :)

  • 2007.11.23 22:02:53alma.j

    Nem vagy hülye Enahma, nekem is dejavu érzésem van. Valaki avasson már be, hogy miért jelent meg ugyanaz az írás kétszer! Csak most más címmel.

  • 2007.11.23 22:22:21Vowel

    Marcangoló,

    ;)))

  • 2007.11.24 07:31:17Gézengúz_Évi

    Marcangoló:) Ez klassz volt...:)



    Bár lenne nekem is hozzá bátorságom. De én papírtigris vagyok:)

  • 2007.11.24 09:28:43babzsák

    Hú,de jó lett volna hazahúzni! Bár mi Jidelével remekül elvoltunk 2 napig...Na majd legközelebb!



    Motilium: én a gyomorfekélyemre szedtem,igazán nem értem,mi köze a szoptatáshoz...

  • 2007.11.24 09:49:08zolnaid

    Utánanéztem, mellékhatásként a motilium emeli a prolaktinszintet, és jól szaporítja a tejet. (ugyan erre a célra nem lehet felírni). De, csak akkor tud segíteni, ha valóban a tejtermeléssel van gond, ha a szopi módszere nem jó, pl. nincs jól mellen a baba, vagy nem kerül mellre elégszer, nem használ.

  • 2007.11.24 10:04:28r-v-timi

    Nagyon örülök, hogy láttam ezt a szülés történetet, mert nem tudtam, hogy kivitelezhető. Nekem nagyon tetszik. Szeretném a negyedik babámat júniusban én is ilyen hamar haza hozni.

    Hozzá teszem, hogy az előző három szülésemnél sem lett volna baj az én egészségi állapotommal, 2óra multán már tök fitt voltam. Csak az első babám koraszülött volt, nála meg sem fordult a fejemben, hogy haza akarok jönni, főleg mert ő nem jöhetett volna velem, hisz a koraszülött osztályon volt 24 napig. Igaz azt az érzést le sem tudom írni, hogy beraktak a gyerekágyas szobába, mindenkinél ott volt a gyerek csak nálam nem, én járhattam hozzá át egy teljesen másik épületbe... Szóval itt nem is volt kérdés az ambuláns szülés.

    Viszont a második babánk az első után 10 hónappal és 23 nappal született. 4080g al és 58 cm-el, a kórházba érkezésünk után negyed órával már a karomban volt, nem repedtem varrni sem kellett. Szülés után 1,5 órával már kimentem a szülőszobában a zuhanyzóba, utánna a saját lábamon sétáltam a kórterembe. Minden teljesen jó volt, nem "tolattam" vagy kinlódtam mint sok más anya az osztályon. Reggel kihozták a babámat és attól kezdve elválaszthatatlanok voltunk. Nem hívtam a csecsemős nővért semmihez, hisz már volt egy kicsi gyakorlatom is, rengeteg tejem volt az első naptól fogva, lánykám ügyesen cicizett, még azon a rém kényelmetlen ágyon is. De a családom másik fele nagyon-nagyon hiányzott. Borzasztóan utáltam a hajnali viziteket, pont mire el tudtam volna aludni, mert a kórteremben levő összes baba végre kifáradt és aludni tért. Napközben mindig hallgathattük valamelyik anyuka (egyébként teljesen értehető) sírdogálását, hogy éppen miért van itt a világ vége, miért ő a legpocsékabb anya meg ilyesmi... Szerencsére a lányom nem sárgult be, még a súlyából sem nagyon vesztett. Mire hazamentünk apa gyönyörű rendet rakott és semmi dolgom nem volt csak a gyerekekkel lenni.

    A harmadik gyerkőcünk is könnyen megérkezett 4300g-al, és 61 cm-el. Akkor sem varrtak, mert nem repedtem. Ugyan úgy mint a másodiknál azonnal mellre tehettem, össze bújhattunk még a szülőszobában, majd mikor én kikerültem a kórterembe őt még egy órára megfigyelték, csak utánna jöhetett ki. De akkor már őt sem engedtem sehová :) és szerencsére addigra a felújított részbe kerültünk már, és a fürdetést is a szobában csinálták. Tényleg éjjel-nappal együtt lehettünk. Most is remekül éreztem magamat, semmi kezelést igénylő gondom nem volt, a kicsivel sem nagyon törődtek, pedig zsinórral a nyakán kicsit szürkén született, mégsem tettek vele semmit. A 4 hosszúnak tűnő bent töltött nap után gond nélkül haza jöttünk. Itthon a szokásos rend fogadott, tehát gyakorlatilag dolgom megint csak a gyerekekkel volt, semmi házi munka vagy ilyesmi, délután már sétáltunk is, hisz nyár volt, nem kellett félni, hogy megfázik a baba vagy ilyesmi. Hozzá kell tennem, hogy a haza érkezésünk napján a helyi védőnő vette észre csak, hogy kicsit sárrga a baba, de azt mondta, ha a kórházból így haza adták (márpedig már egy napja ilyen színű volt, tehát láthatták) ő nem küldi vissza, ez csak élettani sárgaság, látja, hogy élénk, és mondtam, hogy jól szopizik is.de a lelkemre kötötte, hogy ha aluszékonyabb azért szoljak azonnal jön és ha kell irány a kórház. Nem kellett.

    De összeségében én a két kisebb gyerekkel feleslegesnek éreztem a 100 órát bennt tölteni, pedig ott az a protokoll, és ha valakinek csak késő délután járt le a 100 óra, az már csak másnap délelőtt (bőven dél körül) mikor elkészült a zárójelentés lehetett csak menni... Itthon sokkal jobban, sokkal biztonságosabban éreztem magamat. Nem is beszélve arról, hogy sok gyerek össze szedett mindenféle jó kis fertőzéseket, a szájpenésztől a szemgyulladáson át a popsikiütéses fertőzésig bármit... Na meg a másik fele: az én kíváncsi gyermekeim nem jöhettek be a kórterembe megnézni az öcsit, (sutyiban töltam ki az ajtóba ők meg gyors simi aztán öcsi vissza)... Bezzeg volt egy szoba társam népes családdal, roma származásuak (nem mertek szólni nekik a nővérek, bezzeg ha az én férjem lopva meg puszilta a saját fiát azért igen). Na szóval, az a népes família ki-be járt a kórteremben, még a folyosón kötelező lábvédőt sem kapták fel, a nap minden szakában jöttek, nem érdekelte őket, ha valaki szoptatott, sőtt volt néhány bunkó pasi aki rendesen "stírölte" a frissen szült anyukákat, alig várta, hogy picit meglebbenjen valaki takarója, hátha valamit láthat. Komolyan elég dühítő érzés volt és szinte mindig bejött valakije elfoglalták az egész kórtermet, amibe hangsúlyozom nem jöhettek be a látogatók. Bezzeg egy másik szobatársamat jól lecseszte a nővér, mert amíg enni próbált (császáros volt, nehezen is tudott, még pont nem is "produkált" a mosdóban) és a babája nagyon sírós volt. pont látogatta az anyukája, és bejött egy azaz egy lépést és próbálta ringatni a kicsit abban a kis kerekes kosárban amiben ott a babák vannak, szóval szerette volna ringatni, hogy az anyja tudjon pár falatot enni, hozzá sem ért a babához, csak a kocsit fogta. Na egyből oda jött a nővér és okoskodott. Erre mi megkérdeztük, hogy a másik szobatárs rokonainak miért nem szól? Nem adott választ, csak kiküldte a nagyit. A baba sírni kezdett, az anyja evett vagy 2 falatot és rohant a kicsijéhez...

    Viszont mindenképpen kihangsúlyozom, hogy én csak azt szeretném, hogy az ambuláns szülés mindenhol választható legyen ha probléma mentes szülésen van túl az anyuka és a kicsi teljesen egészséges, valamint az édesanya nem szorul ápolásra, nem érzi túl gyengének magát, valamint otthon is mindenki a segítségére van.

    szeretném ha a júniusban érkező kicsimmel én is csak 12 órát töltenék a kórházban, nem parkolnánk ott napokig. A párom is maximálisan mellettem van, segít ahogy eddig is tette, valamint tudja, hogy azért ilyenkor még sokat kell pihenni és azt nem véletlenül. Valamint, ha kicsit is úgy érzem valami nem oké, természetesen maradunk a kórházban. Kíváncsi vagyok mit szólnak majd a kórházban ha benyőgöm, hogy haza szeretnénk jönni, mert abból a korházból még ilyet nem hallottam. Ez a Sote 1 -es, most először készülök ott szülni, ha van valakinek ilyen tapasztalata, le is írhatná, hogy mik ott a vélemények az ambuláns szülésről.

    Ám érdemes bele venni azt is, hogy addigra legális lesz az otthon szülés is, és azért azt is figyelembe vehetnék, hogy a magam és a babám biztonsága érdekében én mégis a kórházat választom, viszont "feleslegesen" nem szeretnék napokat ott tölteni, de felőlem papíron annyi napra írnak be amennyit akarnak, hogy minél több pénzt kapjanak utánnam, csak engem hagyjanak nyugodtan:)

    Megértem azokat is akik szükségesnek érzik ezt a pár napot, hogy bennt töltsék, van nem egy ismerősöm, akit mikor meglátogattam még napokkal a szülés után is olyan volt mint akit kimostak, járni is alig tudott, tele volt külső-belső varrattal stb... Nekik én sem javasolnám a haza térést...

  • 2007.11.24 10:09:09starbuck

    Na, látom, gugli a barátom:-))



    zolnaid, valamiben tévedsz. A domperidon kurvára leszarja, hogy hányszor rakod mellre a gyereket, vagy jó a szopimódszer, avagy sem. Ilyen esetekben is simán emeli, ez szimpla kémia (+ saját tapasztalat).



    DE!Természetes, hogy először a technikai részt kell megfelelően kivitelezni, igény szerint szoptatni a babát, majd, ha tényleg semmi sem segít, akkor meg lehet próbálni.



    Ha az anyuka sem terhesség alatt, sem szülés után nem észlel semmiféle méret-,alak-, formabeli változást a ciciken, elmarad a belövellés, akkor gyanítható, hogy elégtelen a mirigyállomány. Sajnos, hogy ezt nem nézik meg terhesség előtt.

  • 2007.11.24 10:14:22r-v-timi

    Különben a terhes gondozó védőnőnek már megemlítettem és ő azt mondta, nem lát benne kivetni valót, hogy haza jöjjünk. Ami rajta múlik abban segít is pl. bármilyen papír beszerzése, aláírása stb...

    Főleg, hogy tudja, hogy ez már a negyedik babánk lesz, tudja, hogy van gyakorlatom, mind a gondozásban, mind a szoptatásban ( a kisebbik fiam is 3 héttel ezelőttig cicizett csak, mostmár a terhesség miatt abba hagytuk, ígyis 28 hónapos koráig cicizett)

  • 2007.11.24 16:41:06marcangoló

    Lányok, már írtam délután is, de eltűnt a hsz-em, hogy én sem értem, hogy miért jelent meg még egyszer a cikk. Talán kevés téma volt talonban. ;-)



    Köszi mindenkinek, nekem olyan erős volt a motivációm, hogy hét lóval sem tarthattak volna bent. De Isten ments, hogy bárkinek muszáj legyen kijönni a kórházból, aki nem szeretne.



    Mamszi, sajnálnám, ha elmennél, és pont "miattam".

  • 2007.11.24 16:45:58zolnaid

    Starbuck, nem tévedek, csak úgy látszik, szarul fogalmazok, szóval úgy értettem, hosszas gugliskodás után, hogy akármennyi tej termelődik, ha nincs a baba normálisan mellretéve pl, vagy elégszer, akkor kb ugyanott van valaki, ahol nélküle. Tehát sajnos a használatával se lehet azt kihagyni, hogy időnként megszoptassa valaki a gyereket.

  • 2007.11.24 16:55:24zolnaid

    na még mindig nem az igazi... szóval hiába emeli a tejmennyiséget, ha nincs sűrűn mellretéve pl. a baba, akkor el lehet vele érni (hasraütök) kétszeres tejmennyiséget, de ez még mindig nem biztos hogy elég lesz.

  • 2007.11.24 17:23:28hoel

    Változzak sünné, ha pár hete nem jelent meg már ugyanez az irás egyszer. Érdekes volt, meg jó a történet is, de miért vették le? És miért került most vissza? Vagy mivanmost?

  • 2007.11.24 17:25:01marcangoló

    Hoel, miért levették? :-O Én már semmit nem értek.

  • 2007.11.24 18:17:56micisapka

    olyan jó, hogy nektek így sikerült.

    Nekünk ugyan első baba, csütörtök hajnalban született az általában agyondícsért szt Imrében, és piszok megalázott szombat délelőtt a csecsemősorvos, amikor a megbeszéltek szerint jelentkeztem, hogy megyünk haza(velünk volt a BCGs oltásos majd-meglesz igazolás és az előre lefixált formula h jön hamar a gyerekorvos)

    Hogy én ezt hogy képzelem, gyakorlatlan első gyerekes anyuka (csecsemőosztályon legfeljebb a nyugodtan hagyja sírni a gyereket elvét tanították ugyan - kánonban zokogtak a betolt babák, programozott tüdőtágítás) - szóval lenyomtak egy durva próbaszoptatást - hogy fog-e menni a táplálása (előtte-után mázsálták, ment) majd mindennek ellenére saját felelőségre, apuka aláírásával támogatottan (én ekkor ritmusosan zokogtam) hagytak minket menni.

    A többi kórházi csak csóválta a fejét,minek a csecsemős dokinéni hatalmi mámorea, ha még épp nem vajúdnak-szülnek a folyosón..

    Áprilisi nyár volt, és ha még egyszer véletlen nem otthon szülnék akkor tuti ambulánsan hagyom ott a szülőszoba-részleget.

    A PKU-t levették hiába (hiszen tejbelövellés és valódi szoptatás előtt nem kaphatnak valós eredményt, de gondolom, többet utal nekik az OEP?) vagyis plusz egyszer az otthoni gyerekorvos is megszúrta Lizát. brr

  • 2007.11.24 21:20:35juta

    a harmadik gyerekemet nem egy bababarát kórházban szültem, de nagyon nem örültem annak, hogy a baba-mama szoba azt jelenti, hogy csak napközben van velem a gyerekem, és ráadásul első nap mindenféle okot találtak arra, hogy ne lehessen velem. Ezt egyábként máig fájlalom, ennek nem volt semmilyen valós oka. Ezért másnap reggel közöltem a nőgyógyásszal, hogy én haza szeretnék menni, a gyerekem is rendben volt. Ő ezt támogatta, de kérte, hogy beszéljek agyerekorvossal, aki persze alaposan lebeszélt a dologról, bár némi protekcióval elértem, hogy éjszakára is nálam maradhasson a fiam. És végülis a lényeg ez volt számomra, tehát nem is kéne tovább panaszkodnom. De mégis úgy érzem, hogy ez egy alapvetően rossz helyzet, hogy az orvossal szemben egy szülőnek nincs szava, és két lehetőség közül választhat csak, vagy világra szóló botrányt csap, vagy hallgat még akkor is, ha aránylag felkészült és már gyakorlata is van. Másnap azért hazaengedtek, de előszörre fontos volt nekik, hogy nemet mondjanak, 48 óra után, amikor még a sárgaság szintén nem dőlt el, már mehettem.

  • 2007.11.25 09:34:12starbuck

    zolnaid,



    értem én, hogyne érteném:-)))Aha...

    Már megint az a fránya fogalmazás...azért a "nem használ" (1. hsz.)és a 3. között már igencsak nagy a szakadék, már ami az értelmét illeti...de tudjuk be persze fogalmazási hibának, jaja.



    A mellretétel a legfontosabb, nem vitás.

    Ennek azonban semmi köze ahhoz, hogy hat-e a gyógyszer, avagy sem, nem erről szól a történet. Ha hat, bizony sűrűbb mellretétel nélkül is hat (értsd: ugyanannyi mellretétel esetén több van a mellekben, nem kell pótolni, az más tészta persze, hogy természetesen olyan gyakran mellre a gyereket, ahogy csak lehet, gyógyszer mellett is, ha szerencséd van, dupla haszon).



    Sőt, ismert dolog, igaz, igen ritkán fordul elő, hogy nem szoptató nőnél jelentkezik tejcsorgás.



    Mint ahogy az is megeshet, hogy szoptatónál nem lesz ilyen "mellékhatás", vagy csak csekély. Szal arra sincs garancia, hogy segítségével elegendő mennyiségű tejet lehet csiholni, de akadt, aki másfél évig ezzel tartotta fenn a tejtermelést, úgy, hog adoptált babája volt!



    Érdemes megpróbálni, ha minden kötél szakad, vesztenivaló ugyanis nincs.



    Nem bírom kihagyni: bölcsész vagy?-D (nem megsértődni, nem annak szánom: én igen)



    Változatlanul nagyon sajnálom, hogy Mamszi elment. Remélem, azért még olvas, ha nem is szól.

  • 2007.11.25 10:15:00zolnaid

    Nem, én nem vagyok bölcsész. Azért se tudok normálisan fogalmazni. Az a lényeg, hogy nagyon valószínűtlennek tartom, hogy normál mellretétel nélkül 6 deci tej körül termelne valaki, persze elképzelhető, ha mondod. Használon én ezt értem, az használ, ami képessé tesz egy baba ellátására.(ugye a tejcsorgás, és egy egész baba ellátása közt van egy kis mennyiségi különbség. Valamint, fogadni mernék hogy az adoptált babákat is rendszeresen mellrerakták pl., nem csak a kicsurgó tejet fogták fel) És igen, minden fityfenét érdemes kipróbálni, én a magam részéről ugyan akkor fordulnék gyógyszerhez, ha a hagyományos módszerek egy részét legalább végigpróbáltam, szerintem ebben egyetértünk.

    Csak úgy megjegyzésképpen, másodjára fordul elő, hogy ugyanazt mondjuk, lehet az én megfogalmazásom a te szemedben szerencsétlen, (megjegyzem nekem meg a tied kicsit félreérthető), mégis mintha direktbe cseszegtetnél, kiérdemeltem valamivel, vagy csak ronda a nickem?

  • 2007.11.25 11:01:15marcangoló

    Micisapka, szerintem mi ugyanazzal a gyerekorvossal találkoztunk a Szent Imrében.:( Nálunk a szülész, a csecsemősök, és minden arrajáró győzködte, hogy engedjen el minket, mégis csak saját felelősségre tudtunk eljönni. de én annyira eltökélt voltam, hogy lepergett rólam minden. :-)

  • 2007.11.25 13:01:33starbuck

    zolnaid,



    nem cseszegetlek. Javítom a hülyeségeket. A nickeddel semmi bajom, feltételezem, hogy vezetékneved+keresztneved 1. betűje.



    "De, csak akkor tud segíteni, ha valóban a tejtermeléssel van gond, ha a szopi módszere nem jó, pl. nincs jól mellen a baba, vagy nem kerül mellre elégszer, nem használ." -ezt te írtad.





    Nem, baromira nem ugyanazt mondtuk. Te akkor kezdted el mondani azt, amit én, miután a fent kiemelteket kijavítottam.



    Én ugyanis sehol sem állítottam, hogy a domperidon csak akkor hat, ha tejmirigy-elégtelenségről van szó (ismét írom: ha ez igaz lenne, akkor nem fordulhatna elő nem szoptatók esetében tejcsorgás). Bizony akkor is hatásos lehet, ha nincs megfelelően mellretéve a baba, vagy épp lenne elég tej, de anyunak nincs kedve szoptatni naponta tízszer - ilyenkor is lehet több tej. (hehe, fejheti a felesleget)

    A hatásmechanizmus folytán több tej termelődik ugyanis. Ez tény, azzal a megszorítással, amit fentebb is leírtam: van, akinél egyáltalán nem válik be a tabletta. De akinél beválik, annál akkor is működik, ha nem rakja többet mellre a babát, mint gyógyszerszedés előtt. Ez pedig számos anyuka tapasztalata, akikkel a környezetemben, angol, német nyelvű oldalakon "találkoztam". Köztük volt olyan, aki tényleg mindent megtett a sikerért, de a gyógyszer segített csak, de olyan is, akinek nem volt kedve 24 órán keresztül szoptatni, inkább a gyógyszerhez nyúlt - több teje lett. (Más tészta, hogy én ezt nem helyeslem, de semmi közöm hozzá, ez az ő élete.)



    Ettől függetlenül persze az a jó megoldás, ha igény szerint szopik a baba, cici, ahányszor csak kéri.



    Azt szintén nem állítottam, hogy nem kell mellretenni a babát, ha gyógyszert szedsz. Lásd fentebb, leírtam már elégszer a mellretétel fontosságát.



    Valami, amiben tényleg egyetértünk: gyógyszert csak legvégső esetben.



    Semmi gond, ha elbeszélünk egymás mellett, neked én vagyok zavaros, te viszont pontatlan vagy szerintem, ezért is kell többször javítanod magadat. De tudjuk be annak, hogy írunk, nem egy kávézóban beszélgetünk.







  • 2007.11.25 13:28:03zolnaid

    Starbuck, nem akartam belemenni, mert Mamszi ugye nincs itt, de akkor konkrétabban írom. Szóval, a -különben nyilván jó, és egyértelműen jószándékkal ajánlott - gyógyszer nem elegendő, ha olyannak ajánlod, akinek a saját leírása alapján egyéb, másképp orvosolható problémái is vannak a szoptatás gyakorlatával. (Megjegyzem ezt meg te kezdted akkor hangoztatni, mikor beleszóltam, de mindegy) Mert az hogy valakinek több teje van, az nem old meg mindent a szoptatás körül, nem fog szopizni pl. az a csecsemő, aki hipoton, vagy nem lesz attól jól mellen, mert ömlik a tej.

  • 2007.11.25 20:42:25starbuck

    Lassan írom, sőt, tagoltan, hogy végre megértsd azt, amit már ezerszer leírtam, de még mindig nem fogod:



    A gyógyszer a legvégső megoldás. Csakis azután jön, hogy az anyuka mindent kipróbált, minden orvosolhatót orvosolt (a helyes mellretételtől kezdve anyámtyúkjáig). Mamszi pedig lehet, illik ebbe a körbe, lehet, nem. Ezt ő tudja igazán persze.



    Mellesleg itt nem ez volt a kérdés, kár terelned. Sehol sem írtam, hogy a több tej automatikusan megold minden problémát. Azt sem hangoztattam sehol, hogy elegendő a gyógyszer, nem kell mást tenni (azt viszont leírom megint, ha neked nem tetszik, akkor is: van, hogy a gyógyszer rengeteget segít, hosszabb ideig elkerülhető a tápszer pl. - miután megoldottak minden gondot, kipróbáltak minden egyéb, tejserkentési módszert).Ez tény akkor is, ha te vitatod. Olvasgass többet a témában, beszélj olyanokkal, akik használták.



    Azt is leírtam, hogy nem helyeslem, ha valaki automatikusan gyógyszerhez nyúl. Ott van ez is fentebb.



    Sajnálom, de saját szellemeiddel vitatkozol, olyasmit adsz a számba, amit véletlenül sem állítottam.





    Szimplán arra világítottam rá, hogy a 11. 24. 09:49

    -kor íródott kommented abban a formában nem igaz. Mondhatni, félinformáción alapuló tévedés. Ezt is ezredjére írom, sebaj.



    Sajnálom, hogy nem tetszik, ha tévedésedet javítják. Ettől még javítom.



    Olvasd el egyébként a legelső kommentemet:



    Mamszi,



    ezt még olvasd el: ha a következő babánál minden erőfeszítés ellenére nem megy jól a szoptatás: Motilium. Felírja a háziorvos is. - magyarázni kell a "minden erőfeszítés ellenére" szavak jelentését? Vagy legközelebb fejtsem ki bővebben, mit gondolok? OK, megteszem. Kizárólag a te kedvedért.



    A többit ld. fentebbi hsz.-ek, ne kelljen már magamat ismételgetnem.



  • 2007.11.25 20:52:47Hicudzsi

    Starbuck.. nekem a második babánál nem kellett gyógyszer a szoptatáshoz holott az elsőt nem tudtam szoptatni. Szerintem is előbb újra mindent végig kell zomgorázni, nem gyógyszerrel indítani...

  • 2007.11.25 20:53:04zolnaid

    Hálás köszönetemet fejezem ki, hogy javítgatod a tévedéseimet és a rossz megfogalmazásaimat Igazán nagy segítség, ennyi jóindulat és segítőkészség, még véletlen sem értettem félre.

    Csak fel ne húzd magad már egy ekkora barmon, mint én, jó?

  • 2007.11.25 21:34:06eszter

    ma mindenki menstruál

  • 2007.11.25 22:12:13starbuck

    Hicudzsi,



    ezt mondom én is. Tessen először mindent kipróbálni. Mindent megtenni. Segítséget kérni. Aztán a gyógyszer, ha végképp nem segít semmi. De legyen meg ez a lehetőség is, legvégső esetre.



    zolnaid,



    szívesen:-)))

    Nem, nem húztam fel magam egy "ekkora barmon". Nekem ez ugyanis játék, s attól, hogy elmondom a magamét százszor, vagy keményen vitatkozom(bocsánat, ha durvának tűnik), egy ismeretlen, arctalan nicken nem bírom magam felidegesíteni. Lehet, keményebben, vagy épp cinikusan, vagy ironikusan írogatok, de sokat kellene ahhoz tenned, hogy nagyon felhúzzam magam. Ált. igyekszem tárgyszerűen leírni, ha valami kiveri a biztosítékot. Ha nem sikerül, az én hibám. Az sem zavar egy pillanatig sem, ha nem tartasz jóindulatúnak és segítőkésznek, sőt, bármi negatívumot gondolhatsz rólam, lehetek bunkó, korlátolt, fafejű, csökönyös, stb.

    Megbántani pedig tényleg nem akartalak.

  • 2007.11.25 22:23:54zolnaid

    Akkor jó, már azt hittem, megüt a guta, vagy elmész, mint Mamszi.

    Egyébként, a stílusod bizony elég durva, bántó, és amíg annak szánod, addig rendben is van, mert én különösebben nem szívom mellre, de ha ezek szerint nem az volt a célja, akkor tudj róla.

  • 2007.11.26 07:54:36starbuck

    zolnaid,



    még megvagyok-DD



    Akkor maradjunk annyiban, hogy bántónak szántam, s így nem szívtad mellre (komolyan írom egyébként, hogy nem akartalak megbántani, még ha ez is jött le).



    Mamszi pedig visszajöhetne. Nekem kifejezetten "bejött" sok gondolata.



Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta