SZÜLŐSÉG

Hogyan szelidítsd meg egy elvált apa gyerekét?

2007. november 20., kedd 15:31

Feldmár szerint a szeretet munka. A hírhedt pszichiáter egyik budapesti előadásán hallottam ezt a tézist, amit akkortájt nem igazán értettem. Aztán egy kis idővel később, amikor egy elvált Apa oldalán találtam magam és nagyon nehezen sikerült felülkerekednem a helyzetből fakadó problémákon, egyszer csak bevillant: bakker, Feldmárnak igaza volt.


Ha fiatal korodban könnyen azonosultál a lányregénnyel: jön a herceg fehér Jaguárral, dúl a szerelem, térdenállós lánykérés után hatalmas esküvő, aztán együtt felveszitek a lakáshitelt és a törlesztés 30 éve alatt felneveltek 2-3 gyereket, ne csüggedj, ha nem így sikerül. Ha egy nap arra ébrednél, hogy egy elvált Apa fekszik melletted, nem kell úgy érezned, hogy egy másik nő levetett cuccát viseled. Az elvált Apa nem feltétlenül egyenlő egy fertőtlenített second hand télikabáttal. Szóval azt mondom, hamar tedd túl magad a csalódáson, ha van, ettől az életed még lehet kerek, hibátlan és boldog. Gondolj csak bele: a házasságok nagy része válással végződik. Ha nem vagy már 20 éves, akkor statisztikailag óhatatlan, hogy előbb-utóbb belefutsz egy elvált Apába, aki – ha jófej, és imádni való – tökéletesen megfelelő lesz a nőtlen herceg helyett.

Persze azt is tudnod kell, hogy az elvált Apák túl vannak egy nagy csalódáson, esetleg lelki törésen is. Az elsőből az következik, hogy jól meggondolják, kivel állnak össze legközelebb, hogy megkíméljék magukat a hasonló esetektől, vagyis ha úgy érzed, szeret Téged, azt mondom, megéri egy csöppnyivel több türelemmel és odaadással viseltetni iránta, hidd el, jól meggondolta, hogy Rád van szüksége. A másikból meg az következik, hogy ha Te nem szereted olyan nagyon, ne keveredj bele, ne okozz neki még egy csalódást.

Ha a szüleid kétkedve fogadnák a dolgot, kezdd a statisztikával. Mondd el nekik ugyanezt, aztán ha nem elég, akkor legyél határozott, fogalmazd meg vérmérsékleted szerint, hogy az illető a Te választásod, Te fogsz vele élni, nem kell a dráma. És ha már a családot említem: arra is készülj fel, hogy az elvált Apa családja esetleg úgy néz majd Rád, mint a véres rongyra. Óhatatlan, hogy Téged kiáltanak majd ki a válás kirobbantójának, de ha tiszta a lelkiismereted, akkor próbáld meg valahogy túl tenni magad ezen. Persze mondani könnyű, tudom.

Ne lepődj meg, ha az elvált Apákhoz általában gyerek is tartozik. (Jó-jó, tudom, hogy nem vagy hülye, magad is kitaláltad, hiszen ezért írtam eddig, hogy elvált Apáról van szó.) A helyzet ezzel bonyolódik, de még mindig azt mondom, ne add fel. Szelídítsd meg a lurkót, olyan ez, mint amit a Kishercegben olvastál. Ne akarj az Anyja helyett Anyja lenni, de ne is érezd mostohának magad. Játssz vele sokat, foglalkozz vele, érezze a törődést, az meghozza majd a gyümölcsét, csak sok idő kell hozzá. Ha azt éreznéd, hogy ez lassan megy, és az élet nem fenékig gesztenyepüré meg tejszínhab, igazad van, de jusson eszedbe: a szeretet munka. Dolgozz hát kitartóan.

Ne vegye kedvedet, ha a délutáni mesenézés közben a kanapén a gyerek letolja rólad Apa kezét és hozzábújik. Féltékeny rá, ez természetes. Gondolj arra, ez annak a jele, hogy ő is érzi már köztetek a kötődést. Nem nagy vigasz, de ebben a helyzetben ez a legtöbb. Dolgozz tovább. Nagyon fontos, hogy ebben a fázisban csak figyelj. De mindent megfigyelj. Az Apa viselkedését a gyerekével, mit enged meg, mit nem, mivel veszi rá olyan dolgokra, amihez a gyereknek nincs kedve, hogyan kezeli a hisztiket, mi a napi rutin, hogy kezdődik a nap, mikor van fürdetés, nem sorolom tovább, biztosan érted, mire gondolok. Az nem baj, ha más véleményed van bizonyos dolgokkal kapcsolatban, de egyelőre ne szólj bele, csak figyelj. Hamar el fog jönni az az időszak, amikor Apa kikéri a véleményedet ezekkel kapcsolatban. Tartalékolj.

A dolognak ez az egyik fele, az olyan szituációk, amikor hármasban töltitek az időt. Azonban néha ki kell mozdulni, megismerkedni a szomszédokkal, játszótérre menni, óvodába vinni a gyereket. Ezek tipikusan olyan alkalmak, amikor mindenki, de tényleg mindenki megkérdezi majd: „Te vagy a bébiszitter?”. Eleinte vicces lesz, később fárasztani fog, sok idő múlva pedig herótod lesz ettől a kérdéstől. És tudod miért? Mert azt kell válaszolnod: „Nem, én vagyok Apa új barátnője.” Fájni fog, ahogyan Rád néznek akkor. De megint csak azt mondom: kitartás!

Aztán ahogy telnek-múlnak a hónapok és az évek, egyre több olyan jelet észlelsz majd, ami végtelenül boldoggá tesz. Például a délutáni mesenézéskor a gyerek féltékeny pillantások közepette letolja majd Rólad Apa kezét, és hozzád bújik. Féltékeny lesz Rád. Később, egy szép nyári délután összeházasodtok, és végleg elfelejtheted az „Apa új barátnője” szövegedet. Mondhatsz helyette valami olyat, hogy „A férjemnek született egy gyereke az előző kapcsolatából”. Persze Te tudni fogod, hogy ez mit sem változtat a lényegen, de az emberek már csak ilyenek, onnantól lényegesen kevesebb rosszalló tekintettel kell majd szembesülnöd.

Szóval mondom: Feldmár szerint a szeretet munka. Szerintem pedig az élet fenékig gesztenyepüré és tejszínhab.

Zill

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.11.21 09:38:52mazsola84

    Hú, nekem ez most éppen időszerű. Azzal a különbséggel, hogy nálunk én voltam előbb nem a gyerek. Még nem találkoztunk, de fosok nagyon, hogy utálni fog. Attól meg még jobban, hogy én mit fogok érezni iránta. Lehet, hogy én se bírom majd szeretni.



    Sony! Azért kettőn áll a vásár, ha elcsábítják a férfit, abban azért ő is benne van vastagon, nemcsak a nőt kéne hibáztatni. Gyerekfejjel még érthető, de felnőtt fejjel azért érdemes higgadtan belegondolni.

  • 2007.11.21 09:42:28Alvomacko

    sony: ha van valami, amit utálok (és dühít is), akkor az "Ha valaki egyszer megtette, valószínűleg másodszorra is meg fogja tenni". Ez így, ilyen formában nem igaz! Nem bélyegezhetsz meg valakit csak azért, mert egyszer csinált valamit. Az első cigi elszívása után nem mondhatod valakire, hogy dohányos és máskor is cigizni fog, mert már egyszer megtette. Ha valaki egy házasság alatt félrelép, az nem fogja élete végéig azt tenni. Mert az új kapcsolat egy teljesen más helyzetet hozhat és lehet, hogy abból nem vágyik már el. Kivételek persze mindig vannak, de az alapján nem lehet általánosítani.



    Amúgy egyetértek veled. Én elváltam a férjemtől és mind a mai napig rettegek, hogy a sors visszaadja nekem ezt majd egy napon és akkor majd engem fognak elhagyni. Minden egyes napon igyekszem, hogy ne adjak erre okot és minden este hálát adok, hogy egy nappal többet élhettem meg a párom oldalán. Mindezt persze úgy, hogy ő semmit ne érezzen a félelmeimből.

  • 2007.11.21 10:03:53Kékfelhő

    Alvomacko :)



    Én hasonlóképp érzek. Egyszer már elhagytam egy Apát, mert már nem volt érzelmi kötődés bennem, és minden nap bennem van a félsz, hogy születendő gyermekem Apja egy nap majd engem hagy el, mert már nincs benne érzelmi kötődés irányomba. De ettől még megy az élet, próbáljuk tenni a legjobbat és reménykedünk, hogy ezúttal sikerül.



    A cikk egyébként remek, köszönöm. Az ilyenekért érdemes visszanézni erre az oldalra :)

  • 2007.11.21 10:05:16druantia

    Én imádtam az exem gyerekét. Az első pillanattól kezdve teljesen egymásra voltunk hangolódva. Ehhez persze hozzá kell azt tenni, hogy mindig is nagyon szerettem a gyerekeket, mindegy, milyen korú, nemű, stb.



    Ez a kissrác meg különösen megfogott. Már írtam régebben, hogy néha vannak "jósló" típusú álmaim. Egyszer, még évekkel a születése előtt így láttam a gyerekemet is, de egészen addig azt hittem, hogy ez az egész hülyeség, amíg meg nem láttam az exem kisfiát. Rögtön ráismertem azokra a szemekre. Azt hittem, ő az, akit akkor láttam álmomban. Aztán amikor megszületett a Peti, leesett, hogy a két kissrácnak ugyanolyan szeme van :).



    Meg persze nagyon sok olyan történet van, ami közelebb hozott az exem gyerekéhez, pl. amikor beteg volt és belehányt a tenyerembe (életemben először természetesnek vettem, hogy lehánynak, semmi undort nem éreztem), amikor órákon át tartottam a fejét, mert a kocsiban belealudt a kezembe, stb. Ő egyébként egy nagyon okos, kedves kisgyerek, amikor egyszer megkérdezte, hogy miért beszélek kicsit furcsán angolul, én elmondtam neki, hogy azért, mert nagyon messziről jöttem. Ő erre azt válaszolta, hogy nem baj, sőt, mert az ő apukája is Írországból jött, úgyhogy legalább hasonlítunk :).



    Talán azért alakult ki közöttünk ennyire jó kapcsolat, mert mind a ketten lazák és nyitottak voltunk, szerettük ugyanazt a pasit (az apukáját) és nem ellenfeleknek tartottuk egymást. A másik mindkettőnk életében plusz egy fő volt, aki szeret bennünet és akit szerethetünk. Nem vesztettünk semmit, csak nyertünk :). Az egész szakításban azt sajnálom a legjobban, hogy vele is megszakadt a kapcsolat.

  • 2007.11.21 10:10:29nyuszómuszó

    őőőizé,, mazsola, nem értem teljesen.. az a szitu, hogy a párod még a családjával él, és jön a baba?

    én így értem, csak azért nem világos, hgy akkor hogy jösz te képbe a gyerek számára.. Bocs, ha lemaradtam valamiről, és azért nem vagyok képben..

  • 2007.11.21 10:16:36Alvomacko

    Kékfelhő: de jó, hogy erre jártál. Mi van veled?

  • 2007.11.21 10:21:16Kékfelhő

    hol fent, hol lent

    most éppen hitelügyintézünk

    szerinted? :)

  • 2007.11.21 10:33:25mazsola84

    Nyuszómuszó!

    Nem, félreértetted. Azt, hogy én voltam előbb nem a gyerek, azt úgy értettem, hogy mi már együtt voltunk a párommal egy jó ideje, amikor megcsalt és abból az egyszeri alkalomból született a fia. Most lesz majd az első alkalom, hogy elhozza. Nálunk még nincs gyerek, de már egyre többet beszélünk róla :)))

  • 2007.11.21 10:36:12p.eszter

    Kékfelhő? Jól értettem, h jön nálatok a baba? Ezer éve nem jártam erre....



    A cikk amúgy tényleg nagyon jó. Négy éve élek ilyen szituációban, még mindig vannak rosszabb periódusok, de azt hiszem, megtaláltam az egyensúlyt a két (közös és a férjemé) gyerek közt.

    Nekem az okoz néha lelkifurdalást, hogy ha a fiamat alaposan leteremtem valamiért, amit később a másik is megtesz, nem szidhatom meg ugyanúgy, mert nem az enyém. Ezt persze Peti nehezményezi is. Ilyenkor azt szoktam mondani a leányzónak, hogy ha én lennék az anyukája, akkor most nagyon megszidnám - ebből tudja, hogy elvetette a sulykot.

  • 2007.11.21 10:37:37p.eszter

    Hú Mazsola84, minden tiszteletem, hogy ezt bevállaltad!

  • 2007.11.21 10:39:57Alvomacko

    mazsola84: apááááám! És te ezt ilyen jól viseled? Le a kalappal előtted!

    Nem semmi!

  • 2007.11.21 10:40:55Alvomacko

    p.eszter: nahááááát! Te is itt?

    Hogy telnek munkás napjaid?

  • 2007.11.21 10:47:00p.eszter

    Szia Mackó! Jól köszönöm. Csak a rendőrségen nem tudok netezni, itthon meg semmi szabad kapacitás. Nyelvvizsgára készülök, tanulok, rohangálok. Most is csak azért vagyok itt, mert vérvételen voltam a gyerkőccel, és nem vittem bölcsibe.

  • 2007.11.21 10:47:11Kékfelhő

    szia p.eszter! :)

    régen nem láttalak, jó, hogy újra vagy

    igen, jön a baba, március elején :)

  • 2007.11.21 10:48:13Kékfelhő

    p.eszter: de nincs baj a gyerkőccel, ugye?

  • 2007.11.21 10:53:15mazsola84

    Hát az, hogy jól viselem az relatív, de igyekszem. Én a megcsaláson nem voltam annyira kibukva, megbocsájthatónak tartom, a gyereken kibuktam. Hogy pont nekünk kell ilyen pechesnek lenni, de előre nézek! Nagyon kemény 2,5 év után már csak jobb lehet. Eddig úgy tűnik megérte a küzdelem, megérte, hogy kitartottam a párom mellett, de nem egy sétagalopp. Ha valaki egyszer netán (nem kívánom senkinek) ilyen helyzetbe kerül, nagyon-nagyon gondolja át, hogy mit vállal! Én 20 évesen vállaltam ezt föl és ennek köszönhetően kurva gyorsan felnőttem!

  • 2007.11.21 10:57:09p.eszter

    Hű, akkor tényleg nagyon lemaradtam! Gratulálok! :)



    Semmi komoly, csak mondogatja, h fáj a térde, és ki akarja zárni a doki az izületi gyulladást. Valószínűbb, h csámpás, mint az apja és azért fáj a térde és csak betét kell majd a cipőjébe. És gyorsan lekopogom, de igaz, h szinte folyamatosan náhás, de aug. közepe óta nem volt beteg. (kopp-kopp-kopp) :)

  • 2007.11.21 10:59:13Kékfelhő

    kopp-kopp :)

    homeós cuccokat próbáltatok?

  • 2007.11.21 11:03:40Alvomacko

    mazsola84: most vagy 20 vagy amikor megcsaltak voltál húsz?

    Jaj, nem semmi a helyzeted, de te tudod és biztosan okosan döntöttél, amikor adtál még egy esélyt a párodnak. Mondjuk ez ennyire fiatalon tényleg megbocsátható még. De akkkor is megemelem a kalapom előtted! Ehhez óriási bizalom kell az is biztos.

  • 2007.11.21 11:06:41begyszli

    A szüleim 25 év házasság után, 12 éves koromban váltak el. Mindketten keresgélték életük új párját, volt akit bemutattak, volt akit nem. Én soha nem éreztem féltékenységet. Próbáltam magam megkedveltetni az aktuális jelöltekkel. Én nagyon szeretem a szüleimet, valahogy természetes volt, hogy szeretni fogom azt, akit választanak.

  • 2007.11.21 11:15:01p.eszter

    Kékfelhő, próbáltunk már mindent, kap immunerősítőt, multivitamint, bérest, de hát a bölcsi egy vírusbánya. Kész csoda, hogy ennél nagyobb baja nincs.



    Kisfiad várja a tesót?

  • 2007.11.21 11:18:10Brumibaby

    Kaktuszvirág, látod, az utóbbi hsz-ek azt tükrözik, hogy nincs olyan, hogy szeretni KELL. Vagy szereted, vagy nem. Nem lehet szándékosan szeretni. Jóindulatúnak lenni lehet szándékosan. A szeretet, ami ebből nálunk kifejlődött - nekem ajándék. De nem fejlődhet ki mindenkinél, és azt se kell, hogy bűntudat terhelje emiatt.



    Azt meg, hogy a gyereknek mindig igaza van, természtesen bizonyos értelemben metaforikusan értettem. Azt értem alatta, hogy nem kényszerítem az apját abba a helyzetbe, hogy döntőbíró legyen a konfliktusunkban.



    És természetesen nem gondolom, hogy zseni vok, kifejezésre akartam juttatni, hogy vam vmi, ami az én életemben remekül működik, és amiről azt gondolom, hogy megdolgoztam érte, ezért büszke vagyok rá.



    Bocsánat mindenkitől, ha félreérthető voltam.



    p. eszter, Kékfelhő, örülök nektek. Mostanában én is ritkábban járok erre (biztos mert kinőttünk az otthonszülős-szoptatós posztokból :)))) Potyeszka! Jelkezz, jelkezz

  • 2007.11.21 11:18:48mazsola84

    Alvomacko, a megcsaláskor voltam 20, most 23 vagyok. A párom viszont nem volt fiatal már akkor se, lehetett volna több esze, de már mindegy, ezen már túltettem magam.

    A megcsalást csak azért tartottam megbocsáthatónak, mert ő előtte én is kivétel nélkül minden pasimat megcsaltam, és tudom, hogy viszonylag könnyen megy. De őt nem, sőt azóta sem.

  • 2007.11.21 11:33:10Kékfelhő

    p.eszter: igen,nagyon :)

  • 2007.11.21 11:44:35p.eszter

    Hú az szuper. Remélem egy-két év múlva -ha aktuáis lesz- az enyém is örül majd.

    a:a-ékkal vajon mi lehet? Alvómaci, Brumibaby, tudtok vmit?





    A szeretet meg vagy van, vagy nincs. Nekem szerencsém van, Dorka imádnivaló kiscsaj, nagyon szeretem, de így is adódnak nehéz szituációk, amit -bevallom- nem sikerül mindig a legjobban kezelni.

    De ahogy anyukám mondani szokta, ha panaszkodom: aki felkötötte a kolompot, kolompoljon. :D

  • 2007.11.21 11:56:17Alvomacko

    p.eszter: a:a-ék költöznek ill. költöztek és az új helyen még nincs net. De jól vannak. Legalább is a költözés előtt még jól voltak. Sorházi lakásba költöznek és nagyon várták már.

  • 2007.11.21 12:38:46hoel

    Calliope: nem készültem fel frissen Feldmárból igy tételesen nem tudok neked könyvcimeket sem felsorolni. Inkább összkép- összbenyomás maradt meg bennem róla többminden alapján.( irások, riportok, könyvek, cikkek, interjúk). Ennek alapján van ez az elég lesújtó véleményem róla. Felületesnek és sok helyen kimódoltnak- modorosnak érzem.Pl ez , hogy a szeretetet tanulni kell...Számomra inkább vallásos mint " valódi " érzésről szóló duma. Persze, az ember szeresse felebarátját és főleg ha a felebarát a pasijának a gyereke. Azaz próbáljon meg vele normálisan, kedvesen , igazságosan és megértően viselkedni. De ez viselkedés és nem érzés! Az, hogy kit szeretek meg és kit nem, legfeljebb megállapitani és utólag magyarázni tudom ( hogy miért igen illetve miért nem), de nem tudok akarattal szeretni. Számomra ez igazi üres duma, semmi értelmét nem látom.

    Szóval ezért irtam a rövid, de " leszólós" hsz. t a Feldmárról.

  • 2007.11.21 12:45:31mókusfácán

    Én pont benne vagyok! Úgyhogy nekem nem jött be ez a cik!:(((((((((

  • 2007.11.21 13:16:27PomPom

    Hat igen, tanulsagos amit irtal. En is eppen szetmenoben vagyok Anyutol, eletemben eloszor en kezdemenyeztem a szakitast. Nalunk van egy alig 5 eves fiu is, aki minden valoszinuseg szerint Anyucinal fog lakni.

    Igen, en is tovabb akarok lepni, elobb-utobb lesz Potanyuci, talan Pottestverkek is. Ami a fiunkat illeti, hat igen, Anyuci sajnos ellenem hangolja ot. De az erzeseit nem tudja kiolni belole, remelem ha rendszeresen talalkozhatok vele es egyutt utazhatunk, akkor megmarad Apuci iranti szeretete is.

    Hogy egy esetleges Potanyuci hogy kerul a kepbe, azt meg nem tudom. A kolyoknek ez nem lesz problema, hanem egy uj, es izgalmas szituacio, meg egy valaki aki kozel lehet hozza, akitol ajandekot kaphat, stb. Baratkozos termeszetu amugyis.

    Felteve, ha. Ahogy irtad, ha Anyuci nem kezdi el Potanyucit zrikalni, es forditva.

    Es meg valami. Nem szoltal rola, hogy mi van ha Te erkezel gyerekkel egy elvalt Apahoz? Szoval ha csereljuk meg a nemeket es ugyis olvassuk el az irast. Illetve irjon egy Apuci ilyet, hiszen az o szemszoge mas mint a tied.

    Ha majd lesz tapasztalatom, beszamolok. Egyelore sajnos a pereskedes es a gyermekfelugyelet jogaert valo harc elott allok ...



  • 2007.11.21 13:38:51Alvomacko

    PomPom: sajnállak a pereskedés miatt. Olyan szomorú, hogy a válások nagy többségénél elfelejtik az emberek, hogy mennyi szép közös évet töltöttek együtt. Mert senki nem kényszerítette őket az igen kimondására pisztollyal. És nekem senki ne mondja, hogy legalább az elején nem volt néhány szép közös év. Az a baj, hogy annyira sokat vár mindenki a válással, hogy addigra elhatalmasodik a gyűlölet mindenkin és elhomályosítja a józan ítélő képességeket. Az addigra gyűlölt apák is részesei voltak a gyereknemzésnek, netán gyerek nevelgetésnek. És az, hogy egy kapcsolatban változások álltak be, azokhoz semmi közük a gyereknek. Egy okos felnőtt nem terheli a gyereket a másik szülőre vonatkozó panaszokkal, gondokkal és főleg nem kezdi el összezavarni a gyerek fejét. Mert még a végén rosszul sülhet el. Az alkoholista szülők gyerkei is ragaszkodnak a szüleikhez vagy a bántalmazó szülőket sem tagadják meg a sját gyerekei. És rosszul esik nekik, ha a szüleikről valaki rossz véleménnyel van. Ugyanezt érheti el a anya, aki az apa ellen hangolja a gyerekét. Sosem tudhatjuk, hogy mi lakozik a gyermeki lélek legmélyén és lehet, hogy ezután fog az anya ellen fordulni, mert bántja a nagy és sebezhetetlen apáról kialakított gyermeki képet. És miért ne szerethetné egy gyerek az apját, még akkor is, ha az anya már kiszeretett belőle, netán utálja.

    Én soha nem mondtam semmi rossz szót az exférjemről a lányoknak. És örülök, ha elmesélik egy-egy apás látogatás részleteit.

  • 2007.11.21 13:39:47Kékfelhő

    pompom sajnálom :(



    mi békében mentünk szét, a gyerek soha nem volt tárgyalási alap, sem alku tárgya



    a felügyelet közös, a párom sem akarja eljátszani a Pótaput, sem elvenni Apuka helyét

  • 2007.11.21 13:41:06boszor

    Pompom, jó, hogy ennyire pozitívan állsz hozzá, de azért könnyen megeshet, hogy sokkal nehezebb lesz. Megtörténhet majd, hogy a fiad zsigerből utálni fogja Pótanyut, és nem azért, mert bárki uszítja.



    Láttam, ahogy ez a saját családunkban lejátszódott: szüleim elváltak, anyukánál maradtunk mindketten. Lett pótapukánk és pótanyukánk, de az "eredeti" szüleink sose fikázták a pótszülőt (csak egymást, de ez más tál tészta).



    És kialakult valami nagyon vad helyzet, hogy a húgom a pótapukát elfogadta, amikor viszont apukánknál voltunk, a pótanyukát simán terrorizálta. Szegény időnként teljesen kiborult, mert nem bírt a húgommal, pedig próbálta minden erejével.



    És ezt a helyzetet szerintem apukánknak kellett volna kezelnie, mert egyszerűen ő volt az egyetlen illetékes. És ő sem tudta.



    Ja, még egy dolog: majd ha nagyobb lesz a fiad, és esetleg felmeről, hogy ki hívja fel a másikat vagy ki ír először e-mailt vagy bármi ilyen kapcsolattartási probléma, soha ne mondd azt, hogy majd ha szüksége lesz rád, megkeres. A te dolgod őt megkeresni, mert te vagy a nagyobb. És ha ő nem keres, az jelenthet milió dolgot, de azt soha, hogy nincs szüksége rád. (Ez megint tapasztalat).

  • 2007.11.21 13:54:06Alvomacko

    boszor: tök jól megfogalmaztad az utolsó bekezdést!



    Nálunk ez az egy szépséghiba van, hogy az exférjem, exanyósom soha, de soha nem hívják fel a gyerekeket. Azoknak meg (sajnos) eszükbe sem jutnak a távol lévő felek, mert annyi elfoglaltságuk van. Egyszerűen nincs idejük hiányolni sem az apjukat, sem a másik nagyijukat. De amíg együtt voltunk anyósom addig sem hívott bennünket soha. Nem akart zavarni bennünket - mondta ő. És én is sokszor megfeledkeztem róla a dolgos hétköznapokban. Érdekes, hogy anyu fel tud hívni, ha egy napig nem jelentkezem...

  • 2007.11.21 14:07:59Grace I.

    Én csak olyan szétzilált családokat ismerek, ahol Apu egy "pótanyuci" miatt dobbantott. Szóval én sem feltétlenül az Apu lelkéért aggódnék. Hacsak nem a lelkiismeretfurdalás gyötri a lelkét, h otthagyta a családját. Az egyik -sajnos nagyon közeli-ismerősöm pl. az alig 1 éves kisfiát. (Pedig a felesége egy angyal, még mielőtt arra gondolnátok...) Vajon a "pótanyunak" ezesetben könnyebb dolga lesz elfogadtatnia magát mint egy oviskorúval? Egyáltalán, nagyon kíváncsi lennék, mi játszódik le ilyenkor a fejében.....

    Ha volt valakinek ennyire friss apukával dolga, írja már meg légyszi!

  • 2007.11.21 14:52:26ildanyóka

    Mi a férjemmel öt évig éltünk külön a fiunk 1 és 6 éves kora között. Apa lépett le, és nem egy másik nőért lépett ki az életünkből. A fiam imádta az apját, addig, amíg le nem lépett, de amikor elment, és hiába várta, hogy nyíljon az ajtó, abba a gyerek egy "belehalt". Bizony néha nagyon szemét volt Apával, annak ellenére, hogy senki, még a rokonaim sem szóltak egyetlen rossz szót sem. A kapcsolatuk sokat javult, amikor az utolsó külön lévő évben sikerült kiharcolni, hogy rendszeresen találkozzanak, hogy a gyerek számára kiszámítható legyen az Apával töltött idő. Ennek az eredménye az lett, hogy újra egymásra találtunk. :)



    Az anyósom kitalálta, hogy ellene nevelem az unokát. Volt olyan, hogy több, mint egy évig nem is látta az unokát. Az elvét azóta is fenntartja, könnyebb ezt mondani, mint a kapcsolatot keresni vele, bár a 12 éves kamasszal már nem egyszerű ismerkedni.



    A lényeg: Nem kell minden nekünk nem tetsző viselkedést az ellenünk nevelésnek venni!!

    Szerencsére Apának ez meg sem fordult a fejében.



    Grace I. Én is olyan családokat ismerek, ahol apu dobbantott a pótanyuért, anyu maradt az egy-két gyerekkel, azok minden gondjával egyedül. A döntést ők szernvedték el, a családból való kilépést apu döntötte el. Kövezzetek meg, de én nem tudom sajnálni az ilyen apukat. Én a tiszta dolgokat szeretm, ha nem működik a házasság, akkor azért legyen vége, és ne egy másik nőért.



    A sógornőm nemsokára feleségül megy egy olyan pasihoz, aki éveket át csalta az exfeleséget (van két gyerek), és végül kipakolta otthonról a családot, hogy a sógornőnet magához költöztesse. Az exnej minden volt, csak jó nem, állandóan szidta mindenki, még az anyósom is, pedig ő aztán végképp nem tudta, hogy milyen a nő.

  • 2007.11.21 16:06:38callliope

    Hoel

    Köszi a részletes választ, így mindjárt jobb, mint az első sommás! :)

    Elég tenyérbemászó a stílusa, az tény, de mond okosakat.

    Szerintem itt se arról van szó, hogy olyat kell szeretned, akit képtelen vagy! (Sőőőőőt, amiket én olvastam/láttam tőle, éppen Feldmár az, aki leginkább elítéli az ál-érzelmeket, amiket csak "kötelességből" akar érezni az ember, pedig nem is érzi!)

    Hanem arról van szó, hogyha vkit szeretsz, akkor azt meg kell tanulnod kimutatni, és fenntartani. Mert nem lehet senkit "csak úgy magától" hosszú-hosszú időn át szeretni, azt kell megtanulni, hogy minden egyes nap tegyünk azért, hogy ez a szeretet tovább tudjon élni.

    Kell a rendszeres pozitív megerősítés.

    Egyébként a legjobb könyv ebben a témában szerintem Gary Chapman: Egymásra hangolva c. kötete. (Az alcíme Öt szeretetnyelv a házasságban, de bármilyen kapcsolatra átültethető a gyakorlatban.) Persze a lényeg: a szeretethez MINDKÉT félnek dolgoznia kell érte!!!

    És (visszakanyarodva az eredeti felvetéshez) ezért nehéz a muszájból összekerült felnőtt-gyerek kapcsolat. Hiszen a gyerek ált. a háta közepére se kívánja a szülője új párját. :(

    Hopp, ez kicsit lehet, hogy off lett, bocs mindekitől... :(

  • 2007.11.21 17:54:27mrssolis

    Nagyon jó az írás, és a kommentek is. Engem nagyon zavar, ha valaki sárt dobál arra a férfira, aki esetleg elhagyja a feleségét egy másik nőért, mert senki nincs bebiztosítva az ellen, hogy jön egy mindent elsöprő új szerelem. És ha korrektül és felelősséggel jár el, akkor bár nagyon fájdalmas, de el kell fogadni. Viszont a legnagyobb hiba, amit a megbántott fél (akár apa, akár anya) tehet, az az, ha ellene fordítja emiatt a gyerekeket. Mert az legfőképpen a gyereknek rossz. És igen, szenvedést tud vele okozni a volt házastársnak is, de elsősorban a gyereknek. Én megértem, ha valakiből a fájdalom ezt váltja ki, vagy esetleg azt gondolja, hogy a gyerekkel zsarolva vissza tudja szerezni a kedvest, de ez így akkor sem működik. Nekem is több barátnőm járt így sajnos, és bár nagyon sajnáltam őket, de néhány év elteltével, mikor lehiggadtak, akkor többen is elismerték, hogy egy kicsit tehetnek róla, hogy a férjük máshol keresett egy kis romantikát és szerelmet, mert a gyerek annyira lekötötte őket, hogy bizony elfelejtettek nők lenni, és csak anyukák voltak. Persze tudom, hogy van akit úgy hagynak el, hogy tényleg mindent megtett, de azért érdemes önvizsgálatot tartani.

    Nálunk egyébként a dolog azért tud működni, mert a férjem exneje soha egy percig nem próbálta a lányukat ellene fordítani (vagy ellenem), és állítom, hogy sokkal jobb az apa-lánya kapcsolat, mint sok teljes családban. Nincs szükség hivatalos láthatásra, annál sokkal többet találkoznak, és ez már 11 éve tart. Ezért én mindig elsőként ismerem el, hogy minden tiszteletem a gyerek anyjáé, amiért ilyen intelligensen tudott hozzáállni a témához.

  • 2007.11.21 18:12:36nyuszómuszó

    hú, mazsola, ez durva szitu, kitartás!



    Annyiban talán más ez a helyzet, hogy más a viszonyrendszer.. mert ugye nicns ex (illetve hát nemigen formálhat semmiképpen jogot apára), mégis összeköti őket a gyerek.

    Te viszont valahol joggal utálhatod..



    remélem, hamar megtalálod az egyensúlyt, és megéri a pasas :D

  • 2007.11.21 22:13:21Demonax

    Őszinte. Okos. Empatikus. Ritka.

  • 2007.11.21 22:37:48wish73

    érdekes ez a pótanyu-pótapu dolog. nálunk annyira normális maradt a viszony, h soha fel nem merülne, h egy fickóm pótapu lenne. a volt férjem női meg főleg nem lehetnek pótanyuk, lévén nálam vannak a gyerekek. ha a láthatásokon találkoznak is nővel, az max. barátként viszonyulhat hozzájuk. ami nekem egyszer már gondot okozott: én másnak a gyerekét max. úgy tudom kedvelni, mint némelyik szívemhez közelebb álló tanítványomat, vagy ismerős gyerekét. hogy igaziból szeressem, az már nem megy. az meg főleg nem, h tartósan egy kalap alá vegyem a sajátjaimmal.



    amúgy tetszik vagy sem, (ez itt a kövek helye) én is azt látom a környezetemben, h, aki 1x asztalt bont egy másik nőért, az máskor is megteszi. nyilván más a helyzet, ha millió dolog miatt romokban hever egy házasság, mert olyankor elképzelhető, h egy köv. kapcsolatban megtalálja a ffi azt, amit a korábbiból hiányolt. de, amikor egy "mezei" házasságból valaki dobbant egy új seprűért, ami jobban söpör, akkor ott benne van a pakilban, h lesz ott még csere. lesz még ott is kialvatlan anyuka néhány plusz kilóval,lesz még romokban heverő háztartás, éjszaka sírós csecsemő, gyed, gyes, stb. és, ha előző körben ebből a szituációból a ffi meglép,akkor a következőből is megteheti. szóval, soxor az élet ismétli önmagát.

    amúgy a legnagyobb "kedvencem", amikor az új nő -talán lelkiism. furd. csillapítás miatt- magyarázza a bizonyítványt, h szegény ember, mit ki nem kellett állnia, de ő persze elhozta az életébe a tutit. hát, lehet egy házasság bármekkora pokol, én nem aludnék nyugodtan, ha tudnám, h 1-2-3 kisgyerek siratja aput. és attól sem lenne könnyebb, ha tudnám, h nélkülem is vége lett volna. és tudom, miről beszélek: a volt férjem elhagyta azt a nőjét, aki részben a válásunk oka volt. és bizony, lehetett volna olyan fickóm, aki a csillagokat is lehozta volna, és hiába álltam ellent, nem lett jobb a házasságuk. ezzel együtt nekem nem ment.

    de apám sztorija is ide passzol. ő is lépett, mikor a tesóm született aztán még párszor. 4-en vagyunk tesók 3 anyától, és most megint új nővel él. lehet még fiatalabb gyereke, mint unokái:)))

    szóval, azt hiszem,az élet végül kiegyenlíti a dolgokat, a számonkérést meg mindenki elrendezi magában.

  • 2007.11.22 15:18:02sony

    Alvómackó: Bocs hogy dühít, de szerintem az aki elhagyja a saját gyerekeit, átlép egy morális határt, amit másodjára már sokkal könnyebben lép majd át. Ráadásul előtte van, hogy egyszer már megtette, átlépte, másodszor is sikerülni fog. De más helyzetben is: az asszonyt sokkal kevésbé fájdalmas elhagyni bajban, mint a saját gyerekeit, tehát az új asszony nincs biztonságban, csak addig, amíg minden jól megy kettőjük között. Lehet hogy áltatja magát egy darabig, hogy a gyerekeinek így jobb, de előbb-utóbb fel fog ébredni. Legkorábban akkor, amikor rájön, hogy az új kapcsolat sem fenékig tejfel.

  • 2007.11.22 15:52:36Alvomacko

    sony: én elhagytam a férjemet. Mondjuk úgy, hogy a bajban. De a mostani páromat képtelen lennék. De mondjuk ez a kapcsolat teljesen más, mint az előző, mind lélekben, mind testiekben.

    Talán ezért is kapom fel a fejemet ennyire az általánosításokon...

  • 2007.11.22 21:46:25wish73

    Alvomacko, hátrahagytál pár gyereket egy új partnerért?

    mert sztem ez a cinkes. szakítani többféle helyzetben lehet.

    annak idején az én férjem is felhánytorgatta, h épp akkor akarok válni, amikor szarul fut a szekér. hát, igen, zsinórban hozott minden tiltakozásom ellenére hibás, tudhatóan ésszerűtlen és veszélyes döntéseket, veszélybe sodorta a családot nem csak egzsztenciálisan. plusz nője volt. nahát, el akarok válni? micsoda gyarlóság.

    pedig papírforma szt én bontottam asztalt.

  • 2007.11.22 21:58:05Moira

    Azért szerintem van olyan eset amikor jobb, ha a szülők szétmennek. Mi testületileg vártuk, hogy fater húzzon már el. Csalta anyámat, verte, ivott, mindennapos volt a balhé. Engem nem zavart volna, ha lelép valamelyik nőjével :-)

    Végül csak megtette, azóta normálisabb a kapcsolatunk, és anyámmal is tudnak (néha) normálisan beszélni.

    Tehát ahol már nagy a gebasz, ott szerintem ez jobb, mint a "gyerek érdekében" együttmaradni.

  • 2007.11.23 01:05:19weeyoulee

    Hááát, nagy hiánypótló ez a cikk...már régóta keresek vmilyen írást ebben a témában.

    Kb ebben a cipőben járok én is, sikerült "kifognom" egy "gyerekes (elvált) apát"...csak itt a dolog pikantériája az, hogy a két óvodáskorú kisgyerek vele lakik,..magyarán anyuka "lécelt" le ráunva az édes kis családi életre. Fene tudja, mi volt az oka.

    Igazából józan ésszel néha furcsa belegondolni, hogy miért is vágtam bele, én, aki mindig is arról ábrándozott, hogy majd 23 éves kora körül férjez megy, 24-25 évesen jöhet az első gyerek és meg sem állok 4-ig...erre itt ez a faramuci helyzet, ahol már eleve van 2. De azt hiszem, nagyon jól előkészítették ezt Odafönn, mert pont aznap, mikor ezzel a fiúval megismerkedtem, beszélgettem egy ismerős házaspárral, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje...nekem ezek szerint ez (lesz) az. Én nagy gyerekrajongó vagyok, korábban babysitterként is dolgoztam sokat, így még tapasztalatom is volt, van, ami most is hasznomra vált. :-) Úgy voltam vele, tudnám sajátomként szeretni más gyerekét, ezt a keresztet tudnám vállalni...néha nem könnyú feladat, ez is egy kihívás, egy küldetés a Jóistentől, de igyekszem helytállni. És hát ezt a két gyereket nem is nehéz szeretni, annyira szükségük van rá, hogy valaki szeresse, néha dédelgesse őket, hogy érezzék, ők is kellenek, fontosak valakinek. Őket nem KELL (tehát kötelesség), őket MUSZÁJ (tehát belső készetésből jövően kell) szeretni, mert szükségük van a szeretetre, törődésre, gondoskodásra.

    Magyarán esetünkben nem a szokványosnak mondható "vasárnapi-hétvégi apuka" felállásba csöppentem bele, hanem szinte "napi szinten" így rögtön anyukaként kell helytállnom két kellően erős akaratú kisgyerek mellett...

    De én még nem is panaszkodhatok, hisz a gyerekek rajonganak értem, bújnak hozzám, puszilgatnak, ölelgetnek, mondogatják, mennyire szeretnek (főleg a nagyobbik, aki már nagyjából érti, mi folyik itt, aki csalódott az édesanyjában és akinek láthatóan is nagyon kell egy anyafigura, egy új anyuka), (ráadásul, bár az apjukkal nem élünk együtt, nem vagyunk még házasok, engem többet látnak, mint az édesanyjukat,)... és ők bizony gyakran az apjukat tolják el, "mesefilmnézés közben" nem engem. :-)

    Igazából csak azt nem tudom, pontosan mi járhat a fejükben, miként élték-élik ők meg ezt az egész helyzetet...főleg a hároméves kicsire lennék kíváncsi, mert a nagy az nagyjából képben van, de a kisebbik...ő szerintem nem teljsen érti, mi folyik körülötte, és tán még keveri is, ki az ő igazi anyukája, hiába szólítja anyjaként az édesanyját, engem meg a keresztnevemen...úgy sajnálom ezt a két gyereket, hogy mit kellett átélniük...édesanyát ennek ellenére sosem szidjuk előttük, ők maguk néha megemlítik, de nem sűrűn...és akkor is inkább csak régebbi emlékeket idéz fel a nagyobbik.

    Szóval nekem (eddig) nem volt gondom a két gyerekkel, szinte az első találkozástól kezdve jóban voltunk, miután felengedtek, nagyokat hancúroztunk...persze bennem van, hogy olyan 10 év múlva megkaphatom én azt még, hogy "te nekem ne dirigálj, nem vagy az anyám", ha majd kamaszodnak, de talán sikerül addigra rávezetni őket, hogy nem a vérségi kapcsolat számít, hanem hogy ki van a gyerek mellett, ha beteg, ha lázas, ha fáradt, ki mesél neki esténként, kinek mondhatja el a napját, ilyesmik. Aztán, ha majd lesznek közös babák, meglátjuk mi lesz... tudok-e egyenlően bírálni, vagy öszönösen a vérszerintieknek fogok kedvezni, vagy pont fordítva...:-) de ez még a jövő zenéje. Pát év múlva, ha még él ez a fórum, majd beszámolok ;)

  • 2007.11.23 01:15:55weeyoulee

    Hozzáfűzném még: sem kedvesem, sem én nem gondoltuk volna, nem is mertük előre remélni hogy ilyen jól és ilyen hamar (ki)alakul a dolog köztem és a gyerekek között...akkoriban azt hittük, majd inkább jóbarátjuk leszek, nem feltétlenül pótmama, de iylen "intenzitású" kapcsolatnál a pótmamaság elkerülehetlen...és ők, a kicsik is láthatóan ezt igénylik. És én ezért áldom a Jóistent odafönn, hogy így alakult...és csak azt kérem még Tőle, hadd legyünk szép család mi négyen plusz a majdan érkező testvérkék.

  • 2007.11.23 18:05:40wish73

    talán könnyebb, ha még nincs saját. volt olyan barátom, akinél szintén lelécelt anyu, két gyereket hátrahagyva, ő meg nagyon forszírozta a nagycsaládosdit. nekem 2+ neki 2, az már biz'4 gyerek. sajátból sem akartam soha 2-nél többet, de nyilván, ha én hordom ki, én szülöm, szoptatom, stb, stb, akkor más, mintha készen kapja az ember.

    sok erőt é sboldogdágot kívánok nektek!

  • 2007.11.24 13:58:56Matyko

    Feldmar - Huxley - Hofmann - Leary - Hesse



    -=- Eljenek Tripes Atyaink -=-

  • 2007.11.24 14:29:07napos oldal

    matykó, ezt kifejtenéd bővebben? keveset tudok ezekről a fickókról, és mi az a tripes?

  • 2007.11.24 19:54:00weeyoulee

    hát ez biztos, tuti másmilyen lesz...babák, akiket a születésüktől én nevelek majd, akiket én alakíthatok, akikről én döntetehk én alakíthatom ki pl az ötözködési stílusukat, nevelhetem őket szépre-jóra, népmesére, mondókára, képeskönyvre, mifenére, az egyszerű játékok élvezetére... őnáluk tán megakadályozhatom, hogy a tv (videó) előtt akarjanak ülni, helyette inkább üljenek az ölembe egy mesekönyvvel...az sokkal többet ér. Szóval ez van bennem is, ez a két kicsi már "kész van", az első években azért csak az édesanyjuk nevelgette őket úgy ahogy, olyanra amilyenre...én nem szólhattam bele, (egyértelmű módon, hisz nem is ismertem a családot fél évvel ezelőttig ;-) ). Aztért abban bízom, nincs még minden veszve,van még remény, hogy a magam elképzelése szerintire formáljam kicsit ezt két kis óvodást. :-)

    Wish73, köszönöm a bíztatást, remélem, minden rendben alakul majd.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta