Milyen a jó óvó néni?

Zanza!

Megkérdeztük óvónő-szakértőnket, Császár Máriát, aki több, mint negyven évet töltött a pályán, valamint a szülőket, hogy szerintük milyen a jó óvónő: mit várnak el tőle, mit nem szeretnek benne.


Szakmai szempontból a jó óvónő számára a legfontosabb, hogy a gyerek minél több időt töltsön játékkal. Ezért a foglalkozásokat úgy alakítja, hogy minél több gyerek érdeklődését felkeltsék – azokét is, akiket nehezebb odacsalogatni. Ennek érdekében vonzó eszközöket használ, és nem fegyelmezi túl a gyerekeket. Helyesen beszél magyarul, hogy a gyerekek is ezt tanulják el tőle. Sokat énekelget a gyerekekkel, zenél nekik, mindenféle kézügyességet fejlesztő kézműves játékokba vezeti be őket. Nem az a fontos neki (persze az is), hogy mindenki mindent mindig megegyen, hogy mindig elaludjon. Nem akarja mindenáron az iskolára felkészíteni a gyerekeket, hiszen még ovisok, a játéknak van ideje, nem a tanulásnak. Ő is élvezi a közös játékot. Tudja, észreveszi, hogy kit kell megsimogatni, kit kell ölbe venni, és kit kell megdorgálni. Persze mindenkinek vannak rossz napjai, de lehetőleg ezt a gyerekek minél kevésbé érezzék. A visszaigazolást az jelenti, amikor a nagyranőtt laklik fülig érő szájjal köszönnek az utcán, hogy „csókolom, óvónéni meg tetszik ismerni?

Tünde szerint a jó óvó néni mindig a gyerek érdekeit nézi, akkor is, ha a szüleit utálja, kreatív, mosolygós és lehetőleg ne húzzon el fél év után szülni.
 

Gzp, a női újság férfi főszerkesztője tömören, gyereke érdekeit végletekig szem előtt tartva foglalta össze kimunkált kritériumrendszerét: a jó óvónő szexi.

Winék óvó nénijének kellett a legmagasabb lécet megugrania: a jó féloldalnyi követelmény-lista röviden: közvetlen, természets és kíváncsi a szülőre, mert az munkáját segíti. Nem részesíti előnyben az egyik nemet sem. Óvónő-szakértőnkkel egyet értve Win is fontosnak tartja a kreatív foglalkozásokat, a hivatástudatot, és a harcot a gyerek érdekeiért a vezető-óvónővel (tényleg össze kéne hozni őket egy jó sztorizgatásra, annyira ugyanazokat mondták.)

Bölcsiben dolgozó túlképzett kutatóházaspár megszólalóink szerint a jó óvónő nem használja a hiszti szót, nem erőlteti, hogy a gyerekek megegyék, amit nem akarnak, nem kényszerít délutáni alvásra, nem fásult. Viszont vicces, kedves, közvetlen. Bölcsis rossz élményeket takar az az apró konkrétum, miszerint nem kérdezi meg hangosan az egész csoport előtt, hogy most ki kakilt be? Szakmai kritérium, hogy ismerje fel, ha egy gyerek speciális igényű, gond van vele, és vegye a fáradtságot, hogy szól a szülőknek és szakemberhez irányítja őket.

Lelkes olvasónknak nem kellett gondolatkísérlettel fárasztania magát, csak leírta az ő óvó nénijüket: mosolygós, türelmes, optimista, jó humorú, kreatív, nyugodt, harmonikus személyiségű, liberális szemléletű és következetes  a gyerekekkel; (nagy levegő – reméljük megvalósítani egyszerűbb, mint amilyen soknak hangzik) kedves, toleráns, nyitott, őszinte, empatikus és segítőkész a szülőkkel. Azért bevallotta, hogy ehhez nagy mázli kellett.

És szerintetek? Milyen a jó óvónő? Mik az alapelvárások, mik a feature-k? Mit kell elkövetnie ahhoz, hogy ráborítsátok az asztalt? Nektek milyen tapasztalataitok voltak?

Blogmustra