SZÜLŐSÉG

Anya nem bírja a szabályokat

2007. szeptember 17., hétfő 08:23

Nem tudom még, hogy jól választottam-e óvodát, bízom abban, hogy a szimpatikus óvónéni hosszú távon is szimpatikus lesz és egy kis napi rendszeresség is jót fog tenni az életünknek. S bár kicsit letaglóztak már a bemutatkozó szülői értekezleten a szabályok ismertetésével – rendben, sok gyerek van, meg mégiscsak egy intézmény – az első nap nem volt olyan durva, mint ahogy számítottam rá.


Az óvónő a nagy gyerekzsibongós kavalkádban elmondta, hogy az öltözőben az a szabály, hogy felöltözünk a kinti ruhába, és megvárjuk egymást. Ez rendben volt. De amikor a szintén első napos kisfiát mellettem öltöztető mamától hallottam a fenti mondatot, szó szerint kirázott a hideg… Persze tudom, különböző anyák vagyunk, ettől még lehet kerek a világ, és tényleg nincs ezzel semmi baj - mégis elgondolkodtam azon, hogy vajon háromévesen egyáltalán érteti-e egy gyerek azt, mi az a szabály. Azt már megértik, hogy mit szabad, és mit nem… mit hogyan szoktunk csinálni, de hogy mi az a „szabály”? Háromévesen elég absztrakt.

Lehet, hogy naiv hippi vagyok, mert hiszek az „önszabályozásban”, és bennem van a hiba, hogy idegenkedem a házirendektől és használati utasításoktól, működési szabályzatoktól, a szerződéskötések feltételeitől, sőt a vállalati misszióktól is - egy kissé tartok attól, hogy a gyerekeket erősen faragják majd az oviban. A szükséges szabályok, és a kicsit eltúlzott, és legfőképp a felesleges szabályok. Merő jóindulatból, még azt is elhiszem. De ha már szabályok, akkor remélem, a szimpatikus óvónéni pozitív érzelemmel feltöltve fogja bevezetni azokat. Mindenesetre az biztos, hogy ilyen mondat bennem anyaként soha nem született volna meg, és talán ezzel megalapozom, hogy a gyerekem önálló gondolkodású, magabiztos és szuverén felnőtt legyen.

Ja, és alapszabály, ezt az anyát nem fogom szülinapi bulira hívni, kivéve, ha a gyerek ragaszkodik a kisfiú társaságához. Huh, nehéz kérdés lesz…

marypoppins

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.09.17 10:55:17vasszűz

    Most egész pontosan mi a probléma?

  • 2007.09.17 11:06:19hamsa

    Hááát. Minden csak megszokás kérdése, az én kisovisom ismeri a szabály fogalmát, és azt is tudja, hogy a szabály az szabály. Eddig már van néhány: pl. a járda szélén megállunk, lépcsőpn lefelé nem rohanunk - ilyesmi. Vannak vitatható dolgok, az életveszélyes dolgok elkerülésére vonatkozóak a "szabályok". És hat, mert ha valamire azt mondom, hogy szabály, akkor betartja. A többit meg lehet vitatni, és meg is vitatjuk. No, így elhívnál a szülinapi bulira, olvir?

  • 2007.09.17 11:07:17hamsa

    Bocsi marypoppins, nem láttam időben, hogy te vagy az olv.

    Azért a Marynél volt néhány szabály, nem?

  • 2007.09.17 11:45:49livia

    Az ovi oktatási intézmény, a közoktatási törvény hatálya alá tartozik (jaj, de szakszerű vagyok), Mo.-on nagyjából iskola-előkészítőként szolgál, szerintem. Ezért nyilván több a szabály, na meg nem csak egy gyerekkel kell foglalkozni, ezért kellenek a keretek.

    Nálunk otthon is vannak szabályok, bizonyos dolgokat igenis be kell tartani, pl. amit Hamsa írt - járda szélén megállunk, körülnéznünk, vagy nem nyúlunk addig a teásbögréhez, míg forró, hanem kivárjuk, míg apu vagy anyu odaadja stb. (Nem beszélve arról, hogy a mi felnőtt életünk is agyonszabályozott.)

    Szóval nekem az írás nyávogásnak tűnik a nagy semmiről, bocs.

  • 2007.09.17 11:54:30Borcsika

    Mi ugyan a bölcsiben, de küzdünk erőteljesen. Szabály szabály hátán, a legtöbbje átgondolatlan. Szabály, hogy a gyereknek legyen kinti cipője, benti cipője, és még mamusza is az alváshoz, meg vigyen saját ágyneműt, és pizsamának látszó, vagy alvási célt szolgáló ruhát, de ne pizsamát. Oyan ez, mint egy találós kérdés.

    Múlt hten őjabb szabállyal találtam szemben magam. A fiam harap időnként. Nem tudni miért, illetve sejthető. Szabály, hogy akinek a gyereke hara, az Neogranormont visz a bölcsibe. Cuki kis szabály- Megkérdeztem, hogy kötszert ne vigyek. Asszem nem érezték az iróniát a hangomban, mert azt mondták, hogy vihetek, ha van felesleges. "Tudja anyuka, nagyon drága a kötszer.". És ha másr a szabályoknál tartunk,én ugyan nem állítok fel azokat, de tudnám értékelni, ha egyetlen dolgot megjegyeznének. Történetesen azt, hogy a fiam bennünket Mamának, és Papának szólít.



    Nálunk is van 1-2 olyan szülő, akik nem a mi világunk, és bár egykorúak vagyunk, az átadóban azt mondja, hogy "anyuka, megtenné, hogy arrébb megy, mert szeretném a kicsilányom ruhácskáit bettenni a szekrényébe". No ők biztosan nem lesznek ott a szülinapi zsúron

  • 2007.09.17 11:56:52DKone

    Szerintem eloszor meg kell tanulni az atlagos szabalyokat, aztan meg azt, hogy hogyan kell oket atlepni, vagy nem figyelembe venni, legalabbis az en szocializaciom soran ez igy volt, ha jol emlekszem. Meg kell tanulnia alkalmazkodni mindenfele kozeghez, aztan kialakitania a sajat vilagnezetet. Sok mindent kell latnia, meg atelnie.

    Kulonben is mi ellen lazadjon majd, ha tini lesz, ha nem a hulye szabalyok ellen :)



    A nagy alapszabalyok persze masok, pl. hogy a szex definicioja: a szex jo dolog, vagy fujjj, ne mutasd meg senkinekk a csunyadat. Ezeket biztos, hogy en fogom elmondani neki, es nem ovo neni fogja megtanitani.



    De persze ezeket is felulirhatja, ha akarja, de majd csak 18+.

  • 2007.09.17 12:14:29vasszűz

    Az önszabályozás biztos nem alakul csak ki úgy, az valahogy kívülről jön.

    Pl.: a cikkírásnak is van egy szbálya, hogy világosan fogalmazunk.

    Még mindig nem értem, mi a probléma, az, hogy a másik anyuka hülye, mert ki merte mondani, hogy szabály? Nem fogod meghívni a szülinapi bulira, most biztos összetört.

  • 2007.09.17 12:29:15Borcsika

    vasszűz, árulkodó a neved...

    a probléma az, hogy az ilyan szülők adjék a lovat a pedagógusnak nevezett úvú nénik alá, akik nem képesek követni a gyerekek változásait, és nem veszik észre, hogy ahhoz képest, amikor ők tanulták s szakmát, nem olyanok voltak a gyerekek mint most. mellesleg ha figyelmesen elolvastad volna, nem azzal van a baj, hogy bizonyos korlátokat "szabály"-nak neveznek, és vannak olyan szülők, akik ezt hajlandóak elfogadni, és beleverni a 3 éves fejecskéjébe, holott megis lehetne magyarázni a gyereknek, hogy ezért, vagy ezért nem szabad valamit csinálni. No azt a magyrázatot felfogná. a "szabály" szót nem ismeri, így nem is fogja érteni.

  • 2007.09.17 12:43:52boglár

    Szerintem természetes, hogy egy ovis csoportban, ahol huszonvalahány nyerek van együtt 2-3 felnőttel, bizonyos szabályokat be kell tartani a zökkenőmentes együttélés érdekében. Most teljesen mindegy, hogy kimondjuk azt a szót, hogy "szabály", vagy csak megmondjuk a gyerekeknek szimplán, hogy egyedül nem megyünk le az udvarra, hanem megvárjuk egymást, stb. Az ovisok ezekhez a szabályokhoz pár hét alatt könnyedén alkalmazkodnak, és szerintem a legtöbb oviban nincs is gond a betartandó "szabályokkal", azok ésszerűek és nem feleslegesen korlátozóak.



    Az én oviskoromban sokkal rosszabb szabályok voltak, pl. muszáj volt délután aludni, alvás közben nem lehetett kimenni pisilni. Ma már ilyenek nincsenek.





    A Borcsika által sorolt szabályokra nem mondanám, hogy átgondolatlanok. Persze, hogy kell kinti-benti ruha meg cipő. A mamusz azért kell, hogy a kicsi gyerek egyedül is bele tudjon bújni arra a rövid időre, amíg ebédre bejönnek az udvarról.



    Én is vittem már be kötszert, naptejet, színes papírt, festéket, fénymásoltam, adtam ingyenes jogi tanácsot, de ezeket a dolgokat természetesnak tartom. Az óvoda egy közösség, nem csak gyerekmegőrző. Tessék magánoviba íratni a gyereket, oda nem kell bevinni semmit, még tisztasági csomagot sem, minden benne van az árban:)))



    A gyerekek után mi, szülők is lassacskán hozzászokunk a szabályokhoz:))

  • 2007.09.17 13:04:51pupy

    Én sem értem, ennek az írásnak a célját, mondanivalóját.

    Nem mindegy, hogy azt mondjuk szabad-nem szabad, vagy hogy szabálynak nevezzük?

    A lényeg akkor is az, hogy pl. ne nyúljon a gyerek a konnektorba.

    Az óvódában szerintem már az életre kezdik nevelni a gyerekeket. Nem baj, ha megtanulják a szabályokat, később úgyis ezek szerint kell majd élniük, viselkedniük. Az iskolában is szabály lesz megírni a leckét.

    Lehet idegenkedni a szabályoktól, lehet nem szeretni, útálni őket, viszont részei az életünknek és ezt el kell fogadni.

  • 2007.09.17 13:09:06andie

    DKone, veled nagyon egyetértek.

    A gyereknek kell külső keret, amitől aztán el tud térni. Ezt minden téren így gondolom.



    A szabályok nem ártanak a gyereknek, ellenben az óvónénik igenis tudnak ártani.



    Nekem volt egy óvónénim, mit néni, szadista állat, aki rajtam gyakorolta a lelki terrort. (Leírom, mert kicsit a szabályokhoz kötődik).



    1. Szinte születésem óta pödörgetem a hajam. óviba már így mentem. Nem ott szoktam rá. Ica néni állandóan hangosan rámszólt,hogy "ha mégegyszer meglátja, kopaszra nyírja a fejem."



    2. Lassan eszek. Ica néni rendre elmondta hangosan, hogy ha még egyszer rám kell várni, megtöm, mint egy libát.



    3. Nem aludtam ebéd után. CSak csöndben feküdtem a kiságyon. A többi gyereket rendre úgy ébresztette, hogy a vállára vett, csapkodta a fenekem, és azt kiabálta, "sós zsák, sós zsákot vegyenek".



    Ha eszembe jut, még mindig elkap a düh!

    Uff. Kiírtam. :-)

  • 2007.09.17 13:36:37boszor

    Andie, ez tényleg terror.

    De hogy Marypoppins miért tartja túlzásnak, ha a szabály neve szabály, azt én sem értem. Elhiszem, hogy három évesen nem érti, mi az, de előbb-utóbb meg kell tanulnia. És amire Pupy is utalt, éppen erre való volna az ovi, hogy lépésekben, kedvesen, játékosan megtanulja többek között a szabály szó értelmét.

    Azt pedig semmiképpen nem tartom megoldásnak, amit néhány ifjú szülő praktizál a környezetemben: nincs szabály, minden szülői rendelkezés vitatható, következésképpen a négy éves úgy pofázik vissza, mint jobb helyen egy kamasz. És nem engedelmeskedik, soha, senkinek, csak ha először hosszasan meggyőzik. Mindenről, minden alkalommal külön.

  • 2007.09.17 13:41:42andie

    boszor: ez rémes lehet. Mármint a gyerek győzködése. Szerintem ez felőrli az idegeket rendesen, a gyerek megtanul visszaélni ezzel, és

    a szülőnek nem lesz semmi tekintélye.



    Értem én, hogy a gyerek egyenrangú partner, de nem mini felnőtt.

    Itt visszaköszön az, hogy szabályok kellenek, amitől aztán majd eltérhet. ÉS szerintem, ez növeli egy gyerek biztonságérzetét is.

  • 2007.09.17 14:34:19pupy

    boszor: sajnos én is láttam már hasonlót a környezetemben, néha elgondolkodok hogy hogyan lesz később? Mi lesz pár év múlva, ha már egy 3-4 évessel sem tud a szülö mit kezdeni?



    Az én lányaim most mentek óvodába, 2 hete járnak. Úgyhogy nálunk aktuális a téma.

    Friss élményeim alapján, ami persze túl friss ahhoz hogy általánosítani tudjak belőle, azt mondhatom nálunk az ovi nem támaszt sokkal több szabályt /egyenlőre/ mint én itthon.

    Én is azt tanítom itthon, hogy üljünk az asztalhoz evés közben, vagy nem gyepáljuk a másik gyereket, játék után tessék segíteni pakolni, dolog után húzza le a wc-t, mosson kezet meg a hasonló dolgok.

    Persze vannak, spec dolgok, ami csak az ovira érvényes váltócipő, pizsama az alváshoz stb de egyiket sem érzem túlzásnak, vagy a gyereket feleslegesen korlátozónak.

  • 2007.09.17 15:21:45Leona

    Borcsika, lehet, hogy ironizálás helyett a harapás-gondot kellene megoldani. Biztos vagyok benne, ha normálisan beszélnél a gondozónőkkel, akkor segítenének nektek megoldani a problémát.

    Talán ez meg fog lepni, de senki sem szereti olyan gyerek mellett tudni a sajátját, aki harap. A gondozónők viszont egymaguk nem tudják megoldani, ha a szülő ebben nem partner.

    Ha próbálsz ellene tenni valamit, akkor ne vedd figyelembe a fentieket, csak a hsz-odból számomra az jött le, mintha nem is izgatnád magad rajta.



    Amúgy pedig a szabályok kellenek. Az, hogy egy hároméves belerúg az egyévesbe, csak mert épp útban van neki, szerintem alapból "fura". De ha aztán az anyja közli, hogy az ő gyerekét nem szokás korlátozni, akkor már nem annyira. Lehet tiltások nélkül nevelni, de akkor ne csodálkozzunk, ha a gyerek nem érzi majd az erkölcsi korlátokat.



    Háromévesen már igenis kellenek "szabályok", mégha nemszabadnak hívjuk is őket. Vagy jobb volna, ha suliba kerülve a sok egyéb mellett ott kellene megtanulni a szabályokat is?

  • 2007.09.17 16:13:49Hicudzsi

    Nemtom miről szól az írás, de nekem az jutott eszembe, hogy lehet én is a gyereknek ismételgetném amit mond az óvónéni meg beszélnék minden hülyeséget, mert csak így tudnám leplezni a zavaromat meg az elérzékenyülésemet :)))

  • 2007.09.17 16:46:38vasszűz

    Borcsika, és mire jöttél rá a nevemből?

    Egyébként meg a magyar nyelvben a szabályt úgy nevezzük, hogy szabály, ha fene fenét eszik is.

  • 2007.09.17 16:50:32pupy

    Hicudzsi

    Én azt is elképzelhetőnek tartom, hogy az írásban szereplő anyuka azért ismételte el amit az óvónő mondott, hogy megerősítse a gyermekét.

    Ezzel segítve egyrészt az óvónőt, másrészt segítve a saját gyerekét hogy a szabályt könnyebben elfogadja.

  • 2007.09.17 16:52:50B-

    A Csányi (etológus stb) szerint genetikailag kódolva van az emberben, hogy keresi és szereti a szabályokat. Mindenben rendszert, szabályszerűséget és szabályt szeret felfedezni. Ha ez igaz, egy 3 évesnek egyáltalán nem kell magyarázni, mi az, hogy szabály. Szerinte a kisgyerekek sokszor egy csomó hajmeresztő dolgot mukk nélkül elfogadnak, ha az az indok, hogy "mert ez a szabály". Én még nem tartok itt, de egy-két év múlva kiderül :-)

    Említettem a múltkor a gittegyletet is, ahol az egész játéknak az a lényege, hogy létrehozunk egy tartalom nélküli szabálykomplexumot (mert ugye az egyletnek gyakorlatilag semmilyen célja nincs - a gittrágás inkább ürügy, de mivel ez a szabály, csinálják), de elég csak a gyerekeknek szóló társasjátékokra gondolni. Általában a legtöbb játéknak van valami szabálya, és csak akkor tudsz igazán örülni a győzelemnek, ha betartottad a szabályokat.

    Vagy pl mi imádtuk azt játszani, hogy "csak a csíkra lehet lépni". Oké, ez mozgás is, torna, de gyakorlatilag ezzel is egy teljesen értelmetlen szabályt alkottunk, és szórakoztatott...



    Én nem félteném a gyereket a szabályoktól, de szerintem is fontos, hogy megtanulja a helyükön kezelni őket, és felülbírálni őket, ha kell - ami azért olyan nehéz, mert ösztönösen követni akarjuk a szabályokat, és nagyon meg kell erőszakolni magunkat, hogy ne így tegyünk.

  • 2007.09.17 17:55:19Guruljka

    Az én Nagyfiam született szabálytartó, a Kicsi született szabályszegő. Én szabálytartó vagyok. Vagyis attól függetlenül, hogy egy (jog)szabályt baromságnak tartok, még úgy gondolom, be kell tartani. Mivel én is ezt várom el a többi embertől is, ergo igénylem a (jog)rend nyújtotta biztonságot.

    Utálom, hogy a saját apám szabályszegő típus.

    Mondok egy példát.

    Együtt voltunk a Csodák Palotájában, ahol 3 éves kor alatt nem kell belépőt venni. Az Apám így a Nagynak sem vett, mert csak nemrég múlt három.

    Nesze nekem szülői minta:) Én visszamentem a pénztárhoz, kivártam a sorom és vettem egyet a gyereknek, mert NEKEM szabálytartóként ez CSALÁS-LOPÁS. Neki csak egy SZABÁLY SAJÁTOS ÉRTELMEZÉSE. "Miért ki tudja, hogy már elmúlt három?" Hát az én szabálytartó lelkivilágom...

    Én agylobot kapok attól, hogy nem külön hálóruhában alszanak az oviban, mert én a higiénés szabályokra való nevelést is fontosnak tartanám, vagyis azt, hogy utcai ruhával nem megyünk az ágyba...

    Nagyon nem tetszene, ha nem lenne külön kinti és benti cipő.

    DE ez ÉN vagyok, egy szabálytartó típus.

    Aki nem szabálytartó, szereti felülírni a szabályokat és kívülről megítélni és nem betartani. Engem ez idegesít.

    Idegesít, hogy Budapesten tiszta hülye szabály, hogy indexelni kell sávváltáskor...



    De azt is tudom, hogy a szabályszegőknek én megyek az agyára!!!!



    Azért félreértés ne essék, szerintem is van egy rakás tényleg idióta szabály, és velem is előfordul, hogy szabályt szegek. Csak az a különbség, hogy engem önmagában nem egy szabály léte irritál hanem csak az idiótasága. Épp ezért nincs késztetésem azonnal megszegni.

    Én nem gondolom, hogy ez rossz lenne, hogy ilyen vagyok. Sem nekem, sem a társadalomnak, sem bárkinek. Gondolom az ominózus anyuka sem hitte, hogy az rossz ha az oviban betartja a gyereke a szabályokat.



    Lehet, hogy ezért is, de egyenlőre nem szeretném, ha a gyerekem megtanulná felülbírálni a szabályokat. Azt szeretném, ha békében tudna élni a szabályokkal, de megtanulná, hogy van a szabályok alól kivétel! Mert minden szabály alól van kivétel és az nem ugyanaz, mint a szabály elvetése és megszegése!!!!! Ezért fontos, hogy a maga szintén a gyerek értse a rá vonatkozó szabályokat és az okait. Szerintem a szabályok felülírásának, figyelmen kívül hagyásának "jogát" mindenkinek úgy lehet megadni, ha képes vállalni a szabályszegés következményeit. Tehát ismét eljutottam a felelősségvállalás című vesszőparipámhoz:))))



    Még valami. A mindennapokban megtanultam, hogy az önszabályozásba vetett hit naiv dolog. Mondom ezt nektek egy 160 lakásos társasház lakójaként, ahol kezdetekben igen sokan úgy gondolkodtak, hogy a házirend egy hülye szabály, mert az emberi együttélés normáinak betartása természetes. Hogy ez mennyire nem így van a hétköznapokban arról regényt tudnék írni. Azóta már többen felfedezték jogaik érvényesítésének egyetlen eszközét: a házirendet



    Szóval az a kérdés, hogy milyen példát szeretnél mutatni a gyerekednek. Ha azt mutatod, hogy a szabályokat meg lehet szegni, valószínűleg meg is fogja szegni. A Tieidet is!!!!

    Én pedig továbbra is szeretném ha ülve ennénk, nem nyúlkálnánk a konnektorba, nem verekednénk, nem mennénk át a piroson, nem lépnénk le egyedül a járdáról stb… Biztos sok van belőle:) De ettől még nem kaszárnya az otthonunk, már csak azért sem, mert nálunk az a szabály, hogy mindig mindenben meghallgatjuk a másik véleményét is. Így a szabályok kialakításakor is már a 3 évesét is:)

  • 2007.09.17 18:18:46B-

    Guruljka: amikor a szabályok felülbírálásáról írtam, akkor arra értettem, hogy legyen képes szembe menni a szabállyal és a tekintéllyel, ha ezt követi az emberség.

    Pl egyik barátnőm szokta mesélni, hogy amikor a húga kicsi volt, a tanítónéni (elsőben asszem) azt mondta a gyerekeknek, hogy ne hívják meg a születésnapjukra. Már nem tudom miért, teljesen normális kislányról van szó, amennyire tudom, nem harapott vagy ilyesmi :-), csak a tanítónéninek nem volt szimpi. Az ilyen szabállyal igenis szálljon szembe.

    Ne hagyja, hogy behülyítsék militarista szervezetek, szekták, politikai pártok. Ne kelljen az életében sose azzal mentegetőznie, hogy "parancsra tettem". Legyen képes rá, hogy egy jól csengő, koherens szabályrendszerben is felismerje, ha gáz van. Pl a közösségre veszélyes csoportok (szélsőségesek, szekták stb) mind azt hírdetik magukról, hogy ők az emberek javát akarják, rendet akarnak tenni, szabadságot, bűnözéstől mentes világot akarnak elhozni stb. Ezek mind szép bevezetők, és az ember hajlamos rá, hogy elkapja a gépszíj, és egyszercsak ott áll az övére csatolt robbanószerrel a zsúfolt piacon, mert az a "szabály" (isten akarata, a közösség vezetőjének akarata stb), hogy ezzel jót teszek.



    Szóval hogy legyen belül is egy erkölcsi mércéje, ne csak kívül, a kívülről kapott szabályokban.

  • 2007.09.17 18:30:19Guruljka

    B-:) Én is csak azt mondtam egyenlőre:)))) Tudod nekem is most ment a Nagy oviba és pont azon járt az eszem, hogy milyen mázli, hogy Ő ilyen. Meg az, hogy milyen más a Kicsi:) Azt hiszem az a lényeg, hogy ebben is össze kell hozni valami olyat, hogy ne legyünk sem kockafejűek, sem notórius szabályszegők.

    Abban meg teljesen igazad van, hogy vannak a szabályoknál sokkal fontosabb értékek is. Ilyen az emberség is. Valami ilyesmi, belső értékrend alóli kilógás és a biztonságosság előtérbe helyezése a mezsgye számomra is, amely mentén a szabályok alóli kivételek laknak:))) Megint nem állnak messze egymásétól a véleményeink:)))))

  • 2007.09.17 20:10:57Reggie

    Szerintem annyi van, hogy marypoppins onerzetet serti az, hogy az ovoneni is dirigal a gyerekenek...

  • 2007.09.17 20:26:48Brumibaby

    Van egy könyv, a címe "Kell a gyereknek a korlát", elnézést mindenkitől, hogy nem emlékszem a szerzőre. Eszerint a gyereknek azért (is) kell a korlát, hogy legyen mibe kapaszkodnia.

    Ami nem azt jelenti, hogy ne lennének idióta szabályok. Pl. nálunk az iskolásnak az üzenőfüzete első oldalát kék tollal kellett kitölteni (és nem feketével). Idióta? Az. Mi vagyok, ha lázadok ellene? Idióta.

    Kitöltöttem kékkel. Van fontosabb dolgom.

  • 2007.09.17 21:11:43zolnaid

    Az emberi együttélésnek szabályai vannak. Főleg kell ez egy gyerekcsoportban, ahol adott esetben nem kellemes nyüzsgás, hanem súlyos baleset lehet a "szabálytalankodás" eredménye. Pl. megvárjuk az öltözőben egymást, nem egyenként szaladunk ki: ergó óvó néni mindenkit lát az udvaron. Nem ugrálunk étkezés közben: így nem esünk törött üvegcserepekbe se bele, és nem verjük vele fejbe a másikat. Csak hogy értelmezzek pár szabályt. És bizony, amíg a gyerek az óvónénire van bízva, óvónéni megy börtönbe, ha baj történik vele, ne érezd személyes sértésnek, a te gyerekedért nem szeretne, inkább betartat néhány, nem túl súlyos és megterhelő szabályt. Inkább csak olyat, amit esetleg otthon is lehet alkalmazni, mondjuk felöltözés nélkül nem megyünk az utcára anya nélkül... Ilyen különöseket.

  • 2007.09.17 22:23:54jidele

    pont ezek a kisovisok imádják a szabályokat, és ragaszkodnak hozzájuk iszonyú erővel. A szabály az szabály, szent és sérthetetlen a legtöbb gyerek számára. És ez jól van így, kapaszkodót jelent az amúgy egyre nyíló és zavaros világban.

  • 2007.09.17 22:29:01Turboanyu

    Én is inkább szabálypárti vagyok. Idén a barátnőmék balatoni nyaralójában töltöttünk egy hetet. Az ő lányai 4 és 5,5 évesek, az enyémek 3,5 és 5. Az első nap délután lementünk sétálni a partra. A gyerekek úgy viselkedtek, mint az állatok. Az egyik a porban fetrengett, a másik rávetette magát és röhögve bírkóztak, a harmadik elrohant, a negyedik utána. De volt, hogy a 4 gyerek 4 felé szaladt. Alapesetben nem ENNYIRE rosszak a gyerekeink, de ott örültek, hogy együtt vannak. Csoda, hogy nem történt baleset. Másnap, amikor a strandra mentünk, mielőtt elindultunk, már a kertkapuban felsorakoztattuk a lányokat, párba kellett állni. A strandig 2 vasúti sínen kellett átmenni meg néhány keresztutcán, egyszerűen nem kockáztathattuk, hogy valamelyikkel tragédia történjen. Még így sem volt könnyű, pedig 2 felnőtt volt négy gyerekkel. A strandon is be kellett tartatnunk a barátnőmmel közösen kialakított szabályokat, és minden gyerek épségben haza is ért, nem pedig hullazsákban. Még jól is érezték magukat.

    A házban és a kertben kevés szabály volt, de azt is betartattuk. Pl. a házban nincs vizipisztolyozás. Ott voltak a konnektorok,a barátnőm laptopja, ruhák, ágynemű, na meg fölösleges is, ha ott a nagy kert ahol lehet tombolni.

    Szabály volt még, hogy a kerti nagy medencébe úgy lehetett bemenni, hogy előbb bele kellett gyalogolni az elé kitett lavór vízbe. Így viszont nem kellett óránként cserélni a vizet.

    Továbbá legózás csak a verandán, a kertbe nem lehetett hátravinni a játékokat. Ezt maga a legó tulajdonos kisasszony is betartatta a többivel, megértette, ha szétdobálják, akkor nem lesz játéka.

    Lehet, hogy ez egyeseknek túlzásnak tűnnek, de ahhoz, hogy a gyerekek biztonságban legyenek meg hogy jól érezzék magukat (ne a saras-füves vízben pancsoljanak, ne veszítsék el a kedvenc játékukat) ahhoz kellenek.



    Az óvódában meg olyan szabályok, hogy pl. az udvari ruhákat a zsákba kell tenni, a hazamenőset a polcra az a dadusok munkáját is megkönnyíti, amikor 25 gyereket kell öltöztetni pár perc alatt, és akkor könnyen megtalálják a cuccokat, meg egyes anyukák ne essenek nekik, hogy miért a csini hazamenős kabátkát adta a gyerekre, mert tiszta kosz lett.



    Szóval szerintem kellenek az ésszerű szabályok. Pl. mennyivel jobb lenne, ha mindenki betartaná a szemetelésre vonatkozó szabályokat, akkor nem kellene idegeskednünk, hogy a totyogó gyerekünk cigarettacsikket vesz a szájába a játszótéren, amíg a kétéves hintáját meglökjük, hagy amikor elesik, nem tenyerel üvegszilánkba, kutyaszarba.

  • 2007.09.17 22:35:51evaandrea

    Nem csak az óvodásoknak, már a csecsemőknek is szükségük van bizonyos szabályokra. Mert minek nevezhetnénk a napirendet? Ha minden nap ugyanolyan, a baba biztonságban érzi magát. Ha ahogy esik úgy puffan, nyugtalan, nincs meg a megszokott rendje, nem érzi magát biztonságban.

    Később a ragaszkodás egy tárgyhoz, egy meséhez, amit mindig ugyanúgy kell mesélni, mind ebből a "szabályszeretetből" fakad. Csak abból a gyerekből lehet magabiztos önálló felnőtt, aki biztonságban érezte magát pici korában is. Akinek kialakítottak egy napirendet, hogy kiegyensúlyozott lehessen, hisz mindig tudta, mi következik. A cikk írója úgy látszik, elveszett a "szabályrengetegben", és átesett a ló másik oldalára,minden szabályt feleslegesnek tart?!

    Én értem, miről beszél, de azt hiszem, nincs igaza.

    Abban a percben, hogy kialakul egy kapcsolat a babaés a szülők között, már alakítják egymást. Ha úgy tetszik, "faragnak " a babán.Először a szülők. Később, amikor a közösségbe kerül, a közösség alakít rajta.Ez természetes. Az anya rosszat tesz a gyerekének, ha nem működik együtt az óvodával, a gyerek 2 tűz közé kerül, kinek fogadjon szót???

    Arról nem is beszélve, hogy rengeteg család helyett kell az óvodának bizonyos szabályokat kialakítani a gyerekkel.Ha a családban nincsenek szabályok, a gyerek könnyen gátlástalanná válhat...

    Szeretem a hippiket, de nekik is megvan a maguk szabályaik, nem?!

  • 2007.09.17 22:37:30zolnaid

    Jidele: igen, két hét ovizás után úgy jött a lányom haza, hogy : óvónéni megmondta, hogy el kell rakni a tányért evés után. Úgyhogy most már nem áll a lom a konyhában, elrakom :)

  • 2007.09.17 22:50:42babó

    szüleim annak idején falnak mentek attól, hogy az volt a szabály az ovimban: fiúknak kisnadrág, lányoknak kisszoknya. muhaha, nincs jobb, mint lecsúszó harisnyában játszani, csúszni-mászni...



    ma már nem utálom annyira a harisnyát :))



    visszatérve a szabályokra, azt érzem bajnak, hogy kicsiny országunkban (talán történetileg determináltan) gyakran túlszabályozzák az életet, amivel hülyének is nézik a "felhasználókat". valahol nem hagyják, hogy felelősséget vállaljon az ember. ezért aztán ki is alakul a Gurujka által boncolgatott szabályszegő magatartás: ha nem tudják, hogy szabálytalan, akkor nem is az. ez szomorú...

    ugyanakkor az oviban vannak szabályok, mert egy közösség. bele kell jönni a kicsiknek. sőt, már nálunk is vannak szabályok (17 hós a lányom) bár soha nem mondom neki, hogy szabály. egyszerűen bizonyos szituációkban meghatározott módon kell cselekedni (pl járdaszél és hasonlók)

  • 2007.09.17 23:17:57cseresznye

    Nem beszélhetek Mary nevében, de nekem egy picit más jött le a cikkből.

    Az utolsó bekezdés az önszabályozásról, meg az önálló felnőttről sztem is badarság, amiatt amiket fentebb írtatok. De úgy látom, ez csak egy átgondolatlan lezárása a fő mondanivalónak, ami egy nyomasztó benyomás, szorongás, fájdalom.



    Persze lehet, hogy csak a magaméit vetítem bele.

    Az a szívszorító érzés, mikor átadod az intézmények világának a kicsidet. Tudod, hogy kell, meg jó, mégis van egy hülye gombóc a torkodban. Aztán azt képzeled, hogy most minden anya titokban ezt érzi, és vigasztaló ez a közösség. És akkor kiderül, hogy aki melletted áll, az is velük van...



    Ezt most szándékosan túldramatizáltam, de van ilyen pillanat, szerintem.

  • 2007.09.18 10:01:10Guruljka

    cseresznye:) Persze, hogy van ez az érzés eleinte. De ha mi nem lépünk túl rajta, nagyon megnehezítjük a gyerekeink életét. Ha nem arról beszélünk még magunknak sem! ami bánt, hanem hibát keresünk a helyben, az óvónéniben, az óvodai szabályokban, a mellettünk öltöző gyerekben és anyukájában, akkor ezt a gyerekünk érzi és nem akarja majd az óvodát. Ezzel máris akadályoztuk a beszoktatást. Ami mindjárt önigazolást is nyújt számunkra, hogy a gyerek nem szokik be, tehát az óvoda rossz. Plusz szerintem rossz hozzáállás egy első napos élmény alapján máris kirekeszteni egy gyereket.

    De ezzel egyáltalán nem akartam sem bántani sem sértegetni marypoppinst, mert én is átestem már ezen és tudom, hogy utólag könnyű okosnak lenni. De ha már erről beszélünk akkor leírom, hogy mit gondolok a beszoktatásról

    Félig szakmai félig tapasztalati véleményem az, hogy a beszoktatás akkor a legkevésbé nehéz ha gyors. 2-3 nap a gyakorlatban tényleg elég. A sikeressége kb. 50%-ban az anyán múlik, hogy képes-e elengedni a gyerekét, ezért első körben a mi fejünkben dől el, hogy hogyan alakul. Fontos, hogy bízzunk a döntésünkben, hogy jó intézményt választottunk és jó óvónéniket (már akinek van választása). Ha nem volt választás, akkor az első napokban a jót keressük! Ez persze nem jelenti azt, hogy szemellenzővel járjunk-keljünk:)



    És higgyük el, hogy a beszoktatás és az óvodai élet egyik legnagyobb segítsége az óvodai szabályrendszer. Mert ahogy fent is írta valaki, kell a korlát. Nem csak azért, hogy határt szabjon, hanem azért is, hogy legyen mibe kapaszkodnia gyermeknek.



    És mindenkinek sok szép élményt kívánok az adott intézménnyel, akinek most ment a gyermeke bölcsibe, oviba, suliba!

  • 2007.09.18 10:11:41pupy

    cseresznye

    Értem amit írsz, de szerintem ez nem jó hozzáállás a dolgokhoz.

    Ezzel az anyuka a saját és a gyereke helyzetét is megnehezíti. Mert bizony amit anyuka érez, megérzi a gyerkőc is és bizonytalan lesz.

    Én is paráztam rendesen ezen az ovi témán, nem szerettem belegondolni hogy nem velem lesznek a lányaim a nap nagy részében, nem nekem mondják el majd a bánatukat, örömüket. Megvolt a gombóc is a torokban.

    De igyekeztem magamban legyűrni ezt az érzést, érvekkel meggyőzni magam hogy ez az élet rendje és ennek megfelelően beszélni nekik arról ami következni fog.

    Persze még így is nehéz volt otthagyni őket, de szerencsére a vártnál simábban ment a beszoktatás.

    2 hét után nem merem kijelenteni, hogy szeretnek menni az oviba, de reggel szó nélkül kelnek, megyünk és hiszti nélkül maradnak ott.

  • 2007.09.18 10:14:00Leona

    Guruljka 2007.09.17 17:55:19 : ezt már megint írhattam volna én is :)

    Igen, én vagyok az, aki a pénztárnál rákérdez, hogy biztos észrevették a kosárban a túrórudit is? :)



    Nálunk a férjem a szabályszegő (törv. keretek között persze).Csak szerencsére én nem kapok tőle idegbajt...

  • 2007.09.18 10:42:50B-

    Leona: szerintem a nők nagy általánosságban szabálykövetőbbek, mint a férfiak. Pl egyik tanárom mondta még az egyetemen, hogy ha meghirdetnek egy olyan külföldi ösztöndíjat, aminek teszem azt 26 év a korhatára, akkor azok a lányok, akik a meghirdetéskor még 26 évesek de az ösztöndíj kezdetekor már 27 évesek lesznek, már komolyan rágódnak azon, hogy jelentkezzenek-e. A 30 alatti fiúk-pasik gondlolkozás nélkül pályáznak :-)

  • 2007.09.18 10:54:17Guruljka

    B- :) Igazad lehet, mert anyám is "rendes asszony":))))



    Leona:)))

  • 2007.09.18 11:38:37Hicudzsi

    Nálunk a nagylány szabálykövető :) Ennivaló ahogy négyévesen a többieket rendszabályozza! :)

  • 2007.09.18 12:21:21esem37

    Szerintem kellenek szabályok! Nekem az anyósommal komoly, a férjemmel csak enyhe vitáim voltak a szabályokról, azok betartatásáról (hú ez szigorúan hangzik), a következetességről, és szóval én voltam a keményebb. Ma 13 és 11 évesek, és az egész család büszkén húzza ki magát, amikor dícsérik őket, hogy micsoda rendes, udvarias, kedves gyerekek. Persze ehhez kellett, hogy kiskorukban "meg legyenek fogva". Most kiskamaszok, tűz és víz, a nagy szabálykövető, a kicsi lázadó, de azért mindent meg lehet velük tárgyalni, és megértik, ha valamiben korlátozva vannak. A gyerek lehet szuverén, és én még maradibb vagyok, mint amitt fentebb olvastam, és vallom, hogy amíg nálam lakik, addig nekem fogad szót. (Félre ne értsetek!!!! könyörgöm!!!!) Soha nem kell értük aggódnom, és maximálisan megbízom bennük.

    Van egy igen jó barátom (férfi), akinek ma már 19 éves a fia. Amikor még kicsi volt (az enyémek ekkortájt születtek), azt mondta nekem: 12 éved van velük. Ezt nekik kell adnod teljesen, és nevelned kell őket, mert utána már bármit teszel, hiába. De ha ezt megteszed, mindig a tieid lesznek. Ez akkor nekem nagyon mélyen megragadt, és igyekeztem betartani. És úgy látom megérte.

    És örökké hálás leszek ezért az egy mondatért.

  • 2007.09.18 12:27:52Guruljka

    Jól látom, hogy az tendencia, hogy a Nagy szabálykövető a Kicsi nem?

    Kérek egy pszichológust elemezze:))))))



    Akinek már nagyobbacska a Kicsi, hogyan kezeli ezt az egyéniséget? Az én Kicsim mindent csinálni szeretene ami nem ajánlott. Én ösztönösen még kevesebbszer mondom neki, hogy "nem szabad" mint a Nagynak, mert olyan mintha erre "ugrana"...

  • 2007.09.18 12:44:30Hicudzsi

    Guruljka! Nálunk még simán lehet, hogy a kicsi is szabálykövető lesz, mert ha lát valahol egy ollót pl. elkezdi mondani: Apa/anya ott egy olló. Veszélyes! Nem biztonságos!

    :)

  • 2007.09.18 12:50:32druantia

    Én becsületes embernek tartom magam, én is szólok, ha az eladó többet ad vissza, szólok, ha valakinek az orra alatt ott a fogkrém, stb. Viszont ha valamire azt mondják, hogy kötelező, és azért kötelező, mert CSAK, akkor megmakacsolom magam és csak azért se úgy csinálom. Pl. rendszeresen nem mentem el az iskolai ünnepélyekre. Hiába voltak szörnyű unalmasak, ha szépen megkérnek rá, akkor mentem volna. A tekintélyt sem tudtam soha magáért tisztelni. A tanító bácsitól nagyon szépen ugyan, de már hétévesen megkérdeztem, hogy most jobban érzi-e magát, hogy leleverte az osztálytársam fejét a táblába.



    A félanarchista beállítottságom ellenére egyelőre úgy tűnik, nagyon jó kisgyerekem van. Néha ugyan megmakacsolja magát, de viszonylag könnyen meggyőzhető. Szépen megértette pl., hogy filctollal csak az asztalon rajzolunk, vagy hogy nem ugrunk bele az árokba, ha esik az eső. Ha kell, elmagyarázom a "szabályt" többször is, de általában másodszorra már elég csak emlékeztetnem. Ha valamire azt mondom, hogy "veszélyes!", akkor gyönyörűen megérti, hogy komolyan gondolom, azt tényleg nem lehet és nagyon mérges leszek, ha mégis megteszi.



    A napirendes posztoknál én már kivitatkoztam magam a napirendről, de azért ismétlem magam egy kicsit. Nálunk is voltak szabályok már születése óta, de mindig igyekeztem figyelembe venni az ő kívánságait is. A nyáron pl. tovább tudott és akart fent maradni este, de most, hogy hamarabb sötétedik, korábban lesz álmos úgyis. Teljesen rendszeres, minden este ugyanakkor, fél kilenckor alszik el.



    A fürdetés meg a kajálás szintén ritmusra történik, ha nem is percre pontosan mindig ugyanakkor, de kábé. Lefektetés: mindig ugyanúgy, ugyanazok a szertartások előzik meg, felkelés: ugyanúgy. Szóval vannak szabályok, de ezek természetesen alakultak ki, logikusak, nincs közöttük egy értelmetlen sem (szerintem). Na mindegy, csak azt akartam ezzel mondani, hogy egy gyerek is nagyon jól ki tudja alakítani a saját szabályait, sőt, még az anyukája életét is nagyszerűen rendszeressé tudja tenni :))).

  • 2007.09.18 12:52:53cseresznye

    Guruljka, pupy!

    Egyetértek, hogy nem szabad ennél az érzésnél leragadni. Sőt, szerintem az egyik legfontosabb és legnehezebb szülői feladat, hogy a tapasztalatainkat csak hasznosan adjuk át, de ne éljünk a gyerek helyett. A mi érzéseink pedig nem tartoznak rá.



    Most, hogy nekem is gyerekem van, nagyon becsülöm anyukámban, hogy nem terhelt minket az aggodalmával. Apám sokkal inkább. Ő személyes sértésnek vette, ha pl este késtem, hogy direkt leszarom, hogy ő izgul, meg azt is mindig tudatta, mennyire rossz lesz neki, ha elmegyek. Nem durván, meg közben mindig biztosított a támogatásáról, mégis terhet jelentett.





    Én is elég szabálykövető vagyok, de az intézményektől fóbiám van. Természetesen ezt titkolom majd a gyerekek elől. Hogy én legalább annyira félek majd egy szülői értekezlettől, mint ő az első naptól.

    Akkor döntöttem el, hogy nem leszek tanár, mikor próbatanításon voltam az egyetemen. Amúgy mindenkivel jól kijövök, de ott felismertem, hogy nem alkalmazható a szokásos személyközi kommunikáció. Ott, ha azt akarom, hogy 30 embernek átmenjen, amit akarok, nincs mese, nekem is emelt hangon kell kántálnom, és személytelenebbnek kell lenni, ha azt akarom, hogy mindenkihez szóljak, ne csak négy-öt emberhez.



    És sokkal jobban éreztzék magukat a gyerekek, mikor elkezdetem tanárnéniskedni, sokkal hatékonyabb volt az óra, meg minden. Én viszont rettenetesen éreztem magam, de ez alkati dolog.

  • 2007.09.18 12:55:26esem37

    Guruljka

    ez egy hosszú elemzés lenne! Lényege: a naggyal stresszelsz, mindent betartasz, izgulsz, fertőtlenítesz, csendben vagy ha alszik, stb, míg a kicsivel már gyakorlott anyaként lazább a dolog. Namost ezt a gyerek is leveszi, és a nagyobb stresszesebb, betartósabb, izgulósabb (nem fertőtlenít és nem marad csendben ha alszol :) ), és a kicsi mindenben lazább. A szabályok betartásában is. (Gondolom nagy átlagban a másodiknál már mindenki könnyebben legyint.)

    Hogyan kezelem? Sok-sok-sok-.......-sok türelemmel. Mást nem tehetsz, mivel te rontottad el :)!

  • 2007.09.18 13:13:54cseresznye

    Egyébként az a tapasztalatom, hogy a jólnevelt gyerekek tudják kellő iróniával kezelni a hülye szabályokat, mert nem azon tanulják meg a szabály fogalmát és értékét.

    Akkor van gond, ha az illető jólnevelt gyereknek kicsi az önbizalma, mert nincs bátorsága értékelni a szabályokat, az összeshez tök komolyan akar igazodni, és ez rettenetes terhet jelent.



    Szerintem ezért mérhetetlenül fontos, hogy otthon egy világos értékrendet és szabályrendszert alakítsunk ki, amit azonban nem félelemmel együtt ültetünk el a gyerekben.

    Ez után jöhetnek a külvilág/intézmény alkotta szabályok, ami egy következő réteg, egy nagyobb közösség hatékony működését szolgálják.

  • 2007.09.18 13:17:20B-

    druantia: nálunk is így alakul a napirend. Szinte mondhatnám, hogy nincs napirend, de azért van egy ritmus, ami úgy-ahogy kialakult, de rugalmasan változtatható. Pl éjjel alvás van és általában délután van a séta. Ezen belül a gyerek akkor eszik, ha éhes és akkor alszik, ha álmos (akkor is próbálom elaltatni, amikor álmos, csak föl van pörögve, viszont ha nem álmos, nincs erőltetés). Ezzel együtt általában délelőtt szokott nagyobbat aludni, és délután-este inkább hancúr van (de ezekben az időszakokban is vannak kisebb alvós vagy ébren töltött szakaszok). Szóval szerintem ez így jó, ennél nagyobb rend nem kell, meg nem is tudnám mindig betartani (orvoshoz menés, elintéznivalók stb miatt), és akkor csak megzavarná szegénykét, hogy borul a napirend. Így meg elég jól tűri, ha valami a szokásoktól eltérően alakul.



    Tényleg, akiknél kötöttebb napirend van, ott nem zavaró, ha valami közbejön? Csípőszűrés, oltás, családi intézendők stb. Hogy reagál a gyerek? Vagy ezekkel a zavaró tényezőkkel együtt is előnyösebb a napirend?

  • 2007.09.18 13:40:01Guruljka

    B- nálunk a napirendnek 2 darab kőbevésett pontja van. A lefekvések időpontja, de ezt már sokszor leírtam, hogy az mi hangyánk, hogy ez így legyen. A többi, csak úgy kialakult. Az ember automatikusan ebédidőben teszi ki az ebédet és ébredés után az uzsonnát.

    A napirendtől való eltérés meg érdekes módon a nem szabálytartó gyermekemet viseli meg. A Kicsit. A Nagy simán megugrik bármilyen változást, a Kicsi kínlódik vele. Ilyen pl. az óraátállítás. Vagy mondhatnám az utazást is. Nálunk gyakori. A Kicsit megviseli, a nagyot egyáltalán nem. Szóval szerintem alkat.

    Az oltásoknál, szűréseknél meg mindig olyan időpontot beszéltem meg amikor a legkevésbé zavarta Őket. Én pl favorizálom a 11 órát. Olyankor már kezdenek fáradni, de nincsenek ki. Még nem akadnak ki egy kis utazástól. Még nem éhesek. (Azért mindig viszek valami kis kaját.) És mivel közel van a délhez ez kb. az ebédkészítés ideje, a többség nem szereti, így ilyenkor általában van időpont is:)))

  • 2007.09.18 13:44:14Borcsika

    Leona, a 17.-i hozzászólásodra reflektálnék. Szóval igen, állitólag a gyerekem harap. Nem azért ironizálok, mert nekem oly kellemes, amikor 30 emelet magasból közlik velem, hogy harap a gyerekem már megint harapott, hanem azért, mert lassan már a gyeptéglát is mi visszük a bölcsődébe. Ez az egyik fele. A másik fele a történetenek, hogy a csemetém a másik bölcsiben sajátitotta el eme rossz szokását, és mivel nemcsak megőrzés céljából adtam be a gyerekemet az intézménybe, hanem nevelés céljából is, ezért azt gondolom, hogy ezt akkor, és ott kellett volna a gondozó néniknek lerendezni a gyerekkell. Ehelyett csak sipárogtak. Nos az út, ami idáig vezetett nem volt más, minthogy az én fiam volt a legkisebb a csoportban, és soxor 5-6 helyen is keményen (feketés lila foltra kell gondolni) megharapták. Természetesen sosem derült ki, ki volt az illető... Ellenben a gyereknél kialakult egy rossz szokás, amit kizárólag a bölcsiben alkalmaz. Egész nyáron, egyetlen egyszer sem fordult elő, pedig nagyon sokat volt közösségben, és nem voltam mellette mindig. Azt pedig remélem nem gondolod, hogy ráhagyom a gyerekre. Minden este téma nálunk otthon, hogy nem szabad harapni, mert az fáj, és nagyon rossz szokás, és a mami meg a papi szomorú lesz, amikor ilyet hall. Ennél többet nem tudok tenni.

    Szóltam a gondozó néninek az első napon, hogy a másik bölcsiben ráragadt ez a rossz szokás, és kértem, hogy fokozottan figyeljenek oda erre, illetve ők is segitsenek abban, hogy ezt a dolgot a helyére tegyük a kis fejében. Erre kaptam azt a választ, hogy hozzak Neogranormont, és bezsélgessek el otthon a gyerekkel (2 éves sincs).

    Nos? Neked nem jutott volna eszedbe ironizálni?

  • 2007.09.18 13:45:00esem37

    Ez a napirend kérdés ízlés dolga. Ahogy kezded, úgy kell csinálni utána, ebben legalább következetesnek kell lenni.

    Mi szigorú napirendet tartottunk, és én nem bántam meg. Amikor közbejött valami, és nem tudtuk máshogy megoldani, bizony volt egy kis nyűg. Amúgy inkább mi alkalmazkodtunk a gyerek napirendjéhez. Ez nem olyan sok idő az egészhez képest (2-3 év), viszont nagyon kiegyensúlyozottak, kiszámíthatóak voltak a napok. Így a saját dolgaimra is mindig jutott idő.

    Persze vannak a szokásos sztorik: amikor nagyon de NAGYON akarod, hogy aludjon, mert este kicsit majd tovább kell fentmaradni, meg kipihentnek kell lenni, akkor tuti, hogy nem fog lecsukódni a szeme, mert érzi, hogy ezerrel pörögsz, de ha nem akarod, hogy elaludjon, mert mert, akkor biztos, hogy a stratégiai pillanatban fog elájulni (pl megérkezik a doktornéni, stb.)

  • 2007.09.18 13:50:55pupy

    B:

    Nekem nagy segítség volt a napirend, szerintem két babával nehéz rugalmasnak lenni.

    Na azért nem kell nagy dolgokra gondolni.

    Amíg kicsik voltak, a napirendben az etetések, séta és az esti fürdés foglalta el a fő szerepet. Ezek között úgyis aludtak, és csak a fürdetésnek volt kötött időpontja. A többi az alváshoz igazodóan néha csúszott.

    Később ahogyan nőttek, változott a napirend is, hiszen már nem aludtak annyit, meglett a helye a délelőtti és délutáni szundiknak és játéknak is.



    1 dolog okozott gondot:

    Nem azért hogy ragaszkodtam hozzá, de mindig a saját ágyukban aludtak. Így amikor elmentünk valahová pl. ebédre a mamához küzdés volt a délutáni alvás, mert idegen helyen nem akartak/tudtak aludni.

    Viszont ismerőseim körében, akik könnyedebben kezelték ezt a dolgot, márhol bármikor elaludt a gyerkőc.



    Ezen kívül más dolog ha közbejött, nem borította fel a napirendet, mert utána mindent ugyanott folytattunk.

    Én a zavaró tényezőkkel együtt is napirend párti vagyok :-)

    Persze ez csak az én véleményem.

  • 2007.09.18 14:03:04Borcsika

    Nálunk az esti elalvás mindig izgalmas volt, hogy vajon hányszor kell hozzá visszamenni. Amióta bölcsibe jár (kellőképpen elfárad), igy a meggyőzés sokkal könnyebb. Egy ének, egy mese, és már alszik is. Előtte persze megbeszéljük, hogy elbújt a Napocska, sötét van, és ezért csicsijázni kell, és milyen jó érzés, amikor lecsukod a fáradt szemecskéidet, és odabujsz a Mamihoz. Ilyenkor már félálomban van, és többnyire a mese 5. mondatánál mélyen alszik.

    De eddig el kellett jutni.

    Neki is voltak felborult időszakai, bármennyire is próbáltam megtartani a ritmust. És ami nagyobb baj volt, nagyon könnyen kizökkenthető volt.



    Fentebb láttam, hogy valaki irta, hogy vannak olyan szabályok, amiktől irtózik. Nekem egyetlen ilyen van: aminek az a magyarázata, hogy CSAK, illetve nem nagyon szeretem azt a fajtát sem, amire az a magyarázat, 'én igy szeretném' - ilyenkor szoktam mondani, hogy mellőzve minden logikát.



    Benti ruha, és kinti ruha: ezzel CSAK az a bajom, hogy hiába készitem be a gyereknek az udvari ruhát és cipőt, simán rajta hagyják a benti ruhát, és ráadják az utcai cipőjét. Ezért vagyok kiakadva a ruha és cipőkavalkád miatt, és ezért mondtam, hogy mellőznek minden logikát.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta