SZÜLŐSÉG

Minden Gyula mondjon le!

2007. augusztus 20., hétfő 09:17

Tombol a nyár, mindenki lazul, meg sütteti a hasát, a mi családunk pedig felállította az egy időszakban a legtöbb orvosi esetet produkáló rekordot. Figyelem! Az alábbi sorok csupa negatív dolgot, pesszimizmust és mogorva gondolatokat tartalmaznak, így ingatag kedélyállapotúak ne olvassák! Torok Gyulák, Mandula Gyulák, Hallójárat Gyulák és Agyrázkódás (Gyulák), húzzatok Kenyába! Vagy oda sem. Rehabilitációs perceink következnek.


Azt már réges régen megtanulhattam volna, hogyha kiejtem a számon azt a bűvös mondatot, miszerint: „Ej, be régen voltak betegek ezek a vasgyúró gyerekek!”, az űrből, vagy akárhonnan, azonnal megtámadnak mindenféle kórokozók, bacilusok, ebolák. S mivel igen régen voltak a gyermekeim valóban betegek, egy kósza este valóban hosszabb perceket töltöttem a fenti gondolatokkal.

Aztán egyszer csak a Remek Ember a délutáni sziesztájából különös kályhatesttel ébredt. Ez közvetlenül azután történt, hogy régóta először eljutottam lazulni, így valahogy belém nyilallt, hogy na tessék, megvan a böjtje a mulatozásunknak. Ó, pedig hol volt, vagyis inkább van még a vége!

Szóval a Remek Ember, mivel mindez azután történt, hogy hozzá taszajtódott egy testesebb farönkhöz és gerincsérülés gyanújával vizsgálták ki, cselesen észrevette, hogy gennyedzik a lába is. Rögtön felkerekedtünk és ellátogattunk a baleseti ügyeletre, mert én felállítottam a diagnózisomat: előre haladott szepszis. Kicsit csúnyán nézett rám a doki is meg a Remek Ember is, amikor egy mandula gyulladással gazdagabban távoztunk az intézetből, mindenesetre ezután négy nap éjjel-nappali betegápolás következett.

Hermetikusan elzártam a gyerekeket és optimistán kiváltottam a kullancs elleni védőoltást, vidáman integetve a gyerek dokinak, hogy á, úgysem jövünk mi vizitre. Rögtön másnap, gennyedző torokkal hoztam a nagyot, akinek már az ajtóból mondta a doki, hogy skarlát. Megkaptuk öcsivel mi is a magunk gyógyszeradagját, közben azon gondolkodtam, hogy ha az országban felüti a fejét ezen betegség, mi azonnal beszerezzük. Most már harmadszorra.

Elfilozofáltam azon, hogy tulajdonképpen még jó is, hogy most jött ki, mert a következő hét a Balaton jegyében telik, akkor már csak a gyógyszert szedjük, de nyaralni azért fogunk. Mivel kánikula volt, ezért úgy ítéltem meg, hogy az 5 nap alatt teljesen tünetmentes gyerek a negyvenöt fokban inkább fejjel víz alatt tartózkodjon, néha levegőt véve, mint a hőgutának kitéve víz felett. És különben is, soha nem fáj a füle.

Ezután lelkesen jártunk egy szomszéd városkába fület gézcsíkoztatni és állítom több éves anyai rutin után, hogy a hallójárat gyulladásnál már csak a fogfájás a pokolibb, bár lehet, hogy egykutya. Ezzel a kórsággal elmolyoltunk 5 napig, amikor a Remek Embernek és nekem évek óta először külön programunk volt és úgy vártuk, mint a karácsonyt.

Bár, ahogy így átgondolom az egészet, nekünk nagyon várni és akarni nem szabadna semmit, mert rögtön magunkra vonjuk a negatív energiák figyelmét. Kicsit aggódtam az indulás reggelén, hogy biztosan elmenjek-e, de csak az utolsó fél órában szólt a gyerek, hogy kezd a másik füle is fájni. Ekkor emergency telefon a dokinak, hogy mi a rák van ilyenkor, majd azonnali saját kezű ellátás és remegő gyomorral való távozás. Gondolván, hogy már minden jött, ami jöhetett.

Amikor felértem saját öregecske autómmal az ország másik végébe és megittam az első pohárka valamimet, még semmi rossz előérzetem nem volt. Ott voltam a szigetcsúcson, körülöttem víz meg homok, meg kizárólag csak részeg emberek, plusz egy használhatatlan autó és egy elérhetetlen férj. Szóval ilyenkor kell hazatelefonálni! Más telefonjáról, mert a saját a sátorban, világos.

Ezután felgyorsultak az események, mert a nagymama a rohammentőt várta a fejét beütő kétéves fiammal, aki felváltva aludt, hányt és nyöszörgött. Rettentő óra következett. Nagy nehezen elértem az éppen családtól ötven kilométerre tartózkodó férjet, hogy vigye haza a nagyot a kórházból. Mire beértek a többiek a mentővel kórházba és tudtam beszélni a dokival is, el kellett gondolkodnom azon, hogy hogyan jutok én a fiam mellé, mert ittam és mindenki ivott és még a kocsim is szar.

Kívülről láttam magam, ahogy sírok a festői tájon, anyám a kórházban a lányommal egy szál fürdőruhában, a fiam meg már menne haza, mert semmi baja, de ugye a 24 órás megfigyelés kötelező, szóval anyámat akkor már nagyon szántam, mert az esés mindenkinél előfordulhat, no de szegény nagyszülők mindig attól félnek, hogy náluk. És ugye pont…

Nekem olyan remek barátaim vannak, hogy még éjjel, több váltásban megoldották a leszállításomat, hogy a kisördög mellett lehessek. Nagyon hálás vagyok érte mindegyiknek, halljátok, megírtam!

Szóval másnaposan, ziláltan átvettem a nagymamától a stafétát a gyerek mellett, aki egy elkülönítőben volt, mert hányt is. Ezen én akkor nagyon csodálkoztam, mert mondták, hogy a fosós-hányósokat szokták ide tenni, de üres volt az egész, nem paráztam. Aztán behoztak egy infúziós kiskölköt, aki fosott és hányt, és a kis kalitkájának az ajtaját édesanyja laza mozdulattal kivágta és nem is engedte becsukni.

Mi ekkor már meg voltunk gyötörve az elmúlt hetek eseményeitől, így kértük, hadd menjünk máshová, de erre az volt a válasz, hogy a máshovában tüszős mandula dívik, szóval ezzel itt jobban járunk. Mi tüntetőleg a folyosón töltöttük a maradék óráinkat. Ezután az otthon töltött néhány nap alatt azt gondoltuk, hogy már volt minden, mi most akkor elmennénk valahová rehabilitálódni.

Ekkor nekem azonban gyanúsan kezdett fájni a torkom, de nem gondoltam semmire, mert ugye a fosásra fókuszáltunk. Estére már nem tudtam nyelni, s a diagnózist másnap közölte a helyi doki: tüszős mandula. Itt tartunk most. És csak remélni tudom, hogy egyik gyerek sem kapta, kapja el. A gyógyszertárban már messziről köszönnek, többet jártunk ott, mint a közértbe. A gyerekeket annyit figyeltem, annyit aggódtam értük, hogy szabadalmaztatni fogok egy szerkezetet, ami az aktuális állapotukat közli a homlokukon, folyamatosan. Elég volt. Eltelt kereken egy hónap, s szarabbul állunk mint a kezdetekkor. Tudjátok mit, minden baci, baleset, vírus és barátai mondjon fel!

win

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.08.20 10:58:25Sólyomszem

    Azt hittem, csak nekem van az a parám, hogy nem szabad felelőtlenül úgy gondolni, hogy minden oké, mert akkor beüt a krach. Win, együttérzésem, ez elég húzós sorozat lehetett!

  • 2007.08.20 11:12:26marcangoló

    Annyira húzós, hogy szinte követni sem tudtam. De előbb- utóbb csak meggyógyul mindenki. Nem szoktatok valami immunerősítő homoeóbigyót szedni? Persze az azért skarlát ellen nem véd. :-(

  • 2007.08.20 12:14:57Tori

    Mindenkinek jó egészséget kívánok, aztán offtopicolok, mert itt többeket érdekel:



    Egy csomó Miyazaki-film kerül kiadásra, cikk itt:

    www.japanimania.hu/index.php?file=news2&nid=639



    Ezen a héten Miyazaki-fesztivál a Toldi moziban, részletek itt:

    www.japanimania.hu/index.php?file=news2&nid=630



    Lesz Totoro is. ;)

  • 2007.08.21 01:30:48Turboanyu

    Vajon hogy reagált volna egy ilyen helyzetre Liptai Klaudia?!?! A Maximában népnevel (Babanapló: Gyógyszerdilemma), érdemes elolvasni a cikket.



    Itt a hozzá tartozó fórum:

    www.maximanet.hu/forum.php?id=9&forumid=2264

  • 2007.08.21 07:39:21jidele

    juj, win, ezt olvasni is szörnyű, remélem, hamarosan lábaltok kifelé.

  • 2007.08.21 08:32:11Leona

    És én még azt hittem, szerencsétlen vagyok, mert tíz percen belül tört el Apa lába ujja (nyílt sebbel), meg a nagyobbik gyere feje be. Utóbbi a gyerek állítása szerint cincogni kezdett, így először vele rohantam a balesetire, ahol a cincogáson jót röhögtek, mindemellett a 24 órás üdülést valszeg csakis a helyhiány miatt úsztuk meg. (Jellemző, hogy a lány nem azon aggódott, hogy ottmarad egyedül, hanem, hogy kap-e vacsorát...)



    Ezalatt Apa itthon az anyafüggő kicsivel...

    Azért eltartott addig, hogy a kicsi elaludjon.



    Ezután következett volna a Férj, de ő nem akarta. Mármint a balesetit. Másnap ment dolgozni, ott a munkatársai jól beparáztatták, így végül elment dokihoz. Eredmény: hát, ez biza eltörött. Másnap ellenőrzés, és mivel már két napja folyamatosan vérzett, összevarrták. Na itt kezdődött az igazi buli. Érzéstelenítés elmúltával jött az igazi szenvedés, nyivákolás, minden, ami egy pasitól kitelik. Mit mondjak, estére kétszer olyan kimerült voltam, mint amikor csak a két gyerek van.

    Közben pedig a betört fejű megfigyelnivalóm azon pityergett, hogy mikor cincog má' megint a buksija, merthogy szerelembe esett a doktornénivel, és mindenáron vissza szeretett volna menni hozzá.



    Ezután már csak egy kis gennyesedés jött, ami a férjnek további kényszerpihenő, nekem további zutty a nyakamba minden. Ez már két hét múltán volt, így az olyan dolgokat, mint a fűnyírás sem tudtam tovább halogatni. Nem először kívántam pokolba azt, aki kitalálta a saroktelket (meg a mi hülyeségünket, hogy ilyen házat vettünk...)



    Pedig én nem is elmélkedtem olyanokon, hogy hát milyen régen történt volna velünk bármi.



    Én egyszerűen csak dolgozni próbáltam (volna). És mindezek után/mellett is. Azon persze vitatkozom olykor magammal, hogy minek, mert nem nagyon fizetik ki a munkáimat, de ez már egy másik téma...



    Win: azért ugye van fény az alagút végén?

  • 2007.08.21 08:53:19Tish

    Win, Leona



    Ez nagyon rázós lehetett!:(

    Sok erőt, és gyors gyógyulást kívánok nektek!

  • 2007.08.21 14:16:43Anyatünde

    OFF, elnézést, de sürgős.



    Madarász utcai Gyerekkórház csecsemőosztályáról, ill. gyerek belgyógyászatról kinek van esetleg tapasztalata?



    Most pakolom Lackó motyóját és mennünk kell...:-(((



    (Egészen enyhe, banális nátha után testszerte egybefolyó csalánkiütései vannak, sajnos az arcán is, ami továbbterjedhet a gége irányába, ödémával, miegymással, ezért látta szükségesnek a dr. nénink a kórházat.)

  • 2007.08.21 14:55:47Anyafarkas

    Win, Leona

    Mindenkinek gyógyulást/kitartást kívánok!

    Nem lehet egyszerű dolgotok! minden elismerésem a tiétek!

  • 2007.08.21 15:19:28Alvomacko

    Anyatünde: kalciumot kapott?

  • 2007.08.21 21:22:08marcangoló

    Anyatünde, most már úgyis tudod. Nekem nagyon vegyes, ápolónőtől, orvostól függ. Maradj végig vele, akkor nem lesz baj! Gyógyuljon meg gyorsan a Kicsi!

  • 2007.08.22 17:48:37Anyatünde

    Madarász u.-i gyerekkórház, belosztály, nagyvizit:



    szülők ki kell menjenek a kórteremből, gyerek marad. Hogy minek, nem tudom, mert vizsgálat nem esett, csak esetmegbeszéltek (pont beláttam a kórerembe a folyosó végéről). Lényeg az, h. Lackó úgy ordított, hogy kihozta az egyik ápolónő.



    De nagyon sok értelme volt!!



    Egy másik kislánynak (3-3.5 éves lehetett) meg azt mondta az anyukája, hogy azért kell teljesen felhúzni a rácsot (az ágyon, a nagyvizit idejére), hogy a dr. bácsi ne tudjon közel menni hozzá :P Mire kiscsaj viszonylag megnyugodva maradt bent az ágyában...



    A látszattal ellentétben még nem vagyunk itthon, csak hazaugrottam tiszta cuccért. (Anyukám van bent) De Lackó egyelőre szépen javul, már egészen halványak a pöttyök, már ahol egyáltalán vannak még.



    Alvómackó: kapott kalciumot. Meg Fenistyl cseppeket. Meg hétfő délben (még otthon) egy Rectodelt kúpot.

  • 2007.08.22 18:07:17Tünde

    Anyatünde: Dr. Gál Éva ott van még?

    Jobbulást.

  • 2007.08.23 23:24:40Anyatünde

    Tünde: Nem tudom. és köszi. Már itthon vagyunk.



    A kezelőorvosunk nevét tudtam, mert ki volt rá írva.

    (Egy nagyon kedves, alapos fiatal doktornéni volt, dr. Mayer Dorottya a neve. Ezúton is köszönök neki mindent, bár nem hinném, h. olvassa a Porontyot.

    Rezidens, de az sztem nem baj, valahol mindenki elkezdi ezt a szakmát, a mára már hiresneves dokik is. Horribile dictu, az issteni B. dokik is voltak frissen végzett orvosok.. ;-)))) )



    Elmenetel előtt tudtam meg, h. hogy is hívják az osztályvezető főorvost, úgy, hogy megkérdeztem Lackó kezelőorvosát. (pl. ez a Szt Imre szülészetén ki volt írva.)



    Egészen addig egy teljesen másik dokit hittem osztályvezető főorvosnak, (a betegtársak szüleitől kapott infok, egy gyerekgyógyász rokon által adott személyleírás - a nevére ő sem emlékezett - + a doki viselkedése alapján ;-) )csodálkozott is szegény, hogy "letámadtam" hazamenetel tárgyában.



    Hja, kérem, ha kizavarják a szülőket nagyvizitről...



    Ja, azt elfelejtettem előzőleg leírni, hogy már akkor ki kellett mennünk a kórteremből, mikor KEZDŐDÖTT az osztályon a nagyvizit.

  • 2007.08.23 23:34:28Csöre

    Én ezt sose értettem: jobban tudnak vizitálni üvöltő gyerekek, mint néhány (azért remélhetőleg) nyugodt szülő jelenlétében? Vagy titkokról esik szó? Netalán kérdezni bátorkodna a hozzátartozó? ...

  • 2007.08.23 23:48:40marcangoló

    Á, mondtam én, hogy olyan vegyesek a benyomásaim a Madarászról. És ezek még az enyhébb dolgok. Mi rendszeresen oda vittük a gyerekotthoni gyerekeket. Hááát. Akkor már inkább a Bethesda.

  • 2007.08.24 09:14:40Guruljka

    Anyatünde, örülök, hogy most már minden rendben van. Kiderült, hogy mi váltotta ki?

    Hasonlóan jártam anno én is, nekem a Sumetrolim okozta.

    A jó hír, hogy soha többet nem jött visza semmilyen gyógyszertől.

    Remélem Ti is megússzátok ennyivel!

  • 2007.08.25 01:34:11Anyatünde

    Guruljka: hihi, a Sumetrolim-allergia nekem is megvolt gyerekkoromban - nekem kezem-lábam meg az arcom dagadt fel tőle... ;-))



    Lackónál vsz. a vírusfertőzés szövődménye volt, semmi új kaját nem kapott. Meg én se ettem olyat, amit ne ettem volna már, mióta ő megszületett - ez azért lehetett (volna) lényeges, mert még szopizik.

    Semmi új gyógyszer, mosópor, babafürdető (mind3 gyereket a gyógyszertári fürdetőkrémmel mosdatom) és hasonló.



    Ettől függetlenül "fehérjementes" (no hús, tejtermék, tojás) diétára fogták (meg engem is...), ami már önmagában vicc tekintettel pl. a (búza)kenyér gluténtartalmára.



    Volt, aki azon is ejnyézett, hogy szoptatom, jobbára ápolónők. De ha fődoki teszi, az se érdekel, nagyon sokszor nem tudtam máshogy megnyugtatni. (Ujját nem szopja, cumija nincs, azazhogy vsz. én vagyok az... ;-)) ).



    Természetesen ahogy hazajöttünk, már első este kapott husit, (mivel szegénynek már a fülén jött ki a lekváros kenyér - reggel-este azt kapott - és a kölesgolyó - ezzel én próbáltam meg kicsit feljavítani a kórházi menüt, sajnos a hús nélküli sütőtökpürét nem ette meg, pedig amúgy a kedvenc főzeléke még mindig) és természetesen egy darab pöttye nem lett tőle. (a hústól)



    Allergiatesztre nem is vettek le tőle vért.

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta