SZÜLŐSÉG

Belgiumban elterjedt a csecsemőkori eutanázia

2007. április 12., csütörtök 09:48

Belgiumban a csecsemőkorban, azaz az egy évesnél fiatalabb gyerekeknél is gyakori az eutanázia - állítja egy belga kutató, mintegy 300 olyan gyerek esetét tanulmányozva, akik nem érték meg első születésnapjukat.


A szerdán nyilvánosságra került tanulmány szerint e 300 eset felénél szándékos döntés előzte meg a halált: azaz vagy leállították azt a kezelést, amellyel a súlyosan beteg csecsemő életét tartották fenn, vagy - s az esetek 9 százaléka tartozott ebbe a kategóriába - eleve olyan vegyületet adtak neki, amely kimondottan a halál bekövetkeztét célozta, írja az MTI.

Bármilyen módszert választottak is, a döntés mindenképpen azon alapult, hogy a kisgyereknek semmilyen esélye sem volt a túlélésre, illetve arra, hogy felnőve elfogadható életminősége legyen. (Azaz vagy halálos beteg volt, vagy nagyon súlyos fejlődési rendellenességgel küzdött.) A tanulmány szerint az esetek túlnyomó többségében, 84 százalékában az orvos és a szülők közösen jutottak erre a súlyos elhatározásra, de a többinél az orvos egyedül döntött úgy, hogy nem érdemes öncélúan tovább folytatni a kezelést.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.04.12 18:40:55Tündér89

    Az én véleményem az,hogy igazuk van azoknak az embereknek,akik így döntenek.Gondolom itt mindenkinek egészséges babája van,és fogalmuk sincsen arról,hogy ezek a szülők milyen helyzetben lehetnek.Nagy valószínűséggel ezeknek a gyerekeknek nem az a problémájuk,hogy pl.gyenge hallással születnek.Sajnos vannak szörnyűségek,amikkel nem lehet megbírkózni,és olyankor mégis mit lehet tenni?Ajánlanám a videobomb.hu-n a keresőbe írjátok be az "alien gyerek" kifejezést

  • 2007.04.12 19:35:13marywolf

    én bioetikával foglalkozom az egyetemen, aminek ez az egyik területe (barátnőm ebből írt szakdolgozatot),



    ugorjunk egy kicsit, abban a esetben, ha a gyerekek és öregek, azaz a legjobban kiszolgáltatott és leginkább védelemre szoruló embereket holmi tárgyalás és előzetes egyeztetések után szépen kivonunk a forgalomból, akkor az emberiség erkölcsi, etikai érzéke szépen lassan tompulni kezd, mint ahogy ma is topul rendesn, pl kicsiny hazánk, ahol minden második megfogant élet a kukában végzi, mint szerves hulladék

    Szóval csökken az erkölcsi érzék, ez nagyon gyorsan oda fog vezetni, hogy simán le lehet kapcsolni az embereket a gépekról, vagy meg lehet fosztani embereket a túl drága kezeléstől, mert mindek az belé, ugysem sokat segít rajta

    ha arra gondoltok, hogy ez túl upisztikus vagy elképzelhetetlen, akkor csak tessék a koncentrációs táborokra gondolni, ahol pont ezt csinálták, és voltam olyan gázkamrában, ahol egy kicsi szobában egyszerre 70 fogyatékos embert tudtak elgázosítani, nagy élmény volt, ezek nem léfból kapott ötletek, ezek már megtörténtek



    sokat lehetne erről a témáról beszégetni és igenis kelleneke az ilyen cikkek: Mert cinkosok közt vétkes aki néma. mondja az örök igazság



    Bocsánat a hangnemért, de ezen témától és hasonlótól mindig kijön belőlem az erőteljesebb oldalam, amely az életet védi, az élet minőségét pedig nem a mi dolgunk eldönteni, mert akkor pl akik nem élenk Eu szabvány szerint le is lehetne lőni, mert az életminőségük szinten aluli

  • 2007.04.12 20:04:47kim.bauer

    sziasztok, egy ideje olvasgatom a porontyot, de most muszáj írnom. kisfiam súlyos születési rendellenességgel született, az orvosok nem sok időt adtak neki. küzdöttem, a férjem feladta, és lelépett. ma 7 éves, sérült, de boldog gyerek, aki ugyanannyi örömet okoz, mint a másik, egészséges gyerekem. az orvosok is csodának tarják, hogy él, tanulunk járni, és beszélni, nagyon szeretjük egymást, örülök, hogy él! nem vagyunk istenek, hogy eldöntsük, ki alkalmas arra, hogy éljen.

  • 2007.04.12 20:08:26potyeszka

    OFF.Tetszik a nick neved!Te is 24rajongó vagy?

  • 2007.04.12 20:09:08kim.bauer

    igen, totálisan

  • 2007.04.12 20:10:17potyeszka

    Mi a 6.-k évadot nézzük.Elképesztő,hogy nem fogynak ki,az izgalmakból.:)

  • 2007.04.12 20:11:25kim.bauer

    melyik résznél jártok? igérem nem lövöm le a poént. én már kivégeztem.

  • 2007.04.12 20:14:53potyeszka

    14.-k.De Sutherlandtól bármi jöhet,imádjuk.:)

  • 2007.04.12 20:19:21kim.bauer

    egyetértek. most olvastam, hogy nyolcadik évadig már biztosan folytatják, mi jöhet még??? és film is lesz hamarosan.

  • 2007.04.12 20:22:42potyeszka

    Szerintem olyan jó kiállású pasi,most még a Nadia a nagy kedvencem.Irtó dekorativ Nő.

  • 2007.04.12 20:29:08kim.bauer

    "jack" jól kinőtte magát; a becsületbeli ügyben még egy buta katonát játszik, poénból megnéztem a héten, hááát nagy a kontraszt.

  • 2007.04.12 20:40:41potyeszka

    :)))Eredeti hanggal az igazi,a legtöbb filmet úgy nézzük.elég ritkán találják el a jó hangot.

  • 2007.04.12 20:44:29kim.bauer

    egyetértek. a könyvet olvastad? milyen? tervezem, hogy megveszem, bár nem tudom, hogy lehet ezt a hatást leírva elérni...

  • 2007.04.12 20:45:41druantia

    Kim.bauer, tényleg igaz, hogy kívülről senki sem tudja eldönteni, hogy a másiknak milyen. Én pl. nem tudom elképzelni, hogy vaknak lenni milyen lehet, elsőre az ugrik be, hogy biztos szörnyű. De aki vak, és ebben nőtt fel, vagy esetleg már megszokta a saját vakságát, annak az a fajta érzékelés a természetes. Ha valaki végtaghiánnyal születik, akkor az ő saját adottságait szokja meg, és inkább a környezete sajnálata okozhat gondot neki. Gondolom.



    Ha valaki valamilyen fogyatékkal él, attól még azt hiszem, lehet boldog. Amikor terhes voltam, nálunk is felmerült, hogy esetleg beteg a babám (szerencsére nem lett az). Nem tudom, mi lett volna, ha bebizonyosodik, hogy van valamilyen súlyos fejlődési rendellenessége, de nagyon azon voltam, hogy akkor sem fogom elvetetni. Nem hiszem, hogy képes lettem volna rá. Nem azért, mert önző vagyok (az is vagyok azért), hanem azért, mert nem éreztem, hogy jogom lenne nekem eldönteni, hogy őneki elég-e az, jó-e az, amit kap az élettől. Vagy ha mégis elvetettem volna, akkor utána szépen kisétáltam volna az első vonat alá. Gyenge ember vagyok, én nem bírnám elviselni, ha át kellene élnem a saját gyerekem halálát.



    Mindegy is ez, a lényeg az, hogy ha rendellenességgel született volna a fiam, akkor is megpróbáltam volna mindent, hogy jól érezze magát ebben a világban. Egyetlen dologtól féltem volna. Attól, hogy mi van, ha serdülőként, meg később, amikor már erőteljesen dolgoznak a hormonok, és fel tudja fogni, hogy másoknál hogy mennek a dolgok, rossz lesz neki. Az lehet a legszörnyűbb, amikor valaki felfogja, hogy másnak van barátnője/felesége/kapcsolata, szexuális élete, neki meg nincs. Vagy csak simán gyűlik benne a feszültség.



    Marcangoló biztos tudna valami okosat mondani, bennem csak szomorúság és fájdalom van, ha erre gondolok. Ha valaki természetesnek és fájdalommentesnek éli meg a fogyatékosságát, vagy egyáltalán nem éli meg az állapota miatt, akkor azt hiszem, szerencséje van. Ezerszer rosszabb lehet annak, aki fogyatékosnak is tartja magát. Én a saját kis agyammal ezt így gondolom.



    Inkább én szenvedjek attól, hogy a gyerekem milyen állapotban van, csak ő ne fogja fel, hogy mások mennyire másnak tartják. Ő legyen boldog, vagy legalábbis elégedett.



    A babákról, akikről a cikk szól, nem tudok sajnos mit mondani. El sem tudom képzelni, milyen lehet a szülőknek. Az ismeretségi körömben januárban halt meg egy tíz hónapos baba, aki születése óta gépen élt. Sejtésem sincs, mit érezhetett, szenvedett-e. Remélem nem. Remélem, csak az anyukája szeretetét érezte. Az anyukája megtette érte, ami lehetséges volt, vele maradt, és elkísérte az utolsó pillanatig. Csak annyit tudok mondani, hogy iszonyatos, és nagyon sajnálom.



    Tényleg nagyon szomorú ez a cikk.

  • 2007.04.12 20:49:42potyeszka

    Nem olvastam,de számomra fontos a jó szinész hogy lássam az alakitást,azt hogy mennyire más tud lenni,és hogy formálja meg a karaktert.

    Kiválóan kiválasztották a szereplőket,azon mosolyogtunk,hogy Jack apját hogy nem Donald alakitja.:)

  • 2007.04.12 20:53:30kim.bauer

    druantia

    a hétköznapok egyáltalán nem szomorúak, sőt. persze az elején kemény nagyon, de aztán ez a "normális". a fiam élni akar, és én támogatom őt ebben. mi így éljük ezt meg, a testvére is teljesen jól kezeli a helyzetet.

  • 2007.04.12 20:55:06kim.bauer

    potyeszka

    az poén lett volna, az öreg donaldot bevonni...:) van egy közös filmjük egyébként.

  • 2007.04.12 20:58:26potyeszka

    Melyik volt?Most nem vág az agyam.:)

  • 2007.04.12 21:01:23kim.bauer

    potyeszka

    gengszterpapa (1983)

  • 2007.04.12 21:03:44potyeszka

    Hm,majd rákeresek.

    Milyen más sorozatot nézel még?

    Most néztük meg azelveszett szobát,egy 3részes elég egyedi.Juj,bocs a hibákért.:)

  • 2007.04.12 21:08:49kim.bauer

    igazából nem rajongok a sorozatokért. inkább a jó filmeket szeretem, kizárólag dvdn, reklám nélkül. a 24 más, mint amit eddig valaha láttam. lehet, hogy ezek után tényleg körülnézek, mi van hasonló...

  • 2007.04.12 21:10:59potyeszka

    Kiváncsi vagyok mikor adják le magyar adón,még régen ment az mtv1.n,de biztos sokba került.

    Lenne igény rá pedig.:)

  • 2007.04.12 21:11:54potyeszka

    Mármint az első évad.

  • 2007.04.12 21:13:07kim.bauer

    hááát nekem megvan dvdn, úgyhogy nem érint. amúgy is jobb eredeti hanggal. én pár embernek kölcsönadtam eddig, keményen függő lett mindenki. :)

  • 2007.04.12 21:16:16potyeszka

    Hehe,képzeld Férjem munkatársának a Felesége ki nem állja,és mondta neki,költözzön el,mig megnézi,vagy elválik.:)

  • 2007.04.12 21:19:57kim.bauer

    na ne... hihetetlen. én elköltöznék. :) csak vicc volt.

  • 2007.04.12 21:44:45potyeszka

    Komolyan gondolta a Nő,persze a havernál nézte a srác.

    Mire képes egy Nő.:)

  • 2007.04.12 21:59:00kim.bauer

    ez komoly. a nő biztos szappanopera rajongó, és nem bírja a realitást. pedig az élet nem egy mézesbödön.. . :)

  • 2007.04.12 22:02:34potyeszka

    hihi,kis miss picsa egyébként,csak hát elérte hogy úgy ugrál a pasi,ahogy Ő fütyül.

    Nem szeretem az ilyenek társaságát,enni se lehet az ilyennel egy normálisat,mert madárka falatot kap be.:)

  • 2007.04.13 07:23:10druantia

    Na, most látom, szépen beírtam az "okosságaimat" Potyeszka meg Kim.bauer közé :-).

  • 2007.04.13 08:15:43Miss Marple

    druantia, ha nem haragszol, hogy így ismeretlenül megszólítalak, szívemből szóltál, pontosan azt gondolom, amit te.



    Néhány évvel ezelőtt volt egy eset: egy 12 év körüli kislány súlyos, végstádiumú rákban szenvedett, szó szerint, mert erős fájdalmai voltak. Anyukájával közös megegyezésben anyuka beledobott a kislány kád vizébe egy működő hajszárítót, de mivel azzal csak egy jó nagy rövidzárlatot tudtak előidézni, hát anyuka a kislány könyörgésére lenyomta a gyerek fejét a víz alá és addig ott tartotta, amíg az mozgott. Óriási sajtóvisszhangja volt, szerintem az volt az első eutanázia-vita a rendszerváltás után. A nő, asszem, valami felfüggesztettet kapott, mert akkora volt mellette a társadalmi kiállás. Hát tudja a rosseb. Ha az anyám "megszánt" volna 15 éves koromban, amikor az orvosok csak riadtan visszavarrtak a feltáró műtétem után, majd írtak egy másfél oldalas zárót arról, hogy hány végzetes áttétet találtak, és tőlem leginkább már csak elbúcsúzni érdemes, biztos gyorsabban túl lett volna rajta(m), mint így, hogy végülis az Onkológiai Intézet tengerimalacaként kaptam egy kísérleti gyógyszert ("hiszen szegénykének már mindegy úgyis..."), aztán most meg itt vagyok. Most várom a negyedik gyerekem. Na tessék, most meg vigyázhat folyton az unokáira ahelyett, hogy békésen járna a bridge-klubjába... :)



    Biztos irgalmatlan nehéz lehet egy szülőnek a gyereke élete felől dönteni, de én most rossz néven venném, ha nem élnék. Ugyanakkor ismerős nő szülési sérült gyereke, aki értelmileg teljesen ép, hatévesen megkérdezte anyukájától, hogy "Ha nagy leszek és apuka, akkor is csak négykézláb tudok majd sétálni a gyerekeimmel?". És nem volt lelke megmondani a kisfiúnak, hogy a vizeletét se fogja tudni tartani, nemhogy gyereke legyen. És sajnos nehezen hiszem, hogy ez a kissrác, legyen akármilyen értelmes és tündéri természet, párra tud majd találni...



    Szóval tényleg rettenetesen szomorú cikk ez.

  • 2007.04.13 08:54:06marcangoló

    Druantia, sok olyan tizenéves mozgássérülttel találkoztam, akik abban a hitben éltek, hogy minőségi és boldog életet élhetnek, akár nem sérült ember mellett is. És van, akiknek sikerült is, nem tudom, ilyenkor mi a jó. Mert talán, ha hisz benne, tényleg boldog lesz, és megtalálja a helyét. Eleinte persze a szülőknek nagyobb teher feldolgozni, hogy a gyerekük más. És olyan kevés segítséget kapnak, pedig sokszor az első néhány hónap, év a legfontosabb- hogy hol, ki, milyen módszerrel foglalkozik a gyerekkel. Hosszan tudnék erről írni, de azt hiszem, Kim.bauer is.

    Azt hiszem, ha a legtermészetesebben és legjobban kezelik is a szülők és a környezet az gyerek/fiatal állapotát, egy alapvető szorongás, megfelelési vágy mindig lesz benne, bármire is viszi az életben.

  • 2007.04.13 09:01:59druantia

    Marcangoló, akkor legtöbbször nem is probléma az, ami engem aggasztott? Az, hogy működnek a szexuális késztetések, az igény az intimitásra, és nem kapja meg? Ha van szerető családi vagy egyéb háttér, akkor ezek a késztetések szépen lassan háttérbe szorulnak, ha nem lehetséges kielégíteni őket? Jó lenne, ha így lenne.

  • 2007.04.13 09:13:01marcangoló

    Hát azt azért nem mondanám, hogy legtöbbször. A hormonok működnek, akár találnak maguknak szokványos tárgyat, akár nem. Ezért fordulhat elő, hogy egyes helyeken még a mai napig brómozzák a tizenéves sérült fiatalokat. Máshol a lányok kapnak fogamzásgátlót.

    Én úgy tapasztaltam, hogy aki nem értelmi sérült, és tisztában van a helyzetével, van a legnehezebb helyzetben, de nyilván mégis nekik van a legnagyobb esélyük, hogy kitörtjenek az állapotuk okozta börtönből. Hát nem is tudok igazán általánosítani, mindenki másképpen oldja meg az intimitást, a szerelmet, a szexet. Nem reménytelen, de messze nincs benne még a köztudatban, hogy pl. egy mozgássérült embernek is joga van a családhoz, szexhez. Többnyire joguk van, csak lehetőségük nincs. :-(

  • 2007.04.13 09:19:05szanna

    A szomszéd telken egy mozgásában korlátozott közösség él. Családi házak, lakások lettek kialakítva az igényeik szerint. Van munkájuk is, és szinte mindegyiküknek családja van. Kiegyensúlyozottak, harmonikusak. Bárcsak mindenki ilyen lenne a faluban!

    (Az egyik helyes srác "elcsábította" az egyik patikus lányt. A lány gyönyörő, kaphatott volna akárkit, de neki a mozgáskorlátozott srác kellett.)

  • 2007.04.13 09:28:21Leona

    Sokszor hallani, hogy súlyosan beteg gyerekek is tudnak boldogok lenni. Igaza van marywolfnak, hogy nem rendelkezhetünk mások sorsa felett az ő megkérdezésük nélkül. Ugyanakkor nem tudom, hogyan viselném, ha szenvedne a gyerekem. Ha ő kérne segítséget, és tudnám, hogy TÉNYLEG nincs remény... ki tudja, talán én is megtenném. Most úgy érzem, képtelen lennék rá, megpróbálnám rábeszélni, hogy tartson ki, és mindent megtennék, hogy éljen. De azon az áron, hogyha ő nem akar?

    Szerintem ilyen rövid és részletek nélküli cikk alapján nem lehet ítélkezni. Én azon igyekszem, hogy csak magam fölött ítélkezzek. Ez a kérdés pedig túlságosan árnyalt.

  • 2007.04.13 14:57:28Jelle

    MOst elnézést mindenkitől, aki kiakadt, de azért megkérdezném, hogy azon is megy-e a kiakadás, amikor valaki 22 hetesen megszakítattja a terhességét, mert teszem azt, Down-kóros a magzat?

  • 2007.04.13 18:13:46Csöre

    Bolletje, tudod te, hogyan történik egy 22 hetes (ugye: sérült) magzat "eliminálása"? A kedélyek felkorbácsolását kerülendő most nem részletezném. Lényeg: a kiakasztó szerintem messze nem a legkorrektebb jelző rá.

  • 2007.04.13 18:47:21marcangoló

    Bolletje, szíve joga, de én nagyon nem szerettem volna megszülni egy "eliminált" gyereket. Mert egy olyan korút már meg kell. De ez az én választásom.

  • 2007.04.13 23:10:09napos oldal

    megteszik azt a 22. után is. informálisan.

  • 2007.04.13 23:10:39napos oldal

    nekem feltételesen felajánlották.

  • 2007.04.13 23:14:39Alvomacko

    Nekem volt ismerősöm, akinek elvették a gyerekét. Mert Down-os lett volna. Ő is megszülte. Akkor már volt egy élő gyermeke. Kb. két évre aztán szült egy újabb egészséges gyermeket. De azért nem könnyen dolgozta fel az elvetetést.



    Na, menek aludni. Mindenkinek nyugodalmas jóccakát!

  • 2007.04.14 08:38:38marcangoló

    Okoska, ebben azért a szakemberek is jócskán benne vannak. Amíg az orvosin azt tanítják, hogy egy Down- kóros gyerek mindenképpen középsúlyos értelmi fogyatékos, és képtelen az önellátásra a legminimálisabb szinten is, akkor ne várjuk azt, hogy majd támogatják a szülőket, ha mégis megtartanák a babát... Sőt, ha nagy néha bevallják, hogy nagy valószínűséggel sérült lett az újszülött baba, akkor az az első ötletük, hogy adják be intézetbe...

  • 2007.04.14 09:11:04Hicudzsi

    Marcangolo! Erről - a down ijesztegetésről - mindig egy nagyon közeli ismerősöm esete jut eszembe (35 évesen lett anyuka), mikor nemvolt hajlandó elvégeztetni a hasbaszurit. Mert nagyon régen várta a babát, és down kórosan is vállalta volna. Ennek van vetélési kockázata aminek a számait - egy orvos ismerős szerint - erősen kozmetikázzák.



    Lehet, hogy ezt inkább az otthonszüléses topicba kéne írnom :)



    Szóval elmentünk a genetikai tanácsadásra. Elkísértem.

    Az első az UH. Az ultrahangos dokitól majdnem sírva jött ki, mert az kérdés nálkül közölte vele: szépen látszik a baba, látom a nyaki redő érték is rendes, de vasárnapra tessen hozni kórhzi motyót és hétfőn megcsináljuk a hasbaszúrást.



    Mikor szegény anyuka elkezdett dadogni, hogy de hét ezt mi indokolja, meg hát ő nem szeretné... Az orvos DÜHÖS lett - ezt komolyan látni kellett volna - csapkodni kezdett a papírokkal és közölte...

    A vége az lett, hogy igenis beírta az orvos a hétfői vizsgálatra az anyuka meg nem mert ellenkezni.



    A következőkben egy hölgy várta - jóval empatikusabb volt mint a doktor - oda nem mehettem be ugyan, de ő már kimondta azt: Megértem anyuka, hogy nem akarja a vizsgálatot...



    A vége az lett, hogy nem végezték el a vizsgálatot és gyönyörű, egészséges kisfiúnak adott életet.



    Egy másik általam ismert történet egy egsészéges huszonéves lányé akit annyira beparáztattak, hogy elvégeztette a mintavételt és szép egészséges kislánya let volna, ha nem vetél el szegény miatta... :(



    Egyébként eddig tartózkodtam ettől a topictól, meg egy másiktól is, mert ezek nekem nagyon érzékeny témák - én az élet oldalán állok - de gondolom azért itt nem megmenthető babákról van szó, hanem olyanokról akik talán nem élhettek volna soha gépek nélkül.



    A Down kórról meg nagyon érdekes dolgokat lehet megtudni egy nem mindennapi kislány blogjából:

    http://szirkababa.blogspot.com/

  • 2007.04.15 16:15:30szanna

    Köszi Hicudzsi a linket! Nagyon tetszett Szirkababa! Ügyes, aranyos kiscsaj.

  • 2007.04.15 17:42:15titi

    Miss Marple, ennél szomorúbbat már jó régen nem olvastam (szerencsére). Most egy kicsit bánom, hogy porontyozás helyett nem inkább a vasalást folytattam.

    Még annak ellenére is szívfájdítóan szomorú, hogy végső soron a te történeted teljesen pozitív.

  • 2007.04.15 18:15:15Mille38

    A kisebbik lányom tanítónőjének két kislánya van, a kisebbik mozgássérülten született. Sok szeretgetéssel nevelte, fejlesztette az anyuka, úgy, hogy hétévesen normál osztályba járt a kislány, egészséges gyerekek közé. Nagyon szerették az osztálytársai, segítettek neki, ha elfáradt, tologatták. Élénk, okos, cserfes kislány lett. Tavaly nyáron a kislányt áramütés érte. Azóta éber kómában van. A tél folyamán odáig jutottak, hogy hazavitték a kislányt a kórházból (már jó ideje unszolták őket, hogy vigyék, mert tiszta ráfizetés a kórháznak), lélegeztetőgépet vásároltak, speciális ágyat, eszközöket, stb. Költöztek is, hogy a feltételeket biztosíthassák a gondozáshoz (különben nem tarthatnák otthon, intézetbe kellene adni). Anyuka otthon van vele. Most itt tartanak. Várnak. Várják a csodát, ami az orvostudomány jelen állása szerint bármelyik pillanatban bekövetkezhet.

  • 2007.04.15 18:27:30titi

    Sister38, ez még szomorúbb! Ó, jaj nekem, ó, jaj nekem!

    Többet ilyen posztra nem tévedek!

  • 2007.04.15 21:13:04kim.bauer

    Sister38

    én ismerem ezt a családot, pont bent voltunk mi is a heim pálban a fiammal, mikor ők is. hogy van a kislány? tök jó, hogy hazamentek. egyébként hogy történt ez a szörnyűség?

    potyeszka

    bocs, hogy eltüntem köszönés nélkül, de felébredt a fiam, és elsodortak az események...

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta