SZÜLŐSÉG

Intelligenssé tesz az anyai gondoskodás

2007. március 27., kedd 09:30

Az iskoláskor előtt minőségi gondozásban részesülő gyerekeknek nagyobb a szókincse az ötödik osztályban, mint azoknak, akikkel nem foglalkoztak elég jó színvonalon - ez derült ki egy hétfőn közzétett amerikai tanulmányból, számol be az MTI.


Emellett minél hosszabb időt tölt a gyerek a szülőt helyettesítő gondozói felügyelet alatt az iskoláskort megelőző időszakban, annál valószínűbb, hogy a hatodik osztályban a tanárai magatartásbeli problémákról számolnak be - írta a Child Development című amerikai szaklap legfrissebb számában megjelent dolgozat, amely az Egyesült Államokban végzett legátfogóbb, gyermekgondozással és neveléssel kapcsolatos megfigyelések tapasztalatait összegezte.

A kutatók gyermekgondozás fogalma alatt azt helyzetet értették, amikor a gyermekkel az iskoláskor előtti években heti rendszerességgel legalább tíz órát nem az édesanyja foglalkozott.

Az országos egészségügyi intézet kutatói 1364, jelenleg ötödik-hatodik osztályba járó gyermek életét követték végig a születésétől. Megvizsgálták, hogy vajon az első iskolában töltött év és a harmadik osztály közötti főbb jellemvonásaik megmaradtak-e az ötödik-hatodik osztályra is, és azt találták, hogy szókincsük és a viselkedési mintáik jellemzőek maradtak, míg sok más karakterjegyük eltűnt.

A vizsgálat következtetése szerint a gyermekek gondozásának minősége meghatározó mércéje volt a gyermek fejlődésének, írja az MTI. "A gyermekek gondozása és a problémás viselkedés közötti összefüggés megmaradásának oka részben az lehet, hogy az általános iskolai tanárok nincsenek felkészítve a viselkedési problémák kezelésére, és nincs is idejük arra, hogy odafigyeljenek a magatartászavarok korrigálására, hiszen főként a tanításra koncentrálnak" - állapította meg a tanulmány.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.03.27 14:04:11Tori

    Párom két (2!) évesen kezdett olvasni, és négy évesen azzal idegesített fel egy nőt a vonaton, hogy belefejtett a keresztrejtvényébe. :) Iskola első éveiben nem is kellett figyelnie, a tanítónő hagyta, hadd olvasson valamit, amíg a többieket oktatja. Óra után meg anyósomnak panaszkodott, hogy nem tud válaszolni a gyereknek, olyan nehezeket kérdez. :) Tudjátok, hogy szabályosan rettegtem, nehogy Luca örökölje az apja eszét?

  • 2007.03.27 14:11:43p.eszter

    a:a! Lehet, h ez is "petispecialitás"? :D Énpetim kapott (ill. megörökölt) egy fabetűs kirakót, ahol a aszínes betűket kell berakni a helyére. El akartuk tenni későbbre, de meglátta és lecsapott rá. Ő is kérdezgette, h melyik micsoda? Én meg mondtam: pl. anya betű, kutya betű, stb. ... Hetekig elő sem került a játék, de 2-3hete nekiállt "olvasni" a rendszámtáblákat, meg a boltokon a feliratokat. Meg ideül az ölembe és közli, h "küldök apának gábojbetűt" (Gábor a férjem), lenyom vagy 30-at és enterrel elküldi MSN-en.

    Én is aggódtam, h nem árt-e ez neki, de ú látom, nem egyedi a jelenség. :)

  • 2007.03.27 14:14:49EsTeh

    B-, ez így van. Én amikor búvárkodni tanultam (felnőtt fejjel), akkor ébredtem rá, hogy milyen érdekesen lehetne tanítani pl. a fizikát egy olyan tevékenységen kereresztül, amit örömmel, élvezettel csinál a gyerek és közben játszva megtanul bármit. Suliban nagyon utáltam a fizikát.



    Van egy jó könyv, ebben szintén ilyesmikről van szó:

    Peter Kline: Zseninek születtünk! - hogyan élesszük fel a gyerekek és önmagunk zsenialitását?



  • 2007.03.27 14:16:24Kékfelhő

    én örülnék neki, az apja is igen intelligens, igaz, a nevelőapja is, de azt aligha örökölheti :)

  • 2007.03.27 14:31:31Tori

    Off: csak nálam van így, vagy nálatok is hihetetlenül belassult a Poronty betöltése? Csak ez az egy oldal szuttyog nekem, de nagyon!

  • 2007.03.27 14:34:19potyeszka

    Nálam is ez van,meg a frász tör ki a használt autó reklámtól.A Velvetre is nehezen sikerül.(

  • 2007.03.27 14:43:07p.eszter

    Nekem is lassan tölt, de ahogy elnézem a velvet címlapját, akár le is rohadhatna. bocs, a kifejezésért, de ezek a főcímek...brrrrrrr....nem véletlenül kerülöm.

  • 2007.03.27 14:46:16Tori

    Hülye redvás animáló reklámok. Mindmonnyonle!

  • 2007.03.27 15:37:01EsTeh

    Milyen használt autó reklám? Nálam Yacht Club jön...

    Egyébként nálam is lassan töltődik.

  • 2007.03.27 15:44:31Tori

    Nálam is Yacht Club van.

    De akkor a témánál maradva van egy vitaindítónak szánt kérdésem. Lányommal most kezdünk rákapni a kifestőkre, és Lucám rendszeresen más színeket használ, mint "értelmes" lenne: a napot zöldre, az eget pirosra festené. Ariel, a kis hableány haját vörös helyett sárgára, Ficánka bőrét sárga helyett feketére festené. Jázmin hercegnőnek sárga szemet és sötétbarna bőrt színezett. Na most mi legyen? Ha megtanítom neki a "rendes" színeket, akkor nem töröm le a kreativitását? Nem szorítom határok közé a képzelőerejét? Nem arra tanítom, hogy sablonokban gondolkozzon? Ha meg hagyom neki a zöld eget, azzal nem mulasztom el a tájékoztatását, oktatását? Mit csináljak? Volt már ilyesmi problémátok? Ti hogyan oldottátok meg?

  • 2007.03.27 15:53:19Kékfelhő

    nálunk mindig minden más színű, mint eredetiben



    szerintem ez egyáltalán nem gond, tudja ő, hogy az ég kék, mégis lilára festi, mert neki úgy tetszik



    és ő még megteheti :)

  • 2007.03.27 15:57:21Alvomacko

    Tori: ez normális. Semmi gond. Ez tényleg nem probléma ennyi idősen. Az enyémek ugyanezt csinálták. Annyi, hogy érdemes néha "rendes" színezést játszani vele, hogy tisztában legyen a színekkel, hogy mihez milyen szín tartozik, de amúgy szinezzen ahogy kedve tartja.

    Ha jól emlékszem vannak kódolt szinezők is, ahol a számokhoz szinek tartoznak. Ezzel két legyet is üthetsz egy csapásra... :-)

  • 2007.03.27 15:58:22Alvomacko

    Elfelejtettem leírni kedvenc kifejezésem:

    "ez életkori sajátosság". :-)

  • 2007.03.27 15:59:56marcangoló

    Ma esélyem sincs beszállni, ahogy elnézem. Eddig csak olvastam. :-) Amúgy is felbosszantott a bank, ahová a szocpol miatt mentünk, hogy lám, ugye megvan a gyermek (be is mutattuk, ő az), és erre közölték, hogy tulajdoni lap, közjegyző, kisfütyim, mintha ők tennének szívességet, hogy leveszik a jelzálogukat a házunkról, miközben én tettem nekik, hogy megszültem a gyereket, és ők megkapják a pénzt egyben az államtól. Monnyon le a rájfájzen is!

  • 2007.03.27 16:00:21EsTeh

    Tori, nem tudom már melyik gyermekpszichológustól olvastam, hogy ez egyáltalán nem baj. Szerintem nem mulasztod el a tájékoztatását azzal, ha nem mondod neki, hogy "márpedig a fű az zöld!", észre fogja venni a való életben.

    Különben is a nap az nem is sárga, csak éppen úgy SZOKTUK rajzolni. Gimis rajztanárom mondta anno, hogy ez milyen hülyeség: napocska a papír felső sarkában, sárga körív, vonalakkal. Idézem őt:

    "Pedig mi a nap? Felnézek és mit látok? Azt látom hogy nem látok!"

  • 2007.03.27 16:05:23Alvomacko

    marcangoló: támogatlak a lemondásukat illetően! nem kaptam meg a hitelt a lakásfelújításhoz. pedig a szűrőn átmentem. és még csak meg sem indokolták, hogy mér nem jó, ha eladósodom nekik. :-(

  • 2007.03.27 16:08:05Tori

    Megkönnyebbültem, hogy nem követtem el végzetes hibát. :) Egy nap még alternatív művész lesz a kölyökből.

  • 2007.03.27 19:58:23Alvomacko

    Jaj, hadd kiabáljam a világnak, hogy iszonyat jófej Nagypockom van! Yesss!



    Biztos lesz, aki emléxik még, hogy kérdezgettem mit tegyek, ha a lányom a nyári fizuját majd mind magára akarja költeni.

    Na, tegnap számolgatatta velem, hogy mennyit kereshet majd. És a végén azt mondta, hogy akkor abból majd fizeti a nyári tábora egy részét és bérletet sem kell majd vennem neki.

    Iszonyat aranyos volt!



    És lehet, hogy ez anyai gondoskodásnak is köszönhető? :-)

  • 2007.03.27 21:36:29Bombi

    Tori,ugyanezt figyeltem meg az en kislanyomnal,amirol irsz.Egyutt szoktunk szinezni,o a sajat fantaziajat koveti,en mellette ulve realis szineket hasznalok.Egyszer megkerdeztem,hogy miert csinalja.Mert o igy akarja,volt ra a valasz.Valahogy olyan erzes volt,mintha szilardan hinne,hogy pusztan az akarataval abszolut a kedvere,kedve szerint formalhatja a korulotte levo vilagot.Mert o azt a hercegkisasszonyt tenyleg fekete boru,piros szemu,narancssarga haju szepsegnek latta.Pl. a sarkanyok is csak a meseben leteznek es a valosagban a nyuszinak se kockas a fule,de mi megis segedkezet nyujtunk a gyerekfantazianak,hogy eljatszadozzon es torteneteket szojon korejuk.Remelem nem mondok tul nagy baromsagot,en valahogy igy latom.Es tudod mit,a vegen en is feloldodtam es mertem rozsaszin hasu oroszlant szinezni....es nekem is jolesett ez a szabadsag!

    Mas.Az ovodai faliujsagra mindig kiteszik a friss munkakat.Karacsony elott hoembert es teli tajat szineztek a gyerkocok.A nagyobbak kivetel nelkul halvany es finom szineket hasznaltak es mesterien arnyaltak.Fordulok a lanyom munkaja fele...es mit latok...a rajzrol egy kemeny vonalakkal koromfeketere kiszinezett hoember vigyorog felem.Kipukkadt belolem a nevetes.Rajta kivul meg egy ilyen munkara talaltam,azt egy kisfiu kovette el.Egyebkent Kisbombi kiegyensulyozott,nyugodtan alvo gyerek es a kek szint is nagyon szereti.

  • 2007.03.27 21:46:15szanna

    A kedvenc képemen, amit a fiam csinált kisiskolás korában, a fák lombja kék és vajszínű, a fű lila, stb. Az egész kép nekem a Kéket jelenti.

    Amikor óvodás volt, szakítottunk az apjával. Aggódtam miatta, mert úgy tudom, hogy a 3-5 éves kisfiúkat viseli meg a legjobban a szüleik válása. Az óvónénije megmutatta a rajzait, majdnem szívrohamot kaptam. Fekete, fekete hátán, minden képen legalább egy sírkereszt...

    Azonnal rohantam vele pszichológushoz, aki megállapította, hogy semmi baja, csak épp az apja eltűnését úgy élte meg, mintha meghalt volna. Ennél nagyobb probléma, hogy nem az anyjaként, hanem az apjaként viselkedem vele, túl intellektuálisan nevelem. MIndezt, persze nem egy alkalom után állapította meg, hanem néhány szeánsz után.

    Ma már semmi baja, de a rajzkészsége még mindig a többiek után kullog, de a színei... fantasztikus képzelőereje van. :)

  • 2007.03.27 21:48:22eszter

    Tori, erről eszembe jut egy édes történet. Barátnőmmel esett meg. Bölcsis! gyerekének a naplójába írták a gondozók, hogy fokozott figyelmet igényel, mert szinte csak fekete cekát használ. Btnőm elolvasta, majd megkérdezte a csöpp gyereket: miért feketével rajzolsz mindig a bölcsiben? Válasz: annyira rossz minőségűek ott a cekák, nem látszanak a papíron.

    Szal kérdezd meg Lucát. A lányaim is ezt csinálták. Meg is kérdeztem, Hanna édes volt: szebb lenne, ha az életben is így lenne. Mondjuk már nagyobb volt. Addig meg úgy tetszett nekik.

    EsTeh, most megy a legnagyobb suliba. Azt mondták, hogy pont emiatt nem fog unatkozni, mert ő is élvezni fogja, ahogy pl. egymás hátára írkálják a betűt, vagy "körbetáncolják", stb. Szóval nem baj. A tanárbácsi aszonta, hogy ahogy elnézte a felvételizőket, mindegyik ír-olvas. Mondanám, hgoy "ezek a mai gyerekek", de én is fejjel lefele olvastam 4 évesen.

  • 2007.03.27 22:11:32a:a

    off: azt is elhatároztam, hogy panaszkodni végképp nem járok ide, mert ugyan kit érdekel az én nyomorom, meg egyébként is mindekinek megvan a magáé, az enyémre nincs szüksége. De most este olyasmi történt, ami kiütött:

    Peti nem akart menni fürdeni, ez eddig oké, megesik, bár ritkán. Hiszti volt, háromszor vonultunk be gondolkodni a szobájába, végül az ágyában kötött ki, és sűrű hüppögések után jöhetett ki belőle, azzal az ígérettel, hogy befejezi a hisztit. Kijött, levetköztünk, mármint ő, de a bilire nem akart ráülni, nem is erőltettük. Közben még a kád előtt a konyhába is kivonult, de engem ki akart küldeni, végül azonban bejött vetkőzni.

    A kádban apa megfürdette, utána pancsolt, amíg apa azt nem látta, hogy erőlködik - kakilt. Gyorsan kikapta, rá a bilire, de mivel majd' 20 kiló, nem tudta elég gyorsan emelni, és a kádba is jutott kaki, meg a kilépőre is. Ettől Peti annyira megijedt, hogy hányni kezdett. gyorsan elpakoltunk, víz le, kaki ki, zuhany, gyerek be a szobába, lassan megnyugodott, meséltem, öltözött, apa meg takarította a maradványokat. És még az ágyban is csak azt hajtogatta, hogy nem kakilunk a kádba. SOHA, DE SOHA nem szidtuk meg semmi ilyesmiért, nem kapott ki mellépisilésért, és jutott már régebben is a kádba, csak nevettünk rajta. Egyszerűen nem értem a reakciót, miért rázta meg ennyire. A szobatisztasággal sehol nem tartunk, de már nem izgatom magam, majd az lesz. Nem is erőltetjük. És persze rájöttünk utóbb, hogy nyilván azért nem akart fürdeni, mert érezte, hogy kaki lesz, de nem mondta ki, mi meg nem jöttünk rá időben - az óraátállítás előtt nagyjából ált. akkor kakilt, amikor ma fürdeni mentünk, de ez nem volt kőbe vésett szokása.

    Fogalmam sincs, mit rontottam/-tunk el, miért nem bízik bennünk/bennem, és most itt bőgök, hogy mivégre szülök mégegyet, ha a meglévőt sem tudom megérteni... A férjem szerint túlbonyolítom a dolgot, mint annyi mást - mondja ő, a világ legkörülményesebb embere - apukám után...

    Bocs az off miatt, de most nagyon elkenődtem.

  • 2007.03.27 22:16:59levendul





    A "foglalkozásokat" én is utálom. Jányom mostani ovis csoportja ilyen foglalkozós. Nem örülök neki, de úgy érzem még tudok itthon ellent tartani, talán vállalható.



    Viszont. Szerintem lehet ezt másképp is (értsd. mint eszter anyósa)csinálni. Talán nem ennyire fekete-fehér a dolog.



    Nálunk szoktak időnként operát hallgatni ( a Varázsfuvola bizonyos részeit pl nagyon szeretik), sőt képzőművészeti albumokat is nézegetnek (tök véletlenül van egy gyerekeknek készült Picassónk, meg egy Henri Rousseau-nk. Meg az ötven remekmű dióhéjban. Sőt Bosch-t is láttak már, ááááááááá). Ezek is menők. Egyszerűen ott vannak a polcon és időnként előkerülnek. Lehet róla beszélgetni. Persze másképp a tíz évessel, mint a hat évessel, meg a kettővel. De lehet. Szerintem.



    Viszont nem erről szól az életünk.



    Aztán meg. Vannak például zenész családok, ahol a gyerekek már kis koruktól tanulnak komolyan zenélni. Ami azért kemény drill. Mégsem utálják meg feltétlenül az egészet.



    Én nem tudom és azt hiszem nem is akarom így nevelni a gyerekeimet (ahogy pl versenysportot sem választanék nekik), de el tudom hinni, hogy bizonyos közegben ez nem mesterkélt, hiteltelen, nem egyfajta kitűnni vágyás mozgatja, és azt gondolom ott a gyerekek sem sínylik meg.



    Gellértről meg: nyilván nem mondok újat, hogy a népmesék is tele vannak véres képekkel. Azt hiszem azt is pont Vekerdy írja, hogy a gyerekek nagyon tapintatosak magukkal, amikor a fejükben képet alkotnak a hallott történetekről.

    Filmen nem nézetném meg velük.

  • 2007.03.27 22:22:37Alvomacko

    a:a : ez egyáltalán nem OFF! Sőt! Mindannyian panaszkodunk és hol, ha nem itt.

    Én mégiscsak aszondom, hogy a hashajtós cuccost kellene megpróbálnod. Azzal reggeli kakilás lenne és nem esti.

    Jár oviba vagy bölcsibe? Ott minden OK? Nem frusztrálja valaki valamivel?

    Kérdeztétek, hogy miért nem akar fürdeni menni?

    Nem rontottatok el semmit, ezen tényleg ne frusztráld magad! Nem tesz jót neked sem. Ne ilyen frusztrációk közepette legyen másik csemetéd.

    Meg fog oldódni ez a helyzet, csak kitartás!

  • 2007.03.27 22:23:43marcangoló

    A:a, ne szomorkodj, szerintem egyáltalán nem attól ijedt meg, mert valamit elrontottatok! Át kéne gondolnom, hogy mi lehet ennek az oka, de vannak olyan gyerekek, akikben ilyen fokú a felelősségérzet. Lőrincnél is volt ilyen eset nem is olyan régen, és ő is teljesen kiakadt, azóta is emlegeti, hogy nem kakilunk a kádba (majdnem egyidősek Petivel). Nem szidtam meg, próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez így nem jó, és szóljon, kiveszem, mégis megviselte. Azt hiszem, ez valahogy összefügg a szobatisztaság kialakulásával. Korábban a gyerekek egyáltalán nem problémáznak a saját végtermékükkel kapcsolatban, de ebben az időszakban már inkább testidegen dologként élik meg. Talán.

  • 2007.03.27 22:26:47Alvomacko

    Most menek aludni, mert ez az óra állítás nekem sem tett jót. Holnap folytatjuk!

    És tényleg ne aggódj, minden ilyen gyerek probléma megoldódik záros határidőn belül.

    Csak vegye őt körül szeretet, megértés és béke.

    Ne hibáztasd önmagad, kérlek.

    Holnap új nap lesz és lehet, hogy a megoldás is megkerül! :-)

  • 2007.03.28 03:38:24Hicudzsi

    Hali :)

    A:a!

    Szerintem se aggaszd magad.

    Nálunk a kádbakakilás néha megtörténik, különösen vicces, hogy együtt fürdenek a csöppségeink, így gyakran Édua figyelmeztet, hogy Csongor odakakilt vagy készül rá :)

    (Eddig max. 6x fordult elő).

    Az a baj, hogy mi nagyon dilinyó szülők vagyunk és alig bírjuk visszafojtani ilyenkor a röhögést.

    A gyerek is látja, hogy pukkadozunk, így nemparázik be és ők is nevetnek rajta.

    Az elsőnél - Éduával is előfordult már - mindkét gyerek borzasztóan meg volt ijedve, de a röhögéssel meg lehetett oldani.



    Általában fürdetéskor apa ott ül a wc tetején és olvas, egyszer ilyenkor megesett, hogy se Csongor se Dudu nem vette észre a "cuccot" és mikor hozta be őket a szobába jött velük a fertelmes kakaszag...

    Szépen le is fürdette őket a vízzel... a sok habtól meg nem látta :)



    Gyerekek most is alig bírom vissza fogni a röhögésemet.. még felébresztem őket. Vagy 2 órán keresztül felváltva vihogtunk mint a kiskamasszok :) és versenyeztünk ki takarít, ki fürdet újra stb... :) :) :)



    A mázli, hogy CSongor nekikezdett a szobatisztaságnak és már kikéredzkedik a kádból ha ingere van :)



    Ami még eszembe jutott. Pont ma kergetett ki Csongorm ajdnem a villágból a hisztijéval, ő sem akart fürdeni. Csak állt akádban és üvöltött. Kivettem, bili, wc... csak üvöltött tovább mikor visszatettem, megkérdeztem mi a baj, de nem mondott semmit... csak mutatta, hogy zuhany, hogy gyorsan mehessen.

    Zuhany, kivettem.. és az ágyon mondta el, hogy a fürdőszoba ajtó előtt hagyta az apja a munkaruháját, meg annak a zacskóját - amin a ruha képe van - és attól félt.

    Persze a párbeszédet nem ékes magyarsággal, hanem az ő szintjén kell elképzelni. Szépen elvittük onnan a zacskót és eltüntettem. utána minden vidám volt.. Hála az Égnek, mert már kezdtem keresni az útlevelemet :)

  • 2007.03.28 08:42:31jidele

    én nem tudok ehhez semmi építőt hozzátenni, ezért elmesélem, hogy amikor N., a húgom pár éves volt, és már biztosan szobatiszta, anyunak gipszbe tették a lábát némi szalagszakadás okán. Amikor levették a gipszet, odaadták neki, hogy fáslizza néha bele, hogy pihenni tudjon. A gipsz a fürdőszobában állt, és úgy nézett ki, mint egy levágott láb. N. napokig hisztizett, hogy nem megy eygedül wc-re, mire rájöttek, hogy a gipsztől retteg ennyire

  • 2007.03.28 09:09:38erősbors

    a:a semmi okosságot nem tudok mondai, hisz mindenki jól kivesézte már a témát.

    De keresztfiam és öt évvel idősebb bátyja esetében is ugyanez a történet fordult elő. Kiskeresztfiam napokig üvöltött és nem akart fürödni menni, miután egy este véletlenül bekakilt a fürdővízbe, pedig senki nem szidta, sose volt ilyen gond. Minden alkalommal el kellett magyarázni, hogy semmi baj, meg szóljon majd, meg mi is elvicceltük a dolgot inkább, mégis ilyen parásan fogta fel. Aztán pár nap eltelt és minden rendben volt újra. De abban az időben kezdett szobatiszta lenni, úgyhogy ez valsz összefügg.

  • 2007.03.28 09:11:52erősbors

    A témához szólva, szegény eszter!:-D

    Az én anyósom is tanárnő, ahogy azt már másik topikban kifejtettük. De ő az a másik fajta, aki a gyerekeit se nevelte se kultúrára, se semmi másra, mert az a jó, ha ő a főokos, majd aztán jól kiröhögheti őket alkalom adtán. És még fel se fogja szegény ördög, hogy ez az ő neveléséről mond el valamit. Viszont nem bánom, mert remélem az unokájához is így viszonyul majd.:-D

  • 2007.03.28 09:24:29a:a

    off: miért nem jelennek meg a friss kommentek? Az én gépem buggyant meg, vagy a hiba általános? On.

  • 2007.03.28 09:29:09a:a

    Amúgy kösz mindenkinek a bíztatást, ma reggel nem látszott, hogy megviselte volna, nem tudom, este mi lesz.

  • 2007.03.28 10:02:09marcangoló

    Tegnap már nem jött le a komment, amit írtam, de én is kivoltam a tegnapi naptól. A kisebb nem akart aludni, a nagyobbnak meg ki tudja, mi baja volt. Séta közben elkezdett ordítani, és nem bírta abbahagyni hazáig. Igazán nagy élmény két üvöltő gyerekkel sétálni (mer' a kicsi persze szolidarít).

  • 2007.03.28 10:09:42Alvomacko

    Nekem sem jelennek meg a friss kommentek. :-(

    Sosem tudom, hogy merre keresselek benneteket. :-)

  • 2007.03.28 10:29:32Hicudzsi

    Marcangoló! Nálunk szerencsére ha az egyik hisztizik akkor a másik csak kommentálja felénk, így:

    - Anya, apa, anya, anya Csongor síír...

    -Édesem nem sír, hanem hisztizik...

    - Szegény Csongor, miért hisztizel? Ne csináld!

    (és simogatja, meg szeretgeti)



    (Na ilyenkor ne szakadjon meg a szigorú szülő szíve ...) Annyira édesek!!!



    Ha meg Édua sír Csongor rohangál közöttünk, megnézi Éduát

    - Anya, Dudu sír.

    - Tudom kicsim... ez hiszti most.

    - Anya, Dudu hiszti...

    - Apa, apa, apa Dudu sír

    ...

    :) :) :)



    Nagyon jófejek, mostanában egyre inkább. :)



    (JA ezen a héten nem melózom csak egy napot, így most pihenek ezerrel :))

  • 2007.03.28 10:29:45mókusfácán

    Hát én félek a mai vilgától.

    Sokat törpölök mostanában, hogy merre tereljem a gyerekt: harapós legyen vagy álljon félre. Tehát ő lökjön fel mindenkit vagy őt lökjék félre!

    Játszóterek világa elég fúrcsa.

    barátaink konkrétan megtanították a lányukat visszaütni, mert állandóan lepofozták a gyereket a hintáról a többiek!

    Szép mi?



    Szerintem a szülői példa a mértékadó, én pl. azért olvasok ennyit,mert anyámtól (anno) ezt láttam.

    Csemete már tépi a könyveket!:)))))))))))

  • 2007.03.28 10:39:56eszter

    Alvomacko, az a trükk, hogy meg kell jegyezni, hogy hány hsz van egy topik alatt, ha nő a szám, ott vki írt :)) én már nem bírom követni, meg dolgoznom is kell (KÉNE)....azért jó lenne, ha visszajönnének a friss kommentek.

  • 2007.03.28 10:50:18Alvomacko

    kira: én éppen most kezdek szembeszállni a világgal. :-) Már több fronton is háborút nyitottam, még mindenhol én állok nyerésre. :-)



    Elsősorban megbocsátásara neveld!

    Arra, hogy a világ nem tökéletes, de vannak benne jó helyek. Ezeket kell megtalálni. Lehet, hogy nem arra a játszótérre kell lemenni vagy nem abban az időben. Lehet, hogy nem a favorizált óvoda a legjobb, hanem egy másik, ahová más típusú gyerekek járna. Én már óvodát és iskolát is váltottam a lányaimnál a közösség miatt. És bevált.

  • 2007.03.28 10:53:39Alvomacko

    kira: Nem szeretem a vallást előhozni, mert mindenkinek az a hite, ami, de azért van benne néhány hasznos dolog

    "bocsásd meg nékik Uram, mert nem tudják mit cselekednek".

  • 2007.03.28 11:47:18druantia

    Én nem tanítom a gyerekemet a szó szoros értelmében, nem is áll szándékomban. Amíg még ilyen kicsi, sokat játszom vele meg szeretgetem, sok dolgot meg szeretnék neki mutatni a világból, és sokat fogunk beszélgetni. Ennyi.



    Viszont ismerek olyat, aki a pár hónapos gyerekének szabályos foglalkozásokat tartott. X órát kellett eltöltenie a kislánynak a babatornázó alatt, aztán hinta, szín/forma-tanulás, állatok nevei, stb. Meg volt győződve róla, hogy ő a leggondosabb, legjobb anyuka, és biztos igyekezett is, de a gyerekre csak annyiban volt hatással, hogy (most két éves), magasról letojik mindent. Anyuka meg persze frusztrált és dühös. A múltkor anyuci telefonált, a kislány meg persze rángatta a telefonzsinórt. Anyukából kiszakadt: "Emma, te idióta!".



    Na, eddig nem akarok eljutni. Mondjuk, az én fiam (és én is) teljesen más temperamentumúak vagyunk, mint a fenti család tagjai. Én inkább igyekszem olyan környezetet teremteni neki, hogy megtalálhassa, ami érdekli. Amihez nem nyúlhat, azt elpakoltam, ami meg elölmaradt, azoktól csak akkor terelem el a figyelmét, ha gáz a helyzet. Szerencsére nem ragaszkodom a tárgyakhoz :-).



    Kipakolja a fiókokat, belelapoz a könyvekbe (tényleg nem tépi meg őket - még), dobol az edényeken és összetapogatja a tükröt. Nekem most az a legfontosabb, hogy biztonságban és jól érezze magát. Szerintem úgy tanul, ha kipróbálhat érzéseket, cselekvéseket.



    Amúgy is egy elég makacs, eleven kissrác, de azt hiszem, önbizalma is van az élethez. Hat hónapos és két napos korában felállt, most kilenc hónapos, de pár hete, ha elfeledkezik magáról, megáll kapaszkodás nélkül is. Tegnap felmászott a fotelba, onnét tovább az asztalra (persze, ott voltam, nehogy baja essen), szóval, a mozgása teljesen rendben van. Értelmes is, de ami nekem most a legfontosabb, az az, hogy érzelmileg stabil legyen.



    Egyébként meg minden gyerek jó valamiben, csak meg kell találni, hogy miben. Ki kell "bontani" őket. Anyáméknak pl. annak idején azt javasolta a tanító néni, aki előbb engem, majd az öcsémet tanította, hogy az öcsémet adják inkább kisegítő iskolába, mert nem olyan, mint én. Annyi volt a "bűne", hogy nem tudott írni-olvasni-számolni, amikor iskolába ment, folyton elmélyülten bütykölt valamit, meg tele volt a zsebe csavarokkal és szerszámokkal. Jelenleg kétdiplomás mérnök.

  • 2007.03.28 12:06:00Hicudzsi

    Druantia!

    Egyetértünk abban, hogy egy gyereket sem szabad szerintem "túlképezni" csak ha nyomós oka van rá a szülőnek.



    Én szétaggódtam magam a lányom beszédfejlődése miatt (nemigen volt neki) :) már fülészhez is el akartam vinni, gyerekpszichológushoz, azután meg mikor lenyugodtam rájöttem, hogy másban viszont nagyon tuti a csajszi pl. 2 évesen maga letette a pelusát, úgy, hogy soha nem szoktattuk előtte bilihez meg ilyesmik...

    Most meg már csicsereg rendesen (3,5 éves).



    Szóval szerintem segíteni kell abban amit szeret csinálni - az enyimek a babatornásztató, izgő, mozgó bigyót sosem szerették. Helyette az üres papírzacskó volta sláger - mi most kifestőmániásak vagyunk és imádom, hogy mindent a maga kis színvilága után színez ki :)



    Nem tud még számolni, mások gyerekei már írni is tudnak... de valahogy ezt nem tartom bajnak. Ha érdekli majd megtanulja, mert beszélgetünk rengeteget, jelenleg mindkettőt a madarak, a madárfészkek, a tehenek, a kacsák jobban érdeklik mint a számok, betűk. :)



    Na most sok hülyeséegt összeírtamm eg hosszó is voltam, de küzben ebédet gyártok az én jelenleg fizikai munkás uramnak :)

  • 2007.03.28 12:44:30Alvomacko

    Szerintem is minél több dolgot meg kell mutatni nekik, de azt kell hagyni, amit szeretnek csinálni!

    Ráér majd nagyobb korában egy csomó olyan dolgot csinálni, amit utál. Pl. én most adatrögzítést végzek és nagyon utálom!



    A gyereknevelésnél csak az a sz@r, hogy állandóan görcsöl az ember, hogy jól csinálja-e. Én most pl. nagyon tudnék már pici babát nevelni. :-)



    Uff, én szólottam :-)

  • 2007.03.28 15:06:05B-

    Annál is inkább nem szabad begörcsölni, hogy a szomszéd gyereke már atomtudós, a miénk meg még az összeadást sem érti mert



    1, a szomszéd nem mindig nyújt teljes képet a gyerek fejlődéséről. Lehet, hogy kicsit felfele kerekít, vagy nem említi, hogy a gyerek közben ágybavizel stb



    2, a zseni gyerekekből nagyon ritkán lesz zseni felnőtt. Általában egyszerűen különböző ütemben fejlődnek, és behozzák egymást. Gimiben szerintem már nem lehet megmondani, ki volt 1-3 évesen kis ügyes, meg ment úgy óviba, hogy integrált számított...

  • 2007.03.28 15:13:41druantia

    Az egyik ismerős dicsekedett harminc éve anyámnak (egyidős vagyok a fiával), hogy az ő gyereke már tíz hónaposan elköszön este a villanykapcsolótól :-). "Szervusz, villanykapcsoló!" :-)))

  • 2007.03.28 15:15:51druantia

    Komolyra fordítva, szerintem hiba egy gyereket a felnőttek teljesítményalapú követelményrendszerével mérni. Egy gyerek hadd legyen gyerek. Neki játszani kell, fejlődni, kinyílni. Nem egy sablonnak és életidegen elvárásoknak megfelelni.

  • 2007.03.29 08:32:23p.eszter

    OFF: Na, eddig tartott a bősz bölcsibejárás. Épp tegnap mondtam, h megúszta a Peti, mert már nem taknyos, erre ma reggelre olyan kutyugatásba kezdett, h öröm volt hallgatni. Hurrá laringitis. :S A:a! Remélem, ti még tartjátok a frontot!

  • 2007.03.29 10:03:36a:a

    p. eszter: off. tegnap már Peti orra is foly kicsit, rögtön nyomtam neki a homeopátiás bogyókat, ma még vittem, péntekenként meg amúgy is itthon tartom, remélem, 3 nap elég lesz a kikúrálásra.

  • 2007.03.29 10:24:59napos oldal

    a:a, lesokkolódtál rendesen, mondjuk tökre megértem, megesett velem is párszor. Remélem, azóta nem látod ilyen tragikusan az anyaságod meg ilyesmiket. Néha olyan dolgok vannak a gyerekekkel, áááá... Na, hajrá mindenkinek :)

  • 2007.03.29 12:33:42a:a

    napos oldal : nagyon köszi, lassan helyreálltam, főként attól amit a férjem mondott: hogy a gyereknevelés egy véget nem érő tanulási folyamat, amiben bizony van, hogy csak a másodikra tudunk megfelelően reagálni dolgokra, de ez ezzel jár, ne bonyolítsam túl. Asszem igaza van.

    (és persze Ti is sokat segítetek!!!)

  • 2007.03.30 10:10:10katampusz

    az egyik poronty, akire vigyáztam rajzoltatta a környezetében élőket.

    a színeket szerette, és kábé 60x lerajzoltatta ugyanazt a dolgot (pl: csiga, virág kígyó, akármi) mindig más színben.

    autómániás volt, és az autómárkák és színek teljesen elbűvölték, így ezeket nagyon korán megtanulta. mentünk az utcán és minden auzót megnézett, mondta aszínét, márkáját. (na most én szinte semmilyen autót nem ismerek fel, még a sajátunkat sem, ha más színben látom, tehát nekem ez roppant megerőltető játék volt, de a kisfiú sosem tévedett)



    másfél éves korában tökéletesen tisztában volt a színekkel, a pirost és bordót is mindig megkülönböztette. ő ebben volt spíler :DD

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta