SZÜLŐSÉG

Anyja mellől lógott meg a totyogó

2007. március 1., csütörtök 17:53

Meglépett anyjától egy 22 hónapos gyermek a New York-i metró egyik állomásán és önálló utazásba fogott - szülei nem kis rémületére. Hamarosan azonban nyomába eredt Derrick: nála is ifjabb öccse, de ő már az anyjukkal, írja az MTI.


Az előzmény: a Stuart nevű báty kezét csak egy pillanatra engedte el az anya, hogy megtörölhesse a másik, még pólyás - Derrick keresztnevű - fia orrát, ám ennyi is elég volt a járni alig tudó bátynak, hogy feltipegjen egy szerelvényre, amely rögvest el is robogott vele.

Az anya, miután észrevette, hogy Stuart "elutazott", kétségbe esve pattant fel a következő szerelvényre Derrickkel, az apa pedig - aki addig is elég passzív szereplője volt csupán az eseményeknek - tovább folytatta "helytállását": az állomáson ácsorgott tovább.

Jól tette. Pár perc múlva ugyanis egy nő visszahozta Stuartot, és "hiánytalanul" átadta, majd távozott. A férfi annyira meglepődött és megörült fiának, hogy még megköszönni se volt ideje a refuvart. Felesége ugyanakkor élete legboldogítóbb telefonhívását kapta tőle, és tanult a leckéből, tudósít az MTI. 

Stuart ugyanis nem. Még ugyanaznap a család ismét megfordult a metróállomáson, és a gyerek megint megpróbált fellógni egy szerelvényre, ám anyja ezúttal már vasmarkúnak bizonyult.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.03.01 18:29:32gigia

    Én tegnap másodszor "találtam" gyereket!

    Először vagy 15 évvel ezelőtt a lakótelepen jött velem szembe a szomszédék 2 év körüli kisfia. Egyedül volt, sőt cipő is csak az egyik lábán volt - rögtön gyanút fogtam! :))
    Kézenfogtam Petikét, hazaballagtunk (kb. 300 méterre voltunk a lépcsőháztól, plusz másfél emelet), becsöngettünk... Hát, volt megelepetés!! A szülei - normális, tisztességes emberek - mit sem tudtak arról, hogy távozott otthonról!

    Tegnap meg itt a kertvárosban sétáltam a babakocsival, hát egy kiscsopis forma óvodás sétál ki az ovi kapuján. Szépen bekilincselte, sőt, benyúlt ügyesen, a reteszt is becsukta, és indult elfelé... Egyedül.
    Odakanyarodtam, megérdeklődtem tőle, hova-hova? Anyu jött értem. És hol van Anyu? Nem tudom. Amíg így elbeszélgettünk, előkerült Anyu is az épület túloldaláról... És azt se mondta bikkmakk. Se nekem, se a kiscsákónak... Túl nagy autóforgalom mondjuk nincs, de zegzugos kis utca akad bőven. Ha nem bajlódik a retesszel, meg velem, Anyu bottal üthette volna a nyomát...

    Gyerek elveszítős sztorim még nincs :))

  • 2007.03.01 18:30:08kiseszter

    A pólyás Derricknek az SLK-s posztban lenne a helye...



    Apát én lehet, h txxönrúgtam volna az eset után. Egyik kezembe pólyás, másikkal én fogom a totyogóst ő meg bambul a peronon mellettünk?



  • 2007.03.01 18:38:45gigia

    Tényleg, fel se tűnt! Apa addig mit csinált?!



    (én meg a sortörést az előbb megtalálhattam volna...)

  • 2007.03.01 18:46:41potyeszka

    Most milyen jól jött volna anyucinak a póráz.

  • 2007.03.01 18:47:24potyeszka

    Milyen jól jött volna anyucinak a póráz.

  • 2007.03.01 18:48:08potyeszka

    most meglettem szivatva?hihihi.

  • 2007.03.01 20:06:51gyöngy

    Amikor mi bérházba költöztünk gyerekkoromban, én 8 éves voltam, a hugaim meg 2 és 1 évesek. Anyukám a költözés utáni rendet próbálta a segítségemmel megvalósítani, amikor feltűnt, hogy az 1 éves hiányzik. Még nem tudott járni, csak négykézláb kotort. Bekerestük a négyszobás lakásunk minden zugát, a gyerek sehol. Anya kinézett a folyosóra is, de semmi. Megint végignéztünk mindent, de rejtéj, eltünt a kicsi. Akkor anyukám kiment mégis a lakásból, és két emelettel feljebb találta meg a hugom. Éppen csikket rágott. Anya nagyon örült, hogy felfelé indult el. Amikor a 2 éves hugomat kérdőre vonta, azt mondta, hogy ki akart menni, és Ő kiengedte. Persze amikor kerestük akkor nem mondta.

  • 2007.03.01 20:21:56eszter

    én a Corában tévesztettem szem elől a másfél évesemet. Az meg két általam nem követhető kanyarral eltűnt. Ott álltam, hogy jobbra, balra, előre hátra? Akkor szembejött velem....az egész kb. 5 mp-ig tartott, én meg 50 évet öregedtem.

  • 2007.03.01 20:40:54cozumel

    Fel masodperc alatt tudnak meglogni. Na de azert metroban? Elengedni a gyerek kezet?

    Inkabb lett volna egy kicsit tovabb szutyis a kis Derek, az megsem eletveszely...

  • 2007.03.01 22:08:07EsTeh

    Egyszer az én 2 éves lányom is elrohant az Auchanban valaki után, míg én 1 méterrel arrébb egy ruhácskát akasztottam vissza a fogasra. Mire visszafordultam, gyerek sehol. Nem tudom, hány másodperc vagy perc telhetett el, de egy örökkévalóságnak tűnt.

    Egy néni elkapta és szerencsére kitalálta, hogy a gyerekruha osztályról léphetett meg mert egy kis vállfa volt a kezében. Egyébként megmondta a néninek hogy az anyukáját Eszternek hívják, csak a saját nevét nem.

    :D

  • 2007.03.02 08:12:38kispig

    Tegnap debütáltunk a pórázas 1 évesemmel egy plázában. Mit mondjak, nagy látványosság voltunk! Egy nagymama sajnálkozó arccal mondta: szegény, milyen jól tűri! :-)



    De inkább 100x szóljanak be, mint h elvesszen!

  • 2007.03.02 08:34:53katampusz

    van gyerek, akit nem lehet elveszteni :D



    sógoromékkal voltunk egy hipermarketben, három gyerkőcük van. ilyenkor mindig két szakszra bomlunk, lányok és fiúk külön nézelődnek, a gyerekek pedig eldöntik, hogy kivel tartanak.



    véletlenül pont egy kupacban nézelődtünk. és mivel négy felnőtt jutott 3 gyerek szemmel tartására, ezért "az úgyis valaki figyel rájuk" effektus beindult. igazából egyikünk se vette észre, hogy a legkisebb, a leányzó eltűnt.



    egyszerre eget rengető gyerekordítást hallottunk. összenéztünk sógornőmmel, hogy na egy hülye szülő már megint elhagyta a gyerekét. :)

    a következő pillanatban jötünk rá, hogy amit hallunk, az bizony a barbara üvöltése :)

    három sorral arrébb :))



    ahogy a kiscsaj (5 éves) észrevette hogy hirtelen senki ismerős nincs körülötte, azonmód lecövekelt és teli torokból ordítani kezdett. nagyon hatásos volt :D

  • 2007.03.02 08:59:00mókusfácán

    Mi apával szeleburdiak vagyunk, már előre parázunk,hogy ki hagja ott az oviban a gyereket!

  • 2007.03.02 11:21:54Tori

    Én egyszer a gyerekkel gyalog+ kismotorral voltam a pékségben. A motor kint maradt. Egyszercsak a lányom lenyomja a kilincset és kimegy. Mondanom sem kell, épp akkor adtam át egy nagyobb bankót és vártam a visszajárót. Mire a néni visszaadta és elindulhattam, sehol senki. Baromi gyorsan lehet tépni azzal a előrelöködős kismotorral. Szerencsére a gyerekbe nevelt gátlások működtek, nem ment le a járdáról, de bekanyarodott a sarkon és a következő sarkon járt, mire utolértem. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy a térdemre fektettem és elfenekeltem. Mindketten ordítva bőgtünk.

  • 2007.03.02 11:46:56katampusz

    anyósom eccer ugyanígy járt párommal :)

    párom nagyija mondogatta anyósnak mindig, hogy inkább a gyerek sírjon, mint te, édes lányom :)

  • 2007.03.02 22:25:22Turboanyu

    Én pont ezért minden rendezvényre "felcimkézem" a gyerekeket. KidUp karkötő, rajta alkoholosfilccel a telefonszámom. Egy egész napos strandolást kibírt. Attól nem védi meg a gyereket, hogy elkeveredjen, de ha spórolok vele egy kis időt, amíg megtalálnak, már megérte.

    Egyszer kimentem a két gyerekkel a Dózsa György útra, ahol mini Vidámpark volt pár napig. Direkt korán mentünk, mire megjött a tömeg, mi mindent kipróbáltunk, indulhattunk haza. Kihívtam a nagyot (akkor 4 éves) az ugrálóvárból, feladtam a cipőjét, közben kivarázsoltam a kicsit, elkezdtem feladni az ő cipőjét, ezalatt a nagy szépen elsétált. A lány, aki a pénz szedte, mondta, hogy addig vigyáz a kicsire, rohanjak a nagyot keresni. Mázli, hogy jó irányba indultam el, így szinte azonnal megláttam. Előtte egy másodperccel az járt a fejemben, hogy ha valami lesz vele, megölöm magam. Amikor megláttam, azt hittem hogy megfojtom. Úgy 10 évet öregedtem 2 perc alatt. Na ettől a napról kezdve cimkézem őket.

  • 2007.03.03 05:26:38Hicudzsi

    Hát ugye én mmeg ezért vagyok póráz azaz babahám-párti...



    :)

  • 2007.03.03 14:54:35kaposztalepke

    hicudzsi: jah, de amit kap miatta az ember..én a 3évesemnek vettem most, hogy a kistesó mellett tudjunk menni kisbabakocsival, ne mindig a tesóbabakocsival...és amiket kapok, hogy "mert ekkora nagy gyerek, talán inkább normálisan kéne nevelni"...pedig az előző hozzászólásból is látszik, hogy egy négyéves is nekiindul még néha. Persze, általában nem. Node elég ha egyszer, és abból lesz baj, úgyhogy úgy döntöttem nem érdekel, csináltam karabinerrel meg hegymászóbiztosító szalagból hosszabbítást ( a mi pórázunknak akkora volt a hossza, hogy még a nadrágom övére sem tudtam tenni, mert nem ért el le a gyerekig)..szóval karabiner a gyerek végen is meg nálam is, pikk-pakk le tudom akasztani ha kell, a másik végét meg magamra vagy a babakocsira. És nyilván nem kötélhúzást játszva kutyamódon akarom vezetni, igenis "lóg" a biztosítás, és fogja a kezem, vagy a babakocsit, de ha mégis meglódulna legalább helyben vagyok. Vagy amíg fizetni kell vhol. Még egy gyerekkel is rém bonyi szokott lenni (főleg az ilyen elrohanósnál mint az én fiam), hogy próbáljak táskába pakolni, fizetni, pénztárca meg minden egy kézzel a gyerek kezét fogva, vagy két kézzel, de akkor 5másodpercenként utánaugorva és elkapva, hogy várj egy picit, mindjárt megyünk, ne szaladj el még, stb...

  • 2007.03.03 17:58:13Mille38

    Szerintem eszetekbe ne jusson szégyenkezni a babahám miatt. Ha valaki beszól, kérdezzetek vissza, hogy "Vajon jobb lenne-e, ha a hangosbemondón kerestetném?" Esetleg: "ugye a néni vigyáz rá, amíg vásárolok?" vagy hasonló...



    Hicudzsi: te vagy az, aki két-három éve a gyerekkocsis tiltakozást szervezte? ott voltam :) persze már nem érdekeltként, bár sose lehet tudni... Az Index egyik cikke megint arról szól, hogy továbbra se lesz lift a pesti metrón. Hogy Prágában hogyan csinálták, hogy már évek óta van nekik... talán meg kellene kérdezni őket... talán azt válaszolnák, ők nem horribilis végkielégítésekre és jutalmakra költik a pénzt... na mindegy.

  • 2007.03.03 18:02:32EsTeh

    Turboanyu, hol lehet kapni ezt a karkötőt?

    Miután a kiscsaj egyszer lelépett, én is valami hasonló megoldást kerestem, annál is inkább, mert tavaly szeptemberben kettesben kellett utaznunk repülőn, méghozzá átszállással. Végül én magam barkácsoltam neki egy kis nyakbaakasztós "pass"-t. Lefénymásoltam az útlevelének az adatlapját, a hátuljára felírtam angolul a nevét, anyja nevét, hová utazik, milyen járattal, milyen nyelven ért, mi a vércsoportja, apja neve és telefonszáma a célországban stb.

    Büszkén viselte a kiscsaj, és szerencsére nagyon jól viselkedett az úton.

  • 2007.03.03 18:39:13Turboanyu

    EsTeh,

    Én a Pozsonyi pakonyban vettem, kb 400 Ft körül volt egy csomag. Az index egyik fórumán ajánlották.
    http://www.m14.hu/kidup/

    Nem lehet letépni, csak ollóval levágni. Tudom, hogy nem helyettesíti a figyelmet, de ha valahol elkeveredik a gyerek, legalább időt spórolunk amíg megtalálnak. A nagyobbnak el is magyaráztam, hogyha nem talál meg engem, menjen oda egy felnőtthöz, mutassa meg és kérje meg, hogy hívja fel az anyukáját.

  • 2007.03.03 19:02:10kaposztalepke

    a Mester utcában van egy bababolt vmi Brumibaby?? vagy hasonló..asszem a Tinódi utca sarkán..én ott vettem ilyen karkötőt, igaz már vagy egy éve, nem tudom most van-e nekik, lehet, hogy tel. rájuk kéne kérdezni, nekem is fogyóban van, egy csomagban 5 db volt.

    Egyébként először én is azt hittem, hogy jajj, vmi vékony papír izé...aztán letépni sem bírtam, még foggal sem:)))) és tényleg még a vizet is bírta

  • 2007.03.03 19:04:57kaposztalepke

    Sister38: ezzel nincs is baj, csak így 3évessel megkapom, hogy talán velem van a baj, és oda kéne figyelni a gyerekre, nevelni, és akkor nem kéne:/



    Ezt még párom nagynénjétől is megkaptam, mondjuk kisgyereke sosem volt...



    Tökmindegy, végülis annyira nem fog meghatni, úgyis hiába csinálunk bármnit, vkinek úgysem tetszik, úgyhogy ahogy jó nekünk úgy lesz, és kész.

  • 2007.03.03 21:18:40Mille38

    Káposztalepke, én még 20 éve német rokonoktól kaptam babahámot, ha őnekik ez elég demokratikus volt, akkor nekem is az volt. Nem sokat használtam, de engem is megszóltak. Főleg az elsővel használtam, mert elfutkosott a babakocsi mellől. A nyáron Dániában viszont egy csomó gyereken láttam. Ők sem elég liberálisak talán?

    Rémes dolog elveszteni a gyereket, kétévesünk barangolt el a Bükk-hegység tetején, kb egy órát kerestük, mire meglett. Sehol senki, hogy segítsen, csak az üres erdő. Percek alatt hallucinálni kezdtem, mikor egyedül maradtam, mert a férjemmel kétfelé indultunk el. Aztán meglett a kislányunk, ült egy bokor alatt és sírt. Persze a hám nem volt velünk.

  • 2007.03.03 21:27:55donna

    Sziasztok. Én előszőr kb 10 éve láttam hámot gyereken a ligetben. Egy nő (anyuka) akinek erősen rossz volt a járása, (két bottal ment) hozzá volt kötve a poronyt, olyan "futópórázon" amit ki lehetett engedni több méter hosszan, és amikor a kissrác közelebb jött visszahúzodott a derekára. Hát ámultam, nekik ez a világ legtermészetesebb megoldása volt.

  • 2007.03.03 22:21:53EsTeh

    Turboanyu, káposztalepke: köszönöm! Nézem majd a lelőhelyeken. Szerintem nagyon hasznos kis valami.

  • 2007.03.05 18:02:01Hicudzsi

    Sister!

    Hát igen, tüntettünk babakocsival és akkor én voltam a szónok éppen :)



    Káposztalepke!

    tudod engem is zavart először, hoyg beszóltak, de egyrészt nem fogom kommandírpzi állandóan a gyereket, ember legyen a talpán aki bírja idegekkel a "fizetnék a pénztárnál,de nem hagyhatom itt a babakocsis picit egyedül, mer t amásik meg akar lógni állandóan... " és még sorolhatnám :)

    + egy jólnevelt gyerek is egyszer nekiiramodhat hirtelen felindulásból...



    Így is minden úttesten való átkelésnek megvan a maga szabályrendszere, megállunk, körülnézünk, közben megfogjuk egy más kezét stb...



    És ugye nem is rángatjuk a hámmal a gyereket, mert miért tennénk :) csak óvatosságból nagyon-nagyon jó!



    Én szeretem és megnyugtatónak tartom.



    A mi gyerekkorunkban még nem száguldoztak ezerrel át az autók a csendes egyirányú utcákon és simán focizhattunk, mert ha az utca végéből bekanyarodott egy kocsi, simán volt időnk összeszedni a labdát és feltakarodni a járdára, míg ma még a zebrán is át kell vágtatnom, mert ott is elütnek...



    Na nem is folytatom...

    bosszús leszek mindig a témától... :(

  • 2007.03.05 18:36:12potyeszka

    OFF!Hicudzsi megoldódott már a mosógép mizéria?

  • 2007.03.05 20:12:52kaposztalepke

    Hicudzsi: egyetértek..én sem pórázon vezetem a gyereket, hanem a kezét fogom, de ha fizetek vagy bármi és nekilódulna, jó hogy ott van..és úttestnél is tudja, hogy meg kell állni, és mi is játszuk, hogy megállunk, ha addig nem is néha, de úttesthez közeledve, vagy ahol közel az úttest ott fogja a kezem és kész, a szokásos mondókánk meg a "megállunk, körülnézünk, ha nem jön semmi együtt szépen ügyesen gyorsan átmegyünk"...és megnyugtat a póráz...és könnyű okosnak lennie annak, aki soha nem is próbálta a dolgot, régen tényleg egész más volt minden, fpleg vidéken, mi is az úttesten tollasoztunk a kisutcában..mostmár alegkisebb kisutcába is bármikor 50el vágódnak be az autók.

Blogok, amiket olvasunk

A TASZ JELENTI Azt hittem, jobban járok, ha nem az autót viszem szervizbe, hanem én megyek orvoshoz.

Képzeld el, hogy 15 éve minden nap ugyanazon az útvonalon mész a reggeli csúcsban munkába, majd a délutáni dugóban haza. Újabban visszatérő fájdalmat érzel a lábadban, mikor kiszállsz az autóból.

MAI MANÓ Kép-párok #187

Kép-párok rovatunkban minden alkalommal két olyan fotót láthattok, amelyeket neves fotóművészek készítettek ugyanazon témában vagy olyat, amelyeken éppen egymás munkáira reflektálnak.

HATÁRÁTKELŐ A lakókocsis élet árnyoldalai

Gyakran olvasni, hogy „persze, mert mindig csak a külföldi élet pozitívumairól van szó”, ami mondjuk szerintem nem igaz, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a például a furgonlakó létnek is vannak bőven nehézségei.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta