SZÜLŐSÉG

A szülőkormány átveszi a hatalmat

2007. március 1., csütörtök 08:38

Nem tudom, más anyukák hogy vannak vele, engem mindig a frász tör, amikor a környékünk lejtős utcáinak járdáin műanyag motoron ezerrel lefelé száguldó kissrácokat látok. Jó esetben lohol utánuk egy szülő, de előfordul, hogy egy sarokkal hátrébb sétál, mondván, úgyis megáll majd a gyerek a sarkon. Én egy háromévesforma gyerekről nem tételeznék fel ekkora felelősségtudatot, illetve egyszerűen csak aggódós fajta vagyok, úgyhogy a szülőkormány intézményét nekem találták ki.


Sajnos nem politikai intézményről van szó, hanem egy szimpla, fogantyúval ellátott  fémrúdról, amit a tricikli ülése alatt rögzítenek. Egyszerűbb változatára talán mindannyian emlékszünk gyermekkorunkból, amikor apa partvisnyelet dugott a biciklink ülése alá, hogy így segítse az egyensúlyozni tanulást.

Szülőkormányos triciklit több helyütt lehet kapni, egy édicuki modell például a Velvet Plazában is kapható Pop Drive, kislányoknak pink, kisfiúknak földszínekben, tizenkétezerért. Ugyanez összecsukható változatban is létezik, igaz, brutálisan drága: a bevásárlószatyorral is felszerelt modell 24 ezer forintba kerül.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.03.01 09:17:22babó

    "kislányoknak pink, kisfiúknak földszínekben" eldobom az agyam, már megint...



    akkor a kiscsajomnak nem vehetek narancssárgát? már megint itt tartunk?



    az édicuki dolgok meg takarodjanak az életemből...



    bocs, rosszul keltem :((

  • 2007.03.01 09:39:24EsTeh

    Mi tavaly a budaörsi Decathlonban vettünk ugyanilyet, uniszex színösszeállításban: kék-piros-sárga-szürke. Ha jól emlékszem 9990 Ft volt.

  • 2007.03.01 09:53:10babó

    hogy egy kicsit pozitívabb is legyek, egyszer láttam egy igggen jólnevelt gyereket ilyen háromkerekűn, nyél nélkül.



    szüleim lakásához közel van egy park, a sétány ahogy tart kifelé, egyszercsak viszonylag meredek lesz (mondjuk csöppségeknek már nem a legbiztosabb, nagyobbaknak meg sem kottyan), kanyarodik is, szemből jöhetnek biciklisek is, patak is van, bár elválasztva, de azért parázó szülők rémálma.(jó, úttest, villamos, autók nincsenek, nem egy belvárosi szitu)



    bandukolok lefelé, mögöttem egy család eléggé lemaradva, és egy pici (meg nem mondom hány éves, de pici) lurkó nagy lelkesedéssel elhajt mellettem egyenesen a lejtőnek. nézek hátra, hogy nem kéne e utánarohanni vagy mi, mindenki tök nyugodt. mikor gyerkőc megközelíti a meredek szakaszt, apa utánakiált nyugodt hangon összesen egyszer, hogy álljon meg. és megállt. nem hisztizett, nem próbálkozott, bevárta őket.



    le voltam nyűgözve, de nem csak attól, hogy milyen szófogadó volt a gyerek, hanem attól is, hogy a biztonságos terepen milyen nagy szabadságot adtak a szülők. és megvolt a bizalom: nem kell utánarohanni, mert megáll, és a gyerekben is, hogy nem mondják neki feleslegesen, hogy álljon meg, mert anyu még traccsolni akar, hanem csak akkor amikor szükséges. tetszett. szeretném, ha a lányommal is összehozzuk ezt egyszer.

  • 2007.03.01 09:55:41hanyattka

    Jók ezek a találmányok, nagyon tetszenek, bár egy kicsit pénzhajhász szaga van. Vagy már égő a seprűnyél?
    Egyszer valaki feltalálhatna egy csini védőfelszerelést az ellen, hogy a gyerkőc ne terítsen be pelenkázásnál tetőtől talpig kakával. Haragudni persze nem tudok, mert utána édesen vigyorog, mint aki jól végezte dolgát. :-)

  • 2007.03.01 10:20:58EsTeh

    Mondjuk a nyelet csak addig használtuk, amíg megtanulta hajtani a pedált. Utána már elég idétlennek éreztem. Ami viszont még jó ebben a bicajban, hogy nagyon könnyű. Ha megunja a gyerek a tekerést nem szakad le az ember karja a cipekedéstől.



  • 2007.03.01 10:48:13mókusfácán

    Babóka
    Hogy kell csinálni,hogy ilyen legyen a gyerek?
    Én is ilyet akarok!:)))))

  • 2007.03.01 11:04:11babó

    kira:



    sajnos gőzöm sincs! lehet, hogy az övék sem ilyen, csak épp jó napjuk volt. :)))

  • 2007.03.01 13:17:35Leona

    Talán én segíthetek.

    Felénk vannak száguldozós autók, ebből aztán vannak balesetek is, én meg parázhatnék. A találmányom a következő: motorozó gyerekre rászólunk, hogy állj. Ha megáll, örülünk, ha nem, egy hétig nem motorozunk, hanem szigorúan kézenfogva közlekedünk, már ha egyáltalán kimegyünk az utcára. ofkorsz a gyereknek jár a hosszadalmas magyarázat, hogy miért is ez a korlátozás! Igggen, az alatt az egy hét alatt szenvedek, mert a gyerkőccel erőteljesen egymás agyára megyünk. De a jó hír az, hogy ez a gyereknek is rossz, és legközelebb nem valószínű, hogy megkockáztatja, hogy ne álljon meg, ha arra kérem.

    Ha mégis megkockáztatja, újabb egy hét szenvedés. Okosak a kölkök, így hamar megtanulják, hogy mi éri meg és mi nem.

    Kiegészítő javaslataim: "idomításnál" kisebb távolságokkal kezdjünk, hogy szükség esetén még utol tudjuk érni, illetve be lehet gyakorolni a dolgot biztonságos terepen. És igen, csak azért ne korlátozzuk a gyereket, mert anyuci még trécselni akar.

    Remélem segítettem.

    Egyébként nem mi voltunk a fenti babóka-féle történet szereplői, nálunk csak nekem fogad ilyen formában szót a lány.

  • 2007.03.01 13:43:40Tori

    Az én lányom amióta járni tud, mindig megáll a járda szélén, igaz, kb azóta mondjuk is neki. Persze mi biztos szerencsések vagyunk. Kismotorja is van, de egyáltalán nem mehet vele az úttestre, ha át akar menni a túloldalra, leszáll, én fogom a kormány egyik végét, ő a másikat, úgy megyünk át. Néha erre nem hajlandó, hanem két kézzel, egyedül emeli fel a motort és viszi át. Ezzel a beépített automatizmussal próbáltam elejét vinni, hogy valaha is lemotorozzon a járdáról.



    A képen látható triciglihez hasonló nekünk is van, most fogjuk kivágni a vérbe, mert 1, az áttét hiánya miatt baromi nehéz tekerni, 2, ha nem a kerék belsejében levő fogaskerék pörög ki kaparva, akkor maga a kemény műanyag kerék forog egyhelyben a betonon, 3, emiatt gyakorlatilag nekem kell tolni a karral ezt a sz*rt, ráadásul 4, redva neonrózsaszín, nem lehet épkézláb színűeket kapni.

  • 2007.03.01 13:54:10jidele

    Tori: második rész:D
    1.rész: minket is így neveltek, nővérem is így neveli a gyerekeit, én is így fogom a magamét. De soha nem felejtem el azt a 3esetet, amikor az amúgy jólnevelt gyerekek nekiindultak. Egyszer egy kislányra vigyáztam, minden átmenet nélkül kitépte magát a kezemből, és elkezdett visszafelé rohanni, az úttesten kaptam el...Akkor 2év körüli unokahúgom álldogált mellettem, vártunk vkit, majd egy galamb leszállt előttünk az úttestre, ő meg utána vetette magát...Másik unokahúg 3évesen se szó se beszéd elkezdett futni a járdán kb 20 mpen múlt, hogy én kaptam el, és nem a hirtelen felbukkanó motoros...néha a jó gyerekek is megbolondulnak, vagy meglátnak vmi izgalmasat, ami hirtelen kitörli az összes nevelést.

  • 2007.03.01 13:58:16Tori

    jidele, ebben igazad van, éppen ezért nem is nevelésről beszélek, hanem KONDICIONÁLÁSról, azaz beépített gátakról, amelyeket ösztönösen nem lép át. Szerintem Luca még mély babakocsiban közlekedett, amikor már mondtam neki séta közben, hogy azért álltunk meg, mert piros a lámpa és olyankor meg kell állni. Nem is láthatta a lámpát! Persze hülyének néztek, de az idő engem igazolt. Eddig. Ettől még parázok, ha a járdaszegélyhez közelít, de csak azért, mert mindentől parázok. :D

  • 2007.03.01 14:00:47jidele

    amúgy érdekes ez: húgom 16 éves, de néha még mindig nyújtja a kezét az útest előtt;)

  • 2007.03.01 14:01:06jidele

    úttest

  • 2007.03.01 14:03:19kiseszter

    Én egyszer kb. 4-5 évesen a kis segédkerekes bicajommal áttekertem az úttesten, míg anya öcsémet tolta valamennyivel lemaradva. Végig jól belátható volt az utca, hogy sehol senki, erre határozottan emlékszem. Két hét eltiltás lett a vége, és az, hogy anya mondja meg mikor szabad átmenni és kész. Értetlenkedtem, de mivel láttam, hogy a fele sem tréfa elfogadtam és nem volt ilyen gond többet :o)

  • 2007.03.01 14:16:57melin

    Nekem nagyon sokat magyarázták a szüleim, h nem szabad, csak zebrán és jól körül nézni, mindig jó példával jártak elől (azaz ők sosem mentek át csak zebrán, ill. zöld jelzésnél) és mindig megfogták a kezem és megadták a bizalmat is, úgy érzem, jól csinálták és én mégis vagányabb "én jobban tudom" akartam lenni, és nem is egyszer átszaladtam az úttesten, mert én ügyes vagyok, engem nem üt el semmi (pedig nem voltam/vagyok ám debil csaj:o)))...és persze 11 évesen megtörtént a baj, elütött egy autó, mert nem a zebrán mentem át, és nem néztem körül (én monnyuk nem emléxem rá, de volt szemtanú). Ennek a következménye, h csak császárral szülhetek. Hálistennek ez a legnagyobb bajom maradt csak emlékül.

    nem tudom, miért voltam ilyen... én asszem jól kondícionáltak pedig...

  • 2007.03.01 14:25:44boriska

    Annak idején apukám szórakozott velünk a járdaszéleknél. Egyszer két nővéremmel ment kézenfogva (3-5 évesek lehettek), mikor jött a járdaszegély. Apukám szó nélkül megállt a szélén, két lány pedig a lendülettől tobábbment -volna-, dehát fogta a kezüket, így egymáson csattantak. Egyből leesett nekik, hogy elfelejtettek megállni.

  • 2007.03.01 15:17:46Csöre

    Nemtom, én ahányszor ilyen járgányt látok (igaz, mi a lapályos Újpesten lakunk), mindig arra használtatik a fogantyú, hogy anyuka tolja vele a gyerekét, amaz meg persze fütyül pedálozni. Tkp. ovis-babakocsi, csak nehezebben kormányozható. Én már régen figyelem, hogy mostanában nemigen kapható olyan igazán jó tricikli, mint amilyen nekünk volt anno (gumikerék, fém váz és bőr ülés, nem csupa tiritarka plasztik). Na nyolc hónapos pocakkal találtam egy eszményi darabot, jó masszív, PIROS színű fém, állítható nagyságú a váz, és akkkkora kerekei vannak, mint egy kicsi traktornak (felfújós gumi, persze). Állítólag 5 darabot importált belőle a bolt Hollandiából, nosza lecsaptunk hát rá: ez lett még meg sem született fiunk első - általunk vásárolt - játékszere... persze még nem tud róla, majd megkapja a 3. szülinapjára. Jah, és tartozik hozzá még egy leszerelhető, szintén gumikerekes utánfutó is, egy csoda... :) (A boltban elárulták, hogy kipróbálták: 60 kilóig biztosan bírja a terhelést. Mi még nem szereltük össze, de tutira ki fogom próbálni, régen imádtam a kis elnyűtt - használtan kapott triciklimet.)

  • 2007.03.01 16:26:13gyöngy

    Én amikor bölcsibe hordtam a kisebbet, oviba a nagyobbat, busszal jártunk. Ez jó alkalom volt naponta kétszer, hogy megtanuljanak közlekedni. Minden nap magyaráztam nekik, csak szabályosan közlekedtünk, és rendszeresen hol az egyiknek, hol a másiknak kellett eldönteni, hogy mikor indulhatunk az úttest széléről. Nem sajnáltam az időt, volt hogy percekig álltunk, én már rég átvittem volna őket, de ha a gyerek úgy ítélte meg, hogy még nem indulhatunk, akkor vártunk. A széles járdákon szabad teret engedtem nekik, futkározhattak előre hátra, egy kikötéssel, hogy látótávolságon belül legyenek, és ha úttest következik, a járdaszélén meg kell állni, és megvárni. Van egy jelünk, ami olyasmi mint egy fütty. Ha én mégis megálltam valamiért, és úgy ítéltem meg, hogy nagyon nyargal a gyerkőcöm, akkor jeleztem neki. Úgy fordult a hang irányába, mint akit dróton rántanak, és akkor intettem neki, hogy induljon felém. Soha nem volt gond. Bíztam bennük, és nem csalódtam.

  • 2007.03.01 16:33:32potyeszka

    Gyöngy a Klinkán,vagy a Kenézy Gyulában fogsz szülni?

  • 2007.03.01 16:37:10anomália

    A srácunk elég viccesen néz ki ezen a bringán, mintha egy kölyökzsiráfot gyömöszöltek volna bele, de imádja. Még én tolok és irányítok, de kösse fel mindenki a gatyáját, mert ha egy másféléves úgy dönt, hogy ellenkormányoz, ott kell az izomerő a kormányfőnek. A kölyökzsiráfról: ezek a mai gyerkők olyan nagyok, lassan igény lesz egy bölcsis kosárcsapatra.

  • 2007.03.01 17:45:14gigia

    Tényleg, miért a rózsaszín a csajos?!!



    És még egy kérdésem van, bár nálunk még messze nem aktuális semmilyen járgány... Nemrég hallottam valahol, hogy csak a pedálos jó, a földön hajtós cuccok állítólag károsítják a térd izületeit.

    Mit tudtok erről? Van ennek valami alapja, vagy csak egy újabb legenda?

  • 2007.03.01 17:53:15jidele

    a cipő orrát és a nadrág térdét tuti károsítja;)

  • 2007.03.01 17:53:22kiseszter

    Nem tudom pontosan idézni, de a Spektumon volt egy sorozat a gyermekek agyának fejlődéséről és ott végeztek egy kísérletet aminek az lett az eredménye, hogy a gyerekek 10-11 korig nem tudják helyesen megbecsülni a közeledő jármű távolságát és a sebességét ill. azt hogy mikor ér vele egy vonalba az autó. Ezért necces egyedül átengedni őket, na meg azért mert hiába zöld a gyalogosnak a zebránál 10 autósból 9 átmenne rajta :o(



    Csöre irigylem a bicajotokat! Tényleg nekem is piros fémvázas volt szivacsozott műbőr nyereggel és még 2 fiú gyereket is prímán kiszolgált.

  • 2007.03.01 18:56:14katampusz

    csöre az én gyerekkori háromkerekűmnek kék fémváza, piros műbőr ülése és fekete gumikerekei voltak, és én is nagyon szerettem...



    olyan jó, hogy eszembe juttattad, köszönöm :))

  • 2007.03.01 19:48:16gyöngy

    Polyeszka! Debreceni vagy? A Klinikán fogok szülni, vagy a híd alatt, esetleg a mentőben.



    gigia! Nálunk a lányomnak gondjai vannak a térdével, pedig nem motorozott közel sem annyit mint a fiam. A srácomat viszont bölcsis korában le sem lehetett szedni a motorról. Akármilyen cipőt adtam rá, 2-3 naponta másikat kellett, mert kilyukadt. Amikor egyszer szandát adtam rá, akkor képes volt véres csíkot húzni a járdán, de akkor is lábbal fékezett. Maradt a cipő. Hiába volt 3 kerekű bicajunk, annyira rövid volt a lába, hogy nem küszködött a tekeréssel, mikor a motorral ehhez képest száguldott.

  • 2007.03.01 19:51:59potyeszka

    Gyöngy!Hajdúböszörményi,de most Tápiószentmártonban lakunk.Mennyi időd van még?

  • 2007.03.01 19:57:32gyöngy

    Potyeszka! Akkor azért vagy jártas a Db-i kórházakban. 2 hetem van még, ha a Pocaklakó is így gondolja.

  • 2007.03.01 20:00:30potyeszka

    Hú az izgalmas!Tényleg ott a Nagyerdőn megvan még a Hangár dizsi?

  • 2007.03.01 20:10:56gyöngy

    Potyeszka! Sajna nem tudom, soha nem voltam egy dizsibe járó, így 40 körül nagy pocival különösen nem. Még a kamasz lányom sem jár dizsibe. Nagyon sokat szépült, főleg a belváros, de az erdőn is vannak változások. Hol volt ez a dizsi? Én csak a Vigadóra emlékszem. Majd ha megszülök, és sétálunk, biztos sokat járunk arra, és legfeljebb megnézem.

  • 2007.03.01 20:13:55eszter

    a kismotor a csípőfejlődésnek nem tesz jót. Úgy billen rajta a csípője, ahogy hajtja, amitől gondok lehetnek. Ez egy KONTRA, de hatalmas PRO: ha egy gyereket már nem lehet babakocsiba tuszkolni, bicajhoz még kicsi, akkor ezzel nagy távokat lehet haladni anélkül, hogy cipelni kelljen. (kismociról beszélek)

    Úgyhogy mi kötöttünk egy kompromisszumot. Van, de mértékkel.

  • 2007.03.01 20:14:28potyeszka

    Klinikától nem messze,talán még csónakázni is lehetett,olyan klassz volt hogy a fények vissza tükröződtek a tóban.

  • 2007.03.01 20:16:46gyöngy

    potyeszka én azt Újvigadónak ismertem. Az épület áll, csónakázni is lehet, de hogy mint dizsi működik-e nem tudom.

  • 2007.03.01 20:20:14kiseszter

    Eszter a PRO meg anya csípőjének tesz jót :o)



    Amúgy mennyi idősen kezdenek motorozni általában és hány évesen unják el? Fiam 13 hónapos, nyáron már mi is cserélhetjük mocira a babakocsit?

  • 2007.03.01 20:26:25eszter

    kiseszter, az én gyerekeim is baromi korán kezdték. a második még nem tudott járni 12 hónaposan, amikor a kisebb méretű motort már tudta hajtani. na akkor azért még nem propagáltuk, a fent említett okokból. És iszonyú későn unták meg...attól függ, hogy mikor tanul meg bicajozni. Azt sem érdemes erőltetni, csak ahogy az idegrendszere érik rá. Barátnőm gyereke csak 3 és fél évesen (!) tanult meg biciklizni, és most nem a kétkerekekűzésről beszélek, hanem a síma hajtásról. Addig nyomta a motort.

    A lányaim pl. a kétkerekűzést is nagyon gyorsan megtanulták. De előtte pótkerékkel tekerték a bicajt. Akkor elraktuk a motort.

  • 2007.03.01 22:06:06dijon

    Mi még babakocsisok vagyunk (vicces, mert pont ma esett le, hogy csöppem kinőtte egy előző topikban általam agyon dícsért Jané mózesét:)), de alig várom, hogy motorozzon. A Duna part tele van motorozos kölkökkel, rém helyesek. Az egy más kérdés, hogy a sétáló részre csak az ott lakók hajthatnának be, mégis csomó autó teper ezerrel. Sebaj, majd hasznosítom az itt olvasottakat és simán meg fog állni csöppem, ha kérem:)

  • 2007.03.01 22:27:39kiseszter

    Húú, volt talán hónapokkal ezelőtt a Porontyon cipőorrvédőt bemutató cikk nekem meg az amerikás rokonok be is szereztek egyet, de mondtam, hogy ráérnek átküldeni hol van még a motorozás! Írok nekik, hogy lassan postára adhatnák :o)



    Én már iskolás voltam mire megtanultam kétkerekűzni. Seprőnyél nem volt, a nyerget fogva loholtak velem a szüleim.



    Csöre biciklijében a kis pótkocsit is irigylem. Elkerekezni a gyerekkel a piacra, hazafelé meg ő szállítja a krumplit, hagymát :o))

  • 2007.03.01 23:25:47gigia

    gyöngy, eszter köszönöm, okosabb lettem!

    A gyermek 3,5 hós, egyelőre csak a fürdőkádban peálozik, de onnan minden este kapok vagy fél liter vizet a combomra :))

  • 2007.03.02 13:35:25ruju

    Sziasztok! Az első kommenteknél megijedtem, h. nálunk nem stimmel valami, mert hát az én fiam is megáll... A motorozást elég korán kezdte, és aztán gyorsan átnyergelt a pedál nélküli biciklire, most meg már biciklizik, és gyalog ugye hát nem lehet utolérni, viszont megáll. Kb. 1 év munka van benne, még a kismotoros időszakból, viszont megérte. Leona trükkje a megoldás. Vagy megáll vagy nincs motor. A közlekedésben sajnos muszáj, hogy "domina" legyen a szülő - szerintem.

    A "gond" sztem egyébként, hogy már túl korán lehetővé tesszük a gyerekeknek azokat a dolgokat, amiket mi - ahogy kiseszter is írja - csak iskolás fejjel tanultunk meg. Persze én sem fogtam vissza a miénket, h. várja meg legalább a nagycsoportot a bicózással... :-)

  • 2007.03.02 15:43:22Csöre

    Kiseszter, igen, mióta tegnap írtam róla, alig várom, hogy végre elővegyük. De most még a motoroskorszakot sem értük el, sőt, a férjem ódzkodik is tőle, hogy valami baja lesz a motorozástól. Nem tudom, megkérdeztem már egy különben igen szigorú ortopédus nénit, ő azt mondta, csak a cipő orrának árt. Most meg Eszter írt erről a csípő dologról... ráadásul a kis Tücsöknek terpesznadrágja is volt kötött csípőből kifolyólag...

  • 2007.03.02 22:13:03evaandrea

    Nálunk bevált a módszered Tori, hogy már a kezdetektől mindig mondtuk a gyerkőcnek, a járda szélén meg kell állni.Igaz, még ma is szólok, ha nagyon eltávolodik, hogy megállás, meg kell várni.
    Csak egyszer ment át egyedül az úttesten, igaz, egy szomszéd gyerek hatására, gyere, fussunk el....
    Irtó letolást kaptak...Az ilyen dolgokban muszáj könyörtelennek lenni...
    A szintén kötött csípőjü fiam őrült gyorsasággal száguldozott a kismotorján akkoriban épp a Nagyerdőben. Ott igazán nyugodtan lehetett. Izmos erős fiú lett belőle... több cipő fogyott, de akkor még olcsó volt.

  • 2007.03.03 14:39:57kaposztalepke

    még egy jópélda a gyereknek..nem tudom kinél van még kisvakond-megszállottság, de valamelyik DVDn, (asszem a Kisvakond és az egér(?) ) van egy mese, amiben diszkóba igyekszik a vakond meg az egér, és a béka átfut előttük az úton, ezért a vakond őrült nagyot fékez, kiesik a kocsiból, és nagyon összetöri magát, majd a béka ápolja, és amikor meggyógyul, a vakond megtanítja hogy kell átmenni az úttesten. Fiam gyakran prózában is ezt kéri este az ágyban, és akkor mindig hangsúlyozzuk, hogy ugye "mi is megállunk, Dani megfogja anya vagy apa kezét, körülnézünk, és ha nem jön semmi, ügyesen gyorsan együtt átmegyünk"...

    persze azért jobb résen lenni, nem akkor van baj, amikor minden rendben, és szépen megyünk, csak ha vmiért rájön a hiszti, vagy hogy nem erre akar, hanem amarra, inkább ilyentől félek, hogy hiába minden kondícionálás, ha nagyon kiakad és úgy rohan el, vajon megáll-e...ha lehet nem próbálnám ki:((( Szóval én is a "nevelés" pártján állok, és biztonságos helyen mi is játszuk a "addig mehetsz, ott várj meg" és megdícsérem nagyon dolgot, de élesben asszem egy háromévesben nem lehet minden körülmények között megbízni. Én legalábbis nem merem, lehet, hogy az én hibám, de (mondjuk különösen eleven, elrohanós "öntörvényű" fiam van) én nem merem, és bár igyekszem nem parázni hülyeségeken, de ez az egyik aggodalmam.

  • 2007.03.03 14:50:43marcangoló

    Hú, éppen ma játszottuk el ezt a sétánál. Kicsi a babakocsiba szoktatás egyik bíztató periódusánál tartott (értsd: éppen bealudt), a nagy meg lecövekelt, hogy neki innivaló kell. Addig szépen jött mellettem, ha kellett, megállt (én úgy érzem, elég megbízható, ezért nem forgalmas helyen elengedem). De aztán innen egy tapodtad sem. Úgyhogy az üvöltő gyereket végighúztam (na jó, kézen vezettem) a fél falun, amitől persze a kicsi is felébredt. Klassz volt a két ordító gyerekkel hazasétálni. Szerencséje volt mindenkinek, aki nem szólt hozzánk. Majd ezekre a részekre nem fogok emlékezni, ha valaha még egy gyereket akarnék. :-D

  • 2007.03.03 18:39:59Csöre

    Egyszer jött velem szembe egy nagymama ovis unokával. Épp át kellett menni az úttesten, lámpa piros, nagyi húzza át a kölköt. A gyerek mondogatta: pirosban nem szabad átmenni! Mire a sokész nagymama: ugyan menj már a hülyeségekkel! Ki is a hülye????

  • 2007.03.03 19:13:13kaposztalepke

    marcangoló: az első pár hónapban mi is minden nap úgy jöttünka jtászóról, hogy valamelyik üvöltött, és lestek ránk a lépcsőházban..vagy a nagy, merthogy még nem akart hazajönni a játszóról, vagy a kicsi, mert tovább húztük a játszózást, és kajás volt..vagy mindkettő, mert úgy adódott:)

    A pici születése előtt már jóideje kismotorral jártunk játszótérre..aztán beütött a dackorszak, nomeg egyik alkalommal (8. hónap végén) egy gyerek hozott ilyen akkumlátoros quad-ot a játszóra, fiam kipróbálhatta, na persze nem akarta visszaadni, meg hazajönni. Levágta magát a földre, és üvöltött kegyetlenül..némi hasztalan győzködés, vigasztalás stb után egyszerűen hónom alá csaptam a gyereket, másik kezemben a kismotor, hátamon a hátizsák...és óriási pocakkal tolattam előre..a rúgkapáló gyereket persze sokáig fél kézzel nem tudtam tartani, letettem...fetrengett megint egy sort..megint felkaptam, mentünk tovább..mindig jutottunk egy fél saroknyit..két utcányira van a játszó, de mire hazaértünk nekem görcsölt a hasam, folyt rólam a víz, ami kell..no, akkor fogadtam emg, hogy szülésig már kismotorral nem jön a gyerek, csak babakocsiban, ha jön rendesen jöhet gyalog, ha nem, beül, bekötözöm és kész (egyébként nálunk ez varázsmódszer, lehet, hogy alig bírom betuszkolni és bekötni a babakocsiba, de ahogy bent van, tudja, hogy értelmetlen minden, abban a pillanatban elhallgat)...no, és ugyanezért szeretem a tesóbabakocsit is, bár már nagyjából kinőtte a dackorszakot, tökre érezhetően sokkal könnyebben kezelhető, és tizedannyi sincs a tiltakozás meg a hiszti...de azért akad néha;)

  • 2007.03.03 19:44:13Tori

    Pont tegnap volt egy veszélyes szitunk. Kismotorral voltunk a belvárosban, állunk szépen a zebra előtt, várunk a lámpára. Egyszercsak néhány eszes felnőtt úgy döntött, neki feltétlenül szüksége van arra a 10-15 másodpercre, ami még hátra van a zöldre váltásig, és megindultak az úttestre. A gyerekem meg automatikusan ment volna a nénik után... szerencsére résen voltam és a kapucninál fogva visszarántottam, de legszívesebben üvöltve hülyepicsáztam volna le mindegyik nőt.

  • 2007.03.04 09:30:11kaposztalepke

    Tori: ne is mondd, mindig a legrosszabbkor mutatnak rossz példát..tegnap apjuk fúrt néhjány lyukat a szobafalra, a gyerekeknek hangos volt, kimentünk a konyhába, kicsi a kezemben, 3évest felültettem az asztalra, onnan tud kinézni az ablakon, szeret autókat bámulni. Itt előttünk meg yaz Üllői út, 5. emelet, jó rálátás..és pont előttünk van egy gyalogos-átkelőhely. A gyerek ugyabár tudja, hogy piros álllj, zöld, mehet...viszont kicsit megzavarta, hogy a gyalogosok lámpájára lát rá csak, és piros a lámpa, az autók meg mennek. Jah, amúgy két szakaszban két lámpával lehet gyalogosként átmenni az úton, és az első után kicsit várni kell,mire a második vált.

    NO, elkezdem magyarázni a gyereknek, hogy ez a gyalogos lámpa, amikor az piros, akkor mehetnek az autók, mert nekik akkor van zöld, de iylenkor gyalogosnak nem szabad, mert elütné a sok autó, stb-stb...kicsit bonyi lett, hát éppen jött egy pasi kutyával, és kezdtett átmenni, gondoltam jó példa lesz..zöld lett, el is indult a közepéig, ott piros..kicsit megállt, de ugye tudta, hogy mikor lesz zöld, meg esetfelé alig volt autó, hát elindult előbb, még a pirosban, és mire átért, addigra váltott zöldre..na, rögtön lőttek a példámnak, ahelyett, hogy meg tudtam volna mutatni a gyrekenek, hogy hogyan kell ügyesen-okosan átmenni, magyarázhattam, hogy "buta bácsi a kutyával.." brrr..:(

  • 2007.03.04 09:31:34kaposztalepke

    néha ugynaígy pirosban sétáló nénikre is dühös vagyok, izélnek állandóan ezek "a mai fiatalok" szöveggel, és annyit nem tezsnek meg, hogy elgalább a körülöttük lévő gyerekeknek (akikből a fiatalok lesznek) normális példát mutassanak. Hát mit várnak..

  • 2007.03.04 10:25:03marcangoló

    Káposztalepke, ez tényleg bonyolult, még nekem is. :-) Evolúciósan biztosan nem úgy van kitalálva, hogy az ember nagy pocakkal a gyerekkel, motorral, hátizsákkal a kézben "rohangál". :-) De mondjuk abban biztos vagyok, hogy a nagytesó cipelése alapesetben tök normális dolog terhesen.

    Tegnap szörnyű napunk volt, este 8-ra (vagy 8-ig?) mindkét gyerekem üvöltött. Biztosan a holdfogyatkozástól, vagy a széltől, vagy jött a foguk. :)

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta