SZÜLŐSÉG

No munka, no lóvé, no para?

2007. január 6., szombat 10:17

Magvas gondolatokkal kezdem az évet. Mégpedig azért, mert vészesen ketyeg a gyedem vekkere, miszerint hamarost a helyzet a következő lesz: no munkahely, no lóvé, no para.

Ez a kis egzisztenciális nyomás tulajdonképpen lappang bennem már egy ideje, de eddig sikerült elnyomni a majd csak lesz valahogy, meg mindig volt jó munkám, most már diplomám is van és ehhez hasonló érvekkel. Most azonban szembesültem azzal, hogy életem párja, aki azért látja, legalább is látnia kellene a munkaerőpiacnak mindkét oldalát, problémámat hallgatva teljes értetlenséggel állt velem szemben.

Egyrészt látja azt, ahol nap mint nap szembesül az igényekkel, kit dolgoztatnak, hogyan és mennyiért, másrészt lát engem, mint nőt, akinek egyszerre több síkon is el kell tudnia lavírozgatni. Engem ugyebár nem vár vissza semmiféle munkahely, mert ami volt, az megszűnt. Most végeztem, mint kezdő közgazdász, de még mindig nem vagyok munkaképes, mert azt a fránya nyelvtudást csiszolni kell. Érthető. Tanultam ugyan bruttó legalább 7 évet különböző felsőoktatási intézményekben, rendelkezem egy piacképes, (haha) diplomával, és még mindig nem vagyok kész. Én még mindig nem vagyok piacképes. Igaz, az ember holtáig tanul, no de jó lenne már egy kicsit kamatoztatni.

Itt van ugyebár a gyerekek, munkáltatói igények, személyes tudás, igény, elvárás sokszög, amelybe férfitársaim soha nem fognak belekerülni, belelátni, sőt, meg merem kockáztatni, hogy sokan még beleérezni sem tudnak.

Egyetértek azzal, hogy az én sirámaim nem feltétlenül akkora világrengető dolgok, mint mondjuk az afrikai éhezőké, vagy az izraeli válság. Nem kenyérre kell keresnem, mert ha arra kellene, akkor nyilván nem lennék válogatós a munkában. Bár azt gondolom, hogy sokan úgy sem találnak maguknak.

Férjem csodálkozva kérdezett, hogy miért azt mondogatom, hogy mit nem akarok csinálni, mert így nem lehet a dolgokhoz hozzáállni. Én erre azt mondom, hogy más dimenzióban él munkailag. Igen, szeretnék mondjuk IT-s menedzser lenni, versenyképes fizetéssel, cégautóval, vinnék én projekteket, miegymás. Elvégre ezért és ezt tanultam. A gyerekeket viszont én szeretném összevadászni a suliból meg az oviból. Ez valahogy alap. Tudom, megtehetem, örüljek neki. Így nyilván jó pár évig nem fogok a fent említett pozícióban dolgozni, később pedig, mint kezdő negyvenes…

Igen, lennék grafikus is, aki tervezget, meg kreatívoskodik itthon. Ma már tudom, hogy erre a melóra nem elég 24 óra sem, nem hogy gyerekek mellett. Ahhoz, hogy elhelyezkedjek egy női újságnál, tanulnom kéne megint tök mást, mint amit eddig tettem. Igen, végül is teljesen jól el tudom képzelni magam egy tisztességes szakmában is, mondjuk fodrásznak vagy eladónak. De nincs szakmám, mert nekünk ugye azt szajkózták, hogy tanulj, tanulj, meg papír, papír.

Igen, remekül ellennék itthon a gyerekekkel és a férjemmel, lennék én biztos háttér nekik. És akkor mit fogok csinálni, amikor erre már nem lesz szükségük? Láttam ilyet sok helyen, nagyon szomorú helyzetbe kerülhetnek így nők.

Arról pedig nem is nagyon akarok regélni, hogy manapság milyen elvárásaik vannak a cégeknek. Nehéz ez. Merre menjen az ember, mi az, amiből engedjen egy picit? Hol maradok meg annyira anyának lenni, amennyire szeretnék, és hol maradok meg mind emellett én? Aki azért, halkan jegyzem csak meg, szeretne valaki lenni. Lehetne erről oldalakat írni. De hagyok nektek is. Szóval merre van a jó út, ki az, aki erre tudja a receptet?

win

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.01.08 13:14:05zsuli

    gyöngy1, lehet, hogy Te vagy az én emberem! Nincs kedved-időd segíteni? Netes nyelvtanítás?

  • 2007.01.08 13:51:13melin

    Diktke, magánbölcsi inkább ne... az egyik kereset tuti rámegy (nálunk havi 50e a bölcsi/ovi, ha a gyerek beteg, a pénz úszik.. szerencsére nem szorulunk rá)... sztem egy megbízható bébiszitter jobb!! Ha szerencséjük van, később is simán rá merik majd bízni a gyereket, ha vmiolyan programjuk van. Sajnáom nagyon a szitut, nagyon reménytelennek látszik:o((

    Gyöngy, igen, asszem a lényeg tényleg az, h Mo-on 3 évig otthon maradhatunk, ha úgy tecc!! Lehetséges, ha ez csak 1 év lenne, akkor akár a teljes volt fizuját megkaphatná az, aki azelőtt dolgozott. De monnyuk én marha náív vagyok:o) Ja, és a megosztott, vagy félidős munka meg tényleg kultúra kérdése.

    Bár Svédország gazdasága a túlzott szociális adakozás miatt (is) kezd összeomlani, ott azért kicsit másként állnak a gyerektémához: Szeretik a gyerekeket!!!...most ez lehet, h hülye példa, de nézd meg az Ikeát, ahol MINDEN a gyerekek érdekeit/biztonságát tartja szem előtt. A gyerekben a jövőt látják és nem egy kényszert, egy nyűgöt... mint sok helyen itthon:o(

  • 2007.01.08 13:53:23eszter

    manci, nem bántasz meg egyátalán. Benne van a szerencse is. A "vígan megélünk" magyar viszonylatban, a mi családunkban megállja a helyét, mi nagyon boldogok vagyunk, nyugaton azt mondanák, hogy alsó osztály. Inkább úgy fogalmaznék, hogy nincsenek eszeveszett nagy vágyaink: igazából a "bank" házában lakunk (pici, de otthonos, falusi házikó, sokat segített a szoc. pol) de ennek ellenére, kemény hitel, ez az egyikünk teljes fizetése. két közel 20 éves autó, amit férjem szerel (már ért mindenhez), volt egy lány, aki segített a takarításban (ez havi kerek 5000 ft-ot vitt el, hetente, inkább 2 hetente jött kb 3 órára), sajnos már nincs..., kottára jövünk ki, ha épp kijövünk, ha nem, akkor jobban nekifekszem a munkának (annyit keresek amennyit dolgozom), a gyerekek turiból öltözködnek, általában mi is, utoljára nászúton voltam messze, csak itthon utazgatunk évi max 2X 3 napra, stb.

    Boldogok vagyunk így, nem kell több, de megtanultuk, hgoy mi az a kompromisszum. Éltünk mi már írtó szarul, albérletben, a kajára kiadott pénzt is kétszer megondoltuk. Akkor orvosként dolgoztam, havi 83e Ft-ért, a férjem épp kevésbé volt sikeres. Aztán az ember elgondolkodik: iszonyú jó lenne orvosként dolgozni, de lássuk, mi az, ami még bejön: mást dolgoztam, több pénzért, stb. Sorolhatnám. Szóval az ember kiszélesíti a palettát, mindent számításba vesz, listát ír, hogy mi fontos, és mi fontosabb minél...

    Hidd el, semmi nem hullott az ölünkbe, nem kaptunk lakást, autót, a kezdő segítség is hitel lehetőség volt, fizettük vissza. Elég sokat dolgozunk, én leginkább az éjszaka rovására, a férjem hajnal 3:40kor kezd, de már megszoktuk. A gyerekeknek így úgy tűnik, hogy mindig velük vagyunk...



    Ennek ellenére igazad van, szerencse kell a dologhoz, csak meg akartam mutatni, hogy mi hogy csináljuk. Nem varázslat, és sok szól a lemondásról is. Nagyon sok utánajárás, lehetőségek keresése, stb.



    Ez nem tanítás ám, vagy példamese, vagy bármi. Senki ne értse félre. Baromira nem oktatgatni akarok senkit. Az ismerőseim között is számos olyan van, akik mindent megtesznek, mégsem jön össze, szóval tényleg...kell a szerencse, és nekünk sem volt mindig.

  • 2007.01.08 14:25:54kovvacs

    Azért akkor se működik a rencer itten globalice.



    OK, van abban logika, hogy csak 1 évre legyen fizetve mindenféle szép pénz a gyerek után, aztán anyuka menjen vissza dolgozni.

    OK, menjen, de akkor legyen megoldva a munkahely hozzáállása _normálisan_. Gyerekek lehetséges elhelyezése bölcsődében, óvodában.



    Le nem harapjátok a torkomat, de én úgy gondolom, nem azért szültem, hogy a kölkömet más nevelje, így maradok itthon sokáig. Most azt gondolom, hogy legalább addig, ameddig a legkisebb betölti a 10 éves kort.

    Viszont szeretnék dolgozni itthon.



    Mai fejemmel másképp szervezném az életemet.

    Eszter, Ti jól csináltátok.

    Senkit nem akarok megsérteni,

    de ebben az országban túl nagy kultusza van a spontaneitásnak és a felelőtlenségnek: a saját szüleink se (tisztelet a kivételnek!!!!!!!) nevelnek rá minket arra, hogy az életünket tervezzük,

    a döntéseinket végiggondoljuk,

    a tetteinkért felelősséget vállaljunk.

    Eccerűen benne van a levegőben, hogy elvárjuk az államtól, a társadalomtól, a véletlentől, a szerencsétől, stb., hogy megoldódjanak a problémáink.

    Eszter, szerintem azért csináltátok jól, mert tudatosan végiggondoltátok, hogyan akarjátok az életeteket vezetni.

    Én nem csináltam jól. Fogalmam se volt, hogy hány gyereket akarok, mikor, milyen életet szeretnék élni stb. Ha most kezdhetném - és a lányomnak/lányaimnak ezt fogom a lelkére kötni -, mindenképpen próbálnék olyan szakmát tanulni, amit lehetséges otthonról vagy vállalkozásként csinálni. Azaz: gyerek mellett. Ilyen a fordítás - profi mód kell egy nyelv; ilyen a varrás, az építészmérnökség stb.

    Most úgy látom, hogy egy nőnek nagy haszna van abból, ha valami van a tarsolyában a gyereknevelés mellé.

    Még egyszer leszögezem: olyasmiről beszélek, amikor azt mondom, hogy a társadalomban általában van egy felelőtlenségi hajlam, amiről csak részben tehetünk. Az egész rohadt szocializmus talán pont ebben rombolt a legkeményebben. Te csak ne gondolkozz, majd az állam gondoskodik. Erre most az állam nem nagyon tud. Egyre kevésbé. Miközben a fejünk, a mentalitásunk ugyanaz. A politikusoké is. Irgalmatlan munka lesz ezen változtatni.

    Talán úgy kellene kezdeni, hogy _kiszámítható legyen az állam működése_. Mert IGENIS ÉRTHETŐ, hogy manapság sokan nem terveznek, mert mire?! A támogatások, az adózás, a segélyek, a kedvezmények évente változnak! Ha gyereke vállalsz, épphogy FELELŐTLENNEK KELL EGY KICSIT LENNED. Mert 100%ban felelős ember ebben a kuplerájban nem vállal gyereket!



    Én mocskosul dühös vagyok a gyerekadókedvezmény eltörlésére.

    Igenis, lesz szíves az állam a meghatódottságtól összeesni minden olyan szülő előtt, aki munkából akarja eltartani a kölykét!!!

    Ez ELVI kérdés!

    Hiába hányok szeretett vezérünk magyarkodó imái miatt, ezt az egyet akkor is igenis jól csinálták, és borzasztó baromság volt eltörölni!

    Én még keményen emeltem is volna az adókedvezményeket.

    És ahogy Bokros bácsi emlegette pár éve a 100 pontjában,

    a gyereknevelésre be kellett volna vezetni a negatív adót. Azaz: ha valamelyik szülő minimálbérből neveli a kölykét és emiatt nem adózik, akkor fizessen neki az állam annyi pénzt, amennyivel kevesebbet kellene adóznia! Ezt télleg a Bokros javasolta, esküszöm.



    Engem is sokat piszkál ez az egész téma. Most nem vagyunk rászorulva a munkámra. Szeretnénk összesen négy gyereket. Adja Ég, hogy csak az legyen a problémám, mint a vitaindító cikkben: hogy belőlem mi lesz. De ha ilyen jól is állunk, akkor se szeretnék 50 évesen depressziós magányos nő lenni, akinek élete egy nulla és nem tud leszállni a saját gyerekeiről, mert a kölkök nélkül megsemmisül...

  • 2007.01.08 15:22:04hanna

    Minden adókedvezmény jellegű segély az adózó alsó-kpo-t, a bejelentett közalk-szférát stb támogatja. A nagyon szegéneket nem. MIndig tudni kell különbséget tenni a nagyon szegény és a pénzgondokkal küzdő között, Klaus Mann fogalmazza meg jól a Mephistoban. És az államnak döntenie kell, hogy melyiket támogatja: ha kicsi a torta, akkor a nagyon szegényeknek ad-e, vagy a pénzgondosoknak. Ez utóbbiakba érdemes befektetni, mert különben leszakadnak, meg nem termelnek, meg nem terveznek gyereket pl., ez előbbiekbe meg azért, mert nagyon szegények. Csak mi talán azért nem gondolunk erre eleget, mert mégis csak nem a nagyon szegények vagyunk. Nekik pl nics szélessávújuk meg lakáshitelük se. Remélem, senkit nem sértettem meg ezzel. De monnyuk Bokros az alanyi jogon járó családi pótlékot is eltörölte volna, szerintem nagyon helyesen.

    Az interneten nyelvtanítós anyuka businessbe meg az angol és a francia mellé én egy németet tudok felajánlani:)

    Ja, és kovvacs ne hidd, hogy fordítással olyan kurva jól lehet keresni. Az igaz, hogy itthon lehet csinálni, de ha két mondatonként kell felugrani felvenni a gyereket, akkor kicsikét szétesik a szöveg és egyébként kbtt szarul fizetik: kb havi 50-60e, ha nem jogi v gazdasági szöveg, v szerződés. És persze persze rapszodikusan kapsz munkát, nem rendszeres, számlaképesség kell, annak egy halom költsége van stb. Szóval az nem az igazi. A nem luxus varrás, hanem olyan igazítós-felvarrós-függönycsinálós pedig az egyik legrosszabbul fizetett legnehezebb fizikai (női) munka. Szóval ezt a kettőt ne bánd.

  • 2007.01.08 15:36:25eszter

    kovvacs, igaz, csak épp itt jön az én szerencsém: akkor találtam életem párjára, terveztük a jövőnket, amikor még minden kapu nyitva állt előttem.szerence2: Nem kívánták a zsigereim az orvosi egyetem mellett, másfél éves gyerekkel, eggyel a pocakban, hogy államvizsgázzak a szakfordítói képzésen + minek, de pont akkor 20e ft-tal többet kaptak a 2diplomás kezdő orvosok (azóta eltörölték, sőt még a nyelvpótlékotsem adja oda minden kórház), így befejeztem. Szerencse 3(ez a legnagyobb): 3 évet töltöttem angol nyelvterületen, akkor, amikor a legfogékonyabb voltam rá. Nem nehéz összerakni, hogy most miből élek.

    A férjem oldaláról is jöttek a szerencsék, de valami gyanús:

    Minnél több lábon áll az ember, minél több megélhetési, szellemi forrása van, valahogy annál nagyobb a szerencséje. Ergo: megpróbálom arra nevelni a gyerekem, hogy minél több szellemi tőkét halmozzon fel, persze használhatót, mert sose tudhatja, hogy melyiket kell elővennie a tarsolyból. Ez lehet a virágkötéstől kezdve a gyógymasszázson keresztül a bármi. Nem diplomahalmozásról beszélek, hanem hogy gondolja át, hogy miből lehet megélni, és neki mihez lenne kedve.

    Egyelőre nálam 3 kapu áll nyitva (visszamehetek orvoskodni, céghez, és csinálhatom ezt tovább), de asszem jelentkezem a homeopata suliba, mert ahhoz mindig is volt kedvem, és el is tudom magam képzelni egy rendelőben esténként pár órára, amikor már apu hazaért...

  • 2007.01.08 15:38:28kovvacs

    Nem tudom hanna, lehet, hogy ezek nem voltak jó példák, de talán a semminél többet jelentenek. Van olyan, akinek az az 50 is pénz valószínűleg.

    Biztosan léteznek jobb választások.

    Ezzel tényleg csak annyit akartam mondani, hogy ma már belevenném a pályaválasztásomba, hogy álmaim szakmája hogyan csiszolható össze a gyerekneveléssel. Mondok mást, most töröm a fejem azon, hogy kitanuljam a könyvelést.

    Amúgy meg kötve hiszem, hogy érdemben dolgozni tudnék bármit is csecsemő mellett, de talán 3-4 éves kor felett - főleg, ha oviban vannak - lehet már tűrhető mennyiségű melót vállalni. És mégiscsak hazavárom a suliból, nemcsak kulcsot kap a nyakába...



    A legszegényebbekkel pedig többféle gond is van. Pl. hogy nem pénzben kellene kapniuk, amit kapnak, hanem mosószerben, krumpliban, konzervben, Liberóban, bébiételben. Láttam, tapasztaltam közelről, hogy mi a nyomor és hogyan reprodukálja önmagát. Még ha politikailag nem is korrekt ilyet kimondani, igaz: ezeknek az embereknek jelentős része képtelen a pénzzel bánni is akár három napra előre tervezni. De jól megtápoljuk őket lóvéval, hogy sok-sok gyereket csináljanak, akik szintén képtelen a pénzzel bánni is akár három napra előre tervezni. És ez így nagyonnemstimmel. De nagyon nem. Szintén a szegénység közelében feltűnő jelenség az iszonyatos balekság-hiszékenység és a végtelen kiszolgáltatottság. Amikor az ürgét felveszik egy hónapra feketén dolgozni, aztán hóvégén elküldik üres kézzel, hogy bocs apukám, le vagy ejtve. Kölcsönkérik a pénzét egy tuti üzletre és sose kapja vissza. Befizet egy kisebb összeget (neki hatalmas pénz), mert cserébe álommunkát ajánlanak, a pénzbeszedő pedig nyomtalanul eltűnik. Ááá. Mindegy. Ez egy nagyon szomorú, nagyon nehéz történet.

  • 2007.01.08 15:47:32zsuli

    Pályaválasztással az a baj, hogy amikor mi még gyerekek voltunk, nem kellett nagyon azon gondolkodni, hogy mjd legyen munkánk és fizessenek jól érte. Saját bevallásuk szerint a szüleim ma már megpróbálnának más irányba terelni. Így viszont van egy olyan diplomám, ami elég speciális, nem végezhető otthonról a munka, és ami a "legszörnyűbb": én Ezt szeretem művelni, tehát nem bírom elképzeni, hogy mással teljen az életem. Ez van...

  • 2007.01.08 16:00:51manci

    Hát, igaz lehet a mondás: "A tehetség és a szorgalom kikényszerítik a szerencsét" . Hosszútávon. Vagy nem. De, talán mégis.



    Én is sajnálom, hogy nincs olyan tudás a birtokomban, amivel itthonról is tudnék pénzt csinálni. Valami vállalkozás kéne majd, de még nem körvonalazódott előttem, mihez is fogjak. A diplomámmal itthonról nem sokat tudok kezdeni.

    Ami az előrelátást illeti, alkatilag sem mindenki tervezgetős típus, főleg nem 17-18 éves korban. Én sem voltam az. Plusz mivel majd 30 évesen találkoztam a férjemmel, nem is lett volna jó, ha egyfolytában arról fantáziálok, hogy mi lesz majd ha 3 gyerekem lesz. 29 éves koromra biztos felkötöm magam.

    De végülis csak találtam apukát, 1 gyerekünk már van, bízom benne, hogy lesz több is, ha továbbra is ilyen viszonylagos jómódban fogunk élni, akkor lehet, hogy még örökbe is fogadunk, és még -ha nármit nem is- sok mindent megtanulhatok:)

  • 2007.01.08 17:38:57katampusz

    töredelmesen bevallom, kicsit azért büszke vagyok. pedig nem kéne. egyrészt ötöst kaptam egy házifeladatomra, másrészt még bizonyos anyagi javakat is besöpörtem érte. kis szépséghibája a dolognak, hogy az ötös más indexébe lett beírva, és etikailag erősen kifogásolható a dolog.



    hm. lehet hogy bétét alapítok és rendszeresen fogom űzni ezt a bűnös tevékenységet... utána is nézek, hogy mi a házifeladat-írás TEÁOR száma...

  • 2007.01.08 17:43:25eszter

    Hajrá minden kezdőnek és újrakezdőnek. Biztos, hogy mindenki megtalálja a neki tetsző és megfelelő melót! Ja! És nem szabad pl önérzetesnek lenni. A szüleim szíve pl. vérzik,hogy a kicsi lányuk Dr.-rel a neve előtt nem fehér köpenyben rohangál éjt nappallá téve egy lepukkant klinikán...hát én meg aszondom: legyen boldog az ember. Szép hivatások, munkák, állások és életcélok vannak nagy körítés nélkül.



    Off: hanna, a fordítás is olyan, mint bármi más munka. Az ember bedolgozza magát, minőségi munkát végez, jó céget talál (pl. 10-12 Ft/szó, fizetés 3-4 héten belül), stb., akkor még teljesen hivatalos adózási keretek között is, napi 4-6 óra munkával símán a dupláját, de inkább a tripláját meg lehet keresni szakfordítói képesítés nélkül is, mint amit írtál. Ez tapasztalat, nem tipp. Amíg kicsik a gyerekek sajnos be kell áldozni a nyugodt órákat (nálam ez a délelőtti alvás, du-i alvás, este 8-12-ig).

  • 2007.01.08 17:48:12eszter

    basszus, ne haragudj hanna. Mikor visszaolvasom a hsz-omat olyan kiokatatósnak, okoskodónak tűnik, de nem nem. Tényleg, csak ezzel foglalkozom, meg nyílván a munkatársaim is, és annyira remek foglalkozás kisgyerekes anyukáknak. Szóval csak meggyőző akartam lenni, bocsi.

  • 2007.01.08 18:16:17manci

    Szerintetek babázás mellett mennyi idő alatt lehet középfokú szintről eljutni odáig, hogy az ember lánya fordításból éljen? Nem nagyon gyorsan, ugye?:(

  • 2007.01.08 18:37:09alga

    sziasztok. szinte mindig minden cikket és hozzászólást elolvasok. na most jutottam el oda, hogy teljesen elkeseredtem. nagyon szeretnék már egy pici babát, de még egyetemista vagyok.pár év és végzek...s állandóan azon vacilálok, hogy mikor lesz vagy lehetne ideális a gyerekvállalás. most még ugye nem lehet, ha végzem akkor meg dolgozni kellene (legalább 2-3 évet,hogy talán biztosítva legyek) ha meg egyből bevállalom a gyereket, akkor meg ki akar majd alkalmazni egy kisgyerekes anyukát????? mert bizta nem vesznek majd előre, ha a fejesek alkalmazott-jelöltek listából válogatnak........

  • 2007.01.08 18:47:52hanna

    Drága Eszter!

    Teljesen igazad van és nem voltál kioktató. Ezért írtam a szakszöveg példákat. Csak annyira gyűlölök olyant fordítani. Akkor inkább kevesebbért itthon tanítok. Vagy adatbeviszek. Szépirodalmi fordításra meg nem nagyon keresnek embert, viszont cserébe nehéz és nagyon rosszul fizetik:) De én meg ezt szeretem. És nekem műfordítói szakképesítésem van. Hát ez van. És masszőri is egyébként, mert egyszer én is azt gondoltam, hogy jobb több lábon állni. Azóta azt gondolom, hogy egyen, de azon nagyon mélyen:)

    Kedves Kovvacs! Nagyon nem értünk egyet. De túl off és túl hosszú lenne leírni, miért. Majd egyszer a (még?) nem létező velvet/poronty baba mama klubjában megdumáljuk a szociális elosztórendszer különböző lehetőségeinek előnyeit és hátrányait. Ha jobb nem jut eszünkbe.

    Szia Manci!

    De, gyorsan, mindent bele! Egy jó nyelvkönyv, _mindennapos_ gyakorlás (akármilyen röid, de mindennap), és egy jó hallgatós kazetta, esetleg plusz egy tanárnénibácsi, de az nem muszáj, ha rá tudod venni magad, és van elképzelésed arról, hogyan kell nyelvet tanulni, és meg tudod tervezni magadnak (írd is le, miből mennyit, mikor kb. Hogy számon tudd kérni magadtól) egy-két év szvsz.

  • 2007.01.08 19:37:53eszter

    hanna :)))

    manci, a nyelvtanulás amúgy is jó, vagy csak a szintentartás is. a legjobb agytorna a GYESES leépülés ellen.

    van ez a miok. nem tudom fizetik-e még GYES alatt. egyszer a kezembe került a füzetük. Elég sokminden tetszett benne: szabás-varrás, grafológia, feng-shui szakértés (sógornőm jól kiegészíti a keresetét vele), meg már nem emlékszem. De ha lenne még egyszer kedvem suliba járni, akkor vmi kertészeti fősulit végeznék el, és kerttervezéssel foglalkoznék. Az is olyan szép. Vagy szereznék csecsemő és gyermekgondozós papírt, és nyitnék hasonló cipőben (mint amiben Ti jártok) családoknak délelőtti babaőrző játszóházat (ezt pedig egy német nyugdíjas ismerősünk csinálja, így nem hülyült meg, és pénze is van belőle). De rengeteg ötletem van még, szerencsére a férjem is annyi mindenbe szeretne még belekóstolni, hogy nem hiszem, hogy megunjuk a munkánkat.

    Az a baj Magyarországon, hogy örököltük még egy kicsit a szüleink mentalitását olyan tekintetben, hogy vagy ami vagy, és azt dolgozod, amíg nyugdíjba nem mész. Eszükbe sem jut kicsit kikacsintani, hát még ilyet, hgoy költözni munkahely miatt! Szóval mi is még rugalmatlanok vagyunk...

  • 2007.01.08 20:56:19mindenlébe

    sziasztok,
    itt egy angliai pelda:
    a kormany eddig 6 havi szocialis ellatast fizetett, aprilistol 9 havit fog. ez a kovetkezot jelenti: 6 hetig (igen, jol irtam, masfel honap) kapja a kismama a fizetesenek 90%at, utana heti 100 fontot. Hogy lehessen mihez viszonyitani: a 40 nm-es lakasunkat havi 600 fontert, itteni viszonyokhoz kepest baromi olcson bereljuk....Vagyis a heti 100 fonttal kitorolheti az ember lanya. ezzel is max 12 honapig lehet otthonmaradni. a bolcsi pedig legalabb napi 25 font, ki lehet szamolni. Szoval itt sem egyszeru.

  • 2007.01.08 21:00:48manci

    hanna, eszter! Köszönöm a bátorítást, belevágok! Ha nem is leszek fordító, a munkaerőpiacon akkor sem fog a káromra válni, ha jobban beszélek angolul. Még egy dologban kérném a véleményeteket: szerintetek nyelviskolában vagy magántanárnál érdemes tanulni?

  • 2007.01.08 21:04:47manci

    mindenlébe, ez tök fura! A barátaim pár hónapig kint dolgoztak egy kisvárosban és azt mesélték, hogy rengeteg terhes, ill. kisgyerekes, sőt többgyerekes fiatal lányt láttak. Sokkal fiatalabbakat, mint itthon! Akkor ők hogy csinálják?

  • 2007.01.08 21:06:57zsuli

    eszter: önérzet? Kihalóban lévő állatfajként túélni próbálunk. Megértem hannát, műfordítónak sem lehet jobb lenni, mint zenésznek. Nem termel hasznot, tehát sokba kerül. És semmi szükség rá, hiszen egyre kevesebben vannak, akiknek a komolyzene hallgatása örömöt, kikapcsolódást jelent. Csak épp az én 34 évemből 28 ennek a jegyében telt el, soha nem érdekelt más. (na jó, még az olvasás)

  • 2007.01.08 21:09:15mindenlébe

    manci,
    igy van, rengeteg baba van. fogalmam sincs, hogy csinaljak, es mindig bennem van, hogy odasetalok es megkerdezem, Ne haragudj, mennyi az anyasagi jutattasod es a parod fizuja es hogy jossz ki belole?? Szegenyek, azonnal osszeesnenek egy ilyen udvariatlan kerdestol ;) En 1 eve vagyok itt, meg nem sikerult igazabol felretennem a fizetesembol, pedig egyetemen dolgozom. Monnyuk nem is ezert vagyok itt...:)

  • 2007.01.08 21:41:29eszter

    zsuli, megértelek. Lefordítva a művészetről az én világomra: gyerekkorom óta embereket akartam gyógyítani, 6 évet nyomtam az egyetem padjait, és kaptam érte 83e Ft-ot. Akkor tettem félre (részben, mert kell a diplomám a munkámhoz), amikor rájöttem, hogy több pénz kell és sokkal több idő a soksok gyerekemhez. És bejött, mert baromi jól érzem magam a jelenlegi munkakörömben.



    Amit viszont a szüleim, meg évfolyamtársaimtól hallok, meg látok a szemükben: ezért tanultál ennyit!? Basszus, ezért. nem veszett el a tudás, örülök neki, csak másra használom, mert az életem értelmét a gyerekeim adják.

  • 2007.01.08 22:24:08kovvacs

    hanna, másképp látjuk a világot, és ez nem baj:) Járjunk jó példával elől néha meglelehtősen kiábrándító kis országunkban, és tiszteljük egymást anélkül, hogy lenyomnánk a másik torkán a saját világunkat:)))

    Két dologban biztosan közös nevezőre jutnánk. Egy: akárhogy közelítették meg eddig a szegénység problémáját, okait, orvoslását - szegények még mindig vannak. Valószínűleg sokkal bonyolultabb a kérdés a világnézeti besorolásoknál. Kettő: akárhogy is gondolkodsz/gondolkozom a szegénységről, soha nem feledkezhetünk meg a saját egyéni felelősségünkről. Lehetőségeinkhez képest. Ha Te meg én nem adunk, amikor lehet és tudunk, az összes elméletet nyugodtan dobhatjuk a kukába. (És még véletlenül se arról beszéltem, hogy a gyerekünk elől vegyük el a falatot!)

  • 2007.01.08 22:42:49manci

    eszter, biztosan írtad már valahol, de milyen orvos is vagy?

    kowacs, szerintem is folyik a bérből- és fizetésből élők (sosem tudtam mi a kettő között a különbség!) lenyúlása ezerrel, dehát ez a legegyszerűbb..., nem panaszkodom, sokkal szarabb lenne, ha nem lenne se bérem , se fizetésem! Jut eszembe, most egyik sincs, csak a gyed:P

  • 2007.01.09 08:24:37eszter

    manci, reumatológus lettem volna, ha leszakvizsgázom (bár ami késik nem múlik).

    Az biztos, hogy ha ezt a kis "fórumot" olvasná egy nettel nyílván nem rendelkező, valódi-valódi rászoruló, akkor szégyellnénk magunkat, és csöndben lennénk. Szóval erre gondolva az én summám is az, mint mancié: örülök, hogy van lyuk a fenekemen.

  • 2007.01.09 08:42:33Ditke

    Alga!


    Ha szeretnétek kisbabát, akkor rajta. Ne gondolkozz. Tudod, én 30 múltam, az első babámat várom. Anno úgy gondoltam, hogy majd az egyetem után melózom egy darabig, aztán ha meglesz minden, akkor majd jöhet a bébi. Aztán 28 évesen közölték velem, hogy fél év múlva méhem se lesz, nemhogy kisbabám. Persze nem hagytam magam és most itt vagyunk, de százkétszer bántam meg legalább, hogy nem vállaltam korábban.

    Munka szempontból sem volt a legjobb választás, mert egyetem után, tapasztalat nélkül nehéz állást találni, és többnyire nem azt kapod, amire egész életedben vártál. Aztán ha pár év múlva váltani akarsz, akkor meg már 25 felett minden állásinterjún megkérdezik, hogy férj, gyerek, család????? Mert ha be mered vállalni, hogy két hét múlva teherbe akarsz esni a biztos állásra, akkor már fel se vesznek.

  • 2007.01.09 12:33:44napos oldal

    Mulan, úgy értettem, egy olyan periódusban, amikor nem dolgozol, szép pénz a gyed másfél évig, előtte fél évig meg annyi pénzt kaptam, mint azelőtt. Szerintem ez szép pénz, ahhoz képest, hogy ez itt nem a 80-as évek Svédországa.

  • 2007.01.09 12:42:42napos oldal

    Alga, Ditkének igaza van, sose jön "jókor", nehéz okosnak lenni.



    Nem tudom már melyikőtök írta, de nagy baj van a mentalitással,hogy a gyerek nyűg, nem pedig érték. És a munkáltatók ehhez mérten állnak a dolgokhoz.



    Eszter, nagyon szimpatikus az életszemléleted, valóban hiányzik az előretervezés, ésszel élés, nyitottság az újra kultúrája. Most lehet mondani, hogy kádári örökség, de érzésem szerint a "magyar lélekben" mindig volt egyfajta "mástól várás", önmagunk sajnálása, min. Mohács óta...



    Férjemmel mi is nagyon agyalunk, hogy mit dolgozzunk, hogyan éljünk, milyen életet szeretnénk 10, 20, 30 év múlva, na, meg most, és mit kell ezért tenni, satöbbi. Igen, anyu is mondta, hogy ő ennyi idősen nem gondolkodott ilyesmiken. Akkor adott volt az életpálya, a biztos fizu. Hát igen, ami azt illeti, inkább legyél boldog a gyerekeiddel, kreatívan agyalva, hogy mikor mit szépet dolgozz, mint egy lepukkant klinikán doktorkodj.

  • 2007.01.09 13:53:54katampusz

    most őszintén, ha mindenki szépen megvárná a gyermekvállalással amíg összekalapálja az egzisztenciát alá, hááát asszem ez a kék(?) bolygó lassan üres lenne....

  • 2007.01.09 15:01:29janka

    Asszem kovvacs megfogtad a lényeget, nagyon tetszett, amit írtál!
    Anyu, anyósom is mondta, hogyakkoriban nem tervezték a gyerekeket, csak jöttek. Csodálkoztak is, hogy mi mit gondolkodunk már ennyit, de mindenképpen be akartam fejezni az egyetemen mindhárom szakomat, közben dologztam is, hogy szerezzek gyakorlatot. Közben lett egy házunk, s végül is nem voltak optimálisak a körülmények, amikor megszületett egyeske, de az alapok megvannak. Akolegáim között rengeteg olyan magát "értelmiséginek" tekintő meber van, aki 3-4 gyereket potyogtat a világra totál spontán, aztán panaszkodik, hhogy milyen kevés a gyes, a csal.pótlék stb. Nagyon tiszetelm eszteréket, mert valóban terveztek és a saját igényeikhez szabták az életüket és tudomásul veszik az alapszabályt: nem lehet mindent egyszerre, valakinek ebből-valakinek meg abból jut több!

  • 2007.01.09 15:04:59janka

    Ja kihagytam: pedig szerintem az értelmiségi lét ott kezdődik, hogy felelős döntéseket hozol az életedben, s főként akkor, ha ez nem csak téged érint, hiszen a gyereked nem akar megszületni, te generálod a dolgot.
    Mellesleg a régészet is olyan, hogyha jó szakterületet választasz, vígan dolgozhatsz otthon, ráadásul most rengeteg a munka...

  • 2007.01.09 15:09:57Ditke

    Janka!

    Azért én kihagynék egy decemberi-januári ásatást nagyon szívesen. :)

    Másrészt nem tudom, melyik az a szakterület, ahol dolgozhatsz otthon is, kivéve ha ráköltözöl a kultúra névadó-lelőhelyére és fusiban kertet ásol. :)))


    Jah 2002-ben végeztem, lassan 5 éve. :)

  • 2007.01.09 15:16:37janka

    Ki vagy? Én tavaly végeztem, archeobotanikában utazom, most próbálok szerezni itthonra egy mikroszkópot.
    A januári ásatás nekem sem hiányzik, volt egy-pár, bbrrrr....

  • 2007.01.09 16:31:07Ditke

    Valszeg nem ismerjük egymást, mert gondolom te az Elte-n végeztél. Én Szegeden. Egyébként KÖH-özöm, 2 év autópálya elég volt, köszönöm szépen. Valahogy a fagyos reggelek már nem estek túl jól, pláne nem szerződéssel, amire még hitelt se tudsz felvenni. Sajna státusz meg alig van. Ajánlották, elfogadtam, tehát kvázi én is a szögre akasztottam a hivatást, mint Eszter (aki orvos lenne egyébként... remélem jól emlékszem). Már ami a szakma gyakorlását illeti. Van jó és rossz oldala is. Utóbbi az, hogy minden tavasszal kifelé vágyakozom, előbbi, hogy erre lehet tervezni.

    Most meg babázom. :))) Még 3 hónap és a Kismanó tölti ki az összes időmet vagy két évig. Aztán vissza a favágásba, veszekszem tovább a t. ügyfelekkel, hogy ne vesszen el minden, ami a múltunkból ránk maradt.

  • 2007.01.09 16:34:59janka

    Igen eltés voltam, de status sehol nincs, úgyhogy ne bánkódj, nekem is céget kell csinálnom, ha dolgozni akarok.
    Amúgy tavaszodván én is mindig vágyom kifelé....

  • 2007.01.09 16:42:41Ditke

    Ez egy ilyen bicikli, megtagadni magunkat úgysem fogjuk soha. Ezt a szakmát csak szerelemből lehet csinálni, és ami ritka a szerelemben, ez még ráadásul örökké is tart. :))) Nézed a frissen szántott mezőt, ha elmégy melette. De ugyanúgy nézed a közműgödröket a városban sétálva, stb, stb.

  • 2007.01.09 16:49:09Ditke

    Komolyra fordítva a vállalkozósdi sem a legjobb megoldás. Egyelőre a piac keresleti oldala (beruházók) nem elég érett arra, hogy kihasználja a lehetőséget. Másrészt meg ugye a múzeumok kutatási monopolhelyzete meg törvényben garantált. Amíg ezek nem változnak, addig nem sok mit lehet kezdeni vállalkozóként. Talán még a természettudományos vizsgálatok iránya, ami felé te tendálsz jelent megoldást. De csak átmenetileg, mert ezt meg épp a finanszírozás problémája fogja valszeg rövid időn belül tönkre tenni. A magánberuházó nem fog rá költeni (így is állandóan sírnak meg alkudoznak nálunk, hogy miért akarjuk őket tönkre tenni az ásatás költségeivel), tervmeló meg - ahol nem rohammunka van, és van is értelme elemzéshez mintákat gyűjteni - alig van, mivel azt az állam is alig finanszírozza. Csöbör-vödör ez is.

    És az a szomorú az egészben, hogy 50 év múlva meg sírni fognak, hogy nincs mit mutogatni a turistáknak.

  • 2007.01.09 19:37:11eszter

    napos oldal, janka, Tök aranyosak vagytok, de azért nem kell glória a fejemre, mert egyrészt nekünk is vannak rossz napjaink, nem ecsetelem, de "az én munkám neked nem fontos", vagy a "mikor raktad utoljára tisztába a gyereket" mondatok benne vannak egy-két ajtócsapkodás kíséretében. Persze, felejthető, alapvetően pedig igaz, ami igaz:mázli, mázli hátán, de ezt már ecseteltem. Nem lennék ilyen vígan, ha csak színészetből kereshetném a kenyerem, vagy sorolhatnánk. Vannak lehetőségeim. Korán pedig azért tudtam tervezni, mert "korán kezdtem a felnőtt életet".



  • 2007.01.09 22:30:14levendul

    Kedves értelmiségi! Azért az a lett egy házunk elég jól hangzik. A három szakod és a gyakorlatszerzés mellett? Vagy az még korábban volt? Nem erős ez az észosztás így? Vagy csak én vagyok rosszindulatú?

  • 2007.01.09 22:42:16janka

    Elég rosszindulatú vagy, ja.
    Mellesleg a belünket kidolgoztuk érte és törlesztjük is nyugdíjas korunkig. Ja és nem ott van a ház, ahol szívem szerint vettem volna, hanem oda építettük, ahol tudtunk telket venni. Javaslom építkezz, tanulj, dolgozz egyszerre és ne robbanj fel, amikor a négygyerekes "szegény" munkatársad, aki mellesleg a 12 ker.ben, örökölt házban tengeti, anygali mosollyal kérdi: hogy bírsz bejárni ONNAN???
    De persze a melótmeg a kései gyerekvállalást senki nem irigyli.
    Na mindegy, ez má' csak így marad.

  • 2007.01.09 22:55:01levendul

    Asszem megvan. Mi három gyereket potyogtattunk, öreg ház, kis faluban, amit hitelből vettünk, szocpolból bővítés, apuci 100 km-re jár dolgozni (minden nap). Mert ilyen messze kellett jönni ahhoz, hogy vehessünk vmit, azaz meg bírjuk fizetni (azt is hitelből). Az első gyerek még suli alatt született, a kicsi sem ovis még, én itthon próbálok dolgozni ésatöbbiésatöbbi.
    Ezt te nyilván felelőtlennek ítéled. Nekem más a véleményem. Eszter nagyon szimpatikusan fogalmazta meg a dolgot sztem. Sőt, szerényen.

  • 2007.01.09 22:55:47kovvacs

    :(

    Ez a másik magyar betegség.

    Ha a másiknak van háza/kocsija/jó állása, akkor biztosan lopott, csalt, örökölt, protekciója van és különben is fulladjon meg.

    Mert olyan nem létezik ugye, hogy valaki pl. szétgürcöli magát, pl. felemeli a popsiját és elmegy másik városba/országba, hogy keressen egzisztenciáravalót, pl. teheteséges, feltalál, vállalkozik, megérdemelten fut be karriert;

    nem-nem,

    ilyen nincs. Olyan nem lehet. Fulladjon meg az olyan, akinek kicsit is jobb, mint a többinek. Akkor se érdemli meg, ha tett érte.



  • 2007.01.09 22:58:42levendul

    Ezt csak válasznak, nem panaszképp.

  • 2007.01.09 23:02:10kovvacs

    levendul, van aki előbb házat szeretne a gyereknek. Te nem így akartad. Neked jó. Neki jó. Mindenkinek jó. Lehet, hogy az ő adójából neked is jut, ezért neked azért is jó. (Támogatott lakáshitelnek az állam fizeti a támogatási részét természetesen adóból.) Neki meg nem kellett hitel és nem kell törlesztenie, azért jó.

    Akkor miér köcc bele?

  • 2007.01.09 23:29:35katampusz

    kedves kovvacs, szerintem mennyünk aludni, ne húzd fel magad, a másik poszton se. nem ér annyit. úgyis mindjárt kelnek a porontyok.

  • 2007.01.09 23:40:43levendul

    na most mégeccer, mert eltűnt mindenem. Szóval "van aki előbb házat szeretne a gyereknek" persze, kowacs. Lehet, hogy én értettem félre a dolgot, de asszem a korábbi bejegyz alapján én jankát gondoltom a szegény munkatársnak (""szegény" munkatársad, aki mellesleg a 12 ker.ben, örökölt házban tengeti, anygali mosollyal kérdi: hogy bírsz bejárni ONNAN???"), aki még ítélkezik is "Akolegáim között rengeteg olyan magát "értelmiséginek" tekintő meber van, aki 3-4 gyereket potyogtat a világra totál spontán, aztán panaszkodik, hhogy milyen kevés a gyes, a csal.pótlék stb.". Persze én nem panaszkodtam, ha jól emlékszem.
    A részletekért meg bocs, de a "Javaslom építkezz, tanulj, dolgozz egyszerre"re muszáj volt válaszolnom.
    Egyébként meg asszem igazán mondhatom, hogy a "Ha a másiknak van háza/kocsija/jó állása, akkor biztosan lopott, csalt, örökölt, protekciója van és különben is fulladjon meg." távol áll tőlem. Részemről lezártam.

  • 2007.01.10 08:54:12napos oldal

    Hú, Eszter, nagy kő esett le a szivemről, hogy van nálatok is ilyen... izé. :DDD
    De egyébként szerintem ne dögöljön meg a szomszéd tehene is, és azért mert a férjem már megint az asztalon hagyta a tálcát, másoké meg sose nem csinál ilyen szörnyűséget, szóval attól még God bless them :) Igyekezzen mindenki a maga boldogságán, saját anyagból, az adott férjjel, satöbbi.

    Egyébként hová tűnt Kékfelhő, Titi, Jidele (bisztos szülni, de az még nem ok arra, hogy ne irogasson)?

  • 2007.01.11 12:37:30titi

    A fenti címben emlegetett para kampányszerűen rámtör. Aktuális válaszom, megoldásom a parámra: kiutaltatok majd magamnak egy-két segélyt, disznókat tartok, konyhakertet ápolgatok és így végre tényleg majd azt csinálom, amit igazán akarok. Karitatív alapon kismalacokat és palántákat várok, kedves porontyos anyatársak!

  • 2007.01.11 12:42:43titi

    Ja, hogy érthetőbb legyek! Nálam a fenti cím a következőképp alakulna: No munka, no para! No lóvé, van para!

  • 2007.01.11 15:09:26eszter

    titi, 3 kismalacot tudok felajánlani. Ágyban alszanak, és nem moslékot esznek, de hatalmas disznóólban érzik jól magukat...

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta