SZÜLŐSÉG

Teknőc az ajtónyílásban

2006. november 4., szombat 11:06

Tippelhetnénk abroszlefogónak és homokozóformának is, a képen látható tárgy azonban ennél hétköznapibb célt szolgál: az ajtónyílásba ékelődve biztosítja, hogy gyermekeink ugyanannyi ujjal érjék el a tinédzserkort, mint amennyivel megszülettek.


A sárga-zöld színben pompázó teknőcfigura meggátolja, hogy a huzat, avagy gyermekünk ügyködése következtében bevágódjon az ajtó, és becsípje a poronty ujjacskáit. Ehhez persze célszerű olyan magasra tenni az ajtónyílásban, hogy a gyermek ne tudja elérni és leszedni. A Bébé Confort márkájú terméket a Brendon árulja 799 forintért.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.11.07 15:55:59cozumel

    Nekem ugyan mindegy, mit kersz ki, mert az en nezetem szerint a veres az veres.

    Ranschburg is megmondta: mindig egy kezreveressel kezdodik...

    Ugyhogy ne a definiciok kiforgatasaval probalj ervelni, inkabb massal.



    En egyszerre kettot probalok megovni a balesetektol, es meg nem kellett veressel megtanitanom oket semmire. Ja, tudom, most jon az, hogy en biztos szerencses vagyok, mert az enyemek angyalok:-))))))

    Nem, nem azok.



    De kis kuszomaszo korukban igenis MINIMALISRA CSOKKENTETTEM a haztartasban fellelheto veszelyek szamat. (nem art azon sem elgondolkodni, hogy a statisztikak szerint a legtobb sulyos serulest a gyermekek a lakason belul! szenvedik el).



    Egyes tiltott dolgokat azonban en is meghagytam a kornyezetukben, hogy megtanuljak a NEM SZABAD ertelmet es fontossagat. Igen, megtapasztaltak, hogy a fiok huzogatasnak fajo kovetkezmenyei lehetnek. A szeken tancolasnak is.

    De akkor is ott voltam, es kontrollaltam a becsapodas/eses nagysagat, hogy a lecket is megjegyezzek, de sulyos serulest ne szenvedjenek.



    Persze, mashogy is lehet, meg en sem vagyok tokeletes anya, meg mindenkinek szive joga eldonteni, hgoy veri-e a gyereket, es hasonlok...

  • 2006.11.07 16:05:06Kékfelhő

    Értem, tehát ha iszok egy pohár bort, akkor onnantól potenciális alkoholista vagyok, mert mindenki egy pohár itallal kezdi?



    Marhára sarkítottan látod a világot, de szíved joga. Ettől független ÉN NEM VEREM a gyerekem, és megkérnélek szépen, ne is nevezd így. Köszönöm.

  • 2006.11.07 16:19:28eszter

    Szerintem nem lehet "gyúrni" arra, hogy egyszer csak elverjem a gyereket. Lehet, hogy kézrecsapással kezdődik, de a gyerekét IGAZÁN verő szülőben másféle indulatok munkálnak. Aki úgy érzi,hogy baromira vissza kell fogja magát, hogy ne verje szét a gyereket, az tegye, fogja vissza magát, és a kezére se üssön. Aki viszont átgondolja, hogy most figyelem, és ha odanyúl, akkor erőteljesen megfogom a kezét, az egy előre eldöntött mozdulatsor, abban nincs indulat.
    Ranschburgra ellenpélda: Ross Campbell (vagy Vekerdy is írta már): Nincs jó vagy rossz fegyelmezési módszer, azonban mindegyiket csakis indulat nélkül, hideg fejjel érdemes csinálni. Úgy van meggyőző ereje, ha lehiggadt lelkiállapotban is ugyanakkora büntetést szabnál ki a gyerekre...ez a következetesség.
    Abba beleszólni pedig (hacsak nem feltűnik, hogy a szomszéd gyereknek mindig lila a szája, feje, ha az apja berúgott), hogy ki, milyen eszközt használ olyan, mint felháborodni azon, ha valaki nem szereti a bort (pedig én sörös vagyok:))

  • 2006.11.07 16:29:56cozumel

    Persze, ha akarod, ertelmezhetsz sarkitottan.

    Entolem aztan messze all, hogy a vilagot fekete-feher szinben lassam, szeretem a szines palettat.



    Nem mindenki lesz alkoholista, aki megiszik egy pohar bort, de minden alkoholista egy pohar borral kezdte.



    Nem minden kezrevero anyuka lesz gyermekbantalmazo, de minden gyermekbantalmazo egy kezreveressel kezdte.



    Valahogy az volt az erzesem, hogy nem kell megmagyaraznom Ranschburg doktor szavait, de ha muszaj, akkor igy ertette(m).



    Ennek analogiajara: minden fizikai eroszak, ahol az erosebb kihasznalja ebbeli folenyet, veresnek minosul.

    Ertelmezo keziszotar hianyaban onmagam utan szabadon:-)



    Eszter!

    Azert a higgadtsag-mindamellet, hogy igen fontos-nem mindig kivitelezheto, es nem is fontos, hogy a gyerek a szulot donteshozo robotnak lassa. Semmi baj, ha latja, hogy anyanak is vannak erzelmei, o is lehet duhos, szomoru, csalodott...

    Nem kell a gyereknek idealkepet festeni onmagunkrol, mert igen hamar eljon az ido, amikor pontosan tudjak, mindez csak alarc.

  • 2006.11.07 16:32:56OftF

    Én spec. örülök, hogy apám kiosztotta azt az összesen 3 maflást, egyszer 6, egyszer 11, egyszer meg 15 éves koromban, meg anyám azt az egyet valamikor (az "fájt" a legjobban). Azt hittem lerepül a fejem, de annyit tanultam belőlük, mint az iskolákban összesen. Akkor utáltam őket érte, persze, de az másnapra elmúlt, most meg már hálás is vagyok nekik.
    Akkor baj van, persze, ha a gyereket tényleg verik. Az olyan szülőt el kell zárni valami jó hűvös helyre. De a kézrecsapást verésnek nevezni nevetséges.

  • 2006.11.07 16:38:22hanna

    A verés az verés... És minden ezzel kezdődik.

    Mi ez az agressszív hangnem? Ég és föld egy kézrecsapás és a verés között. Ha láttál már olyan gyereket, akit vernek, akkor tudod. De akár egy kutyánál is látod 500 méterről az utcán, hogy melyik kapott már egy orrkoppintást, mert leszedte az asztalról a kolbászt, és melyiknek gőzös terrorista a gazdája. Alaposabban olvasd el Ranschburgot, szvsz. A gyerek érzi, hogy mikor hatalmi harc a verés. A kézrecsapás pusztán egy erősebb visszafogó mozdulat.

    Egyébként nekem eltört 6 évesen az ujjam, leesett a körmöm, mert rácsapódott egy ajtó. Az iskolában, mert annyira koncentráltam, hogy hoznom kell valamit a tantónéninek, hogy ott felejtettem a kezem. Túléltem. Ez is benne van. Onnantól jobban figyeltem idegen helyen is. Nem kell túlparázni a témát, mert aztán nem tanulnak meg fára mászni meg ilyesmik.

  • 2006.11.07 17:44:12cozumel

    Agressziv hangnem?
    Ha az, bar szerintem csak kisse kategorikus, akkor inkabb itt elem ki, mint a gyerek kezen.

    A kezreveres szoban nincs benne a veres?
    Ha mar a szavakon lovagolunk...Nem tudom, nekem mindig falsul hangzott a "nem VEREM a gyereket hanem a kezere/fenekere VEREK". Akkor most mi van?

    Az erosebb visszafogo mozdulat meg szvsz az, hogy erosebben visszafogod.

    Amugy en meg NEM ORULOK annak a harom pofonnak, amit az en szuleim kiosztottak. Pedig talan meg igazuk is volt.
    Az okara mar nem emlekszem, tehat nevelo hatasa biztos nem volt.
    De a csalodottsagomra, megalazottsagomra a mai napig emlekszem.

    Megprobalom ezt az erzest SOHA nem tovabbadni a gyerekeimnek.

  • 2006.11.07 18:26:08eszter

    kicsit úgy tűnik, hogy csak "veszekedni" szeretnél...itt nem megalázásról, testi fölényfitogtatásról van szó! Szerintem azt minden hozzászóló elítéli.

    Az indulat nélküliségbe pedig nem kell úgy belekötni,hogy "nem látja a gyerek, hogy az anyának vannak érzelmei", mert azt igenis látja. Mérgesen is látott már, dühösen is, szomorúan is, tanácstalanul is....De ha mérges, majd a mérged hevében az indulatot akár verbálisan egy "leüvöltözésben", ordítozásban, megalázó melléknevek fejéhez vagdosásában, hirtelen haragú "2 hétig elveszem a babádat" mondatban vezetet le, semmivel nem lesz kevésbé megalázva a gyereked, mintha megverted volna. EZT értem indulat nélküli büntetésen. Nem egyenlő azzal,hogy látja, hogy mérges vagy rá, majd lehiggadsz és úgy döntöd el, hogy mekkora disznóságot csinált, kell-e egyátalán bármi bünti.

  • 2006.11.07 18:40:05nona

    Azt hiszem, hogy önmagában a beszéd sem elég, meg a verés sem. És itt a kicsigyerekekre gondolok. Magyarázat nélkül nem szabad megütni a gyereket, mert akkor nem tudja, hogy miért kapta és torzulhat a személyisége (azt hiszi, hogy ő rossz, nem pedig az amit csinált). Aki meg nem hajlandó megütni a gyerekét nevelési céllal az rongyot csinál a szájából a saját gyereke előtt. Meglátogatott egyszer egy barátnőm két gyermekével (2,5 és 5 évesek), szóbakerült a téma és mondta, hogy ő nem üti meg a gyerekeit. Legalább 1000x rászólt a gyerekeire azalatt az 1-2 óra alatt míg nálunk voltak. És mikor elmentek romhalmaz volt a lakásunk, tönkretették a hangszórókat, 1-2 dolgot eltörtek, órákig raktam rendet utánuk. Na, szerintem azt csinálnak otthon amit akarnak, de a szülőknek meg kell tanítaniuk a gyerekeiket viselkedni a társadalomban és engedelmeskedni nekik. Ha máshogy nem megy akkor veréssel. Nem úgy gondolom, hogy ha valamit nem elsőre csinál a gyerek amit kérek akkor szöges ostorral verem véresre a hátát, hanem előszőr kérem, másodszor is, lehet még harmadszor is, de megmondom, ha mégegyszer azt teszi amit mondtam, hogy nem szabad akkor elfenekelem. Ha negyedszer is csinálja, akkor valóban meg is teszem. Hogy legközelebb tudja, hogy nem csak beszélek aztán ő meg csinál amit akar. Néha kell ez a fokozat is sajnos! Bizonyos kor után már nincs szükség a verésre. Kamasz gyereket soha nem szabad megütni szerintem, de addigra kell hogy annyira tartson, hogy még a nagy lázadások ellenére is a fontos dolgokban tiszteletben tartsa a kérésem. Az én szüleim így csinálták, de igazán nem emlékszem a veréses jelenetekre, mert nem volt traumatikus (tudtam miért kaptam) nagyobb koromban már nem is fordult elő. Most is jó a kapcsolatunk.

  • 2006.11.07 18:59:24Tori

    Szerintem meg itt sem kéne általánosítani. Én három évesen kaptam életem egyetlen verését, a nővéremet még kamaszként is megpofozták párszor. Gyereke válogatja, hogy mennyire rázza meg egy-egy ütés, illetve hogy van-e hatása a testi fenyítésnek. Van, akinek elég megmagyarázni a dolgokat, van, aki csak az üvöltözésre figyel fel. Én néhányszor rálegyintettem a lányom kezére, és mai napig szégyellem, mert a tehetetlenségem jeleként maradt meg bennem. Egészen egyszerűen kifogytam a nevelőeszközökből, nem volt jobb ötletem, ezért megütöttem. Egyébként az idő 99,9%-ban nincs szükség arra sem, hogy felemeljem a hangomat, igazán jó kislányom van. Ezért vagyok mérges magamra, hogy alig néhányszor állított kihívást jelentő helyzet elé a gyerek, és teljesen megfogott vele... de ez már nem kapcsolódik szorosan az ajtófogó teknőchöz. :)

  • 2006.11.07 19:17:04cozumel

    Eszter!

    OK, felreertettelek, igy mar stimmel amit az indulatokrol irsz.



    Nona!

    Azt hiszem a baratnod helyeben en egyszeruen hazavittem volna a gyerekeket. Igazad van, a tarsadalmi viselkedes formak nagyon fontosak, es bizonyos dolgokban a "kihul a belem annyit dumalok neki" nem mukodik. De nem hiszem, hogy veressel kell kivaltani.



    Tori!

    Ezt az erzest sztem mindenki ateli. En is. Neha kifogyok az otletekbol, es nem biztos, hogy a legjobb megoldast alkalmazom, de a veresnel en rosszabbat nem latok. Egyszeruen csak ugy gondolom, hogy az en meglatasom szerinti legrosszabbat nem alkalmazom.

  • 2006.11.07 19:26:32nona

    Az a helyzet, hogy a barátnőm ezen egyátalán nem akadt ki, mert folyamatosan ez megy náluk. Nem kivételes eset volt. Valóban, Tori, minden gyerek más. Nem kell verni egy gyereket, mert gyerek és csak így növi ki :) A legfontosabb az szerintem (akár kézzel akár szóval akár vegyesen nevel valaki), hogy a féltő szeretet érződjön a szülőből: azért nevelem mert szeretem, és nem akarom hogy egocentrikus maradjon. És azért szeretem, mert ő ő.

  • 2006.11.07 19:30:29eszter

    Látod, az utolsó mondatod tök igaz. Ha vki-től annyira távol áll az ilyen jellegű fegyelmezés, akkor sokkal rosszabbat tesz azzal, ha mégis megteszi,a gyerek meg azt látja, hogy anyát majd szét veti a lelkiismeretfurdalás, tehát lehet ,hogy nem voltam mégse rossz. Másként tudunk mi anyák is hitelesnek mutatkozni a gyerekeink előtt. Amúgy én abszolút nem tudok verekedni, semmilyen szinten, de emlékszem anyukám megfontolt fenékrecsapásaira...semmi megalázó nem volt benne, semmi tehetetlenség nem látszott rajta, tökre értettük miért van.

  • 2006.11.07 19:41:52Tori

    Tudjátok, miből gondolom, hogy azért nem toltam el máris mindent totálisan? A múltkor a lányom hisztérikusan visítozva a földhöz vágta egy játékát, majd bevonult a sarokba duzzogni. Pár perc múlva kijött, és közölte "bocsánat, méjges vótam". Amikor rákiabálok, behúzza a nyakát, vár kicsit és megkérdi: "méjges vótál, anya?" Ugyanis ha kiborulok, utólag megmagyarázom neki, hogy felbosszatott valami és nem csak őrá vagyok mérges, és ha kiabálok is néha, attól még nagyon szeretem. És láss csodát, még nincs három éves, de már érti. Szuper csajszi, ugye?

    Tényleg, mulant mikor láttátok utoljára?

  • 2006.11.07 19:46:31nona

    November 3án még írt be...

  • 2006.11.07 19:48:50eszter

    Süti sincs meg...

  • 2006.11.07 19:50:15Tori

    hehe, hamarosan újabb hulló hajú bálnával gazdagodunk... :DDDDDDDDDDDDDDDDDD

  • 2006.11.07 19:53:23cozumel

    Eszter!

    Te is mas gyerek voltal, en is mas. Te nem ereztel csalodast, en igen. Amig kicsik, sokszor nem tudjuk, mi jatszodik le a fejukben.



    Szamomra felfoghatatlan, hogy valaki kepes a gyereket megutni. De hat a tobbseg kepes, latom en is, tehat a hiba biztos az en keszulekemben van.

    Azt maximalisan akceptalom, hogy a szulo esetleg ijedteben, vagy faradtsagaban, kimerultsegeben odacsap. Azt mar kevesbe, ha ugy gondolja, hogy ez helyes volt.



    De ha igy van, vallalja fel. MOndja ki, hogy bizony en neha megverem a gyereket, mert ...es itt lehet reszletezni.

  • 2006.11.07 19:57:09cozumel

    Nona!



    A baratnod valoszinuleg tok jo anya egyebkent, csak ott hibazik, hogy nem tanitja meg a gyerkocoknek: a tetteink kovetkezmenyekkel jarnak.

    2.3 es 5 evesen meg ezt mar eleg jol feltekerik a gyerekek: ugyanma' anya ugyiscsak dumal...

  • 2006.11.07 19:57:10Tori

    Én is azt hittem, nem vagyok rá képes, és nagyon rossz érzés volt, amikor mégis megtörtént. Megpróbáltam megideologizálni, de ugyanoda lyukadtam vissza, hogy az én hiányosságom vezetett az ütéshez. Nem kellemes érzés.

  • 2006.11.07 19:58:04nona

    Szerintem pont az nem jó, ha fáradtságban, kimerülésben csap oda az ember. Ha ez elv és következetesen van használva akkor van csak értelme. Szerintem ez minden nevelési elvre igaz, ha nem vagy benne következetes akkor az rég rossz...

  • 2006.11.07 19:59:57nona

    Most kíváncsi lettem... Mit csináltok, ha sokadszorra nem teszi azt amit kértek? Feladjátok?

  • 2006.11.07 20:02:32Tori

    nona, szerintem az odacsapás semmilyen körülmények közt sem jó. Én is szeretném elkerülni, hogy a fáradtság és harag pont a lányomon csapódjon le. De hosszú távon az sem baj, ha valahol belefészkeli magát a gondolat, hogy az anyja is csak ember, aki követ el hibákat. Valamint, hogy nem minden őkörötte forog, az összefilcezett lepedőn kívül bizony más dolgok is vannak, ami veszekedésre ingerel valakit. Gondolom, hosszú távon meg fogjuk tudni oldani az ilyet, és szerintem ehhez az a kulcs, hogyha mindg megbeszéljük a dolgokat, hogy mi miért történt/történik.

  • 2006.11.07 20:26:33nona

    Kívánom neked meg magamnak is, Tori, hogy elég legyen a szóbeli meggyőzés. De épp nemrég írtad, "Van, akinek elég megmagyarázni a dolgokat, van, aki csak az üvöltözésre figyel fel." A magam részéről az üvöltést érzem inkább gyengeségnek mint a testi fenyítést, de tudom, hogy nagyon sokan nem így éreznek. Nem akarom ismételni magam, és teljesen egyetértek veled abban, hogy meg kell beszélni, h mi történt. (Egy kicsit gyakorlatibb választ vártam, hogy hogy történik a nevelés, ott ahol nem ütnek és a gyerek épp próbálgatja a határait...)

  • 2006.11.07 20:36:30cozumel

    Nona!



    En jelenleg ket darab ketevessel elem a dackorszak vidam hetkoznapjait:-))))

    Meg jo, hogy egyebkent is festem a hajam, igy nem latom, mennyit oszulok...



    Nekem tobb modszer valik be, mikor melyik.

    Eloszor is felemelem a hangom, ha sokadszorra sem...ez nem jelenti az eszeveszett orditozast, egyszeruen a hatarozottabb kinyilatkoztatas elso lepcsoje.

    Masodszor elviszem a gyereket a rosszalkodas targyatol.

    Harmadszor megprobalok alternativat kinalni a csabit dolog helyett.

    Vegul jon a kiallitas. Nem buntetes, inkabb elgondolkodtatas.



    Es vegsosoron megprobalom nem tragediakent szemlelni az egesz korszakot, hanem annak tekinteni, ami: a szemelyisegfejlodes szerves resze.

  • 2006.11.07 20:39:29mulan

    Sziasztok!

    Tori, nagyon tetszett a "méjges vóltál"-os sztori, én is ilyen gyereket akarok! :)

    Eszter indulatmentességi elméletével is nagyon szimpatizálok. Remélem, hogy nem fognak a gyerekek soha kiborítani. (Mert remélem, hogy többen lesznek.)

    :)

    Bocsánat, hogy eltűntem, de -- hihetetelenül hangzik --, olyan kimerítő napjaim voltak, hogy nezetni sem volt erőm. Most tetőzik a "minden meglegyen, szép rend legyen, mire jön a baba" hangulat, így aztán meló és alvás volt csak napokig. Vsz. így is folytatódik a dolog, bocsánat, ha ezért ritkábban jövök közétek.

    Persze olyan ez az egész, mint a fönti teknőc, szóval mindent nem lehet megoldani, és a kérdés az, hogy egyáltalán érdemes-e törekedni rá, szóval mivel teszi az ember a legjobbat a gyerekének, hiszen biztos, hogy ahhoz, hogy az életről tanuljon, tapasztalatok kellenek, nem pedig a nehézségek elkerülése. (Ugye a Buddha-történetben is ilyesmi van, hogy a szülei megóvták a betegség és öregség látványától, és aztán sokkal durvábban jött le neki így a dolog aztán. Uhh, viszont ha nem óvják meg ettől, lehet, hogy nem lett volna belőle Buddha? :) Nehéz dolgok ezek.)

    Kékfelhő "védőoltás" jellegű nevelési módszere nagyon tetszik. Igyekszem én is alkalmazni majd. :)

  • 2006.11.07 20:40:39nona

    Mikor magyarázod meg hogy miért nem jó amit csinál?

  • 2006.11.07 20:43:56nona

    Szóval nekem sem itt jönne még a fenekelés. Csak nem látom hogy az hogy elviszed onnan meg alternatívát kívánsz azzal nem tanulja meg hogy mi a rossz abban amit épp nagy élvezettel csinál... Nem?

  • 2006.11.07 20:47:58nona

    Egyébként tényleg nem könnyű, h mennyi fájdalmas tapasztalatot védjünk ki a gyerkőcnél (Buddha-sztori) Egyébként nekem is tetszik a védőoltás-elmélet :)

  • 2006.11.07 20:54:03cozumel

    Na most itt kell megerteni, hogy a dacos megnyilvanulasok hattereben nem mindig ugyanaz all.

    Ezt azert egy felnott eleg jol latja, ha egy picit figyel.



    En pl. tudom, hogy az asztalra sokszor azert maszik, hogy bosszantson, teszteljen.

    De mas kategoria a tv allvany uveges resze!:-) Amogott olyan kincsek vannak, annyira jo lenne oket felfedezni!



    Az elviszem/kiallitom helyzethez termeszetesen magyarazat is tarsul, meg amugy is abbol indultunk ki, hogy mar ezerszer megmondtuk neki.





    Amugy a teknocre visszaterve: tenyleg egy fogyasztoi tarsadalom altal kitermelt felesleges vacak. Egy darab fa az ajto ala ugyanugy megteszi :-)

  • 2006.11.07 21:10:09nona

    Na, már közeledünk. Arra vagyok kíváncsi amikor szándékosan bosszant. Az ideális akkor nevelésileg, hogy ha 1001-edszer csinálja akkor 1001szer is elmondom? Tudod ugyanakkor hogy 1002edszer is megcsinálja, nem? Megvárod míg megunja? Ez valóban nevelés (nem sértőleg kérdezem)? vagy türelemjáték?

  • 2006.11.07 21:17:44cozumel

    Az egesz neveles turelemjatek...



    En altalaban mar a negyedik felszolitas korul megunom, es ilyenkor lepek. Leveszem a gyereket az asztal tetejerol es szo nelkul beviszem a kisagyaba.

    Ott kozlom vele, hogy mindketten tudjuk, mirol van szo, hiszen mar ezerszer megbeszeltuk, de talan itt az ido, hogy nyugodtan vegiggondlja ezeregyedszerre is.



    Ilyenkor aztan vagy uvolt, vagy nem, neha egesz jol elvan, de az egy perc letelte utan eszebe sem jut bosszantani egy jo ideig.

  • 2006.11.07 21:26:58nona

    Akkor az egész élet is türelemjáték...
    Amit te csinálsz fegyelmezés címén az végülis pszichológiai fegyverviselés: magára hagyod a gyereket a problémával, oldja meg maga. Nézd, szerintem ezt 1001szer megcsinálni sem jobb annál, mint párszor elfenekelni, de nyilván nem foglak meggyőzni erről. A lényeg, hogy nyugodt a lelkiismereted, ezt a kompromisszumot kötötted magaddal. Sok sikert hozzá :)

  • 2006.11.07 21:28:24nona

    Remélem a te gyerekeid nem fogják benyomkodni a hangszórókon a membránt vendégségben :)

  • 2006.11.07 21:35:15eszter

    cozumel, mennyi idősek a gyerekeid? A lányom 6 és fél éves. Olyan hisztit vágott le egy időben, hogy eszem nem volt hozzá. Szimpla indulás, 4en várjuk, hogy megbarátkozzon a cipővel, ruhával, hajával, mittudoménmivel, hogy indulhassunk...nem megy neki, már a csillagos eget is leígérjük, csak menjünk már, elkezd feleselni, ordít, a szar is keserű...hidd el, a meggyőzés 1000 türelmes eszközével próbálkoztunk...jön a férjem, aki egy végtelenül nyugodt, hihetetlen kiegyensúlyozott, higgadt ember, néhány erélyes szó, semmi észrevehető reakció, sőt a kiscsajszi még be is szól egy olyat, ahogyan minket soha nem hallhatott beszélni. Apuci higgadtan bevezeti a gyereket a szobába (nincs senki, aki tanuja az ő nevelésének), és két határozott mozdulattal rácsap a fenekére. Láss csodát! A gyerek abbahagyja, mond vmit, hgoy csak azt szeretné, hogy....(teljesíthető kérés), Apu símogatja, hogy ok, bekötjük úgy a cipőt (ugyebár ez mondvacsinált ürügy, a hiszti nem is erről szólt, de mi elhisszük), és apuhoz bújva, szépen beszélgetve elindulunk. A kiscsaj baromira tiszteli az apját. Iszonyú tekintélye van, pedig egy ilyen eset eddig sztem kb 2X fordult elő gyerekenként. Én nem szoktam elfenekelni őket, úgy éreztem eddig, hogy csak indulatból tettem volna, hát vártam, mikor elmúlt, akkor már jobbnak láttam, hgoy nem tettem. Én is megkértem,hgoy menjen be a szobájába, és gondolkodjon.

    Nem vagyunk egyformák.

  • 2006.11.07 21:36:31eszter

    nona, sztem sem jobb a lelki zsarolás egy picit sem egy megfontolt fenékrehúzásnál.

  • 2006.11.07 21:37:14cozumel

    Valamit felreertessz, en nem hagyom a gyereket magara. A kiallitas nem buntetes, egyszeruen idot adok a dolgok atgondolasara.

    A problemat nem kell maganak megoldania, hiszen MEGBESZELTUK mar ezerszer, sot, babaval demonstraltam pl., hogy milyen veszelyes szeken billegni, asztalrol leesni.

    Erti. Tudom, hogy mikor erti, es tudom, hogy minek a megerteset nem lehet meg elvarni tole.

  • 2006.11.07 21:42:24eszter

    Hidd el, nem lehet igazságot tenni...A gyereket nem szabad BÁNTALMAZNI, de aki határozott az erélyes fenékrecsapásra nem tesz nagyobb kárt, mint az, aki fél órát könyörög, majd gondolkodásra inti a gyereket.

    Szerintem eljön az idő, amikor akkorák lesznek a gyerekeid, hogy nem az asztalramászás, vagy a konnektorbanyúlás, hanem sokkal nagyobb, komolyabb dolgok jönnek. Nem demonstrálhatsz babával...

  • 2006.11.07 21:44:20cozumel

    Eszter!

    Egyetlen himnemu utodomnak most ez a heppje...minden oltozes, minden indulas egy cirkusz.

    Amikor kierunk az utcara, mar elvagtak, es vidaman lepeget, de elindulni...



    NEM TUDOM, hogy miert. Valamit utal az egesz hercehurcan, sikit, visit miatta.

    De pusztan azert, mert nem ertem a viselkedeset, nem fogom egy seggrepacsival megoldani.



    Gyanitom, lesz meg ezer heppjuk, amit nem fogok erteni. Mindegyikert ussem?

    Melyik pofonnal fogja velem kozolni a gyerek, amit a baratnommel az oteves lanya, hogy ugyis tudom, hogy megversz, es ugyse' faj...

    Es innentol kezdve Te mit lepsz? Erosebben utsz, talan akkor majd megtanulja? Es a hatart hol huzod meg?

  • 2006.11.07 21:50:49cozumel

    NEM konyorgok fel orat.

    Nehany felszolitas utan jon az erelyesebb hang, majd az eltavolitas.

    Ha ezek utan visszater a tettek helyszinere, akkor jon a kiallitas.



    KOnyorgom, miert kell az egeszet ugy elkepzelni, mintha egesz nap lelkiznek ?



    Persze, hogy lesznek sulyosabb problemak. Ha hagyom oket problemakka eszkalalodni.

    Persze, hogy en sem tudok mindennel szamolni. A jovobelatas nem az erossegem:-)



    De bizom a megbeszelos neveles erejeben, es mivel alapvetoen erre epitek, nekem egyre konnyebbnek tunik. Meg ugy is, hogy itt a dackorszak.

    Meg ugy is, hogy vannak esos napok...

  • 2006.11.07 21:52:00eszter

    Nem, nem érted...Más egy hiszti, aminek látod a végét, hidd el...Nem írtad, hogy mennyi idősek, de kb 3-4 éves korukig símán megoldottuk mi is, sőt most is. Az esetek 99,9%ban lehet beszélni egy jól és következetesen nevelt gyerekkel.Ha pedig folyamatosan mindenért verik a gyereket, azt fogja mondani, amit a barátnőd lánya...Mondom, nagyon indokolt volt, és az elmúlt 6 és fél (egyik gyerek) + 5 év (másik gyerek) alatt összesen megtörtént 3-4X mindent összeadva. (Nyílván a 9 hónapos fiamat nem számolom bele ebbe)

  • 2006.11.07 21:54:07nona

    Én Eszterrel értek egyet, van amikor nem lehet demonstrálni. Én soha nem pofoznám meg a gyerekem, de a popsi az más, az ki van párnázva...:) Nem a heppért kell ütni, viszont a hisztit nem tolerálom! (Nekem azt mondta jóanyám, amikor hisztiztem, hogy ha nem hagyom abba elver és legalább lesz okom sírni. 1szer kellett csak elfenekelnie. Hisztivel onnantól kezdve semmit nem értem el, és tudtam hogy nincs értelme próbálkozni. Egyébként nem emlékszem az esetre mert kicsi voltam) Az ütésnek nem a fájdalom a lényege, hanem a negatív élmény ami a helytelenített viselkedéshez társul, ideális esetben. Egyébként rossz az eredménye. Az hogy hagyod gondolkozni magában az magára hagyás (csak azt mondom amit tanultam pszichológiából, nem én találtam ki)

  • 2006.11.07 22:02:18eszter

    A kiállítás az én fogalmaim szerint rendkívűl megalázó is tud lenni....Nem tudhatom, nem látlak nevelés közben, lehet,hogy úgy tökéletes, ahogy van, de Te ugyan ilyen jogon nem láthatod egy jól irányzott atyai popsizást, és nem mondhatod, hogy szemét szülők. Mi sem lelkizünk, és nagyjából folynak a napjaink 3 jól nevelt gyerekkel, mert jól vannak megmagyarázva a dolgok. A következetesség és a folyamatos példamutatást próbáljuk fenntartani erős nevelő szándéknak. Itt az extrém rossz a gyerek, meg kell büntetni végletről van szó, nem törhetünk senki feje fölött pálcát.

    A barátaink szintén nem ütik meg SOHA (mondom én a mi szerény számú fenekélésünkre kontrázva), hanem pl. felülést kell csinálni a gyereknek, meg sarokba állni...nem láttam még 2 olyan megalázott kisfiút,mint ők. Mindent lehet jól és rosszul is csinálni.

  • 2006.11.07 22:03:20cozumel

    Az a jo ezekben a pszichologiai hivatkozasokban, hogy mindenki kiszemezgetheti maganak azt, amivel legjobban tud azonosulni.



    Ha magara hagyom a gyerekem a gondolataival az sztem nem egyenlo a magara hagyassal. Ettol fuggetlenul bizonyara van olyan szakkonyv, amely igy magyarazza, masik szakkonyv meg mashogy. En ezt az utobbit olvastam...:-))))



    A hisztit, marmitn a konkret kitorest, szinten nem tekintem tragedianak. Akkor aggodnek, ha nem latnam a hiszti jeleit abban a korszakban, amikor ennek meg kell jelennie.

    Mivel a ket gyerek teljesen mas egyeniseg, mashogy igyekszunk tullepni rajta.

  • 2006.11.07 22:12:31eszter

    NEM a hisztiről van szó....hanem hogy 4 beöltözött ember várja, hogy nem kéne elkésnünk, hogy hogy beszél a szüleivel, stb.

    A kis 3-4 évesek hisztije abszolút kezelhető, egyszer sem jutott eszembe megverni, az apjának sem! Az a baj, hgoy mindent kimazsolázol Te magad is, hogy aztán azt mondhasd, hogy "igen, jól csinálom, jó anya vagyok". Lehet, de nem mondhatod az ellenkezőjét másról, csak mert másról van meggyőzve. Nekem nagyjából az jott le, hgyo személy szerint Te és én, hasonlóan neveljük a gyerekünket. ELLENBEN én nem fikázom le a másik nevelési elvet, hgoy a magamét felemeljem, nem abból táplálkozom. Te leírtad, hogy megalázott a verés, én pedig leírtam,hogy az általad használt mószer is lehet megalázó, mint pl a fent említett esetben. A lényeg, hogy mindenki a magáéban legyen hiteles, következetes, és okos. NINCS JÓ VAGY ROSSZ!

  • 2006.11.07 22:14:23nona

    Én ismerem mindkét oldal érveit és választottam egyet, amit jobbnak tartok. Csak azért hivatkoztam a pszihós ellenvéleményre, mert nem szeretném, ha az a látszat lenne, hogy akik vernek nem foglalkoznak a gyermek lelkével, vagy bármelyik irányzat sértetlenül hagyja gyermekünk lelkét. Előbb kérted, hogy ne gondoljuk h egész nap lelkizel, viszont te is hidd el, Eszter sem, és én sem verjük kékre-zöldre a gyereket, ha kell ha nem. A hiszti természetesen jelenik meg, de nem természetes ha marad... Mert egy idő után már nem csak arról szól a nevelés, hogy hova szabad mászni és hova nem: jellemet építünk a gyerekbe. Ezek már azok a komolyabb kérdések...

  • 2006.11.07 22:15:27nona

    Eszter, nagyon egyet értek veled!

  • 2006.11.07 22:15:59eszter

    Na, ezt akarom én is mondani!

  • 2006.11.08 09:19:24Kékfelhő

    Elmondtatok mindent helyettem is, köszönöm :)

  • 2006.11.08 19:16:36cozumel

    Egy utolso kohintes erejeig visszaterek, aztan belatom, hogy a Poronty nem az en porondom, nem is kivanom az osszeszokott tarsasagban rontani a levegot.
    Tehat:

    Nem gondolok senkirol semmi szelsosegesen elvetemult dolgot. Ha igy jott le, sajnalom.

    Nincs nalam a minden titkok kulcsa, nem hiszem, hogy egyedul en tudom az udvozito modszert.

    Nem allt szandekomban a veresrol vitazni, mindossze a kiindulo cikkhez kivantam hozzaszolni. Arrol a 6-18 honapos korrol beszelni, amikor nem lehet elegge a BIZTONSAGra torekedni. Es nekem nem all ossze a kep, hogy a fent emlitett korcsoportnak BARMIT testi fenyitessel tanitsak meg.

    Tudom, hogy elmentunk mas iranyba, ez egyaltalan nem szerepelt a terveim kozott, ugyhogy az utolso hsz-kra mar nem is reagalok.

    Tovabbi jo csevelyt es egeszseges gyerkocoket kivanok mindenkinek!



Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta