Kiderült, Bolond vagyok

Zanza!

Mint megtudtam, a huszonkettő mesterszám, és ebből kifolyólag a legnehezebb út az, amin járok – meséli Lulu, aki utolsó jövőkereső kalandján egy karmaasztrológushoz ment.

Miután elmélyültem a tarot kártyák világában is, éreztem, hogy kezdek egyre tisztábban látni. Sosem voltam ellendrukker, de korábban fenntartással kezeltem a jóslásokat. Az azonban a napnál is világosabb volt - bármi is a magyarázat rá -, hogy három jósból hárman nagyon hasonlókat jövendöltek. Barátnőimnek is leesett az álluk. Egyikük azt javasolta, hogy egy elismert karmaasztrológussal tegyem fel a pontot az i-re.

Hallgattam rá, és bejelentkeztem Ildikóhoz, akit első látásra a szívembe zártam. Az a típus, akivel azonnal megtalálja az ember a közös hangot. Sugárzott belőle a jóság, a pozitív energia, s miután beszélgettünk egy keveset, kiderült, ő abszolút ért engem, és a velem előforduló képtelen történeteket is.

Ildikó azzal kezdte, hogy elmesélte: egyedülálló módszert dolgozott ki, az asztrológiát ötvözte a numerológiával, és a tarot kártyák üzeneteivel. Ő így ad komplex képet egy-egy ember sorsáról.

Mosolyogva tette hozzá, hogy két leszületés között a köztes létben ücsörögve ezt az életet én választottam magamnak minden nehézségével, feladatával, örömével és bánatával. Mekkora bolond vagyok – gondoltam.

És milyen igaz. Huszonkettedikén születtem, ami a tarotban a bolond, a vándor kártyája – világosított fel gyorsan. Mint megtudtam, a huszonkettő mesterszám, és ebből kifolyólag a legnehezebb út az, amin járok.

Ildikó tovább sokkolt: a feltétel nélküli szeretet elsajátítása és átadása a feladatom ebben az életben. Csak pislogtam. Az együtt töltött két óra végképp elevenembe vágott, hisz nem maradtak ki a korábbi jóslatok megerősítései sem. Mint kiderült, születési képletemben két gyenge pont van, amelyeket nem élek meg, és fejlesztésre szorulnak. A Vénusz, a nőiesség bolygója, és a Mars, a harc planétája. Ildikó kifejtette, hogy mindez azt jelenti, hogy dolgoznom kell a nőiességemen, a saját magam korlátainak feloldásán, a határaim kijelölésén.

Azt tanácsolta, hogy lépésről lépésre tanuljak meg nemet mondani, hagyjam abba a bizonytalanságot, higgyem el, hogy szerethető vagyok, és vegyem észre az igazi férfit. Rezzenéstelen arccal fogadtam mondatait, és csak bólogatni tudtam. Hihetetlennek és mégis csodálatosnak éreztem, hogy tőle is ugyanazokat a jövendöléseket hallottam. Figyeltem hát tovább, ő pedig szórta rám az információkat. A napjegyemből következnek a bizonytalanságaim, az aszcendensemből pedig az, hogy a család és kommunikáció rendkívül fontos az életemben.

Jó ápolónő vagy pszichiáter válhatna belőlem – tette hozzá, majd rátért a következő egy évem elemzésére. Meg sem lepődtem, hogy új kihívást lát a munka területén, és egy új párkapcsolat lehetőségével is kecsegtet. Olyan nyugalom lett úrrá rajtam, ami leírhatatlan. Közben cikáztak a gondolataim, és azon tűnődtem, hogy ezek az emberek – a négy spirituális jövendőmondó, akikkel találkoztam - semmi mást nem tettek, csak tudásukkal erősítettek meg abban, amit eddig is tudtam. És mégis. Azt éreztem, hogy sokat segítettek, és csak megköszönni tudom ezt nekik. Miután mindent átrágtunk, Ildikótól búcsút vettem, és summáztam magamban a jóslatokat: Nyitva áll előttem a sorsom, tudom, mit kell tennem, minden csak rajtam múlik, kezdődjön hát az igazi játék!

www.lifedrive.hu

Ildikó: info@lifedrive.hu

Blogmustra