Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Körültekintő előkészületekkel és megfelelő öltözettel érdemes nekiállni, utána viszont akár családi csapatépítő programnak is megteszi.
A nyílászárók mázolása után következik a DIY lakásfelújítás leglátványosabb munkafázisa: a falfestés. Ha a falak rendben vannak, az már fél siker – de még mindig csak fél, ne legyenek illúzióink.
A falfestést is, csakúgy mint a mázolást, a festendő felület előkészítésével kell kezdeni, ami eléggé uncsi dolog, főleg, hogy az ember kenné már a színt gyorsan, de hát sajnos türelmesnek kell lenni. Vagyis ki kell húzni a régi szögeket, tipliket, csavarokat, és el kell távolítani a nem kívánatos, régi kiállásokat.
Gázcsövekhez csak szakember nyúlhat, azzal ne is próbálkozzanak, még mi is hívtunk egyet. A régi tévécsatlakozást eldobozoltuk, hátha jó lesz még valamire. A falilámpa kiállásokat szakszerűen kikötötte a férj, mert ezt is tudja.
Hosszú rákészülés
Nekünk persze a régi kiállások eltávolításából is bőven jutott, viszont újakat is kellett installálni, mivel a házat, amit megvásároltunk, harminc évvel ezelőtt, az akkori áramfogyasztásra tervezték. Akkoriban egy családban egy porszívó és egy tévé, esetleg egy mosógép képezte a fogyasztó arzenált, vagyis a rendelkezésre álló, szobánként egy darab konnektor nekünk már semmiképpen sem lesz elég. Nem biztatunk senkit, hogy biztos szaktudás nélkül, sufni módszerekkel nekiálljon áramot szerelni, vagyis ezt a részt ki is venném a DIY keretei közül, csak szólunk, hogy még ilyenkor, a falfestés előtt kell a végére járni – ha kell.
Nálunk tovább nehezítette a helyzetet, hogy az egyik szobában ideiglenesen konyhát alakítottak ki, ezért vízvezeték, elszívó, gázcsonk, és egy komplett elektromos elosztószekrény is volt, amit mind vissza kellett bontani, és a lyukakat le kellett vakolni.
Ezután következhetett csak a fal glettelése, de nyugalom, azért nem mindenhol ilyen kemény a helyzet, van, ahol rögtön neki lehet esni a teddy hengerrel. De ez nem az a helyzet volt.
További nehezítés, hogy a falak fűrészporos tapétával vannak bevonva, amit a konyhává alakítás során alaposan megtépáztak, ezért ezt több sávon pótolni kellett.
A tapétázás
A tapétázásról csak érintőlegesen emlékezünk meg, mert nekünk csak javítani kellett. Lemérjük, hogy milyen hosszú csíkra van szükség, kiterítjük. Bekeverjük vízzel a tapétaragasztót a használati utasítás szerint, majd ecsettel, belülről kifelé felkenjük a trutyit, és felhajtjuk középre a tapétacsík két végét. Hagyjuk duzzadni tíz-tizenöt percig, közben szépen betájoljuk a szobát: vagyis megnézzük, hogy hol az ablak, és ahhoz képest hol a sötét sarok. A tapéta felragasztását itt kezdjük, méghozzá úgy, hogy kihajtjuk az egyik felét, odacuppantjuk a fal felső éléhez, és amikor ez sikerült, csak akkor hajtjuk ki a másik felét is. Tapétázó kefével felsimítjuk. A következő csíkot 1 centis fedésben ragasztjuk fel az előző csíkra (kivéve, ha nagyon vastag, vagy textil tapétát használnak, mert azt élre szokták), és így, ha a sötét soroktól haladunk a világos felé, nem fog árnyékolni a fedés.
A tapétát legalább egy napig hagyni kell száradni a falon festés előtt. Mármint a fűrészporos tapétát, a dizájn darabokat értelemszerűen nem festjük le. Ezt meg igen.
Még mindig nem festünk
És akkor most jön az élvezet része, kifundáljuk, hogy milyen színű falat szeretnénk, bár alighanem az első pillanattól kezdve ez járt a fejünkben. Nálunk a kislányszobát shabby chic stílusban szeretnénk berendezni, úgyhogy világoskékek lesznek a falak (habár a hatalmas ablakokat takaró függönyök miatt ennek végső soron nem is lesz túl nagy jelentősége, sok sikert kívánok magunknak a bútorozáshoz). A kisfiunk viszont a LEGO színekben hisz csak, úgyhogy ő pirosat szeretett volna, amit hosszas tárgyalások során fehérre finomítottunk, széles, piros csíkkal, de azt is csak két falon. Az ágy mellett és a sötét sarokban nem lesz piros. A középső szoba pedig, ami hobby- és klubszobaként fog funkcionálni, egy romantikus, halvány színt kap.
A megfelelő színárnyalatot a festékszaküzletben színskáláról lehet kiválasztani és kikevertetni, ami egy vicces családi programnak is beválik. Szükség lesz még
- teddy hengerekre, legalább két méretben, kisebbre és nagyobbra
- teddy henger nyelekre (jusson mindenkinek egy szett, különben kitör a palotaforradalom, mivel a festés jó móka)
- festőtálcára, amibe az éppen használt festéket öntjük, ebben van egy praktikus lehúzó rész is
- maszkolószalagra, ha nem akarunk mindent összekenni
- padlóborító védőfóliára (nálunk nem, úgyis a padlóval folytatjuk a felújítást)
- kisebb és nagyobb ecsetre
Ez is eljött: kezdhetjük a festést
Ha mindent előkészítettünk, jöhet a festés. Mi egyszerűen nekiestünk, mint tót az anyjának, nem nagyon szofisztikáltuk a témát. Ki milyen magas volt, abban a magasságban kezdte a teddy henger tologatását.
Egy perccel később rájöttünk, hogy minden, de minden csupa apró festékpötty lesz, az összes ruhadarab, ami csak rajtunk van, cipőtől a trikóig, (valamint a haj és a szemöldökök is), úgyhogy ennek megfelelő ruhát öltöttünk. Az okosok eleve így indítanak, csak szólunk.
Aztán arra is rájöttünk, hogy érdemes szépen sorban haladni a festéssel, ellenkező esetben nagyon sok festék fogy, teljességgel eredmény nélkül. Vagyis egyszerre, egy sorban, egy réteget kell felvinni.
A falfestés erős hasonlóságot mutat a vizespóló versenyekkel: az első réteg általában nem fed, hanem átlátszik. Főleg, ha nem valami nagyon spéci festéket vásároltunk, és különösen akkor nem, ha sötétebb árnyalatot szeretnénk világosabbal lefedni.
Úgyhogy az első réteg száradása után fel kell kenni a második réteget, ami száradás után már egészen jól fog mutatni.
Menet közben rájöttünk, hogy nem árt kimaszkolni a tereptárgyakat, hacsak nem hobbink a takarítás. Ebben az esetben az ajtó- és ablakkereteket, radiátorokat, stb. le kell ragasztani maszkolószalaggal, ami pont annyira ragad, hogy egy festést még kibír, viszont könnyen és nyom nélkül visszaszedhető.
A konnektorokkal mi egy próba után úgy voltunk, hogy nem bízzuk a véletlenre, hogy marad-e 1-2 milliméteres narancssárga csík körülötte, vagy sem, úgyhogy inkább kirántottuk őket a falból. Szakszerűen, természetesen.
Azért ez sem végig örömmeló
Ha fejmagasságig megvagyunk, akkor érdemes szusszanni egyet, mert most jön a szívás része. Gondolom, elég kevesen vannak, akik sétálni tudnak a létrával és a rátűzött festékes vödörrel (különben sem ezt a technikát alkalmazzuk). Úgyhogy most jön a létrára fel, létráról le. Ezt már ne bízzuk gyerekre, legalább is kicsi gyerekre semmiképp (úgysem éri fel a plafont, hehe.)
A másik lehetőség az, hogy a teddy henger nyelét felcsavarjuk egy felmosónyélre, mert úgy van kialakítva, hogy lehet. A festékkel telt henger nehéz, minél hosszabb nyélen van, annál inkább, de legalább nem kell létrázni, az is valami.
A végén pedig ecsettel szépen eltisztázzuk a kimaradt részeket, sarkokat, meg azokat a pici helyeket, ahová nem fértünk be a kisebb hengerrel sem.
A végére még egy kis finomhangolás
Nálunk további nehezítés volt a fehér falra igényelt piros csík. Ezt egyszerűen úgy oldottuk meg, hogy kimértük, és maszkolószalaggal kijelöltük a csík alsó és felső szélét, azok között pedig folyhatott a piros festék. A szalagot még száradás előtt visszafejtettük, nehogy magával vigye a festéket is.
A maszkolószalag akkor is jó szolgálatot tesz, ha más-más színűre festik a falat és a plafont, mert éles és egyenes határvonalat lehet vele képezni. Arra viszont vigyázni kell, hogy alaposan felsimítsák a falra, nehogy aláfolyjon a festék, mert akkor nem lesz szép a végeredmény.
Azután már csak várni kell egy napot, és megnézni, hogy mindenhol jól fedett-e a festék, nem lett-e foltos. Ha igen, rátolunk még egy réteget, vagy bízunk a bútorokban, amik úgyis eltakarják, vagy reménykedünk benne, hogy csak árnyék. Mi inkább lefestettük még egyszer azt a pár foltot, ha lúd, legyen kövér alapon.
