PORONTY

Nagyszülők: apró viták vagy óriás csaták a gyerek körül?

2016. január 29., péntek 13:29

Jó, ha vannak nagyszülők a családban. Jó a gyereknek, mert velük más a kapcsolat, mint a szülőkkel, és ez színesíti az érzelmi életét. Jó a szülőknek, mert a legtöbbeknek sokat jelent, hogy anyjuk, apjuk megismerheti a gyereküket, így találkoznak azok az emberek, akik kicsi korában a világot jelentették számára azzal a jövevénnyel, aki a felnőtt élete legfontosabb szereplője lesz. Ha ők ismerik egymást, az ad valamiféle megnyugtató folytonosságérzést az embernek, így talán a szülők elengedése is könnyebb lesz, ha eljön az ideje.

És persze jó a nagyszülőknek, ha az idős éveik nemcsak a veszteségről: a test leépüléséről, a barátoktól való búcsúról, hanem az új életről is szól. Sokan ezt az alkalmat használják fel arra, hogy korrigálják a gyerekeknél elkövetett hibákat. Ebben segít az is, hogy nagyszülőként kisebb a felelősség, nem az ő vállát nyomja a teher, hogy jól kell nevelni, megengedheti magának, hogy lazább, spontánabb legyen.

A szülői-nagyszülő kapcsolat azonban problémák forrása is. Ennek a mértéke széles skálán mozog. Hogy kis súrlódásokról beszélhetünk, vagy vérre menő vitákról, az leginkább attól függ, mennyire vált le a szülő: le tudta-e tenni kamaszos lázadását, a nagyszülő pedig felnőttként tekint-e rá.

A legdurvább viták abból adódnak, ha tisztázatlanok a kompetencia határok: a nagyszülő jogot formál rá, hogy szülőként lépjen fel, azaz megpróbálja befolyásolni a gyereknevelést, a szülő pedig nem tudja határozottan, de nyugodtan meghúzni a határokat, hanem bevonódik a játszmába. Az is előfordul, hogy egyszerűen enged a szülő, és átadja a kormányrudat, azonban ez a szülőtárssal való kapcsolatban lesz probléma, mert akkor nem vele alkot szövetséget.

shutterstock 132525062

Ez a gyerek biztonságérzetének sem tesz jót: neki az az érdeke, hogy a szülők stabil szövetséget alkossanak, elsősorban egymással, és ne szüleikkel legyenek lojálisak. És az sem ritka, hogy a szülő harcol, megsértődik, igyekszik bizonygatni az igazát, azaz nem felnőtt-felnőtt, hanem valamiféle kamasz-szülő relációt hoz létre.

Tegyük fel, hogy alapvetően rendben van a kapcsolat szülő és nagyszülő közt. Akkor is vannak olyan pontok, ahol szinte kínálkozik, hogy fellobbanjon némi feszültség. Nincs két ember, akinek tökéletesen egyezne a véleménye minden nevelési kérdésben. Már az is komoly feladat, hogy ezeket a különbségeket a két szülőtárs egyeztesse egymással. Ha ez megtörtént, anya és apa elégedetten dől hátra, egészen addig, míg nem szembesül azzal, hogy a nagyszülőnek is megvannak a saját elképzelései, amiket érvényesít is, amikor rá van bízva a gyerek. Az is nehéz, ha a konzervatívabb nagymama, nagypapa olyat vár el a gyerektől, amit otthon nem kell, és az is, ha éppen hogy nem hajlandók megkövetelni, amit az anya és az apa kér.

Egy dolgot érdemes leszögezni mindenki megnyugtatására: önmagában az, hogy nem teljesen ugyanazok a szabályok és a szokások otthon és a nagyszülőknél, nem zavarja össze, pláne nem traumatizálja a gyereket. A gyerekek megszokják, hogy minden közegnek megvan a maga „házirendje”.

Nem lesz semmi baja a csemetének attól, hogy a nagymamánál töltött hétvégén a nagyi elvárja, hogy estére rend legyen a szobában, míg a szülőknél kint lehet hagyni a játékokat (vagy fordítva), hogy az egyik helyen meg kell enni, amit az ember kiszedett a tányérra, a másik helyen mondhatja, hogy már nem kéri stb. Ha jó a kapcsolat a szülővel és a nagyszülővel is, és mindkét helyen biztonságban érzi magát a poronty, akkor nem baj, ha vannak különbségek. Ha valami traumatikus és betegítő, az önmagában is az lenne, nem a két hely különbsége okozza a problémát.

A kérdés általában úgy merül fel, mennyire kardoskodjon anya és apa, hogy a nagyszülők igazodjanak az ő elveikhez. Talán úgy érdemes maguknak feltenni a kérdést: az, amiben hatni szeretnének a nagyszülőkre, érzésük szerint ártalmas-e a gyerekre? Lehet, hogy otthon nincs TV-zés és édesség, a nagyinál viszont van, de ha havonta egy napot tölt ott, valószínűleg ettől semmi sem fog vele történni. Ha azonban egész nyáron ott lesz a gyerek, érdemes kompromisszumra törekedni, és nyugodtan leülni a nagyszülőkkel, elmondani, miért fontos, hogy ne csak a TV előtt töltse a nyarat a gyerek csokievéssel, és együtt megbeszélni, mennyi fér bele. A nagyszülő is nyitottabb lesz, ha érzi, az ő szabadságát sem kérdőjelezi meg a gyermeke.

A nagyszülőnek fontos, hogy érezze, a gyermeke nem úgy kezeli őt, mint egy babysittert. Neki saját jogon megvan a kapcsolata az unokájával, és ha ő úgy fejezi ki a szeretetét, hogy süt-főz, akkor azt fogja megélni, mikor gyermeke ebben korlátozni akarja, hogy az unokával való spontán kapcsolattól akarja megfosztani.

A szülő és nagyszülő békés kapcsolatának igazából az a kulcsa, hogy valóban a gyerekről szóljanak a viták, nem pedig arról, ki a domináns, ki a kompetensebb a gyereknevelésben. Ebben csak áldozat a gyerek, aki érzi majd a feszültséget a számára fontos felnőttek közt. Persze, azt is láthatják nagyon eltérően különböző generáció tagjai, mi a gyerek érdeke, de ha mindenki tényleg ezt tartja szem előtt, valószínűleg sikerül meghozni a szükséges kompromisszumokat a nagyszülői felügyelet idejére.

Cziglán Karolina
pszichológus 

KOMMENTEK

  • 2016.01.29 14:29:51Advanced Flight

    Én nem szólok bele abba, hogy a nagyszülők mivel töltik az időt, ha náluk van a gyerek, cserébe elvárom, hogy ők se szóljanak bele a mi dolgunkba. Ez így nagyjából működik is.

  • 2016.01.29 16:38:43fityfirity

    Nem bízom a nagyira. Soha, semmiképp. Van Apa, vagyok én-1 gyereket ketten csak lelogisztikázunk.

  • 2016.01.29 17:54:121Macko1

    Nálunk mindenbe beleszólnak, mintha helyettünk akarnák nevelni a gyerekeket (kb. mintha mi még ahhoz sem értenénk...). Pl. ha én azt mondom az asztalnál, hogy elmehet játszani, ha nem eszik többet, a szüleim még tukmálnák: "egyél még, utána kapsz valamit", amit utálok, ezerszer mondtam már, hogy ne vesztegessék, zsarolják semmilyen ajándékkal, nem kell a gyereknek semmi. Főleg nem olyan, amiért hálásnak kell lenni. Mert aztán meg jön az, hogy "ezért hoztam neked a ...-t, hogy ezt csináld?"

    Nem is bízom rájuk napokra, egyre sem, havonta kb. néhány órát eltöltenek, ez is bőven sok, előtte-utána napokig ideges vagyok, nem akarok mindenért veszekedni, de alkalomról alkalomra elmondom ugyanazokat, és mintha a falnak beszélnék. Attól tartok, a gyerekeknek sem olyan jók ezek az erőltetett alkalmak.

  • 2016.01.29 20:58:01saláta boglárka

    voltam én is úgy, mint 1Macko1, nagyon jól értem. most már nyugisabb. de a határokat kőkeményen meghúztam. így is van, hogy bepróbálkozik, de már annyira nem húz fel, mert le vagyunk válva. a lányomnak és anyámnak egymással van kapcsolata, amiben én nem (nagyon) vagyok benne. ők elvannak, 3-an nem szoktunk lenni, de ennek örülök, és segítség.

  • 2016.01.29 21:49:29bohuš

    Azért hogy van-e tévé vagy nincs, az nem egy kompromisszumos dolog, maximum az, hogy ha otthon is van, máshol mennyi. Akinek a gyereke otthon nem néz tévét egyáltalán, az nem akarja, hogy máshol nézzen, ezzel esetleg valaki nem ért egyet, de ha azt a rövid időt, amit unoka nála tölt, nem tudja tévé nélkül kitölteni, akkor vállalja csak még rövidebb időre. Jó dolog az etetés is, akkor ha havonta találkoznak. Heti szintnél már necces, ha meg még sűrűbb lenne a találkozás, a tömés útján kifejezett szeretet probléma lesz.
    Érdekes egyébként, hogy a nagyszülők nem érzik, hogy maguk alatt vágják a fát: rengeteg ember olyan intenzitásúra állítja be a találkozást velük, amennyit ezekből még el tud viselni. Mi mondjuk nem, mert szerintem a nagyszülő-unoka kapcsolat sokkal fontosabb annál, mint hogy nekem mi kényelmes, meg végül is olyan dolog, amihez "nincs közöm" (két másik ember viszonya).

  • 2016.01.30 00:54:03R2D2 & C3PO

    bohuš

    Ez jó, cask nálunk pont a nagyszülők húznak ilyen kényelmi határokat. Elég durván, cask rajtunk múlik, h mikor találkoznak a gyerekkel: mi visszük, de ők sosem jönnek... Plusz a férjem szülei soha sincsenek felügyelet nélkül a gyerekkel, mivel elszállásolni sem szállásolnak el minket.
    Persze alkesz nagypapival annyira nem bánjuk. ;-DDD

  • 2016.02.03 08:33:27KK69

    Pár hónapos volt a kicsi, amikor anyósom vigyázott rá, mert be kellett mennem a TB-hez valamit intézni. Leírtam, mennyi vízbe hány kanál tápszert kell keverni. Meg is keverte és odaadta neki, de nem mérte ki, csak úgy szemre... Látszik a színén... Újfajta ételt is adott neki, amit még soha nem evett, nem emlékszem már, mi volt. És hogy ízlett a kicsinek! Jó sokat megevett belőle! Persze nem kérdés, hogy mindent a legjobban csinált, hiszen ő védőnő, azaz mindent jobban tudott, mint én.... Néhány évvel később a férjem külföldön kapott munkát, ez véglegesen megoldotta a problémát.

  • 2016.02.03 21:42:11bohuš

    Most akadtam egy "csodálatos" oldalra: www.nagyszuloklapja.hu. Tök jó, eddig, ha bele akart olvasgatni valamibe nagyi, azt legalább szülők lapjának hívták, és azért jelezte a kompetenciahatárokat. De itt tök úgy van feltüntetve, mintha a gyerekkel kapcsolatos dolgok (mit egyen a gyerek, mikor kell szakemberhez fordulni, szobatisztaság, ilyesmi) a nagyszülők dolga is lenne... szerintem az oldal létrehozóit büntetni kéne. "Hogyan szoktassuk le a kisunokát a pelenkáról?" WTF?

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

Shopline

OnGo beszámolók

  • Borneo
    Borneo A Bako Nemzeti Park csodái...
  • Wachau Az osztrák Dunakanyar felfedezése...
  • Oszd meg élményeidet! Oszd meg más utazókkal is nyári élményeidet, tölts fel beszámolót, fotókat!...

Hirdetés