PORONTY

A túlbuzgó szülő jelenség

2016. január 4., hétfő 16:07

A mai kor egyik vezényszava, hogy adjunk meg mindent a gyereknek. Sok mindenben megjelenik ez a túlbuzgóság: fejlesztésre viszik azt a gyereket is, aki nincs is lemaradva semmiben, mondván, ártani biztos nem fog. Már az óvodásnál keresik a különórákat, sőt, már bölcsődés korúaknak is van nyelvóra. De ha épp semmilyen foglalkozásra nem viszik, akkor sem lehet nyugodni.

Sok anyának és apának (de mintha inkább az anyákra lenne ez igaz) bűntudata van, ha nem szervez otthonra is valami „tevékenységet”. Hiányérzete van, ha csak úgy léteznek otthon, ha a gyerek játszik, a szülő házimunkázik, dolgozik, ahelyett, hogy mindig mesélne neki, ringatót rögtönözne, de legalább megtanítana neki néhány számot és betűt, vagy bábszínházat építenének a szobából. Hogy mit tekint hasznosnak a szülő, az családonként változik, de a különböző értékrendet vallók hasonlítanak abban, hogy sosem tudnak megnyugodni: eleget kap tőlük a gyerek.

Igaz, hogy élményekre szükség van, és az is igaz, hogy igényli a gyerek, hogy legyen olyan idő, mikor a szülő csak rá figyel, igazán odaadja magát, nem csak úgy fél szemmel sandít oda, főzés, teregetés, pláne chatelés közben. Igaz, hogy elementáris igénye a gyereknek, hogy meglássa magát az anya, az apa tekintetében, aki igazán ővele van, akinek tükröződik a szemében, hogy érzékeli a gyerekét, örül neki. Tehát kell a közös élmény, és az érzelmi együttlét. A kiindulópontban ott van az igazságmag, de túlzásba, akár káros túlzásba is át tud csúszni a törekvés, hogy kapjon meg mindent a gyerek. És olykor épp ezért nem kap meg fontos dolgokat.

shutterstock 137280254

A szükséges ingereket a baba és óvodáskorú gyerek a normális, hétköznapi, egészséges közegben megkapja. Nincs szükség különórákra, de arra sem, hogy a szülei folyton produkáljanak valamit, sokkal inkább arra, hogy részt vehessen a valódi, az otthoni életben. Hogy amit csak lehet, megfoghasson, kipróbálhasson, és ne az legyen az elsődleges szempont, hogy „jaj, összepiszkolja a kis ruháját!”. Nem biztos, hogy kell egy megtervezett éneklős fél óra minden nap, elég, ha dudorászik anya, miközben kavargatja a levest, amikor kedve van, höcögteti a térdén a gyereket, és közben mondja az ezer éve ismert mondókáját. Elég, ha akkor válaszol, mikor a gyerek rámutat egy betűre vagy feliratra, és kérdezi, mi van ott. És persze a játék is magától alakul: ha bevonja a kicsi a szülőt, akkor bekapcsolódik, nem kell, hogy anya kitalálja, megszervezze, és a legszuperebb eszközök álljanak hozzá rendelkezésre.

Ahogy Vekerdy Tamás is sokszor felhívja rá a figyelmet, a gyerek legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége a szabad játék. Szabad, tehát nem az, mikor csak egyféleképp lehet, hanem mikor a gyerek követheti a belső képeit, a vágyait. Ha látott már valaki gyereket, ahogy feloldódik a maga alkotta világban, megérti, hogyan fejlődik ebben a tevékenységben sokkal jobban, mint bármelyik szervezett foglalkozáson. Kell az agynak ez a kreatív, ugyanakkor ellazult állapot, amiben felszínre bukkan az, aki vagyunk, amiben kivetül a belső világunk, amikor teremtővé válik a gyerek, a saját játékán keresztül találkozik önmagával.

És ezt a meditatív, teljes lényét, testét, lelkét egybefogó tevékenységet zavarjuk meg, ha minden áron be akarunk avatkozni. Vannak szülők, akik még a játékban is okítani akarják a gyereket, és rögtön mutatják: „nem fiacskám, ezzel nem így, hanem úgy játszunk, az igazi markoló így markol, nem úgy, ahogy te mutattad az előbb”. Jó szándékkal teszik, de nem értik, hogy nem csak azt kell megtanulni az élethez, hogy mi hogyan szabályszerű és rendeltetésszerű, és a külvilágban minek mi a valós működése. Ezt is megtanulja, ha hagyjuk, hogy tapasztalja maga körül a világot, hogy beleengedje magát, hogy sarazzon, pocsolyázzon, dagonyázzon, nem féltjük, ha fel akar mászni ide-oda. De a befogadás mellett szükség van a szabad alkotásra, a benső kivetítésére is. Arra, hogy az a markoló éppen úgy működjön, ahogy az ő fantáziájában.

shutterstock 238344820

Bizonyára nem egy szülő sóhajt gondterhelten, mikor azt olvassa, nem kell plusz foglalkozás, elég, amit spontán nyújt a gyereknek. És mondja, hogy „igen, igen, de én magamtól nem dúdolok főzés közben, nekem spontán nem jön a mondóka”. Viszont hallják, olvassák, hogy ezek kellenek, és ilyenkor jön a pánik, hogy hiányzik az ősanya tudás. Higgyük el, hogy nem kell virtuóznak lenni, tényleg nem! Nem kell, hogy több száz éneket és verset tudjon valaki, egyet-kettőt mindenki tud. A gyereknek fontosabb a szülő jókedve, mint a paletta színessége. Nincs anya, akiből minden spontán jön: egyszerre ő a legnagyobb kézműves zseni, aki maga varrja a babákat, minden helyzetre van egy verse, és még a tésztát is házilag gyúrja. Ha valaki nem az a dalolós vagy fejből mesélős fajta, akkor engedje ezt meg magának! Nem kell mindent adni a gyereknek. És nem csak foglalkozások terén, de „ősanyaként” sem. Van, aki ebben jó, van, aki abban.

A szülő adja azt, ami ő maga, nem kell megfelelnie semmilyen előre megrajzolt képnek. Inkább fontos, hogy megtalálja, mi az a mód, ahogy együtt tud lenni a gyerekkel, úgy, hogy az egyiküknek sem izzadságos, hanem mindketten jól érzik magukat benne.

Cziglán Karolina
pszichológus

KOMMENTEK

  • 2016.01.05 00:07:23Advanced Flight

    Ez tők jó, de az én gyerekem pl. nem hajlandó otthon egyedül játszani. Örök kérdés a "ki fog játszani velem?" - kistesó van, de még csecsemő, tehát vele nem tud, én pedig szívesen játszom vele (azt, amit ő akar és úgy, ahogy ő akarja), de napi 6-8 órában nem tudom megoldani. És ilyenkor jön a "akkor hadd nézzek tévét".
    Ezzel mit lehet kezdeni?

  • 2016.01.05 01:21:50tralalala

    "Ezzel mit lehet kezdeni?"

    Veszel neki tabletet :D
    Legó, kirakós, rajzolás. Egyébként egy kis tévétől se lesz baja, ha nem egész nap az megy.

  • 2016.01.05 06:47:52gabardin

    "Ezzel mit lehet kezdeni?" :)

    Idővel feltalálja magát. Fentebb felsoroltak párat, csak az elején még megy a próbálkozás, de aztán ebben is egyre ügyesebb lesz a gyerek.

    Tévé, számítógép, okostelefon, tablet stb. - szerintem - hanyagolandó.

  • 2016.01.05 08:00:46Phteven

    "Ezzel mit lehet kezdeni?"

    Meg kell találni a neki megfelelő játékot, amiben oldódik. Nálunk Thomas és a Lego volt ilyen. A többi játékot el is ajándékoztuk, mert csak a port fogták.

  • 2016.01.05 08:18:32wmiki

    "a meditatív, teljes lényét, testét, lelkét egybefogó tevékenységet "

    Úrtudomány!
    Hogy lehet ilyen tudománykáromló cikket írni, ezen a felsőbbrendű, értelmiségi, demokrata, liberális, ateista oldalon???
    Lélek nem is létezik, hiszen nem lehet megmérni, precíziós tudományos műszerekkel!!! Csak az anyag van!
    Mi lesz a következő cikk, írtok majd a láthatatlan szeretetről, vagy istenről????
    Aztán majd jön a homeopátia, és a Bach virágterápia???

  • 2016.01.05 09:35:41kismorgó

    van egy barátnőm. Egyidősek a fiaink. Ő jutott most eszembe, mert a csaj kényszeresen programokat szervez. Folyamatosan menni kell valahova, csinálniuk kell valamit, és azt mondja, azért hogy a kissrác gyerekkora élménydús legyen... Persze gyereke válogatja, és pont most az ünnepek után azt kell mondjam, hogy az én 4,5 éves fiam most ért meg arra, hogy nagyon is élvezze hogy csak úgy voltunk otthon. Voltak napok, hogy semmi extrát nem csináltunk, és feltűnt, hogy órákon át "gyakorolta" a szabad játékot, mert. Egyszerűen kisimult a gyerek, nyugisabb, könnyebben kezelhető, fejlődött - beszédfejlődéssel elmaradásban van. Szóval.... Aktuális nekem a cikk, de persze nem fujjogok azokra, akik úgy érzik, kényszeresen csinálni kell vmi programot, de most nekünk jól sült el a nyugalom :)

  • 2016.01.05 10:02:09FlybyWire

    wmikit ki engedte ki?

  • 2016.01.05 10:24:31régen herceg

    wmiki mostanra saját, önmagába forduló paródiája lett. Ööö, vagyis mindig is az volt. Basszus, egy feloldhatatlan logikai bukfencbe kerültem, tudomány, segíccs!!

  • 2016.01.05 13:27:57magil

    Nekem is jókor jött a cikk! Én nem vagyok óvónéni-alkat, nem vagyok képes hosszabb időn keresztül rajzolgatni, autózni, ilyesmit csinálni a gyerekekkel. Bemennek a szobájukba és nyomják a szerepjátékot, én meg csak hallgatom őket főzés közben. 4 évesek, és sztem ez jó nekik. Viszont az én ismerőseim is egyfolytában angolra, táncra, sportra, lovagolni, mondókázni hordják a hasonló korú gyerekeiket, odahaza pedig nem győzik őket fejleszteni rajzolásban, olvasásban stb, ami egyrészt nekem is fárasztó lenne, másrészt meg a gyerekeimen se látom, hogy mennyivel lenne nekik jobb.

  • 2016.01.05 14:53:11Palladrin

    "Tévé, számítógép, okostelefon, tablet stb. - szerintem - hanyagolandó."

    A mai világ digitális világ. Ha a gyereket elzárod ezektől az eszközöktől, akkor kizárod a többiek közül, mert amikor az iskola első osztályában arról beszél a többi gyerek, hogy a Lego Dimensions Back to The Future pályáján hogyan kell megvívni a főgonosszal, akkor csak pillog, hogy mi van ...

  • 2016.01.05 16:47:49Kong.Kinga

    "csak pillog, hogy mi van ..." nem baj, alsóban inkább ne.
    Néha megszerzi a telómat, meg tanulnak informatikát iskolában, egyelőre elég az.
    Nagyon tudnak függeni.

  • 2016.01.05 16:50:03Kong.Kinga

    Látjuk egy ovis társunkat, mindig nézik mire vigyék, este hullaként zuhan be, semmit nem csinálhat, iskolában is le van maradva.

    De van amikor a gyerek akar mindenfélét, úgy kellett visszafognunk.

  • 2016.01.06 08:20:53Körömcsiga

    "Lego Dimensions Back to The Future pályáján hogyan kell megvívni a főgonosszal, akkor csak pillog, hogy mi van ..."

    Nekem se volt kvarcjátékom, mégsem érzem magamat kevesebbnek... A digitális massza körülötte van anélkül is, hogy egész nap képernyő előtt ülne, pont elég az.

  • 2016.01.06 20:00:44zolika59

    Egy gyereknek csak szeretet és odafigyelés kell. Persze manapság ezt sokan a TV-vel meg a számítógéppel helyettesítik. Szerintem ez agybaj.

  • 2016.01.06 21:21:40Karakozum

    Szerintem meg mindenki döntse el magának, magában, hogy mennyi digitális kütyüt ad és enged a gyereke kezébe, és azokat milyen formában használja vagy hasznosítja. Vannak elvakult szülők, akik egyik vagy másik végletbe esnek, de szerintem azért egy felnőtt ember el tudja dönteni, hogy az általa nevelt gyermek mire érzékeny és mire nem, mennyit bír el a kis szelleme, fizikuma és mennyit nem.
    Én sem tartom célravezetőnek, ha mindig az az első megoldás, hogy leültetik a tévé elé, meg a kezébe adják a tabletet, de a másik véglettel sem értek egyet, hogy gyerek kezébe ezek a dolgok még nem valók, és tanuljon meg nélkülük játszani és jól érezni magát. Igenis haladni kell a korral, és lépést kell tartani a technikával, csak nem szabad felcserélni a prioritást, és kell hagyni teret a szabad képzeletnek is. A felnőttnek is van szüksége "én-időre", a gyereknek ugyanúgy. Vannak dolgok, amikben nincs arany középút, ez a dolog szerintem nem ilyen.
    Egy pedagógus

  • 2016.01.06 21:45:11indapass

    Van olyan gyerek, aki jobban, van, aki kevésbé játszik el akár magában, akár a testvéreivel/társaival.
    Nálunk az vált be sokszor (nem mindig), hogy ELKEZDTEM velük játszani valamit, és ha már jól bevonódtak, nyugodtan mehettem dolgomra.
    De a nagyobbaknak az sem át, ha engedjük unatkozni. Egy idő múlva föltalálja magát, és nagy előny később, ha van fantáziája. Persze kérdés, mennyire fog nekünk tetszeni az a bizonyos valami, amit csinál, de azért többnyire jól szokott elsülni (kicsiknél kevésbé, volt már miszlikre tépett meséskönyv az eredmény, míg szoptattam az aktuális legkisebbet...)

    @Advanced Flight
    Egy csecsemő mellett naná, hogy a "pikszisből kiesett" gyerek folyamatosan az anyját szeretné visszanyerni pl. azzal, hogy azt akarja, vele foglalkozzon. Ha meg eleve az az alkat, akkor főleg.

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

Shopline

Travelo utazási ajánlatok

  • Június a Balatonon Díjnyertes családbarát hotel, 06.17.-ig 25 900 Ft/ fő/2 éjtől
  • Hajóutak hihetetlen árakon! Foglaljon most!
  • Vegyen ki egy-két hét szabadságot, és barangolja be Amerikát! Életre szóló élményben lesz része.
  • Ragyogó szigetek, csodás történelmi emlékek, hűs habok, feledhetetlen gasztronómia. Ez mind Horvátország!

Hirdetés