PORONTY

Mikor veszti el apa a férfiasságát?

2010. április 30., péntek 11:23

A Férfi. A Nagy Ő. Szerelem, esküvő. Többnyire így kezdődik. Elkezditek építeni az életet, lakást vesztek, házat építetek (esetleg mindkettőt), közösen csináltok mindent, kerek a világ. A kerekséget egy-két-három-négy-sok gyerek képzi gömbbé, együtt nevelgetitek őket. Sokszor szenvedtek az éjszakázástól, de ez eleinte összekovácsol, csak később válhat veszekedések forrásává. Boldogan szemlélitek, ahogy az előbb még ordító csecsemőből öntudatos kamasszá cseperednek. Eddig azért nem aludtatok éjjel, mert ordított, most pedig azért nem, mert túl nagy a csend: „a gyerek” másnál alszik, más városban él, másokkal osztja meg az éjszakáit. Aztán ha sínre kerülnek, néha úgy tűnik, hogy mintha már nem azzal az emberrel élnél együtt, aki a Nagy Ő volt, akinek te voltál A Nő. Hová lett a szerelem? Megvan még, elveszett? Átalakult? És ha átalakult, akkor az-e, ami volt?

Amíg a porontyok kicsik és rátok vannak utalva, addig egész egyszerűen nincs időd-időtök azzal foglalkozni, hogy valamiféle állandóan izgató szerelmes állapotot tartsatok fenn, vagy legalábbis nem ez a legfontosabb. Itt romlik el? A kisbaba (főleg az első) annyi energiát és érzelmet leköt, hogy szinte észre sem veszitek, hogy egymásra alig jut néhány perc. És azok is többnyire a gyerek körül forognak. Megjön a várva-várt hétvége kettesben, gyerek(ek) a nagyszülőknél. És ahelyett, hogy végre tényleg csak egymásra figyelnétek, inkább naphosszat hívogatjátok a nagymamát, és huszonötször elmondjátok, hogy mennyire hiányzik a gyerek, és inkább szombaton elhozzátok, ne maradjon vasárnapig. A gyerek pedig nem érti, hogy miért nem tartjátok be az ígéreteteket, a nagyszülők megsértődnek, hogy ennyire nem bíztok meg bennük – nem baj, legközelebb el sem vállalják. A folyamatos telefonálgatással elrontjátok a programjukat, a tiétek is szétesik, és végül ott álltok szombaton a nagyszülők és az elmaradt vasárnapi program után síró gyerekkel, megbántódott nagyszülőkkel, szétesett hétvégével. Már megint nem jutott semmire sem idő.

Aztán amikor kirepülnek a gyerekek, ott van a fészekben egy vadidegen ember, aki iránt tiszteletet ugyan érzel, amiért felneveltétek együtt a gyerekeket, de az a mély, mindent elsöprő szerelem mintha eltűnt volna. Hogy mikor lett belőle csak Apa, és mikor szűnt meg Pasinak lenni? Pont akkor, amikor te csak Anya lettél a szemében, és már nem látta meg benned azt a Nőt, akivel összekötötte az életét. Felnőtt vagy már: nem vársz kamaszkori szerelmet, izzadó tenyeret, szerelmes leveleket, kivágott szíveket, első csókot, a táskádba csempészett fél tábla csokit, nem is sírod vissza. Az akkor volt, és akkor volt jó. De többet várnál egy rutinpuszival kísért sziadrágámmegjöttemnél. A kötelességtudó simogatásnál.

Mikor vált kötelességgé, és ki tette azzá? Te, amikor a gyerek igényeire hivatkozva évekig külön aludtál tőle? Vagy ő, aki a gyerek igényeire hivatkozva beleegyezett? Te, amikor egy rosszul sikerült szeretkezés után megbántottad? Vagy ő, akinek a rosszul sikerült szeretkezés utáni megbántódás kapóra jött? És vajon tényleg erre volt igénye a gyereknek? Vagy inkább mindketten játszmáztatok, mert végre volt kire hárítani? És vajon nem lehet, hogy gyerek nélkül is ugyanez lett volna, csak talán valamivel korábban derül ki? Van-e egyáltalán értelme a szexi bugyinak, a félreérthető sikamlós célozgatásoknak, mosogatás közbeni mellfogdosásnak, a közösen kitalált szavak emlegetésének, ha az évek során ezt a nyelvet mintha elfelejtettétek volna? Újra meg lehet-e vajon tanulni a feledésbe merült Közös Nyelvet? És egyáltalán: szabad-e elfelejteni?

szőlőszem

KOMMENTEK

  • 2010.05.01 15:23:20cozumel

    Rita

    jol szorakoztatsz :)

    am van egy uj tendencia, mar tobb cikket is olvastam rola, valamelyik indexes blogban is ertekeztek errol: ma sok pasi szivesen all szoba 30as, 1-2 gyerekes, elvalt novel, mert

    -nem akarnak csecsemot, es altalaban mire egy 2 gyerekes anya ujra pasizni tud, a legnyugosebb korszakon mar tulvannak a gyerekek, lehet veluk focizni menni es nem kell a pelenkat szagolni
    -ezek a nok mar nem igazan akarnak megint gyereket, tehat a faszi anyagilag nem lesz elkotelezve semmilyen ertelemben
    -ket gyerekes nonek tuti van valami sajat megoldasa a lakhatasra, tehat a faszinak nem kell a csajtol felteni a sajatjat
    -ketgyerekes anyuka valoszinuleg dolgozik is, vagy van jovedelme, amibol eltartja a gyereket, nem balfaszt keres maganak
    -ketygerekes anyuka, ha jol nez ki, akkor mar szules UTAN nez ki jol, nem kell azon agyalni, hogy ha szul majd jol elhizik

    stb stb stb.


    (szovegertesben gyengelkedoknek segitek: ezeket nem en mondom, hanem ujsagirok/szociologusok/a helyzetben elo ferfiak nyilatkoztak igy errol az uj tendenciarol)

  • 2010.05.01 15:34:33Auguszta Romanova_2

    En is olvastam ezt.
    De ezt higgyem is el?
    Valahogy olyan,mintha azt mondanad hogy keves baba alussza at othonaposan az ejszakat,kozbe rengetegen igen,de kell vigasztalani a faradt anyakat.

  • 2010.05.01 15:52:21cozumel

    Szerintem van benne logika.
    Meg en latom is magam korul: nagyon sok ismerosom el egyutt masodik pasival, sajat gyerekkel, eleg hosszu ideje.
    Tudod, ha belegondolok, 30-40es pasikent, ha nem lennek az a huu de csaladalapito tipus, akkor nekem is nagyon megfelelne egy ilyen eletkozosseg.
    Ennyi idos korara azert egy szingli palinak mar van megtakaritott penze, esetleg lakasa, kocsija, es bizony nem szivesen kozkaztatja a sajat vagyont. Ez ellen a legjobb biztositek egy papir nelkuli laza eletkozosseg, ahol a no nem akar "meglepetes" babat.

  • 2010.05.01 15:56:05Auguszta Romanova_2

    Sajatja mar van?
    Vagy hatrahagyva egy masik nonel?

  • 2010.05.01 16:01:57cozumel

    Nem, sajat nincs, es nem is akar. Nem mindig zarkozott el tole, de aztan olyan sokaig volt fuggetlen, hogy nyugnek erezne mar egy kisbabat. Lehet, ha osszejonne, akkor baromira orulne neki, de inkabb nem kockaztat.
    Vagy esetleg soha nem is akart, de nem azert, mert nem szereti a gyerekeket egyaltalanm, hanem mert nem akarja a felelosseggel jaro terheket forever.

  • 2010.05.01 16:33:56tengerzold

    Cozumel, ezek a "megoldások" az úgynevezett "laza kapcsik".Persze ha egy nőnek ez is elég.... Sok nőnek, tudom, igen.Az is igaz,hogy ma mindenki menekül mindeféle kötelezettség elől.
    Az általam ismert ilyen "hozott gyerekes" kapcsolatoknál a férfi elviseli legföljebb a nő gyerekét, de ennyi.Pont most folyik az egyik ismerőséknél a "hatalmi harc" az új pasi és az egyik fiú között.Az anya pedig őrlődik. Másik sztori: a hatvanas nőnek kell ápolni a még élő aggastyán nevelőapját, akit sosem szeretett, és aki őt sem szerette soha, de a nő anyjával leélt évtizedeket.

  • 2010.05.01 16:41:50Wish1973

    coz, soknak van előző házasságból gyereke, és épp ezért felel meg neki az új asszony gyerekkel. mert reprodukálni már nem óhajtja magát, ezt már kipipálta, nincs hiányérzete, és, ha az új nőnek is van gyereke, akkor nem kell elölről kezdeni az egészet

  • 2010.05.01 16:43:21tengerzold

    Személy szerint "fázom" az ilyen "az én gyerekem és a te gyereked veri a mi gyerekünket"-típusú megoldásoktól, de tudom,hogy ezeket produkálja aztán úgyis az élet,viszont nem szeretem túlbonyolítani a saját életem.Lehet enélkül is elég gond egy férfi-nő kapcsolatban.
    Az a férfi pedig, aki annyira félti a szabadságát és főként a pénzét:dugja fel magának.Az összeset.Attól biztos boldog lesz!;D Nagyon.:D

  • 2010.05.01 16:44:28tengerzold

    2010.05.01 16:41:50Wish1973
    Szerintem is inkább erről van szó.

  • 2010.05.01 16:48:13Magenta

    Azt hiszem, tényleg hálát adhatok a férjemért. Sőt, mit azt hiszem, biztos vagyok benne. Extrán ritka pasi.
    Most a két "kicsivel" játszózik, amíg én őrzöm a nagy(beteg) álmát.

  • 2010.05.01 16:48:18Wish1973

    tengerzöld, és mi a baj azzal, ha "egy nőnek ez is elég"? miért kell ezt a 3 ponttal minősíteni? adott esetben elég és kész. kinek fáj ez? és, mi van akkor, ha nem elég, de ez van, a semminél több? és, aki egyszer már megégette magát, az nem feltétlenül nyomul bele újra egy elkötelezettségbe. ezzel mi a baj? magánügy. dolgozik-adót fizet. gyereke van-neveli a jövő adófizetőjét-ezek részben közügyek. a többi nem

  • 2010.05.01 16:58:21tengerzold

    2010.05.01 16:48:18Wish1973
    Olvasd el még egyszer Cozumel felsorolását.Mi süt abból a nőkre nézve? Hát jó nem, az biztos.Jajj, csak nehogy elköteleződjek, jajj, csak nehogy elszedje a pénzem, stb.stb. Szerintem ez elég degradáló a nőkre nézve.Igen, én is tudom, hogy sok ilyen pasas van.A baj az,hogy számtalan pasas azért enged meg mindent magának, mert ehhez a nők partnerek.
    Amúgy én magamról beszéltem elsősorban.Amennyire én tudom a magam életét irányítani.Aztán ugye van, amit nem lehet.

  • 2010.05.01 17:13:00cozumel

    Nem.
    Azok a cikkek, melyek ezt az uj jelenseget targyaljak, PONT azert figyeltek fel a jelensegre, mert a fickok KIFEJEZETTEN mar gyerekes not keresnek, ugy, hogy nekik nincs SAJAT gyerekuk.

    Ez igy egy pekidzs.

    Nyilvan abban semmi uj tendencia nincs, hogy elvalt, gyerekes ficek elvalt gyerekes novel.

    TZ

    ezek nem a laza kapcsi megfeleloi. Itt a felek figyelnek egymasra, kozosen viselik a lakas/kocsi/haztartas koltsegeit, ebbe beletartozik a gyerekekre forditando valamennyi osszeg is, hiszen a pasi pontosan tudja, hogy ez resze a pekidzsnek. Egyszeruen szoros es nehezen szetbonthato vagyonkozosseget nem kivannak letrehozni-EGYIK FEL SEM!
    Es kozosen viselik az egyeb, nem anyagi jellegu felelosseget is.

  • 2010.05.01 17:14:22cozumel

    TZ

    nem, felreerted. NEM degradalo a nore nezve, mert a nonek hasonlo elvarasai vannak a faszival szemben. Van am olyan is, hogy egy no szivja meg csunyan anyagilag egy elozo kapcsolatban! es fizetheti a valas utan mondjuk az ex altal felvett hitelek felet... :S

  • 2010.05.01 17:25:26bajor gizella

    ha én kisgyerek lennék nagyon nagy szarban lenne anyám, mert vsz. választania kellene köztem meg a hapsija között. még most se könnyű.

  • 2010.05.01 17:43:08Magenta

    coz, én sejtem, mire gondolsz, van rá egy kifejezés is, mint a gyerektelenekre a dink, de nem jut eszembe. :(
    Még elég új a dolog társadalmi szinten.

  • 2010.05.02 11:17:11alfa.orionis

    A múlt század 80-as éveiben egyszer viccesen azt mondtam a páromnak egy többszörös maratoni után, ha elqródik a szex, vége a házasságunknak.
    Hát így lett(bár azért még alapjáraton működik)-de eltelt 30 év-azt mi a fenét csináljunk? Van még ellátásra szoruló vakarcs is(bár nem sokáig), menthetetlenül összenőtt élet-és nincs semmi a szerelem helyett.Hogy szerelem van-e még, azt ma nem tudnám megmondani:)
    Megváltoztunk mindketten, alapvetően másként gondolkodunk, a legapróbb dolgokban képesek vagyunk késhegyig menő vitát (vagyis ordítozást) csapni-ettől mindketten szenvedünk, de játszmázunk tovább. Elég szar.
    Nem vagyunk képesek elhagyni egymást, de nem tudunk együtt élni.A gyerekeink jó esetben kiröhögnek bennünket, rosszabban lesajnálnak.
    Pazar "aranykor" vagy "ezüst évek" vagy mi a rosseb vár ránk.Már most utálom.(pont egy "miért nem vagy képes berakni a bögrét a mosogatóba" után vagyok)
    Pffff....

  • 2010.05.02 11:25:25alfa.orionis

    Még annyit: nem cserélném el az elmúlt éveket, de ez nem segít a ma problémáinak a megoldásában.
    Valószínűleg minden kapcsolat eljut ebbe a fázisba, kérdés, mennyi idő után.
    Nem tudom eldönteni, jobb lett volna-e, ha mindez előbb történik-és váltunk(van rá pozitív negatív példa egyaránt az ismeretségi körünkben)vagy ragasztgassuk a cserepeket most..Ennyi idő után a kompromisszum nem olyan véresen komoly, viszont szinte mindenhez kell-az meg b@szottul fárasztó-és az energiák végesek:)

  • 2010.05.02 11:37:17Wish1973

    alfa.orionis, próbáljatok ki egy párterápiát, veszíteni való nincs

  • 2010.05.02 12:54:33alfa.orionis

    Wish1973

    Köszi a tanácsot, már nekem is eszembe jutott.

    A következő 30 év el is menne arra, hogy rávegyem az én drágámat, hogy vadidegenek előtt a szerinte nem létező problémákról beszéljen..:))

    És én is idegenkedek egy picit(nagyon!),ebben egyetértünk-toronymagas, nem kicsit erőszakos egóval bírunk mindketten-törjük egymást, nem csiszoljuk.

  • 2010.05.02 13:36:03madz

    alfa, pedig nagyon jó dolog. én azt javaslom, ha nem tudod a férjed rávenni, menj el egyedül, az is hasznos tud lenni. az ember rájön, hogy mit miért csinál, és így tud rajta változtatni. a szar helyzeten amúgy is csak úgy tudtok változtatni, ha a saját magatok viselkedésén változtattok.

  • 2010.05.02 14:42:58cozumel

    Alfa

    es tenyleg, miert nem vagy kepes?
    ezeket sosem ertem.
    3 masodperces muvelettel meg lehetne elozni egy tiz perces balhet.
    akkor?

    mi az, ami megakadalyozza az embert, hogy megtegye?

  • 2010.05.02 14:51:54Auguszta Romanova_2

    Ez remes.Alfa -orionis megmutatta az elkovetkezendo eletemet.

  • 2010.05.02 15:06:36farkasokkal tancolo

    2010.05.02 12:54:33alfa.orionis

    A házasságok legtöbbje azon bukik meg, hogy egyszerűen rosszul kommunikálnak egymással a felek.
    Ez teljesen érthető is, ugyanis ttök máshogyan működik a féfri is meg a nő is. Ajánlom elolvasásra a Miért sír a nő, és miért nem kér útbaigazítást a férfi (vagy valami hasonló a címe) c. könyvet. Nagyon jól érzékelteti, hogy pl mi van egy durcás nő lelkében akkor, amikor azt mondja a "mi bajod van," kérdésre, hogy "semmi".

    Meg kell tanulnotok ujra normálisan beszélgetni egymással, rá fogsz jönni, hogy nagyon sok dolog mögött egyszerű félreértés van.
    És igen: a házasság a mindennapos, soha el nem múló apróbb megalkuvások, kompromisszumok sora. Ezekbe vagy beletanul az ember, vagy pedig elválik, vagy pedig olyan lesz mint az én szüleimé: magamban leginkább csak 30 éves háborúnak neveztem, nem házasságnak.

  • 2010.05.02 15:14:14bajor gizella

    hát szerintem az uncsis szex csak kivetülése a szar házasságnak.attól mert még sokszor szexeltél valakivel nem lesz unalmas.

  • 2010.05.02 15:22:41csutkababa

    Alfa

    "viccesen azt mondtam a páromnak egy többszörös maratoni után, ha elqródik a szex, vége a házasságunknak."

    Itt a látleleted. Az első mondatodban...
    igaza volt annak, aki itt írta valahol, hogy a válás okai már az esküvőn is felismerhetők...

  • 2010.05.02 15:26:18Auguszta Romanova_2

    En is ebben a hajoban evezek.De most valasszak egy rendes embert akivel nemjo?
    A ketto egyben nem jon ossze,nem vagyok en szerencses.

  • 2010.05.02 15:44:44bajor gizella

    hát van olyan kapcsolat ami egyre jobb és jobb lesz. dinamika. legalábbis a pszichológiai könyvek ezzel áltatják az embert. hogy azt kell nézni milyen a párdinamika. sokszor van az például hogy egy pár sokáig van együt ta házasság elött, és egyre és egyre jobb lesz a kapcsijuk. és azt gondolják hogy a házasság, vagyis az esküvö lesz a csucsa ennek. és ez így is történik. mélyrepülés az esküvö után, két évre rá válás. meg van két embernek a kifutáis ideje, és azzal együtt a dinamika ahogy ezek kifutnak. legalábbis egy elég frankó kis szemlélet szerint. a párterápiák közül ezen a dinamikaváltáson szoktak legtöbben nyerni, föleg olyanok mint a fenti történet stereplöi. a dinamikus párterápián mindig elmondanak egy alapszituációt, és akkor erre rájön a személyes motiváció, és ennek a dinamikája. szerintem egy próbát megér harminc év után.

  • 2010.05.02 16:24:07cozumel

    Es van olyan is, hogy a dinamika egyutt tartja a ket embert, ha van kozos feladat, de ha az megszunik, mar nem. Ilyenkor szoktak valni "csak ugy", miutan kirepulnek a gyerekek...
    holott lehetne csak uj kozos feladat utan nezni...

  • 2010.05.02 19:45:40Brumibaby

    Az esküvő, mint csúcs... broáf. Amikor azt mondták nekem, ez életem legboldogabb napja, megfagyott bennem a vér: lehetséges, hogy sose leszek boldogabb annál, amikor különböző vélelmek beállta érdekében egy hótt kényelmetlen és tőlem teljesen idegen ruhában megjelentem a városházán, aztán meg sose látott, büdösszájú ismeretlen bácsik ölelgettek egész este táncolás címén és fogdosták a derekamat izzadt tenyérrel... Hát ha tényleg ez lett volna életem legboldogabb napja, a kardomba dőklem volna.

  • 2010.05.02 19:46:18Brumibaby

    dőltem. elnézést

  • 2010.05.03 00:04:46tonhalas rizs

    Szerintem en hasonlo lehetek a Tarkin kormanyzohoz, csak en no vagyok. 33 eves letemre sosem vagytam sajat gyerekre, viszont mindig arrol almodoztam, hogy egy kedves, egyedulallo apukaval osszehoz a sors. meg is lett a dolog, de sajnos a leanyzo nem nalunk lakik, habar van rola szo, hogy hozzank koltozne: az anyjaval nem jon ki valami jol mostansag. Ha ugy dont, hogy jon hozzank, en nem banom! (Persze azert nem biztos, h minden siman menne.)

  • 2010.05.03 00:06:00tonhalas rizs

    Ja, nyugi, en azert nem vagyok kekveru! :)

  • 2010.05.03 10:50:55Zamat

    sztem meg a jó kapcsolat/házasság alapja a szeretet és a másik megismerése, itt áll vagy bukik a dolog: ismered-e a hibáit és tolerálni tudod-e őket hosszútávon is, ha rózsaszín felhővel mászol bele a dologba és a szerelemtől megittasulva éled az első éveket, és nevetve szólsz azért, h drágám már megint rossz helyen nyomtad ki a fogkrémet, abból jó nem igazán sül ki, mert lehet, h te alapvetően utálod a rosszul kinyomott fogkrémet, ez viszont a köd múltával visszaüt, és az állandó vita, veszekedés forrása lehet.

  • 2010.05.03 10:52:26Zamat

    vagy ismered magad annyira, h pont leszarod a fogkrém kinyomását és soha nem fog idegesíteni.

  • 2010.05.03 10:58:14Zamat

    amúgy meg soha nem értettem ezt a szerelem dolgot, hogy lehet együtt élni vkivel, akibe szerelmes vagy, de igazán nem ismered, ez a kettő sztem gátolja egymást, ha szerelmes vagy, akkor nem igazán ismered a másikat, ha ismered a másikat és szereted hibáival együtt akkor meg később leszel belé szerelmes vagy lehet, h sosem, de leélitek az életeteket egymással kölcsönös szereteben és tiszteletben. a fene érti ezt:)))

  • 2010.05.03 11:58:12Anyek

    Miért is nem ismerhetem azt akibe szerelmes vagyok? Azért egy viszonylag rövid ismeretség után is sok minden kiderül a másikról. Azt a nyamvadt tubust ugyanúgy fogja nyomni az első napon, mint négy év múlva. Inkább azt kellene az embernek magában lerendeznie, hogy vajon a másik "hibáit" el tudom-e idegeskedés nélkül fogadni, vagy tisztán látom, hogy azokkal az őrületbe fog kergetni?

  • 2010.05.03 12:08:36farkasokkal tancolo

    Höhőőő...:-)
    Az ami hótt szerelmesen kedvesnek és méltánylandónak látszik, könnyen vális az elhidegülés után elviselhetetlenül idegesítővé.
    Pl. egy hóttszerelmesnek tetszhet az, ha a pasas megfontolt,, előrelátó, és meggondolja mire adja ki a pénzt, ugyanez később átlényegül elviselhetetlenül zsugorivá és rugalmatlansággá.

  • 2010.05.03 12:23:36Anyek

    Ahhoz aztán elég idiótának kell lenni, hogy a zsugoriságot valaki megfontoltságnak lássa. Az aki ezt mondja az nem mond igazat. Látta ő már akkor is, csak nem foglalkozott vele.

  • 2010.05.03 12:28:31farkasokkal tancolo

    A szerelmesek zöme éppenséggel az idióta állapotban van, ez a fajfenntartás csapdája...

    Kívülállóként nézve két szerelmes enyelgése khm.... elég kiábrándító, vagy ilyet még nem éreztél?

  • 2010.05.03 12:36:25Anyek

    De, persze, voltam (vagyok) szerelmes, csakhogy mindemellett már akkor láttam, hogy mi lesz majd az a tulajdonsága a szerelmem tárgyának, ami az őrületbe fog kergetni. A szerelem számomra nem azonos az elhülyüléssel és a gügyögéssel. Az enyelgéstől, mint a szerelem kötelezőnek vélt elemétől pedig felfordul a gyomrom. Soha életemben nem enyelegtem. Sőt továbbmegyek, a szerelem nem azonos az általad leírt állapottal.

  • 2010.05.03 12:37:11Anyek

    mármint számomra nem azonos

  • 2010.05.03 12:45:25farkasokkal tancolo

    Hát akkor üdítő kivétel vagy. De a többség nem így működik.

  • 2010.05.03 15:50:29Koriander

    Nyina, Mag köszi a linket (lilabugyügyben).

  • 2010.05.03 16:26:44cozumel

    Voltam olyan szerelmes, hogy szinte mar fizikailag fajt, de persze ugyanakkor en voltam a vilag legboldogabb embere. Es mindezek melle TETELESEN FEL TUDTAM SOROLNI A FASZI HIBAIT, es tudtam azt is, hogy sosem fog valtozni, ertem sem, masert sem, senkiert sem, tudtam, hogy vege lesz, mert nem tudnek egyuttelni egyik-masik hibajaval, es itt nyilvan nem fogkremtubusrol volt szo, es tudtam, hogy ha majd vege lesz, egy eleten at fajni fog valamilyen szinten.

    Nagyon is letezik az, hogy egyszerre vagy teljesen elborulva erzelmileg, es teljesen tiszta fejileg.

  • 2010.05.03 16:58:41bajor gizella

    úh szerencsére én sose kellettem annak akibe én voltam belezúgva, és nekem meg az nem kellett aki belém. engem nem ért utol ez a nagy szerelem érzet, mi úgy éltünk mindig is a férjemmel mintha haverok lennénk, csak szexelnénk is. néha. nekem mondjuk többre nem telne, mert általában hülyén viselkedem ha szerelemről van szó, tagadok, és elkerülöm az illetőt ahogy tudom.
    de azért még élek, ami késik nem múlik ugye, és mivel nem hiszek az életen át tartó örökboldog izékben, nem mondom azt hogy sose lesz más csak az uram. lehet hogy éppen ma sétál be az életemben misztrer biglove.ehehe.

  • 2010.05.03 17:24:53cozumel

    En orulok neki, hogy ateltem azt, amit ezzel a pasival ateltem, meg akkor is, ha az volt az ara, hogy kicsit belehaltam, mikor vege lett.
    Persze, ha sose jon el ez az erzes, akkor nyilvan nem hianyozna, mert nem tudnam, mirol maradok le :)

  • 2010.05.04 08:40:03alfa.orionis

    Kösz mindenkinek,aki megtisztelt a válaszával-én is reagáltam, de eltűnt a nagy semmiben a válasz (tán picit több lett, mint 2000 karakter:)

    Jött a mindent elsöprő érzés- a biológia ravasz csapdája az utódnemzésre-, jöttek az utódok, felnőttek, elmennek-ez is simán rendben van, viszont a biológia ettől kezdve baromira ejt bennünket. Lehet, hogy tényleg csak a gyereknevelés idejére kellene összetartozni-aztán akinek megy utána is, az jól járt, akinek nem-az is! :)

  • 2010.05.04 09:01:54kriszi

    Hm, ez fura. Mi - egy rövid, nagyon rövid kezdeti szakasztól eltekintve - mindig is úgy tartoztunk össze, mint egy öreg házaspár. Mint egy papucs két fele. Ha arra gondoltam, hogy milyen jó lenne egy fél liter limonádé, de akkorát a fehér műanyag kanállal kellene megkeverni... miközben a párom (akkor még bőven csak pasim) kint sertepertélt a konyhában - jön be, hozza a bazi söröskorsó limonádét, benne a fehér kanállal :)
    A múltkor meg egyszer csak eszembe jutott, hogy kisebb kuka kellene, mert nem töltjük meg azt, ami van - elkezdtem mondani, erre ő: "kimondtam, vagy csak gondoltam?"
    Na mindegy, érhetnek még meglepetések, de nekem az ilyeneket jelenti a nemtommi, amitől boldog vagyok :)

  • 2010.05.04 10:29:38mazsola84

    Háhá...mi csak jó időben voltunk ugyanazon a helyen asszem. Én szerelmes voltam (másba), ő együtt élt valakivel és szerelmes volt (belém).
    Ha a közös eddigi életünket nézem egy vicc az egész. De mi szeretjük a vicceket.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

Shopline

Travelo utazási ajánlatok

Hirdetés

Hirdetés