Ilyen házakban éltek az amerikai álom vesztesei

Zanza!

Ami New Orleansban a shotgun-, San Franciscóban pedig a földrengésbiztos ház, az Los Angelesben egyértelműen a dingbat házat jelenti. Az egyfajta „cipősdoboz” stílust követő sablonos bérházak az ötvenes-hatvanas években bukkantak fel, főképp Dél-Kaliforniában, Arizonában, Floridában, Hawaii-on, Nevadában illetve Vancouverben és elsősorban a gyenge minőségükről és az olcsó bérleti díjaikról voltak ismertek – mutatja be az achitizer.com a két-három szintes épületeket, melyeknek parkolója az utcafrontra néz.

„ A dingbat a Los Angeles-i bérház építészet egyik legrosszabb fajtája” – állítja a kaliforniai történész, Leonard Pitt a sokak által lenézett stílusról, ami a viktoriánus családi házakhoz képest valóban speciális látványt nyújtott Kaliforniában. Az egyszerű, szögletes lakóházak ennek ellenére legalább olyan kötelező elemei lettek a Los Angeles-i tájnak, mint a pálmafák vagy a parkolóházak. Ez többek között annak is betudható, hogy a második világháborút követő időszakban olyan épületekre volt szükség, amelyek következetesen lehetővé teszik a város terjeszkedését és a városba érkező emberek olcsó elhelyezését.

A hetvenes években azonban voltak olyan építészek, akik megkérdőjelezték a dingbat szerkezetének stabilitását: „ A félig parkolóként, félig házként működő struktúra nem éppen a legbiztosabb megoldás egy olyan területen, ahol ilyen gyakoriak a földrengések”- foglalja össze a problémát Lamar Anderson, aki szerint a dingbat ház nem más, mint egy parkoló (amiben 4-6 autó is elfér) lakhatással. Szerinte ez a stílus a primitív modern építészet minden alapvető jellemzőjét leköveti.

A Dingbat 2.0 nevű Kickstarter projectért felelős építész, Joshua G. Stein szerint azonban ezekben a házakban sokkal inkább Los Angeles-inek érzi magát az ember, mint bármi másban. Bár hozzáteszi, hogy nem ilyenekben él a legtöbb ember a városban. „Mindannyian éltünk ilyenben egy adott életszakaszban” –mondja Stein, aki szerint a stílus elterjedése az 1964-es városrendezési szabályoknak is betudható, amikor több parkolóhelyre volt szüksége a városnak.

A tagadhatatlan retro bájjal megáldott, hangzatos nevekkel ellátott házak a forgatókönyvíróként és rendezőként ismert Tamara Jenkinst is megihlették a kilencvenes években, mikor megrendezte a Beverly Hills csórói című filmjét, melyben a Beverly Hills-i nyomornegyed nyomasztó hátterét mutatja be Marisa Tomei és Alan Arkin főszereplésével. ”A dingbat házak annyira megrendítőek! Egyszerre szépek és szívszorítóak. Ezek a bérházak egyfajta átmeneti otthonként szolgálnak az alsó osztály számára, holott a fantáziadús nevük alapján elsőre inkább hoteleknek gondolnánk őket. Megszakad a szívem tőlük” – mondja Vivian Abramowitz (Natasha Lyonne) a filmben, mellyel arra utal, hogy ezek az apartmanok egy jobb élet reményét keltik a lakóikban, de valójában ez sosem következik be. A dingbat házakat egyébként több kritikus is az amerikai álom vigaszdíjaként emlegeti.

„ Az elnevezés azért is sértő, mivel a dingbat paprikajancsit és tökfejet is jelent a városi szlengben. Vannak olyanok Los Angelesben, akik dingbat házakban élnek, miközben nincsenek tisztában a szó jelentésével” – fejti ki Joshua G. Stein. Mindenesetre a napjainkban divatos nosztalgiahullámnak köszönhetően jópár dingbat házat felújítottak, így újra felkapottak és keresettek lettek a lakásbérlők körében. Santa Monicában például egy egy hálószobás dingbat ingatlanért havi 1950 dollárt (kb. 538.530 forint), egy nyugat Los Angeles-i, szintén egy hálószobás lakásért pedig 1850 dollárt (kb. 510.999 forint) kérnek. A magas árak valószínűleg annak is betudhatóak, hogy néhány ilyen épületet lebontottak, hogy helyükre egy mélygarázzsal ellátott több emeletes lakóparkot húzzanak fel. „Persze nem kell mind megtartanunk, de néhányat azért érdemes közülük megőrizni.” – jegyezte meg a Boing Boing valamint a Make szerkesztője, Mark Frauenfelder még 1999-ben. Amennyiben felkeltette a figyelmét az érdekes építészeti stílus, akkor ide kattintva követheti az efféle épületeket az Instagramon.

Blogmustra