Zanza!

froccs-fokusz

Vannak ciki helyek meg menő helyek – mint minden évben –, magára valamit is adó sznob romkocsmába idén már nem megy; megy viszont a Gödörbe és/vagy a Kertembe.
Utóbbi helyen pedig megfogalmazódik a nagy fröccskalauz gondolata, miután bevillan a fröccselnevezések végtelen tárháza.

 

Míg az előbbi inkább az éjjel-nappali Matchban (este 11 vagy 10 előtt megvett – jézusom, ez olyan, mintha a talibán irányítaná Budapestet), és a füvön fetrengve megivott sörről, az utóbbi hely inkább a fröccsről szól – bár a fene tudja, a Kertembe járó, bicikliversenyző-jelmezes szoft alkeszek általában sört nyomnak, ipari léptékben, úgyhogy az éjszakában mindig eljön az a pont, amikor kombi taxit kell hívni, különben hazafelé menet feldőlnének a biciklivel.

 

Szóval Kertem…

A napokban ismét itt bukkantam fel, Kata szülinapján. Kellemes, semmi extra buli, pár tessék-lássék szemezés a pult fölött. A pezsgőfürdő elmaradt (ez már a válság?), viszont a fröccsbe belehúztunk. Abból is leginkább a rozé fogyott, ki tudja, talán azért, mert a bélbolyhokat már így, augusztusra teljesen szétmarja a nyár folyamán mértéktelenül vedelt vörös, vagy mert az olyan igazi, a választás felelősségét kizáró ital.

Milyet kérsz? A forró nyári estéken igencsak frissít, nem leszel tőle másnapos – persze, ha minőségi borból rendeled –, és talán a legegészségesebb alkoholtartalmú ital. A helyes pultos fiú, Feri kérdésére, hogy milyet szeretnék, átfutott az agyamon az óriási választék: nagyfröccs, kisfröccs, hosszúlépés, házmester? Fehér, vörös vagy rozé?

Borászként átgondoltam a saját történetemet, hogyan is kedveltem meg ezt az italt. Igen, gimnazista éveim végén történt, amikor is a vörösbort, emlékeim szerint a „nagyburgundit” kevertük kólával, és a fehérborokat almalével. Korán megtanultam, hogy ez nem az igazi, így egyetemista éveimben már fröccsöt fogyasztottam. Igen, tisztán emlékszem.

Ekkor kezdtem el törni a fejem, vajon mióta szeretjük mi, magyarok ennyire a bort szódával keverni, tekintve, hogy már sokat utaztam a világban, de ilyen méretű fröccsfogyasztással még sehol sem találkoztam.

Ha fröccsöt kérsz, azt gondolhatnánk, ez mindig az olcsó, rossz minőségű borból készülhet, melyet holmi késdobálókban lehet rendelni. Szerencsére a fröccs tradíciója mást mutat.  Az eredetileg – németből átvett és főleg Ausztria területén fogyasztott – spiccer (spitzer) magyar sztorija Jedlik Ányossal kezdődött, illetve 1826-os óriási találmányával, a szódavízzel. Vörösmarty Mihálynak köszönhetjük a ma is használt fröccs elnevezést, mely néven vált igazán divatossá az előző századforduló elején.
A köznyelvben és az irodalmi művekben is igen hamar népszerűségre tett szert a „fröccs”, „fröccsözni” szó, mely Márai Sándor és Hamvas Béla, Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Bródy Sándor és Hunyady Sándor műveiben gyakorta fordul elő.

 

Fröccsfajták

Kisfröccs (fütty, tréfa, rövidlépés) | 1 dl bor + 1 dl szódavíz

Nagyfröccs (fröccs, hajtás, húzás) | 2 dl bor + 1 dl szódavíz

Hosszúlépés (fordított) | 1 dl bor + 2 dl szódavíz

Góréfröccs (ijesztett) | 1-2 dl bor + 1 kis spricc

Házmester | 3 dl bor + 2 dl szódavíz

Viceházmester | 2 dl bor + 3 dl szódavíz

Háziúr (nagyházmester) | 4 dl bor + 1 dl szódavíz

Lakófröccs (kisházmester) | 1 dl bor + 4 dl szódavíz

Mafla | 5 dl bor + 5 dl szódavíz

Polgármester | 6 dl bor + 4 dl szódavíz

Alpolgármester | 4 dl bor + 6 dl szódavíz

Avasi fröccs | 7 dl bor + 3 dl szódavíz

Krúdy-fröccs | 9 dl bor + 1 dl szódavíz

Sóherfröccs | 1 dl bor + 9 dl szódavíz

Csatos (csattos) | 1 l bor + 0,5 l szódavíz

Lámpás | 1,5 l bor + 0,5 l szódavíz

Instant fröccs | egy szódásszifon bor + patron

Színészfröccs | 2 dl szódavíz langyosan

Gyerekfröccs | 1dl szőlőlé + 1dl szódavíz

Kishörpi | 0,3 dl szörp + 2 dl szódavíz

Nagyhörpi | 0,5 dl szörp + 3 dl szódavíz

 

Egyik kedvenc idézetem: „S mert a részeg embert utálom, legalább úgy, mint a kákabélüt, aki fanyalogva ásványvízzel keveri a bort – meddig és miért akarsz ilyen óvatosan élni, szomorú barátom? Tartok majd egy kivénült sváb csaposlegényt, aki megtanít vendégeim számára fröccsöt készíteni. Mert a szódavíz nem ásványvíz, ezt jegyezzük meg jól. A szóda már a civilizáció, ez igaz, de nemzedékek és évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröccsöt, ami a hosszú élet titka.” (Márai Sándor: Magyar borok)

Ki gondolta volna? Remélem, meghoztam annak is a kedvét a fröccsözéshez, aki eddig még nem volt nagy rajongója.

 

Blogmustra