Zanza!

Az idő múlása minden ember számára különösen fájó pont tud lenni, egy előadóművész esetében pedig általában hatványozottan jelentkezik az öregedéstől való félelem. A nagy négyes című előadás négy idős operaénekes történetén keresztül mutatja be ezt a nem éppen kellemes helyzetet. Molnár Piroska, Vári Éva, Benedek Miklós és Szacsvay László egy színpadon.

Akinek a színpad az élete, hajlamos az öregedés kezelése terén végletekbe esni - negatív és pozitív értelemben egyaránt. Az elkeseredett, korosodó díva és a kapuzárási pánikban szenvedő, idősödő férfiszínész karaktere gyakori jelenség filmen és színpadon, így nehéz dolga van annak, aki újat akar mutatni a témában.

Rekeszizmok és könnyzacskók a célkeresztben

A Belvárosi Színházban legutóbb el voltunk ragadtatva Csákányi Eszternek a Dolcsaja Vita című előadásban nyújtott alakításától, ezért úgy döntöttünk, ismét arrafelé vesszük az irányt és meglessük, hogy az említett jelenséget feszegető A nagy négyessel is biztosra megy-e az Orlai Produkciós Iroda. Mert hogy eddigi repertoárjukat elnézve (Kupidó, Fédra Fitness, A hét asszonya, Esőember - hogy csak néhányat említsünk) úgy fest, ezt a szempontot mind a darab, mind a színészek és rendezők kiválasztásánál igyekszenek szem előtt tartani.

Úgy tűnik, nincs ez másképp a dunaújvárosi Bartók Béla Kamaraszínházzal közös produkció esetében sem, amelynek létrehozásában Gálffi László színész-rendező egy - már csak a nevek láttán is - meggyőző gárdát irányított. Molnár Piroska, Vári Éva, Benedek Miklós és Szacsvay László a színész-rendezővel egy önmagában annyira nem is izgalmas alapanyagból (Ronald Harwood drámájából) kanyarítottak élvezetes színházat: az összkép egyszerre aktiválja a rekeszizmokat és a könnyzacskókat, de egyiket sem hatásvadász megoldásokkal.

Öreg énekes nem vén énekes

A sztori egyszerű és nagyszerű, három nyugalmazott operaénekes együtt tengeti napjait egy művészotthonban: a magába forduló tenor (Reginald Paget - Szacsvay László), a nők után kamaszos esetlenséggel vágyakozó bariton (Wilfred Bond - Benedek Miklós) és a feledékeny, esetlen alt (Cecily Robson - Molnár Piroska). Közösen merengenek a múlt nagy sikerein, amikor még együtt énekelhettek, például a Rigoletto legendás előadásában. Aztán az állóvíz egyszercsak, hirtelen felkavarodik: megérkezik Jean Horton (Vári Éva), az egykor ünnepelt szoprán, aki mindegyikőjükben elindít valamit. Érdekek feszülnek egymásnak, sérelmek bukkannak a felszínre, hogy aztán a közös cél mindezt háttérbe szorítsa.

Az előadás producerének, Orlai Tibornak megint sikerült összehoznia két olyan embert, akik még sohasem játszottak együtt: Vári Évát és Molnár Piroskát. „Eddigi tapasztalataim szerint az ilyen találkozások mindig új inspirációkat és impulzusokat szülnek” - mesélte. Ez a munka a rendező Gálffi László számára is sokat jelent, mint kiderült, azért is örült a felkérésnek, mert mindig is szeretett volna eljátszani egy operaénekest, ha már ő maga nem lehetett az. „Amikor kiderült, nem is játszani kellene, hanem rendezni, akkor elgondolkoztam, mert nem nagyon ambicionálom a rendezést. Persze elolvastam a darabot, és végül annyira megtetszett, hogy elvállaltam” - tette hozzá. A hírek szerint a darab témája - az, hogy az ember hogyan vállalja fel önmagát, „a régi énjét, mennyire azonos vele, mennyit változott belül” - különösen megfogta.

Szülő- és nagyszülő-kompatibilis előadás, de a barátaid is élvezik majd

A határok feszegetése, a kérdés, hogy egy ilyen helyzetben meddig mehet el az ember, különösen izgatja a rendezőt: „Nagyon kevesen tudják megőrizni a régi mivoltukat, Mick Jagger például a mai napig ott van. A színészetben az a jó - szemben az operaénekesekkel, balett-táncosokkal -, hogy egy öreg színész mindig kell. Elvileg az ember mindig megújulhat, tovább léphet, mindig szükség van rá. Egy öreg operaénekesre nincs szükség, mert már nincs hangja. Ez a probléma nagyon izgat engem, mert benne élek” - nyilatkozta.

Ennek a hozzáállásnak is köszönhető, hogy a ripacskodásra könnyen lehetőséget adó alaptörténet és szöveg egészen finom megoldásokkal operáló, helyenként komoly mélységekig lehatoló előadást eredményezett. A nagy négyes nem csak arra ad lehetőséget, hogy két felvonáson keresztül nézhessük ennek a négy zseniális színésznek minden rezdülését, de végre olyat mutat, amire nem csak a barátnődet, de a szerelmedet, a szüleidet és a nagyszüleidet is nyugodtan elviheted.

Az előadás legközelebb június 28-29-én, illetve július 5-én és 6-án látható a Belvárosi Színházban.

Fotó: Kállai-Tóth Anett
Blogmustra