A drog, az alkohol és egy apa árnyékában – ez túl izgalmas sztori

Zanza!

Gérard Depardieu 37 évesen elhunyt fia, az ugyancsak színész Guillaume drog- és alkoholproblémái, illetve apjával való ambivalens viszonya miatt állandóan címlapon volt, egy motorbalesetnek köszönhetően pedig a fél lábát amputálták. A mindig maximumon pörgő lázadó önéletrajzi interjúkötetéből most magyar hangoskönyv született.

Guillaume Depardieu, a fiatal francia színész neve hallatán a legtöbbeknek rögtön egy másik név, Gérard Depardieu ugrik be – hiszen a lázadó fiú apja a színészóriás, akinek hírneve állandó teherként nehezedett a megfeleléskényszer és az örökös lázadás között csapongó férfira. A fiatal Depardieu mindössze 37 éves volt, amikor 2008-ban meghalt: a színész éppen filmet forgatott Romániában, amikor tüdőgyulladás támadta meg a drogoktól és alkoholtól egyébként is legyengült szervezetét.

Budapesten is botrányt okozott

Itthon sokan nem is annyira - egyébként remek - színészi alakításai (Nem is olyan rossz ember, Semmihasznák, Pola X, Minden reggel, Szeresd apádat!), sokkal inkább botrányos életmódja miatt hallhattak róla: egyik budapesti látogatása alkalmával például nem egyenlítette ki a számlát egy szórakozóhelyen, majd meztelenre vetkőzött, és egy pincért fegyverrel fenyegetett meg. A verekedéseiről és kábítószer-fogyasztásáról szóló hírek mellett 1995-ös motorbalesete is borzolta a kedélyeket, amelynek következtében 2003-ban - 17 operáció után - amputálni kellett az egyik lábát.

A hányatott sorsú színésszel Jean-Marc Fogiel újságíró beszélgetett több alkalommal, amelyből végül interjúkötet készült: Magyarországon 2005-ben, Ezerrel címmel adták ki. A kötet szolgál a napokban megjelent, azonos című hangoskönyv alapjául is, amelyen Depardieu-t Horváth Illés, az újságírót pedig Avass Attila szólaltatja meg.

Horváth Illés, Guillaume Depardieu hangja
Horváth Illés, Guillaume Depardieu hangja

Olyan, mint egy francia közegbe ültetett Dosztojevszkij-figura

A kiadvány bemutatóján a Magyar Színházban Horváth Illéssel és Sediánszky Nóra dramaturggal, a hangoskönyv rendezőjével Ráckevei Anna és Végh Péter színművészek beszélgettek. Mint kiderült, Sediánszky Nóra 2008-ban, a halálhír hatására kezdett el komolyabban érdeklődni Guillaume Depardieu iránt, egyébként pedig meggyőződéses Gérard Depardieu-rajongó.

A hangoskönyv-bemutató közönségének gyors megszavaztatása után világossá vált, hogy a jelenlévők nem sok filmet láttak a fiatal Depardieu-től – a rendező ehhez kapcsolódva hangsúlyozta: többek közt az is a vállalkozásuk célja, hogy a színészt megismertessék a hazai közönséggel. Szerinte megérdemli, hogy legalább posztumusz el-, illetve megismerjük a munkásságát: egészen olyan, mint egy francia közegbe ültetett Dosztojevszkij-figura, olyan életúttal, ami filmre és színpadra kívánkozik.

Szégyentelenül áldoz fel mindent az önigazolásért

Sediánszky Nóra bevallása szerint először darabot szeretett volna írni a sztoriból, de rájött: túl izgalmas ahhoz, hogy valami gyenge szülessen belőle. Persze a hangoskönyv is kellően nagy kihívást jelentett, közel ötórás anyag lett az eredmény. A Guillaume Depardieu-t alakító Horváth Illés elmondta: először nem ijedt meg a feladattól, aztán fokozatosan, egyre jobban elkezdett félni.

Az elhangzó beszélgetések egyik központi mozzanata nem meglepő módon a nagy és a kis Depardieu közti ambivalens apa-fiú kapcsolat: az, hogy milyen óriási teher, ha az ember egy valóságos francia nemzeti intézmény, örökség fia. A rendező szerint az egész kötet kicsit olyan, mint a Trainspotting, a fikció és a valós életút folyamatosan egybejátszik. A botrányos életű színész legszembetűnőbb vonása a folytonos önigazolási kényszer és az ellentmondásos önértékelés – mesélték az alkotók. „Az zavart benne a legjobban - azon kívül, hogy egy mondaton belül háromszor kerül önellentmondásba -, hogy szégyentelenül áldoz fel mindent az önigazolásért” – mondta Horváth Illés.

Sediánszky Nóra először darabot szeretett volna írni a sztoriból
Sediánszky Nóra először darabot szeretett volna írni a sztoriból

Maximális lángon

De nem csak a saját igazának a védelmében volt képes bármire, egész életében maximális lángon égett. A sors furcsa fintora, hogy éppen az Ikarosz gyermekkora című film bukaresti forgatásán kapta el a halálos vírust, amely végzett vele. Az apával való szembehelyezkedés, a folyamatos ellenszegülés és vádaskodás kettejük eltérő életvitelében is megmutatkozott. Bár eleinte Gérard Depardieu is nagykanállal habzsolta az életet, ő a jég hátán is megél (például komoly alkoholizmuson és műtéteken van túl), és az is jelzésértékű, hogy szemben fia életrajzi interjúkötetének címével (eredetileg: „Mindent odaadni”) az övé a „Kösz, megvagyok...” címet kapta.

Az Ezerrel című hangoskönyv izgalmas és élvezetes módon mutat be egy végletesen labilis, de hihetetlenül intelligens embert, aki egész életében szeretethiányban szenvedett, mégsem tudott élni vele, amikor az - a felesége és kislánya képében - az ölébe pottyant.

Fotó: Kováts Dániel

Blogmustra