Japán mindig is híres volt arról, hogy iszonyatos mennyiségű pénzeket hajlandó hollywoodi sztároknak adni, hogy azok cserébe különféle reklámokban alázzák meg magukat (gyakran olyan mértékben, amire amerikai közönség előtt semmi pénzért nem lennének kaphatóak, illetve amennyiért meg igen, azt senki nem akarja nekik kifizetni). Kínos reklám performansza tényleg majdnem mindenkinek van, sőt, az általában nincs összefüggésben az adott sztár relatív ismeretlenségével: sőt, minél híresebb valaki, annál valószínűbb, hogy felbukkan az ügynökénél két jól öltözött japán marketinges egy bőrönd pénzzel, amiért csak pár másodpercig kellene bohócot csinálnia magából a kedves sztárnak.
Klipek
Ha a B kategóriás szexfilmeket nem vesszük (tehát azonnal kizárjuk például Sylvester Stallonét), akkor a kutatási területet a filmek mellett nagyjából két komolyabb területre lehet leszűkíteni, az egyik a videoklipeké, a másik pedig a tévésorozatoké. Ha már Matt Leblanc csodálatos japán reklámjával indítottunk, akkor nyissuk ezt is vele. Neki két olyan klipjét találtuk meg, ami lehet, hogy annak idején jó ötletnek tűnt, de azóta nem nagyon írja bele a szakmai önéletrajzába (jó, mondjuk oda a Friendsen kívül semmit nem nagyon ír bele valószínűleg). Az egyik Alanis Morisette Walk Awaye, amiben LeBlanc úr a legrosszabb minőségű, már-már Joey Tribbiani-i magasságokat ostromló nézéseket produkál, nagyon szépen fut ellenfényben és biliárdozik (maga a klip is tragikus egyébként, Alanis Morisette pedig egészen nyilvánvalóan úgy gondolja, hogy mindörökké 1983 van).
A másik klip Bob Seger Night Moves-ja, amiben LeBlanc rózsaszínű ingben szeret bele Daphne Zunigába egy autósmoziban (Daphne Zuniga egyébként anno a Melrose Place-ben szerzett elévülhetetlen érdemeket, Joként). Ha a klipeket nézzük, akkor nyilván mindenkinek megvolt Johnny Depp az Into the Great Wide Openben, ami még a vállalhatóbb melók között van, Hugh Laurie rizsporos, parókás, szépségflastromos feje viszont Annie Lennox klipjében (Walking on Broken Glass) már kevésbé.
Sorozatok
Az amerikai televíziós sorozatok igazi aranybányaként szolgálnak ebből a szempontból, hiszen nagyon sok színész kezdte itt a pályafutását, vagy ha nem is itt kezdte, akkor sorozatnak köszönhetően vált A listás szupersztárrá (hogy a legevidensebbet említsük: George Clooney Ross doki szerepének köszönheti nagyjából az egész karrierjét). Matthew Perry (aka Chandler Bing) például amellett, hogy komoly junior teniszjátékos volt, a Beverly Hills 90210-ben tűnt föl egy epizód erejéig, Chris Rock a Miami Vice-ban játszott ufó szakértőt és adminisztrátort.
Teri Hatcher igazi szupersztár ebből a szempontból: a hetvenes-nyolcvanas évek egyik nagy kedvencében, a Szerelemhajóban 28 epizódban tűnt fel, a kilencvenes években pedig Penny Parkerként a nagy MacGyver mellett tündökölhetett. Aztán jött a Lois and Clark, és vele a hatalmas népszerűség, amit már gyerekjáték volt az ő adottságaival széles vászonra váltani.
A hatvanas években még Al Pacino is föltűnt a tévéképernyőn: az 1967-ben induló N.Y.P.D. sorozat második évadának ötödik epizódjában tűnt fel (Deadly Circle of Violence volt a címe).
Filmek
Persze nemcsak a tévében égethette le magát, akinek erre volt szüksége, hanem nagy vásznon is. Renée Zellweger pályája például ugyan bővelkedik kínosabbnál kínosabb mozzanatokban, de azt az epizódot, amikor 1994-ben az akkor még szintén kevéssé ismert Matthew McConaughey oldalán feltűnt a Texasi láncfűrészes mészárlás: a következő generációjában, valószínűleg ő is szívesen elfelejtené. Scarlett Johannsson a Reszkessetek betörők harmadik részében tűnik fel egy nem különösebben fajsúlyos szerepben, Jake Gylenhaal pedig az Irány coloradóban, Billy Crystal fiaként – neki is még egy tízest kellett várnia, hogy az intellektuálisan túlfeszült bölcsészek által agyonajnározott, egyébként teljesen középszerű Donnie Darko meghozza az áhított áttörést. A megejtő bulldog állkapoccsal rendelkező Keira Knightley viszont Star Wars filmmel büszkélkedhet – már persze ha a Baljós árnyakban való bármiféle részvétellel az ember büszkélkedhetne: Knightley játszotta benne Amidala királynő egyik jelöletlen hasonmását.
