Golyó ütötte lyuk a történelmen
Az eddigi évek megszokott gyakorlatához hűen, a Busho idén is szervezett BudapeXtreme túrákat vendégeinek. Az első napon egy veterán busszal vitték el a külföldi vendégeket egy kis városnézésre, érintve a főbb nevezetességeket. A második napon a Parlamentet nézték meg külföldi barátaink, Görögh Ferenc Busho-guide elárulta nekünk, hogy mind a 11 vendég el volt ragadtatva Parlamentünktől:
„Nem minden nap járok erre, így még én is meg voltam illetődve, ám egy pillanatra Észak-Koreában éreztem magam az állandóan a nyomunkban koslató biztonsági őr miatt. Kaptunk egy idegenvezetőt, megnéztük a koronát, amit nem lehetett vakuval fotózni, mert rongálja az állagát. Az ülésterem tök üres volt, pedig azt hittük, lázas munka zajlik itt. A túra számunkra is tartogatott érdekességeket, például kevesen tudják, hogy 1912. június 7-én lövések dördültek el a képviselői ülésteremben. Kovács Gyula képviselő rálőtt Tisza István házelnökre, majd fejbe lőtte saját magát is. A merényletet mindketten túlélték. Az egyik golyó ütötte lyuk máig látható a pulpituson.”
A helyzet fokozódik
A moziba visszatérve a megnyitóról maradt borokat bontogatva tippeltük, melyik film fog nyerni. A borokat sutyiban ittuk, mert limitált széria volt és csak a zsűritagok részesülhettek a pult alatti áldomásból... meg mindenki, aki szépen mosolygott. A második napon, törvényszerűen, már a zsűri is többet láthatott, így megkérdeztük Wolfgang Leis-t, hogyan látja most a mezőnyt: „A helyzet fokozódik, már van jelölt. Sok sivatag, kevés víz, de legalább már látni a célt.”
Délután betévedt az előtérbe egy fura szerzet, aki budai producernek adta ki magát, és azt mondta, mindjárt megveszi ezt a szép mozit, mert jó helyen van. Hosszú percekig szóval tartotta a brigádot, de amikor elment, az egyik mozis közölte, hogy már hozzá vannak szokva a háborodottakhoz, mert nem egyszer találják meg a Vörösmarty-t. Tavaly például bejött egy pizsamanadrágot és kórházi papucsot viselő pasas és hosszas nézelődés után megkérdezte, hogy étteremben van-e. Miután közölték vele, hogy ez egy mozi, megkérdezte, hogy körbe nézhet-e. Amint ez is megtörtént, 15 forintért szeretett volna valamit a büféből, majd közölte, hogy épp most lépett meg a zárt osztályról.
Fegyencek, robotprostik, transzvesztiták
Őrültségért nem kell a valóságban tartózkodni, mert odabent a vetítővászon tartogatta a legmerészebb kimérákat: láthattuk Alexei Alexejev Log Jam c. animációját, melyben három erdei állat zenei karrierjét drukkolhatta végig a néző. Talán a legemlékezetesebb film Indiából érkezett, 16-osra forgott és Shumona Banerjee álmodta vászonra Kusum címmel. A film egy fiatal transzvesztita prostituált és egy depresszív angoltanár románcáról szólt, miközben mindketten egy szűk szoba fogságába esnek. Az éjszakáról alkudoznak, de sokkal mélyebbre jutnak, mint a szimpla szex. A Consequancias c. portugál remekből a hölgyek megtudhatták, hogy nem tanácsos a férfinak lyukat beszélni a hasába, mert könnyen elsülhet egy fegyver.
1905-be repülünk vissza Kenyeres Bálint A repülés története c. filmjével. Normandiában járunk, ahol a felső-középosztálybeli család éppen végzett a piknikkel, egy utolsó fotót szeretnének még csinálni, de valaki hiányzik a képről. A legvéresebb élményt Christian Fisher szállította Németországból Sender77 címmel. A filmben egy új televíziós csatorna szökésben lévő bűnözők nyomába ered. Az egyik megfigyelt rájön, hogy egy biotransmitter van a fogába rejtve, így kézzel veszi ki azt, miközben dől a szájából a vér... és azt a csatorna kamerái természetesen egész közelről rögzítik. Már jóval oldottabb hangulatot hozott Le Lay Stefan Franciaországból: La Carte c. filmjében hét perce volt a színes képeslapon élő fiúnak összejönni a fekete-fehér képeslapon élő lánnyal. Kínából érkezett a Scavenger c. alkotás Han Bin rendező keze alól, aki 2038-ba repíti a nézőt, ahol egy srác beleszeret egy szeméttelepre dobott robot prostiba.
