Busho 1. Lábfétis és nyúlzápor - indul a szemle
Még a feliratot is ki kellett volna sípolni
A BuSho rövidfilm-fesztivál első vetítési napján, a koradélutáni órákban lövések dörrentek a Vörösmarty mozi folyosóján. Na, nem igaziak: a kihelyezett tévéből jöttek, melyen a mozivászon kínálata futott. A The End c. filmben egy isten háta mögötti helyen, egy középosztálybeli család irtott egy másikat az egyre fogyó vízkészletért. A másik megrázó alkotás Géczy Dávid Stricik c. meglehetősen ellentmondásos filmje volt, melyben szinte nem volt olyan mondat, ami nem tocsogott volna a válogatott káromkodásoktól. Ha kisípolták volna a megfelelő helyeken, az egész film hanganyaga nem lett volna több egy hosszú sípszónál, de tán még az angol felirat is tele lett volna csillagokkal.
A zsűri vezérhímje szorgalmasan jegyzetel
A szünetben a terem teljes tartalma elöntötte a folyosót: a nézők között ült egy angol reklámfilmszínész (nem értettem a nevét), aki elmesélte, hogy előzőleg már a neten összeírta, melyik film érdekli, és célirányosan ül be a vetítésekre. Wolfgang Leis, a zsűri vezérhímje elárulta, hogy az első napon még nem látott átütő alkotást, de a kezében tartott összejegyzetelt filmkatalógusból arra következtettünk, hogy nagyon alapos munkát végez. Csak találgatni tudjuk, hogy milyen jellemzőket írt a filmek mellé: persze nem nehéz elképzelni: jó vágás/rossz vágás, fölösleges kameraállások, túlhasznált zene, a morális középpont hiánya, unalmas stb.
Perverzió saját kútfőből
Elkaptuk David Bonneville-t, aki pont a saját filmjére érkezett vissza, nem tudni honnan. A portugál rendező elsősorban pajzán témákat dolgoz fel, és amikor megkérdeztük tőle miért, csak annyit válaszolt: mert egy elvetemült perverz állat. Az is érdekelt minket, hogy vajon a rendezési koncepcióhoz igénybe vesz-e szakértői segítséget, de azt válaszolta, hogy nem, minden ötlet és kivitelezés a saját fejéből származik.
Három napos hulla
Ágnes, aki fesztivál asszisztens, elárulta nekünk, hogy hatalmas lehetőség egy nemzetközi fesztivál, részben az országimázs, részben a közös programok miatt, melyek összehozzák az embereket. „A siker magvait a jelenben kell elvetni. Sok a hülye kérdés, de ezért ülök itt. Sokan kérdezik, mennyibe kerül a műsor, és örülnek, amikor mondom, hogy teljesen ingyenes és még egy szép katalógust is kapnak az élményhez.” Megismerkedtünk Sharlotte-al, a magyar származású absztrakt festőnővel, aki elárulta nekünk, hogy a festőecsetet hamarosan kamerára cseréli, mert van egy nagyon jó alapötlete.
A sztori magva sajnos igaz történet: egy pasas egy magyar pszichiátrián fekszik, mígnem egy szép napon észreveszi, hogy a mellette lévő ágyon fekvő férfi 3 napja halott. A főorvos éppen egy ápolónővel van elfoglalva, így azzal az indokkal rakja ki hősünk szűrét, hogy „ha elég gyógyult ahhoz, hogy hullákat fedezzen fel, akkor nem is annyira bolond”.
Pszichedelikus írásvetítő
Időközben befutottak az esti koncert tagjai, a Deep Husky zenekar – mivel fronténekes nincs, Hollós István billentyűssel beszélgetünk a bandából. Amikor zenélnek, mindenféle hangokat játszanak egyszerre, összevissza ritmusban, stílusuk az analóg sikítós pszichedelikusan módosított rock-pop-core. Felléptek már háztetőn, uszodában, de a Planetáriumban is. Aki tegnap este ott volt, egy felejthetetlen élménnyel gazdagodott. Hollós István elárulta, hogy a zenekar nevét énekelve kell kiejteni, egy jellegzetes dallammal, mert úgy jobban hangzik.
„Kicsit izgulok, de tudom, hogy a közönségtől függ minden. Játékom több egyszerű szinti-püfölésnél, inkább sound designt gyártok, egyébként gitáron játszom. Gyakran használunk analóg vetítést is, melyhez egy hagyományos írásvetítőt iktatunk be, itt pixelmentes grafikákat rakunk a zenei élmény dekorálására”. Vélhetően sokan mentek be a Szabad az Á!-ban dübörgő koncertre, mert a hűvös és nedves idő miatt a programban hirdetett silent cinema tegnap este is elmaradt. Reméljük, amint beköszönt a nyárutói hőség, és este is meg lehet maradni a teraszon, újra elindul.
