KÖLYÖK

Meseterápia: testi érzetek az elme szintjén

2015. április 20., hétfő 19:49

A Mosoly Alapítvány gyermekekkel foglalkozó pszichológusokat, terapeutákat tömörít: ingyenes mese- és művészetterápiákkal segítik a rászoruló gyerekeket a testi betegségekkel együtt járó lelki problémák feldolgozásában. A pszichoterápiák révén lelki rehabilitációval egészítik ki az orvosi kezeléseket, hogy ezek egymást erősítve fejtsék ki hatásukat a tartós gyógyulás érdekében.

A páciensek között vannak súlyosan beteg gyerekek, tumorosak, szervátültetettek, krónikus betegségben szenvedők (például cukorbetegség, epilepszia), vagy éppen pszichoszomatikus zavarral küzdők, vagyis olyanok, amikor a testi tünet mögött nincs kimutatható szervi elváltozás (például tik, reflux, szorongásos fejfájás). Mindezek után nem meglepő, hogy idei, éves konferenciájuk témája a test és a lélek viszonya, a megtestesült elme, és a testi aspektus szerepe a pszichoterápiákban. A 2015-ös Kreatív Napokon vettünk részt.

Meseterápia jöhet a kórterembe, táncterápia kevésbé

Korbai Hajnal pszichológus nyitó előadásából rögtön kiderült az is, miért használnak meseterápiát, és ha már ilyen fontos a testi aspektus, akkor miért nem valamilyen testi, mozgásos módszer mellett köteleződtek el az Alapítvány munkatársai.

"2009-ben, mikor a művészetterápiák mellett belekezdtünk a meseterápiába, olyan módszert kerestünk, amit ágyhoz kötve is lehet, bármilyen körülmények között alkalmazni, pl. steril boxban, ahova nehéz bevinni eszközöket, vagy a gyerek az állapotából kifolyólag nem képes részt venni a foglalkozáson. A mese mindig kéznél van, és addig lehet elmenni a feldolgozásában képző-, vagy zeneterápiával, vagy a hosszú távú csoportokban pszichodrámával, amíg a gyerekek állapota megengedi." - kezdi a szakember.

- "Egyedül a testtudati technikát használó mozgás- és táncterápia nem tudott bemenni a kórházakba, a testi mozgás akadályozottsága miatt. Pedig a testi aspektus fontos lehet, ha minden testi betegségnek vannak pszichés okai, amin a pszichoterápiával változtatni lehet. Lehetséges-e a testtel, testtudattal dolgozni ilyen körülmények között? Nem lenne különösen fontos azoknál a gyereknél, akiknél a test-lélek kölcsönhatás feltáratlan zavaráról beszélünk, mint a pszichoszomatikában? Különösen, ha minden betegség az széles értelemben véve... Ilyen módszerek után kutatunk évek óta."

A szakember szerint itt nézőpontot kellett váltani: ha nem tudják a testtel való munkát, a testtudati technikákat mozgásterápia formájában bevinni a kórházakba, akkor érdemes lenne azt megnézni, hogyan lehet más módszerekben fellelni ezt a fontos aspektust. Ez a kérdésfelvetés motiválta az idei Kreatív Napok témaválasztását is.

Terülj, terülj, asztalkám

A testtel és a testtudattal való munka lényegesen gazdagíthatja a pszichoterápiás munkát. A testtel pedig nem csak a kifejezetten testi aspektusra koncentráló terápiás formák során lehet dolgozni. De hogyan?

Korbai Hajnal egy esetet ismertet röviden a fentiek illusztrálására. Sok évvel ezelőtt az egyik gyermekkórházban meseterápiás foglalkozást tartottak. A foglalkozáson egy olyan, rákos kisfiú is részt vett, aki műtétre várt volna, de mivel nem tudott enni és az éhezés miatt túlságosan le volt gyengülve, nem lehetett megműteni sem. A meseterápiás foglalkozás során olyan mesét kerestek, amely az étvággyal, evéssel kapcsolatos fantáziákat hív be.

A mese után a terapeuták az asztalkás jelenettel dolgoztak tovább: mindenki elképzelhette a saját Terülj, terülj, asztalkáját, mit kívánna rá? A munka fontos eleme volt, hogy az asztalkáról nem csak beszéltek, hanem az összes érzékszervet bevonták, ezáltal a testi szintet is érzékenyítették: milyen ételek vannak rajta? Milyen a színük? Milyen az illatuk? Ha kézbe vennéd, milyen lenne a tapintásuk? Milyen ízeket érzel a szádban? A testi érzeteket is "felébresztő" terápiás munka során a szóban forgó fiú is elképzelte a gulyáslevest, és olyan részletességgel írta le, hogy még a terapeuta szájában is összefutott a nyál. És a foglalkozás végére a fiú is megéhezett.

A fenti eset kiváló példa arra, amikor egy alapvetően nem testi terápiás módszer mozgás nélkül is behozza a testi érzeteket, a testi aspektust. A banálisnak tűnő testi érzetek pedig fontosabbak a meseterápiában, mint például az értelmezés vagy a szimbólumok megfejtése: már Bruno Bettelheim is leírta, hogy a túl korai értelmezés csak nagyobb károkat okoz, és nem engedi hatni a gyógyító folyamatokat.

Megtestesült elme

A kissé talán szokatlannak ható érvelés mögött komoly tudomány rejlik: a megtestesült elme fogalma mára egy interdiszciplináris paradigmává nőtte ki magát, amelyen együtt dolgoznak idegtudósok, nyelvészek, filozófusok. Az alapelmélet persze csak a nyugati, tudományos gondolkodásban számít újdonságnak - tudom meg Korbai Hajnal előadásából. A keleti rendszerekben az elme és a test szétválasztása nem történt meg. A nyugati gondolkodást ezzel szemben néhány évszázadra rabul ejtette a dualizmus, vagyis az az elmélet, hogy test és lélek két különálló valami. Az utóbbi évtizedekben azonban elszaporodtak azok a bizonyítékok és idegtudományi kutatások, amelyek szerint az elme folytonos a testtel, és mindenféle elválasztás önkényes és mesterséges.

A fejlesztő pedagógusok szerencsére már tudják ezt: speciális mozgásterápiával orvosolják például az olyan, elmefunkciók sérüléséből adódó lemaradásokat is, mint mondjuk a diszlexia. A motoros viselkedés, azaz a mozgás ugyanis bizonyítottan hatással van az elme, az intellektus és az érzelmek fejlődésére. Az érzelmek és a gondolatok testi kifejezést idéznek elő, a mozgás, a testi kifejezés pedig érzelmeket, gondolatokat mozgósít. Ez az a kétirányúság, amivel a művészetterápiák a kezdetektől fogva dolgoznak.

Különösen igaz ez a gyerekekkel végzett terápiás foglalkozások esetében: a gyerekek még sokkal inkább a nonverbális jelekből olvasnak, testileg hangolódnak. Mondhatunk bármilyen megnyugtató üzenetet a szavainkkal, ha a testünk feszültséget sugároz, az az üzenet fog átmenni, nem a nyugalomé. A gyerekek csak kb. 12 évesen kapcsolnak át a racionális üzemmódba, s addig elengedhetetlen a hiteles és hatékony terápiához a terapeutának testileg és lelkileg is lehetőleg rendben, egyensúlyban lennie - fogalmaz az előadó.

Egy hét a mesében

Egy másik izgalmas előadás betekintést enged abba, hogyan is zajlik ez a konkrétumok szintjén, a gyakorlatban. Kiss Kinga és Majoros Andrea klinikai szakpszichológusok fejfájós és epilepsziás kamaszlányoknak vezettek meseterápiás tábort: egy hétig minden nap, reggeltől estig, bejárós formában zajlottak a foglalkozások.

Céljuk az volt, hogy megtanítsák a lányokat arra, hogy ne a tüneteikkel kommunikáljanak, hanem testükkel jó viszonyt ápolva képesek legyenek saját erőforrásaikat mobilizálni. Képesek legyenek elhinni, hogy meg tudnak küzdeni a nehézségekkel, ne legyen szükségük a funkcionális tünetekre, a realitásból való kilépésre; élményt kapjanak arról, milyen az, ha jól vannak a saját testükben.

Miért meseterápiával dolgoztak? Kamasz célcsoport esetében az előadók szerint ez kifejezetten jól használható módszer: a játékterápiás eszköztárhoz már túl "öregek", de a verbális terápiák még nem annyira jól működnek náluk. A meseterápia egy alternatív tudati működésmódot kínál: analitikus gondolkodás helyett szintetizálást, kritikai helyett értékelésmentes befogadást, logika, tervezés és stratégia helyett belátást, intuíciót, kreativitást, lineáris idő helyett jelenben megélt jelenlétet, verbális dominancia helyett multimodális megélést. A meseterápia kínálta átmeneti térben megélhetőek egészleges élmények.

Ennek feltétele az, hogy sikerüljön közös térbe és közös átmeneti térbe helyezni a csoportot: létrejöhessen a figyelem beszűkítése, a teljes testi megélésre való összehangolódás. A napi munka így ennek megfelelően épült fel: testi és lelki ráhangolódás után a mese központi témájának beemelése következett, majd maga a mese, végül munka a mesével: beszélgetés, kreatív feldolgozás, de nem teljes verbális feldolgozás.

Lotilko újraépíti a szárnyait

A hétfői napot a Lotilko szárnyai című mesével kezdték, hiszen ez a történet megjeleníti mindazt, amit szeretnének csinálni az egész hét során. Segít átélni azt, mennyi türelem kell hozzá, hogy rábukkanjanak valódi képességeikre, erősségükre. (Lotilko a szárnyaival, amit ő saját magának csinált, repülni képes, de elveszik a szárnyát, ezután új szárnyat épít magának végtelen türelemmel, egyenként, lehullott tollakból.)

A "bemelegítés" során ismerkedős és mozgásos játékokkal lazították fel a hangulatot a terapeuták, majd előkerült a kérdés, hogy ki milyen madár lenne. A választott madarat mozgással keltették életre, textilekből közös fészket építettek, majd ezután következett a meseolvasás. A feldolgozás rajzzal indult: hol vagy a mesében? A záró beszélgetés során olyan témák kerültek elő, mint a megküzdés, szabadulás, saját erő. A végén a terapeuták kiborítottak egy zsák tollat, és össze kellett gyűjteni egy szárnyra valót, egyenként.

A többi nap mind más-más téma és másik mese köré szerveződött. A kedd az alkotás, a tánc, az önkifejezés témáját dolgozta fel. A szerdai mese a segítségkérést, mint megküzdési lehetőséget kínálta fel, valamint lehetőséget adott a szülők felé irányuló indulatokkal való munkára. A csütörtök az énkép-testkép hangsúlya köré szerveződött, míg a pénteki mese témája a teremtés, teremtődés, a belső mag kibontása, mint életfeladat volt. A terapeuták nagy hangsúlyt fektettek a mesére való testi ráhangolódásra, kreatív feladataikkal mindig az adott napi meséhez igazítva a bemelegítést és a megérkezést.

Világűr a testünkben

A konferencia záró előadását az ismert mesekutató, meseterapeuta, a Metamorphoses módszer kidolgozója, Boldizsár Ildikó tartotta. A rendhagyó előadást egy több mint 2500 éves idézettel indította az előadó: "az emberi testben van egy kicsiny lótuszvirág házikó, ebben egy kis tér, ami akkora, mint a világűr. Benne van az ég és a föld, a víz és a tűz, a nap és a hold, minden, ami van, volt, lesz benne van." A Metamorfózis meseterápia ugyanis magáénak vallja az idézet által közvetített alapelveket, vagyis azt, hogy "ami kint, az bent": azaz a személy nem választható külön a körülötte lévő világtól.

A módszernek két nagy ága van: az alkotó-fejlesztő meseterápia és a klinikai meseterápia. Az alkotó-fejlesztő meseterápia során minden foglalkozást testtudatosítással kezdenek, akár kicsi gyerekekkel, akár felnőttekkel, akár drogosokkal, akár pszichés betegekkel dolgoznak, a testhatárok tudatosítására mindig szükség van. Hogy miért? Helyet kell csinálni a mesének az érzékszervekben, bennünk. - fogalmaz az előadónő.

- Csak tiszta térbe érkezve tud hatni a mese, és ez a tiszta tér a test. Az a cél, hogy ha majd később a mesében elhangzik, hogy "mézeskalács-házikó", akkor a megfelelően ráhangolódott hallgatóság érezze a szájában a sütemény ízét, és az orrában a fahéj illatát, vagyis testi, érzékszervi szinten is hasson rá a folyamat.

A nádszálban vagyok

A mese általános konfliktusát is megtapasztalhatjuk testi érzések segítségével. Ugyanis minden mese egy konfliktusra épül, és nem egyszerű megnevezni, illetve szétválasztani, mi a mese alapkonfliktusa, és mi a páciens saját konfliktusa. Ennek tisztázására a terapeuta a testi érzetekhez folyamodva például ilyen kérdéseket tehet fel: Hol érzed magad a mesében? A mese melyik részénél keletkezik feszültség a testedben? Hol a legrosszabb lenni a mesében neked?

Az előadás során a hallgatóság is ízelítőt kap ebből: A világszép nádszálkisasszony című mesét olvassuk, helyszíneit elemezzük. Boldizsár Ildikó egy esetet is említ, amikor a terápián részt vevő páciens a mese húsz helyszíne közül a nádszálba helyezte el saját magát: bezárva egy nyomasztó, szűk helyen, ahol majdnem szomjan hal, és ahol nem tehet mást, mint várja a megmentőjét. Az ilyen felismerésekkel aztán tovább lehet dolgozni a terapeutával közösen. További érdekes kérdés például az is, hogy az a helyszín, ahol megláttad magad, mit követel a hőstől, mit kell neki ott meghaladni, milyen képességet kell ott megtanulnia, mire kell szert tennie?

A nádszálkisasszony mellett a meseterapeuta a szervátültetett gyerekekkel zajló munka nehézségeit, kihívásait is ismerteti: a terapeuta dolga ugyanis az is, hogy megtalálja az adott személynek, az adott élethelyzetére "használható" mesét. Fél éve kapott egy felkérést, hogy szervátültetett gyermekek számára állítson össze mesekönyvet - ők egy "idegen" szervet kapnak, amit a testükbe kell fogadni, életre kell kelteni, azzal együtt kell élni. Szerencsére a népmesékben, mint mindenre, erre is vannak megoldások: sok mesében el lehet fogadni egy másik testrészt - egy csodatévő szőrszálat, egy pikkelyt - úgy, hogy cserébe a főhős is ad érte valamit - jellemzően azt, hogy túlél és teljesíti a mesében rá rótt feladatot. A testi szint tehát, bár rejtve, de mindvégig jelen van a meseterápiában és fontos eleme annak.

Ne maradj le semmiről!

SZÓLJON HOZZÁ!

Blogok, amiket olvasunk

KETTŐS MÉRCE Percenként keres annyit, mint más havonta

Mészáros Lőrinc tavaly 96 milliárd forinttal gazdagodott. Napi 263 millió, percenként 183 ezer forint gyarapodás. Nem rossz!

KREATÍV PSZICHOLÓGIA Ezek a játszmák teszik tönkre a kapcsolatainkat

A játszmákkal nem csupán saját magunkat tehetjük boldogtalanná, de embertársainkat is az őrületbe kergethetjük játszi könnyedséggel.

HATÁRÁTKELŐ Hogyan szerezzünk barátokat külföldön?

Négy éve költöztünk Svédországba, nulla kapcsolattal. Innen épült fel a társaságunk. Tippek barátkozáshoz.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés