INTIM

Megcsalásom története 16. befejező rész - Hát, akkor vége!

2010. március 3., szerda 10:29

Amikor egy kellemetlen történet végéhez érsz, talán már túl vagy az erős fájdalmakon. Na jó, egy részükön. Mosolyogni még nem tudsz, ezt ne is erőltesd. De már jobb. Sokkal jobb, hogy végre döntöttél.

Minden jó, ha a vége jó, sulykolom magamban a közmondást, amíg összepakolok az útra. Persze az elején elakadok. Mit is vigyek magammal? Egy normális ruhám sincs, ha éppen úgy alakulna, hogy szombat este felvegyem. Addig nézelődök a szekrényemben, amíg megtalálom a hetekkel ezelőtt bekészített decens, „állás meghallgatásra ezt veszem fel" szoknya-blúz kombinációt. Felvisítok, eszembe jut anyuka arca, ahogy betoppan próba közben. Istenem, azok a mondatok, meg az a pár pillanat, amíg rájöttem, anyuka arra gondol, hogy én csalom meg a férjemet...
Ettől viszont újra elkomorulok, mert persze az is felrémlik, hogy továbbra sincs munkám, s hogy az utóbbi időben már a hirdetéseket sem nézem.
Beteszek még a táskába egy bakancsot, meg a túra nadrágomat - Juli, ha nagyon unod az egészet, ha jobban fáj, mint gondoltad, egyszerűen fogod magad és elmész sétálni - mondom, és kicsit meglapogatom a vállam.
Hogy mire számítok? Ha annyira őszinte akarok lenni, mint amennyire nem merek, akkor ezt a kérdést fel sem teszem. Így is rettenetes volt tegnap este elmesélni a srácoknak, hogy valójában mi a helyzet. Rögtön megkaptam a nagyobbiktól, idáig is kár volt hallgatni, ők úgyis tudtak mindent, tulajdonképpen nem nagy cucc az egész, az osztály felének legalább egyszer elváltak a szülei... Majd úgy bevágta az ajtót maga mögött, hogy megrepedt a dupla, homokfúvott üveg. Anya megszédült, leültettem a fotelba, vizet hoztam neki, és valahogy annyira valóságos volt minden, olyan messze Joe-tól, Ancsikától, meg a debella sírós pasijától, de még Andrástól is, hogy én is rosszul lettem. A kisebbik fiam hozzám bújt, potyogtak a könnyei, én rettenetesen erősen igyekeztem tartani magam - csak egészen kicsit sírtam. Szinte csak befelé.
Anya velünk maradt ma reggelig, kakaót főzött a fiúknak, nekem ágyba hozta a kávét. Csak szólni nem szót. Egy megveszekedett árva szót sem. Elmondtam neki, mit találtunk ki egymástól függetlenül Andrással, mire bólintott. Arra is bólintott, hogy átvihetem-e hozzá hétvégére a fiúkat. Aztán elkísérte őket az iskolába.

És most itt vagyok. Egyedül az üres lakásban. Már bepakoltam, bár bőven ráért volna. Siettetném az időt, és nem is. Olyan ez, mint apa halála előtt. Jónéhány évvel később, még most is szégyellem, magam előtt is. Nem is beszéltem róla senkinek, anyának sem. Emlékszem, elolvastam apa háromoldalas orvosi leletét, szótár is kellett volna hozzá, hogy mindent értsek. Nem akartam annál nagyobb riadalmat, ami akkor otthon volt. Ezért úgy tettem, mintha minden világos lenne. De az szótár nélkül is érthető volt, hogy nagyon nagy a baj. Hogy a segítség átmeneti lesz, hogy összeszedve magam el kell köszönnöm apámtól. Sokáig üvöltöttem a kocsiban hazafelé, számon kértem istent, számon kértem nagyanyámat, aki az előtte való évben ment el közülünk, és nyilván arra készül, hogy a második fiát is magához hívja... Nem voltam magamnál. És azt mondtam, ha meg kell történni, hát történjen meg. Minél hamarabb. Hogy apa ne szenvedjen sokat, hogy méltósággal, férfiként tudjon elhagyni minket. Olyan emberként, aki mindig emberként viselkedett.
Siettetem az időt, pedig nem lett volna szabad. Telt az anélkül is, riasztóan gyorsan. És maradt ez maró lelkifurdalás - örökre.
Így vagyok ezzel a hétvégével, olyan ez most, mint a halál. Mintha a vasárnap estével végérvényesen minden visszafordíthatatlanná válna. Ezért túl akarok lenni rajta.

András délután telefonált, helyet foglalt, valahol a Mátrában, ha jó nekem, induljunk el már másnap, ugyanannyiba kerül a hosszú hétvége, mint két nap. Rendben, hát menjünk, mi baj történhet, legfeljebb előbb jövök haza, mondtam. Észre se vettem, csak később, hogy nem többesszámban fogalmaztam.
Én vezettem, ez valahogy megnyugtatott. András sokáig szótlanul ült mellettem, Hatvannál kávéztunk - ott, ahol szoktunk. Ahol régen szoktunk.
- Szép idő lett! - mondta halkan, a fapad támlájának dőlve.
És tényleg, bárányfelhők cikáztak, egy-egy pillanatra eltakarva a napot, harsány, tavaszi szél bújt a dzsekim alá. Aztán a férjem a belső zsebébe nyúlt, már azt hittem, valami hülye teátrális jelenetre készülve gyűrűsdobozt ad, de csak egy cigarettás dobozt húzott ki.
- Kérsz?
A fejemet ráztam.
- Majd a tiédből egy slukkot, talán.
Komótosan rágyújtott, aztán ahogy fogta a vékony, hosszú cigit, akkor láttam, hogy remeg a keze. Elvettem tőle, mélyen beleszívtam, és egy pillanat alatt fejére állt a világ. Elszédültem, de most kivételesen jól esett az a szédülés.
- Régen se állt jól, add vissza! - nézett rám mosolyogva.
Még kicsit tengtünk lengünk a parkolóban, nem siettünk. Ebédre értünk az erdei szállodába. A portán jutott eszembe, nem tisztáztuk, hogy együtt vagy külön alszunk-e.
- Egy szobát foglaltam, ne haragudj, de úgy gondoltam, ha mégsem akarod, majd kiveszek egy másikat - mondta András.
Hirtelen nem tudtam, hogy mit mondjak, nem tudtam akarom-e vagy sem, jó lesz-e így vagy sem.
- Akkor? - kérdezte a portás.
- Akkor egy szoba - préseltem ki magamból bizonytalanul.
Nem volt kedvem felmenni, András elintézte a csomagokat, addig kint vártam a hunyorgató napfényben.
- Ebéd, Juli?
- Azt se tudom, hogy éhes vagyok-e. Napok, hetek óta nem érzem, hogy bármi jól esne, legutóbb egy hónapja örültem annak a paprikáskrumplinak, emlékszel?
- Egy hónapja?
- Lehet, hogy több is van. Összefolyik az idő, minden összefolyik. Két napja apát sirattam meg megint...
- Ezerszer megbeszéltük, nem tehettél többet.
- Igen,és ezerszer elmondtam, amíg élek, fájni fog.
- Beszéltem a fiúkkal.
- Igen? Mikor? Amikor ájultan, nyüszítve feküdtél a küszöbön, és én nem mentem haza?
- Ne, ezt hagyd abba kérlek! Anyád kicsit eltúlozta azt a jelenetet. De egyébként igen, akkor történt, amikor te a Joe-val autóztál. Beszélnem kellett velük, hiszen azt sem tudták, miért rohantál el éjszaka, miért a nagyanyjuk vigyázott rájuk, és hogy hova tűntél.
- Érdekes, ezt két napja egyik sem említette.
- Szóval elmondtam, hogy nem öltem embert, nem azért voltam a rendőrségen. Elmondtam, hogy beleszerettem valakibe, de már vége, és rettenetesen megbántam.
- Te mondd, meddig tudtál volna még nekem hazudni?
- Fogalmam sincs. Rohadt dolog ám úgy feküdni melletted heteken keresztül, hogy érzem, sejtem, hogy sejted, de közben nem tudok más tenni. Gyáva szar voltam.
- És az nem rohadt dolog, mit gondolsz, hogy bizonyosságot nyersz, de nem úgy, ahogy szeretnél? Hogy nyomoznod kell, megalázva magad és azt a kapcsolatot, ami az életed?
- Nem akartalak bántani!
- A francokat nem akartál! Igenis akartad, hogy fájjon... valamiért.
- Amióta összeházasodtunk, azóta egyfolytában felnőtt életet kell élnem. Állandó felelősségvállalással, állandó körültekintéssel.
- Na, ne mondd!
- Befejezem, mert szeretném, ha tudnád, mitől miért változott meg bennem valami. Nevetni csak akkor láttalak, ha a gyerekekkel játszottál, vagy ha négyen együtt voltunk. Velem már évek óta nem nevetsz. Tőlem csak azt kérdezted, a csekkek, a kocsi, a téli gumi, ki megy az úszásra, hogy lesz a karácsony, vegyünk-e törpesünt a fiúknak... Szeretkezni is csak alkalom adtán, akkor, ha én kezdeményeztem, különben valami légbuboréknak láttál, amit néha arrébb hessegettél.
- Te jó ég, az életünkről beszélsz!
- Pontosabban a te életedről. A te családodról. Nem a miénkről.
Ennél a mondatnál már csak pacnikat láttam a gyönyörű égből. Összeolvadtak a színek, minden maszatos lett. Az elmúlt évek is összemázolódtak. És én még azt hittem, hogy amúgy rendes család vagyunk. Mások is így élnek, pont így. Rendben mennek a dolgaik, időnként összevesznek, aztán kibékülnek, de az alapvető összetartozásukat semmi nem kérdőjelezheti meg. Hát így voltam a mi házasságunkkal én is. Aztán jött Ancsika.
- Elfáradtam, Juli. Elfáradtam a házasságunkban, ez az igazság.

Ez volt az a pillanat, amikor mindent megértettem. Mert kimondatlanul is azt üzente: vége. Nem lepett meg, valahogy én is ezt akartam. Hogy vége legyen. Anélkül, hogy még jobban tönkretennénk mindent. Furcsa mód, nem fájt. Még megebédeltünk, nem mondom, hogy lazán és beszédesen telt. Felhoztunk még ezt-azt, apró fájdalmakat, sebeket, válasz nélküli kérdéseket. Túl közel van még minden. Aztán arra gondoltam, hazajövök. Jobb lesz így.
És most újra itthon vagyok. A régi életünk utolsó, és az új életem első napján.
Még minden furcsa, hihetetlen, hogy eztán így lesz...

VÉGE
« előző rész
Megcsalásom története a kezdetektől


Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.03.03 11:44:49bububébi

    Most írok először, végig követtem a történetet, szerettem olvasni. Sajnálom, hogy vége lett és a végét is kicsit, de nem lehet minden happy end. : ) És ebből nem is lehetett volna kihozni a nagy 'összeborulást-újrakezdünk mindent és boldogan élünk, míg meg nem halunkat'. Köszönöm szépen, remélem lesznek még új történetek. : )

  • 2010.03.03 11:46:50BRAAJEN

    még jó hogy minden elfáradt házaság nem válással végződik!
    vagy jobb esetben nem lessz rendőrségi ügy belőlle.....
    fura az ÉLET, akkor jó ha rossz? vagy hogy van ez?

  • 2010.03.03 14:06:14babus

    Jaj, de ismerős... Könnybelábadt a szemem, igen, ismerős érzések... Csak ettől sokkal jobban fáj(t). Amit nem értek: miért nem lehet ezt ELŐTTE elmondani? Figyi anyukám, ezt meg ezt hiányolom... Mielőtt még kitépjük a szívét és megalázzuk a másikat? Tudom, költői kérdés volt...

  • 2010.03.03 18:27:47izadoradanken

    Kedves Bububébi,
    én is köszönöm :-)),
    üdv id

  • 2010.03.04 05:04:35C_url

    Szerintem nem eletszeru a sztori... de ez csak egy dolog. A meset - ha elfogadjuk, hogy az -, a stilus teszi tonkre. A stilus pedig meglehetosen felszines affektalas, ilyen tortenetrol, erzesekrol igy csicseregni hiteltelenne es nevetsegesse teszi az egeszet. Plane hogy egy anya igy napokra 'elfeledkezik' a gyerekeirol, megengedheti maganak, hogy csak ugy otthagyja oket a nagy onsajnalataban/felindultsagaban, szamomra ez sem hiheto. De nem vagyunk egyformak. Azert vegigolvastam.

  • 2010.03.04 10:40:35bububébi

    Pedig életszagú is lehet. Amikor anyum barátnője rájött a férje 'mocsokságaira', teljesen kikészült, két napig ránk bízta a gyerkőceit, ott aludtak nálunk, ő meg elment a szingli nővéréhez.

  • 2010.03.04 12:20:14jerome

    Nekem sem kerek teljesen ez a történet. A vége valahogy nem így szokott kinézni, hogy "Hát akkor vége", egy ebéd a Mátrában, néhány beszólás, és megyünk külön.

    Ha ekkora érzelmek mozognak még az események közben, amikor így kiakad mindenki, amikor a férj el nem mozdul a küszöbről, akkor ez nem ilyen egyszerű. Szerintem. Mert én is "feküdtem a küszöbön", ha ne mis szó szerint...

    Két eset van: vagy tényleg régóta nem volt már semmi ebben a házasságban, ami miatt érdemes menteni - de akkor az nem okoz ekkora megrázkódtatást, vagy még vannak érzelmek, nem kevés - de akkor nem ilyen egyszerű a vége...

    Valami nem kerek.

  • 2010.03.05 09:13:38csacsacsa

    Királylány!

    Nekem kerek lett így a történet. Bár szerintem a bőrtangás vari is jó befejezésnek.

    Most már ráérsz az ebédre?
    Töltött káposztához száraz fehér, utána somlói g. kis portóival.
    Már csak az időpontot kel tisztázni :)
    gg

  • 2010.03.05 09:27:53izadoradanken

    Jól van :)
    Tegnap egy nyavalyás bevásárlóközpontban ácsorogtam a könyvek előtt, annyira rém elkeseredett vagyok, hogy még egy 2010es horoszkópot is fellapoztam. Az állt benne, hogy momentán iszonyú a helyzet - ezt ki nem találtam volna :) - , de no para, márciusban lerendezem a függő ügyeket, aztán áprilisban valami olyasmi történik, amiben régóta nem hiszek. És képzeljed el, hogy pont a születésem napját jelölte meg a remek horoszkóp írója. Hű!
    Ennélfogva: töltött káposzta ok, bocs, de utána sör, bocsánat, bocsánat, somlói portói rendben..
    Időpont április, nyomozd ki, hogy mikor :)
    Helyszín?
    - id

  • 2010.03.05 09:48:13csacsacsa

    Hol: Szép Ilona
    Nyomozok :)
    Nem kéne komolyan venni azt a horoszkópot!!! Rossz kedv ellen ajánlom a napsütést és egy kis testmozgást.
    Séta ?

  • 2010.03.05 09:54:45izadoradanken

    Bricceltem csak. Napsütés séta is, úszás és szauna. Így.
    Nem rosszkedv ám, hanem nehéz helyzet.
    SZép Ilona - jó ott a töltött kápuszta?

    Kell kis segítség a nyomozáshoz?

  • 2010.03.05 10:02:12csacsacsa

    Általában jó konyha , de én ilyesmit sosem eszem étteremben.
    Segítség mindig jól jön :) és én szívesen is fogadom (legtöbbször).

    Szauna - ruhátlanul?

  • 2010.03.05 10:16:34izadoradanken

    Egy frászt! Nyakig felöltözve, zokniban :)
    Tehát, Isadorda Duncan születési időpontjából (hónap, nap) kivonsz 34-et. Az év nem kell...

  • 2010.03.05 10:34:36csacsacsa

    Jól gondolom, hogy csütörtöki napra esik?
    Megnézném a zoknis dolgot :)
    A sör is jó.
    használod még a blog.hu-s emiledet?

  • 2010.03.05 10:51:23izadoradanken

    Nem-nem. Téves. Péntekre.
    Emil sajna elavult.
    Micimackó mondja az újabb részekben: "gondolkozz, mi a napi gondod, gondolkozz!"
    Adjál te is infót, és akkor kitalálom, az emiledet - talán

  • 2010.03.05 11:00:08csacsacsa

    Manapság a "nagytestvérnek" becézett g-vel kezdődő levelezőnél van.
    23.

  • 2010.03.05 11:06:06izadoradanken

    Az ABC 23. betűje? Vagy a 23. szélességi fok?
    A kukac utáni rész szerintem megvan. Na de előtte? A monogrammod és a szám?

  • 2010.03.05 11:10:17csacsacsa

    Április 23. a nagy nap?
    nick név a kukac előtt.

  • 2010.03.05 11:23:21izadoradanken

    ühüm. Ügyes :))
    most kiderül, hogy én is ügyes. levél elment

  • 2010.03.06 15:17:33BRAAJEN

    erre mondják hogy: óóóókos...:-)
    csak a kattintást számolja a látogatottsági adat, a véleményre a kutya se kíváncsi! :p
    de az üzenőfal működik, mégha öncélúan is!
    a saját sztoríját meg élje meg maga mindneki úgy ahogy vele esett.
    "Ha mi árnyak nem tetszettünk, Gondoljátok, s mentve tettünk
    Hogy az álom meglepett, S tükrözé e képeket.
    E csekély, meddő mesét, Mely csak álom, semmiség,
    Nézze most el úri kegy, Másszor aztán jobban megy.
    S amint emberséges Puck A nevem: ha megkapjuk,
    Hogy most kímél a fulánk, Jóvátesszük e hibánk,
    Máskint a nevem ne Puck Legyen inkább egy hazug.
    Most uraim, jó’tszakát. - Fel, tapsra hát, ki jó barát,
    S Robin megjavitja magát. "

  • 2010.04.23 16:43:22nyafira

    Hat év után rövid idő alatt tudatosult bennem, hogy a kapcsolatban sokan vagyunk.
    Eleve egy kapcsolatban élő - bár szerinte semmi közük egymáshoz, csak a kislány miatt vagyunk együtt - mára már tudom hazug mesemondóval kerültem össze, aki mindig ":várjak míg a kislány megnő dumával odázta az összeköltözést."
    Bár szinte együtt éltünk - és dolgoztunk, hetente 3-4-5 napot nálam lakott.
    Összeraktam a nem stimmelő magyarázatokat, utána mentem, kinyomoztam....fényképeztem.....
    Aztán amikor tíz perccel az után, hogy azt mondta, mindjárt leér a balatoni nyaralóba,
    és hív, én már a Bánomi lakótelepen vártam mert tudtam hogy jönni fog, és láttam megérkezni.......senkinek sem kívánom.

    A miértre az volt a válasz: nem gondoltam, hogy lebukok - no comment.

    a ház előtt a parkolóban várta az "utódom" kutyástól. Ő is hozta a pulit.
    Még most is helyet cserél az összes mozgatható alkatrészem, ha a látványra
    gondolok.
    Még tegnap is "csak engem imád, csak engem szeret "szöveggel hívott, utódomnak nem tudom milyen mesét adott be, gondolom egy őrült vagyok, aki üldözi a szerelmével...
    (Bejelöltem a holgyet ismerősként a közösségi portálon....ahol eddig "elvált-ként volt, mára már gondolom az Anderseni magyarázat hatására "kapcsolatban" megjelölést tett)
    Nem akarom bántani, hisz szerintem azt hiszi ő az egyetlen :-)
    Exem naponta hív, fenyeget, hogy nekem nem lehet senkim csak ő (!?) mert nagyon szeret... Még ma is hívott, hogy megbánta, jönne .........mert csak engem ....és nem sorolom.
    És még fáj, nagyon fáj..............de ezt nem tudom megbocsátani.

    Ja ! A hat év az állandó féltékenykedéstől volt hangos !!!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta