Hová tegyük a vibrátort?

Zanza!

vibrator_hovaOlvasom a Díványon, hogy szerzőnknek beakadt a vibrátor. Már úgy értem, az a cikk, amely azzal a megejtő illusztrációval látott napvilágot. Annyira beakadt neki, hogy állandóan nagybetűvel írja, pedig azért egy vibrátor nem olyan jelentőségteljes ügy. Elmondom, szerintem hol van a helye.

Erről a cikkről beszélek, amit a Bernadett írt.


Szóval vibrátor. Egy ideig nekem se volt olyan, az igazat megvallva rezgő állapotban először a csajom anyjáé került a kezembe. A helyzet nem annyira súlyos, mint gondolnád, a mama csak a segédeszköz útján képviseltette magát.

Igényesebb darabot képzelj, utántölthető libidóval. Utóbbi a későbbiekben fontos szerepet játszott, amikor negyvenpercnyi rezgetés után kezdtünk elpilledni. Na nem mintha a negyvenegyedik perc átütő sikert hozott volna, de legalább az emberi tényező kizárásával szemléltette, hogy a szexben semmi nem múlik a kitartáson. Valerie Tasso (róla majd máskor bővebben) ezt a félreértést lényegretörően fogalmazza meg; szép, új, felszabadult világa három alapvetésen nyugszik.

1. Egyetlen férfi sem köteles öt percnél tovább nyújtani az aktust.
2. Egyetlen nő sem köteles eltűrni azt a férfit, aki öt percnél tovább nyújtja.
3. Egyik résztvevő sem köteles betartani az első két pontot, és egyikük sem köteles tudni, mit értünk „aktus” alatt.

Köszönjük, Valerie! A magam részéről kiegészíteném egy negyedik ponttal, amely szerint senki sem köteles olyan vibrátort tartani, amelyik tizenöt percnél tovább bírja. Ez a kitétel fontos, mert megmentheti az estét. (Talán volt már úgy, hogy kitartóan, erősen és monoton módon masszíroztak – egy idő után ott hiába kapargatod, ütögeted, nem érzel semmit… ez a figyelmeztetés talán szerepelhetne a téma bevezető kézikönyvében.)

Visszatérve a szituációba: egy idő után észrevettük magunkat, abbahagytuk a vibrátorozást, és szakítottunk.

 

Arra gondolsz, egyszer fogtál csak a kezedben ilyet, akkor sem próbáltad ki, és mégis igazad van? Mielőtt messzemenő következtetéseket vonnál le ok-okozati tengelyen: másfél éves mélyrepülés végén történt, a vibrátoros este ennek csak az utórezgése. Azóta vannak más tapasztalataim is. Hogy a vibrátort tényleg a helyére tehessük, muszáj beszélgetnünk egy kicsit a funkcióról.

 

Képzeljünk el egy jó kiállású ősembert. Talál egy kényelmes marokkövet a földön, felveszi, és beveri vele egy tarajos gőte fejét. Ez az az intuitív folyamat, amelynek során a tárgyhoz egy célszerű funkció társul. Jegyezzük meg, hogy a kő erről nem tehet, a társítás emberünk elméjében történt.

Most képzeljük el ősemberünket megint, hazafelé tart egy frissen cserzett tarajosgőte-ágyékkötőben… nézd csak, valami furcsa rezeg ott a vadpáfrány alján. Felveszi, nézegeti. Ahhoz túl könnyű, hogy ledobja vele a baglyot a szomszéd fáról. A barlangban pókokat rezget ki a hálójukból, mígnem egyszer csak asszonya felé fordul és… elmosolyodik. Ezt nevezzük intelligenciának, aki pedig a trükköt végrehajtja, már a homo ludens.

Azt akarom mondani, hogy a vibrátor csak egy rezgő tárgy.

Az, hogy a szerető hiányát pótolja, a modern nő szexuális kelléktárának része, az orgazmus elérésére szolgál vagy épp arra való, hogy különös élvezethez juttasson, olyan funkciók, amelyekkel lehet vitatkozni ugyan, de amúgy is csak a fejünkben, női magazinok cikkeiben és termékleírásokban léteznek. Ezekhez szegény vibrátor valójában nem ért, ennyi erővel tényleg a cigit is behozhatná: ő csak van és rezeg. Ennyivel többet tud egy pezsgősüveg nyakánál (remélem a pezsgősüvegekre nem haragszol… az már szinte romantikus).

 

Rezgő minőségében lehet esztétikus vagy ronda, kellemes tapintású vagy kifejezetten kellemetlen, elemes vagy akkus, kedves vagy kedvetlen. De nem jó vagy rossz. Ez attól függ, mit csinálsz vele.

Előemberpárunk esetében várakozásaim szerint jól alakult az este. Később elkopnak a jó ötletek, de elsőre mindegy, hogy mi kerül a kezedbe, működhet. Megfigyelni, hogyan reagál a kedves, ha különböző helyeken rezeg neki, és meddig bírja felhúzva, hogy nem kap valami igazit – olyan játék, ami adott esetben a szabad idő optimális felhasználása (bár nekem személy szerint ritkán tűnik elég izgalmasnak). Ha az eszköz arra szolgál, hogy a nő kielégítését biztosítsa (férfi hiányában, helyett vagy mellett), az már rögzültségről és unalomról szól – ezek meg olyan ügyek, amelyekért legkevésbé a vibrátort marasztalhatjuk el.

Elképzelhetlek a piros körmeiddel meg a vibrátorral, továbbá képzelhetem azt róla, hogy titkolt vágyaid tárgya, és sikongatós örömöket szerez… hogy nekem mint fantázia hatásos, szexi és szórakoztató legyen. A jó kis fogyasztói társadalom pedig nagy abban, hogy meggyőzzön, a fantáziákat meg kell valósítani. Készséggel le is gyártja. Na most képzeld el a végeredményt – muszáj, hogy te legyél kreatív, ha legközelebb mégis bekapcsolnád!

Blogmustra