INTIM

Házasélet a gyerek után

2010. április 7., szerda 09:04

hazaseletA várandósság és a gyermekszülés megváltoztatott, ahogy a legtöbb nőt is. Egyszer csak a kisbaba lett a legfontosabb, és az az össze nem téveszthető érzés, ami kettőnket összekötött.

A párom nem értette, nem is érthette a mi titkunkat. Sőt, azt sem, miért kívánom egyre kevésbé a testi kapcsolatot vele...

 

 

Kettőnk szövetsége erősebb mindennél

Karomban tartom a kislányomat, és nézem, ahogy alszik. Nem merek megmozdulni, nehogy megzavarjam a nyugalmát. Álmában mosolyog. Én is mosolygok, pedig nagyon fáradt vagyok. Őszintén szólva hónapok óta nem aludtam igazán jót. De megéri. Kettőnk szövetsége erősebb mindennél. Erősebb a mindent elsöprő szerelemnél is. Sokkal erősebb. Nem lehet elmesélni, szavakba önteni, csak megtapasztalni. A férjem nagyszerű ember, mégis kiszorul ebből a szövetségből. Sosem növekedett a testében élet, sosem érezte a mohó kis szájat a mellén, sosem élte át azt, hogy egy kis emberke élete csupán tőle függ. Mondták, természetes dolog, hogy az édesanya érdeklődése a gyerek születése után a férje iránt megcsappan. Sosem hittem ebben. Hogy Ő, akit annyira szeretek, kevésbé lesz fontos számomra? Kizártnak tartottam. Pedig így lett. No, nem arról van szó, hogy kevésbé szeretném, csak a fontossági sorrend változott meg. És a vágy tűnt el belőlem jó ideje.

Eljött az a pont, amikor azt éreztem: Ő egy betolakodó

A történet akkor kezdődött, mikor rájöttem: kisbabát várok. A gondolataim a születendő gyermekem körül kezdtek el forogni. Aztán elkezdett nőni a pocakom, és egyre inkább éreztem fizikailag is a másállapotomat. Ezzel együtt a szexuális vágyam is lankadt. Egyre kevésbé kívántam az együttléteket, amelyek egyre nehezebbé is váltak. Aztán eljött az a pont, amikor azt éreztem: Ő egy betolakodó. Aki zavarja a baba nyugalmát. Még az is eszembe jutott, hogy együttléteink alkalmával esetleg megbökheti a kicsit. Tudtam, hogy hülyeség, mégis egyre inkább próbáltam óvni kettőnk nyugalmát. Az utolsó hónapokban már eszembe sem jutott a szex. A férjem pedig, úgy tűnt, megérti a megváltozott helyzetet. Aztán mindkettőnket elvarázsolt a hirtelen érkezett új családtag. Teltek a hetek, és engem minden percben lefoglalt a kisbabánk. Borzasztó fáradt voltam, és közben elképesztően boldog. Lassan felgyógyultam a szülésből, de továbbra is etetéstől etetésig, pelenkázástól fürdetésig léteztem. Mentek a hónapok, és a férjem lassan szóvá tette a dolgot. Ám nekem továbbra sem volt késztetésem a szexre. Egyszerűen nem kívántam az együttléteket, a testi érintését. Nem értettem, hogy miért nem érti: nekem ez most nem fontos, és csak a babára tudok gondolni. A helyzet egyre súlyosbodott, vitákat szült, majd elcsendesedtünk. Nem próbálkozott többet, és ki-ki élte tovább a maga életét.

A férjem egy évig bírta mellettem szex nélkül

A férjem egy évig bírta mellettem szex nélkül. Megcsalt, amin ma már egy cseppet sem csodálkozom. Ő rengetegszer próbálkozott, én pedig a szőnyeg alá söpörtem a problémát, és nem próbáltam érte tenni. Ma már tudom, hogy tennem kellett volna. Át kellett volna kattintanom az agyamat. Elutazni kettesben. Vagy megkérni a nagymamát, hogy vigyázzon a picire. Gyertyát gyújtani, és kettesben tölteni egy estét. Rendbe tenni a kapcsolatunkat. Nem tettem. Azt hittem, majd megoldódik magától. Nem történt meg. A házasságunk tönkrement, a férjem elköltözött, majd elváltunk. Azt hiszem sokan követnek el hasonló hibát, hagyják kihűlni a kapcsolatukat, hiszen senki sem készít fel minket a megváltozott helyzetre. Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy a szerelemért folyamatosan meg kell dolgozni. És arra nem csak nekünk, de a gyerekeinknek is szüksége van...

 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.04.07 14:09:17szuts

    Mit lehet erre mondani. Bejött a papírforma...

    Ha egy nő egy évig éhezteti a párját, szinte természetes, hogy más asztalánál - ha hívják - jóllakik. És mindig vannak vadászok a terepen, akik kifigyelik, hogy melyik a leggyengébb, és már viszik is...

    Lehet hivatkozni a kisbabára, de ahogyan az anya is mondta:"A férjem nagyszerű ember, mégis kiszorul ebből a szövetségből." A ffiak sohasem élik át az anyaság, a szülés, a szoptatás élményét, ezért nem is élik meg az újszülött érkezését olyan intenzíven, mint az anyák.
    És még szerencse, ha nem vetélytársat látnak a kicsiben, aki lefokozta őket a családi 1. helyről az utolsóra. Mert olyan ez, mint a 2. gyermek megérkezésekor az 1.-ben feléledő testvérféltékenység.
    Ahogyan az család belső dolgait elsősorban az anya tudja finom empátiával irányítani, felszültségeit feloldani, úgy most is javarészt az ő kezében volt minden lehetőség... De nem használta ki.

  • 2010.04.07 14:18:39fraki

    A cikk befogadása így zajlott nálam. Az első résznél még érdekesnek éreztem a piszchés törvényszerűségek leírását, hogy a férj kizáródik valamiből.

    Majd a második felében, ahogy a nő felelőssége egyre jobban kirajzolódik, kezdett ellenszenves lenni az egész, a fordulópontot pedig az jelentette, amikor a nő beismerte, hogy hibázott. Ekkor fogott el az undor. A vallomáshoz talán illő legkisebb együttérzés sincs meg bennem, undort és megvetést érzek a narrátor iránt.

    Egy báránybőrbe bújt, mélyen gyökerező, zsigeri, álságos önzés története ez. Családon belüli klikkesedés, "szövetség", ahogy írja a nő, nagyon jó szó!, alattomos árulás, lassú kiszipolyozás.

    Na.

  • 2010.04.07 16:28:25Zsuppsz

    Egyetértek az előttem szólókkal. Az íróval meg egyáltalán nem!
    A szerelemért egyáltalán nem kell megdolgozni, az ott van, körülvesz, átölel, jelen van, néha egy szóban, pillanatban, ölelésben. TE vagy az aki először megcsaltad a férjedet, persze nem testileg, és nem a babával, hanem az apátiáddal, hogy nem érdekelt, mi lesz vele, veletek, ha kirekeszted. A gyerek nem hobbi, ami miatt mellőzöd a másikat, és nem is amiatt kell, hogy együttmaradjatok. Szerintem, az alkami gyertyafényes vacsora, üveg bor, egészestés szeretkezés sem oldotta volna meg a dolgot, hiszen, ahogy leírtad érzéseidet, az is színlelt, talmi kép lett volna férjed szemében, ezzel csak kitoltad volna az egy évet, kettőre, vagy háromra...
    Akárhogyis óvtad gyermeked, mégis most Ő apa nélkül a legnagyobb vesztes!

  • 2010.04.07 16:46:26Szarazinda

    Nekem valahogy furi, hiteltelen ez az írás. Egyfelől, valahogy én sem tudom sajnálni a cikkírót. Nyilván alapból sajnálnám azt, aki leírja, hogy hibázott és azt mennyire megbánta, de itt nem működik az, hogy utólag jött rá valamire, hiszen, némi túlzással persze ez olyan, mintha egy bankrabló mondaná azt, hogy utólag megbánta, amit tett: amikor így viselkedett, akkor nem tudta, hogy ez nagyon gáz??? Na ne már, ennyire senki nem lehet ostoba, vagy, ha igen, akkor nem posztolja az interneten.

    Ami viszont az egész írásban furcsa, az a megfogalmazás és a hangvétel. Ha valaki ilyet ír, akkor, miután az írás pillanatában már megbánta, ami történt, ennek valahogy az írás egészén, végig érezhetőnek kellene lennie. De itt valahogy az utolsó bekezdésig ennek nyoma sincs, sőt ilyeneket ír, hogy "nem értette, mert nem is érthette", megy a közhelyes, szentimentális túlírt klisékkel ez a baba mama szövetséges, bensőséges, blabla, ő egy betolakodó, meg mittomén, végig az volt az érzésem, hogy a cikkíró most is ezt érzi, aztán a legvégén bedobja, hogy mekkora hibát követett el.

    Így aztán kicsit kamuszaga is van az egésznek, mintha egyes szám első személyben írt volan valaki egy alapvetően vele meg nem történt esetet, oktató szándékkal, ilyen női magazinba jó lesz alapon, a lolipop nics sokmindent nem árul el.

    Szóval vagy ez van anyukám fullra megérdemled a sorsod, egy pillanatra sem tudok sem együttérezni veled sem sajnálni a megbánásod ellenére, vagy kamu az egész sztori és oktató, népnevelő céllal csak arra szolgál, hogy az egyébként ilyen mindennapos helyzeteket elkerüljék a kedves olvasók.

  • 2010.04.07 19:12:42kirby a parancsnok

    Szóljon egy kétgyermekes ifjú apuka is. Viszonylag friss az élmény, mivel egy két és fél éves és egy egy éves gyerekem van. Nagyon szeretem őket, féltékenységről nem volt szó, bár tény, hogy kezdetben nehéz volt megszokni, hogy rám már alig jut figyelem. Ez idővel, korrekt jelzésekkel mégis megoldható. Szerintem érzelmi intelligencia kérdése. Az én feleségem is hihetetlen figyelmet szentel a gyerekeknek, és voltak bizony nehéz hetek, sőt talán egy hónap is kimaradt, főleg a második megszületése után a kis korkülönbség miatt: sokszor volt iszonyú fáradt, ill. éjszaka nem a szex jött, hanem házimunka...

    Csak pár észrevétel a narrátorra reagálva (akár valós, akár fiktív a történet):
    1. A férfinek is van köze a gyerekhez, hiszen nélküle nm tarthatnád a kezedben, a szerelmetek gyümölcse, amit nagyon kár elveszíteni, miből táplálkozik az gyümölcs ha nem a ti példátokból?

    2.
    - A gyerek bizony "átmenő tétel", ahogy egy kedves ismerősöm sokszor emlegette.
    -15 év múlva alig látod, a nagy szövetség már átcsap kisebb-nagyobb harcokba, háborúkba, olyankor nagyon jól esne egy férfi, aki ilyenkor átölel és megnyugtat, hogy nem rontottál el végleg mindent.
    - 25 múlva pedig már nem téged fog legjobban szeretni, hanem a saját gyermekét és jó esetben férjét, kedvesét (feltéve ha valakitől ezt megtanulhatta...) Vagy a túlzott szeretetkapcsolatotok miatt elmenekülve, individuumot keresve hallod, hogy túllőtte magát és a híres kapocs végleg eltörik...

    Egyszóval sokkal többet vesztettél mint egy szexre vágyó fickót, elvesztetted gyermeked apját, jövőjét...

  • 2010.04.07 20:09:57jp

    Az miért nem jut senkinek sem az eszébe, hogy ha egy nő nehéz, érzékeny helyzetben elveszti a libidóját, arra bizony létezik más válasz, mint hogy félrelépek majd le?
    Ez két ember kapcsolatáról szól, nem hiszek benne, hogy az egyik felet hibásnak lehet nyilvánítani. Vajon a férj miért nem hívta át a nagymamát, miért nem főzött gyertyát, miért nem fizetett be a wellnessbe?

  • 2010.04.07 20:19:01alf

    Szerintem sokkal, de sokkal általánosabb kérdést feszeget a cikkíró (akár valós, akár kitalált írás) mint azt néhányan gondolnák. A legtöbb ember nincs arra nevelve, hogy mit kezdjen ezzel az egész szülő/gyerek/párkapcsolat kérdéskörrel.
    A lányok felnőnek a legtöbb esetben úgy, hogy szeretetet, a szülők egymás iránti vonzódását nem látják, és mindenfelől az az "info", hogy az anyaság mindenek előtt való, a többi meg akár nem is számít.
    A fiúk megtanulják, hogy ők a vadászok, a lányok meg a prédák, afféle szexuális eszközök.
    Végeredmény pedig, hogy milliónyi alkoholista vadász, meg másik milliónyi életunt és kiábrándult középkorú nő.
    Egy közös van bennük, nem értik az egészek. Nem is érthetik, csak totálisan elhibázott modellek alapján akarnak viselkedni.
    A XXI. században a párválasztásnak már sokkal nyíltabbnak, és ezáltal sokkal alaposabbnak kellene lennie. És persze alapigazság (ahogy sok előttem szóló nagyon helyesen megírta már), hogy a párkapcsolatnak szinte semmi köze a gyerekvállaláshoz, gyerekneveléshez! Az egy másik sport, persze csodás, felemelő és nagyszerű. Meg heroikus. És sokkal könnyebb, ha nem egyedül néz farkasszemet egy szülő a dologgal, hanem van párja is. De a párja az az ő párja, nem egy donor aki szerepe véget ér az életében a gyermek érkezésével.
    Egyébként pedig az előttem szóló nagyon helyesen látja, néhány év és ez a szoros kötelék (amiben az anya oly nagyon hisz) elmúlik. Ha pedig nem, akkor csak egy sérült és debil utódról beszélhetünk.

  • 2010.04.07 20:51:07Ikon

    Mostanában tanulgatom hogy a meg nem tett, el nem végzett dolgok tehát a "majdok" többnyire nem mások mint latens sohák. Amik kivétel nélkül megbosszulják magukat. Utólag már mindegy mit mondasz vagy gondolsz . Más : Ritkán nézek be ide de az sütött elsőre is hogy erősen manipulált cikkeket találni erre felé. :(

  • 2010.04.07 21:01:04hemish

    ultragáz ez a cikk.
    a posztíró undorítóan viselkedett. Teljesen kirekesztette a férfit a gyerek mellől, "betolakodónak" nevezte. Bárki aki gondolatban így cimkézi meg a saját férjét, nem alkalmas sem anyának, sem feleségnek.

    A hibát az asszonyka nem ott követte el, hogy nem engedte magához a férjét hosszabb ideig, hanem ott, hogy hozzáment.

  • 2010.04.07 21:42:16Johnny312

    Először is egyetértek Szarazindával, erősen gyanús nekem, hogy ezt a cikket valami "béríró" fogalmazta meg az oldal számára, legjobb esetben is egy ismerős élményei alapján. Rosszabb esetben a szerkesztő utasítására :)
    És igen, valószínűleg nevelő szándékkal, biztos betalál valahova alapon.

    Hát, hiszem, vagy nem hiszem, nálam alaposan betalált.
    Mintha szórul szóra a mi esetünket hallanám.

    Először is: én vagyok az apuka. Annyi különbség van, hogy mi nem voltunk házasok (részletkérdés), 3 évig húzodott a kvázi szexmentesség (évi 1????), és én nem csaltam meg (hogy miért nem? jó kérdés), sőt ő hagyott ott a végén, de már ez is csak részletkérdés. Nekem is tele volt a... hócipőm.

    Én igenis próbáltam a nagymamákat bevonni, hogy elmehessünk valahova kettesben. Azt hiszitek érdekelte Őt? Azt hiszitek engedte? Jöttek a kifogások egymás után, hogy a gyereket nem lehet még a nagymamákra bízni (mi? 3 évesen se?) Majd mikor mégis sikerült, akkor sem akart eljönni velem sehova... na ekkor borult ki a bili. Kiderült, hogy a tengernyi kifogás az évek során arra kellett, hogy ne kelljen velem lenni. Na ez undorító.

    Én meg egy nagy balf...ék vagyok, tudom. Utólag mindenki (én is) okos, most majd biztos jönnek a "de hülye voltál ecsém" hozzászólások... Az az igazság, hogy én reméltem, hogy rendbe lehet hozni a dolgot, meg is próbáltunk sokmindent, szakember segítségét is... hiába. A legtöbb nő meghülyül, mikor megjön a gyerek, pont mint a cikkben (még ha az nem is teljesen hiteles).

    Az egyik (lényegesen bölcsebb) nőismerősöm foglamazta meg találóan, amin a nőknek azért el kellene gondolkozniuk: "A gyereknek nem csak 2 évre kell apuka". Tehát ha többet törődnek a férjükkel, vagy akár csak magukkal a gyerekkel töltött idő kárára (óh, istenkáromlás!!!), azzal hosszú távon mégiscsak neki tennének jót.

  • 2010.04.07 22:03:08dns

    Nem manipulált ez az írás, valós történet, amit tanulságosnak tartottunk, ezért jelent meg.

  • 2010.04.07 22:52:17SallerBeka

    Az elv nagyon gáz amit a cikkiró alkalmaz: "Mostantól a baba a legfontosabb". Sajnos ez az ostobaság dől a legtöbb női magazinból. Márpedig a család legfontosabb eleme (ha most Istent kihagyjuk a szamításból) a férj és a feleség kapcsolata. Ha ez rendben van, akkor gyermekeknek áldott csodálatos gyerekkoruk lesz és minden szükséges szeretetet meg fognak kapni.

    Amikor a szülők kapcsolata alárendelődik az anya-gyerek kapcsolatnak, csak azért, hogy a baba elég figyelmet/szeretetet kapjon, az olyan mint amikor a vetőmagból sütünk kenyeret. Idén finom, jövőre meg éhenhalsz.

  • 2010.04.08 00:03:28Véleményem szerint

    Sziasztok!

    Szerintem teljesen mindegy, hogy igazi -e a cikk vagy sem. Sok emretől halottam már hasonlókat.

    Arra nem gondolt senki, hogy sokat számítanak a hormonok, és a felfokozott hangulat abban, hogy a anya úgy érezze hogy a gyermeke a legfontosabb? Valszeg a természet így alakitotta ki évmiliók során, az utód leginkább élete az anyán múlhat, legtöbb esetben legalább is. Vegyük hozzá a fáradtságot, vagy esetleg a szülés utáni depressziót, a megfelelni akarást, a fizikai gyógyulást, a önbizalomhiányt hogy vajon még midíg tetszünk e vagy tetszeni fogunk?

    Egyébként meg kedves apuka mégis mit gondol? Majd minden olyan lesz, mint régen? Vajon segített pelenkázni, fürdetni, etetni, mosni a szaros ruhát, segített vajon anyukának hogy ne legyen olyan fáradt? Vajon udvarolt kedves feleségének? Megannyi kérdés....
    Vajon elég az amit biológia órán tanulnak az emberek az utód létrehozásáról? Vajon elmondják az eljövendő anyukáknak és apukáknak hogyan kell kezelni a gyermek fogadását? Vajon segített ezeknek a az embereknek a szüleik azzal, hogy mi az ami megváltozik a gyereked lesz/van? Vajon vehettek "jó" példát a szüleiktől? Vajon segitenek a gyereknevelésben a szülők, rokonok, vagy ismerősök?

    Ebben a cikkben világosan kiviláglik:
    -A férfiak önzők,
    -A nők, és férfiak többsége nincs felkészülve mit vállalnak a gyerekvállalással, akár tudatosan jött akár nem,
    -A mai világ divatja, hogy inkább menekülünk ha baj van, máshol keressük a boldogságot mert az könnyebb, minthogy saját kapcsolatunkat megmentenénk, vagy legalábbis tennénk érte!

    Miért nem hiszik el egyesek, hogy a gyereknevelés egészen pici kortól, igenis nagy munka!

  • 2010.04.08 07:09:47Zsuppsz

    Biológia? Hormonok? Fenét! Ennyi erővel az apuka rögtön mehet a másik virágra, miután elhintette magvait... Felelősség! Együtt vállalták, mindkettőnek lemondással jár. Nézzük pragmatikusan: ha az apa elhúz, akár 1 év akár 3 év után, nincs pénz, és ha nincs pénz, akkor biza', anyukának föl kell bontania a szövetséget egész napra, hogy legyen mit enni. Nincs mindenkinél pénzes nagyszülő....
    Én nem mondanám, hogy a férfiak önzők (ebben az esetben legalábbis, ahogy leírták), mert havonta egyszer megpróbálta azt, ami neki is ösztönösen jött, és kénytelen elfojtani!?
    Igenis, van apuka, aki segít főzni, takarítani, pelenkázni, altatni, fürdetni, mellette dolgozik, és mégis mellékvágányon kell tartania az ösztöneit...
    A gyertyafény nem segít (tudom), vacsora alatt végig jönnek a kérdések, vajon eleget evett, vajon, el tudott aludni....
    Semmi nem lesz a régi, ez tény, újra meg kell tanulni élni egymás mellett. Ahogy az anyuka az anyai ösztöneit nem tudja észérvekkel kicsavarni, úgy az apának sem könnyű...

  • 2010.04.08 07:39:25jp

    És akkor szerinted mit is kéne csinálnia a nőnek?
    Nincs kedve, teljesen mindegy, hogy miért, de nem kívánja. Nyeljen egyet, és hagyja magát? Tényleg? (Pedig tényleg és komolyan, ez teljesen ugyanaz, mintha egy pasinak nem áll fel, de azt nem önzőzik le).
    Vagy beszélgetni kell, odafigyelni, megoldani, bízni? Mindkettőnek, nem?

  • 2010.04.08 09:10:07szuts

    Ha egy nő nem kívánja a férjét/párját egyszer-egyszer, az lehet fáradtság, sajátos (női/ffi) lelkiállapot, ... Ha ez egy évig tart, az már probléma.
    Ha nem szomatikus eredetű, akkor kell egy nagy beszélgetés, egy kényeztetős hétvége, illetve egy jó válóperes ügyvéd. De semmiképpen se ámítsa egyik fél se magát és a másikat, hogy majd megoldódik magától. Csak rabolják egymás idejét.
    Ugyan ez igaz a ffi merevedési problémájára is, csak itt nem kényeztetős hétvégét, hanem egy merész fehérneműt kell beilleszteni a sorba.

    Azért ilyen életbe belevinni és benne tartani a másikat elég nagy felelőtlenség, bármelyik fél részéről is, bármilyen indokkal. Noná, hogy a másik fél lelép, vagy levadásszák. Legalább is minden ez irányba tereli a történéseket.

  • 2010.04.08 09:51:02Zsuppsz

    "És akkor szerinted mit is kéne csinálnia a nőnek?"
    Ez itt a jó kérdés, erre keressük szerintem sokan a választ. Az semmi esetre sem jó, ha nyel egyet, és aláfexik a férjének. Ahogy föntebb is írtam, nekem az a véleményem, hogy az talmi kép lenne, és talán egy két alkalommal csillapításnak elmegy, de évekig nem lehet csinálni.
    Hogy beszélgetsz a dologról a másikkal még nem fog belőle kívánalmat kiváltani.
    Bízni? 3-4 évig, talán tovább, mire a gyerekek iskolások lesznek, és talán, talán még nem hül ki annyira a kapcsolat?
    Nagyon érdekelne itt sok kezdő férjes anyuka ezt hogy oldotta meg.

  • 2010.04.08 10:41:14szuts

    Talán terníroznia kellene magát a menyecskének, hogy:
    "Attól, mert anya lettem, még teljes értékű feleség is maradtam. Sőtt! Mint ahogy a férjemnek is szüksége van elsősorban rám, - hiszen hozzám kötötte az életét - és a gyerekünkre, úgy a gyerekünknek is szüksége van mindkét szülőjére, és nekem is szükségem van elsősorban a férjemre - hiszen őt választottam, mellé kötöttem az életem, a gyermekem csak 'gyermekáldásként' kaptam - és a gyerekemre is".

    Ha nem vezet eredményre, nem látok tényleg más utat, mint a külön út keresését. Az anyukának meg egy figyelmeztetést, hogy ma már nem kell házassággal magához kötnie valakit azért, hogy gyereket vállalhasson és boldog szerelemben éljen csecsemőjével
    Így ha legközelebb újabb gyermeket szeretne, jól fontolja meg, hogy nem lenne-e jobb egy teljesen anonim (egyéjszakás) kalanddal kiválasztani a leendő apát, mintsem tönkretegyen még egy/kettő/három életet.

  • 2010.04.08 10:59:36Samirah

    Az nem derül ki a sztoriból(ha igaz, ha nem), hogy a férj mivel érdemelhette ki, hogy ennyire elhidegüljön tőle a párja, de az sem, hogy segített-e neki egyáltalán a baba körül....

    Szerintem a megcsalás aljas és szemét dolog, de ebben a helyzetben nem ítélem el a pasit, mert ezzel a hozzáállással a csaj maga kínálta fel egy másik nőnek.... Jó, nem ez a módja, de ez a feszültség+a szexnek és a törődésnek a hiánya ezt váltotta ki a pasiból(sok pasi/vagy nő/, ha bajok vannak köztük, egyből azzal kezdi, hogy félremegy, nem is keres megoldást, persze, úgy biztos könnyebb)Nem tudhatjuk, hogy mi hogy tennénk ilyen helyzetben. Az súlyos hiba, ha a pár a gyerek(ek) után már csak anya és apa, mint ffi és nő megszűnnek létezni, pedig fontos lenne, hogy lássák a másikban azt az embert, akibe anno beleszerettek.......

    Mind a ketten hibásak és az a legszomorúbb, hogy szegény kisgyerek issza meg a levét, mert csonka családban nő fel, és hiába szeretik a szülei, egész kiskorától külön vannak, és az nem ugyanaz, mintha teljes lenne.

    Sokszor látom azt az ismerőseimnél, hogy a nők a munkájuk mellett az egész háztartást+ a gyereknevelést automatikusan bevállalják. Meg se próbálják megosztani a munkát, mert ezt ők is így látták a szüleiktől. Az ő férjeik meg "hagyják", mert ők is ezt látták otthon. Tisztelet a kivételnek, de ez sok házaspárba beleidegződött. Így persze, hogy az asszony holtfáradt estére, mire összejön a család.

    Sok kapcsolatot meg lehetne menteni, ha a pár időben reagálna a felmerülő problémákra és együtt keresnék meg a megoldást. Különben csak gyűlik, aztán meg végképp reménytelen.



  • 2010.04.08 11:44:22goobyhill

    Szerintem ennek a cikknek semmi köze a szexnek. Ez inkabb egy erzelmileg beteg nöröl szol. Az, hogy mar gondolatban akkor kirekesztette a ferfit a csaladbol amikor a gyerek meg csak a hasaban volt, eleve megpecsetelte a csalad sorsat. A masik nagy problema, hogy a nö csupan a sajat maga erzeseivel tudott törödni, ö hasaban fejlödött a gyerek, stb. Arra nem is probalt meg gondolni, hogy ez egy ferfinek milyen erzes. Minden ferfiben ilyenkor megerösödik a csalad fentarto ösztön es gyakorlatilag barmire kepesek. Mint ahogy mar az elöttem szolok is mondtak, evvel a majom szeretettel tönkre tette a gyerekenek azt a lehetöseget, hogy egy egesz egeszseges csaladban nöjön fel. A legrosszabb, hogy a gyerek ebböl tanulva valoszinü hasonloan fog viselkedni.

  • 2010.04.08 12:02:24Zsuzsu

    A helyzet az, hogy kb. 1 éve lettem vegetáriánus és én sem kívánom a 'szexet'. Mellesleg a férfiakből teljesen kiábrándultam a sokszoros csalódások és próbálkozások miatt. Ez nem jelenti, hogy a nőket szeretem. De őszintén elegem a férfiak kiszolgálása menüpontból. Mi nők nem szex- és kajakészítőrobotok vagyunk. ÉRZŐ lelkek , amit a férfiak elfelejtenek és nem tudják működtetni. Én rosszul vagyok ettől az egész házasság, gyerek témától. Nem lehetne valahogy normálisabban működtetni a férfiak és a nők között lévő kapcsolatokat. Borzalmas, hogy a házasságok 90 % -át csak a pénz vagy valamilyen érdek köti össze. Ideje lenne felébredni és valami jobbat csinálni. Elegem van a megalkuvós kapcsolatokból. A legtöbben nem mondják, de rossz házasságban élnek. És megmondom őszintén nem szeretnék egy olyan csapdába belekerülni , amiből nincs kiút !!!!
    Üdv mindenkinek ! Egyébként én unalmas találtam idáig még minden férfit; a gyerekek nem tudom milyenek. De még egy ovissal több kemény lehet !!!!!!!!!!!!!!!
    Üdv

  • 2010.04.08 12:23:36szuts

    Éljen! Üdvözöllek Zsuzsu a szinglik egyre apadó táborában!

    Csak semmi tartós szex, semmi csalódás, csapda, csak semmi rabszolgamunka, megalkuvás!

    40 évesen jössz rá, hogy mégis csak kellett volna talán egy pici megalkuvás. Hiszen anélkül, hogy ne adnánk magunkból, sohasem fogunk tartósan kapni.

  • 2010.04.08 12:41:17ZLC

    Az teljesen természetes, hogy szülés után az Anya a gyermek felé fordul, Ő az, akire majdnem teljes figyelmét fordítja. Ilyenkor egy férj a háttérbe szorul, második helyre kerül, ez szerintem teljesen természetes, és el kell fogadni. És ezzel általában nincs is probléma, szerintem ezt minden normális férj el tudja fogadni.
    Az is tény viszont, hogy ez az állapot nem tarthat örökké, mivel a család nem az anyából és az újszülöttből áll. És itt jön az anya, ill. ebben az esetben a feleség szerepe, akinek ezt fel kell ismernie, hiszen a kikapcsolódás (legyen az egy egyszerű, gyerekmentes séta vagy akár egy szexel eltöltött éjszaka) neki is előnyére szolgál. Neki van igazán szüksége a kikapcsolódásra, lazításra, és ha "hagyja magát" kiszakítani a baba bűvköréből, akkor előbb-utóbb minden visszazökken a normális kerékvágásba. És - ahogy a cikkbeli példa is mutatja - ez a kitörés a legnehezebb, hiszen könnyebb a fáradtságra vagy arra hivatkozni, hogy "nekem ez most nem fontos", mint végiggondolni azt, hogy tulajdonképpen miért is utasítja vissza állandóan a kikapcsolódási vagy közeledési kisérleteket. A férj szemszögéből a ilyen értelmetlennek tűnő visszutasítások a legrosszabbak, a legnehezebben feldolgozhatóak.
    Ez az a pont szerintem, ahol csak a nő, a feleség tud tenni az ügy érdekében, mivel ha a párja csak vár türelmesen hónapokig, évekig, azzal egy idő után csak mélyül a kapcsolat válsága, amiből előbb-utóbb három (vagy több) sérült lélek lesz.
    Ha a feleség elfogadja a segítséget - mert szerintem feltételezhetjük, hogy a férj nem csak egészségügyi célzattal próbálkozik be a feleségénél, hanem azért, mert az együtt töltött idő jó mindkét félnek, és a kapcsolatuk épülését szolgálja - akkor a helyzet minden további nélkül helyreállhat, sőt, jobb lesz, mint valaha.
    Z.

  • 2010.04.08 12:52:47Zsuzsu

    Hello!
    Köszi ! Nem vagyok szingli ! De nem tudok hinni a házasság álszentségében és a hazugásokban , ami a csodás anyuka és feleség, szerető ,szajha vagyok a férjemnek és a javára és a gyerekeimért lemondok mindenről drága teóriában ! Szerintem erre egy robotot kellene gyártani !
    Üdv

  • 2010.04.08 13:13:51szuts

    Na! Megnyugtattál!:)

    A házasságnak olyan, mint bármi az életben. Egy dolog, amit lehet jól és rosszul használni. Ha valaki csak álszentséget, hazugságot, szajhaságot lát benne, akkor kerülje. Ha valaki békét, biztonságot meleg családi fészket, az élje.

    Szerintem nem robot kell a házassághoz, hanem két szerető fél, aki nem kihasználja, hanem kiteljesíti egymást.

  • 2010.04.08 13:19:26szuts

    Valahogy azt veszem észre, hogy ma egy pici babával lényegesen többet foglalkozik a szülő, mint amennyire szükséges lenne, ebből fakad egy csomó testvérféltékenység, kihűlt kapcsolat.
    Valamikor nekem azt mondta egy hozzáértő, hogy az első időkben a pici babának csak néhány dolog kell: Csend, béke, élelem, tisztaság. Igaz, én ég Spock "keblein" nevelkedtem.
    Ma egy kisgyerek körül valóságos kultusz van, ami szükségszerűen és szükségtelenül háttérbe szorítja a testvért és a férjet.
    Van is ennek következménye...

  • 2010.04.08 14:28:08Zsuzsu

    Hello !
    Hát ez igaz lehet. Egyébként a nővéremnek is van kettő és ha elhozza anyukámhoz , akkor csak ők léteznek és mindenki más megszűnik. Semmi más sem fontos. És érdekes a nővérem nem érti miért unjuk, hogy egész nap rólunk húzza le a bőrt. Szóval a helyes egyensúly megtalálása és nem egymás kizsigerelése a lényeg. Aki meg nem találja , az ne vállaljon gyereket ! Mert megkeseríti mások életét is !
    Nekem nem él apukám és megmondom őszintén , hogy emberpróbáló feladat gyereket nevelni ! Kérek minden nőt , hogy saját magának ne szüljön, mert egyedül gyereket felnevelni nagyon nehéz és nem jó. A gyereknek nagyon nehéz . Sohasem lesz teljes a világa egy szülővel ! Ehhez a feladathoz fel kell nőni !!!!
    Üdv

  • 2010.04.08 14:44:54valakimas

    Szerintem már az gáz votl, hogy kezdettől úgy érezte a hölgy, hogy a férje betolakodó, hogy kizárta őt. Én férfi létemre együtt tudtam örülni a nejemmel, mindent megosztott velem, nem volt semmi hasonló érzés, élmény. Én más problémát éltem meg, amikor a gyerek már járt.
    Nem lehetett csak ugy elvonulni kettesben egy pásztor félórára, mert nem tudtuk volna megmagyarázni neki, hogy miért zárjuk ki. Nagyon ráérzett a kiskrapek, mikor nem kéne zavarognia. Így ment tönkre lassan a házaséletünk.

  • 2010.04.09 13:57:59felhasználó

    Z, Pontosan megfogalmaztad azt amit en is érzek. Nekem ez az egész beszélgetés nagyon érdekes, akár valós az alaptörténet, akár nem. A férjemmel harmónikus kapcsolatban éltûnk mindaddig, ameddig kisfiam meg nem született 3 évvel ezelött. A kisbaba megérkezésével másra szinte nem is tudtam gondolni, mint rá...ha elmentûnk valahova a férjemmel, egyfolytában a telefont figyeltem, hogy mikor kell esetleg ugranom haza, stb...Mi nagyon gyakran utaztunk a kicsi szuletése elött és a férjem ragaszkodik azóta is, hogy meglegyenek a csak kettesben tôltött napjaink esetleg heteink...én ezt eleinte önzõségnek vettem a részérõl, es ugy gondoltam, hogy õ nem szereti eléggé a kicsit. Szerintem 2 éves koráig egy kisgyerek és az Apukája közôtt nem annyira erõs a kôtelék, vagy legalábbis nem annyira felismerhetõ, mint az Anyukájával. Mostanra megértettem, hogy férjem ugyanannyira kôtõdik a picihez, mint én, csak a kapcsolatunk terén õ jobban látta mint én, mi is kell a szerelmünk megörzéséhez. Nem szoktam belátni, amikor nincs igazam, de megkôszôntem neki, hogy "erõltetett "a babánktól elszakadni egy picit, hogy egyrészt megadjam a picinek a szükséges teret, másrészt, meg hogy megmaradhassak nõnek, akire a férjének annyira szüksége van, mint Anyaként a babájának. Es a baba/gyerek egyensulya pedig a szulõk boldogságával kezdõdik, ez biztos.

  • 2010.04.10 00:16:37Johnny312

    Ó, bárcsak az én párom is így gondolkozott volna, mint te :(
    Ő még kevésbé látta be, hogy ha nincs igaza, és végül ő volt az erősebb... inkább ellökött magától, minthogy kettesben legyen velem (kisfiúnk nélkül...)

    Nem értem azokat a nőket, akik ide írnak, mintha mi férfiak csak ki akarnánk használni őket. Mintha a nők számunkra csak takarító-, főző-, mosó-, és szexgépek lennének. Ezt meg mégis honnan olvastátok??? Cosmopolitan? Még hülyébb barátnők??? Komolyan lehidalok.

    Ha takarítani, főzni, mosni, szexre kellene valaki, ad abszurdum ezeket pénzért mind meg tudom venni. Az egyik meg is volt ... takarítónőt fizettem :) hogy ne kelljen azzal foglalkozni. A főzést nem igénylem, mosásban segítek, a szex meg már bocsánat, de kölcsönösen élvezhető, különben elég nagy baj van!

    Szóval hagyjuk ezeket a dolgokat, nem ezekre vágytam volna, csak egyszerűen egy NŐRE, aki minden kedvességével és minden hülyeségével NŐ, aki néha vágyik a párjára. Nem is beszélek a szexről, ó, ne menjünk olyan messzire. Csak ha arra vágyott volna, hogy ott legyen a közelében, hogy beszélgessünk néha. Nem is kell még ezt se, csak legalább lássam, hogy vágyik ezekre a dolgokra. Ha nem is mindig, de néha legalábbis.

    Ez olyan baromi nagy dolog? Ennyit sem lehet elvárni? Ez most komoly? Egy gyerek születése után a pasas mint olyan megszűnik létezni? Átnéznek rajta mint egy vízfüggönyön?

  • 2010.04.10 20:19:57reacska

    8 hónapos pici lányom van.A első pillanattól kezdve úgy gondoltuk a férjemmel mindenképp kell időt szakítanunk egymásra is,mert hami jól vagyunk akkor van jól a babánk is.Nagyon sokszor vagyok fáradt kimerült.Pedig az én férjem munka után fürdet játszik altat,ha itthon van igyekszik egész nap elfoglalni a kicsit és mindent megcsinálni körülötte.Volt,h havonta csak 1-szer bújtunk össze,de meg tudtuk beszélni nem egymással van problémánk.Aztán szépen helyreállt a rend és ehhez nagyon kellett,h ne anyukának nézzen hanem továbbra is nőnek.Ugyanúgy közeledik mint a gyerek előtt nem zavarja,h megváltoztam.nem is érzem betolakodónak mint a cikk írója a babánk egy csoda amit ketten hoztunk létre és ketten vagyunk továbbra is ő ugyanúgy érzi a dolog fontosságát mint én.A cikk írójánál szerintem már a terhességnél elment a dolog.Mi együtt éltük meg azt is,nem én egyedül.
    Szerintem a nagy titok talán,h az apuka tudjon férj is maradni és a feleségis feleség nem csak apa meg anya.

  • 2010.04.12 01:10:48ama mama

    Egyetértek az előttem szólókkal - vélhetően ez egy kirakatcikk, elég hiteltelenül cseng az egész, de a felvetett téma ettől még valós és égető.

    Egy gyerek megszületése után annyira átalakul egy párkapcsolat, hogy azt nem is nagyon lehet előre elképzelni. Tk. azt is mondhatnám, hogy a gyerek megszületése után az élet egészen egyszerűen a házasság széteséséért dolgozik. Kizárólag tudatos, építő jellegű védőakciókkal lehet egyben tartani a párkapcsolatot.
    Egy nő, egy anya, egy feleség, aki "amúgy is otthon van" - gyakorlatilag szinte szünet nélkül a házimunka és a gyerek foglya. "Gyerek, kaja, ruha, lakás" - ugye, mondanom sem kell, hogy arra, hogy eljusson egy fodrászhoz, neaggyisten egy kicsit leüljön a számítógépe mellé - az már szinte luxus számba megy.

    A férfinak is segítenie kell abban, hogy ez ne így legyn, és egyáltalán megteremtődjön a lehetősége annak, hogy két ember egymásra figyelhessen.

    Persze, ha szex vagy más a kapcsolatban korábban sem tetszett a nőnek, akkor a gyerek születése jó ürügy lehet arra, hogy eltávolodjon a férjétől, és végül megszabaduljon tőle.
    Nagy butaság és önzés. Ha már együtt csináltak gyereket, véleményem szerint együtt is kell felnevelni - jól-rosszul együtt is kell szexelni, igyekezni, hogy jobb legyen, és megosztani a házimunka terheit. A gyerek miatt. Akinek anyára és apára is szüksége van. És nem csak a fogantatás pillanatában.

  • 2010.04.12 10:18:08valakimas

    Sztem túlzásba viszik ezt a gyerekezés dolgot a mai nők. Csak mert megtehetik. Az egész modern életforma felelős ezért. Túl sok információ, túl sok felesleges kétséget, aggodalmat ébreszt, elsősorban a nőkben. Általában a 2.nál már egyszerűbben , éretteben, lazábban kezelik, csak sok hézasság meg sem éri már ezt. De azt látni kell, hogy nem a férfiak a hibásak a kialakult helyzetért, mert a helyzetet nem ők teremtették. AZ a nő felelőssége, hogy normális itélőképessége legyen. Lehet azt mondani, hogy mostantól ilyen legyen a világ, vegyünk otthonra inkubátort, nehogy tavaszi szellő érje gyermekünket 30 másodpercig - csak éppen egyre inkább látszik hogy ettől a ygerek nem elsz se egészségesebb, se fejletteb - viszont a család, házasság egy-kettőre tönkremegy. Lehet, hogy idióta a barátnőd és már elcseszte az életét, de ettől még nyugodtan hallgathatsz a józan eszedre, hogy Te mit tennél. Aki maga húzza sajátmagára a félelmeket, akiattól érzi jól magát, hoyg minél többféle kockázattól rettegjen és ezekbe temetkezik, ne csodálkozzon, hogy a családja tönkremegy.

  • 2010.04.13 11:30:36Johnny312

    Szívemből szólsz :)

  • 2010.04.13 20:33:09alf

    Óóóó, hát hogyne...:( Van két ember, de ex catedra az egyik a felelős a másik meg ölbe tett fütykössel várja a sült galambot. Mert őt Isten így teremté, annak a bizonyos koronának, ne má' neki kellene bármit is tenni.
    Na ne! Tessen a naptárba tekinteni, a XXI. századot tapossuk, sajnos így is sokkal maradibb módon, mint ahogy kellene.
    Sokkal, de sokkal inkább az a baj, hogy nem nőttünk fel mára odáig, hogy a párkapcsolat az nagyon komoly dolog, nem elegendő hipsz-hopsz összebútorozni, hogy aztán egy-két év és egy-két gyerek után értetlenül álljunk egymással szemben.
    Keresni kéne a párt, azt akivel le tudnánk húzni annyit, amíg a gyerek(ek) kinőnek abból a korból, amíg a zárt(abb) család közösségére feltétlenül szükségük van. Tovább úgysem megy, az emberi párkapcsolatok nem a mai életöltőre vannak kitalálva. 60 évvel ezelőtt a magyar lakosság átlagélettartama 47 év volt, ma 70.
    Persze, hogy "anyukának" semmi kedve "apukához" bújni, hiszen addig volt érdekes és kihívó a dolog, amíg a hormonok tomboltak és meg nem kapta mindenki a várva várt célt. Anyuka gyereket, apuka a nőstényt. Ezért szörnyű ez a "húdeszeretemőtakarom" alapon rendeződő párválasztás. Ez csak pillanatnyi érzés, szinte bármely két ember között (sokszor még csak nem is külön neműek között) megtörténhet, megtörténik.
    Mint már fentebb leírtam, teljesen új alapokra kellene az egészet helyezni ahelyett, hogy megpróbáljuk az idő kerekét visszafelé tekerni. Nem a zárt és konzervatív megoldásokban van a megoldás, a modern kor embere sokkal több kihívással néz szembe, sokkal hosszabb életre kell berendezkedjen.
    Tehát párt is más módon kellene választani.
    Például sokkal de sokkal nyitottabb kapcsolatokat, sokkal nagyobb számban kellene megélni, míg végül megállapodnánk (ideiglenesen, de hosszabb ideiglenesen) valaki mellett.
    És akkor őt becsülnénk, és akkor ott nem volna gond a gyermek érkezése után, mert éppoly fontosak volnánk akkor is egymás számára.
    Persze egy évezredes klerikális szocializációval mindezt a legtöbb embernek még elolvasni is szörnyűség, nemhogy elgondolkodni.

  • 2010.04.13 21:56:16egynő

    Na, mindenki hüledezik, hogy egy nő hogyan kényszeríthet ilyen helyzetbe egy férfit...

    Az senkinek még eszébe sem jutott, hogy egy férfi ugyanezt megteheti egy nővel?!. A terhesség alatt és a szülés után ő elutasítja el a feleségét, ő szerinte kell, hogy a világ teljesen a gyerek körül forogjon. A nő is imádja a gyermekét, de ő továbbra is nőnek akarná magát érezni az anyai szerep mellett, és nem csak egy apát akar a gyerekének.

    Az ő türelme végtelen kell, hogy legyen, mert "az más..." Egy nő meddig bírhat egy ilyen állapotot? 1 év? 2 év? 3? Egy nő kicsit nehezebben ugrál 1-2 gyerekkel... És mindenki elítéli, ha végül mégis dobbant. Nem tesznek fel mindenféle kérdéseket az elfogadhatóság alátámasztását illetőleg, ami a mentségére szolgálhatna.

  • 2010.04.14 10:32:13Johnny312

    Senki nem mondta, hogy mindig a nő a hibás, sőt. Ebben a konkrét esetben szerintem ez egy tipikus női hülyeség, hogy a gyerek miatt mindent feláldoznak, akár a kapcsolatot is, amit aztán végül mégiscsak a gyerek (is) szív meg. Persze sok más dologban meg a férfiak a hibásak, ha csak ülnek egész nap a TV előtt, nézik a focit, vedelik a sört, követelik a vacsorát, mást nem is csinálnak, miközben ott a gyerek. Ilyen is van. De nem minden férfi ilyen, mint ahogy nem minden nő olyan.
    Itt senki nem általánosít, nem az emberekkel, férfiakkal, vagy nőkkel van bajunk, hanem egy jelenséggel.
    Nyilván a fent leírtak fordítva is elsülhetnek, ahogy "egynő" is írta. Simán, miért ne? Az se jó! Sőt! A "jelenség" férfiakra is érvényes, mégha nem is ez a jellemző.
    Nemrég látogattam meg egy ismerősömet, akit egy éve hagyott ott a felesége 4 gyerekkel, mert ő élni akar (még egyszer: a 4 gyerek a férjnél maradt). Elmúltak már 40. Erre varjatok gombot.
    De sok ilyet láttam, és a saját példám is ezt erősíti. Az a baj, hogy az emberek nem beszélik meg előre, hogy mit várnak az élettől és egymástól. Csak hogy a legfontosabbat említsük, ki, mikor, hány gyereket akar, és hogyan nevelné őket, hogy teljen majd az élet az után. Erről gáz beszélni az első randin, sőt, a sokadikon is, vagy akár bármikor. Szerintem meg ez a baj. Mindenki úgy gondolja, hogy ha megtalálta élete párját, akivel nagyon bejönnek egymásnak, akivel nagyon megbecsülik egymást, akkor minden fasza lesz automatikusan. Hát elmondom, hogy nem. Ha a fentieket nem tisztáztuk, akkor baromi nagy meglepetések érhetik az embert, ha belép egy új élethelyzetbe (példánkban a gyerek érkezésével). S ha ebben az élethelyzetben másképp képzeljük el az életet, akkor sutba dobhatjuk a megannyi szeretetet és megbecsülést. Akkor Game Over, barátaim.

  • 2010.04.19 09:30:34csacsacsa

    Ilyenkor szokás mondani: irány a pszichiátria.
    Már csak a gyerek védelmében is. Sőt ....

  • 2010.04.24 18:56:46turtix

    Úgy, hogy tudatosan nem engedte, hogy a gyerek legyen az első és legfontosabb az életében. Úgy, hogy tudatosan figyelt a férjére, annak szükségleteire. Úgy, hogy alkalomadtán még akár szét is tette a lábát vagy ki is nyitotta a száját akkor is, ha épp nem volt hozzá kedve. Mármint a szexhez. Ha már ahhoz sincs valakinek kedve, hogy a férjének örömet szerezzen, akkor az gáz. Ébresztő, a cikkben nem egy hétről, nem egy hónapról van szó, hanem egy évről!

    Lecsupaszítva az érzelmektől ez úgy néz ki, kedves asszonyok, hogy ha nem teszed meg Te, megteszi a férjednek más. Annyira egyszerű...

  • 2010.04.26 12:03:11boszkerika

    Vajh a felesége engedte volna?
    Vagy szembesült volna azzal,hogy még ebben a helyzetben is pótolható és ezt nem hagyhatta?
    Szerintem az ilyen szuperanyák nevelik ki azt a réteget akik még 35 évesen is a mama kicsi fiai,lányai.

  • 2010.04.26 12:35:30boszkerika

    A kulcsszó a szeretet.
    - ha szeretem a férjemet nem veszek el a gyerek körüli teendőkben
    - ha szeretem a férjemet nekem is igényem a vele való beszélgetés,összebújás
    egyébként erre a helyzetre tökéletes lehet az a mondás: evés közben jön meg az étvágy.Érdemes kipróbálni.

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta