INTIM

Gyűlöllek, mert te voltál előbb

2010. május 3., hétfő 12:14

Sokan azt hiszik, csak a volt feleség tudja megnehezíteni az új barátnő életét. Természetesen van rá elég példa, mint ahogy A szerelmem családja áll közénk című cikkből kiderül.  Az új barátnő is ki tudja készíteni az exet, aki történetesen a volt feleség, és nem mellesleg édesanya. Egy megtörtént eset következik.

gyuliHa valaki egy hisztis, gondolkodni, és a gyerek érdekeit szem előtt tartani nem tudó nő, tökéletesen mindegy, melyik csapatban focizik, hogy a múltat, a jelent, vagy a jövőt képviseli. Ő egyszerűen csak egy egoember, aki bármelyik oldalon áll is, tuti fúrni fogja az előzőt. Vagy a következőt, a másikat. Vagy azért, mert a szeretett férfinek már van gyereke a vélt konkurenciától, vagy azért, mert a szeretett férfi az új választottnak is akar gyereket nemzeni. Az egész az egyeduralomról szól szerintem.

Igaz történet – a másik oldalról

Öt éve voltunk házasok, amikor úgy döntöttünk, hogy elválunk. Úgy éreztük, az állandó feszültség és a vele járó veszekedések nem tesznek jót a gyereknek. Kikértük gyerekpszichológus véleményét is, aki azt mondta, ha külön-külön nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak vagyunk, akkor a lányunknak mindenképp jobb, ha nem egy harcias, veszekedésektől tarkított légkörben nő fel. Sajnos, előfordul a mai világban, hogy tönkremennek házasságok – az más kérdés, hogy a két fél miért megy szét –, de valójában egy a fontos: mi a jobb a gyereknek? A mi esetünkben biztos, hogy a válás jó döntés volt. A gyerekem pár hónap alatt hozzászokott az új helyzethez, s ha nem is ideális családban nő fel, a nyugalmát megkapta. Az édesapjánál és nálam is kialakult élettere van, kialakult rendszerrel. Tudja, mikor kivel tölti a napjait, és ehhez hozzá is szokott. Az én nyugalmam viszont addig tartott, amíg az a bizonyos új hús, M be nem lépett az életünkbe.

A mézesmadzag

Fent nevezett nő, azaz M gyermektelen lévén ügyesen építette fel stratégiáját. Az első két évben sosem szólt a volt páromnak azért, ha ő inkább a gyereket választotta elsődleges programként. Ügyesen kivárt. Szép lassan részt vett a gyerekem életében, és magához édesgette. Ennek én nagyon örültem, hiszen közös érdekünk volt, hogy a kicsi jól érezze magát náluk, jó légkörben nőjön fel akkor is, ha az apjánál van. Még azt is természetesnek vettem – lévén, hogy én már tényleg nem pályáztam az exemre –, hogy leüljek az új nővel egy kávéra, hogy elbeszélgessünk arról, mi a legjobb a lányomnak. A hölgy készségesen mosolygott, bólogatott, és úgy tűnt, mindenki jól járt.

Gyerekcsapda

Aztán M előhúzta a tuti kártyát. Teherbe esett. Nem véletlenül, és nem teljes egyetértésben. Hidegzuhanyként ért a hír, amikor exem közölte: új kedvese gyermeket vár. No nem azért, mert elirigyeltem volna a boldogságát, csupán csodálkoztam a hirtelen jött információn. Volt férjem ugyanis szerelmesnek nem volt mondható, sőt, sem újabb esküvőt, se gyereket nem tervezett. Nem is vette el M-et. Ennek ellenére belement az újabb családalapításba. Néhány hónap múlva azonban kiderült, hogy megbánta, és magára szeretné hagyni a hölgyet és a születendő gyermekét. Én voltam az, aki odaállt, és jól megmondta neki a magáét. Hogy ilyet nem tehet egy nővel, és ha már megtörtént a baj, ő bizony mellette fog maradni, hiszen várandós nőt sosem hagyunk magára! Persze az új barátnő erről mit sem tudott. Azt azonban érezte – és erről én nem tehetek –, hogy pozíciói nem biztosak. Én azonban minden támogatást megadtam a magam részéről. Megszületett tehát az első kiskölyök. Majd rövid időn belül a második is. Utólag azt kell, hogy mondjam, hogy ez sem volt véletlen. M ugyanis magában arra juthatott: ha neki több van – az én egy gyerekemmel szemben –, akkor ő nyer. Így fogta fel a dolgot, és az élet ebben az esetben őt igazolta.

A házisárkány megszületett

Évekig tartó felépített stratégia mentén haladt. Mindent bevetett. Gondolom hosszú ideig nyelte a gyerekemmel járó stresszt, és hogy neki nincs fegyvere, ezért amint megtehette, mindent beleadott. A kisgyerek beteg, és ő nem tud rá egyedül vigyázni, nincs elég pénzünk, hogy gyerektartást fizessünk, stb. A variációk skálája szinte végtelen volt. Öt kemény évet fektetett abba, hogy egyszer csak ő húzza ki az ászt a pakliból. (Már szerinte). Ma már ott tartunk, hogy a volt férjem egyre kevesebb időt tölt a lányunkkal, hiszen otthon két másik kisgyerek várja. A gyerektartást kvázi elfelejhetem, hiszen M kiharcolta, hogy ne kelljen visszamennie dolgozni – hisz annyira kifáradt a két kicsi gondozásában, hogy nincs ereje munkát vállalni –, így nyilván arra már nem jut pénz, hogy az én gyerekem bármilyen formában (akár bankbetétben) igényt tarthasson az apjától a gyerektartásra.

Természetesen ha bíróságra megyek, a pénzt megkapjuk, de a viszony úgy elmérgesedik, hogy annak is a lányunk látná a kárát. Mi között választhatok? Hogy az apjával lévő igen szoros kapcsot, viszonyt megtartom, és a gyerekem jól érzi magát a másik családjánál a két kisöccsével, vagy mindezt sutba dobom néhány tízezer forintért? M mindenesetre elérte célját. Exem reggeltől estig gürizik, hogy eltartsa őket, ennek köszönhetően az idejét és a pénzét is elnyerte, és csak én vagyok az, aki még ma is a fejét használja, és a lánya érdekeit nézi. Mert a gyereknek a legfontosabb az, hogy az apjával lehessen. Nekem kell kompromisszumot kötnöm, és egyedülálló anyaként mindent megtennem a gyerekemért. Nem mellesleg elviselnem M-et, és az ő újabb és újabb nyavalygásait...

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.05.04 08:36:28matyi10

    Szerintem naivitás a cikkben szereplő hölgy részéről, hogy úgy gondolta a válással nem lesznek problémák. Nem hinném, hogy a másik jellemtelenségét vagy rideg számítását kell alapul venni akkor, amikor gyereket akar szülni a volt férjének. Az is természetes ilyenkor, hogy ha három gyerek között osztódik meg az idő energia és a pénz, akkor egyre kevesebb jut. Az meg kifejezetten furcsa, hogy azt írja: nem véletlenül jöttek össze a gyerekek. Nem. De valószínű, hogy a férjének is van valami köze hozzá nem? A gyerektartásért meg lehet perelni. Hogy ez, hogy hat ki a meglévő viszonyra az más kérdés.

  • 2010.05.04 08:51:05szuts

    Két megjegyzésem van:
    Nagyon elfogult, nagyon egyoldalú és érzelmileg nagyon túlfűtött leírás. Roppantul érdekelne az "ellenfél" véleménye is. Lehet, hogy a másik nézőpont sem ellenséges, csak más...

    Nem értem, hogy egy pszihológus szerint hogyan lehet jobb egy szétvált házasság a gyereknek, mint egy "feszült"?! Szerintem a feszültségek elmúlhatnak - ezt lehet kezelni -, de egy "elvált gyerek" mindig elvált gyerek marad. Természetesen itt nem az egymást baltával kergető "idill"-re gondolok, hanem tényleg egy feszült házasságra.
    Úgy gondolom, hogy egy válás jobban megviseli a gyereket, mint a "feszült" kapcsolat.

  • 2010.05.04 09:25:53Johnny312

    @szuts: szerintem minden pszichológus ezt mondaná, a miénk is ezt mondta :-s
    Keserű pirula, de be kell venni. Nem kergettük egymást baltával, de miután 1-2 év terápia nem segített rajtunk, úgy láttuk jobbnak, hogy különválnak útjaink (pedig van egy 3 éves kisfiúnk). Éreztük hogy más elképzeléseink vannak a világról, és ezek nem változnak, a viszonyunk egymáshoz pedig folyamatosan romlik. Tényleg nem tesz jót az a gyereknek, hogy állandóan előtte kiabáljuk le egymás haját (hát nekem már nem sok van :)

    Szerintem az emberek nem változnak, ezért a megfelelőt kell időben kiválasztani. Sajnos néha túl későn derül ki, ha nem az. Ilyenkor már nagyobb ára van a szakításnak, de sokszor sajnos ilyenkor is meg kell lépni. A gyerek érdekében is.

    A másik megjegyzéseddel egyetértek, jó lenne a másik felet is meghallgatni. Szerintem ez egy szinte teljesen szokványos történet, semmi meglepő nincs benne.

  • 2010.05.04 09:51:36szuts

    Johnny312!
    Ha ennyire nem passzoltok össze, akkor mi alapján választottátok egymást egy életre, gyermekeitek leendőbeli szüleinek kreálva magatokat? Jókora felelőtlenség lehetett - már bocsásd meg nekem ezt a kritikát.

  • 2010.05.04 10:31:09eternity

    Azt hiszem, itt nem csak a naivitás a probléma.
    Látszik a poszton, hogy írója nagyon igyekezett objektíven bemutatni a dolgokat - de nyilvánvaló, hogy szubjektumként ez nem sikerülhetett. A szöveg tele van olyan jellel, mely arra utal, hogy az exfeleségnek korántsem sikerült sem a válást, sem az új nő (a az új gyerekek) felbukkanását feldolgoznia: új hús, fent nevezett nő, ügyesen építette fel stratégiáját, ügyesen kivárt, magához édesgette, előhúzta a tuti kártyát, kiskölyök, ő nyer, minden bevetett, nincs fegyvere, mindent beleadott, kiharcolta, elérte célját, idejét és pénzét is elnyerte, újabb nyavalygásai.
    A szövegen nem csak az látszik, hogy első pillanattól kezdve és minden idegszálával rühellte az új nőt, hanem az is, hogy illúziókba ringatta magát a férjét illetően. Nem hiheti komolyan, hogy egy értelmes férfi párás szemmel bevallja az exének, hogy mennyire imádja a barátnőjét. Természetes, hogy finoman, lekerekítve fogalmaz, mert nem akar (kissé hiszteroidnak tűnő) exasszonyának lelkébe belegyalogolni.
    Az exfeleség képtelen volt túllépni a házasságán, máig jogot formál a férfire, úgy hiszi, neki (és csak neki) tartozik az elszámolással.
    Egyébként magam is elvált vagyok, egyedül nevelem fel a gyerekem, szóval, nem, nem fogom az új asszony pártját. Csak arra szerettem volna rámutatni, mennyire nem tudunk saját érzelmeinktől elvonatkoztatni.
    Ami pedig a gyerektartást illeti. Az nem szabadon választott, hanem kötelező. A nő áltatja magát (és minket), mikor azt állítja, hogy azért nem harcol érte, mert a lányát félti. Nem. Ő a férfival való kapcsolatot félti, a lehetőséget, hogy folyamatos betekintése legyen a másik család életébe.

  • 2010.05.04 11:46:27andymosly

    Nehez tanacsot adni egy ilyen helyzetben-megkockaztatom nem is lehet.Nalunk a helyzet vidam,a Paromnak van egy 11 eves fia az elozo hazassagabol es eddig minden ex-baratno utalta az ex-feleseget,mert kisemmizte a paromat anyagilag.Utalhatnam,szorhatnek ra kigyot bekat de a helyzet az hogy nem erdekel-az egyetlen ami erdekel az Dylan(a 11 eves)es az h imadja az apjat.Egy feszult kornyezetben nem lehet boldog,es mindket szulonek nehezere esik a kommunikacio egymassal ergo nem fogom a helyzetet tovabb ronatni se ma sem kesobb:-)az erdek az,hogy a kissrac johessen amikor akar,erezze jol magat(megtortent,imad engem:-)))es a mamanak se kelljen azon idegeskednie h mit csinalok a gyerekevel.Tobbek kozott ezert vilagositottam fel az elso talakozas utan miutan azt mondta Dylannak,hogy"fogadj szot masoknak",hogy nekem nem kell szot fogadni,mert itt nincsenek szabalyok.Nem az en gyerekem semmi jogom beleszolni a nevelesebe.Mas kerdes,h nem ertek egyet azzal h hajnali haromkor kolat iszik pizzaval,de ugy gondalom hogy havi 4 napba ez igazan belefer:-)))Az sem megterhelo hogy havi 20 percet kell eltoltenem anyukaval egy kave mellett aki francia-nemet,es a Gucci-n kivul mas temaja nincs:-))Mindezt kedvesne ignoralom,nem azert mert huha de jo ember vagyok,hanem mert velem semmi rosszat nem tett,az pedig h mi tortent a multban az nem az en dolgom:-))hatso gondolatom sincs,nem akarok gyereket imadom oket,ok is engem,ha itt van akkor egesz nap jatszunk es osszefirkaljuk apuka fejet:-)))etc de azert 4 nap utan jolesik a csend:-)))
    Szoval az amit a baratno csinal most nem mas,mint hatlmi harc-ami a gyerekeken csattan.
    Tudod a Parom imadja a fiat,de lemondott rola.Ez szamomra a legfurcsabb,kozolte h en vagyok a legfontosabb az eleteben es csak utana a fia,kishijjan rosszullettem h hogy mondhat ilyet,MINDIG a gyerek a legfontosabb,nem lehet senki fontosabb.
    De az emberek olykor nagyon masok:-))
    Mindegy,turelem kitartas:-)))Ez egy eletlecke amit meg kell tanulni:-))

  • 2010.05.04 13:03:01Johnny312

    Szuts, semmi sem fekete vagy fehér. Amikor összejöttünk, sokmindenben passzoltunk, egy-két dologban nem, dehát az ellentétek vonzzák egymást. Amikor összejött a gyerek, akkor szerettük egymást. Aztán utána a legtöbb nő megváltozik. Ez is egy biológiai tény. A férfi meg vagy vele változik, vagy nem, vagy máshová változik. De ne is általánosítsunk, a lényeg az, hogy belekerülsz olyankor egy másik élethelyzetbe, amelyben mindenki másképp viselkedik, mint előtte. Ha egy élethelyzetben két ember harmóniában él, egyáltalán nem biztos, hogy egy másikban is, hiszen egész mások lehetnek az elképzeléseitek arról.

    Az egyik hiba talán az lehetett, hogy nem beszéltünk át mindent A-tól Z-ig, hogy ki mit hogy szeretne csinálni a gyerekkel kapcsolatban. De szerintem senki sem teszi, és ez végül is baj. Másrészt viszont igazából Te sem tudod, hogy mit hoz ki belőle a gyerek, simán érezheted magad másképp, mint ahogy Te azt elképzelted. Láttam már playboy pasikat odaadó apukává szelídülni, és láttam melegszívű lányokat kiborulni a gyereknevelés fáradalmaiban, később akár 4 gyerekét hátrahagyva (az apukánál) elmenekülni "élni" az életét.

    A lényeg, hogy NEM TUDHATOD, hogy hogy fog alakulni az életed a pároddal a gyerekvállalás után. Ismered azt a statisztikát, hogy a kapcsolatok fele 2 éven belül rámegy az elsőszülött gyerekre? Hidd el, nem szerettük volna erősíteni ezt a statisztikát, ezért megpróbáltunk mindent, szakember segítségét is, de hiába. Csak mikor megéltük ezt a helyzetet, akkor derült ki, hogy ennyire különbözünk.

    Másrészt jóban maradtunk az ex-emmel, és megpróbálok jó apukája lenni kisfiúnknak, amennyit lehet, vele lenni. Más apuka szerintem még nálam is kevesebbet van a gyerekével, pedig nem váltak el. Jobb ez így, mintha együtt lennénk és tépnénk egymást. Egy barátom nyugtatott meg, hogy ő is így nőtt fel, és nála kiegyensúlyozottabb embert nem ismerek.

  • 2010.05.04 15:15:41bambano

    nem kicsit, hanem vaskosan ökörség ez a poszt... komolyan azt hitted, hogy az új barátnő nem akar gyereket soha, neked lehet gyereked, neki meg nem? komolyan azt hitted, hogy az új barátnő elvégzi helyetted a gyereked felnevelését?

    a csatát régen elbuktad, pereld ki a tartásdíjadat és elégedj meg ennyivel.

  • 2010.05.04 20:54:10Dóra71

    Szeretem ezt a szöveget: "Más apuka szerintem még nálam is kevesebbet van a gyerekével, pedig nem váltak el. Jobb ez így, mintha együtt lennénk és tépnénk egymást. " Erről kérdezd meg a gyerekedet is, mi jobb, amikor még együtt laktatok, vagy mióta apa elköltözött.

  • 2010.05.05 11:45:29Johnny312

    Ez egy kicsit demagóg volt, kedves Dóra71. Megkérdezhetném azt is, hogy mi a jobb, amikor anya és apa veszekednek, vagy amikor nem? Ne nézzétek már ennyire egyoldalúan a dolgot. Két rossz közül kellett választani a kevésbé rosszat.
    Mégis mi mást kellett volna csinálni??? Ahogy mondtam, mi mindent megpróbáltunk. És nem, nem lehetett tudni előre, hogy ez lesz.
    Az idézett mondattal például saját apámra is gondoltam. Nem foglalkozott velem, pedig nem váltak el. De nem is vettem volna észtre a különbséget :( A kisfiam észreveszi, hiányzom neki, mert foglalkozom vele, most is, régen is. Erre gondoltam.
    Akkor is jobb ez így, mert előtte csak a veszekedő szüleit látta, szerinted az jobb??? A bölcsiben is kiegyensúlyozottabb azóta.
    Ja, és a végére egy kis "apróság", mielőtt bárki bármi hülyeséget találna ki. Ez NEM az én döntésem volt, az ex-em hozta ezt a döntést, és persze a gyerek "érdekében". Miközben én minden erőmmel a kapcsolatunk megmentésén dolgoztam, de ő nem volt nyitott rá. A fentiek igazából a belenyugvásról, ennek az elfogadásáról szolnak. Pedig nekem is lett volna nem kevés okom szakítani. Kedves Dóra71, Te mit szólnál mondjuk évi egy (igen, 1) szexhez?

  • 2010.05.20 09:13:55Dóra71

    A te válaszodban is ugyan annyi a demagógia mint az én hozzászólásomban. Igen felnőt fejjel így gondolja az ember, de ha a gyerekedet kérdezed mindig azt a válasz kapod, hogy jobb volt amikor velük éltél, és Ő nem demagóg, csak más szemszögből nézi a dolgokat.
    Ha gond van két ember között akkor az nem ott kezdődik, hogy évi egy szex. Én sokkal hamarabb beláttam, hogy a volt párom már nem tartozik a családhoz, és én döntöttem úgy, hogy akkor éljen azzal akivel szeretne. Hidd el a harmadik közös gyerekkel a hasadban nem volt egy könnyű döntés, de megharcolt érte.

  • 2010.05.24 18:23:25bonnie

    végre valaki őszintén megmondta az igazat. egy válással együtt jár, ha lezárjuk a múltat, készen kell állnunk egy új életre. mindkét oldalon. akinek ez nem tetszik, sajnos késő bánat....

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta