Zanza!

Én tizennyolc, ő harminc, én ártatlan, ő kész férfi – már fél éve jártunk, amikor elkezdte duruzsolni a fülembe azon a gyöngyörű, hegedűmély hangján, hogy már nem bírja tovább, kellek neki.

 

hot-left

Nap mint nap találkoztunk. Lepipálta a korombeli srácokat az eszével meg a tájékozottságával - pedig sokan voltak belém zúgva, és mindegyik aranyos volt. Égimeszelők és alacsonyak, soványak és izmosak, de esetlenek és naívak.

Bezzeg a harmincas. Mindenütt magabiztosan mozgott, mindenről volt véleménye, mentünk színházba, moziba, kiállításra és kávézóba. A szép barna szemén és a mélyen zengő hangján kivül leginkább az vonzott hozzá, hogy mellette látni kezdtem a világot.

Az egyre gyakoribb sürgetésein sokáig vivódtam, míg egy hétfői nap felhívtam, és csak annyit kérdeztem: mikor akarod? A döbbent csendből éreztem, hogy köpni, nyelni sem tud. Elkezdte köszörülni a torkát, majd nagynehezen kinyögte, hogy szerdán.

Szerdára kölcsönkért egy kéglit, mert ő – afféle mama biztos támaszaként – még otthon lakott. Kora délután találkoztunk egy presszóban, pár lépésre a lakástól. Megpróbáltunk úgy csinálni, mintha ez egy normál randi lenni. De nem tudtunk könnyedén dumálni, bár ő rövidet rendelt, nekem is. Néha rá-ránézett az órájára, mert hattól volt szabad a pálya. Biztonságért hozzátett még egy félórát.

Amikor a lépcsőn mentünk felfelé, éppen lefelé tipegett a barátnője, aki csak úgy barát barátnő volt, de nagyon zavart ez a találkozás, meg az összevillanó tekintetet. Amely úgy tünt, velem együttérző, vele cinkos.

Amikor vérvörös lett az arcom, odaszólt, hogy fenébe, Gabi – mert így hívták – sosem tudsz pontos lenni. Még lelépni sem tudsz időben.

Viszont kitakarított. A hatalmas nappaliban stílbútor. Az öblös fotel a lazáknak való, én merev háttal a kanapéjára ültem, és felkaptam egy divatlapot. Szemem sarkából láttam, hogy a szekrény mellől elővesz egy bontatlan üveget, amelyet nyilván a kulcsátadáskor, előző nap helyezhetett oda. A vitrines szekrényből kivett két, szépen metszett poharat, és töltött az italból. Koccintottunk. Az újságot még mindig szorongattam, amikor mellém ült, egyre közelebb, és megcsókolt. Soha nem volt ennyire ízetlen egy csók.

 

Átölelt és a karjaiba vett. Míg vitt a kanapétól az ágyig, arra gondoltam, hogy mennyire színpadias ez az egész, és milyen jó, hogy ilyen vékony-törékeny vagyok, nem kell kifulladnia.

Nem fulladt ki. Rátett az ágyra és levette a ruhámat. A legszebb melltartómat és bugyimat vettem fel. Kikapcsolta, lehúzta, ott feküdtem meztelenül. Közben valahogy ő is levetkőzött, és fölém keveredett.

Hogy melyikünk volt a feszélyezettebb, nem tudom. Én mozdulatlanul rettegtem. Nyilván ő is minél hamarabb túl szeretett volna lenni ezen a nem éppen fesztelen, de hiúságát kellően legyező feladaton.

Próbált a lábam közé hatolni, de semmi. Toszogatott, lökdösött, amíg a fejem a falba koppant, akkor lábaimnál fogva visszahúzott, és újra nekiállt. Én egyre bénultabban vártam, hogy túlessek az aktuson, ő csuromvizesen. Egyszercsak éles fájdalmat éreztem, ő diadalittasan felhorkant.

Örültem, hogy végre vége. Beálltam a kádba, zuhanyozni kezdtem, a vörös víz hömpölygött a lefolyóba, ettől iszonyodtam és most kezdtem el igazán félni. Amikor visszamerészkedtem a szobába, ő a lepedőt szedte le az ágyról, hogy ezt ki kell mosnunk. Mostuk. Az ágyon lévő foltokat is próbáltuk kisikálni.

Fent voltunk a magasban, a nyomok eltüntetése után néztem a város káprázatos fényeit, a látvány mélyen belém vésődött. Ekkor átölelt, és a fülembe súgta: most már a feleségem vagy.

 

Neki köszönhetem, hogy mindig, minden új kapcsolatomban leblokkoltam, őszintén zavarban voltam, ám minden pasi begerjedt attól, hogy a szemérmes és ügyetlen lányból, a sosemvolt nőből elővarázsolja a szunnyadó vadmacskát, a szexre termett szeretőt. És mindegyik rém büszke volt a saját, fantasztikus teljesítményére, s mindegyik úgy hitte, és nem is tévedett: hogy ő volt az igazi első. És mindegyik büszke első birtokolni akart, mert nincs nagyobb hiúság a földön, mint a férfié a férfiasságára.

 

Egyéb forró sztorik a Díványon:

Sokat beszélgettünk a fiú-lány barátságról, és egyetértettünk abban, hogy van ilyen – a fiú-lány barátság velejárója például, hogy az ember kirakott fenékkel hasra fekszik a rendelő padlójára terített takarón, ha már úgyis véget ért a műszak. | A megcsalás módjai – A rendelő padlója

Sok mindenről lemaradtam már ebben az életben, de hogy a szüzességem elvesztését is sikerüljön elbaltázni, ez azért keveseknek adatik meg – de ahogy arról az ágy mellett elszórt gumik árulkodtak, legalább védekeztünk. | Első alkalom?! Az meg mi?


Blogmustra