INTIM

Csaltál vagy csalódtál? 3.

2009. május 11., hétfő 08:22

joslasA csalásról, csalódásról indított sorozatunk harmadik fejezete Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök versének részletével kezdődik, ráadásként elolvashatod Ágnes történetét, kinek tenyerétől még egy jósnő is megrémült.



„…Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható…”


És most jöjjön a történet.
Ágnesről szól. Ágnesről, a negyvenhét éves, megfáradt, örömtelen nőről, akinek egyszer egy cigányasszony megragadta a kezét, hadd jósoljon a tenyeréből. Pénzt akart, nyilván, már sorolta volna a betanult versikét, hogy ilyen boldogság, olyan öröm, ha belecsúsztat a tenyerébe egy papírpénzt…
De a cigányasszony, ahogy Ágnes szemébe nézett, egy pillanatra megnémult, nem szabadult a tekintetétől.
Micsoda szomorúság ül a maga szemében, angyalom, mondta, és összecsukta Ágnes ujjait.

Ágnes megrémült. Soha nem hitt buta jóslatokban, a kártyában, a csillagokban.
A munkában hitt, a tisztességben és az állhatatosságban.
De ez a rózsás kendős asszony mintha olyasmit látott volna meg benne, amit még önmaga előtt is titkolt. Azt az oktalan tompultságot, bénultságot, ami egyszer, régen a mellkasára ült, és ami nem hagyta szívből nevetni azóta.

Nincs szomorúság, és kész!

Á, butaság az egész. Mitől is lenne ő szomorú? Hiszen minden rendben van, a férje meg ő szépen élnek, nincsenek anyagi gondjaik, van lakásuk, autójuk, nyaralójuk, évente egyszer a tengerre is eljutnak, vagy a hegyek közé – mikor hova vágyakoznak. A gyerekeiket kiiskolázták, mind a kettő állást talált, a nagyobbik lány már az esküvőjére készül. Laci jó ember, sose italozott, sose durvult, nem járt félre, a pénzt is rendesen hazaadta.
Mi lehet akkor?

Butaság, butaság, ismételgette Ágnes, de mégsem szabadulhatott attól a rekedtes, mély hangtól, a tüzesbarna szemtől, attól a ráncos, sokat megélt arctól. „Micsoda szomorúság ül a maga szemében…”
Tényleg szomorú volna a szeme? Talán csak fáradt. Talán csak elcsigázott. Az irodában is mindenki beteg, helyettesíteni kell, pluszpénzt meg nem adnak, csak a robotot várják, az alázatot. Nem szomorúság ez, csak fáradtság. Fásultság.

Várni kellett volna még

Huszonhét éves volt, amikor Laci megkérte a kezét. Solymáron már minden barátnője férjhez ment addigra. Ő maradt egyedül lány. Még mindig Tamást várta, Tamás visszajön, Tamás megígérte – napos reggeleken mosolygott és bizakodott, más napokon meg csontig hatolt benne a kétség, hogy talán már eszébe se jut a fiúnak ott, Kanadában…
Tamás magas volt, csontos, inas, és mindig nevetett. Megfájdult a hasa az embernek, annyit lehetett nevetni vele. Még a leveleiben is mindig, mindig csak viccelt.
Várni kellett volna még Tamásra.

De Ágnes aztán már nem várt.
Vasárnap délután volt, az első meleg, nyári nap, mindenki a cukrászdában tolongott, a Panni cukrászdában lehetett kapni a legjobb fagyit. Ágnes ügyetlenkedett, összekente a sorban mögötte álló fiú pólóját, a fiú nem haragudott, megbocsátott, de csak egy feltétellel, ha lesz egy randi…
Na, ez a fiú volt Laci. Azután már ment minden, mint a karikacsapás, eljegyzés, esküvő, nászút Olaszországba, az első gyerek…

(Ágnes történetének folytatása hamarosan itt!)

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta