EGÉSZSÉG

Iszonyú hosszú idő, mire el merek indulni otthonról

2011. április 21., csütörtök 19:41 |

Attól félek, hogy valami besurranhat a hónom alján lévő kapun, ha nem szorítom össze egy gyors mozdulattal a karjaimat - meséli Zoltán, aki kényszerbeteg. Az ilyen beteget súlyos esetben szorongásai és rögeszmés gondolatai irányítják, amelyek irracionális viselkedésre késztetik. Bár a pszichológus szerint van gyógymód, a legtöbben szégyellnek orvoshoz fordulni.

„Gyakran azon veszem észre magam, ha nem figyelek oda, hogy a jobb kezemmel háromszor megkopogtatom a jobb combomat” – meséli Zoltán (37), aki állítása szerint évek óta enyhébben kényszeres. „Általában ezt kizárólag akkor csinálom, ha ideges vagyok. Ennek a mozdulatnak a párja, hogy néha a két karomat teljesen a törzsemhez szorítom pár másodpercig. Az az abszurd gondolat társul a mozdulathoz, hogy valami ilyenkor besurranhat a hónom alján lévő kapun, ha nem szorítom össze egy gyors mozdulattal, ezzel elvágva egy rossz valami útját."

A kényszerbetegséget sokáig ritka tünetcsoportnak tartották, ennek oka elsősorban az volt, hogy csak a nagyon súlyos, feltűnő esetek kerültek az orvosok elé. A széles körű felvilágosítás eredményeképpen ma már egyre többen keresnek pszichiátriai segítséget. A statisztikák szerint a hazai lakosság mintegy 2-3%-a érintett a betegségben. A kényszerbetegség (OCD - obsessive compulsive disorder) egy szorongásos zavar, az érintett betegek állandóan ismétlődő mintázatokat követnek, melyeket nagyon nehéz felülírni. Ha a tünetek kezelés nélkül maradnak, hamarosan a személy életének irányítóivá válhatnak.

Rettegés a baktériumoktól, kényszeres számolás

Az OCD tünetei az enyhétől a súlyosig terjednek. Ha nem foglalkoznak vele, a súlyos OCD meggátolhatja a személyt abban, hogy ellássa munkáját, otthoni teendőit vagy eleget tegyen az iskolai követelményeknek. A kényszerbeteg ember folyamatos szorongáskeltő gondolatoktól vagy rögeszméktől szenved, és hajlamos a rituális és kényszeres cselekvésekre, amelyeket képtelen kontrollálni. Valaki folyamatosan ellenőriz dolgokat, vagy éppen kényszeres gondolatok foglalják le a tudatát, mint például a gyors és értelmetlen kérdésekre történő válaszkeresés. A kényszeres számolás is gyakran megfigyelhető.

"Néha az is előfordul, hogy páros dolgokat rendezek magam mellé, például az értekezleten a mappám közepén kell lennie a mobilnak és a tollamnak, hajszálra egymással párhuzamosan - folytatja Zoltán. "A mai napig szokásom az elém kerülő 3-4 jegyű számokat fejben összeadni. Ezt viszont gyerekkorom óta csinálom. A járdán lévő repedésre, illesztékre sem szeretek rálépni. Ezek miatt nem tartom magam betegnek, nem is fordultam vele sehova, hiszen ha odafigyelek rá, akkor nem csinálom. Ezek csak rossz beidegződések, amik irányíthatók.”

Szertartásosan ismétlődő kényszercselekedetek

A kényszerbetegség körülírása és kezelése a mai napig kihívást jelent a pszichiátriai kutatás számára. A betegség sokkal gyakoribb, mint azt korábban gondolták - ennek oka, hogy sokan szégyellik és titkolják tüneteiket, nem mernek orvoshoz fordulni. A betegséggel együtt lehet élni, a kényszermozgást követően pedig a beteg úgy érzi, helyreállt a világ egyensúlya. Emellett kiszámítható biztonságérzetet ad a betegnek, hiszen úgy érzi, ezek a cselekvések körvonalazzák létezését és megerősítik őt.

Kálmán (32), aki jógaoktatóként dolgozik, még a barátnője szekrényét is átrendezi saját kényszeres gondolatai miatt. "Nem bírom elviselni, ha azonos színű pólók vannak egymás fölött a szekrényben, ezért mindig ügyelek arra, hogy ilyen véletlenül se forduljon elő. Mikor egyedül éltem, ezt könnyebben tudtam kontrollálni, de mióta barátnőm van, arra is kell vigyáznom, hogy ez az ő ruháival se forduljon elő. Volt már rá példa, hogy amikor elindultam dolgozni, akkor kezdte el a ruhákat a szekrénybe pakolni, és láttam, hogy két fehér felső egymásra került. Szólni nem mertem, de egész nap azon gondolkodtam, hogy fogom tudni észrevétlenül ez megszüntetni, ha hazaérek."

Kényszeres gondolatai mindenkinek lehetnek

„A kényszeres zavarok alapvetően kétfélék lehetnek. Kényszergondolatok és kényszeres cselekvések" – meséli Füredi Krisztián pszichológus. "Kis mértékben mindenki találkozik ezekkel, amikor bizonytalanok vagyunk abban, hogy kihúztuk-e otthon a vasalót, vagy odafigyelünk arra, hogy bizonyos cselekvéseink ugyanúgy történjenek: ismétlődően. Enyhe mértékben ezek a rituálék hasznosak is. A fülünkbe mászott dallam ismételgetése megnyugtató lehet, egy kabalaállat jelenléte egy vizsgán megnyugtatóan hathat. A kényszeres tüneteket akkor nevezhetjük kórosnak, ha mindezek a tünetek túlzóak, értelmetlenek, nem a helyzethez illőek, ha képtelenek vagyunk megszabadulni tőlük, ha túlzottan időigényesek, illetve ha akadályozzák a normál életvitelünket.”

Álmodozás valakinek a haláláról

A kényszergondolatok esetében jellemző, hogy akaratlanok és tolakodóak, illetve énidegenek, és jelentős szorongást okoznak. Ha a személy igyekszik elkerülni ezeket a gondolatokat, akkor az egy ideig sikerül, de nem sokkal ezután jóval intenzívebben térnek vissza. A személy tisztában van azzal, hogy ezek a gondolatok nem megfelelőek, túlzóak, mégsem tud tőlük szabadulni.

A kényszergondolatok lehetnek:

Kívánságok, amikor valami konkrét szándék jelenik meg, például valakinek a halála.

Impulzusok, amikor valamilyen cselekvésre késztetnek, például trágárságra, káromkodásra

Fantáziák, az illető számára el nem fogadható cselekvés fantáziája, például szexuális vagy erőszakos tevékenységről.

Tépelődések, például arról, hogy a világ milyen veszélyes, illetve döntések miatti aggodalom.

Volt, hogy majdnem fellöktem valakit

„A kényszergondolatokban összességében nagyon gyakran előforduló téma a félelem a beszennyeződéstől, illetve a rend és rendetlenség, az erőszak és a szexualitás témakörei – folytatja a pszichológus. „A kényszercselekvések esetén maga a cselekvés szándékos, de az ettől szenvedő személyek ezt másképpen érzik. Félnek attól, hogy ha nem hajtják végre a kényszeres cselekvést, akkor valami baj, valami nagyon rossz dolog fogja őket érni. Általában tudják azt, hogy a félelmük és a viselkedésük túlzott, mégsem bírnak szabadulni tőle. Időnként megpróbálnak ellenállni a viselkedésnek, de az olyan mértékű szorongással jár, hogy mégiscsak visszatértnek hozzá, és ez feloldja a feszültségüket.”

"Úgy megyek az utcán, hogy folyton azt néztem, hova lépek" - mesélte Éva (28), aki évek óta kényszerbeteg.  "Attól szorongok, hogy ha csatornafedőre lépek, akkor valami rossz történik velem, ha véletlenül mégis rálépek, akkor azzal tudom úgymond hatástalanítani a dolgot, ha a következőre ugyanazzal a lábammal sikerül rálépni. Volt, hogy majdnem fellöktem valakit az utcán, mert úgy ment előttem, hogy nem tudtam kikerülni a fedelet."

Pár percenként kézmosás, napi 8-10 zuhanyozás

A kényszeres cselekvések sorozattá, rituálévá állhatnak össze, amelyet a betegek minden alkalommal ugyanolyan módon, ugyanabban a sorrendben hajtanak végre, mert egyéb esetben szorongani kezdenek. A kényszercselekvés sokféle lehet. Nagyon gyakori változata a tisztasági kényszer, mely szerint a személynek folyamatosan nagyon tisztán kell tartania saját magát és a környezetét. Ennek során lényegében folyamatos cselekvésre kényszerülhet, például pár percenként újra kézmosásra, napi 8-10 zuhanyozásra stb. A kényszerbetegek rendszerint reálisan ítélik meg a világot és önmagukat, és tisztában vannak cselekedeteik irracionális jellegével.

Képes vagyok visszamenni az utcáról is

A kényszerek olyan elviselhetetlen mértéket is ölthetnek, amikor a beteg valóságészlelése látszólag megbomlik. Gyakori viselkedési kényszer, amikor folyamatosan figyelik azt, hogy adott dolgok rendben vannak-e, így jellemző az elzárt gáz, a bezárt ajtó, a kihúzott vasaló szigorú, igen gyakori ellenőrzése. „Előfordul, hogy valaki nem képes elindulni otthonról, mert 15-20 alkalommal kell visszamennie, és megnéznie, hogy tényleg bezárta-e az ajtót, illetve a mosakodási kényszer esetén a kézmosás folyamatos ismételgetése teheti lehetetlenné az otthonról való elindulást. A kényszeres viselkedések és gondolatok egymástól függetlenül is előfordulnak, de általában együtt járnak. Sokféle módon próbáltak már segíteni a kényszeres zavarokkal küzdőkön. A módszerek közt hatásosnak bizonyultak a viselkedésterápiás és a kognitív-viselkedésterápiás módszert alkalmazó pszichoterápiás kezelések, illetve létezik hatásos gyógyszeres terápia is a durvább tünetek féken tartására.”

Kata(32) számára egy gondatlan barátnő jelentette a kényszeres viselkedés kiindulópontját. "Tizenéves koromban történt, hogy egy barátnőm nálam volt, és nem oltotta el rendesen a cigit, a csikket besöpörtem a papírkosárba, és amíg lekísértem a buszhoz, majdnem teljesen leégett a szobám. Ezen a napon kezdődött a kényszeres ámokfutásom. Minden nap tíz percet rá kell szánnom az indulásra, hogy mindent ellenőrizzek: a villanyt mindenhol lekapcsoltam-e, a gázt eloltottam-e, nem csöpög-e sehol a víz, nem hagytam-e bent a konnektorban egy telefontöltőt, tudnom kell, hogy semmi nem maradt áram alatt, mert az felrobbanhat. Persze, tudom, hogy egy töltő nem robban fel, de azt, hogy milyen képek villannak be ilyenkor, nem tudom kontrollálni. Képes vagyok visszamenni azért az utcáról, ha a gondosan elnyomott csikket nem dobtam ki egy hatástalanító  szertartás keretében. Ha tűzoltó autót látok a városban, mindig megrándul a gyomrom, és átgondolom újra, nem hibáztam-e. Úgy látszik, azóta is büntetem magam."

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.04.21 19:58:55szanalmas

    Kata(32)-nek üzenem:
    [link]

    Ajánlom a világító kapcsolós hálózati elosztót, jól látszik a működése és kényelmes!

  • 2011.04.21 21:00:37Zedder

    Az ilyenek régen a Tajgetosz mellett végezték, elsatnyul a társadalmunk.:(

  • 2011.04.21 21:35:58gabo74

    zedder,te tényleg empatikus vagy,csak nehogy te,vagy a szeretteid közül valaki belekerüljön ebbe a csapdába.

  • 2011.04.21 22:05:34gyakorlo72

    Most már tudom, hogy ha a liba jön velem szemben az utcán, néz ki a fejéből, mégis nekem jön, akkor szegény nem vak, hanem csak kényszeres. Megnyugtató. :)

  • 2011.04.21 22:43:44lesszi

    adnék én nekik napi 10 zuhanyozást. azt hiszem megemlegetné.... ez mind csak bedumált "betegségek"

  • 2011.04.21 22:56:48bikmakk

    Az elsőnek:

    Nyugi, Kata(32) csak egy kitalált személy. Ilyen női magazinokban tucatjával lehet találni hasonlókat, mert az egyszerű embereknek kézzel fogható példa kell. Ha csak a jelenséget írjuk le nekik, akkor távolinak érzik a problémát, míg ha Kata(32) szól hozzájuk, akkor jobban átélik.

    Erre akkor jöttem rá, amikor tanúja voltam annak, ahogy az egyik ismerősöm valami német magazint fordít. Tőlem kérdezte meg, hogy mi legyen az egyik ilyen példacsaj neve, mert az Ulrike(25) kicsit hülyén hangzana magyarul... :)

  • 2011.04.21 22:59:26nosferato

    ez mindenkiben benne van. minimum olyan szinten, hogy a söröskorsót logóval kifelé vagy befelé szereted, vagy beforgatod-e a papírpénzeket...
    [link]

  • 2011.04.21 23:24:16the return of faszharcos

    jógaoktatóként ennyi önuralom nélkül?

  • 2011.04.21 23:30:47Karnamantra

    Na, ezek után nekem van vagy 5 "kényszerbetegségem" :) Persze mindegyiket könnyedén tudom kontrollálni, sőt, kvázi lustaságból, de ha tele vagyok energiával és idővel, csinálok pár dolgot a fentiek közül:))

  • 2011.04.22 06:57:20kacsalekvár

    Elöljáróban annyit, hogy ez a kisfilm egy fos, semmit nem ad vissza abból, amit átélünk. De még az a kevés is rosszul van kivitelezve.

    Én már vagy 10 éve kényszerbeteg vagyok, változó intenzitással. Fiatalkori trauma hatására alakult ki bennem, és egyszerűen nem tudom "levetkőzni", hangulattól függően a tünetek tudnak elég súlyosak is lenni.

    Ez nem egy egyszerű bedumált betegség, és taigetosz sem szükséges. Másokra ártalmatlan vagyok. Van normális munkahelyem, családom, barátaim. Kívülről normális életet élek, de belül lassan felőrlődöm.

    Állandóan pörög az agyam, mindig gondolkodom valamin. Esténként néha hajnalokba nyúlóan rágódok dolgokon. A dolgok rutinszerű ellenőrzése teljesen megszokott program. Van, mikor én is 15-20x megnézem a tűzhelyet, az ajtókat. A cégnél én zárok esténként, riasztó+9 ajtó+3 ablak van, amire figyelnem kell. El lehet képzelni.. :)

    A legszebb az egészben, hogy bárkinél kialakulhat, elég hozzá a gyakori stressz, vagy valami komolyabb, megoldhatatlan élethelyzet. Barátaim között is akad olyan, aki nemrég kezdett el ennek a "hobbinak" élni.

    Voltam pszihomókusoknál, de az alkalmankénti 5-10 rugó ellenében csak színlelt megértő hümmögéseket kaptam viszonzásként. Fingjuk sincs erről az egészről, így elég nehéz orvosolni bármit is. Ha valaki tud olyan dokit, aki valóban vágja ezt a témát legyen szíves értesíteni!

  • 2011.04.22 07:25:26S1lver

    @lesszi: úgy tűnik, te is kényszerbeteg vagy: ellenállhatatlan vágyat érzel idióta kommentek beírására.

  • 2011.04.22 07:39:11Kobres

    kacsalekvár: 1. pszichiater - szorongascsokkentot ad.
    2. pszichologus, ha lehet ne analitikust valassz, mert a gyerekkori elmenyek elohozasa nem jo a szorongasra, hanem kognitiv iranyultsagut.
    3. autogen trening.
    4. kezdj sportolni.

  • 2011.04.22 07:39:39bádogember

    @Kacsalekvár: valószínűleg nem pszichológushoz, hanem pszichiáterhez kell fordulnod.

    Annak idején az akkor 4 éves kislányomat diagnosztizálták OCD-vel. Életem legnehezebb egy éve volt az az időszak. Félt a fűszálaktól, a víztől, emberektől, ökölbe szorította a kezét és soha nem játszott. Ő ezt aggódásbetegségnek hívta (= teljesen tisztában volt a maga szintjén, hogy nem kellene szorongania).

    Gyermekpszichiáterhez kellett vinnünk, és bár a szakemberek szerint az OCD valamennyire kezelhető, de nem gyógyítható, már 7 éve tünetmentes.

    Azoknak a majomládáknak, akik azt hiszik, ez egy bedumált betegség, kívánom, hogy maradjanak meg ebben a hitükben és ne kelljen rájönniük, hogy ez mennyire nincs így. Nagyon sokszor szervi eredetű a hajlam / betegség (a szerotonin nevű anyag hiánya az agyban -[link]). Ezért is lehet kezelni a súlyosabb eseteket gyógyszerrel.

  • 2011.04.22 07:44:49bádogember

    @Kobres +1

    Egyébként állítólag életének valamely szakaszában mindenki produkál valamilyen OCD-s tünetes, csak a megfelelő körülményeknek kell összejönni.

  • 2011.04.22 08:33:53giyandeva

    A kényszerbetegség gyógyítható, a pszichés okot kell feltárni és feloldani a lelki blokkokat.

  • 2011.04.22 09:09:11Maura

    Avagy mashogyan kell taplalkozni. Sajat nevemen vallom be, hogy valoban depressziora hajlamos voltam (es vagyok), de egy specialis dietaval a tunetek szinte nullara csokkentek, holott elethelyzetem boven adna most is okot arra, hogy sotetsegbe zuhanjak:)

    Szoval vegtelenul egyszeruen, pl Badogember kislanyanak szervezete allergias reakcioval vedekezik a szamara artalmas taplalektol. Az emberek 99 szazaleka onpusztitoan etkezik, es most nem a zsiros-cukros dolgokra gondolok.

  • 2011.04.22 09:35:47Lord Ickenham

    Kacsalekvárnak:

    Ma már nem számít gyógyíthatatlannak kényszerbetegség, és vannak olyan orvosok, akik erre specializálódtak, a te szavaiddal élve "vágják a témát". Érdemes lenne egy ilyen pszichiátert felkeresni, mert gyógyszeres+terápiás kezeléssel (a kettő általában együtt hatásos csak).

    A hozzászóló trolloknak köszönhetően most már értem, hogy miért számít ma Magyarországon még mindig szégyellnivalónak a pszichés betegség. Nem kívánom, hogy a töredékét is elszenvedjék annak, amit a kényszeresek általában. Mondjuk ez az agy betegsége, úgyhogy a "lesszi" félék teljesen biztonságban vannak...

  • 2011.04.22 10:33:25Netszamuráj

    Nekem a testvérem volt ilyen. 13-14 éves korában jött elő. A "mániája" mindig változott. Hol kézmosás, hol valami más. Rengeteget beszélgettem vele, próbáltam neki elmagyarázni, hogy a dolgoknak nincs reális alapja. Szüleim nem igazán tudták kezelni a problémát, apám végső kétségbeesésében elvitte vmelyik pszichiátriai osztályára. Elég érdekes volt a kezelés: leszedálva tartották. Sírva könyörgött, hogy vigyük el onnan, az apám két hét után belátta, hogy értelmetlenség ott tartani. Semmi sem tettek a gyógyulása érdekében, hacsak nem a leszedálást annak tartjuk.

    Az élmény, meg a valódi elmebetegek annyira sokkolóan hatottak a testvéremre, hogy attól a naptól kezdve úgymond összeszedte magát, és kínkeservesen legyűrte a betegséget. Kurva lassan ment, és kurva nehezen.

    Nem tudom egyébként, hogy a pszichiátria fejlődött-e mára, ez kb. 22 évvel ezelőtt volt. Sok hozzáadott értékük nem volt.

    Egyébként pedig, aki azt gondolja, hogy ez nem betegség, annak azt kívánom, hogy holnaptól tapasztalja meg, lehetőleg saját magán. Aztán majd meglátjuk, hogyan fogja magát ebből a "bedumált betegségből" kidumálni.

  • 2011.04.22 20:06:04Kobres

    @Maura Ez uj dolog - dietaval a szorongas ellen :)

  • 2011.04.23 08:35:41kacsalekvár

    Üdv ismét!

    Köszönöm mindenkinek az építő jellegű hozzászólásokat!

    Több kérdésre egyszerre válaszolva: naponta sportolok, hogy kitekerjem a stresszt magamból. Sajnos a melóm miatt bőven megvan a napi adag idegbaj.

    A pszichés kiváltó fő okokkal teljes mértékben tisztában vagyok, de rajtam kívül állnak, lehetetlen őket megváltoztatni. Családi, főleg egészségügyi problémák.

    Pszichiátert nem tudok megfizetni, legalábbis magánt biztosan nem. Az "sztk-s" figurák is pénzt akartak a második randitól, úgyhogy ők is felejtősek.

    Így, hogy egyre többet süt a nap, enyhülnek a tünetek, kezd visszatérni belém a lélek. Tulajdonképpen szerencsés vagyok, mert ez nem olyan állapot, ami tartósan elszigetelne az emberektől. Szeretek társaságba járni, kirándulni bulizgatni, emberekkel ismerkedni. Csak azokat az időszakokat kell átvészelnem valahogy, amikor maga alá gyűr a kényszer.

    Mindenkinek boldog nyulat!

  • 2014.11.04 00:42:49Prophet0909

    A taigetoszos csávó elég gonosz lehet, aztán biztos ő is azért talált ide mert hasonló problémája van csak nem meri bevallani pedig az önfelismerés fontos.

  • 2014.11.04 00:58:09Prophet0909

    Én is ezzel a problémával küzdök. 11 éves koromban kezdődött, mikor elhitették velem, h apám hiv fertőzött. Pontosan fél órákig mostam a kezem, ha hozzáértem valami olyan dologhoz amihez apám hozzáért kezdtem előlről. Akkor is ha valaki olyanért hozzám aki azelőtt olyan dologhoz ért hozzá amihez apám is. Féltem továbbá minden tisztítószertől azt gondoltam a szemembe megy és megvakulok. Erősen hipochonder voltam, és emellett a betegség mellett küzdök még személyiségzavarral, és mániákus krónikus depresszióval is. Nem csak a kezemet mostam hanem mindenemet, minden testrészemnek fél órákig kellett ázni. Később ezt felváltottam azzal h egyhült majdhogy eltűnt a hipochondria és egy hypoba áztatott ruhadarabbal törölgetem magam. 7 évig kezeltek eredménytelenül, elmondom h ezek a gyógyszerek amit erre írnak semmit sem érnek. Nagy nehezen sikerült letennem és nem is megyek orvoshoz, nem leszek kísérleti patkány. Illegális szerekkel több évre kikezeltem, de mikor azokat is abbahagytam újra jöttek a tünetek. Jövedelem nélkül vagyok hála orbán kormány szóval ezek is tárgytalan dolgok lettek. Egyébként sem jó semmi addikvitás és ami egyáltalán nem vált ki függőséget az is kegyetlen drága. Mára eljutottam arra a szintre h teljesen összefüggéstelenné vált ez a dolog. Már nem félek semmi betegségtől már csak rögeszme. Rendszeresen sportolok, vannak új barátaim, és bízom az akaraterőmben mert más nem maradt. Jó egészséget és kitartást kívánok mindenkinek, béke veletek :)

SZÓLJON HOZZÁ!

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta