KEDVENCEK

Ördögi gyerek – egy anya kalandjai

2010. április 21., szerda 11:21

ordogi_mNincs az a talpraesett, egészséges, jól nevelt gyerek, aki ne hozná kellemetlen helyzetbe a szüleit.  A nagyok  választhatnak, hogy vagy soha nem viszik ki az ördögfiókát a biztonságos otthonból, vagy vállalják a vele járó kellemetlenségeket. Íme néhány történet egy anya szemszögéből. 1. rész

A szülői hivatás szép, de nagyon sok nehézséggel jár, amelyekre lehetetlen felkészülni kézikönyvekből, baráti tanácsokból, vagy a nagyszülők tapasztalataiból okulva. Két részes cikkünkben szeretnénk bemutatni azokat a helyzeteket, amelyek megpróbáltatás elé állítják a szülőket, valamint azt is, mit lát ebből a környezet. Elsőként íme néhány erőpróba egy anya életéből.

A gyerekek folyton véleményt nyilvánítanak társaságban. Ha szerencsétlen szüleik egy pillanatra nem csak rájuk figyelnek, ők  hánynak, földhöz csapják magukat, óbégatnak, lábukkal ütemesen rugdossák az asztalt, vagy ha éppen tinédzserek, pofákat vágnak, és beszólnak.

Hányás a szépségápolási részlegen

Emlékeim szerint négy hónapos volt a kislányunk, amikor először elvittük magunkkal valahová. A szokásos heti nagybevásárlást kellett intéznünk az egyik bevásárlóközpontban, és úgy döntöttünk a férjemmel, hogy ezúttal hármasban indulunk útnak. Elegünk volt már a magányos vásárlásokból, jól esett végre újra együtt kimozdulni valahová. Sok mindent nem tudtunk magunkhoz vételezni, hiszen a bevásárló kocsiba egy babahordozó mellé nem sok minden fért be, másrészt tíz perc nem telt bele, és a gyerek már tele is hányta a kettes és hármas sor közötti folyosót. Épp azt, ahol a samponok és a fogkrémek vannak. Talán nem véletlen, hisz azóta is utál hajat és fogat mosni, pedig már tíz éves. Ezzel kezdődött az ő véleménynyilvánítása. Tíz éve történt az eset, de még ma is élénken emlékszem a bevásárlók fintorgó arcára, ahogy végignézték az esetet. A személyzet, aki felmosott utánunk, gyűlölködve pislogott ránk. Mi pedig sűrűn elnézést kértünk azért, hogy négy hónap után ki mertünk jönni a lakásból.

Felmosás egy budai bevásárlóközpontban

Ezután sokáig nem volt kedvem újra elindulni bárhová is a gyerekkel. Következő emlékem két éves kora környékéről való. A férjem külföldi, így az ő szülei nem jöhetnek számításba, ha le kellene adni a kölyköt néhány órára. Édesanyám vidéken él, ő is csak néhány havonta látogat el hozzánk. A bébiszitter nem olcsó, így csak akkor engedhetjük meg magunknak, ha tényleg életbevágóan fontos, hogy mindketten egyszerre legyünk ott valahol. Korábbi emlékeimet elfeledvén bátran mondtam igent barátnőm invitálására, akivel megbeszéltük, hogy egy bevásárlóközpontban fogyasztunk el egy feketét.

Édes csemetém nem sokáig bírta anyukája ölében, így úgy döntött, hogy a kávézó melletti cipőboltban barangol, míg mi megfejtjük a világot. Ráláttam a boltra, így úgy döntöttem, adok magamnak tíz perc kimenőt. Nem telt el azonban öt perc, és a gyermekem egy cipővel a kezében futott oda hozzánk. Az eladók legnagyobb megrökönyödésére, kétévesen ellopott egy pár futócipőt. Természetesen azonnal visszavittük a szerzeményt. Erre azonban a kislányom ismét véleményt nyilvánított. Neki nagyon kellett az a cipő, ezért lefeküdt a földre és hangos üvöltésbe kezdett. Olyannyira, hogy tíz perc múlva - megunván ezt és otthagyván a kávémat - megpróbáltam vele hazaindulni. Ő azonban nem volt hajlandó felkelni a földről. Így jobb híján, szánakozó és hitetlenkedő pillantások közepette, a csuklójánál fogva kellett kihúznom az én drágámat a bevásárlóközpontból.

Pofavágás a főnök előtt

A barátaim azóta szerencsére megszokták, hogy gyermekem mindig láb alatt van, ha kicsit is másra figyelek. Főnökömnek azonban ismeretlen volt az én tinédzser lányom. Egy rendezvényre invitált, én pedig előre szóltam: velem van a gyerek, nem tartom jó ötletnek. Ő szintén édesanya, azt mondta nem lesz gond. Épp a munkáról beszélgettünk, amikor a tinédzser lányom a fülembe súgta: unatkozom. Megsimogattam, és megkértem, bírjon ki egy fél órát, ez most fontos. Nem telt el tíz perc, és ő főnököm arcába nézve fintorgott, sóhajtozott és hangosan fújtatott. Párszor még megpróbálkoztunk a beszélgetéssel, de egy idő után feljebbvalóm javaslatára hazaindultunk. Valószínűleg ő is megkönnyebbült, hogy magára hagytuk.

Nem tudom, mi a recept. Van-e recept a gyerekre? Sok törődést, figyelmet, nevelést kapott a lányom. Többnyire jó fej, jó tanuló és figyelmes. Előfordul azonban, hogy kibújik belőle az állat, és bárhol is vagyunk, leéget. Nem fejtettem még meg, mi váltja ki belőle az elviselhetetlent. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez csak ritkán fordul elő. Sajnos ez kikerülhetetlen, és ha valakit ez zavar, egyet tudok csak mondani: készüljön föl rá, mert vele sem lesz ez másképp.

A folytatásban azokat a helyzeteket mutatjuk be, amikor a szülők számára kellemetlen helyzeteknek más résztvevői is vannak.

cikk-tipus-linkek

Kisgyermekeknek a belépés szigorúan tilos

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.04.22 08:54:59gubaba

    Egyszerűen csak el van nevelve az a gyerek. Mert az anyja nem elég érett személyiség ehhez a feladathoz, nem is lesz az másként.

  • 2010.04.22 10:43:47lamia

    Szia!
    Ne haragudj de nem értek egyet.A saját példámból kiindulva merem ezt kijelenteni.Nekem van egy 3 éves kisfiam és egy 9 éves kislányom.nagyon következetesen próbáljuk nevelni mindkét gyermeket,de néha nálunk is történnek hasonló dolgok.A gyerekeknek is van véleményük,fejlődő személyiségük,gyakran próbálgatják a szárnyaikat, feszegetik a határokat.Véleményem szerint ez nem jelenti azt,hogy "elneveltek".

  • 2010.04.22 11:01:24aaa

    gubaba, neked nincs gyereked :))) (ha van, akkor csak sajnálni tudom)

    Akinek van gyereke és nem terrorizálja lelkileg és/v testileg, üti-veri h meg se merjen mukkanni a jelenlétében, az tudja h ez a cikk úgy igaz, ahogy leírták.
    Ismerek olyanokat, akik annyira jólneveltek h (valszeg) sosem tettek semmi rosszat a szüleiknek. Nos ezek senkiben sem bíznak meg, a szüleik (anyjuk főleg) az egyetlen, akire hallgatnak - és félnek tőle/tőlük... Nem ragozom, én csak sajnálom őket...
    A mondás azt tartja h jó gyerek és szép öregasszony nincs :)
    Nekem 2 van és jólnevelteknek mondják Őket - ezzel együtt vannak konfrontációk köztünk és ez a természetes - miként MINDEN interperszonális relációban :)

  • 2010.04.22 11:34:00bögöbö

    Minden respektem a posztolónak. Te, kedves (?) gubaba
    1. vagy tényleg nem rendelkezel gyerekkel
    2. vagy a Nagy Lottóhúzásnál kifogtál egy tuti jól viselkedő gyereket.

    Szomszédom első gyereke egy tünemény, akkor és annyit evett, amikor és amennyit kellett, társaságban mosolygott mindenkire, édes szavakat formált már két évesen, még az idegenek előtt sem jött zavarba stb. Nem is értette, hogy mi mit vesződünk a lányunkkal ( miközben elég idősek is vagyunk a gyerekneveléshez, meg analfabéták sem vagyunk). Aztán megszületett a második gyereke.... egy katasztrófa. :)))

    Úgyhogy fikázás helyett (ha kifogtál egy jó gyereket), inkább örülj neki...

  • 2010.04.22 11:41:12frikazojd

    Hát eddig még minden nemnormális gyerekre jó hatással volt két teljesen egyforma pofon. Nem ütni-verni kell folyton, az csak ront a dolgokon.
    Ám alkalmas időpillanatokban eleresztett nyakas bizony csodákat művel. Utána viszont szépen el is kell magyarázni a gyerek korának megfelelően, miért kapta. Nálunk ez mindig így zárult: Ugye milyen kellemetlen volt (gyk. pofont kapni)? igen. Na akkor máskor mellőzöd hisztit.
    Ennyi.

  • 2010.04.22 12:05:23tamas.m

    1. Az áruházak szépségápolás részlegén nekem is hányingerem szokott lenni, pedig néhány évtizeddel tapasztaltabb vagyok a 4 hónapos csecsemőnél, akiről, mint tudjuk, elég könnyen el tudja hányni magát, mindenféle indok nélkül.
    2. Recept a gyerekhez? Nem a gyerekekhez kell recept (mellesleg van recept), hanem a felnőttekhez. Akik, bár ők hasonlóan viselkedtek gyerekkorukban, mégsem hajlandóak ezt elfogadni más gyerektől. Hozzájuk nincsen recept.
    3. Mit jelen az el van nevelve a gyerek? Egy tini lánynak(vagy akár fiúnak, vagy akár fiatalabbnak, vagy akár fiatalabb fiúnak) az egyszerűen nem tevékenység, hogy ülünk egy rendezvényen és jopofizunk sosem látott idegenekkel, és beszélgetünk az érdeklődési területétől teljesen távol eső munkahelyi kérdésekről. Ennek az aprócska ténynek a figyelmen kívül hagyása a szülő, illetve a szülőt a gyerekkel együtt invitáló főnök részéről hiba, ami semmiképpen sem a gyerek félrenevelését jelenti. Egy kultúrált főnök, főleg, ha ő is anyuka, akkor visszapofizik, jót röhögnek, máris nem unatkozik annyit a gyerek, és kibírja a fél órát. Lefordítva magyarra, a felnőttek belekényszerítettek egy élettapasztalattal nem rendelkező gyereket egy olyan helyzetbe, amivel maguk a felnőttek sem tudtak mit kezdeni.

  • 2010.04.22 12:33:34ösvény

    Gyereket ütni szánalmas. Az én tenyerem is viszketett már párszor, ha a gyerekeim olyat tettek, ami túl volt a tűréshatáromon, de ez mitől lenne elfogadhatóbb, mint a többi testi fölénnyel szerzett "igazság"?? Amúgy meg a felnőtt megteheti, hogy elmegy egy kellemetlen, unalmas szituból, a gyerek nem, ezért próbál tenni vmit a helyzet megoldására. Oké, az eszközei még nem túl kifinomultak. Amelyik felnőtt ezen kiborul, az semmivel sem "jól neveltebb", mint a gyerek

  • 2010.04.22 12:42:40gubaba

    Kedves Mindenki!
    Gubaba vagyok, három, immár felnőtt gyerekem van, mindegyik fiú. Rettentő sok nehézség közepette neveltük fel őket (volt bő másfél év, amíg három különböző intézménybe kellett őket elvinni) és mindketten nagyon sokat dolgoztunk, megélhetésből, nem karrierimusból. . Volt lelkiismeretfurdalásom is, de eszközeim is bőven. A hiszti-rohamokat általában humorba fojtottuk: hogy csináltad, kisfiam, nem figyeltem, próbáld meg újra - addig kellett bemutatnia, amíg maga is elvigyorogta.
    Ja, én egy migrénes roham folytán egy szomszédos ország nemzeti múzeumát hánytam teli, és? Emiatt még nem kell "ördögi"-nek nevezni senkit.

  • 2010.04.22 13:07:04bögöbö

    Kedves gubaba!
    Talán akkor ezt kellett volna írnod már elsőre is....
    (Amúgy kíváncsi vagyok, hogy humorizálnád/magyaráznád el a dolgot egy olyan hisztizős gyereknek, aki még nem tud beszélni sem.)

  • 2010.04.22 13:20:59ösvény

    A hisztin nincs mit magyarázni, érzelmi dolog. Amúgy ha elég kicsi a gyerek, a figyelmét is el lehet terelni (néha), vagy egyszerűen hagyni kell. Még ha ez kínos is egy áruház, vagy az utca közepén. Akinek van gyereke, úgyis megérti (remélhetőleg), akink meg nincs, milyen alapon formál véleményt?

  • 2010.04.22 13:24:12ösvény

    Pontosítok, véleményt nyilván formálhat, de ne ítélkezzen.

  • 2010.04.22 13:29:38eszes

    Jaj de jó, hogy valaki végre ezt is leírta. Szerintem sem a gyereket kell szídni, pofozni, humorizálni vagy drámázni, ha nem a felnöttek hozzá állásában kéne kicsit bízni. Elsőre senki sem láthatja, hogy az adot szituáció miért és hogyan alkakul ki, hogy annak a szülőnek vagy gyereknek milyen napja van, stb. Emiatt csak pozitívan és ne adj Isten segítőkészen kéne hozzá állni egymáshoz.

  • 2010.04.22 14:58:08Lilalilla

    Üdv. Az igaz, hogy én is nemegyszer arrébb vittem a földön vastag anorákban hisztiző kisebbik fiamat, akinek a fájdalomküszöbe még az orvos szerint is alig volt mérhető, /magyarul esélyünk sem volt, még némi fenék nem mindíg imitál csapkodásával sem, hogy éreztessük a 3-4 évesen mit nem tehet meg/.Pedig a 2 évvel nagyobbra kellett mindíg odafigyelni, a hiperaktívok jellegzetességének nagy százalékát mutatta..de nem volt hisztis, csak a kicsi. Tényleg nem volt semmi sem megoldás arra, hogy ne szerezze meg amit akar. Magyarul addig sírt, üvöltött. Igen, el lehet vinni onnan és nyilván nem várható el nagyobbtól sem, hogy kivárja a felnőttek kávézását, bármilyen fontos lehetne.De két dolog biztos. Amíg csak egy jó gyereke van valakinek, akár lány akár fiú, : csendes, magában eljátszik, visszafogott illetve az alkalomhoz illően viselkedik....addig azok a szülők soha nem fogják elismerni, hogy a mások "neveletlen" gyerekei nem a szüleik hibája.Szerencsére nekem fordítva volt, az elsővel küzdöttünk és álomszerű időket éltünk át a nyugodtabb másodikkal.Fordítva nehezebb. A kicsi a hisztit máig nem nőtte ki, furcsa, de 20 év felett van, nyilván másképp, de mindíg megtalálja a formáját, hogy elérje amit szeretne.Tehetséges./:))/

  • 2010.04.22 22:28:14Cuttle

    A síros hisztit nagyon utalom és sajnálom a szülőket, mikor ilyet latok. Mikor az első lányom 2-3 evés volt akkor történt meg az első és utolsó síros hiszti. Elmentünk vásárolni és megígértük, hogy megkapja a kívánt DVD-t. Mikor megérkeztünk a boltba, jól látható helyen voltak a reklámozott DVD, de előbb mást is akartam venni. A gyerek mikor meglátta messziről a DVD-t olyan erőszakos lett, üvöltött mint a sakál, hogy most azonnal menjünk oda. Probàltam türelemre inteni, de semmi eredménye nem volt. Szerencsére a bevásárló kosárban ült a lányom. Odamentünk a DVD-hez, akkor megnyugodott egy kicsit. Akkor mondtam neki, hogy a DVD itt marad, mert ilyen hisztit csinált. Úgy ahogy jöttünk ki is mentünk, nem vettünk semmit.
    Soha többet nem sírt semmiért!!
    Ez volt az első gyerek, a második és a harmadik is más volt.
    A másik lányom nehezebb eset volt. Utált vásárolni, képtelen voltam ruhákat venni neki, egyszerűen nem probàlt. Volt, hogy elmentünk boltba, mert nem volt már használható ruhája.
    Otthon a szemébe néztem és megmondtam - széttéplek, ha nem próbálsz fel legalább 6 nadrágot - komolyan mondtam, komolyan vette! Felpróbált 6 db nadrágot, közben egyfolytában mondta a magáét, a 7. nadrágot nem próbálta fel! Így is boldog voltam. :))
    Ez 10 évvel ezelőtt volt, már szeret ruhát próbálni, de még mindig mondja a magáét néha, ha valami nem tetszik neki.

  • 2010.04.25 14:14:42oncogito

    Azért nagyon nem mindegy, hogy hány éves korában hisztizik, vagy nyilvánít gátlástalanul véleményt egy gyerek.
    Általában öt éves korig megbocsájtható, mert addig még tanulási időszak van.
    Azonban egy tinédzser gyereknek már igencsak illene viselkednie.
    Az adott szituban, hogy gátlástalanul kimutatta unalmát igencsak nem helyénvaló. Ha a beszélgetés abba is maradt, azért utólag igencsak hathatósan meg kellett volna vele beszélni, hogy ez nem helyén való. Ha nem érti meg, akkor az ő barátait kell kissé egy darabig hasonló módon távol tartani a szülőnek. Akkor talán felfogja, hogy néha-néha a környezet miatt is kell elviselni némi kellemetlenséget.

  • 2010.04.25 14:37:51Silverstar

    Hát ez nem volt túl szép tőled, ne haragudj. 2 éves gyereknek még nem fejlődött ki az időérzéke, neki a "látom a DVD-t és most azonnal nem kapom meg" egyenlő azzal, hogy "egyáltalán nem kapom meg". Most tényleg olyan nehéz lett volna betenni azt a DVD-t a kosárba, és utána elmenni a más dolgokért?

    Gondolj bele, te milyen frusztrált tudsz lenni, amikor nagyon vársz valamire és az utolsó pillanatban még távolabb tolják (pl. öt perc múlva munkaidő vége és mehetsz haza, erre a főnök letesz az asztalodra még egy elvégzendő munkát, ami fél órával kitolja a hazamenetelt.)

  • 2010.04.26 20:08:40Cuttle

    Igazad van, tényleg kicsi volt, de...
    Csak egy sorban akartam megnézni valamit, amit mondtam is és a másik ami engem is meglepett, az a hangos erőszakos üvöltés.
    Azért nem bántam meg, de köszi :))



  • 2010.05.04 15:58:12Ayame

    Hát szerintem is kicsúszott az anyuka keze közül! Mi az hogy egy tinédzser ( aki már nem gyerek!) nem tud fél óráig nyugodtan ülni? Mi van vele az iskolában? Mert itt szokott jönni, hogy azok a hüle pedagőgösök... Ha a szégyen még nem vitte rá a kedves írót arra, hogy keményebben fogja a gyerekét, akkor majd a főnökkel való találkozás következményei fogják: ugyanis a gyenge kezének híre pont a legrosszabb helyre sikerült eljutnia. Ne számítson bizalmi, több pénzzel járó feladatokra. Hiába, a gyerek a szülőt is minősíti!

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta