Zanza!

agressive_childÖtödszörre mondom a gyereknek, hogy kíméljen, igazán ne húzzon fel, menjen oda a tesójához, az apjához, a nagyihoz, és kérjen bocsánatot. Mert valamit nagyon elrontott. Erre ő csak néz, nem érti, hogy mit nem értek, meg se nyekken. Kiver a víz. Hát hogy mondjam, hogy értse: bocsánat?



A helyzet az, hogy a gyerekek néha egyáltalán nem érzik helytelennek apróbb csínytevéseiket, például, ha az autó kárpitjába nyomkorásszák a rágógumijukat, ha véletlenül kiborítják a neszesszerünket, és urambocsá' egy intimbetéttel a fejükön rohangálnak a lakásban, vagy ha akkorát rúgnak a másik gyerek bokájába, hogy menten feldagad a lábikrája. Nem értik, hogy feltétlenül rosszat követnének el, ez csak a mi, felnőtt szempontrendszerünk szerint helytelen. És szerintünk ugye bocsánot is kellene kérni ezért-azért.

Aztán vannak olyan srácok, akik meg éjjel-nappal bocsánatot kérnek, mert praktikus intelligenciájuk, tapasztalataik megtanították őket arra, hogy egy bocsánatkéréssel viszonylag hamar megszabadulhatnak az egyéb felesleges kérdésektől, faggatózásoktól, büntetésektől. Így aztán rögtön rávágják, bocsánat, mert az egy olyan varázsszó, amellyel minden elintézhető mindenfajta következmény nélkül.

A bocsánatkérés ügye kissé nagyobb falat, mint gondolnánk. Nem szeretnék bolhából elefántot csinálni, mert akadnak családok, ahol ez a kérdés napirendre sem kerül, mert mindenki pontosan tudja, hogy mit jelent a bocsánatkérés. Ahol a gyerekek a szociális fejlődés bizonyos fokán már megtanulták jóvátenni cselekedeteiket, a felelősségvállalást, a másokra való odafigyelés képességét. De mi van akkor, ha mégse menne? A következő szempontokkal sietünk a segítségedre.

Látod, sír. Szerinted mit érezhet?

A bocsánatkérés előtt a gyerekeknek fel kell ismerniük, hogy valami rosszat tettek, bár a 3-4 évesekre általában még nem jellemző, hogy különbséget tudnának tenni jó és rossz között. Ezért fontos, hogy te hívd erre fel a figyelmét, és tedd hozzá: ezzel valakinek fájdalmat, gondot okoztál, légy szíves, kérj bocsánatot.

Előfordulhat, hogy meg kell magyaráznod, miért is fontos bocsánatot kérni. Fogalmazz egyszerűen, mondjuk, így: akkor kérünk bocsánatot, ha olyasvalamit teszünk, ami másokat sért vagy zavar. Mivel a kisgyerekek még nem feltétlenül érzik át a másik helyzetét, vezesd rá: látod, sír. Szerinted mit érezhet? Neked hogy esne, ha a te képedet firkálná össze valaki? A bocsánatkérés fontos része, hogy megtanítsuk a srácoknak, hogyan tegyék jóvá tetteiket.

Annak örülök, hogy elmondtad

Minél nagyobb a gyerek, annál könnyebb helyzetben vagyunk. (És minél nagyobb, annál több gond is jelentkezik. Tudod, kisgyerek – kis gond, nagy gyerek – nagy gond.)  Például egy hat-hétévesnek már több fogalma van jóról és rosszról, és egyre jobban képes átérezni mások érzéseit. Azt is képesek felismerni, hogy hibáztak, de pontosan tisztában vannak azzal is, hogy tettükért büntetés van kilátásban, ezért inkább elfeledkeznek a történtekről, lapítanak, hallgatnak.

Amikor ilyesmi kerül napirendre, légy határozott és nyugodt. Ha pozitívan reagálsz, azzal azt üzened neki, nyugodtan légy őszinte. És mindenképpen kezdd azzal, hogy egyáltalán nem örülsz a helyzetnek, de hogy elmondta, bevallotta, az igazán klassz és nemes dolog. Így kell viselkedni egy nagylányak/nagyfiúnak. Erre ő valószínűleg azt is belátja, hogy ilyen helyzetben tudni kell azt mondani: anya/apa, ne haragudj, bocsánat!

(folytatjuk)

Cikkünk második részét itt olvashatod: Bocsánat! Hogyan mondjam, hogy értsd?

Blogmustra