Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Van iskola, ahol a gyerek köré építik a környezetet, ahol az ábécét kártyákkal, az ókori Róma történetét puzzle darabkákkal építik fel. Ingergazdag tantermek, szokatlan szabadság, és egy platform, ahol nem csak a tehetséggondozást, de a felzárkóztatást és az esélyegyenlőség elvét is komolyan veszik. Megnéztük, hogyan működik Montessori 100 éves módszere a Heltai Gáspár Általános Iskolában.
1. rész: A waldorfosok kísérleteznek, és nem buknak
2. rész: Egy Dalton tanár nem beszél, és nem fog színészkedni
A zuglói Heltai Gáspár Általános Iskola a hazai Montessori Egyesület bázisiskolája, de a gyakorlatban néhány ponton eltérnek Maria Montessori pedagógiájától. Nem kirakat órákra voltunk kíváncsiak, ahol minden előre megtervezett módon és rendben folyik, hanem arra, hogy ténylegesen mi zajlik egy montessori jellegű iskolában. Ezért random módon egy nyelvtan órán vettünk részt, de a pedagógusokkal is beszélgettünk.
A legendás kezdetek
A múlt század elején, amikor Róma San Lorenzo nyomornegyedének városképét építkezésekkel alakítgatták, a környéken kószáló utcagyerekek gyakran megzavarták az ottani munkálatokat. A legenda szerint egyszer az építőmunkások megtudták, hogy egy pszichológus, pedagógus gyerekeket toboroz intézetébe, ezért arra kérték, terelje össze a kis bajkeverőket és vigye el őket az árvaházba, a Casa dei Bambinibe. Maria Montessori így is tett, intézetében a gyerekek szokatlan mértékű szabadságot élvezhettek. Az 1907-ben még kísérleti jelleggel indult személyiség formáló, és képesség- fejlesztő nevelési módszer fokozatosan járult hozzá a gyermekközpontú oktatási rendszer kialakulásához. Jelenleg az Egyesült Államokban ötezernél is több, világszerte pedig több mint 8 ezer Montessori-iskola működik. Mivel régen főleg a középosztálybeli fehérek járatták gyerekeiket ezekbe az intézményekbe, ezért korábban radikálisnak és elitistának címkézték a módszert.
Egy hely, ahol a gyerek köré építik a környezetet
Maria Montessori szerint a tanulás egy aktív folyamat. A 3-6, 6-9 és 9-12 éves korosztályokra bontott tananyag a gyerek érzékszervi fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, ezért tanulást motiváló játék- és munkaeszközöket alkalmaznak. Ezek az ún. Montessori eszközök. Ez alsó tagozatban természetes anyagokból készült, többnyire logikai tudást fejlesztő speciális tárgyakat jelent, míg felső tagozaton csoportos társasjátékokat. Ez is része annak az ún. előkészített környezetnek, ahol a gyerek önállóan tud tanulni és ellenőrizni is képes tudását.
...ahol gyakran elcsendesednek
A módszerben ugyanis a csend átélésének is különleges szerepe van. Az ún. csendgyakorlatok olyan alkalmi relaxációs időszakok, melyeket tanulás előtt az előkészítésre, vagy utána a levezetésre használnak. „Leülnek egy nagy körbe, szemüket becsukják, és hallgatják a halk zenét. Ilyenkor képesek összpontosítani gondolataikra, vagy épp egy kicsit kiszállnak belőlük, és megnyugszanak. Sokszor zene sem kell, csak körbeül az osztály, becsukják szemüket, a tanár apró jeleket ad kézzel a mellette ülőnek, de az is lehet, hogy egy tárgyat, és azt adja tovább mindenki, miközben egy-két szóban elmeséli mi jut róla az eszébe. Ennek figyelem, összpontosítás, taktilis érzékelés fejlesztő szerepe van, amely főleg a kisebb gyerekeknél nagyon fontos”- folytatja Czető Mónika igazgatóhelyettes.
A nagyobb gyerekeknél például, és ez is a módszer egyik sajátossága, a helyes konfliktuskezelésre alkalmazzák. Rábai Erika, felső tagozatos Montessori szakpedagógus, mesélte, hogy nemrég az osztályában volt egy kisebb konfliktus, megbeszélték közösen a kiváltó okot, javaslatokat tettek, hogyan oldják meg a problémát, majd valaki elindított egy kézfogást, és ez végigment a körön. „Arra figyeltünk, hogy ez ne egy felszínes kézfogás, hanem tényleg a békekötés szimbóluma legyen. És ez nagyon működik a gyerekeknél.”
...ahol egy közös program a jó kapcsolat alapja
Ekkor mintegy végszóra, megszólalt az Örömóda dallama. Kicsengettek. Miközben a gyerekek között lavíroztunk a folyosón, Földesné Fábián Csilla, az iskola igazgatónője mesél arról, hogy szerencsés iskolának érzik magukat, mert a szülőkkel is nagyon jó a kapcsolatuk. Évközben több programot is rendeznek számukra. Az őszt például szüreti mulatsággal kezdik:
”Egészen más, ha egy ilyen közegben, egy fakanállal a kezében a bográcsok között járkálva találkozik a szülő és a tanár, és ott beszélik meg a problémákat, vagy osszák meg az örömüket. Nyílt nap keretében a szülők bejöhetnek órát látogatni, amikor láthatják, hogy a gyerek által sokszor emlegetett „játék” milyen kemény munkát takar. A játékok persze a bevésődést, a tudás elmélyítését segítik. A nyílt napokat már 10 éve minden év novemberétől áprilisáig tartjuk, amikor bárki bejöhet hozzánk. Ilyen hosszú időre pedig nem lehet felkészíteni sem tanárt, sem diákot, hogy mit "játsszanak el". Itt ilyenkor tényleg azt látják az érdeklődők, ami ebben az intézményben folyik nap mint nap.”
...ahol az összefoglalás csupa játék
Ahogy megérkezünk Erika osztályának ajtaja elé, a csengő ismét megszólalt, ezért behív minket, hogy nézzük meg a hatodikosokat, akik most épp összefoglalnak nyelvtanból. A gyerekek négyes csoportokban dolgoztak, ezúttal könyvek és füzetek nélkül. Minden csoport tagja 1-től 4-ig kapott egy-egy számot. Erika feltett egy kérdést, majd egy számot mondott. Mintegy fél perc volt arra, hogy minden csoport megbeszélje a kérdést, s az elhangzott szám birtokosa, a tanár felszólítására elmondta a helyes választ. Erika szerint ez a játék nagyon jó összefoglalásoknál és ismétléseknél, mert a gyengébb képességű tanulók csoportalakításnál sokkal bátrabban válaszolnak, hiszen a felszólítás előtt közösen megbeszélt választ már magabiztosan tudják mondani, ezért apró sikerélményeket szereznek.
A csoportok ezt követően betűkészletet kaptak, amiből először betűrendet, majd különböző szófajokba tartozó szavakat kellett kirakniuk és csoportosítaniuk. „Ezt évekkel ezelőtt alkalmaztam először egy olyan ötödikes osztályban, ahova nagyon sok nehéz sorsú és tanulási problémás gyerek járt, akik csak ezzel a kártyás módszerrel tudták megtanulni az abc-t. Az ilyen játékoknál nem az van, hogy kinyittatom órán a munkafüzetet, vagy megmutatom, mit kell otthon megtanulni a gyereknek, hanem játékosabb formában közösen pótoljuk be az év közben keletkezett tudáslyukakat.
Történelemből is így foglalunk össze. Az eszközökön puzzle-, kártya- vagy dominójátékhoz hasonló módon kérdések, és válasz-alternatívák vannak felsorolva, de a kezükben ott van a megoldás is. Ez az önellenőrzés jelentősége. Itt a frontális oktatással szemben, nem csak én mondom el, hogy ki volt Hammurapi, hanem a gyerek is kirakja, keresi a választ. És mivel ők elsős koruktól így tanulnak, nem egyből azt keresik meg, hogy melyik alakú puzzle illik a kérdést feltevő darabhoz, hanem közösen átgondolják, megkeresik a jó megoldást. Ezeknek a társasjátékoknak a csoportmunka, és az alkalmazkodás is a lényege. Ugyanúgy, ahogy az életben a munkahelyen is mindenkivel együtt kell tudni dolgozni, ott sem válogathatja meg az ember a munkatársait.”
A módszerről
- A Montessori pedagógia nem osztályzatokkal értékel, mert az elv szerint nem azért kell tanulni, hogy megdicsérjék őket, vagy hogy ne kapjanak büntetést, hanem a tudás megszerzésének öröméért. A mai bevált gyakorlat náluk azonban az, hogy a tanári szöveges értékelés mellett hagyományos osztályzás is van.
- A Montessori pedagógia a gyermeket nem tekinti kicsinyített felnőttnek, inkább autonóm személyiségnek, akit partnerként kell megismerni és formálni. Itt a pedagógus a gyerek segítőtársa a „segíts, hogy magam csinálhassam” mottója alapján.
- A gyermek szabadságát, és a felnőttől való függetlenségét, az önkiszolgálás, vagyis a tudatosan tervezett és berendezett környezet eszközével biztosítják. Montessori alkalmazott először a gyerekekhez méretezett berendezési tárgyakat (az óvodában a kis wc, és mosdó ötlete is tőle származik.) A termekben nincsenek monstrum szekrények, többnyire minden bútor könnyen mozgatható és minden eszköz a polcokról a gyerekek számára is elérhető, a képeket, ábrákat is szemmagasságban helyezik el.
- Világos, színes, gyerekszobához hasonló tantermeket láttunk, ahol a padlót szőnyegekkel borítják, ami az alsóbb osztályokban a közösségi élet fontos színtere. Itt beszélik meg minden reggel és délután mi történt velük előző nap, ill. aznap, milyen problémáik vannak, vagy milyen örömöt tudnak megosztani másokkal.
- A gyerekek szabadon alakíthatják ki munkaterületüket, óra közben felállhatnak, mozoghatnak, ha úgy érzik elfáradtak. Megtanulják a rendszert okosan használni, nem élnek vissza vele. A padok helyét időközönként változatják: hol körben, egymás mellett, hol szigetekre felosztva ülnek, de egymás mögött szinte soha.
- Montessori a nevelési módszerből a tekintélyelvűséget kizárta, mert úgy tapasztalta, ezzel nem lehet eredményeket elérni. Ebben az iskolában az ún. frontális oktatás az órák egyes részében ugyanúgy működik, de utána általában csoportokban dolgoznak tovább a diákok. A tanár a második legfontosabb nevelő a gyerek életében, ezért a módszert a pedagógus és szülők közötti-mindig nyitott és őszinte-kapcsolattartásra alapozzák.
...és ahol működik az integrált oktatás
Amikor fotós kollégám feljött az emeletre és lelkesen mesélte, hogy az ebédlőben látott egy Down-szindrómás kisfiút, és hogy milyen helyesek voltak a gyerekek, ahogy az egyik a sóskaszószt merte ki neki tányérjába, míg a másik az ivólevet öntötte a poharába, nem tudtunk elmenni a téma mellett.
Inkluzív neveléssel is foglalkoznak
Még a ’80-as években a különpedagógiával szemben fejlesztették ki az integratív pedagógia gyakorlatát, amely heterogén csoportokban biztosítja a gyermekeknek, hogy egymástól tanuljanak, megismerjék egymás különbségeit. Bár a közoktatási törvény előírja az iskoláknak erre irányuló kötelezettségét, de nem készítik fel erre a pedagógusokat, így az intézmények nagy része nem tudja megteremteni a speciális törődést és fejlesztést igénylő gyerekek oktatásához szükséges feltételeket, pedig ez közel sem csak pénz kérdése. A heltaisoknak példaértékűen sikerült.
Csilla, Erika és Mónika ekkor már együtt mesélt. Minden szavukból érezhető, hogy amit ezekért a gyerekekért tesznek, szívből, lelkesedéssel és őszinte odaadással teszik. Utazó fejlesztő, gyógypedagógusok, logopédus és pszichológus segíti a munkájukat a sajátos nevelési igényű gyerekek esetében. Ahhoz, hogy minél kényelmesebb és korszerű legyen, az iskolában külön fejlesztő eszközökkel felszerelt szobákat is létrehoztak.
„Az iskolában vegyes csoportjaink vannak, köztük vannak nagyon jó és kevésbé jó képességű gyerekeink, a legkülönbözőbb társadalmi színterekből. Olyan ez, mint a mai magyar társadalom lekicsinyítve. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek így szocializálódjanak. Mert igenis tudomásul kell venni, hogy a nagyvilágban is vannak sérült emberek, akiket támogatni kell. Az, hogy nálunk a nagyobbak vigyáznak a kicsikre, vagy hogy segítenek nehezebben tanuló vagy sérült társaikon, az tényleg természetes. Ez pedig annak köszönhető, hogy nem egy több száz fős mamutiskola vagyunk, hanem egy családias kisközösség”- mondja Mónika, aki szerint a toleranciára, az empátiára, és az elfogadásra nevelést nem lehet elég korán kezdeni.
A Heltai Gáspár önkormányzati iskola. Az a fajta társadalmi integráció ugyanis, amit ők képviselnek, és hosszú ideje felvállalnak, értelmét vesztené, ha alapítványiként működnének. „Akkor a szegregáló hatása miatt csak azok a gyerekek jutnának ehhez a programhoz, akik szülei ezt meg tudják fizetni. Nekünk nem ez a célunk. Egy Montessori módszerű tanárnak rengeteg plusz kompetenciával, társadalmi érzékenységgel kell rendelkeznie, ahhoz, hogy valaki itt jól érezze magát. Mi ezt így vállaltuk fel, így tudjuk és így szeretjük csinálni, ahogy vagyunk.”
