Fürdőszobafelújítás: milyen volt, milyen lett

Zanza!

Hogyan lesz egy régi, lelakott fürdőszobából szép új? Ezt mutatjuk most meg gyakorlati tudnivalókkal, beszerzési helyekkel, tippekkel-trükkökkel.

Amikor lakást kerestünk, elég hamar kiderült, hogy az nem fog beleférni a büdzsébe, hogy a vágyott környéken, a vágyott méretben találjunk egy olyat, ami szép is. Úgyhogy vettünk egy olyat, ami már felújításra szorult. Másfél évvel a költözés után még mindig nem mondom, hogy a végére értünk, de a dolog határozottan alakul, és már vannak olyan részei a lakásnak, amik késznek is mondhatók. Mint például a fürdőszoba. Úgyhogy nézzük végig, honnan indultunk, hova jutottunk!

Bontás, megvilágosodás, további bontás

Kezdjük rögtön az alaprajzi kérdésekkel: az új fürdő nem teljesen ott van, ahol a korábbi fürdőszoba volt. Ugyanazon a falon maradt, viszont a korábbi sötét, két picike ablakkal rendelkező szoba belső oldalából háztartási helyiség lett, a második pici ablakos részt viszont hozzácsaptuk a korábbi nyitott hálófülkéhez, így lett lefalazva, és így alakult ki belőle egy nagyobb, nagyablakos, világos fürdő. De ez nem volt az elejétől ennyire nyilvánvaló.

Csapjunk bele, ez volt az előtte állapot, egy minigalériában:

A fürdőszoba története jól példázza, miért érdemes minél több embernek megmutatni a lakást, minél több emberrel végigbeszélni, mire készülünk. Mi azt terveztük, hogy összenyitva, de megmarad régi helyén a fürdő, és kialakítunk egy háztartási helyiséget a régi hálófülke helyén.

Valamiért sem bennünk, sem az építészben nem merült fel az a zseniális ötlet, amit anyósom két perc után benyögött: miért nem cserélitek meg a kettőt? És tényleg, abban a percben nyilvánvaló lett, hogy ezt kell tenni, mégsem jutott eszébe egyikünknek sem. Pedig valóban: a teregetéshez nincs szükség szép nagy ablakra és gyönyörű kilátásra, sőt, a porszívó és a felmosóvödör sem igényli. Bezzeg a fürdőszoba!

Ezért aztán a bontást egy újabb bontás követte, amikor kivettük, és a két kis ablak közé raktuk az új fürdőszoba falát. Az eredeti és a végleges alaprajzot egymás mellé téve sokkal érthetőbb, miről van szó, és az is látszik, hogy az új fürdő elég nagy lett ahhoz, hogy egy keveset még le is csaljunk belőle egy kicsit nagyobb gardrób kedvéért:

fszobaeredeti-tile

Mivel a férjem imád elterülni egy kád vízben, nekem meg van egy olyan szuperképességem, hogy kádból sem zuhanyzom ki a vizet, nem zsibbadtunk azon, hogy beszuszakoljunk még egy zuhanyfülkét is, sőt, a kádnak is csak a vécé felé eső végét zártuk le egy tejüveg paravánnal. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a döntést megkönnyítette, hogy a két gyerekszoba közti korábbi minigardróbból sikerült kialakítani egy zuhanyzós minifürdőt. 

Oké, de milyen legyen?

Miután elméletileg kialakult az alaprajz, jöttek a gyakorlati kérdések. Milyen burkolat? Milyen kád? Milyen mosdó? Milyen csap? Honnan? 

Burkolatok:

Azt tudtuk, hogy végeredményben szeretnénk valami szobaszerűt, ami legyen gyönyörű, legyen minőségi, és persze azt is, hogy jó lenne, ha nem kerülne nagyon sokba. Két módon tudtunk spórolni:

1. Annyi falfelületet hagytunk burkolatlanul, amennyit csak lehetett. A mosdók mögötti fal vízálló festéket kapott (bevált), a házartási helyiség fala sima festéket, és a nagy ablak környékét is csak minimálisan burkoltuk.

2. Amiből sok kellett, abból olcsót vettünk. Egyetlen burkolatból kellett sok, a nagy padlólapból, mert az sok helyiségbe került. Ebből - szintén szakértői segítséggel - levadásztunk egy másodosztályú olasz darabot a listaár harmadáért. Így megmaradt annyi a hidegburkolatos büdzséből, hogy a kis mennyiségekből viszont tudtuk a drágábbat választani. 

Az elejétől világos volt, hogy valahogy behozzuk a fehér metrócsempét, de hogy ne legyen nagyon elcsépelt, a matt változat mellett döntöttünk, különleges, L-mintában felrakva (ebből 6,75 nm kellett vágási hulladék nélkül – 7 négyzetmétert rendeltem, nem is tudom, hogy voltam ilyen bátor, de elég lett)

Nagyon tetszettek nekem a fahatású burkolatok, találtam is belőle szépet viszonylag normális áron, ami valóban megszólalásig hasonlít a tölgyre. Csakhogy itt jött a dilemma: ha találkozik a küszöbnél a tölgymintás kő a tölgy szalagparkettával, mindenképpen hülyén fog kinézni. Mert teljesen nem lesznek azonosak, a hasonló, de kicsit más meg pont gagyi. Ezen jó sokáig zsibbadtunk volna, ha lakberendező barátnőm fejéből nem pattan ki a zseniális szikra: tegyük a "fát" a falra. (ebből 5,72 nm kellett, hülye dobozméret miatt 7,09 nm-t rendeltem, úgy lett elég, hogy kellett vissza az a két csík is, amit elvitt az asztalos színmintának...)

Innentől kezdve már csak azt kellett eldönteni, mi menjen a padlóra, ami a matt fehér metrócsempével és a tölgymintással is jól megfér. A megoldás egy sötétebb szürke, kőhatású 60x60-as járólap lett (8,6 nm kellett belőle a fürdőbe, de ugyanezt a lapot több helyre is raktuk, úgyhogy sok kellett belőle)

fürdo3

60x60-as padlólap:

honnan? rokfort home,
mit? Emil on square lavagna 60*60 lappato,  élcsiszolt, másodosztályú olasz lap
mennyiért? 4590 ft/m2 

fahatású, 75x15-ös

honnan? csempebox
mit? Cerdisa larix fresh
mennyiért? 8590/ m2

matt metrócsempe, 10x20

honnan? csempebox
mit? Vives zola blanco matte
mennyiért? 8150/m2

Pro tipp: a burkolatokat nem elég megvenni, az is fontos, milyen kiosztásban lesznek felrakva, különösen, ha többféle is találkozik. A burkolatkiosztás előzetes megrajzolásával/kiszámolásával elkerülhető, hogy puszta figyelmetlenségből végül hülyén vágott mennyiségekkel érjenek véget sorok. Ha van belsőépítész vagy lakberendező, ő gondolni fog erre, és megrajzolja, honnan kell kezdeni a lerakást, és a végeken milyen méretre vágott darabokkal kell zárni.

fürdo2

Ha nincs szakember, gondoljatok rá ti, és még a munka kezdete előtt rágjátok ezt alaposan végig a burkolóval, akár kirakosgatva a lapokat, hogy ne az legyen a vége, hogy a gyönyörű padlólapból pont az ajtó mellett kell egy háromcentis csíkot vágni, mert úgy jött ki a lépés.

  • A nagyobb padlólap általában elegánsabb, mint a kisebb;
  • Az élcsiszolt lapok aligfugával rakhatók, elegánsabb lesz, mint a széles fuga;
  • A pozitív (kifele álló) sarkoknál a derékszögben összecsiszolt találkozások mindig szebbek lesznek, mint egy élvédő, de ha ez nem megoldható, a műanyag helyett érdemes valami szebbet választani;
  • Ha valamilyen tartószerkezetre lesz szükség (például a zuhany melletti üveglaphoz), érdemes már a burkolásnál gondolni rá, és a tartóprofilt a falba süllyeszteni: sokkal szebb lesz, mintha utólag kell ronda nagy tappancsokkal rögzíteni;
  • Az épített zuhanyfülke menőbben néz ki, mint a gyári, és összességében nem biztos, hogy drágább!

Kád, mosdó, vécé, csaptelep

A burkolatokkal egy időben ezt is ki kell találni, és amit itt tanultam, hogy érdemes nem készpénznek venni a listaárakat, hanem ajánlatokat kérni. Nyilván segített, hogy egyszerre viszonylag sok mindent rendeltünk, de a legjobb ajánlat bő 40 (!!) százalékot engedett a listaárból, így az előre kijelölt büdzséből végül is az eredetileg gondoltnál menőbb szaniterekre futotta. A csaptelepeket közvetlenül a forgalmazótól vettük meg, szintén lenyűgöző engedménnyel. 

Pro tippek: 

Kád: az akril kád sokkal olcsóbb, mint az acél. De elhittem lakberendező barátnőmnek, hogy megéri megvenni az acélt: tapasztalatai szerint sokkal jobban tartja magát, nem fakul meg, nem karcolódik, nem kopog. Ez volt messze a legnagyobb szaniter-tétel, de megérte.

Csaptelep: szintén a profi tapasztalatai alapján ez is olyan tétel, amin - ha tehetjük - nem érdemes spórolni, sok bosszúságot okozhat később (ez ismerősöknél azóta igazolódott is). Ő ár-érték alapján ezeket javasolta: "Kludi (szeretem a zentát, vagy a bozzt), Hansgrohe Focus (pl. projekt termék), bugnatese kobuk is tök jó, ez picit drágább." A csaptelepek legyenek egy családból, sokkal elegánsabb, mintha össze-vissza válogatunk.

Fontos, hogy ha falból kijövő csaptelepet veszünk, nem csak a csaptelepet kell megvenni (és kifizetni), hanem a falban lévő egységet is! Ez a honlapok alapján egyáltalán nem egyértelmű, én a forgalmazó segítségét kértem, annyira nem tudtam eligazodni rajta - de nagyon készségesek voltak, profin eligazítottak. 

Beépített vécétartály: a harmadik olyan tétel, ahol az építész és a lakberendező egy emberként állította, hogy ha drágább is, meg kell venni a geberitet, mert az nem fog elromlani. Eddig nem volt vele gondunk. 

Szakemberek

A harmadik kulcsmomentum nyilván a szakembergárda. A választásnál támaszkodjunk az ismerősök tapasztalataira, és lehetőleg olyantól kérjünk ajánlatot, akiről jó referenciánk van.

Ajánlatkérés: Legalább három ajánlatot érdemes begyűjteni, méghozzá összehasonlítható módon. Ehhez kérjünk a leginkább megbízhatónak tűnőtől, aztán az ő excel tábláját ürítsük ki, és azt küldjük el ajánlatkérésként a többieknek. Így elkerülhetjük, hogy a végén az almát kelljen a körtével összehasonlítani. 

Fontos, hogy mindig, mindent írjunk le! Legyen leírva, ki és pontosan mit vállalt, pontosan mikorra, pontosan mennyiért. Minden pénzátadás legyen lepapírozva, számla/átvételi elismervény (két példány) nélkül egy fillért sem kaphat senki! A fizetési ütemezésben is előre kell megállapodni, és fontos, hogy az is jelentős tétel legyen, amit csak akkor fizetünk ki, ha a munka valóban a megállapodott minőségben és teljesen elkészült. Így biztosan nem fognak eltűnni a mesterek, amíg be nem fejezték.

A szemfülesek biztos kiszúrják, hogy nincs ablakpárkány
A szemfülesek biztos kiszúrják, hogy nincs ablakpárkány

Különböző szakágak: Amikor olyan munkát csináltatunk, ahol sok szakember dolgozik együtt, könnyen beleszaladhatunk abba, hogy egyik a másikra mutogat. A burkoló szerint a kőműves rontotta el, a kőműves szerint a vizes, villanyszerelő szerint a burkoló, és mindenki tartja a markát, miközben a végeredmény korántsem az, amire számítottunk.

Ezt csak úgy lehet kikerülni, ha vagy van egy fővállalkozó, aki vállalja a felelősséget az összes szakágért (neki fizetünk, és ő számol el a munkásaival), vagy legalábbis egy összeszokott csapattal dolgozunk, akikkel az elején tisztázzuk (természetesen ezt is írásban), melyikük a főnök, aki vállalja a felelősséget, és akivel az elszámolást intézzük. 

előtte-utána
előtte-utána
Blogmustra