Zanza!

Ha már elkerülhetetlen, és tényleg elszántad rá magad, akkor jobb belevágni a lakás helyrerakásába. De vajon hogyan érdemes? Honnan tudunk ihletet meríteni? Hogyan keressünk szakembert? Hogyan beszéljük rá a család fennmaradó részét, hogy a konyhában igenis szuperül mutatna egy kanárisárga konyhafal? És hová tegyük addig a bútorokat? Meg a gyereket?

Először tönkrement a nappaliban a villanykapcsoló. Aztán megadta magát a konyhában a neon. Majd jött az unokatesó, aki egy hirtelen mozdulattal leszakította a vécélehúzót. Minden jel arra mutatott, amire mi is készülünk – egyelőre csak lélekben: a lakásfelújításra.

A pénztárcát és embert (testet-lelket) próbáló feladat a beköltözésünk után nagyjából tíz évvel vált esedékessé. Festés, mázolás és egy jelentősebb változtatás is tervbe van véve, egy hónap múlva esünk neki. A falak festésén, ajtók, ablakok mázolásán kívül a konyhát szeretnénk gyerekszobává alakítani, a nappalit pedig amerikai konyhás élettérré, a gyerekszobából dolgozó/tároló lesz. A tavaszt az isten is lakásfelújításra tervezte, már lehet nyitott ablakoknál festeni, és ha gázszerelést is be kell iktatni a munkálatokba, nem gond, hogy a gázkazánt ki kell kapcsolni. Apropó kazán: ha van érkezésünk és még pár tízezer forintunk, akkor egy füst alatt elintézhetjük a kazán karbantartását is.

A lakásfelújítás számomra mindig is egy ijesztő, megfoghatatlan és elképzelhetetlen folyamat volt, melynek keretében az egész lakást össze kell csomagolni, arrébb tenni vagy elszállítani, és egy kiadós festés és takarítás után újra kicsomagolni és újra a helyére tenni mindent – esetleg a fél bútorzat lecserélésével együtt. És a legfélelmetesebb az egészben, hogy az embernek fogalma sincs, hogyan kezdjen bele. Mi legyen az első tárgy, amit megfogunk és becsomagolunk, a lakás mely sarkán kezdjük el annak kifordítását?

shutterstock 159865049

Először is jó szakembert kell találni. És ha nincs energiánk arra, hogy külön-külön foglalkozzunk a gázossal, vizessel, festővel, villanyszerelővel, burkolóval, illetve összehangoljuk munkájukat, akkor keressünk megbízható generálkivitelezőt. Azt hiszem, manapság ez az egyik legnehezebb feladat, de ha ezt megugrottuk, máris nagyot léptünk előre az ügyben. Kérdezzünk körbe az ismerőseink között, és ha olyan szerencsések vagyunk, hogy kaptunk pár nevet, nem árt megnézni az adott kivitelező referenciáit, és utánakérdezni megbízhatóságának.

Mi sajnos abban a helyzetben vagyunk, hogy egy kicsit sem vagyunk gyakorlatiasak, és nem merjük pl. a festést, glettelést bevállalni, muszáj teljes egészében rábízni magunkat a szakemberekre. Még el sem kezdtük az átalakítást, de már „elfogyasztottunk” egy kivitelező gárdát, ugyanis a szaki többszöri ígérete ellenére sem küldte el az árajánlatát. Pedig több ismerősünk is velük csináltatta a saját lakását, de ebből is látszik, hogy még ekkor is résen kell lenni. A másik, akinél kikötöttünk, szintén nem jeleskedik a kommunikációban, de legalább e-mailben elküldte a pontos kalkulációt, és olyan is megtörtént már, hogy egyenesen ő hívott fel minket telefonon. További pluszpont, hogy generálkivitelező, vagyis van villanyszerelője, gázosa, festője, stb., így össze tudja hangolni a munkát, és segít az anyagok kiválasztásában és szállításában is.

Túrjuk elő a lakás alaprajzát! Nálunk ez sem ment egyszerűen, de sikerült! Ezt a kivitelező is megkaphatja, és ez alapján készítheti az árajánlatot, de számunkra is fontos dokumentum! Nagyítsuk ki és nyomtassuk ki több példányban, hogy többfajta elképzelést, tervet be tudjunk rajta rajzolni – lehetőleg méretarányosan, ceruzával. 

Vitassuk meg az elképzeléseket! Próbáljuk a kiegyensúlyozott viszonyt megtartani párunkkal, családunkkal! A vitatkozásra való képesség az élet egyéb területein is elengedhetetlen, de egy lakásfelújításnál – ne adj' isten, építkezésnél! - egyenesen életbevágó. Sok kapcsolat megsínyli a folyamattal járó stresszt, sokszor hallani olyat is, hogy stabil kapcsolatok mentek gajra egy építkezés végére. Próbáljunk tudatosan készülni a vitákra lélekben is, ne húzzuk fel magunkat a másik ötletén, türelmesen hallgassuk meg, és mondjuk el neki a saját elképzelésünket – lehetőleg úgy, hogy ő is ugyanolyan türelmesen meghallgat minket. Akár mindkét fél kézbe vehet egy alaprajzot, elkészítheti saját verzióját, majd a változatokat összehasonlítva, egyeztetve kitalálhatjuk a végleges, kompromisszumos variációt.

Hagyjunk időt magunknak, ne próbáljunk pár nap alatt kitalálni mindent! Hagyjuk, hogy leülepedjenek bennünk a tervek, és legyünk nyitottak újabb elképzelések megvitatására!

Csináljunk egy google-doksit, amibe minden határidőt, tervet, a neten kiválasztott bútor linkjét, ötletet beírhatunk, és osszuk meg párunkkal (sőt akár a kivitelezővel is), így mindenki tisztában lehet a dolgok állásával. Ne felejtsük el mindig frissíteni és aktualizálni táblázatunkat, naptárunkat! Használhatunk egyéb netes projektmenedzsment alkalmazást (pl. TrelloTaskJuggler), a legfontosabb, hogy átlássuk, és valami követhető logika mentén vezessük is. Így – talán – egyetlen ötlet sem vész el, és a másik is láthatja, hogy mi van a fejünkben.

Ha új konyha is szerepel a tervek között, megpróbálhatjuk saját magunk megtervezni pl. az IKEA konyhatervező segítségével. Be kell vallanom, hogy én is megpróbáltam, de mivel térlátásom a nullával konvergál, elég hamar fel is adtam a dolgot. Ne féljünk segítséget kérni! Szánjunk rá egy fél napot, menjünk ki az áruházba, ahol segítenek nekünk az ott dolgozók a konyhatervező használatában. Gyorsabban célba érünk, ha otthon már regisztrálunk, így a helyszínen már csak a tervezéssel kell foglalkozni.

shutterstock 557352991

Ha nincs autónk – mint a mi esetünkben –, vagy túl kicsi egy komplett konyhabútor elszállításához, keressünk megbízható szállítót! Az IKEA (és majdnem mindegyik bútoráruház) is vállal házhoz szállítást, de sajnos elég drágán, pl. egy ruhásszekrény elszállításáért akár 10 ezer forint feletti összeget is kérnének. Ennél olcsóbb fuvart is lehet találni, úgyhogy már ezen jó pár ezer forintot megspórolhatunk.

Gondoljuk végig, hogy a lakás összecsomagolásánál melyik bútort hova rakjuk. Elég-e csak a helyiség közepére tolni és letakarni, vagy – pl. burkolás esetén – el is kell-e szállítani? Keressünk helyet a bútoroknak! Kérdezzünk körbe ismerőseink körében, hogy van-e egy pár hétre kivehető tárolóhelyiség, garázs, ahova elpakolhatunk, de esetleg az utcában is kiplakátolhatjuk, hogy rakodó helyet keresünk, hátha pár ezer forint ellenében a szomszéd garázsban is el tudjuk tüntetni egy időre a holmikat! Esetleg a közös képviselő is segítségünkre lehet. Ha nincs más megoldás, bérelhetünk erre az időszakra raktárat is, léteznek már erre szakosodott cégek, akiknél akár csak az általuk biztosított, többféle méretű papírdobozokat, de akár komplett raktárhelyiséget is bérelhetünk.

Selejtezés: az egyik legfontosabb feladat, amire ne sajnáljuk az időt! Nem kell minden helyiséget, szekrényt, polcot egyetlen nap alatt kirámolni: tervezzük meg a menetrendet, mondjuk hogy minden hétvégén más és más helyiség esik dolgos kezeink áldozatául. Ha jól csináljuk, a végén meg fogjuk látni, pontosan mekkora szekrényre, tárolóra lesz szükségünk a felújított lakásban. Keményítsük meg szívünket, és amit pl. ruhásszekrényünkből egy éve – megengedőbb esetben két éve – nem használtunk, az mehet a kukába, vagy újrahasznosításra. Ehhez két nagy sittes zsákot (a sima kukás nem jó, mert szétszakad!) rakjunk magunk elé: az egyikbe megy a szemét, a másik az el- illetve továbbadható holmiké. Ilyenkor mindig tartsuk észben, hogy ha valami már tényleg elhasznált, inkább dobjuk ki, ne terheljük vele ismerőseinket, akik egy erőltetett mosollyal elfogadják, majd kihajítják, és adományozni is igyekezzünk olyan holmikat, amiket magunk is jószívvel vennénk fel. 

Szállás: ha olyan jellegű munkákat is meg kell csinálni a lakásban, amelyek lehetetlenné teszik, hogy közben lakni is lehessen benne, akkor a saját elszállásolásunkról is gondoskodjunk már előre. A gyerekéről meg pláne! Rokonok, barátok ezekben az időkben hatalmas segítséget nyújthatnak nekünk, cserébe majd elhívjuk őket a lakásavatóra!

Google, jófogás, vatera a barátod! Ha nem ódzkodunk a használt bútoroktól, kiegészítőktől, vagy a költségvetésből csak erre futja, akkor irány a Jófogás, a Vatera, vagy az erre szakosodott Facebook-csoportok. Ezeken a helyeken a bolti ár töredékéért is találhatunk bútorokat, ha pedig nem idegenkedünk a DIY-megoldásoktól, ezeket később teljesen egyedivé is alakíthatjuk. Akár megpróbálkozhatunk azzal is, hogy kinézzük az általunk kedvelt bútoráruházban az áhított szekrényt, aminek márkáját, méretét feljegyezve rákereshetünk a használt bútorok webes piacán.

Szerezzünk be dobozokat, újságpapírokat, hogy a pakolásnál a törékeny holmikat belecsomagolhassuk! Bónusz tipp: nagyon jó szolgálatot tehetnek erre az imént kiválogatott, kidobásra ítélt ruhák is.

shutterstock 551801416

Vegyünk ki szabadságot, hogy csak ezzel a stresszforrással kelljen foglalkoznunk – ki tudja, lehet, hogy jól is fog esni, hogy egy kicsit másféle kihívásokkal kell megküzdenünk, és még a fizikai meló is jól fog esni az irodai lét után! A takarításra is elég sok időt érdemes rászámolni, és ha egyedül nem boldogulunk, vegyük igénybe egy takarítószolgálat segítségét. Luxusnak hangzik, de tízévente egyszer szerintem belefér.

És aztán imádkozzunk, hogy nem kerülnek elő rejtett hibák, nem tűnik el vagy betegszik meg a kivitelező, nem merülnek fel egyéb költségek, és nem omlik a fejünkre az egész.

Blogmustra