Az élet megkeserítői: a szakik!

Zanza!

Ki ne találkozott volna olyan mesteremberekkel, akik megnehezítették az életét? Akik nem akkor jöttek, amikor ígérték, akiknek vastagabban fogott a ceruzájuk, mint amiről előzőleg szó volt, vagy épp a végeredmény lett hevenyészettebb, mint azt elképzeltük. Persze vannak remek szakemberek, akiknek a nevét imába foglaljuk, csak a legkedvesebb barátainknak adjuk ki, és képesek vagyunk hónapokat várni, hogy velük dolgozhassunk – ők azok, akikről most nem lesz szó. Jöjjenek viszont a többiek, a halogatósok, az átverősök, a mindig késők és a többiek!

shutterstock 74632387

A másnapos

Kedvenc történetünk főszereplője a festő, aki szépen és korrekt áron dolgozik, ezért sokan keresik. Kissé ugyan bohém alkat, de nem mindegy, ha szépen dolgozik?! Festő kiment emberünkhöz, felmérte a munkát, adott árajánlatot, megegyeztek, mindenki boldog volt. Akkor még. Megbeszélték a munkakezdést, család kicuccolt a szobából, még a kávét bekészítették a szakinak. Ám az nem jött. Eltelt félóra – jó, lehet, hogy beugrott a boltba. Eltelt egy: "Tán lerobbant a kocsi?" – tanakodtak. Majd jött egy mindenre választ adó SMS. "Sziasztok, nem tudok ma menni, mert nagyon másnapos vagyok, de fizetek tízezret, ha nem kell mennem!" – és tényleg nem jött. A munkát később elvégezte. 

A félbehagyó

Ember jött és ember ment. Nagyjából így lehetne összefoglalni a városszerte ismert mesterember történetét, aki tényleg mindent vállalt a kőműves melótól a burkolásig. Mr. Mesterembernek  egy alkalommal egy teraszt kellett volna szétszednie és újjáépítenie, mert a fa alap megviselődött az évek alatt. A tulajdonos elmondta, mi lenne a feladat, készült egy hevenyészett költségvetés, megegyeztek. Mr. Mesterember hozta a segédjét is, akinek a bontásban jutott nagyobb szerep. Emberünk nem volt szakember, de egy rendes férfi sok mindenhez ért. El is kezdték a napot, kávé, cigi, indulhat a bontás. Mesteremberünk egyszer csak eltűnt, mint mondta, anyagért. Többet aznap nem látták, csak a segéd dolgozott. Másnap jön - ígérte, ám másnap nem jött, sőt ő még csak kreatív SMS-t sem írt. Kollégánk új mestert keresett, akik hozta három emberét, akikkel 5 nap alatt felépült a terasz, mindenki legnagyobb elégedettségére. Mr. Mesterember egy hét után került elő, megsértődve, mert – mint ő mondta – hát ő csinálja a melót, sőt még segédet is hívott, és nem is érti mi ez a rohanás. 

A hanyag 

Ismerős épített házat. Szép környék, csodás ház, előre irigykedtem, és tényleg jól is sikerült, ám az építkezés még úgy is rémálom volt, hogy nem kellett görcsölni a pénzügyeken. A család gyönyörű cementlap burkolatot képzelt el a konyhába és az előszobába. A lerakás után ezt a típusú burkolatot javasolt viasszal kezelni, ami meg is történt, a burkoló felkente azt és úgy, ahogy az mondva volt neki. A viasz szépen ki is keményedett, ám a burkolat valahogy mégsem volt közel sem olyan szép, mint a bemutatóteremben. Majd kiderült: arról az aprócska tényről elfeledkeztek, hogy a padlót előtte fel is kellett volna mosni, hiszen koszos, poros, ott közlekedett mindenki. De nem, ők úgy gondolták, jó lesz az, felkenték a viaszt, ami alatt szépen meg lehetett figyelni a koszt. A második kör pedig arról szólt, ki bérel csiszolót és csiszolja majd keni újra a jó drágán vett lapokat... 

Hanyag kettő

Egy teljes felújítás során magam is átestem hasonló történeteken, a legjobban mégis a gyönyörű fürdőszobacsempe szétfúrása viselt meg. Megvettük életünk csempéjét, hatalmas lapok, számunkra jelentős tételt képviselve, de sebaj, szeretnénk egyszer csodás fürdőszobát, ahol órákig lehet heverni a kádban. Aha. Jött a burkoló, feladatot elmondtuk. A fontos pont egy süllyesztett padlórész volt, amibe került egy lefolyó, rá a padlóval egy szintben pedig egy fa trepni. Na ezt kellett volna jól megcsinálni. Sikerült? Nem. Naná, hogy nem a legmélyebb pontra került a lefolyó, így szépen megállt a víz a mesterséges medencében, percek alatt amortizálva le a fát, nem is beszélve a takaríthatatlanság szépségeiről. 

shutterstock 160848287

 + 1 A hozzá nem értő építész

Hogy ne csak a munkásoknak keltsük rossz hírét, jöjjön egy történet egy építészről, aki egy termelőkonyha megtervezését vállalta. Jó nevű szakember, igaz nem ezen a területen, de amit kell, azt tudja, a jogszabályi előírásokat ismeri, milyen baj lehet itt? - tette fel a kérdést az ismerősünk, aki a megrendelő volt. Építész tervezett, hivatal leokézta, ÁNTSZ, Katasztrófavédelem, Állategészségügy, mindenki rábólintott, mehet a móka. Vállalkozó jött az embereivel, csinálta, amit kellett, a falak két méter magasan csempével borítva, 623 féle helyiség az előírások szerint, munka befejezve, jöhetnek a gépek, amik addig egy raktárban álltak. Vagyis csak jöttek volna, ha a szakember nem 75 centi széles ajtónyílásokat álmodott volna, amin a gépek nagy része nem fért be. A megrendelő majdnem infarktust kapott, a munkások anyáztak – a gépek végül bekerültek, több napos bontás árán. 

Önnek is van hasonló története? Küldje el nekünk! 

Blogmustra