Az autósok nem tűrnek el minket - Biciklisek történetei

"Vannak bringautak, melyet kocogók, babakocsit toló anyukák, egymásban kapaszkodó, az egész utat keresztben elfoglaló gyalogosok használnak. Mégis a bringásokra mérgesek" - panaszkodik egy biciklis fiú. Akinek volt két kerék a lába között, az lencse elé állt szerdán, a Critical Mass előtt. Rengeteg lelkes és kellemes kerekező emberrel ismerkedtünk meg, akik a vakuvillanásokat követően gurultak is tovább a Gödör-beli bicajemelésre.

Sokan a bringájukhoz öltöztek

Aki eltekert hűséges bringájával szeptember 22-én, este hatra a Kertembe, profi fotó készült róla, melyet hamarosan ingyen letölthet az Utazom.com-ról. Hatalmas volt az érdeklődés, majdnem a Műjégpályáig állt a bicajos sor. Fóti Lázár és Lizán Balázs szervezők elmondták, a happening célja minél több érdekes embert összehozni a lencse elé: „Ezek az emberek, tömegtől függetlenül, léteznek külön-külön is. Hogy milyen viszonyban vannak a bringájukkal, egy steril háttér előtt érvényesül a legjobban. Ráadásul a képeket egy profi fotós, Hajdú András készíti. Ez már a harmadik Én és a biciklim fotózás. Érdekes megfigyelni, ahogy sokan a biciklijükhöz öltöznek, és a készülendő képeken az önkifejezés mely pózát választják. Azért ezt az időpontot gondoltuk alkalmasnak a rendezvényre, mert ez az utolsó nyár végi nap, amikor lehet még valamit szabadtéren csinálni.”

A biciklin és tulajdonosán van a hangsúly

Anikó / Nadia (30) és Dániel párosan álltak az objektív elé. Anikó Kelly's Saphix cross-trekking típusú géppel tekert ide és elmondása szerint még nem ért annyira a kerékpárokhoz, mint szeretne, de igyekszik: „Nekem ugyanis fontosabb volt eleinte a miért, mikor elkezdtem városban biciklizni, mint a mivel. De jó ideje már, hogy a paripa se mindegy. :) Dani már jóval „szakibb” és segít is, amiben csak tud. Jelenleg egy Kelly's cross-trekking biciklivel járok, de most tartok éppen ott, hogy gazdagítom a "gyűjteményem" egy országútival. Daninak van egy montija és egy országútija. "Nagyon féltem és nagyon szeretem a bringám. Háromszor is megnézem, hova kötöm: többször ellenőrzöm, hogy nem zártam-e mellé a lakatot. Nagyon megtetszett ez a felhívás. Az előző két időpontban sajnos nem voltunk itthon, de mikor láttam a korábban készült képeket, még biztosabb voltam benne, hogy én is szeretnék egy ilyet „magunkról”. Tetszett a puritán háttér, hogy tényleg a biciklin és tulajdonosán van a hangsúly, hogy minden kép hasonló, mégis mindegyiken átüt az egyéniség. Remélem a rólunk készült kép is ilyen egyedi lesz.”

Néha megpróbálnak az autósok leszorítani

Dániel (28) Bartali outi, Magellan Crux monti kerékpárral érkezett és nem tartja a biciklis társadalmat autóellenzőknek: ”Nem szeretjük sem a dugókat, sem a bűzt, sem a zajt, sem pedig a kiszámíthatatlan közlekedést. Sokan, sokszor és sok helyen hangoztatták már, de igaz, hogy a kerékpározás a leghatékonyabb városi közlekedési eszköz. Itt élünk Budapesten, ráadásul a belvárosban, és igenis érdekünk és igényünk a lakóhelyünk forgalmi terhelésének, valamint a légszennyezésnek a csökkentése. Nem kell, hogy mindenki mindenhova kerékpárral járjon, nem vagyunk autós-ellenségek sem. Csak azt szeretnénk elérni többedmagunkkal, ha a közlekedési formák észszerű használatának gyakorlata idővel elterjedne."

A hátrányokra is kitérve elmondta, beteg nagymamát nem lehet biciklivel kórházba vinni, a frissen vásárolt konyhaszekrényt sem, de nagyon sok esetben a legegyszerűbb és leggyorsabb megoldás a bringa. "Szerencsére nem zavarnak a sokszor még kedvezőtlen körülmények, így állandó közlekedési eszközünk a bicikli. Kerekezünk munkába, iskolába, rokonokhoz, vásárolni. A biciklizés időjárás független, gyors, kiszámítható, kényelmes, szabad. Régóta kerekezünk a városban, ezért már megszoktuk a negatív hozzáállást kezelni! Sajnos a bringásokat nagyon sok civil szervezet odaadó munkája, még több városlakó demonstrációi ellenére (vagy pont azért - a magyar ugye "dafke-nép"), ész érvek tömegének logikus egymás mögé sorakoztatása ellenére még mindig nem tekintik egyenrangú félnek a közlekedésben, sokszor emberszámba sem veszik őket. Pedig nincs olyan, hogy "autós", "bringás" és "gyalogos".

"Naponta találkozom autósokkal, akik megpróbálnak leszorítani, kerékpárosokkal, akik járdáznak, szlalomoznak, bevágnak mások elé, gyalogosokkal, akik a semmiből elém lépnek és ezzel olyan hirtelen reakcióra kényszerítenek, ami balesetet okozhat". Az autósok nem tűrik a bicikliseket az utakon, a gyalogosok a járdán - ez utóbbi jogos.

"De vannak bringautak, melyet kocogók, babakocsit toló anyukák, egymásban kapaszkodó, az egész utat keresztben elfoglaló gyalogosok használnak. Mégis a bringásokra mérgesek, amiért ők is használnák azt az utat, amit a KRESZ előír nekik. De ezen helyzetek egyike sem közlekedési eszköz függő, az emberek hozzáállásán múlik. Ugyanígy vannak autósok, akik előzékenyek, bringások, akik szabályosan közlekednek, gyalogosok, akik figyelnek egymásra és körültekintőek."

Alanyunk még folytatta. "Ma a Critical Mass-en odajött hozzánk egy autóvezető, és korrekt, normális stílusban elmondta, hogy az imént sajnos majdnem agyongázolt egy kivilágítatlan, forgalommal szemben közlekedő biciklist a Hajós utcában. Tudja, hogy nem lehet minden egyes kerékpáros mellé egy rendezőt odaállítani, de nem tudnánk-e valahogy elősegíteni/szorgalmazni a bringások KRESZ-oktatását, mert sokan veszélyesen közlekednek, és egy ilyen felvonuláson a hasonló viselkedés inkább negatív reakciót fog kiváltani a többi, forgalomban részt vevő szereplőből. Igaza volt. De sokan tesznek ezért is. Van olyan területi szervezete a Magyar Kerékpáros Klubnak, amely rendszeres közös városi biciklizést szervez. Csak kicsit több odafigyelés kellene mindenki részéről.”

A Volvóm 4 hónapja áll

Gábor (44) egy Puch elegance kerékpárral közelítette meg a helyszínt: „az első szempont, amiért a biciklit részesítem előnyben az autóval szemben, a visszaadhatatlan szabadságérzés. Van egy Volvóm, ami 4 hónapja áll, hozzá sem nyúltam, azóta csak tekerek. A bicajom agyváltós, 3 fék van rajta. Terveim szerint télen is használni fogom majd. Aki ódzkodna a hidegtől, a Márvány utcában van egy bolt, ahol kiváló bélelt esőkabátokat lehet kapni.”

Biciklin nem lehet karácsonyfát szállítani

Mona (39) is a szabadságérzés miatt pattan nyeregbe, elmondása szerint ő egy békés biciklista: „A legbosszantóbb az, hogy még a zebrán sem állnak meg a kocsik. Nem úgy, mint Prágában, ahol súlyosan büntetik a biciklisek elé vágást. Ha jön a tél, nem tudom, hogy használom-e. Ha novemberben nem lesz annyira hideg, akkor még gurulok vele, decemberben nem biztos a bicaj, hiszen biciklin nem lehet karácsonyfát szállítani!”

Légi úton rendeltük a triciklinket

Talán a legszembetűnőbb jelenség a meglehetősen színes összetételű külföldi triciklis család volt. A kialakított utazódobozban a 15 hónapos Penelopé aludta át a fotózást. Mivel elsősorban németül beszéltek, szerencsére találtunk a helyszínen egy perfekt németes srácot, aki segített nekünk a nyelvi akadályok leküzdésében. Így megtudtuk a szülőktől, hogy a képen látható triciklit légi úton rendelték külföldről és a Király utcában rakták össze nekik. Az apuka német, az anyuka görög ám közös gyermekük már hazánkban született. Így válik egy tricikli nemzetközi olvasztótégellyé. A fotózáson részt vevő többi jelentkezőhöz hasonlóan utána ők is a Gödörben zajló nagy bicikli emelésre siettek. Még utoljára elárulták, hogy nagyon tetszik nekik Budapest, az emberek, a kulturális élet, és az összkép teljesen ellentétes a rólunk terjedő általános sztereotípiákkal.

Látom a fejlődést

Viki (25) elárulta nekünk, hogy ő is elsősorban a szabadságérzés miatt teker: „Egyszerű és praktikus választás a kocsival és a tömegközlekedéssel szemben. Kisebb távokat városon belül bicajjal érdemes megtenni. Eleinte nagyon féltem az autósoktól, de rájöttem, hogy minél határozottabban biciklizem, annál kevesebb a kötekedő. A taxisok, a buszosok és a trolisok néha aljasok, de nem mind. Járdán kezdtem én is, de hamar lejöttem róla, mert a gyalogosok kiszámíthatatlanok. Most az Andrássy úton járok leginkább, de az a szakasz lassú és veszélyes. Szerencsére egyre több bicikli utat alakítottak ki, a Múzeum körúti egészen használható. Látom a fejlődést. Viszonylag optimista vagyok. Hóban nem biztos, hogy bevállalom a bicajt, de az biztos, hogy mérföldekkel jobb, mint a BKV. Amikor utoljára buszoztam, végig az járt a fejemben, hogy miért nem biciklizek inkább?”