Az Il Divo neve Magyarországon is jól cseng: az MVM Dome-ban június 25-én koncertező, crossover műfajban alkotó négytagú együttes immár 22 éve kombinálja a kivételes énektudást a klasszikus dallamokkal. Urs Bühler, Sébastien Izambard és David Miller Carlos Marínnal együtt alkotta az énekegyüttest, ám a spanyol énekes 2021-ben koronavírus-fertőzésének szövődményei miatt életét vesztette.
Amint az a Díványnak adott interjúból kiderült, kevésen múlt, hogy ez nem jelentette az Il Divo történetének végét is egyben: végül a Carlos emlékének szentelt turnén a bariton szólamot éneklő Steven LaBrie csatlakozott az eredeti tagokhoz. A rajongók reakcióit, az album műfaj jövőjét és az új kezdetet is érintettük a beszélgetésben, melyben Urs Bühler és Steven LaBrie válaszoltak a Dívány kérdéseire.
Carlos halála mindenkit váratlanul ért: mit gondoltatok ekkor az Il Divo jövőjéről?
Urs: Amikor Carlos meghalt, biztos voltam benne, hogy az Il Divónak vége. Nem tudom, ezt mennyire értheti meg egy kívülálló, de 18 évig szinte minden napomat Daviddel, Sébastiennel és Carlos-szal töltöttem. Megszámlálhatatlan emlék és kaland kötött össze minket, a mindennapjaink közösek voltak. Együtt turnéztunk, közben megéltük egymás legbelsőbb magánéletének fordulatait: házasságokat, válásokat, gyerekek születését, betegséget, örömet és problémákat egyaránt. Mi négyen mindig együtt voltunk – és akkor egyszer csak a kirakós egyik darabja már nem volt többé.
Számomra akkor megszűnt az Il Divo, egészen biztos voltam abban, hogy befejezzük.
Hogy ez mégsem így történt, az alapvetően két dolognak köszönhető. Az egyik az, hogy találkoztunk Steven LaBrie-vel, aki csodálatos ember, csodás énekes. Ő tette lehetővé az Il Divo számára, hogy 18 év meglevő repertoárjával folytathassuk a karrierünket. A másik pedig az, hogy a Carlos halálát követő, gyászban, elvonulva töltött hetek után a menedzsmentünk megkérdezte, mik a terveink. Az egész következő évre lekötött koncertjeink voltak a világ minden táján, emberek ezrei vártak ránk, minket akartak hallani. Szerettek volna Carlos tragikus halála után a vele együtt készített dalokkal emlékezni rá. Ez segített abban, hogy folytathassuk Il Divóként. Lehet, hogy ez egy kicsit furcsán hangzik, de szerintem Carlos is ezt szerette volna.
Az ő élete a zene volt, senkitől nem várta volna el azt, hogy abbahagyja az éneklést amiatt, hogy ő már többé nem teheti ezt.
Az egészen biztos, hogy az elmúlt 22 évben ez volt a legnehezebb dolog, ami velünk történt.
Steven, hogyan emlékszel vissza ezekre az időkre, az Il Divóhoz való csatlakozásodra?
Steven: Nagyon furcsa volt ez az időszak, a koronavírus miatti lezárások végének idején. Sok ember vágyott arra, hogy visszakapja a korábbi életét, szeretett volna újra emberek közt lenni. Én egy kis osztrák faluban töltöttem a karanténidőszakot, és őszintén szólva azt fontolgattam, hogy abbahagyom az éneklést. Az opera világában nagyon nehéz volt boldogulni, ezért azzal a gondolattal játszadoztam, hogy programozó leszek. Nagyon jó, hogy ez nem így alakult, nem tudom, mit csinálnék most, az AI világában…
Ekkoriban hívott fel David: Carlos már beteg volt, de mindenki úgy gondolta, erős és meg fog gyógyulni. Senki sem számított arra, ami később megtörtént. Tehát David felhívott és azt mondta:
„a barátunk, a társunk, a testvérünk kórházban van, jó pár hónapba telik majd, mire talpra áll, legalább fél évig nem tud velünk énekelni. Esetleg helyettesítenéd őt a színpadon átmenetileg?”
Én meg arra gondoltam, úgyis épp abba akarom hagyni az egészet, semmi vesztenivalóm nincs… beleugrottam ebbe a helyzetbe, félelem nélkül, pedig elég ijesztő és rizikós is volt a dolog.
Aztán megtörtént az, amiről úgy hittük, nem következhet be: Carlos meghalt. Én megalakulása óta ismertem a zenekart, követtem a pályájukat, egy Daviddel közös fellépést követően sok koncertjükre hívtak meg. Úgy éreztem, nagyon nagy megtiszteltetés, hogy minden idők egyik legnagyobb baritonjának emlékére rendezett koncerteken énekelhetek az Il Divóval. Így aztán folytattuk: én úgy gondoltam a szerepemre, mint egy segítőére, aki lehetővé teszi, hogy három énekes és a közönségük meggyászolhassa elvesztett barátját.
A közönség reakciói miatt aggódtatok?
Steven: Amikor bejelentettük, hogy én leszek az Il Divo negyedik tagja, elég vegyes reakciókat olvastam az interneten. Akkoriban még olvastam kommenteket… aggasztott, hogy fogadnak majd, és bizony volt, aki rosszindulatot látott abban, amit csináltunk, pedig erről szó sem volt. Szóval én aggódtam: nem tudom, Urs, veled mi a helyzet…
Urs: Nem vagyok fenn közösségi oldalakon, és ennek megvan az oka. Tény, hogy sok negativitást éreztünk Carlos rajongóinak oldaláról, de több olyan Il Divo-rajongó volt, akik megértették a helyzetet és a szándékunkat.
Teljes képtelenségekkel is szembesültünk, azzal, hogy le akartuk váltani Carlost, hogy aktívan kerestük, ki legyen az utódja.
Visszatérve a negatív kommentekre: igyekeztem elkerülni ezeket és még ma is így teszek, bár dühös vagyok miattuk. Sajnos a közösségi média tele van ilyesmivel, ezért kerülöm el. De hangsúlyozni szeretném, hogy Steven csodálatos énekes és bariton, nagy támogatást jelentett számunkra. Készen állt, pozitív energiát hozott, támogatott minket érzelmileg, és kaphattunk tőle egy hatalmas ölelést is, ha arra volt szükségünk. Hogy ki mit mond róla? Nem igazán érdekel, főként öt év távlatából.
Új kezdetet jelölt ki Steven csatlakozása?
Urs: A 2022-es turnénk Carlos emléke előtti főhajtás volt, megemlékezés egy nagyszerű emberről és énekesről. 2023 érzelmileg nehéz év volt, ekkor kellett igazán tovább lépnünk. Eldöntöttük, hogy új albumot veszünk fel az Il Divo 20 éves fennállásának ünneplésére, ez lett az XX. A stúdiómunkának Steven is része volt az első perctől kezdve. Ez az Il Divo új érájának első fejezete volt.
Steven: Nehéz időszak volt ez még számomra is. 2022-ben a koronavírus miatt átszervezett koncertek sok fellépést jelentettek, nem voltam hozzászokva ahhoz az életformához, amit az intenzív turnézás jelent. A srácok sosem állnak le, nekem ez teljesen új volt. Érzelmileg megterhelt engem is.
De nagyon jóleső és meglepő volt az a szeretet is, amivel a közönség fogadott.
A koncertek kezdetén a többiek belefogtak egy dalba, én később csatlakoztam hozzájuk, az emberek pedig megtapsoltak, üdvözöltek és befogadtak az Il Divo részeként. Az album felvétele volt számomra is a fordulópont: részese lehettem a kreatív folyamatnak, elmondhattam a véleményem arról, mit hogyan csinálnék. És persze viccelődtek is velem, már megvannak a belső poénjaink is.
Mit élveztek jobban: a stúdiómunkát vagy a turnékat?
Urs: Egyértelműen a turnékat, de ez is adja a közös időnk 97 százalékát. A stúdiómunka 2-3 hét, ráadásul nem is vagyok biztos abban, hogy készítünk még Il Divo-albumot. Felveszünk majd 2-3 dalt és EP formájában kiadjuk, de azt gondolom, hogy a komplett albumok ideje lejárt. A turné egy kaland mindennap: más a közönség, az atmoszféra és a helyszín is, akkor is, ha már számtalanszor jártál ott. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy az elmúlt 20 évben bejárhattam a világot, és ezt folytathatom.
Steven: Egyetértek: a turnék izgalmasak, és mindig történik velünk valami váratlan. Egy egyórás repülőútból bármikor lehet kilencórás autózás. Sosem tudhatod, mi történik veled legközelebb.
Ha egy nagyszerű magyar színész-énekessel készült beszélgetést is elolvasnál, ajánljuk Miller Zoltán-interjúnkat!
