Sokkolták a háború borzalmai a svájci alapítót
A vöröskeresztes mozgalom ötlete egy svájci üzletember és kereskedő, Jean Henri Dunant fejében fogant meg, miután 1859-es észak-olaszországi útja során szemtanúja volt a III. Napóleon francia erői és a Habsburg-hadsereg között a lombardiai Solferino községnél vívott csatának. A több ezer halottal és több tízezer sebesülttel járó ütközet borzalmait látva Dunant a közeli falvakból önkéntes mentőegységeket szervezett, melyek semlegesen, mindkét fél számára segítséget nyújtottak a csatamezőn. Az ötletet továbbgondolva az üzletember 1863-ban Sebesülteket Segélyező Nemzetközi Bizottság néven megalakította a Nemzetközi Vöröskereszt elődjét, egy évvel később pedig megfogalmazta a sebesültek nemzeti hovatartozására tekintet nélküli segítéséről szóló Első Genfi Egyezményt, melyet 16 állam írt alá, később pedig újabb 12 ország csatlakozott hozzá.
Dunant segélyező szervezetének két alapító tagja, Louis Appia svájci orvos és honfitársa, Henri Dufour tábornok javasolta, hogy a mozgalmat lássák el egy egyedi jellel, amely bármikor és bárhol, akár a csaták hevében is jól felismerhető, így jött létre a vörös kereszt szimbóluma. A jelképet az alapítók egy szerzetesrend, a kamillánusok nyomán választották, akik az 1500-as évektől kezdve ruhájukon vörös keresztet hordva ápolták a betegeket a csatatéren, Dunanték azonban megváltoztatták a szimbólum formáját, a krisztusi kereszt helyett a svájci zászlóban látható, egyenlő szárú keresztet adaptálták a nemes célra, az inverzére fordítva a lobogó színeit.
Sokáig folyt a vita a felekezetek között
A változtatásra egyesek szerint azért volt szükség, mert az Oszmán Birodalom nehezményezte a keresztény jelkép használatát, ugyanakkor a svájciak nemzeti büszkesége is szerepet játszhatott a kérdésben. Az 1876–78-as orosz–török háború idején az oszmánok ideiglenesen vörös félholdra cserélték a mentőalakulatok jelzését, attól tartva, hogy a keresztes lobogók demoralizálhatják Allahhoz hű seregeiket; a félhold azóta is a szervezet hivatalos, elsősorban muszlim országokban használt jelképe, melyhez a perzsák kérésére a vörös oroszlán és nap is csatlakozott. Utóbbit Irán egészen 1980-ig használta, majd ők is áttértek a félholdra, de nem hivatalos státuszban megtartották a korábbi szimbólumot is.
Hasonló a helyzet az Izrael által bevezetett vörös Dávid-csillaggal, melyet a Nemzetközi Vöröskereszt nem ismer el, 2005-ben ugyanakkor, a zsidó állam részvételének megkönnyítése céljából létrehozták a vörös kristály emblémáját, amely vallási meggyőződésre való tekintet nélkül bármely kultúrának és nemzetnek lehetővé teszi egy jól felismerhető segélyezőszimbólum használatát. Jelenleg a világ 196 országa használja a vörös kereszt, 30 pedig a félhold jelét, melyekhez hivatalosan, a genfi egyezmények szövege szerint „semmilyen vallási, etnikai, faji, regionális vagy politikai jelentés” nem kapcsolódik.
Törvényt sért a jogosulatlan használat
A Nemzetközi Vöröskereszt működését, illetve jelképének használatát az 1949-es Genfi Egyezmény szabályozza, amely tiltja a szimbólum jogosulatlan használatát, elbitorlását és utánzását, például azt, hogy a harcoló egységek magukat vörös kereszttel álcázva jussanak be ellenséges területre. A szervezetnek olykor a filmesekkel is meggyűlt a baja, a Halálos rémületben című James Bond-film főgonosza, egy áruló szovjet tábornok például vöröskeresztes segélycsomagokba rejtve csempészi ki az ópiumot Afganisztánból, amely miatt a Brit Vöröskereszt jogi úton kívánt elégtételt venni, végül azonban megelégedtek egy tájékoztató felirattal a film elején.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
